Szabad akarat? | Önmegvalósítás.hu

Szabad akarat?

Hozzászólások

33 hozzászólás
Az én tapasztalatom szerint mindkét dolog működik az emberben.A
2011. március 06. vasárnap, 22:19 | Éva.

Az én tapasztalatom szerint mindkét dolog működik az emberben.A szabad akarat is,és egyfajta predesztináció is.Talán az az igazi önmegvalósítás,amikor szabad akaratomból csinálom azt amire
úgymond ,,predesztinálva '' vagyok.

Nálam a Predesztináltság ,,érzete''erős és igyekszem azzal együttműködni szabad akaratomból is.
De lehet ez fordítva is,amikor az ember nem ismeri ezt fel ,mert bizonyos dolgok esetleg elnyomják benne,hogy mire is lenne predesztinálva. /ilyenkor választania sem kell,így még nem használja a szabad akaratát /
És olyan is van,amikor az ember sejti ugyan,de esetleg valamilyen okból lázad ellene./itt már választott,működött a szabad akarat./

Azért azt kellene először tisztáznunk szerintem,hogy mit is jelent a szabad akarat?
Mert nem azt jelenti,hogy azt teszek amit akarok,vagy egyáltalán bármilyen akaratot,hanem egy választást jelent,hogyha felismerem a dolgokat választhatom ezt,vagy azt.

A kérdésre végső soron az a válaszom,hogy van predesztináció,de van választásom. Együttműködhetek,és ellenállhatok.Talán tőlem függ.de ugyanúgy meg mégsem egészen.
Mert ha Isten ugye mindent tud,akkor már azt is ,hogy én mit választok...szóval...
Vagy itt van a karma. Ezek az ok okozati dolgok,amibe ha jól belegondolok,se eleje se vége...szóval
mit lehet itt tenni. Hát ezért akarnak ebből kiszállni akik ezt a helyzetet komolyabban felismerték, átlátták és ebből tényleg az egyetlen kivezető út a megvilágosodás.Egy ideje már én is erre hajlok.

a3140a képe
Köszönöm Eva! Most vettem észre, hogy egy másik blog (e-andié)
2011. március 07. hétfő, 8:20 | a3140a   Előzmény

Köszönöm Eva!
Most vettem észre, hogy egy másik blog (e-andié) "Van amit én döntök el!" is tulajdonképpen pont ezt a kérdést feszegeti. Milyen érdekes, hogy egyszerre jutott eszünkbe Andival ez a téma.
Engem azért érdekel nagyon ez a dolog, mert azt vettem észre, hogy ebben még a megvilágosodottak sem értenek egyet. Egymásnak ellentmondó válaszokat adnak. Az India misztikája című könyv bemutat 12 egység tanítót (néhány ma is él közülük), akik véleménye kb. 50-50%-ban megoszlik ebben a dologban.
Az egyik legnagyobb rejtély Ramana Maharshi, aki hol azt mondja, hogy a teremtő pont olyan illuzórikus, mint a teremtett világ, máskor pedig azt mondja, létezik egy Isvara. (Nem beszélve Síva és a Sívának tekintett Arunachala hegy iránti odaadásáról).
Annó a TM-ben azt mondták, hogy a gondolat forrása (amit a meditációval igyekszünk elérni) a transzcendens, tehát a gondolatok a transzcendensből (Isten?) törnek elő.
Akkor viszont ezek nem az elme gondolatai, maximum az elme a magáénak tulajdonítja.
Az advaita szerint minden forrása az Önvaló, az elméé és a teremtett világé egyaránt. Az elme pedig nem más, mint az "én vagyok" gyökérgondolatból származó összes többi gondolat. Ez esetleg megengedi, hogy a különböző elmék egyazon forrásból létrejőve (ebbe bele fér akár egy Isvara is), egymással párhuzamosan, egyazon térben és időben teremtenek és a teremtett világ ezek szuperpozíciója. Ebben kell persze lennie egy magasabb tudatosságnak (Isvara) aki ügyel az egyensúlyra, ha szükséges beavatkozik, de alapvetően engedi a szabad akarat kibontakozását. Nekem talán ez a legszimpatikusabb, de ez nem jelent semmit.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Különböző szintű tanítások
2011. március 07. hétfő, 21:33 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ramana igen jó példa arra, hogy Tanítók, Megvilágosodottak különböző szintű tanításokat adnak le, attól függően, hogy milyen szintű tanítványnak, tömegnek tanítanak éppen.
Az egyik igazság az egyik szinten igaz, de van tőle magasabb szintű igazság is, ahonnan nézve emez már nem igaz.
Amikor a szövegkörnyezetből kiemelve, nem saját élményként megélt tanítást idézünk, akkor ezek a nagyon fontos különbségek elvesznek és csak azt látjuk, hogy káosz van (a mi fejünkben!).
Ezért az ilyen idézett tanításokat nem érdemes egymással összevetni, így keresve az igazságot. Inkább hallgasson az ember a saját tapasztalatára, ha van neki a témát illetően!

Ramanáról olvastam valahol, hogy 3 szinten volt hajlandó tanítani:
3. Minden tükör, Téged tükröz az egész világ.
2. Te vagy az egyetlen, Te álmodod magadnak a Világot.
1. A Világ nem létezik, nem létezett és soha nem is lesz.

Hmm.

a3140a képe
Én úgy gondolom, hogy ezen az oldalon nem szükséges árnyalni és
2011. március 07. hétfő, 22:03 | a3140a   Előzmény

Én úgy gondolom, hogy ezen az oldalon nem szükséges árnyalni és igazítani.
Akik itt vannak - számomra egyértelműen bebizonyították a hozzászólásaikkal - hogy többségükben nem nevezhetők "átlagosnak", hanem már túl léptek ezen a szinten.
Ezért is tettem fel az alap kérdést, mert bármilyen hihetetlen, van elképzelésem a dologról, de nem tudom a választ biztosan én sem.
Egyben viszont teljességgel biztos vagyok. Van végső igazság ezzel kapcsolatban és én ezt szeretném megtudni. Mert rendkívül fontos ez most nekem.
Ha ezt a dolgot sikerül megfejtenünk, akkor megfejtettünk mindent.

Csak hogy értsétek miért fontos ez nekem/nekünk.

Amikor valami belső késztetésből adódóan (ami gyakran előfordul velem) nem foglalkozva azzal, hogy éppen mi történik körülöttem, időnként napokra önmagamba merülve töltöm az időmet átélve a teljességet, felmerül bennem a kérdés: ki az, aki úgy dönt, hogy visszatér a forrásba, ki az aki úgy dönt, hogy újra aktívvá válik.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem mondanak egymásnak ellent, csak akkor, ha egy kupacba rakod
2011. március 08. kedd, 16:47 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam, leírom még egyszer:
Az előző hozzászólásomban azt kívántam megvilágítani, hogy a keresés előtt el kellene/lehetne döntened, hogy melyik szinten keresed az igazságot.
Ha végső igazságként elfogadod az 1. számút, akkor abban fogod keresni a forrást, a kezdetet.

Viszont ha nem választod ezeket szét, akkor megtörténhet, hogy egymással látszólag ellentmondó tanításokat/igazságokat találsz, mint ahogyan azt a megelőző hozzászólásodban is tetted: http://onmegvalositas.hu/comment/34006#comment-34006
Pedig ezek nem mondanak egymásnak ellent, csak akkor, ha egy kupacba rakod őket, annak ellenére, hogy különböző igazság szintek igazságairól van szó.

Egy másik példán szemléltetve:
1. Az egyik szemszögből, szintről nézve Isten teremtett mindent, engem is és az én dolgom, hogy visszatérjek hozzá.
2. Egy másik szinten viszont Én vagyok isten, csak elfelejtettem valós mivoltomat, erre kell visszaemlékeznem.
3. De az is Igaz, hogy sem Isten, sem a teremtett világa nincs, nem volt, és nem is lesz sohasem, így nincs honnan felébredni, megvilágosodni sem.

Na most ha ezeket egymás mellé teszed, akkor ellentmondás látszik, ...pedig csak nem kellene egymás mellé tenni őket.

Aditi képe
Szia Sanyi! Érdekel, hogy mi a meglátásod ezzel kapcsolatban:
2011. március 08. kedd, 21:39 | Aditi   Előzmény

Szia Sanyi! Érdekel, hogy mi a meglátásod ezzel kapcsolatban:

Én azt tanultam, hogy ezek a nézőpontok valójában mind együtt igazak. Még ha ellentmondásosnak is tűnnek. Vagy, hogy még jobban "kavarjuk" a káoszt, :), éppenséggel akár egyik sem igaz. Mégis lehetünk jól önmagunkkal meg az életünkkel, a fejlődéssel, meg az Univerzális egységgel, vagy nevezzük akárhogy, vagy ne is nevezzük sehogy...:)

Szóval ha van egyáltalán dolgunk ezekkel, akkor leginkább az, hogy a megfelelő helyen kezeljük, azaz felismerjük, és persze legjobb ha az életünkben, a tapasztalataink, megfigyeléseink kapcsán adott dolgok kapcsán beazonosítsuk ezeket a tudati jelenségeket, elhelyezzük egyik vagy másik szemlélet rendszerében. Állítólag ez is segít a "nagy" képet összerakni.

Éspedig többek között azért, mert végső soron az elme kizáró működését kell valahogy átalakítanunk, a poláris, duális működését a gondolatiságban, hogy a kategorizálás, definíció, és viszonyítás helyett a nyitottság nyerjen teret az elmében, a gondolkodás és megértés helyett a nyitott, odaadó figyelem váljon elsőrangúvá az elménk tevékenységei közül, mert a tudatosság ezen az állapoton keresztül működik blokk nélkül, mint ahogy a nagyon kreatív, alkotó (mondhatni művészi) állapotunkban vagy pl. transzban, vagy éneklés közben összekapcsolódnak az agyféltekék és kiegyensúlyozódik a működésük és egy fajta befogadó csatornává válik az elme, gépies működési sémáit hátrahagyva.

Ezért is szeretik a keletiek a paradoxonokat, ezért van, hogy a paradoxonok, bár az elmével értelmezve sokszor érthetetlennek, vagy értelmetlennek, esetleg hiábavaló megállapításnak tűnnek, valójában sokkal jobban leírják a valóságot (amit egyébként nem is lehet, legfeljebb csak közelíteni), mint bármilyen állítás.

Mindenesetre én igyekszem ezeket a tanítási rendszereket külön-választva megfigyelni a világban. (Illetve a jelenségeket ezekbe a különböző rendszerekbe illesztve.) Persze olykor keverednek, de szerintem ez elkerülhetetlen, és bízom benne, hogy előbb utóbb teljesen kitisztul majd a kép.

Az a tapasztalatom, hogy voltak dolgok, amiket abszolút bognak, kibogozhatatlan ellentmondásnak éltem meg, nem értettem a jelenséget, és úgy tűnt még csak jobban megzavar, hogy egyik nézőpont így, a másik úgy magyarázza. Később azonban, észrevétlenül egy egy képbe olvadtak ezek a nézőpontok össze és ez a kép mindig sokkal magasabb rendű volt, tudásában sokkal minőségibb, mint az a két vagy több különállónak tűnő információ, ami külön külön abszolút nem látszott összeilleni.

Ezért bízom benne, hogy a továbbiakban is kivitelezhető az út, amit választottam, és nem csavarodom idő előtt be.....:)))

Szerinted?

Namaszte

operenciastenger képe
tudattalanság
2011. március 08. kedd, 10:03 | operenciastenger   Előzmény

Én úgy érzem, a világ megismerhetetlen számunkra. Emberi korlátozottságunkban nem láthatunk rá az egészre. Csak a lét van meg a pillanat. Tudattalanságom tudatában, bennem fel sem merül a kérdés, van-e szabad akarat vagy sem...

Ademon képe
Szerintem a mester ezekkel csak azt mondja az adott embernek...
2011. március 08. kedd, 17:16 | Ademon   Előzmény

Szerintem a mester ezekkel csak azt mondja az adott embernek, amit neki hallania kell a fejlődéséhez:

3. Minden tükör, Téged tükröz az egész világ - azoknak akik állandóan az életre meg a emberekre mutogatnak, és mindig másokban látják a hibát, vagy épp túl nagy az egójuk.

2. Te vagy az egyetlen, Te álmodod magadnak a Világot - az előző fordítottja: kicsi önértékelésű, félénk, visszahúzódó, zárkózott embereknek, akiknek problémás az életbe való beilleszkedés.

1. A Világ nem létezik, nem létezett és soha nem is lesz - önjelölt világmegmentők, próféták, esetleg merev, dogmatikus embereknek, térítők, akik mindenáron mindenkinek segíteni akarnak, szinte már túlzottan is. Nem létező problémákat képzelnek bele a dolgokba, fontoskodók, 2012-es és egyéb világvégék hírdetői.

Aditi képe
Érdekes meglátás Ademon..:) Kicsit továbbfűzném: 1. Nem csak
2011. március 08. kedd, 21:58 | Aditi   Előzmény

Érdekes meglátás Ademon..:) Kicsit továbbfűzném:

1. Nem csak azoknak az embereknek, akik "állandóan az életre meg a emberekre mutogatnak, és mindig másokban látják a hibát, vagy épp túl nagy az egójuk", hanem általában az ego ezek részének szól ez a tanítás. (Vagyis minden ember egójának ezen részének.) Meg, általában az asztrális világ jelenségeinek megismerésére. (Föld, fizikai szint, test, látható és érzékszerveinkkel érzékelhető világ.)

2. Ugyanúgy minden embernek szól, AMIKOR nem becsüli magát, de szerintem sokkal inkább arról a jelenségről szól ez a szemlélet, hogy a világunk fraktál-rendszerű (matematikai leírás), és ennek ez egy alaptörvénye. (Másképpen szólva: nem lehet tudni, hogy a tyúk volt e előbb vagy a tojás, DE NEM IS EZ AZ AMI AZ IGAZÁN ÉRDEKES. :) Vagy: minden mindenben benne van s te vagy a tapasztaló. Vagy: a világegyetem végtelen ugyan de nem határtalan, mert önmagába visszahajló, kívülről nézve gömb alakú. (Ami aztán egy macska nyakában lógva tükröződik egy üveggolyóban....stb). A világegyetem működése, rendszere a mai megértésünk vagy felfogó képességünk szerint a kettes tanítással tapasztaltatható meg a véges sejtszámú agyacskánkkal. :)

3. Ez valóban jót tehet azoknak, akiket felsoroltál, illetve mindenkinek, amikor így gondolkodik, egyébként meg a személyiségnek és az egyéniségnek egy olyan szintű feloldódása lehet, ha már tapasztalati, amely minimum Buddhikus, de ehhez nem igazán értek. Ennek is van egyébként analógiája a fizikában, a fekete energia, a "semmi", amiből vagy által terem "minden".

Nekem az a tapasztalatom, hogy bármennyire is ellentmondásosnak tűnnek a különböző tanítások, lényegében ugyanarról szólnak, csak egy kicsit más nyelveken, egy kicsit más szintekről, egy kicsit más kulturális háttérrel, és részben másról is. De végső soron mind a tudatról, a tudat természetéről és ennek megtapasztalási lehetőségeiről szólnak.

Namaszte

Az én "szabad akaratom"!
2011. március 08. kedd, 0:05 | e-andi   Előzmény

2011. március 7.

Kedves a3140a!

Ha már utaltál a blogomra, akkor leírom én miben hiszek, én mit gondolok. Egyelőre ez még csak a hitem, nem tudom, hogy így van-e vagy nem, de jelenleg ebben hiszek.

El tudom hinni, hogy LELKEK vagyunk, akik azért jöttek ide a Földre, hogy tapasztaljanak, tanuljanak, fejlődjenek! El tudom hinni, hogy a lelki világban tökéletesek vagyunk! Azért jöttünk ide a Földre, hogy tudjuk milyen a tökéletesség, de ahhoz, hogy tudjuk milyen tökéletesnek lenni, tudnunk kell, hogy milyen a tökéletlenség! A Föld-re születés erre ad lehetőséget, hogy megtapasztaljuk a tökéletlenséget! Tegyük fel, hogy a lelki világban egy skálán 10es jelenti a tökéleteset. Vagyis a hitem szerint, amikor leszületünk a Földre, azért jövök, hogy megtapasztaljam milyen a 10esnél alacsonyabb szint, hiszen a 10est ismerem, az alacsonyabbat viszont nem! Én, mint LÉLEK meg akarom tapasztalni, milyen mondjuk a 0, 1,2…ami lehet gyilkosság, erőszak,….minden minden. A lelki világból nézve mindez csak színjáték, egy lehetőség, hogy tapasztaljak. Játék, aminek nincs tétje, hisz a halállal csak visszatérek oda, ahonnan a Földre érkeztem tapasztalni. A Föld erre ad nekem lehetőséget. Az már egy másik dolog, hogy innen a Földről nézve, már elfelejtettem, hogy Én, mint LÉLEK akartam mindezt megtapasztalni, ezért azt mondom ez rossz, ez meg jó! Fentről nézve nincs jó, vagy rossz, tapasztalás van, amiért ide jöttem a Földre! Én, mint LÉLEK döntöttem úgy szabad akaratomból, hogy ide jövök a Földre tapasztalni! Aztán mikor megérkezem vagy emlékszem miért jöttem és szabad akaratomból, tudatosan megélek minden tapasztalást vagy elfelejtem miért jöttem és szabad akaratomból ellen állok, elutasítom vagy, ahogy írtam a blogomban, árral szemben úszom. Aztán, ha meghalok, rájövök, hogy jaj, istenem, hisz Én, mint LÉLEK akartam megtudni milyen ez az érzés, akkor örömmel és szabad akaratomból újra leszületek, abban a reményben, hogy talán most sikerül megtapasztalnom! És ha sikerül, juhé, jöhet a következő tapasztalás, amit szabad akaratomból Én, mint LÉLEK kiválasztok! Aztán, hogy ennek az egésznek mi értelme, na, azt még nem tudom! Ezért egyelőre néha még árral szemben úszok! Jelenleg, most ebben hiszek, ezt valahogy el tudom képzelni!

Számomra van egy nagyon kedves, aranyos történet, ami jól leírja azt, amit én itt a saját szavaimmal próbáltam elmagyarázni…. Neale Donald Walsch: Kicsi Lélek és a Nap! 5 oldalas word doksi, ezért nem csatolom, de ha érdekel, akkor szívesen elküldöm!

„Részlet”

Isten:
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.

- Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül, és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten - mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet, a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt, az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten - mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

Nekem ez a szabad akarat, van Fény és van Sötétség! Ezt nem én döntöm el! Én azt döntöm el, hogy félek-e a sötétben, vagy sugárzom a Fényem a sötétben!

Véleményem szerint van valamilyen előre meghatározott élet utunk
2011. március 07. hétfő, 10:22 | vycaa

Véleményem szerint van valamilyen előre meghatározott élet utunk de igazából mi döntjük el, hogy közben hogy érezzük magunkat,hogyan éljük meg. Nagy vonalakban szerintem megvan írva "sorsunk", igazából erre nem tudok semmi okosat ami alá támasztaná de az, hogy van szabad akaratunk (is) azt tapasztaltam és teljesen biztos vagyok benne, hogy életünk nagy részének milyenségét azért mi választjuk.

szabad akarat
2011. március 07. hétfő, 11:18 | jessica73

Tavaly nekem is volt egy hasonló blogom, ahol épp ez foglalkoztatott.
http://onmegvalositas.hu/blog/jessica73/szabad_e_szabad_akarat

Az azóta eltelt tapasztalataim alapján azt tudom most mondani, hogy amikor hozok egy döntést, akkor úgy érzem, hogy a döntésemet én hoztam szabad akaratomból. Aztán ha rossz döntést hoztam, akkor utólag mindig kiderül, hogy ugyan a döntés "nem volt helyes", mégis szükségem volt arra a rossz vagy negatív tapasztalatra, élményre. Anélkül ugyanis nem láttam volna meg valamilyen összefüggést, ami továbbvisz az utamon. És érdekes módon mindig a legjobb rossz döntéseket hozom, tehát épp azokat, amikkel azokat az eseményeket, tanításokat élem meg, amire épp szükségem van. Szóval most már azt mondanám, hogy ugyan sokszor úgy érzem, hogy szabad akaratomból döntök, de a rossz döntéseim meghozatalában is a felsőbb hatalom súg szerintem, hogy éppen melyiket válasszam, mert épp az visz előre az utamon. Tapasztalataim szerint minden döntésemet - függetlenül a minőségétől (jó/rossz) - a felsőbb akarat irányítja, akár tudatában vagyok, akár nem. Utólag kiderül, hogy minden tapasztalat nagyon is a helyén volt/van. Legalább is a magam életében így látom.

Szeretettel: Kriszti

a3140a képe
Valahogy én is így gondolom. Szerintem is az lehet az igazság,
2011. március 07. hétfő, 11:59 | a3140a   Előzmény

Valahogy én is így gondolom. Szerintem is az lehet az igazság, hogy a gondolataink Isten gondolatai.
Patandzsali azt írja a Jóga Szútrákban, hogy "egyetlen elme a létrehozója az összes elmének, különben zűrzavar támadna". Ha az egyetlen elmét Istennek hívjuk, akkor értelmet nyer az is, hogy isten bennünk van. Köszönöm a véleményedet!

Egy kép jut eszembe erről: a marionett bábu. Amíg tart a zsinór,
2011. március 07. hétfő, 13:09 | szildiko1

Egy kép jut eszembe erről: a marionett bábu. Amíg tart a zsinór, addig szabadon mozoghatunk, azután... Milyen hosszú a zsinór? Hát kinek mennyi. És lehet, hogy valakinek hosszú, csak nem veszi észre, vagy össze van gubancolódva.

jó hasonlat
2011. március 07. hétfő, 13:19 | jessica73   Előzmény

Szia Ildikó!

Tulajdonképpen igen, én is ezt szoktam gondolni, hogy csúnyán szólva marionett bábuk vagyunk. És ha vesszük az adást, akkor szép, kiegyensúlyozott, táncszerű mozdulatokat teszünk és persze van, hogy úgy érezzük, rángatnak. Tulajdonképpen, ahogy fentebb is írtam, még ha előszörre nem is tetszik, amerre vinni akarnak, utólag mégis bebizonyosodik, hogy jó az az irány és épp attól "táncolnak a mozdulataim".

Kriszti

Aditi képe
Sors és akarat
2011. március 07. hétfő, 13:20 | Aditi

Én is most úgy látom, hogy van predesztináció. Valójában az egész milyenségünk is ez. Valamilyennek születünk, valamilyen helyre, időbe, adottságokkal és hiányosságokkal, örökölt és hozott tudatalatti tartalmakkal, bújtatott félelmekkel, életre szóló inspirációkkal, amik mindenkinél egyéniek, egyéni módon összetettek. Ezt egyes filozófiák szerint a szellem rakja össze és határozza meg mielőtt leszületünk annak alapján, milyen életre van szükség éppen a nagy összesben, tehát az életünk, az élet-célunk is alapjában véve, alá van vetve annak, amire a többi életek összessége szempontjából szükség van, mégpedig a fejlődés (Univerzális evolúció, tágulás) szellemében, útján.

Ezek az adottságok bizonyos szempontból meghatározottságok is, hiányosságok, melyeket felismerve, oldva és betöltve az inspirációkat beteljesítve éppen arra terelődünk, amerre "kell", vagyis afelé, hogy megvalósíthassuk az Univerzális akaratot, a létünk értelmét.

tehát az egyik válaszom: van predesztináció, és a létünk értelme a predesztinált, univerzális akarat valóra váltása. Még jobb, ha tudatos valóra váltása.

A szabad akarat a játék része. És azon túl, hogy amikor már megfelelő érettséget és látást szereztünk, vagy alázatot és szeretet-képességet ahhoz, hogy elismerjük, felismerjük, vagy ráérezzünk arra, miért is születtünk, és a bennünk rejlő legmélyebb inspirációnak engedelmeskedve azt is felismerjük hogy az akarat arra való, hogy e mögé a cél mögé állítsuk és és ezzel erőt vigyünk bele, az egész életünkbe (hiszen az akarati erő, ugyanúgy egy életerő, de a megfelelő helyre kell kerüljön), szóval, ezen túl szerintem a szeretet útjának megismerésére tanít legerősebben, általában a döntéseink kapcsán.

Az a döntés, amelyben képes vagyok a belső inspirációmra hallgatni, az intuícióra, a szellemre, amely az életutamon vezet, és képes vagyok kizárni mások véleményét, akaratát, sémáit, és a sajátjaimat is (ez utóbbi lényegesen nehezebb), akkor teljesen simán megyek az úton, akadály nélkül, a látszólagos korlátok ledőlnek, a segítségek megérkeznek, ott, ahol a döntés előtt elbizonytalanított a hiányuk...stb. Szerintem ez a "helyes" döntés. A szívből jövő, előítéletektől és a világtó ilyen értelemben teljesen mentes, persze a vágyaktól és félelemektől is. Ez a tiszta szándékból született döntés (nem a "jóakaratból, mert az teljesen más!!), amely a szeretettel összekapcsolódott, a legfelsőbbel, ami nem vágy, nem emberi akarat, nem félelem, nem elgondolás, nem séma, nem ítélet és nem érzelem, vagy vélemény alapján születik, egyáltalán semmi olyan nem motiválja, mi a test funkciói közé tartozik, csak a tiszta szellem, a létezés alapja, a szeretet, a szíven keresztül áramló "flow" érzete, érzékelése, a tiszta Élet, a gyermeki önátadásból eredő "élek" ből ered.

Mivel az Élet egyik alaptörvénye az, hogy amit adsz, azt kapsz, amikor az előbb leírt módon döntesz, a döntésed alapja a tiszta szándék, ez is jön vissza, vagyis továbbsegíted magad az utadon. Amikor valami más is bezavar a döntés meghozatalának folyamatába, és végül eltéveszted a motivációt, valamiféle elgondolásra, vagy érzelem alapúra helyezed a döntésed, a következmények általában tanítanak, mégpedig éppen arra, hogy "ez nem az". Végső soron az így megtapasztalt "rossz", vagy "nem egészen sikeres" döntéseink arra inspirálnak, hogy hasonló helyzetben máshogy döntsünk.

A másik válaszom: a szabad akarat által hozott "jó" és "rossz" döntéseink arra tanítanak, hogy képessé váljunk a tiszta motivációjú, tisztán szellemi döntések meghozatalára, amelyben az egyéni célok, elgondolások és sémák alárendelődnek a test által nem érzékelhető magasabb célok szolgálatának. Ezért van, hogy végső soron úgysem tudunk kitérni a sorunk (magyarban=szellemi, elrendelt utunk) elől, minél gyorsabban tanuljuk meg felismerni a szellemünk hangját és megkülönböztetni a többitől (ego=hamis valóságunk, a test elképzelése a világról, amelyet az nem egységben lát, mert nem képes rá és nem is dolga) annál hamarabb tudjuk megkönnyíteni et az utat. Ha nem tanulunk, akkor is megtörténik minden, aminek meg kell, csak nem fogjuk érteni, nem tudjuk megélni, hárítjuk, vagy félünk, és bele is betegedhetünk, sőt bele is halhatunk. (A rák egy jó része erről szól, amikor a túl erős emberi akarat mindenáron szembeszegül a szellemivel, a vágy és a félelmek útját járva konzekvensen, és nem vállalva a feladatokat, a szembesülést és a tanulást. A szellemi erő mindig erősebb, és fontosabb az egyén szellemi útja mint az akaratáé, hiszen az előzővel a többséget szolgálja, míg az utóbbival csak a saját kielégülését, vagy jobb esetben tanulását, ezért előbb utóbb, ha nem "tér" meg, elpusztítja magát, a saját immunrendszere fordul ellene, éppúgy, ahogy az akarata a felsőbb akarat ellen, ahogy az egoja az önvalója ellen próbál szegülni, úgy szegül szembe a saját életével, épségével az épségét szolgálni teremtett védekező rendszere. Ez az analógia lényege, ami reprezentálja, hogy az alsóbb rendűnek szolgálnia kell a felsőbbet minden szinten, mert az élet törvénye ez, és aki nem tartja be, az elpusztul, mert felborul a rend. És a helyét átveszi egy másik élet. Senki sem pótolhatatlan a nagy egészben, egyetlen test, elme, szív sem.)

Az akarat-csakra a test harmadik energiaközpontja alulról felfelé, ez még nem alkalmas önmagában érzékelni a mindenség akaratát, ez az erőt képviseli, az egyén akarati erejét, amelyet a felsőbb csakrákon keresztüli érzékelés szolgálatába állíthatunk. A középpont szív, a felsőbb és az alsóbb világok találkozása és átjárója, amin keresztül közvetítődik a szellemi energia fentről le, és az alsóbb, megtartó erők felfelé transzformálódása történik, ha a eszerint döntünk, vagyis az akaratunkat a fentről érkező energiák szolgálatába állítjuk.

A tudatosság és az érési folyamatok különböző fokain különböző módon éljük meg az akarati erőinket. Van, akinek még akarni is meg kell tanulnia. A szellemi érésünk idején, a szellemi felnőtté válásban, a tudatosság olyan fokára érkezünk, ahol az egyéni akaratunkat a saját, felsőbb akaratunk szolgálatába állítjuk. Ezzel a tudatossággal olyan erőt tudunk vinni az életünkbe, amely az egyén és a szellem közös ereje, az égi energiák és a földi, sűrű energiák összeolvadásából és feloldásából keletkező, leghatalmasabb erő, amire csak egy ember képes a földi életben.

Aki képessé válik akarni a sorsát, az előtt nincs akadály. :)

Namaszte

Ademon képe
Szabad Akarat
2011. március 07. hétfő, 20:14 | Ademon

Ha nem lenne szabad akarat akkor képtelenek lennénk gondolni rá, vagy egyáltalán fogalmat alkotni róla. Egy automatikus világegyetemben ilyen gondolat nem létezhet, nem hogy ilyen döntés.

Szabad akarat szerintem akkor van, ha nem befolyásolja és irányítja semmi se az akaratunkat. Vagyis olyan szabad állapot, amikor az akaratunk mentes a kondicionáltságtól belsőleg és külsőleg is. A lehető legszabadabb választási képesség. A legegyszerűbb értelmezésében azt jelentheti, hogy szabadon választhatunk Igen és Nem között. Elfogadhatunk, vagy nem elfogadhatunk; beleegyezünk, vagy nem egyezünk bele. Ezen kívül nincs semmi egyetemes erő, ami kötelezne minket bármire is, és nem is lesz bármi univerzális vagy isteni következménye. Következmény max. csak fizikailag lenne, a hozzánk hasonló lények felől.
Csak annak lehet igazán szabad akarata, aki nem koncepciókkal, elvekkel, babonákkal, szokásokkal, dogmákkal vagy szabályokkal teli fejjel dönt, hanem a „semmi”, a teljes tisztaság van az akarata mögött. Mondhatni kívülről olyan mintha spontán lenne.
A buktatója ennek az, hogy az ilyen ember nem sokáig él. Ezért idővel bele kell egyeznie bizonyos törvényszerűségekbe, mint pl. a fizika törvényei. Azonban ezen keretek között még mindig lehet szabad, és a határok tágításának képessége sem vész el. Egyszerűen a szabadság üressége előtt megjelenik a tér és idő és a formai univerzum összetett és logikus szerkezete. Ha ezt megérti, és látja összefüggéseiben, akkor ennek tudatában képes lehet biztonságban és újra felszabadultságban élni, még ilyen határok között is. Egyszerűen tudatában kell lennie a tényeknek, és a saját testi határainak, onnantól kezdve szabad a pálya. Cserébe egy élő és lélegző megnyilvánult világot kap a formanélküliségének szabad, de eseménytelen üressége mellé.
Akkor a legjobb, ha az egyén tudatában van saját legmélyebb szabadságával (formátlanságával), míg formai alakjával (a testével) létezik a fizikai világegyetemben. A tudata lefedi mindkettőt, így egyikben sem szenved hiányt.

Kívülről nézve olyan mintha a világegyetem lenne a zene, a hang, de a mélyben mindig ott van a csend is. Az univerzumban a kettő egyszerre létezik - a hang dinamikusan, a csend statikusan - és ha a tudatosságban kettő egyszerre képes megjelenni – kívül a hang, belül a csend – az egyének már nincs veszteni valója, mert mindkettő folyamosan létezik, szabadon dönthet, hogy épp melyiknek ad teret.

a3140a képe
"Kívülről nézve olyan mintha a világegyetem lenne a zene, a
2011. március 07. hétfő, 21:23 | a3140a   Előzmény

"Kívülről nézve olyan mintha a világegyetem lenne a zene, a hang, de a mélyben mindig ott van a csend is. Az univerzumban a kettő egyszerre létezik - a hang dinamikusan, a csend statikusan - és ha a tudatosságban kettő egyszerre képes megjelenni – kívül a hang, belül a csend – az egyének már nincs veszteni valója, mert mindkettő folyamosan létezik, szabadon dönthet, hogy épp melyiknek ad teret."

Ez nagyon nagy mélységű igazság. Köszönöm!

Azért ne felejtsünk el elgondolkodni azon, hogy a gondolataink, amelyek akár a szabad akarattal kapcsolatos döntéseink összessége honnan származnak. Mi a forrása a gondolatainknak?
Biztos, hogy ezek a mi gondolataink?

Ademon képe
Fontos azt megjegyezni, szerintem nem létezik olyan létező
2011. március 07. hétfő, 23:36 | Ademon   Előzmény

Fontos azt megjegyezni, szerintem nem létezik olyan létező melynek ne fedné le az összes hangsávot kezdve a csend szintjével. Ez olyan, mint egy fa. Mindegyiknek van gyökere a földben melyből a növény és a termése a felszínen nyílik meg és fakad dallamra. Az élet kezdettől fogva egyszerre van jelen a csendben és a hangban, de a tudat elsőre csak egy résszel azonosul tudatosan és csak ösztönösen az egésszel. A tudatosodás folyamatában fedezi fel magát, így fejlődve önmagában míg végül át nem fogja az egész létezését az alapoktól a jelenlegi formájáig.

Az ember, amint felnő folyamatosan tapasztalja meg minden részét, és ezáltal egyre többet tudva meg magáról. Megismeri a testét, és nyit a világ felé, azt is körbejárja (persze lélektanilag). Felismeri a környezetét, a többieket, aztán a világot és ezen az úton visszatér magába immár tudatában a világ tudomásával és tapasztalatával. Végül ezen ismeretek egységbe kovácsolva mutatják meg neki a valódi önmagát: a világegyetemben a testét, és mint tudatot a végtelen univerzumként. Ez egy "körjárat", mely valójában a belsőnkben játszódik le, A világ fizikailag marad olyan amilyen, a mi nézőpontunk (tudatunk) realitása, lefedettsége lesz egyre tágabb, míg végül azonosul az abszolút univerzummal, mely eddig legfeljebb csak spontán, ösztönös volt bennünk.

Az emberi viszont olyan társadalmi és civilizációs burkot képzett maga körül, mellyel a világismeret is torz lett. Nem a természetes modell, a valós térkép égetődik belénk, hanem társadalmi, vallási trendek melyekben a fontossági sorrendek felcserélődnek, képzelt tendenciák és szabályok érvényesülnek. A feltételrendszerek és logikák nem a valós tényeket tükrözik, hanem a különböző kitalált irányzatokat, dogmákat, azokkal megszűrve a realitást. Míg a test továbbra is a valóságban létezik, addig a tudat a civilizáció alternatív világában időzik, eltévedve benne, hiszen nem képes az ottani törvényszerűségeket pontosan összeilleszteni egy egésszé (lévén nem kapcsolódnak egymáshoz szervesen, mint a valóságban). Így tudata egy hibás modellel azonosulva kerül folyamatos összeütközésbe a realitással. Fizikailag látja a valóságot és megéli, de értelemmel már csupa ellentmondásba keveredik vele. Ezt disszonanciával, feszültséggel, szenvedéssel meg is éli, de nem jön rá, hogy ez a téves világképe miatt van. Sőt: mivel ezt látja a többieken is, azt hiszi, hogy ez természetes és normális.
Ez egy elég szélsőséges példa volt. Szerintem a legtöbb ember ismeri a valóságot, csak nem arra figyel tudatosan, hanem téves meggyőződésből inkább a saját kondicionálása érvényesül benne.

Ademon képe
:)
2011. március 08. kedd, 2:34 | Ademon

Két filozófus beszélget. Az egyik meg van győződve arról, hogy létezik szabad akarat, a másik viszont a determinizmus híve. Azon vitatkoznak, hogy vajon melyiküknek van igaza. Több órás vita után a determinista egyre inkább felülkerekedik az igazában, majd végül megdönti a szabad akarat érveinek hitelességét. A determinista büszkén húzza ki magát, azonban látja, hogy a másik filozófus egyre inkább csügged, így barátian megveregeti a vállát.
- Ugyan barátom, nincs ebben semmi rossz... meglátod majd megszokod - elmosolyodik - Csak fogadd el, és akkor majd minden rendben lesz!
- Rendben, de hát mégis csak nagy veszteség ez nekem! Eddig azt hittem én irányítom az életem... de most... hát... tehetetlen vagyok... most mit csináljak ezek után???
- Áh... - legyint nevetve a determinista - ...így már úgysem érdekes... csinálj amit akarsz.

Szabad akaratunk eleve elrendelt
2011. március 09. szerda, 18:22 | Látogató

és képtelen vagyok eldönteni , hogy ennek a hozzászólásnak a megírása egyetlen lehetséges útja a sorsomnak , vagy csak az egyik , vagyis most , hogy megírtam :választhattam volna - e azt , hogy nem írom meg , ill . ha nem írtam volna meg , akkor valóban választható lehetőség lett volna - e előtte számomra az , hogy megírjam ? Üdvözlettel : felacsó
Utóírat : ÚÚÚÚTÁLOM a visszafordíthatatlan dolgokat !!!!!!!!!!

Aditi képe
Utóirathoz
2011. március 09. szerda, 21:26 | Aditi   Előzmény

Pedig minden egyes pillanat megélése visszavonhatatlanná vált az elme számára, amint túl vagy rajta.......

Ugyanakkor semmi sincs, ami ne lenne megváltoztatható.... :))))

Namaszte

Ha az elmém elmén
2011. március 09. szerda, 22:51 | Látogató   Előzmény

akkor ( elmékeitől ) szabad vagyok .
Köszönettel : felacsó

Joó Violetta képe
Mágia törvénye és karma törvénye - ajánlott olvasmány
2011. április 01. péntek, 8:23 | Joó Violetta

Erről a szintről, ahol még az sem világos, hogy szabad akarat van-e, vagy determináció... Megsúgom, mindkettő, mert a tudatlanság determinál... :)
Szóval erről a szintről elhiszem, hogy nehéz megérteni a mély metafizikát. De aki első olvasatra elbukik, talán nem kellene az értetlenségével dicsekedjen, sőt, zagyvaságnak állítson be valamit, azért, mert nem érti...
Ez a guruk bölcsességének esszenciája semmit nem ér ezek szerint. Máskülönben nem dobálózna ilyen primitív, önérzeteskedő hozzászólásokkal. Megvilágosodás?... Az, még Önnek odébb van kedves Attila. S talán sosem ismeri meg, amíg nincs karmikus önismerete, nem ismeri az életfeladatait.
A Tudásszomj mindenesetre hiányzik Önből, s ez pl. igen determináló. Megjósolható ennek a következménye.
Aki tényleg kíváncsi a mágikus képzelet sorsformáló erejére és a determinációkra, karma szerinti történésekre, annak figyelmébe ajánlom az ide is felrakott Teremtés törvénye és a karma törvénye című metafizikai tanulmányokat.

Kedves Violetta,én úgy látom,hogy itt mindenki ugyanerről a
2011. április 01. péntek, 13:14 | Éva.   Előzmény

Kedves Violetta,én úgy látom,hogy itt mindenki ugyanerről a meggyőződésről tett tanúbizonyságot,hogy mindkettő igaz. Miért kéne ezt nekünk megsúgnia?

Ha a saját ,,metafizikájukat'' a mély jelzővel illeti az az Ön dolga,de a metafizika mint olyan,ami a természeten,sőt a létesülésen is túli,hát az éppenséggel ,hogy ellenkező előjelű jelző illetné.
A metafizika nem egy érzelem,vagy ehhez hasonló dolog,hogy mély lehessen,vagy akár magas,vagy egyáltalán jelzővel lehessen illetni.

Furcsa értelmezéseik vannak a fogalmakról,például a misztikáról is /a másik blogban/,talán meg kéne maradnia a fogalmak eredeti /egyezményes/ tartalmánál -jelentésénél,és nem a saját elgondolásuk és szájuk íze szerint kiforgatni azokat.

Önöknek van egy egyéni kreált filozófiájuk,amit metafizikának neveznek,ugyanakkor folyamatosan meghazudtolják benne a legnagyobb metafizikai igazságokat,ahogy például a hindu doktrínák és a yoga tanítások teljes kiforgatásával,meg nem értésével is tették.
Talán el kéne mélyedni a különböző tanításokba,megérteni azokat,és utána véleményt mondani róluk.

,,Szóval erről a szintről elhiszem, hogy nehéz megérteni a mély metafizikát''

Azzal ,hogy ön ilyen gőgös,még inkább elválasztja magát a magasabb szellemi megismeréstől,és
bár nevezheti magát metafizikusnak,ami egy valódi metafizikai megközelítésből egyszerűen nevetséges kreálmány,ha önben szikrája is lenne a szellemi embernek,nem beszélne így ezen az oldalon a válaszaiban,ahogy ön azt itt teszi és megengedi magának.

Én sokáig védtem önöket,mert láttam értelmes ,figyelemre méltó dolgokat is a korábbi írásaikban,de mostani blogok közreadásával kénytelen vagyok belátni,amit a társaim már sokkal korábban kijelentettek,hogy önök mind,,szellemileg'',és főként emberileg súlyosan mérgezik ezt az oldalt.
A meg nem értett ,,zseni'' gőgjével vagdalkoznak,és a válaszaikban a legprimitívebb megnyilvánulásokig süllyednek.
/Abban sem vagyok igazán biztos,hogy a válaszokat ön írja,hiszen az írások is az ön neve alatt jelennek meg.A válaszok agresszivításából,embertelenségéből,és az önről látott fotó alapján sehogy sem találkozik számomra a válaszol személyisége és a fotón látott emberé.Vagy lehet ,hogy a férje már annyira démonizálta,hogy teljesen elveszítette önmagát?/

A metafizika nem erről szól,kedves Violetta,és hogy ez kinek Jóo? Még azt sem gondolnám ,hogy csakis önöknek,mert ekkora önbecsapással,önhazugsággal már nagyon régen találkoztam.
Sajnálom önöket,és a felügyeletük alatt álló gyermekeket is,akikre örökké hivatkozik,és akikre szintén ilyen agresszív önkénnyel rá fogják erőltetni a zavarodott világnézetüket.

Most már -jobban megismerve -önöket ,és is csatlakoznék azokhoz a kérésekhez,amik az oldal fenntartóját arra kérik,hogy tegye lehetővé ,hogy önök a továbbiakban sem emberileg sem szellemileg ne mérgezzék itt tovább a légkört.
Az egész internet önöktől hangos ,és botrányos /Emőke a gonosz,már celebbé vált a ,,jóvoltukból'',
tehát kívánatos lenne valóban ,ha ezt az oldalt nem tudnák lehúzni erre a szintre.

És hogy miről szólna a Valódi Metafizika? ajánlom a következő linket a figyelmébe.Bár nem hiszem,hogy egy ilyen súlyos mérgezettségből sikerülne felébredniük.

http://www.layakriya.hu/tm.html

Ademon képe
Mondjuk egy dolog elgondolkodtat: hogy lehet, hogy engem nem
2011. április 01. péntek, 13:21 | Ademon   Előzmény

Mondjuk egy dolog elgondolkodtat: hogy lehet, hogy engem nem zavar ennyire ez mint titeket? Nem akarom magam nagy magasságokba emelni, de szerintem egyáltalán nem ennyire súlyos a helyzet. Emberek fel vannak háborodva valakinek a formabontó véleményén... ennyire nagy baj ez??

Szia Ádám !
2011. április 01. péntek, 13:51 | Éva.   Előzmény

Valószínüleg az a felháborodás oka,hogyha valaki ellenvéleményt fogalmaz meg,arra olyan agresszív és lesújtó véleményeket fogalmaz meg Violetta,hogy ez teljesen szemben áll az ő
,,metafizikusi''mibenlétükkel.
Ráadásul olyan emberekkel,akik megtisztelik őket azzal,hogy ezeket az iszonyatos terjedelmű,
fizikailag is szellemileg is alaposan igénybe vevő írásaikat végigolvassák,és gondolkodnak felette.
Ez szerintem köszönetet érdemelne inkább,nem ilyen válaszokat,támadásokat,ráadásul a tévedhetetlen ,,felsőbbrendű''képzelt ,de demonstrált pozícióból.
Amit te itt nem értesz,az az ,hogy akikről beszélsz,azok éppen hogy azért próbálkoznak a
hozzászólásaikkal,mert jobbra érdemesnek tartanák a Kozma házaspárt ennél a megnyilvánulásuknál,és pont erre szeretnék felhívni a figyelmüket.Szerintem ez egy pozitív gesztus lenne.
Sajnos ezt ők sem értik,és azonnal támadásnak veszik.
Nézd meg Viola hozzászólásait,hátha megérted.
Saját bevallásod szerint nem ismered Ptanjalit,ami nem baj,de akkor az egész blog problematikáját nem értheted meg,miután ebből indul ki,és azokat a hozzászólásokat sem,akik viszont ismerik Patandzsali yogaszutráit,és a yogának mint megváltási,megvalósítási útnak a filozófiáját.

Ademon képe
Értem az okokat de valahogy mégsem érzem annyira súlyosnak. Nem
2011. április 01. péntek, 15:42 | Ademon   Előzmény

Értem az okokat de valahogy mégsem érzem annyira súlyosnak. Nem a leghitelesebben adja elő magát Violetta, és valóban lehúzza a jógás tanításokat, de tényleg ennyire fontos emiatt háborogni? Nyilván van akiknek az elméje nem tudja befogadni Violetta vádjait.

Hol van most a spirituális megértés, szeretet, elfogadás azokból akik ezt hirdetik??

"Sajnos ezt ők sem értik,és azonnal támadásnak veszik."

Pontosan ugyanezt teszitek ti is. Ez a vita nem sokban különbözik egy átlagos vitától. Nem látok benne semmilyen "magasabb" spirituális szintet.

Ádám,a viták mint tudjuk,nem a spiritualitásról szólnak:) Nem is
2011. április 01. péntek, 16:19 | Éva.   Előzmény

Ádám,a viták mint tudjuk,nem a spiritualitásról szólnak:)
Nem is állította ezt itt senki.

Nem csak a yogáról van itt szó,hanem a misztikáról,és gyakorlatilag az eddig általuk
felvetett majd minden témáról.Valamint magáról az egész metafizikai gondolkodásról.
Amikor valaki ,ellen/kontra/ tanításokkal találkozik,akkor önkéntelenül is elkezd belülről berzenkedni.
Én részemről örülök annak ,hogy itt ennyi embernek ,,csenget'' a belső jelzőrendszere,
ha valami nem igaz dologgal találkozik.

Az ellentanítással szemben nincs tolerancia kedves Ademon,,mert ott az igazi isteni lényed jelez,ott nincs elfogadás ,azt el kell utasítani,mert különben meghazudtolod Önmagad!

Ajánlanám látogass el az önmegvalósítás .hu oldalra,ahol Viola már azzal fenyegeti Sanyit,hogy közzé teszi az interneten,hogy ezen az oldalon hogy meg lettek nyirbálva a jogai.Ajánlhatnék neked jó pár oldat,fórumot,amik az ő botrányaiktól,meg nem értettségüktől hangos,és látom már ezzel az oldallal is ez a szándékuk,illetve elkezdődött a zsarolás. /,,mély metafizikai'' hozzáállásból persze./
Bocsáss meg de azt kell mondanom,hogy az értetlenséged oka megint csak az ,hogy
csak részleges információk birtokában mondasz véleményt.

Ademon képe
Szerintem a jóga tanítása és egyéb spirituális igazságok sem
2011. április 01. péntek, 16:31 | Ademon   Előzmény

Szerintem a jóga tanítása és egyéb spirituális igazságok sem fontosabbak mint az, hogy itt a béke legyen ilyen "tanítás-harc" helyett. Szerintem itt túl van erőltetve ez a dolog.

Na de mindegy, meggyőzni nem hiszem, hogy nem tudjátok, így gyerekes vita és harc lesz belőle. Érdemes gondolni a következményekre is.

Feliratkozás Hírlevélre