Gyermeki önérvényesítés emberi kapcsolatainkban | Önmegvalósítás.hu

Gyermeki önérvényesítés emberi kapcsolatainkban

gyermek.jpg

Úgy tapasztalom, hogy valamennyiőnkben ott él - kortól függetlenül - belső gyermekünknek az az aspektusa, amelyik önérvényesítésre törekszik.
Akár tudatosítjuk, akár nem ott él bennünk, általunk és - a maga sokszínű és eltérő módján - érvényesülni igyekszik a világban.
Ő munkál bennünk, amikor harcolunk a magunk vélt vagy valós igazáért, amikor mások szavába vágva mondjuk el mondandónkat, amikor mindegy, hogy mit kér és mit akar/nak a másik/mások, mi csak mondjuk a magunk igazát, észérvekkel vagy érzelmi töltéssel alátámasztva, akár úgy is, hogy egymagunk döntünk a környezetünkben lévő többi ember helyett.

Ebben a belső gyermeki aspektusban van valami magával ragadó kedvesség és bűbáj, ezért igyekszünk eleget tenni a kéréseinek, a kívánságainak, hogy bizonyos vágyakat mindannyian megélhessünk, átélhessünk.

Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a körülöttem levők folyamatos belső gyermeki kívánságai hosszú távon - Isten bocsássa meg - nagyon fárasztóak, megterhelőek, ezért valamilyen szinten a kapcsolat ellen hatnak.

Belátom, hogy a gyermeknek szüksége van a felnőtt gondoskodására, segítségére a valós vagy vélt túlélés érdekében, értem és tapasztalom, hogy az aki a belső gyermekét jól érvényesíti a társaságomban, nagyon örül a társaságomnak, vágyik rá, keresi a lehetőségeket az együtt töltött időre, a közös programokra. Az ő szemszögéből nagyon szeret engem, (márcsak azért is, mert általam a vágyai, elvárásai kielégülhetnek), mellettem leengedhet, lazíthat, pihenhet.

Én viszont azt tapasztalom, hogy - mivel a saját belső gyermekem kibontakozására alig marad idő, tér és lehetőség - nagyon is szűröm, hogy mikor és hogyan vagyok hajlandó bevállalni a számomra fárasztó együttléteket. Szűröm ezt, azért mert az ő vágyai kielégítése tőlem folyamatos készenlétet, cselekvést, figyelmet, elismerést, odaadást igényelnek, sajnos akár úgy is, hogy közben én szóhoz sem jutok. Én is szeretem őt, viszont - helyesen vagy helytelenül - a kettőnk szeretetét nem egy szeretet minőségnek, nem egy szeretet szintnek gondolom. Mégpedig azért nem, mert a felnőtt szeretet minőségekkel kell áthatnom szeretetemet, hogy az ő folyamatos kívánságait képes legyek kielégíteni, a kapcsolat fennmaradása, éltetése miatt. (megjegyzem azt, hogy a kapcsolat adott, a kilépés nem lehetséges, nem megoldás)

Egyedi problémát látok ott, ahol nincs is talán probléma?
Túl mereven látnám a dolgokat?
Nem látom a fától az erdőt? Van itt valami az orrom előtt, (a gondolkodásmódomban, a hozzáállásomban, a szeretni tudási képességemben, vagy bármiben), amit nem látok, nem érzékelek?

Annyira szeretném ezt jobban, mélyebben megérteni, segítsetek, bogozzuk ki együtt, hogy miről is van szó ebben (ezekben) az eset(ek)ben.
Aki ezt jól csinálja, ebben jól érzi magát, az hogy csinálja/gondolja/érzi másképp? Mit tehetek a változásért/nagyobb elfogadásért?

Vagy egyszerűen csak el kellene fogadnom, hogy sokan vagyunk, sokfélék s ez is a sokszínű megnyilvánulásunkhoz tartozik?

Beküldte: | 2010. júl. 18. vasárnap - 10:23

Hozzászólások

21 hozzászólás
Áááá, szerintem nem egészséges felnőtt emberek között az
2010. július 18. vasárnap, 11:08 | csaesz

Áááá, szerintem nem egészséges felnőtt emberek között az anya-gyermek kapcsolat! De ha ilyen van az életedben, az azt jelenti, hogy valahol neked is szükséged van rá, még ha a felszínen szenvedsz is tőle. Nézd, meg, miért van rá szükséged, mit kapsz tőle? Ez is csak egy játszma, amihez két szereplő kell. Ha az egyiknek már nem lenne erre a játszmára szüksége, akkor a másik se tudna vele ilyet játszani...

Ha elfogadnád Önön "BGY"-det, akkor nem zavarna mások BGY-einek
2010. július 18. vasárnap, 11:33 | Buddhanita (útkereső)

Ha elfogadnád Önön "BGY"-det, akkor nem zavarna mások BGY-einek a megnyilvánulása.

Addig is, én nem mondanám azt, fáraszt a jelenlétük, semmi más nem történik, csak megtestesül az az igény, ami benned a felszinre törne.

Pontosan az a baj a játszmákkal, hogy komolyan vesszük: - hú, ez az ember játszmázik velem, de mi lesz az ÉN saját teremmel, világommal, igényemmel? (beindul a háritás, meg az önös érdek)

Nos, ezzel az a baj, minél jobban háritasz, annál jobban hazudsz önmagadnak, és annál jobban jönnek az ilyen jelzések, hogy vedd már észre mi is folyik BENNED!

Hol van ebben az egység? Amiről itt papolunk?

Ha már eleve úgy állsz hozzá, ez az emberi viselkedési minta, ez is belőlem indul, itt az alkalom, hogy megfigyeljem önmagam működését, még ha a ebben az esetben Te vagy a "felnőtt", legalább használd ki tudatosan!

Melyik énem akar felnőtt lenni? Ki mondja azt bennem, szükség van rám, mert fontos a segitségem?
Aztán a másik oldal: mit üzen nekem a belső gyermekem?

Érdekes lesz az összefüggés, amit meg fogsz pillantani ;).

Menj, játssz, de most már TUDATOSAN!

FIGYELJ, enged be a másikat a lelkedbe!! Éld meg az egységet! Ne csak szavakkal, nyilj meg a sziveddel is!!

A vége az lesz, rájössz: az emberek igy működnek. Vannak, akik túllépték ezt, és kész, vannak, akik ezt tanulták, nem látnak tovább és ennyi.

Elfogadás.

Csak ennyi.

u.i.: ha még eszembe jut valami, megirom azt is, oké?

Puszi

Mi történik, mikor "fárszat" valaki?
2010. július 18. vasárnap, 11:55 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Csak ennyi: jön az elhatároltság gondolata: ez nem én vagyok, automatikusan bezár a lelkünk, nem tud az energia csere igy működni, ezáltal érezzük azt, hogy a másik "lefáraszt", holott a gát, mi bennünk van ;).

Felborul az egyensúly.

Önmagamból kiindulva
2010. július 18. vasárnap, 12:21 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

A játszma nem szűnik meg, még ha önmagunkban meg is haladjuk.

Mindenki önmagából indul ki. Eszerint működik.

Miből gondolom én ezt? Hát önmagamból kiindulva. :D

A Mesteremnek (holott ő már rég meghaladta, igy elvileg, nekem sem kellett volna vele szemben igy megnyilvánulnom, de még ) is játszottam/játszom. Elém áll, tudom, hogy úgy lát, amilyen vagyok, sem többnek, sem kevesebbnek, mondhatnám azt, pucér vagyok előtte.

Mégis,ennek ellenére előadom magam: ő csak mosolyog.

csillogtattam neki az elmémet: - látod milyen okos vagyok? Büszke vagy rám? stb.

Na persze, jönnek az iránymutatások, hol igy, hol úgy, ha kell játszik, csak szedje le rólam a maszkot.

Ma már inkább csak elé állok. Hallgatom a tanitásait. Van, amit még nem értek, van, amiről fogalmam nincs, van, amit tudok, csak nem élem. A lényeg, onnan tudom magamról, hogy fejlődöm, hogy visszagondolok önmagamra. Az első találkozástól, mostanáig. Nagy a változás, sok volt a szerep. Sok volt a játék.

Létezik, ahogy bölcsebb lesz az ember (nem okosabb ;) ), egyre halkabb marad?

Igen.

Szavak nélkül valahogy könnyebb. Nyiltabb az ember. Nem beszélve arról, úgy is tudja ki vagyok. Ezáltal még könnyebb számomra.

Ehhez az kell, felmérjem reálisan önmagam. Elfogadjam, most ez van. Mindegy hogy nézek ki, hol tartok, milyen okos vagyok, hisz ezek úgy is csak elkopnak

a lényeg az: MIT, HOGYAN ÉLEK MEG.

Mindenki csak annyit tud adni önmagából és csak azt, amennyit/amit már önmagában megvalósitott, és ez a befogadásra is igaz. Csak azt, és annyit tudok befogadni, ami már eleve a részemmé vált TUDATOSAN. (a poén az, hogy minden a részem, csak nem vagyunk a tudatában)

beatrixalyssa képe
Szia Ancsi Én is néha egy apró kislánynak érzem Magam,aztán meg
2010. július 18. vasárnap, 13:19 | beatrixalyssa   Előzmény

Szia Ancsi

Én is néha egy apró kislánynak érzem Magam,aztán meg ez a szerep állandóan cserélődik, szerintem ez igy egész igy teljes.
Örülök, hogy újra itt Vagy.
Puszi

Michaelita képe
Buddhanita
2010. július 18. vasárnap, 15:54 | Michaelita   Előzmény

Kedves Buddhanita!

Annyira szeretem, hogy ennyire érthetően, világosan, követhetően, alkalmazhatóan írsz. Hidd el ez már önmagában is nagy segítség, mert így nagyon tisztán átjönnek a gondolatok, a megértendők, a teendők.
(Mostmár csak az én igyekezetemet kell hozzátenni:)

Én is nagyon örülök, hogy itt vagy!

Köszönöm szépen!

Michaelita képe
Köszönöm amit írtatok!
2010. július 18. vasárnap, 15:25 | Michaelita

Köszönöm amit írtatok, mert ilyen nézőpontból nem tudtam rálátni a dolgokra. Nem tisztázódott a saját szerepem, felelősségem sem, a játszmázás ténye sem.

Ha bármi eszetekbe jut még, örömmel fogadom:)

... és ha tovább jutottam (alkalmazni, élni tudom amit írtatok), akkor legfeljebb én is újra kérdezek Tőletek!

Annyira jó, hogy itt vagytok, hogy léteztek, hogy írtok, hogy van kitől kérdeznem!

Áldott szép napot kívánok, szeretettel: M.

Csajok, puszi :)
2010. július 18. vasárnap, 16:43 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Michaelita, kérlek azt is ird meg, hogy mire jutottál, ha már meg is oldottad, oké?

Beatrixom, én is szeretek néha kislánykodni :D

Michaelita képe
Buddhanita
2010. július 18. vasárnap, 17:45 | Michaelita   Előzmény

Igen, leírom, szándékozom, csak még nem tartok ott:)

Köszönöm, hogy kérdezed is:)

Puszi!

Michaelita képe
beszámoló hálás köszönettel
2010. július 19. hétfő, 13:14 | Michaelita

Sziasztok!

Elmentek a vendégeim, így mostmár a magamba nézésre is jutott idő.
Beszámolok róla, hogy mire jutottam.

Két dolog is szerepet játszott abban, hogy így éltem meg a dolgokat. Az egyik, hogy nem kívánt terhességből születtem, s az tart játszmában, hogy bizonyítani szeretném azt, hogy szükség van rám, fontos vagyok, és tudok önmagamról meg másokról gondoskodni. Ez a könnyebbik, átláthatóbb.

A másik, az első, kisdedkori traumámhoz kapcsol nagyon erősen. Itt nagy összevisszaság van, nem igazán tudom kibogozni a dolgokat, mert nagyon erős, kaotikus, egymásnak ellentmondó érzelmi átélések vannak benne (empátia, szeretet, elvágyódás, önvád, önbüntetés, halálvágy). Ezen még dolgozni kell (meglehet, hogy külső segítővel is).

Ami utána feljött, az az, hogy ezt az egészet csak szív erőkkel áthatottan, és nagy-nagy szeretettel tudom átformálni.

Nagyon jó volt, hogy amíg a vendégeim a saját programjukat bonyolították, addig - a meglepi szülinapi gyümölcstorta készítése mellett - tudtam Nektek írni, s gyorsan válaszoltatok.
Mire megjöttek így már teljesen más szemszögből tudtam átlátni/átérezni a dolgokat.
Minden összejött, a meglepetések elkészítésében, csomagolásban, tálalásban, mindenben segítettek a Fiamék és a szülinapi (nem az egyém!) ünnepi asztalnál már meghitten, békésen beszélgettünk.
Persze mondanom sem kell, hogy a Fiam is szelíd tükröt mutatott felém, hogy bizony egymás dolgait hogyan kell szeretettel, a maga természetességében elfogadnunk.

Itt tartok, ez van most:)

Puszi Nektek!

hu, nagyon örülök!!!
2010. július 19. hétfő, 13:35 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

hu, nagyon örülök!!!

Domoszlai Katalin képe
belső gyermek
2010. július 19. hétfő, 20:54 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Szia Michaelita!
Még csak átfutottam ezt a blogot, mert most értem haza, de tudod, ez a kedvenc témám, ezzel foglalkoztam a legtöbbet. Szóval ha bármilyen hiánya van a belső gyermeknek, azt a jelenben kielégíteni nem lehet, örökös hiány marad. Helyretenni úgy lehet, hogy azt a múltbeli síkot, ahol a hiány keletkezett rakod helyre, vagy rakja helyre az illető. Hellingerrel, vagy gyermek-én meditációkkal. Van jó gyakorlatom erre, ha érdekel, megírom.

Michaelita képe
Szia Kati!
2010. július 20. kedd, 7:03 | Michaelita   Előzmény

Örülök, hogy újra itt vagy!

Én tudnám csak használni, vagy a többi blogolvasók az ajánlott medit, mert akiről a blogban írok sztem erre nem fogadóképes (több okból).
Majd ha több időd lesz kicsit, (helyrerázódtak körülötted újra a dolgok) akkor köszönöm ha megírod!

Puszi!

Domoszlai Katalin képe
energiák betöltése a múltba
2010. július 20. kedd, 11:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Bármilyen típusú energia, szeretet, önállóság érzése, önérvényesítés stb. betölthető a múlt síkjába ezzel gyógyítva azt. A meditáció elkezdésekor tudatosítod, a mi a cél és mi az eredmény, amit elvársz a meditációtól. Pl kisebbrendűség gyógyítása, önbizalom stb. Lényege, kimondod, hány éves vagy most. És elkezdesz vissza menni az időben, vagy úgy, hogy minden évnél megállsz, és hagyod, hogy egy emlék magától felbukkanjon, vagy nem számolod az éveket csak rá-rá nézel az emlékképekre, amik maguktól jönnek elő, és tudatosítod, mész vissza az időben. Amikor elérsz ahhoz a fájdalomhoz, sérüléshez, amit most tudsz helyrehozni, ott megállsz. Megéled újra, ha kell sírni, sírsz. Aztán kinek mi a szimpatikus, betöltöd az energiát ami meggyógyítja azt a helyzetet. Kapod Istentől, a négy Arkanygyaltól, más szellemi segítőktől, nekem Buddha és Fehér Tara, akivel a legjobban működik a kapcsolatom. Tudatosítod, ezek a dolgok azért történtek, hogy a lelki változást, fejlődést benned létrehozzák.

Más, már akartam mondani, hogy senkire ezt ráerőltetni nem lehet. Mert magamból kiindulva az van, hogy a kisebb szar választása van, nincs változtatás, mert félelem van a nagyobb szartól. Össze kell jönni annyi lelkierőnek hogy az ember nekifusson szétrombolni a régit és felépíteni az újat. Mert ha ez a lelkierő még nem gyűlt össze, akkor kudarc van, a nagyobbik szar, mint flusztráció beköszönt.

Az önismereti munka sokszor elég fájdalmas és macerás, az ego mindent kitalál, kibújhasson. De az ember nekifut, amikor már nincs más választása, akkor és csak akkor, amikor aktuális.

Amúgy az önérvényesítésről Tepperwein ír nagyon szépen, milyen az ha valaki spirituális úton jár. Mivel két ember már közösség, ide illik. A félreértelmezett békülékenység nem a spirituális út része. A jól értelmezett önérvényesítés az, amikor az amit én akarok a közösség érdekét szolgálja. Tehát ha amit Te akarsz, annak a kivitelezése az egyetlen út a kapcsolat megmentésére, legyen az bármilyen kapcsolat, akkor végig kell verned az akaratodat.

Michaelita képe
energiák betöltése a múltba, hmmm! köszönöm!
2010. július 20. kedd, 12:09 | Michaelita   Előzmény

"Amúgy az önérvényesítésről Tepperwein ír nagyon szépen, milyen az ha valaki spirituális úton jár. Mivel két ember már közösség, ide illik. A félreértelmezett békülékenység nem a spirituális út része. A jól értelmezett önérvényesítés az, amikor az amit én akarok a közösség érdekét szolgálja. Tehát ha amit Te akarsz, annak a kivitelezése az egyetlen út a kapcsolat megmentésére, legyen az bármilyen kapcsolat, akkor végig kell verned az akaratodat".
... hmmm! erre így még sohasem gondoltam! ... hmmm! ...elgondolkodtató!

Igen, az ego játékait már ismerjük:), s érthető is a huzakodása... de vannak dolgok, amiket meg kell tenni:)

Nagyon köszönöm a medi leírását, szerintem elég széles körben használhatónak tűnik.

Szép napot!

Puszi!

Domoszlai Katalin képe
fontos, hogy ez a helyén legyen
2010. július 20. kedd, 12:17 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Hát körülbelül fél évet, vagy még többet rágódtam Gyurkó Zsoltnak ezen a mondatán: egy megvilágosodott megölhet egy embert, az a helyén van, mert Isten akaratát engedi át magán, nincs benne vágy és nincs akarat... Aztán a Sanyi is mondta, le kell kérni a választ, meg kell-e tennem valamit, vagy nem... Mert Isten nem téved... ( Meg a Zsolt, a Sanyi és Tepperwein egyszerre :-))) Nem kéne, hogy az egoról szóljon ez - a mi szintünkön....

hermess képe
H: És itt van a gáz is...
2010. július 20. kedd, 14:56 | hermess   Előzmény

Itt fordulhat a visszája az egész, mert hiszen a megzakkant tömeggyilkos és szektavezér is azt mondja, hogy Isten akaratát teljesíti.

Szóval, ide nem árt még valami ellenőrző technika, ami megmutatja, hogy valóban fentebbről jön-e az útmutatás.

Michaelita képe
Kedves, Drága Hermess!
2010. július 20. kedd, 15:58 | Michaelita   Előzmény

Kedves, Drága Hermess!

Nem kell, hogy fentebbről jöjjön az az "útmutatás", úgy gondolom, hogy elég lesz ha csak belülről jön, mint emberi jó érzés, mint empátia, mint együttérzés, mint a lélek akarata, amely a harmóniára, az egyensúlyra törekszik.
...amúgy meg próbáljunk meg kiindulni a jobbik lehetőségből, hogy tartunk már ott a fejlődésünkben, hogy ezeket képesek leszünk - igazi szívbéli szeretettel - irányítani/uralni:)...(?)

Ellenőrző technikát pedig szívesen tanulunk Tőled(Tőletek), de ezt úgyis tudod:)

Domoszlai Katalin képe
ők eddig is ezt modták :-)
2010. július 20. kedd, 16:32 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Láttam egy filmet, ahol az ördögűző megölte a gyereket, mert Mihály arkangyal mondta neki...

De Gyurkó Zsolt a megvilágosodottról beszélt, csakis elméletben... Mi akik át és átkukucskálunk, azért tudjuk nem tartunk ott...
Én csak azt akarom kiemelni, hogy a közvetlen kommunikációt Istennel gyakoroljuk, a belső bölcsességünkön keresztül vagy akár közvetlenben. Itt az anyag, a Sanyi feltette...
Hogy egyre több tettünkben, a hétköznapokban ez vezessen bennünket, akár egy konfliktus kezelésében, akár egy bevásárlásban...

Legviccesebb spirituális élményem volt, hogy letöltöttem a döntés hozás képességét az Akashából. Előzmény, 7 évesen, amikor a szüleim váltak, tőlem várták el helyettük döntsek, hol lenne jó nekem... Akkora terhet raktam rám, összeroppantam alatta, kezeltek is pár hónapig... Szóval azt az iszonyú görcsölést, ami volt rajtam ha dönteni kellett, vagy az ellenkezője, teljes vakmerőség, veszély-tudat nélkül, mert minden mindegy... Na mondom itt az idő a tudatosodásra :-) Lejött a cucc és ennyi - tedd fel a kérdést, csendesedj le, figyelj befelé... És ott a válasz, vaze, mindig jó! A kontroll a kezemben van, mert eldönthetem még akkor is, hallgatok -e a halk, belső hangra, vagy nem...

Úgy érzem, lenne dolgod a félelmekkel, drága Hermess.

Tudod, nekem is mindig üzennek a számok a spam-kontrollnál - most EGY

hermess képe
H: Mindössze
2010. július 20. kedd, 17:07 | hermess   Előzmény

... annyit szerettem volna mondani, hogy mielőtt végigverjük a "saját" akaratunkat, nem árt azt begyakorolni, hogy az ember észrevegye, mikor egyezik az a Felsőbb Én akaratával. Vagyis a minél biztosabb kapcsolódást hozzá. Különben éppúgy karmát termelünk, mint bárki más, sőt ezoterikus praktikákkal megtámogatva manipulálunk. Biztos, hogy az óvatosság az félelem?

Nem tudtam, hogy ez nálatok már ilyen tuti módon működik, egyébként meg nem is Nektek címeztem... :)DD

Domoszlai Katalin képe
Működik
2010. július 20. kedd, 17:58 | Domoszlai Katalin   Előzmény

...de az egom még mindig túl gyakran akar okosabb lenni... Óvatosság sosem árt, ezek a dolgok nem mérhetők centikben és kilowattban... Persze utólag mindig kiderül, jobb lett volna, ha követem a belső hangot... Ez a hang a csendből jön, nem tévesztendő össze a mentális ricsajjal, ami minden emberi lény sajátja.

Szerinted van keresnivalóm a hétvégi okításodon? :-) Most tudnék menni...

Feliratkozás Hírlevélre