Abból amit leírsz nekem valami olyasmi jön át, hogy nagyon nagy lehet benne a segítő szándék és figyel a segítségre szorulókra.
Önmagának tud segítséget nyújtani? Vagy önmagának tud-e segítséget kérni?
Az önértékelése a helyén van-e, vagy inkább alulértékeli magát (s a segítségre szorulók azt bizonyítják esetleg a számára, hogy más sincsen teljesen a "top"-on?

Mekkora benne az igény arra, hogy gondoskodjon másokról (bárkiről, bármiért)? Mert az is lehetésges, hogy egy irreálisan nagy gondoskodási igény (ami talán nincs is tudatosítva) okozza ezt a fajta bevonzást.

Amikor megismerkedtetek, akkor is hasonlóképpen voltak ezek a dolgok?
Lehet-e hogy akkor Neked ezért volt (többek között) szimpatikus, most pedig ugyanez már más érzéseket vált ki belőled? (van ilyen néha, sajnos)
Változott-e valami ezzel kapcsolatban, amióta megismerted (jobb-e, rosszabb-e)?

Az meg hogy mi fér bele egy párkapcsolatba, az a Te tűréshatárodon múlik. Ugyanis sok minden bele tud férni, amíg Te azt helyénvalónak érzed/gondolod. De egyből gondot is okozhat, - sajnos - ha úgy érzed, hogy nem fér bele.

Igen ez akár testelhagyás is lehet, ahogy így leírod.

De nagyon jól át tudtad hozni a képeket magaddal, nagyon ügyesen, nagyon szupi módon!

Én csak álombeli állapotokból tudtam még eddig képet áthozni, az egy kicsit másképp zajlott.
De persze lehetséges, hogy minden egyes képáthozásunk is egészen eltér(het) egymástól.

.... Valaki más véleménye még?

Hmmm! Érdekes és tanulságos olvasni az írásaitokat és mindenképp köszönetre méltó, hogy őszintén leírtátok, mit gondoltok.

Egyetértek abban, hogy egyénként sokat kell fejlődnünk. Egyetértek abban, hogy sokat jelent a saját lelki békénk, harmóniánk elérése bárhol is éljünk. Egyetértek abban, hogy egyénként kell elérni egyet s mást, hogy közösségben is tudjunk gondolkodni. Sajnos én is tartok attól, hogy:
"azért annyira nem érdemes rá alapozni, mert az egyének még nem állnak rá készen, hogy egy megbízható, békés közösséget alkossanak"

Amit érzek/tudok: a saját egyéni karmám több mint 90 %-ban megegyezik a hazám karmájával. Ezt nem tudom nem tudomásulvenni, nem felvállalni, a saját felelősségemet nem beismerni.

Soha egyetlen tüntetésen nem vettem még részt (eddig). Nem szeretnék politizálni sem.
De azt látom, hogy a környező országok népei képesek a saját jogaikért egységesen, együttesen fellépni, mi pedig eddig pont a széthúzásunkról voltunk/vagyunk híresek. Nem jól van ez így!
Át kell értékelnünk, át kell gondolnunk a dolgokat és meg kell találnunk azt a lelki minőséget, amely a magyar névhez az emberséges lelki minőséget kapcsolja és nem a származást, a kirekesztést, a bezárkózást.

Kell lennie egy olyan összefogásnak, ami nem mások ellen irányul, hanem olyan értékekkel és olyan jogokért, amelyektől a dolgok jobbra fordulnak/fordulhatnak, bevállalva azt, hogy ez a mai helyzetben akár nagyon naivul is hangozhat/hangzik.

Úgy érzem mélyen belül, hogy nehéz és embertpróbáló év áll előttünk, amikor szükségünk lesz az egységben gondolkodásra, az összefogásra, az önmagunk meghaladására, hogy másokkal együtt és másokért változtassunk a régi beidegződéseken, a régi mintákon.

Semmi bántó nem volt az írásodban, így kivülállóként azt tudom írni.

Mint ahogy Csaesz is írja hogy nem mindig tudunk mindent csak úgy elengedni, sajnos ez a befogadásra is igaz. Nem megy az mindig és minden körülmények között. S szerintem mi akik itt levelezünk, blogolunk ezt már a saját bőrünkön, a saját önismereti utunkon is meg kellett, hogy tanuljuk.

Nekem az elmúlt évben a nagyfiam mondta azt, hogy Anyukám nem tudom miért, de "nem mindig vagy befogadó arra, amit mondok" Volt, hogy csak másodszorra értettem meg a gondolatmenetét, a jó ötleteit. Az első alkalommal annyira távolinak tűnt és idegennek lelkileg, amit hallottam, hogy nem tudtam még megérteni sem, nemhogy átültetni a gyakorlatba.

Aztán pl. én azt is megfigyeltem, hogy amikor a fiam még kisebb volt nem volt vevő arra, amit tőlem hallott. De ha a haverjától hallotta ugyanazt, akkor meghallotta és még meg is csinálta. Hála Istennek ez már megváltozott.
Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem fordult a kocka és most én nem ugyanezt csinálom, csak fordítva:::)))

Csaesz! Nagyon köszi, amiket írtál, nagyon egyféle dolgokon kell mostanság dolgoznunk. Egészen megvígasztaltál, hogy nem csak engem érint az átértékelés, a hitrendszereim megvizsgálása, átalakítása. Ugyanis már annyira sok mindent kellett mostanság újra megvizsgálnom, hogy néha úgy érzem a régi dolgokból már szinte nem is maradt semmi... vagy majdnem semmi.