Kedves Alfa párszor már próbáltam feléd nyitni, hogy beszélgessünk, de vagy nem méltatsz engem erre, vagy láthatatlan, amiket írok. Vagy van még egy lehetőség, hogy nem is érdekelnek azok a dolgok, amik itt vannak, csak provokálni jösz ide. Feldobsz egy témát, amivel lehurrogod mások hitét, aztán nem is érdekel, hogy ki mit válaszol rá, mert úgy se tud meggyőzni.

Ez a fajta hozzáállás is az anyag természetéből fakad szerinted?

Ha igen, akkor csatlakozom Évához, és csak gratulálni tudok, hogy a wikipédiáról gyűjtöd össze a véleményeid csokrát. Hamar elfognak ám hervadni, és még büdös rohadás szaguk is lesz, ha kivárod, úgyhogy azt javaslom kezdj el kutakodni olyan virágok után, amik élettel teliek, és nem kell más kertjéből kiszaggatnod ahhoz, hogy pár pillanat erejéig megcsapjon az illata, és azt mondhasd, ez az én virágom. (Befelé keresd ezt a kertet megsúgom)

Ez az egyik.. A másik, hogy szerintem itt még senki egy szóval nem mondta, hogy Isten irányítaná a világegyetemet. Isten egyszerűen van, és elég a jelenléte ahhoz, hogy a világegyetem önműködő legyen, ahogy Te is írod. Isten maga az önműködő világegyetem. Irányítani csak az ember akar, ezért nem tudod Te sem felfogni Istent, mert irányítani akarsz valamit, valakit, valakiket. Beszélsz itt az anyag természetéről, amit önműködőnek mondasz, akkor tessék, légy önműködő, és hagyj ki minket az önműködésedből, és hagyd meg nekünk a saját önműködésünket. Nem kötelező ám ide jönni, és fitogtatni az önműködésedet, miközben a wikipédia, meg Freud tanai működtetnek...

Freudról meg annyit, hogy szerinted a saját páciensei nem éppen az érzelmi gyengeségükből kifolyólag jártak Freudhoz? Ha csak érzelmileg gyenge emberekkel foglalkoznék, valószínűleg én is arra fognám a hitet... Freud nagy valószínűséggel nem találkozott érzelmileg erős emberekkel, mivel ő maga sem volt az, nem nagyon tudta őket bevonzani... Jung is faképnél hagyta egy idő után, lehet lassan neked is ezt kéne tenned, hogy ne azon az "érzelmileg gyenge" frekvencián mozogj, ahol wikipédiára meg Freudra van szükséged, hogy az igazadat bizonygasd... magadnak...

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Így van :) Viszont meg is érteni, felfogni csak akkor lehet, ha nem azon töröd magad, hogy megértsd. Imádom ezeket a paradoxonokat :D Ha azért ülök le meditálni, hogy na majd most nagyon megértem az Igazságot, akkor rittig nem történik semmi, csak őrlöm magamat, de ha azért ülök le meditálni, mert épp jön egy spontán érzés, hogy na most egy kicsit szükségem van a csendre, na akkor mindig megmutat magából egy kis darabot :) Szóval csak úgy lehet megérteni, ha eggyé válsz vele, ha beleolvadsz az Igazságba Te magad is, és nem kívülállóként próbálkozol felboncolni, és megérteni. :) Ki van ez találva rendesen :) Hála Istennek. Szó szerint :D

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Akkor én értettem félre, de nekem a két fogalom teljesen mást jelent :)

Hogy hogyan adok másoknak energiát? Ehhez semmiféle gyakorlat nincsen, egyszerűen csak a figyelem. A tudatos figyelem. Figyeld meg, hogy bármit is figyelsz, annak energiát adsz. Nem olyan bonyolult ez, hogy bármiféle gyakorlat kelljen hozzá. Sőt kifejezetten egyszerű. Az emberek, meg minden más energiára tesznek szert, ha figyelmet kapnak. Persze van kivétel, találkoztam már olyannal, aki konkrétan megijedt a figyelmemtől. A figyelmet most ne úgy értsd, hogy pislogás nélkül idiótán meredsz az ember arcába :D, egyszerűen csak hagyd, hogy eljusson hozzád a valóság tőle. Ne az illúziók szűrésén át, nem kell róla véleményt alkotni, egyszerűen csak figyelni :) És akkor létrejön a kommunikáció. Nagy ritkaság egyébként a valós kommunikáció is szerintem. Az emberek csak beszélnek egymáshoz arra várva (jó esetben megvárják), hogy a másik valami olyat mondjon, ami ütközik a véleményével, és már ugranak is egymásnak, hogy bizonygassák a maguk igazát, a saját "emelkedettségüket". Az, hogy csodálattal figyeljük egymás mondanivalóját, és elámulva tekintsünk a másikra, amiért az élet sokszínűségéből önként átad nekünk egy darabkát, na ez már nagyon kihalóban van. Pedig szerintem ez az igazi kommunikáció. Minden más csak politika, hatalmi viszálykodás, erőfitogtatás. Látszaterő...

Ezért is írtam, hogy a valóságban, a teljes tudatosság birodalmában már olyan, hogy véleméy, nem is létezhet. Csak a figyelem létezik. Bármi, ami vélemény, annak már köze se lehet a valósághoz, hiszen a valóságról nem lehet véleményt alkotni. Nincs az a vélemény, amivel meg lehetne határozni a valóságot. Ahhoz a vélemények kevesek. A vélemények múlandóak. A véleményünk eltűnik az elménkkel együtt a testünk halálakor, a valóság azonban nem tűnik el, az mindig valóság marad.

De ettől függetlenül azonban minden egyes szavaddal egyet értek, csak kicsit elbeszélünk egymás mellett :)

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Én ezzel a témával úgy vagyok, hogy szerintem nem lehet ilyet kérdezni, hogy mik az előnyei ill. hátrányai egy bizonyos létállapotnak. Félre ne érts Ádám, a nem lehetet nem úgy értettem, hogy megtiltom, meg gátolni akarlak a szabad akaratodban :), hanem hogy én nem tudom bármire is azt mondani, hogy na ez előny, ez meg hátrány. Lehet én vagyok korlátok közé szorítva, de én nem is emlékszem már rá, mikor mérlegeltem bármit úgy, hogy ennek mi lehet az előnye, mi lehet a hátránya. Ok-okozat oldalról közelítek meg mindent. Ami nekem előny, másnak lehet hátrány, és fordítva is persze, úgyhogy tényleg idejét se tudom mikor elmélkedtem utoljára előny-hátrány fokozatban. Egyszerűen mi lehet a következmény, eddig jutok. Hogy a következményt behatároljam az előny-hátrány skálán, az nagyon rég kimarad. De igazán már a következményeket sem nagyon mérlegelem, úgyis mindig az a következmény, aminek lennie kell. Persze, szabad akarat meg minden, de a kövekezmény attól még mindig ugyanúgy bekövetkezik, és mindig olyan formában, hogy kiegyenlítse az előzményt. Így marad mozgásban az élet. Nincs olyan, hogy előny, meg hátrány, minden következmény magába foglalja az előnyt is, és a hátrányt is egyaránt, úgyhogy feleslegesnek tartom azzal foglalkozni, hogy valami előnyös-e vagy sem számomra, annyi előnye úgyis mindig van, hogy tapasztalok, és ez a lényeg. :)

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy