Az ember érzés világa nem csak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is.
Mindenkikénytelen rá.
Nincs más kiút!

Kezdődik azzal hogy az ember eltűri,hogy anyagi körülmények és határok erőt vegyenek rajta.
Belevész a mindennapi életelvakító részleteibe,anélkül, hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga előtt. Együtt sodródik indulatokkal.
Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet.

Aki érzelem világát irányítani akarja, annak elsősorban függetlenítenie kell magát környezete hangulat váltásaitól, a fertőző elemeket közömbösítve.

A cél az ,hogy magunkon és másokon segíteni tudjunk.

Ne keseregjünk tehát változtathatatlan dolgok fölött, hanem keressük meg az ember felemelkedését szolgáló rejtett értelmüket.