Twindragon teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Twindragon teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Reményik Sándor - Istenarc Egy Istenarc van eltemetve bennem, Tá 2010. ápr. 23. péntek 13:08 /Isten létezése/ Reményik Sándor - Istenarc Egy Istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, miképp került a mélybe. Egy Istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alteregóm az örök vándorlásban. Egy Istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rám rakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat. Egy Istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok. Egy Istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. Én is úgy hiszem, mint néhány előttem szóló! Isten egy része bennünk él, és mindenütt ott van a világban! Erről már korábban is írtam a "Valódi titok-e a Secret?" című blogban! Viszont ide jobban passzol! Járj "nyitott szemmel és nyílt szívvel" - lásd meg a "csodáit a világon"! “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Igen, azt gondolom megtalálható a "bennünk élő Isten"! Bár igen 2010. ápr. 23. péntek 12:33 /Isten megtalálása Önmagunkban/ Igen, azt gondolom megtalálható a "bennünk élő Isten"! Bár igen nehéz, és rögös út visz el a felismerésig, hogy valóban bennünk lakozik! Szívesen elmennék a foglalkozásra, ahol tanulhatnék néhány kiváló "Isten-megélési technikát"! Sajnos azonban a távolság, és az időpont miatt most ez elmarad! Remélem jól fogjátok magatokat érezni, és gazdagodtok néhány új tapasztalattal! Egy verssel zárnám a soraimat: Reményik Sándor - Istenarc ----------------------------------- Egy Istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, miképp került a mélybe. Egy Istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alteregóm az örök vándorlásban. Egy Istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rám rakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat. Egy Istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok. Egy Istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. -------------------------------------------------------- “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Azt gondolom egyre messzebb kerülünk az alapkérdéstől! Már nem 2010. márc. 28. vasárnap 21:29 /Piramisjátékok spirituális szemszögből/ Azt gondolom egyre messzebb kerülünk az alapkérdéstől! Már nem a spirituális szemszögből való megközelítés dominál! :-( Na mindegy, ez csak egy észrevétel részemről! “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Szia! Azt hiszem konkrétan nem nekem szólt az üzeneted, de 2010. márc. 28. vasárnap 18:57 /Tenyér-talp izzadás/ Szia! Azt hiszem konkrétan nem nekem szólt az üzeneted, de megéreztem benne a rám is igaz vonatkozást! A lécet először én is magasra helyeztem, és többszöri nekifutásra sem sikerült megugranom a kitűzött magasságot! Amikor letettem olyan szintre - amit bárki könnyedén véghez tud vinni - akkor ez megfelelő lendületet adott a következő magasabb szint teljesítéséhez! Azaz a "sikerélmény" adott újabb pozitív energiákat a nagyobb célok eléréséhez! Én is csak javasolni tudom a fokozatos "mérceemelést" ! Így lehetünk sikeres magasugrók a saját életünkben! :-) Majd amikor szeretettel el tudom fogadni azt is, ami ellen addig tiltakoztam, akkor tudok kiszabadulni az addigi helyzetemből. A szeretet a kulcs, nem az akarat. Akaratból csak KÉNYSZER születik. “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen 2010. márc. 28. vasárnap 15:14 /Tenyér-talp izzadás/ “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison) Üdv! Az alábbi cikket találtam a témával kapcsolatosan a következő linkcímen: http://eldorado.virtus.hu/ "A megfelelési kényszer, avagy a szeretet hiánya! Mi munkál bennünk, hogy mindenki szeretetét elnyerjük, és nagy kérdés, kell-e ez? Fontos-e? Lehetséges-e hogy minden egyes ember szeressen minket! NEM! Aki hisz, és tudja, hogy egy lélek vagyunk, egy nagy teljes egész picike része, az elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk! Isten egyedi embereket teremtett, nincs két egyforma, mindenki másképpen reagálja le az eseményeket, amik körülötte zajlanak. Ettől vagyok egyediek és nem klónok! Isten ha azt szerette volna, hogy mindenki egyforma legyen ezt tette volna, de gondoljunk bele, milyen életünk lenne! Beszélgetni sem tudnánk, hisz témák sem lenne, mert mindig mindenben egyetértene mindenki mindenkivel! Hogyan fejlődnék tovább? Egy érdeklődési kör, á…..ez annyira értelmetlen, hogy nem is folytatom, végiggondolni is borzalom! De akkor mi ez többekben, talán a szeret hiánya, de megéri-e, álarcot tenni, azért, hogy XY szeressen. Az én véleményen egyértelműen, NEM! Mindenki nem szerethet, de addig, amíg ezt nem értjük, nem tudjuk tudatosítani magunkban, addig bizony van álarcunk, nem vagyunk ÖNMAGUNK!!! Ez az érzés nyomaszt, nagyon nehezen viseli az ego. A lelkünk mélyen mindenki arra vágyik, hogy boldog legyen, de amíg nem tudja, vagy nem érti, hogy csak akkor lehet könnyű és szabad a lelke, ha önmaga lesz, az összes jó és rossz tulajdonságával együtt! Senki sem hibátlan. Az vesse ránk, az első követ, aki az! Nem lesz dobálózás, ebben biztos vagyok! Istennél jobban senki sem ismer minket, Ö pedig toleráns, hisz az övéi vagyunk! Ha a Teremtő elfogad olyannak, akik vagyunk, ki lehet az a világi ember, akinek kényszerűségből megfelelni vágyunk! SENKI! A párunk, már ha van, vele sem lehet csak ideig-óráig feltenni ezt a bizonyos tárgyat, mert óhatatlan, hogy néha épp akkor esik le amikor a legkevésbé szeretnénk! Ne hordjuk, nehéz, kényelmetlen, és ha 1000 álarcot is teszünk, akkor is lesz olyan akinek egyik sem tetszik! " Az én egyéni véleményem is az, hogy a megfelelési kényszer valóban a "szeretet éhségünkből" fakad! Bizony ezek a beidegződések (akkor is ha akaratlanok) okozhatnak pszichoszomatikus tüneteket, önkéntelen reakciókat, úgy mint tenyér- vagy egyéb testrész izzadása! Bármit megteszek, hogy szeressenek - általában ez a szülő-gyerek viszonyban csúcsosodik ki igazán! A szülők még a széltől is óvni szeretnék képletesen szólva a gyermekeiket! Leveszik a válláról a "felelősség terhét", és döntésképtelen embert nevelnek belőle akaratlanul! A kudarc megélése is kell azonban az egyén egészséges jellemfejlődéséhez! Bevallom, én is ilyen minta szerinti nevelést kaptam! :-( Amióta azonban ráébredtem erre, megtanultam kompenzálni a dolgot! Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett az írás ( bár ebben benne van a cikk idézete is )! Twindragon
"Ja és mindig ketten jelennek meg: egy mester és egy tanítvány." 2010. márc. 27. szombat 02:26 /Piramisjátékok spirituális szemszögből/ "Ja és mindig ketten jelennek meg: egy mester és egy tanítvány." - Ez tetszik! Akárcsak a "Csillagok háborújában" az erő sötét oldalának képviselői! Yoda mondja a sithekről : Mindig ketten vannak, egy mester, és egy tanítvány! :-) Komolyra fordítva a szót, én is voltam egy hasonló MLM rendszerben működő hálózat "tagtoborzó előadásán"! Pusztán kíváncsiságból, és akkoriban ez még újdonságnak számított Magyarországon! Valóban két előadó volt; egy férfi (mester), és egy nő (tanítvány)! Szépen felépített meggyőző kommunikációval igyekezték a hallgatóságukat behálózni! Részletesen elmagyarázva miért jó ez a tevékenység tagjaiknak, és egyeltalán bárki másnak! A tájékoztató végén lehetett kérdéseket feltenni, amelyekre készséggel, és szívesen válaszoltak! De nem az enyémekre, mert én igencsak zavarba hoztam őket néhány jól irányzott keresztkérdéssel! Lám elmúlt egyből a sugárzó magabiztosságuk, már csak hebegve-habogva igyekeztek kitérő válaszokat adni! Ekkor már a többi hallgatót is érdekelni kezdte, hogyan is festene a dolog a valóságban! Addig mindenki csak a "szépségeit" látta maga előtt! Persze, mert tudatosan akarták velük elhitetni a "lehetetlent"! Tehát a "pilótajátékok alapelve" a látszat mindenkori fenntartása az emberek naivitásának tükrében!
Szia! Bocsánat, hogy csak 2010. márc. 15. hétfő 21:10 /Mi a megbocsátás titka?/ Szia! Bocsánat, hogy csak most válaszolok! Igazad van! Istent nem fogom tudni megérteni, de nem is kell! Az ő létezését csak elfogadni lehet! Én nem tartom magam keresztény embernek, sőt nem is vagyok megkeresztelve! Mégis hiszek valamiben, valakiben ami nem kézzel fogható dolog vagy személy! Itt jön képbe a "personal Jesus", azaz a személyes Isten-kép! A Bibliában is, amikor megjelent az Úr Mózesnek égő csipkebokor képében, a firtató kérdésre adott válasza ez volt Istennek : "Vagyok, aki vagyok" A jézusi tanítások tisztasága számomra meghatározó, és elfogadom! Viszont ehhez nincs szükség arra, hogy feltétlenül kereszténynek valljam magam! Az egyház immáron már 2000 éve a saját céljainak megfelelően alakította ki a dogmatikus világnézetét! Én nem mondom, hogy rossz, de szerintem ez nem az eredeti "bennünk élő Krisztust" helyezi előtérbe! Akkor már nem lennének háborúk, és mindenki szeretetben élne! Lehet, hogy ezt furcsának tartod, de én nem szeretnék ezzel hitvitát nyitni! A dolog másik része az, hogy Isten megtapasztalható, hiszen nézz szét, és lásd meg a világban a "csodáit"! A napsugár simogatása a bőrödön, lágy tavaszi szellő fuvallata, az emberek őszinte mosolya, és még sorolhatnám! Üdv: Twindragon
Szia Marcsy! Szerintem pont 2010. márc. 15. hétfő 01:10 /Önszeretet/ Szia Marcsy! Szerintem pont kellőképpen szereted önmagadat! Hiszen, ha nem szeretnéd, akkor nem is lennél képes annyi szeretetet adni! Ez is az egyensúly része! :-) Üdv: Twindragon
Üdv Shy! Egyszerűen csak 2010. márc. 15. hétfő 00:52 /Mi a megbocsátás titka?/ Üdv Shy! Egyszerűen csak befogadnád? Hogyan? Amit nem tudunk megérteni, azt befogadni lehetetlen, csak elfogadni lehetséges! Mindaddig amíg nem értjük - akár tapasztalás útján, akár gondolati összefüggésében - legfeljebb elfogadni tudjuk! Azaz toleráljuk mások megtapasztalásainak kinyilatkoztatását! Addig csak halványan hisszük, ha fogékonyak vagyunk rá! Amikor megtapasztaltuk, megismertük, akkor már tudjuk! Nincs többé szükség a mások általi igazolásra! :-)
A "semmi" érzése az már 2010. márc. 13. szombat 18:20 /Semmi/ A "semmi" érzése az már "valami"! Ez pont olyan paradoxon, amelyre Iván is utalt: a "nincsben a van" illetve a "vanban a nincs"! Amikor megérzed a sivárságot; mindegy hogy fizikális vagy mentális síkon kiterjesztve, akkor jött el az idő a változásra, változtatásra! Legalábbis nálam így kezdődött az "úton járás" óvatos, félénk léptekkel haladva az önismeret rögös ösvényén! A jelképes "semmi" megtapasztalása kellett az első lépések megtételéhez!