Nem veszem sértésnek, de természetesen igen önkényes ez a meglátás, és az ég világon semmi alapja sincsen.
Ellenben ellentmondás az van, ezért biztosra veszem, hogy nem vélt, hanem teljesen valós támadás ez is.
Azt eltudom fogadni, hogy nem tudatosul benned ez a számdék, de valójában ez húzódik meg mögötte...

"szeretettel fordulna feléd,ahogy az anyád,....
elutasítod, az ő ,,hülyézését'' látod az ,,idegen'' tisztességes kritikájában "

Nincs olyan, hogy tisztességes kritika... A szeretet nem kritizál Éva, a szeretet nem ítél Éva, aki kritizál halvány köze sincs a szeretethez és a jó szándékhoz, te pedig folyamatosan azt csinálod, kritizálsz mindenhol és mindenkit, nem csak most, hanem lassan mindenkivel szemben aki itt ír valamit.
Ez a te lelkednek a problémája, és talán a te anyáddal való kapcsolatodból ered... Ne vetítsd rám...

Az analízised amúgy is gyenge lábakon áll, semmiféle konzisztenciát nem mutat. Ennél te tudsz jobbat is. Ne add alább a tökéletesnél, amire annyira törekszel...

"mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a "lefejtés"megtörténik"

Egy rövid példán keresztül betudnád mutatni, miként lehet a hazugság rétegeket lefejteni?

Érdekes, hogy ezek a szándékos meditációk nekem nem "fekszenek" valamiért, de most olvasás közben beugrott egy érdekes kép, mintegy üzenet.

Lehet, hogy az én alapvető problémám az anyámmal való kapcsolatomban található.

Valamiért már kisgyerek koromban (3-4 évesen) nem fogadtam el a szeretetét. Már akkor olyan kis magamnak való elvonulós voltam és nem szerettem ha akaratoskodnak felettem. Ezt tudom, mert anyám mindig elmondja amikor találkozunk :))

Aztán a következő domináns üzenete ennek az olvasás közbeni "üzenetnek", hogy anyám kölyök korom óta nagyon sokat hülyézett engem, ennek köszönhető, hogy ellenállhatatlan vágy alakult ki bennem mindenféle tudások megszerzésére, megmutatva a "világnak/neki", hogy én igen is nem vagyok hülye...

Na már most a hülyézés alapja talán abban kereshető, hogy én nem fogadtam a szeretetét, aminek az okát viszont nem tudom, hiszen igen kicsi voltam még, egyáltalán nem volt tudatos, a hülyézésért cserébe haragudtam rá, és még inkább elutasítottam amire Ő még inkább hülyézett, én meg egyre inkább eltávolodtam, mostanra mondhatom, hogy az anyámmal azért tartok csak kapcsolatot, mert az anyám, tehát formális a kapcsolat. A szeretetét viszont érzem, hogy nagyon szeretné átadni, de ezt teljesen elutasítom, a tudásaim és a képességeim által én tudom magam annyira szeretni, hogy ne legyen szükségem mások szeretetére, hanem éppen én vagyok az aki mások szeretetét nem fogadom.

Viszont semmilyen haragot sem érzek az anyám iránt ezekért (tehát nem érzem, hogy meg kellene bocsátanom valamiért), egyszerűen túl tettem magam rajta, és olyan páncélt növesztettem, hogy lepattan rólam a legdurvább sértése is, mert néha még elenged egy-egy "hülyét".
Nem úgy az idegenek "sértése" amivel szemben viszont nincs páncélom, ezért velük harcba kell bocsátkoznom, ha a támadásnak a legkisebb megnyilvánulását veszem is észre...

Na persze ez sokkal árnyaltabb a valóságban, de vázlatosan ilyen képem alakult ki...

Hogy gyerekként miért utasítottam el anyám szeretetét, az még egy külön kérdés, de valami oka nyilván annak is van...

Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá váljak a hatásukra :))

De a tanítóságban van igazság. Az már fiatal korom óta benne van a pakliban. Tanítottam is harcművészetet, már 20 évesen, volt két 60 fő körüli csoportom, és ráadásul többnyire gyerekek, akik aztán annyi felé tudnak szaladni ahány lábuk van. mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet ezeket a kölykökkel ilyen fegyelmezetten dolgozni, mert ezekkel az iskolában csak a baj van... :))

Jó lenne tanítani, azt szeretném is, valami olyan módon, hogy nem is igazán tanítani mint az iskolában, hogy valaki kiáll és a többi meg kajálja a dumáját, hanem együttműködően. Inkább beszélgetős stílusban. Nem is konkrétan tanítani, hanem inkább rávezetni dolgokra a tanítványt...

Ez jó, ez már egy koncepció derengése :)) Mondj még valamit, nem muszáj az égbe dicsérni :)))

Ennek az oldalnak nagyon erős saját morfikus mezeje van, ezt az indulatok jól mutatják. Nem egy élettelen közösség ez. Ha egymásra koncentrálunk kicsit, szerintem megérezzük egymást...

Mit érzel, ami esetleg bennem nem tudatosodik, vagy elnyomás alatt van?... Ez már kezd misztikussá válni :)))