Ravasz vagy, ezt sose tagadtam szerintem :)

Először is ez az első, vagy második blogom volt az oldalon, több mint egy éve, azóta elég sokat változtam, és ezt nem tartom abnormálisnak :)

Másrészt:

"Mert még megérteni csakcsak megértem, hogy mit miért tesznek a nagyhatalmak (mert nekik a pénz és a hatalom a boldogság, és mindenféle gusztustalan dolgot megtesznek a saját boldogságukért), de elfogadni valahogy sehogy sem tudom"

Már ekkor is tudtam, hogy a valódi megoldás nem a kommuna, hanem hogy tényleg el tudjam fogadni ezeket a dolgokat.

De mondom ettől még ravasz vagy, csak nem a jelenre alapoz a ravaszságod, hanem a múltra :P

Számomra ennél ideálisabb akkor lenne csak a világ, ha csak akkor kéne vele felvennem a kapcsolatot, amikor én akarom. :)

Attól, hogy csak ugyanolyan emberek lennének, mint én (mármint személyiségre, mert gondolom Te materialista révén a személyiségről beszélsz), megőrülnék. Nem is tudom, hogy feltételezed Alfa, hogy ez mindenki belső vágya. Nem attól lenne cimbi mindenki, meg lenne szeretet, ha mind ugyanolyan személyiségek lennének, mint én, hanem ha én minden esetben el tudnám fogadni, hogy valakinek más a személyisége. Ez meg úgy megy, hogy rájösz, hogy a személyiségek mögött viszont nincs különbség.

A különbségeket, amiktől oly nehéz eltekinteni, pusztán az "én" gondolat teremti meg. Meg az, hogy mivel azonosulsz, és mivel nem. Vagy mindennel tudnod kell azonosulni, vagy semmivel se azonosulj. A kettő igazából ugyanazt eredményezi, nem látsz majd különbséget, nem tesz majd boldogtalanná mások mássága :) Sőt nem is lesznek majd mások.

Jajanyám...

Az előbb még Te beszéltél ösztönös meg értelmi tudatosságról, most meg el tudod engedni az állat-ember különbözőségbe vetett hitedet, de ugyanakkor egy állat tudatosságát tapasztalod meg...

Összevissza beszélsz Ádám...

Nincs olyan, hogy állat vagy ember tudatossága. Tudatosság egy van. Nem birtokolja se ember, se állat, de még Isten se.

Mi emberek, amikor megvilágosodunk, az egonkat kell megvilágosítani, mert az ego a sötétség. Ebben különbözünk az állatoktól, bármit is mondasz, nem fogsz találni politkai célokra törő polipot a tenger mélyén, akármennyire intelligens, nincs meg hozzá az egoja, ami erre motiválja. Ha éhes, eszik, ha kíváncsi, közelebb megy, rejtőzködik, kitalál a labirintusból, ezek mind valóban igazolják, hogy inteligens, de inteligencia és tudatosság nem ugyanaz ám. Ettől még ugyanúgy az ösztönei határozzák meg hogy mit tesz. Fejlettebbek az ösztönei, mint törzsének többi tagjáé, de ennyi.

A tudat igazad van, ugyanúgy minden élőlény mozgatórugója, ebben nincs különbség. De a tudatból tudatosság akkor lesz, ha tudatosítod. Tudatosítani pedig úgy tudod, hogy megtapasztalod először az elkülönültséget, majd az egységet.

Az állatok nem lépnek ki maguk egységéből, így nem tudnak oda visszatalálni sem, tehát nem tudnak tudatosodni. Ezen nem tudom mit nem értesz, színtiszta logika. Azért vagyunk képesek a megvilágosodásra, mert az egónk először elsötétít minket. Az ego feltétele a megvilágosodásnak. A megvilágosodás azt jelenti, hogy megszűnik az egod. Ha nincs egod, akkor nincs mi megszűnjön, akkor nincs megvilágosodás. Van egy világosság, ami nem tudatos. A világosság a tudat, amit mondasz, hogy bennük is ott ragyog, mint bennünk. De tudatossá ez a tudat akkor válik, ha először megtapasztalod a sötétet, mert akkor már látod a különbséget, TUDATOSUL benned, hogy melyik melyik. Nem tudom, hogy magyarázzam el még, hogy megértsd, amit mondok...

Az a baj, hogy ha belelátnál egy állat tudatába, akkor belelátnál az enyémbe is, hisz szerinted én is állat vagyok. Mégse látsz bele, hogy mit próbálok magyarázni, szóval mégse csak formai különbségek vannak még két ember közt sem, nemhogy állat és ember közt. Onnantól, hogy az ego felüti fejét, az állításod érvényét veszti. Én értem, amit mondasz, és nem is az ellenkezőjét mondom, hanem csak továbbmegyek rajta. De azt is csak eddig tettem, mert Te nagyon állat akarsz maradni, ahogy elnézem :) Szíved ügye. Büszke vagyok rád, hogy belelátsz a kutyádba, de én azért mégiscsak úgy fogalmaznék, hogy olyankor magadba látsz bele, csak az ő szemén keresztül.

Figyelj lerakom a kutyakaját a kutyám elé, nem úgy tűnik, mint aki elgondolkodik rajta, hogy hm ezt most megegyem, vagy ne? Ergo nincs szabad akarata. Értleme persze nyilván van, különben életképtelen lenne. Akkor úgymondom Ádám, egoja nincs.

Egyébként épp ezt mondom, hogy sok szempontból meg sem közelítjük azt a színvonalat, ahogy az állatok élnek egymás közt, szóval akkor most én kérdezek: Honnan vetted Te, hogy én jobb akarok lenni egy állatnál, melyik részed az, amelyik ennyire ezt majmolja folyton? A majom? :)