Visszatérő álmok! | Önmegvalósítás.hu

Visszatérő álmok!

2011. március 12.

Megváltoztak a visszatérő álmaim!

Otthon többször volt egy visszatérő álmom! Nagyon szűk helyen kell előre haladnom. Ez lehetett egy padlásfeljáró, ahol be kell bújnom, lehetett egy nagyon szűk csigalépcső felfelé vagy egy nagyon szűk folyosó. Mindig ugyanaz az érzés és gondolat társult hozzá, egyrészt hogyan fogok ezen átjutni, és ha egyszer átjutottam, akkor hogyan fogok visszajönni. Az egy dolog, hogy előre haladok, de hogyan jövök vissza. Ezt az álmot én mindig úgy értelmeztem magamban, hogy a szűk hely a szülőcsatornát jelenti, tudatában vagyok, hogy előre végig tudok rajta menni, még ha nehezen is, de hogyan tudok visszafelé haladni.

Most is volt egy álmom itt, de most kicsit változott. Mintha egy elakadt metró lett volna, valahol a föld alatt és egyesével tereltek, hoztak bennünket a felszínre. Én következtem és ahogy elindultam egy nagyon szűk helyen találtam magam. Kúszni kellett volna, már épp segítségért akartam kiabálni, hogy ez nekem nem fog menni és segítsenek, amikor eszembe jutott, hogy előttem már sok ember átment itt és valahogy kijutottak. Ha nagyobb embereknek sikerült itt átmenni, akkor nekem is fog és el kezdtem kúszni…

A másik visszatérő álmom, hogy sokszor álmodtam azt, hogy kinyílik a harmadik szemem. Éreztem, ahogy pislogok vele. Éreztem, hogy álmomban a harmadik szememmel látok. Többször volt ilyen álmom. Most is visszatért ez az álmom, de most ez is kicsit más volt. Egy utcán sétáltam, előttem dombok, fák. Hirtelen halk zenét hallottam valahonnan és elindultam a fák felé, hirtelen láttam, hogy másképp látom a fákat. Láttam, hogy ragyognak. Most nem éreztem, hogy mindezt a harmadik szememmel látnám, egyszerűen természetes volt, hogy sokkal tisztában látok. Ez volt a természetes. Éreztem, ahogy ez a tisztán látás, mintha be akarna szippantani és én engedtem. Éreztem a félelmet is, hogy mi lesz, ha engedem magamat beszippantani, mégis volt bennem egy érzés, hogy engedem, mert igazából oda tartozom. Sajnos még nem tudtam teljesen bele engedni magam az érzésbe és felébredtem az álmomból.

Úgy érzem, kicsit megváltoztak az álmaim mióta itt vagyok.

Az önismeretben nagyon tetszik az a hasonlat, amikor egy hagymához hasonlítjuk magunkat és az önismeret segítségével szépen a hagyma héjait egyesével lehámozzuk, hogy a végén eljussunk a belső lényeghez. Ez után a két álmom után olyan érzésem van, hogy a dolog visszafelé is tud működni. Olyan érzésem van, mintha ez a belső lényeg kezdett volna el bennem növekedni és duzzadni, és ahogy növekszik, egyszerűen szétfeszíti és ledobja magáról a héjakat. Egyszerre furcsa és kellemes az érzés.


Beküldte: | 2011. márc. 12. szombat - 14:07

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre