Pénzes pasi
Egy érdekes jelenetnek voltam tanúja a napokban. Beugrottam egy számítógép szervizbe és amíg a szervizes dolgozott, addig beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak benyit egy huszonéves lány, hogy lehet-e kapni egy bizonyos alkatrészt.
- Igen, lehet kapni. - mondja a szervizes.
- Nagyon jó! - örül a lány és beljebb is jön az üzletbe, majd hirtelen visszafut az ajtóhoz, kinyitja és kiszól a kint várakozó fiújának:
- Gyere már be, fizetni kell!
Na, erre mind elvigyorodtunk, a lány is belepirult, próbálta pár szóval menteni a helyzetet, hogy persze nem csak ezért kell bejönnie a fiújának...
Kultúránkban hagyománya van, hogy a férfi eltartsa, anyagilag támogassa a nőt. De annak is, hogy nők azért vannak a férfival, mert annak sok pénze van, számíthat rá anyagilag, kihasználhatják, élősködhetnek rajta.
Vannak, akik finoman csinálják ezt, és vannak, akik még kérkednek is vele.
Egyesek szemében ez a viselkedés a párkapcsolaton belüli kurválkodás.
Mások szerint ez természetes működése a kapcsolatoknak, hiszen valahol minden kapcsolódás érdekeken, kihasználáson alapul.
Konzervatívabb vélemények szerint viszont ez így van jól, hiszen a férfi dolga az anyagi biztonság megteremtése.
Ti mit gondoltok erről?
Elfogadható, ha egy nő anyagilag kihasználja, használja a férfit?
Te is voltál már / vagy ilyen kapcsolatban?
Nem érzed megalázónak ezt a szerepet?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
18 hozzászólásEz a téma, ezer kérdést és választ generálhat.
Az alapkérdés, hogy meg merjük-e élni a saját identitásunkat, és persze a bennünk élő mindkét nem szerepeit.
Ehhez adalék, a társadalmi elvárások, és szerepek rendszere, ami jelenleg átalakulóban van, ugyanakkor mélyen él bennünk az évszázadok óta élő kultúrális elfogadottság rendszere, amit felmenőink égettek belénk.
A hagyományos arcetipikus női szerepköreinkből (anya, amazom, kurtizán, madonna) a kurtizán arról szól, hogy a nő használja, a férfi képességeit, legyen az pénz, tudás, erő, bármi. A férfi azért, mert a nő jelen van az életében, fizet a nála lévő erőforrásokkal. Ebbe az is beletartozik, amikor a nő odamegy a párjához, hogy ....jaj mucukám telepítsd fel a számítógépemre az akármilyen programot, ........és az is, amikor kiszalad a boltból, hogy fizetni kell...
A probléma akkor keletkezik, ha csak a kurtizán szerepet éli a nő, és kimarad a többi. Ez egyensúlyi kérdés. Ha a nő egyensúlyba hozza a többi archetipusos szerepét, a férfi a nőtől gondoskodást, bölcsességet, összetartást kap a szolgáltatásaiért cserébe.
http://sargacsik.hu
vagy aminek látszik. Nálunk bevett szokás, hogy én megnézem van-e a boltban, amit keresünk, s ha igen, akkor szólok a páromnak, hogy jöhet fizetni. Ha nálam van pénz, akkor nem szólok, ez csak technikai kérdés és a pillanat diktálta helyzet.
De én tudom, hogy otthon közös a kassza, csupán az én bukszámból adott helyzetben hamarabb fogyott.
A nők, a férfiak és pénz körüli hercehurca egyszerű szegénységtudatos logika elégg köldöknézős perspektívából.
Nézzük a szegénységtudatos történelmi perspektívából.
A nők Mária Teréziáig igen érdekes sokadrangú szerepet kaptak a családban. A lányok a szocialista éra eljöveteléig az emberkereskedelem legális alanyai voltak. A szülők elpasszolták leány gyermeküket, még fizettek is azért, hogy vigyék. Úgy hívták, hozomány.
A lányok az apa gyámsága alól a férj gyámsága alá kerültek.
Olyan irigyelt országban, mint Svájc, 1984-ig a nőknek nem volt választási joga sem. Svájcban napjainkig a házassággal a férfi és a nő egyesül, egy személlyé válik és az a férfi. A feleségnek még önálló bankszámlája sem lehetett. Hogy most lehet-e, annak nem néztem utána.
Ebből a szempontból szerencsésebb sorsú Magyarország igen sokat köszönhet Mária Teréziának, és annak, hogy nem született fiú tesója, különben még jó sokáig aligha lett volna bármiféle alapja is a nők nagykorúsításának. Választási jog, válás intézményének megengedése, öröklés joga, mind olyan jog, amivel nem minden ország női személyei rendelkeznek és különösen nem régóta.
Nálunk a szocialista éra a hagyományos családmodellt elvileg sutba vágta, a gazdasági alapja nem maradt meg, az elvárásrendszere viszont szinte érintetlen maradt. Mindazonáltal a férjek megfosztattak a tulajdonos szereptől, a feleségek a birtok szereptől. Elvileg. Mindez azonban a mai napig élő tradíció, mármint hűbér birtoknak tekintei az asszonyt, ennek másik oldalán pedig pénztárcának nézni a férjet.
Egy olyan viszonyrendszerben, amelyben mindkét fél a tradicionális családmodell szerepeit tartja mérvadónak nemhogy nem kirívó, de természetes, hogy a férfi eltartja az asszonyt, nagypolgári körökben támogatja a barátnőt, a kurvát.
A nyolcvanas években és nemrégiben is volt egy attitüdvizsgálat, amely a társadalmilag favorizált nemi szerepeket volt hivatott feltárni. Ma is az emberek zöme a hagyományos családmodellt részesíti előnyben. Hazánk női elvileg nagyon szívesen maradnának a fakanál mellett.
Hazánk férfiai elvileg nagyon szívesen eljátszanák a pénzmágnás szerepet, ennek hiányában elnézik, ha fejős tehenek lehetnek. Ezért a szerepért a férfiak tradicionálisan hajlandók a belüket is kidolgozni, illetve hajlamosak hülyére dolgozni magukat. A magyar férfiak egy jelentős része számára ma is ideális szerep a család fenntartójának lenni.
Az egésznek csak azért van bármiféle jelentősége, mert a pénz nem médium, mint ami az eredeti szerepe, hanem értékmérővé vált. Kinek mennyi pénze van, annyira értékes. Ki mennyit keres, annyira értékes ember.
Megabullshit.
Csak ebből a perspektívából értelmezhető a férfire akaszkodó nő sztereotípiája.
Csak ebből a perspektívából képvisel bármiféle értéket a pénzkereső férfi vagy az önálló jövedelemmel bíró nő.
A pénz nem méri az embert, sem a férfit, sem a nőt. A pénznek semmi köze ahhoz, ki mennyire jóember vagy rosszember, ki mennyire tudatos vagy mennyire akar megfelelni a saját vagy mások elvárásainak. A pénz nem függ össze sem a kreativitás, sem önmaga megélésével, minden képességének a kibontakoztatásával, a teljes emberhez semmi köze.
Az egész csak egy szegénységtudatos mókuskerék, egy hibás logika dagonyája. Ebből csak a logika megváltozásával lehet kilépni.
Szerintem érdemes kiszállni a mókuskerékből.
:)
Mondod Te, de ezer egy nőcinek meg baromi kényelmes pénztárcát tartania. :) Esther Vilar - Az Idomított Férfi c. könyvében elég jól jellemzi egy bizonyos réteget ebből a szempontból. Csodát nem kell várni a könyvtől, van benne sok kamu, féligazság és igazság. :)
Nahát, Szabox, nem is gondoltam, hogy ilyen zsenge korúként a kilencvenes évek elejének irodalmát is olvasgatod.
Magyarországon a házasságkötéskor, amikor a nők a nevüket megváltoztatják, és -nék lesznek, akkor a saját identitásukat leteszik és onnantól a férfi adja az identitását. Egy pasi néje lesz. Ha valaki nem tudja, hogy kihez ment férjhez és meg akarja keresni a leánykori nevén, sehol nem találja meg. Erre a tradícióra épülnek a napjaink.
Láttam olyan kapcsolatot is, ahol a harisnyára is pénzt kért a hölgy. És egyáltalán nem volt ciki számára. Ahogy a pasinak sem. Tökéletes birtoktárgyként szolgált a hölgy, és ez volt számára a természetes. Ahogy a házára és az autójára is megvesz mindent, ami kell, a nőjére is. Egy ilyen kapcsolatban akinek akármilye is van, az a férfi.
Szabox, a történelmünk bele van kódolva a génjeinkbe. Nem olyan egyszerű minden tradíciótól megszabadulni. Nem arról van szó, hogy a nők rá akarnak akaszkodni a férfiakra, ez egy sokgenerációs dns parancs. Pasi kellett a nőknek és az utódoknak a túléléséhez. Pasi kell, ez dns parancs.
Még ezen az oldalon az öntudatosodó nők is sűrűn magyarázkodnak, ha ennek a dns parancsnak nem hajlandók engedelmeskedni.
Téged ugye borzasztóan rosszul érintett, amikor a női személy, akibe olyan nagyon szerelmes voltál, az csak a pénztárcát látta benned? A barátnőd az elvárásaival a csóró vagy a sóher szerepet osztotta rád? Állati gáz lehetett. Nem jó ezt megélni. Ezek a helyzetek arra jók, hogy letisztuljon és egészen biztos legyél abban, hogy mi a fontos számodra.
A big egó, amit a pénz és a márkás autó kölcsönöz, annak semmi köze az önbecsüléshez és az értékhez.
A márkás autó és a pénzszórás a férfiak dominancia játszmájának része. Teljesen lehidaltam, amikor láttam, hogy ez milyen nagyon számít, egy tizenötmilliós luxusautótól teljesen elolvadnak a pasik, akinek olyanja van, az aztán a valaki.
Ha ebben a logikában maradsz, nem fogsz tudni túllépni a párkapcsolati mizérián. Lépj tovább.
Neked ezt szerintem azért kellett ezt megtapasztalni, hogy elnyerd az önbecsülésed, hogy tudd, a pénztől nem függ semmi lényeges. Nem az adja az értéked, hogy mennyi pénzed van. Sőt még csak attól sem leszel jobb pasi, hogy mennyi a barátnő mell-derék-csipőmérete, milyen színű a haja, vagy kik voltak a szüleid, milyen iskolát végeztél. Ez mindenkinek lecke, fel kell dolgozni.
:)
Én bevallom, sosem voltam ilyen helyzetben, bár az exem keményen dolgozott rajta.
Az ő motivációja az volt, hogy kiszolgáltatott legyek, tőle függjek. Többször kijelentette, be kellene engem tőrni, meg ilyenek.
Szóval, vannak férfiak, akik szó szerint elvárják ezt, hogy férfiasságukat ezzel igazolják. De vannak olyanok is, akik a közös kassza alapelvén élnek. Talán ezt tartom az egyik legjobb dolognak, mert ha két fél közül egy van, aki jobban ért az egy forintból kettőt csinálok dologhoz, akkor nagyon jó dolgok is kisülhetnek ebből. Itt természetesen nem a nemiség kérdése a döntő.
Fordított esetben viszont IGEN, voltam már. Volt pasim, akit eltartottam. Nem is "lett belőle" senki mellettem. Nem kellett tennie/küzdenie, megvolt mindene. Kényelmes Basa lett belőle. :)
Mihelyst szakítottunk, talpra állt. Megalapozta az életét. Vállalkozóvá kupálta ki magát, Hál' Istennek jól is megy neki.
Jó-e, elfogadható-e?
Attól függ, milyen zsák, milyen foltot talál. :)
Nem beszélve arról, hogy az élet is szülhet eseteket, mikor a szerepek cserélődhetnek. Betegség, munkanélküliség, stb. Ilyenkor szerintem abszolút normális az, hogy az ember párja "eltartja", kisegíti, míg a másik talpra nem áll.
Én inkább visszakérdeznék: mit indíott el Benned ez a történet? Valós dolgot láttál, vagy csak képzeletünk kivetítését? Előítélet?
Szóval, nekem mindegy, ki-kin "élősködik". Tegye, ha akarja. Több, mint valószínű, hogy önmagához hasonló partnerre talál, akinek ez a normális morál.
Szeretettel: Anita
Szokták vót' mondani: Amíg van kereslet,addig van kínálat is! :)
Én fordított helyzetben voltam többször is, végül is nem én tartottam el a pasit és közös kasza sem volt és biztos itt rontottam el. Ő elköltötte a fizuját én meg fizethettem a részletet, mert én a mit bevállalok (vagyis ketten vállaltuk be) azt kifizetem, ha nem eszem akkor is, nem szeretek adós lenni. Aztán volt úgy egy másik kapcsolatban, nem éltünk együtt, de ha nála voltam mindig üres volt a hűtő a pasimnak sosem volt pénze (vagy csak rám nem) és hát én fizettem ki a kettőnk kajáját. Az én hibám tudom és okultam belőle sajna én még nem voltam olyan helyzetben, hogy a pasi tartson el legalább egy kicsit.:)
Én még sose jártam pénzes pasival. Ellenben többször voltam olyan kapcsolatban, ahol a pasinak sose volt pénze (rám). Sehova nem mehettünk, ahol estetleg belépő volt, nyaralásrol nem is beszélve, és jó ha a saját italára tellett neki, de hogy meghívjon, azt várhattam. És hónapokig elvoltunk így, mert a lelkét szerettem és úgy áltam hozzá, hogy úgy se akarok eltartott nő lenni ... aztán a végén még meg kaptam, hogy én csak a pasik pénzére hajtok.
Nálam ez inkább fordítva volt. Én éreztem, hogy kihasználnak, nő létemre. Érdekes dolgok ezek, mert hiába vagyunk "modern" világban egyes szerepek nem akarnak változni. A nagy függetlenségünk - már mint mi nőknek - egyszerűen nem létezik, és azon túl, hogy a családon belül esetleg még irányíthatunk egy cseppet, ha kitesszük a lábunk az utcára, csak azt lehet látni, hogy úgy kell viselkedni, ahogy azt írtad: kurválkodni kell a boldogulásért. Már elnézést a kifejezésért.
Igen. Ezzel kapcsolatban, mostanában igen csak közeli élményem volt. Ugyanis, barátnőm és én egy igen hosszú kapcsolatnak vetettünk véget, egy hónapos eltéréssel. 2-3 hónapja egyedül vagyunk, de a párjaink, már új "társra" leltek. Az újdonsült "kedvesek" nagyon fiatalok: 20-21 évesek. És itt jön a lényeg. Rajtuk keresztül megismerhettem az új generációt. Teljesen el vagyok szörnyülködve rajtuk. Nem vagyunk rosszba se a volt párommal, se a barátnőjével, tehát nem a harag szól belőlem. Elképedve jutott a fülembe, hogy ezek a lányok mire nem képesek. És többnyire nem is csak a pénz motiválja őket, hanem a szex. Komolyan. Az egyik lány ebből a társaságból, már két éve kajtat egy srác után, hogy az megizélje, és csak ennyit akar tőle. A másik egyszerre mindíg 4-5 pasit is tart csak a szex miatt. Egyszerűen nem számít nekik, hogy kifiaborja az fiú, akit éppen kiszemelnek, csak egyszerűen dugják meg őket.
Nem kellenek nekik még szép szavak sem, kedvesség sem kell nekik. Olyanok mint a robotok. Nincsenek érzelmek, értékek és szerelem. Csak a szex. Ha nem a saját fülemmel hallom, akkor arra gondolom, hogy valaki ártani akar nekik, hogy ilyeneket mond ezekről a lányokról. De ők maguk mesélték el őszintén. Mert nem is szégyenlik. Tök természetesnek gondolják ezt a dolgot. Azt hiszik, hogy ez a normális, ezt várja tőlük a világ, a pasik. Ez a modern civilizáció. Még a szót is utálom. Az idők kezdete óta lázadoznak a fiatalok. Ez így természetes. Egy a szocializálódás. És mindig brutálisnak tartották az idősebbek az új generáció viselkedését. És fokozatosan tényleg egyre merészebb dolgok történtek. Gondolom azóta teszik fel a kérdést folyamatosan: "lehet ezt még fokozni? Mit talál ki a következő csapat ifjonc. Mi is durvák voltunk, de a mostani fiatalok még rajtunk is túl tesznek"
Most arra feleljen valaki, hogy ha ezek a lányok ilyen könnyen adják magukat, akkor van-e értelme egy olyan lánynak, mint én, várni arra, hogy egy fiú udvaroljon, ha egyszerűen megkaphat bármikor egy csajt, egy ilyen csajt, és még erőlködnie sem kell? Persze tudom, hogy az a fiú, aki velük elmegy, az is minősítve van a szemembe, és nem is foglalkoznék olyannal, mert értéktelen, de akkor is. Persze ezek szerint a volt kedvesem is ilyen, és rossz érzés, hogy ilyen emberre pazaroltam életemből majdnem 5 évet. Tanulságos volt az biztos.
Nem akarok szentimentális lenni, de ma már nincs romantika, és őszinte szerelem, mert elkurvult a világ. Szó szerint. És szerintem a média ebben a legnagyobb ludas, mert a tv-ben, újságban, stb is csak a ribiket, és a homokosokat lehet látni. (nincs bajom a melegekkel, de akkor sem érdekel, mit csinálnak a hálószobában)
Na egy picit felkavart ez az egész, és elnézést ha vulgáris voltam. Ja egyébkén 27 éves vagyok. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is ezzel kapcsolatban!!
Sterke
A munkatársamnak van két fia, az egyik most 16, a másik, 20 éves. Az idősebb komolyabb. Ilyen csajok az ismerősei és ilyen volt a barátnője is, míg egyszer csak szakított vele a lány. Erre a fiú, "használja" a többi lányt.
Összetőrt a szive, fél belevágni egy komolyabb kapcsolatba? Majd elvállik. Lehet ez időszakos.
A kisebbik fiú, azt hitte egy buliban max 24 vagyok, ő nagyon vagány, hát be is próbálkozott. Mikor mondtam neki 31 éves vagyok, azonnal válltott, illemtudó sráccá, a helyi vagány helyett.
Elmesélte a mai lányok csak lecum..zák, holott arra vágyik, legyen egy komoly, rendes lány az életébe.
Sokat beszélgettem vele, feljött a szüleivel való viszonyától, az iskolai balhéig minden. A végén mondtam neki, próbálja meg, minden lányt úgy kezelni, mintha az a rendes, komoly lány lenne.
Érdekes dolog történt. Sok lány lekopott róla, akik a baráti körében maradtak, mind komoly, rendes lány :). Igaz, még nincs barátnője, de dolgozik az ügyön :)
Nem csodálom, hogy itt tartunk. Keresztlányom már 8-9 éves korában azt kiabálta, hogy ő majd szexel, ha nagy lesz. Kérdeztük mit jelent ez:- hát bebújnak a takaró alá meztelen, és csókolóznak! Leesett az álam. Mi az oka? Hát a csapból is ez folyik ma már...
Minden esetre kemény lecke lesz nekik megtanulni mi is az igazi érték, hogy nem minden az új ruha, meg a pénz. Valahol mi is hibáztunk. Szegény, nehogymár nélkülözzön, kapjon meg mindent, elhalmozzuk, hogy boldog legyen, mert nekünk valami hiányzott. A gyerek készen kap mindent, semmit nem kell tennie, unja magát, hasztalannak érzi magát, majd követel, hogy neki JÁR. Anyukák meg koldusént rongyosan állnak mellettük, miközben a legjobban a gyerekük szégyenlik, hogy ilyen csövesen néz ki mellettük.
Érdekes játék ez. Én sajna ritkán vagyok vele (120km). Bár akkor sokat beszélgetünk, de ez kevés, ha a család többi tagja nem ismeri fel, milyen értékeket, önbecsülést kellene adni a kezébe. Ahány ember alkotja a családot, annyiféle véleményt hall a gyerek. Nem csoda, ha azt sem tudja mi is van. Na persze, hogy meg akar felelni, és a többség felé húz, akik az anyagiakat csodálják.
Nem beszélve az agresszív mesékről. Gyílkolják egymást a suliban.
Itt a kérdés: neveljem a gyereket becsületre, szép szóra, ne üss vissza, ad vissza kenyérrel? Engedjük a "farkasok" közé, bárányként?
Fura módon azon töprengek, én majd mit teszek, ha gyermekem lesz.
Igenis ilyenekre nevelem majd, de be is íratom legalább egy Aikido edzésre. Ha már megtámadják, meg tudja védeni magát humánusan. Így megtanulja a saját dühét is kezelni talán.
Csak mi lesz, ha ismét jönnek a fegyverek...
http://www.youtube.com/watch?v=oEQgw9-l9Ec
Ezt a videot találtam ebben a témában.Gondoltam megosztom Veletek!
Szeretettel:Erika
Elfogadhatatlannak tartom, nő vagyok és sajnos most egy viszonylag friss kapcsolatban olyan helyzetbe kerültem, hogy úgy érzem engem használnak ki anyagilag, pedig ehhez se elég öreg, se elég gazdag nem vagyok, ráadásul nem elég, amennyi van, folyamatos az elégedetlenség a részéről én meg azon gondolkodom hogy tehetnék le többet az asztalra, vajon járna-e érte több szeretet. Kimondottan megalázó. Akár férfival, akár nővel történik.. Csak az, hogy férfiakkal történik társadalmilag majdnem teljesen elfogadott sajnos.
Sajnos ez nem ilyen egyoldalú, manapság ez fordítva is működik , én nagyon szomorú vagyok amiatt , hogy el kell tartanom a HAPSIMAT. Nagy nehezen teszek félre pénzt minden hónapban ,hogy ha szükség van valami nagyobb dologra akkor ne okozzon gondot azt megvenni. Ezt a félretett pénzt 2-3 havonta kell megcsapolni párom miatt aki most fejezte be az egyetemet de úgy látott a munkakeresésnek is , hogy már előre látom hogy ha valami ismerős nem nyomja be valahová akkor itthon fog ülni és játszani a számítógépen.
Legyen szó kajáról, benzinről, fogamzásgátlórol minden az én reszortom most a kocsija műszaki vizsgáját fizettem ki ma :( és még csak 24 éves vagyok...nem tudom mi lesz később 7 éve tart a kapcsolat ez az eltartósdit kb 3 éve kezdte el, mindig gondoltam jobb lesz de nem...
Van úgy, hogy egyes férfiak a barátnőjüket a pótanyukájuknak tekintik (akár tudatalattiban, akár tudatosan) és nagyon egyoldalúan alakulnak a dolgok.
Ez addig megy így, amíg hagyjuk, semmivel nem tovább. Ha már 3 éve megy a dolog, innen elég nehéz lesz változtatnod (mert ezt már az elején is elég nehéz megváltoztatni, ugyanis nehezen értik meg, hogy mi bajunk van)
Volt nem is olyan régen hasonló szituációm, több nekifutásra, többféle megvilágításban, irtó sok türelemmel kellett elmondanom, hogy mi is a bajom voltaképpen. Nagy nehezen megértettem magam, némi változás állt be, ami már kezelhetőbb.
Kedves Macska24!
Én is voltam így, ahogy Te! Az első férjemet több éven keresztül nyomtam folyamatosan pénzzel és sosem volt elég. Tudom, mindig könnyű a másikban a hibát felfedezni, de valahol meg kéne vizsgálnod magadban, hogy mi az a minőség, amiért erre szükséged van. Valamilyen önértékelési probléma, vagy valami más lehet a háttérben. Bár én azért kezdő útkeresőnek tartom magam és nem szeretnék buta tanácsokat adni, de eddigi útkeresésem következtében úgy látom, hogy minden konfliktus, probléma, megoldandó feladat belőlünk származik és valamilyen feldolgozatlan minőségre akar rávilágítani. Lehet, hogy arra akar mutatni, hogy kihasználható vagy és becsüld magad jobban, jobbat érdemelsz.
Had hozzam fel erre a saját egyik példámat, bár kicsit más jellegű a téma.
Jelenleg már a 2. házasságomban élek, van 2 kislányom és újabban mindkettő nap mint nap levágja a hisztit, hogy vegyek fagyit, cukrot, nyalókát, stb-stb. Régebben is elő-előfordultak ezek a dolgok, de nem volt ilyen napi szintű ez a cirkusz. Sokáig gondolkodtam ezen, hogy mit üzen ez a dolog tulajdonképpen. Már régen nem azzal hessentem el az ilyen dolgokat, hogy a gyereknek rossz napja van, hisztis, melege van, vagy netán gyári hibás, stb-stb.,
S rájöttem, hogy talán a pénzhez való viszonyomat tükrözi, hiszen én amiatt aggódom folyamatosan, hogy nem tudom fizetni a számláinkat s nem tudom, mi lesz velünk. Jelenleg ugyanis munkanélküli vagyok. Ezért ideges vagyok, hogy miből fizessem a számláimat, ez akkor is így van, hogy az eszemmel, illetve a tudatosodás útján elindulva pontosan tudom, nem jó, hogy idegeskedem emiatt. S az ő követelődzésük tulajdonképpen tükrözi az én aggodalmaimat: hogy mi az, hogy nekem nem telik a számlára, meg nem tudom megvenni a szükséges dolgokat, sokszor még gyümölcsöt sem, legalább is nem olyan mennyiségben, ahogy szeretném. Ők pedig ezt visszatükrözik nekem az ő szintjükön, hogy miért nem telik nyalókára, nasira, stb-stb. Persze lehet, hogy rosszul gondolom és kissé el lettek kényeztetve, de az ő kis világukban szerintem ez pontosan kifejezi, hogy mi a probléma. Arra következtettem, hogy az aggodalmaimat kell valahogy feladni és bízni a megoldásban, hogy az eljön, amikor annak jönnie kell s ezzel az ő feszültségeik, hiányérzetük is enyhülni fog. Persze még friss a felismerés, de már dolgozom az ügyön, bízom benne, hogy a jó megoldás felé haladok.
Kívánok ezért neked sikeres önvizsgálatot, hiszen minden külső megnyilvánulás valahol bennünk van és belőlünk származik szerintem.
Persze a fenti kis történet és az, hogy ilyen nehézségeim vannak, az még mindig mutatja, hogy még mindig vannak megoldandó belső rendezetlenségeim. De folyamatosan vizsgálom magam, jönnek is fel rendesen okok, amiken persze rendszeresen kibukok, de aztán lassan-lassan talán helyrerázódnak a dolgaim.
Szeretettel: Kriszti
Voltam mindkét szélsőségben:támogattam gyengélkedő társam,és voltam rászorulva is,ha nem is ugyanabban a kapcsolatban.Mindkettőt igyekeztem tiszta szívvel:elvárás nélkül adni,és hálálkodás nélkül elfogadni,amik úgy-ahogy sikerültek is talán,de a néha felbukkanó keserű szájíztől érzelmileg még mindhárman köpködni fogunk az életfilmünk mozizásakor.
U.i.:Legtisztábbnak azt a kapcsolatot tartom,ahol semmilyen téren nem szorulunk egymásra,(csak a helyzetből következően élvezzük egymás jelenlétét)kivéve ha a kapcsolat a rászorulás,kapás-elfogadás élményeinek megtapasztaltatását célozza.
Én 4 évig tartottam "ki" egy lányt, mert nagyon szerelmes voltam belé. De az az igazság, hogy bizonyos szempontból jó volt.
Van egy olyan problémám, hogy nagyon nehezen tudok kérni a másiktól valamit, mert nekem "úgy " is jó, meg beérem én annyival is, stb.. Viszont ettől a lánytól mertem kérni olyan dolgokat amit egy teljesen normális szeretetre épülő kapcsolatban nem mertem volna. Mondván, hogy úgy is megteszi, meg ha megsértődik is úgy is visszajön. Bizonyos szempontból életem egyik legfelszabadultabb párkapcsolati időszaka volt.