Nem is nagyon lehet mást erről mondani, körülbelül én is ezt írtam volna le. :)

Tényleg ne modellekben gondolkodj LeZsu. . A modell szó már magában hordozza azt, hogy az a valami nem valódi, csak egy sablon, egy minta. Szerintem nem akarsz Te sem egy sablonra szabott családmodellben részt venni. Legyen az jó, vagy rossz. Még ha létezne is olyan családmodell, ami úgymond "tökéletes", én akkor sem azt választanám. :) Abban hol vagyok én, hol vagyok a párom, hol van az igazi család? Akkor mindenki, aki a család tagja, ugyanúgy kénytelen csak egy modell lenni. Egy szerep. Ha az egész család egy modellre épül, abban kénytelenek a résztvevők is annak lenni. Eljátszani a modellnek megfelelő szerepet.

Tényleg ezt akarnád? :)

"Azt már tudom, mit nem szeretnék, de amit viszont szeretnék, annak még nem látom a körvonalait a világban. "

Nem akarlak kiábrándítani, de nem is fogod. Hiába várod el a világtól, hogy a kedved szerint alakuljon, magától nem fogja ezt megtenni. A világ nem körvonalaz. Neked kell körvonalaznod, és a világ majd segít kiszínezni a Te körvonalaid alapján. Ez így működik, nem fordítva. Hála Istennek egyébként :) Ez óriási lehetőség. :)

"Így jártam? Vagy van más is ebben a cipőben?"

Ez egy óriási cipő, amiben sajnos nem csak Te lépkedsz :) Mindenki elégedetlen, mindenki tudja, hogy mit nem szeret, és mindenki várja a világtól, hogy olyan legyen, mint amilyennek ő szeretné, amilyet már szeret. Aztán ha a világ még át is alakulna, akkor jön az újabb elégedetlenség, és megint valami jobbat akarunk. Ezek az úgy nevezett "családmodellek" valószínűleg azért jönnek létre, mert bizonyos korszakban az a legmegfelelőbb a társadalom, a durva fizikai sík működéséhez. Csak nézz végig a saját családodon, generációról generációra haladj végig a családodon visszafelé. Látni fogod, hogy a családmodell is hogyan változott az igények, meg vágyak növekedésével, meg a világ "színvonalának" változásával. Akárcsak az evolúció, ez is (és minden) mindig úgy alakul, hogy az igényeknek a "legmegfelelőbb" legyen. Aztán amikor valami kicsit elavult lett, és az emberek megint elégedetlenek, és törtetnek újabb ideálok, meg vágyálmok felé, akkor változik a világ kicsit. "Nő a színvonal". Az életé nem, de a "külvilágé" igen. Mert akik kint uralkodnak, tudják ezt, hogy mindenki elégedetlen, meg mekkora vágyaik vannak, ezért tudnak is minket mindenféle modellekkel manipulálni. De ez mind csak szimuláció. Több milliárd ember szellemi világának fizikai szimulációja, amit mi magunk teremtünk. (Hude mátrixos lettem :O:D) Valójában persze a világ folyamatosan változik, és ezt kell nekünk elcsípnünk :) Választhatsz, hogy a vágyaiddal működteted a világ kinti változását, ebből esnek át sokan az elégedetlenségbe, vagy részese leszel a világ örökkévaló, folyamatos, valód változásának. Minden pillanatban ott van a lehetőséged, hogy együtt rajzolj és színezz a világgal. :) De Te is kellesz hozzá. :) Különben a világ mindig egy lépéssel előtted jár, és ezt érezteti is veled. Te meg egyre sz@rabbul leszel. Ne egy követendő példáról álmodozz, egy modellről, hanem kezdd el csinálni. Rajzold meg a körvonalait és a világ olyan szépre színezi majd neked, amilyet el se tudsz képzelni. De mondom, ehhez Te is kellesz. :)

De ha nincs baj, akkor meg az a baj.
Szóval akkor minden baj. De ha minden baj, akkor semmi se baj =) ennyi :D

Nem mindenki képes a szeretetet befogadni se sajnos. Én is számtalanszor tapasztalom, hogy azzal, hogy pusztán megnyílok, és őszintén mondok valakinek valamit, bármilyen negatív hátsó szándék nélkül, valahogy még is sikerül megrökönyödést és bizonyos szinten ellenszenvet kiváltanom. Hiába szeretsz valakit. Ha az a valaki nem szereti, nem fogadja el önmagát, akkor a szereteted idegen lesz számára, zavaró tényező, mert miért szereted te őt, mikor még ő se szereti magát. Lehet nem is szereted csak megjátszod, mert hát hogy lehet őt szeretni... Na megjátszani meg aztán pláne ne játssz meg semmit... Ezek már igencsak hátráltató gondolatok. Tudom, nekem is évek munkája volt, hogy ennyire is elfogadjam magam, mint amennyire most. És amíg ennyire se fogadtam el magam, nekem is szabályosan zavaró volt a szeretetet tapasztalni, ha valami olyannal váltottam ki, ami amúgy nem én voltam, csak valami szerep. Vagy valami olyan, ami én voltam, de tiltakoztam ellene. Szóval nehéz ám elfogadni, hogy elfogadnak, és szeretnek. Talán az egyik legnehezebb dolog.

Az előző bejegyzésemben szándékosan nem mentem mélyebbre annál, mint ameddig mentem, de ha mélyebbre mentem volna, akkor mélyen egyet is értenénk :D De így is egyet értek amúgy veled :) De akkor már menjünk még mélyebbre: a tibeti megvilágosodott papokról is azok híresztelik ezt, hogy ijesztőek, akik nincsenek megvilágosodva, ergo csak ők gondolják azt ijesztőnek, mert nincsenek hozzászokva egy megvilágosodott ember tiszta tudatosságának megnyilvánulásához. Egy tibeti megvilágosodott pap biztos nem állítja már egy másik tibeti megvilágosodott papról, hogy ijesztő. Nem tart róla semmit. Lehet, hogy ráordít a tanítványára, de nem azért mert egy "hasznos lehetőséget" lát benne, hanem mert akkor ott tudja, hogy azt kell tennie. Az van rendjén, hogy azt tegye. Nem motiválja semmilyen haszon, egyszerűen csak tudatosan jelen van a szituációban :)