HajduM teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

HajduM teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Nehéz kérdés a szervátültetés kérdése. De egyértelmű az utalás
2011. máj.. 08. vasárnap 20:47
/A leves/

Nehéz kérdés a szervátültetés kérdése.
De egyértelmű az utalás erre. Nem lehet össze-vissza rakosgatni egyikből a másikba a szerveket. Ez nem érdem kérdése, nem etika, vagy erkölcs vagy haragoskodás kérdése.

Ha valakinek át kell élni ilyet, nyilván nem véletlen, de nem is következmények nélküli.

A test betegségei jelzések valamire, ha valakinek a májával van gond és nem alkoholizmus vagy drogok miatt ment tönkre akkor van oka. A gyógyulás nem a szervátültetésben keresendő. A test szintjén sem gyógyítás ez, hát még a lélek szintjén.

A "rossz májat kapott" nem a szervre vonatkozik a részemről, akire azt mondjuk rossz májú, annak nem konkrétan a májára gondolunk... Ezzel nagyjából azonosítottuk is a betegség okát, amit nem szabdalkozással kell megoldani, mert a szerv eltüntetésével az alapszemélyiség nem tűnik el, csak éppen a feldolgozó-rendszer változik meg, inadekvát módon. Nem véletlenül kell a szervátültetetteket állandóan életen át gyógyszerezni, mert még a test is ki akarja dobni magából azt ami nem tartozik saját rendszeréhez.

A rossz indulatúságot (rossz májú) nem lehet szervátültetéssel gyógyítani... Ez jól látszik a stílusán...

Lehet, hogy kemény vitákat folytatok én is, de rossz indulatú nem vagyok, nekem semmi baj nincs a májammal, pedig szennyezem éppen eléggé mással és még is tökéletes egészségnek örvend, aminek én is örvendek.

Az elvágyódás valahová mutat, a depresszió a megszűnésre. Nekem eszemben sincs megszűnni...
Nekem azért nem mindegy hova és milyen körülmények közé kerülök. Elvágyódom tehát, de azért kutatom az igazságot, vagy a hozzá vezető bejáratot legalább, hogy megpróbáljak megfelelni azoknak a kritériumoknak, hogy ha vissza is kell majd jönnöm ide, valamivel jobb dolgom legyen mint ebben az életemben...

A szervek önálló identitással rendelkeznek, önálló személyiségek
2011. máj.. 08. vasárnap 20:31
/A leves/

A szervek önálló identitással rendelkeznek, önálló személyiségek a maguk módján. Egy szerv, értelmes, intelligens önálló lény. kommunikálni lehet a szervekkel és reagálnak. Ezt nem én találtam ki, hanem egy pszichiátertől hallottam egy előadáson, ahol külön erre rákérdeztem, mivel egy materialista szájából ezt mégis csak érdekes hallani.

Az a szerv ami egy adott környezetben működött eddig, azzal az "életmóddal" harmonizált ahonnan kiemelték, és erőszakosan átköltöztették egy új környezetbe, ami teljesen idegen és a maga személyiségével működik tovább, hozzá azokkal az élményekkel amit az előző "test-rendszerből" hozott magával.

Száz százalék, hogy hatással van az új testre. Hiszen egy rendszerben ha egy dolgot megváltoztatsz megváltozik az egésznek a működése.

Érdekes dolog, hogy ez már Jézus korában felmerül, pedig akkor még nem voltak ilyen műtéti eljárások.

Amit egyszer Isten egybe szerkesztett az ember szét ne válassza: Egy emberi testet nem lehet büntetlenül szabdalni és egyikből a másikba rakosgatni az alkatrészeket.

Nyilván az eredeti személyiség domináns, de ott lappang egy másik is a mélyben...

Ahogyan el is mondja szépen. Ő ezzel egy másik ember lett...

Lehet kommunikálni az új májjal barátkozni, megszólítani (hangos szóval is, meditációban is)

Brandon Bays Belső utazás meditáció mindenképpen javallott. Ha kell belinkelem. De egyenlőre nem kommunikálok vele amíg nem derül ki, hogy ki is ő?

Hát én nekem nem sikerült ilyen finoman megfogalmazni és nem is
2011. máj.. 08. vasárnap 16:35
/A leves/

Hát én nekem nem sikerült ilyen finoman megfogalmazni és nem is gondoltam, hogy ez a két név ugyan azt az embert fedi. Vagy tán két ember egy testben?

Olyan magasságból beszélsz ahol nem vagy. Szerintem rosszabb
2011. máj.. 08. vasárnap 16:30
/A leves/

Olyan magasságból beszélsz ahol nem vagy. Szerintem rosszabb májat kaptál, mint amilyennel előtte rendelkeztél.

Meg is van írva, hogy amit az isten egybe szerkesztett, ember szét ne válassza... Benned két ember él most, két féle szellem, igen arrogáns a stílusod, pedig emlékszem, hogy nem ilyen voltál.

A test embere vagy ez egyértelmű, és még fenyegetőzés is. Nahát...

A javaslatodat tartsd be te. Nem ártana pihenned ahogy látom...

Aztán olvasd csak el, hogy mit írtál, és tudatosítsd magadban, aztán olvasgass az akashából, vagy amiből akarsz.

Amit Te leírtál azt én mind tudom, neked viszont láthatóan fogalmad sincs arról amit én írtam...

Mondtam háttal állunk egymásnak, két különböző irányba nézve...
A kettőnk beszélgetését itt lezártnak tekintem...

Egy testtel beszélgetek aki kapaszkodik saját létébe :))
2011. máj.. 08. vasárnap 15:03
/A leves/

A figyelmetlen olvasó el is hiszi, hogy szakralitást fogalmaztál meg, de én azt látom, hogy a testi lét fenntartása mindennél fontosabb most a számodra. Amit megértek és semmi elítélendőt nem látok benne, sőt én is ezen a szinten állok, bár más felé törekszem.

A kútba ugrásra csak annyit, hogy az eldobása az életnek az nem önátadás, nem áldozatiság.

Az áldozatiságra az jellemző, hogy áldozattá válik az illető. Mások áldozatává. A kútba ugrás egyszerű öngyilkosság, semmi értelme, pusztán jöhetsz vissza még egy púppal a hátadon, miközben a meglévő terhekből nem tudtál leadni...

Jézus áldozattá vált, nem önakaratából. Tudta, hogy mi történik, de árulás útján jutottak hozzá a hollétéhez. Nem állt oda a piactérre, hogy na gyertek fogjatok el, itt vagyok.

Úgy érzem, hogy a biblia ismereted nem a legelmélyültebb. Ha Jézust belevonod a mondanivalódba, érdemes volna átfutni az evangéliumokat legalább, és néhány apokrif írást is hozzá...

Jézussá válni valóban nem kell, hiszen nem is tud senki azzá válni. Jézus egy minőséget mutat be nekünk amilyenné kell válni, és ez olyan úton akár amilyen úton Ő maga érte el. Persze ez nem törvényszerű, meg nincs is szokásba már a keresztre feszítés...

Természetes a szembenállásunk :)) Én elvágyódok innen Te ragaszkodsz a fizikai léthez, azt véded, annak van dolga, annak van életfeladata ebben az életedben, a test által tudod megélni a karmádat ami ide köt...

Egy darabig tudtunk együtt haladni, de mostanra az útjaink ellentétes irányúak :))
Ami nem baj, sőt érdekessé teszik a diskurzusunkat és egymás kontrasztjában egy csomó egyéb kérdés is napvilágra kerül.

Sőt a nemakaromság is kötődés. Kötődünk valakihez, vagy
2011. máj.. 08. vasárnap 14:01
/Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?/

Sőt a nemakaromság is kötődés. Kötődünk valakihez, vagy valamihez gyűlölet által ugyan úgy, mint szeretet által. Valami vonz minket afelé a dolog vagy személy felé. Ez igen erős kötődés. Ha nincs életkedvem, vonzódok esetleg a halálhoz de az még mindig a test vonzódása, kötődése valamihez.

Nagyon ravasz a kötődések világa. Figyelni fogom magam, hogy milyen kötődéseket veszek észre magamban és elmeditálok azon, hogy ezeknek mi a gyökere.

Lesz min gondolkodnom :)))

Ugyanabból a fazékból aligha szedhetnek többféle ízű levest, de
2011. máj.. 08. vasárnap 13:25
/A leves/

Ugyanabból a fazékból aligha szedhetnek többféle ízű levest, de értem a problémádat.

Szerintem éppen nem a vakság a baja, mert ha vakok lennének, megegyezhetnének abban, hogy finom :)) Így viszont mindenki a maga tányérját (vallását, ideológiáját) tartja a "legjobbnak, igaznak".
Talán túl nagy a fazék, és nem látnak át a túloldalára, mert akkor látnák, hogy a másik tányérjában is ugyan az van, csak az egyikben több a répa, a másikban nagyobb darab hús van stb.. kis különbségek.

És hát az enyém kérdése. Ki mondaná, hogy lám csak tévedtem a vallásommal kapcsolatban? Beismerni hogy rossz úton járt? Dehogy, hát összeomlik az egész hitrendszere, eltűnik a kapaszkodó ami addig biztonságot adott, a semmiből kellene újra felépíteni valamiféle hitrendszert, és majd egyszer azért megláthatja mindenki, hogy nincs is szüksége hitrendszerekre, tanításokra, mert minden ilyen hitrendszer a fizikai világhoz köti az ember, akinek a hite bár egy Isten felé irányul, de a fizikai világhoz való kötődése miatt oda nem juthat el....

Fel lehet-e számolni a kötődéseinket? Mi a módja annak, hogy
2011. máj.. 08. vasárnap 13:13
/Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?/

Fel lehet-e számolni a kötődéseinket? Mi a módja annak, hogy elszakadhassunk a fizikai léttől úgy, hogy ne kötődjünk ide semmivel.
Ez egyben a karma felszámolódását is jelentené azt hiszem, vagyis kikerülhetnénk a létforgatagból, s nem kellene ide többé vissza születni...

Lehetséges ez valamiképpen?

Jézus nem gyógyított. Egyszer sem gyógyított. De ha találsz
2011. máj.. 08. vasárnap 13:09
/A leves/

Jézus nem gyógyított.
Egyszer sem gyógyított.
De ha találsz olyan verset a bibliában ahol gyógyít, azt beidézhetnéd ide, jó alkalom volna a gyógyítás mibenlétének megbeszéléséhez.

Érdekes jelenség, hogy az ember, a kapcsolatai révén találja meg
2011. máj.. 08. vasárnap 13:01
/A leves/

Érdekes jelenség, hogy az ember, a kapcsolatai révén találja meg magát a fizikai világban. Ha nincsenek kapcsolatai (kötődések, sztereotípiák, attitűdök, ítélkezés stb...) akkor az ember maga nem is létezik.

Jézus önátadásának emberi szempontból az a legnagyobb jelentősége, hogy teljesen megszüntette a kapcsolatát a fizikai világgal.

Az én egész életem a küzdelemről szól. Mindig küzdök és mindent konfliktusnak látok és mindenre megoldást keresek, miközben Jézus maga világosan mutat rá, hogy ezt a küzdelmet kell feladni.

A Magyar nép önátadása, ha ez a nép valóban ilyen kvalitású szakrális nép volt, nem lehet más, mint szándékos önátadás a halálnak, a pusztulásnak. Ha ez így van, akkor mi most mint nép halotti állapotban vagyunk, és valóban vágyunk a feltámadásra, de már nem abban a fizikai állapotban amiben meghaltunk.

Ha nem tudod magad átadni a halálnak nem is támadhatsz fel, s a testhez ragaszkodva, az elméd vezetése arra sarkall, hogy harcolj és küzdj egy mindenképpen elpusztuló létformáért, amihez mi együttérzően gratuláltunk is neked az újjászületés blogban.

Így természetes, hogy aki ragaszkodik a fizikai léthez, nem igen tartja elfogadhatónak az önkéntes halált, hogy valaki prédául dobja magát az ellenségnek, akkor is ha simán megteheti, hogy védekezzen, sőt győzzön is.

Jézus önátadása minta nekünk "egyéneknek", és minden szakrális népnek.
Nem a megváltót várjuk, hanem törvényszerű, hogy a mag előbb elrothadjon, és azután éled újra.

Így amit tehet az ember, hogy megszünteti a fizikai léthez kötődő minden kapcsolatát, aminek egyenes következménye a halál, az elrothadás és az újjászületés.