Szia Anita!

Azt gondolom rátapintottál a lényegre a magány most elég erősen jelen van az életemben. Persze igaz a másik dolog is, hiszen empátia nélkül nem nagyon tudnék asztrológusként dolgozni.
Az előbb viszont szíven ütöttél a kérdéseiddel.--Nem is tudtam azonnal válaszolni.
A férjem halálakor a kicsi lányom 5 hónapos volt, és a róla való gondoskodás eddig kitöltötte az életemet, így a gyász feldolgozása valószínűleg elhúzódik.
Bár mind a négy gyermekem itt van még velem, azért az nem ugyanaz mint egy társ, pláne egy olyan mint amilyen a férjem volt.

Valahol olvastam hogy te is foglalkozol asztrológiával is, így hogy vissza térjek eredeti témánkhoz, talán az a legnagyobb gondom, hogy elég sok ember életén láttam már végigsöpörni az Uránuszt.
Mindig nagyon szép köntösbe öltözve érkezik.
Mindig valami nagyon jót , nagyon szépet hoz, aztán ha nem látod meg hogy mit akar, már késő lesz tenni ellene.
Pl:
Van egy házaspár két gyermekkel , de a gyerekek már nem annyira kicsik.
Már lenne idejük egymásra is, de igazából már nem nagyon tudnak beszélgetni, mert a pici gyerekek mellett elszoktak ettől.
Jön az Uránusz hogy segítsen, és hoz egy szerelmet. A célja az lenne hogy megmutassa mi az ami hiányzik kettőjük kapcsolatából és hogy ezt vissza kell állítaniuk.
Csak hogy nagyon kevés ember tud erről így gondolkozni.
A legtöbbször az történik hogy felborítunk mindent , élünk a lehetőséggel és örülünk annak hogy újra élvezhetjük a szerelem mámorát.
Igen ám , de az Uránusz innentől kezdve faképnél hagy és a szerelem amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is megy.
Te meg ott állsz család nélkül, gyerekek nélkül, egyedül.

És tudod a család a legkisebb közösség. Ha így működik egy kicsi közösségben , akkor így fog a nagyobb közösségekben is.
Egy kicsit hosszú lettem!

Szeretettel: Noa

Anita!
Bocsi ha néha túl pesszimista vagyok, de valahogy nekem még így sem tetszik a dolog.

Szabadság, függetlenség, el tudom tartani magam, nem akarok kiszolgáltatott lenni senkinek, aztán egyszer csak ott leszek egyedül, és nem lesz senki akihez szólhatok.

Lehet hogy nagyobb a szabadságuk , de lassan lassan már annyira sem kerülnek kapcsolatba az emberekkel, hogy megkérjenek engem, vagy bárkit, hogy segítsek. Szerintem pont az a baj, hogy nem lesznek rám utalva.
Elvesszük a lehetőségét is hogy emberekkel kapcsolatba kerüljenek, mert az egészséges ember magától akar magányos maradni, de ők nem biztos, hogy magányosak akarnak lenni.
Csak remélni tudom, hogy nem így lesz.

Szeretettel : Noa

Szia Hédi!
Nagyon sok a kérdés , a vége felé, de azt hiszem pontosan ezeket a kérdéseket tette fel Ulrich Zwingli, zürichi lelkész , majd később Kálvin János is már 1536-ban.
Így jött létre a református egyház.

Szia Hamupipőke !

Nem hiszem, hogy kellene rajtad segíteni!. Ha ilyen vagy hát ilyen vagy. Nem véletlen ez sem.
Inkább azt a területet kell megtalálni, ahol ennek hasznát veszed.
Feleslegesen nem kapunk semmilyen tulajdonságot sem.
Szeretettel :Noa