ArkAngyal teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

ArkAngyal teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Így gondolom :) 2009. ápr. 30. csütörtök 08:22 /A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?/ Vezető és vezetett cimű beírásra válaszolva: Pontos a kifejezés, hogy "így gondolom"...mert attól, hogy én, vagy te, hogy gondoljuk, még Lehet másképp! :) Ellenben azért is igaz ez az állításod, mert egymást kiegészítve, és egymásra épülve élhetünk csak egyensúlyban egy kapcsolatban (is). Ez már azt feltételezi, amit leírtál... Így egyet kell értenem...és szívesen teszem ;-) ArkAngyal
Alapérték-rend 2009. ápr. 29. szerda 09:42 /A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?/ Hosszasan írtál arról, amit én se vitatok, de megint félre van dobva az, ami a lényeg volt. Hogy az alap érték-rend-ben legyen. Hogy valamiben egyezzetek, egyformán fogjatok fel valamit. Ha az ez az alap egyezés nincs meg (pl. akár materializmusban, vagy lelkiismeretességben, vagy mentalitásban, szellemiségben, vagy akár együtt mindegyikben) az egyensúly nem tud létrejönni akkor, mikor nem minden rózsaszín, és éppen valamin viták (nem veszekedések!) vannak. Ha ezek a viták után nem marad meg bennünk tüske, hanem le lehet ezeket úgy rendezni, hogy mindenki megelégedésére, akkor van egyezés, vagyis nevezzük hasonlóságnak (bár ez már egyezés). Ha maradnak tüskék, akkor nincs egyezés, hasonlóság, és ezek a tüskék csak gyűlnek, gyűlnek, míg ki nem pukkasztják a lufit. Ekkor jönnek a válások, már nem viták, hanem veszekedések, vagy éppen nem történik semmi, csak elkezdenek egymás mellett eléldegélni, egyre inkább eltávolodni, és egymásra hagynak mindent... Írhatunk erről ódákat, vagy regényeket, akkor is a lényeg ez. Ehh...erre válaszoltam: Olyan, amilyen - Kiegészítés, Egyensúly, Harmónia. :D ArkAngyal
Kinek, mi, vagy ki az, amire, akire szüksége van.... 2009. ápr. 29. szerda 09:14 /A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?/ Van egy kísérlet. A részvevőktől egyenként megkérdezték, hogy mi az, amit nagyon szeretnének? Mindegyik elmondta vágyát, és utána megint ezt kérdezték: Mi az, amit nagyon szeretne? Mikor már elértek addig (mert minden kérdés megválaszolása után ezt a kérdést újra feltették), hogy a földet, az emberiséget is megmenteni, akkor megint feltették ezt a kérdést, hogy mi az, amit nagyon szeretne? - mindegyik kimondta a legfontosabbat: Hogy szeressenek! Miért a legvégére teszik ezt az emberek? -amikor ennélkül maga az ember tulajdonképpen életképtelen, és bármi más, ha ezt nem élheti, érezheti magán, értelmét veszti? Ki tudná erre a választ? Társas lények vagyunk. Érzelmek, és visszajelzések nélkül mint már írtam, életképtelenek vagyunk. Hogy ezt egy valaki, vagy több valakik mellett éljük meg, az sok mindenen múlik. Félreértetted, amikor a hosszútávról, akár évtizedekről írtam. vagyis nem félreértetted, hanem nem értetted. Értetted a racionális, elméleti síkon. Mondjuk így: Értelmi terület, anyagi, és szellemi szintjein... Úgy minden szavad igaz! - de nem értelmezted Érzelmi terület szellemi, és anyagi szintjein... Kétszer váltam már, mostani párommal 9 éve ismerkedtem meg egy chat-en (nem párkeresőn), és azóta is jól megvagyunk...sőt, most annyira, hogy ennyi mindent még sose kaptam, és éreztem egyetlen kapcsolatomban sem. Viszont, Őt már "kértem". Mire elértem idáig, nagyon, nagyon sok tapasztalaton kellett átesnem, hogy végre rájöjjek, mire is van valójában szükségem, mik csak illúziók, amiket addig igaznak véltem, hogy azokra van szükségem. Ebben benne voltak (az illúziókban) a neveltetési ragadványok, napi behatások, ideológiák, mindezek révén felvett elvek, stb. Rájöttem, sose a magam értékeinek megfelelően akartam párt magamnak, hanem az éppen aktuális össz-érzéseim, és talán a környezeti behatások, illetve hiányérzeteimre hallgatva, ezek hatására... Ahogy Te is írtad, 7 évente változunk. Nem véletlen a statisztika szerinti 7 éves válások tömkelege sem. De egy valami sose változik! Az a lényünk, amivel megszülettünk. Ha ennek megfelelően választunk, az igenis hosszútávon fog működni, és bármennyire is változunk a "felszínben" (azt a személyiségünket nevezem annak, amit a "világ húzott ránk" személyiség), az a nevezzük "őssejtnek" (ezt pedig annak a személyiségünknek nevezem, amivel megszülettünk) változatlan, és állandó. Ezt valahogy mindig kifelejtik a pszichológusok, és pszichiáterek is, hogy igenis két személyiség lakozik bennünk. Egyik az állandó, másik az amivel próbálunk megfelelni a világ felé, és talán a hormonjaink felé. Az állandót elnyomjuk, sokszor el is feledkezünk róla, általában 14 éves korunk után. Pedig végigkövet minket, és mikor szomorúak leszünk, vagy melankolikusak, stb. vagyis mély, gyermeki érzelmekkel érzünk, akkor az első, igazi személyiségünk (lényünk) kell életre. Amiről Te írtál, az írásod elején, az a második, a világ húzott ránk személyiségünknek megfelelő...arra viszont 100%-ban igaz. És arra az Értelmi szint anyagi, és ennek a szintnek szellemi szintjein az igaz... ui.: A CÉL A BOLDOGSÁG? MIÓTA?-ra lenne válaszocska...csak nem alá tette a program :D ArkAngyal
Abszolút egyet értek minden szavaddal, és összefüggés(ek) 2009. ápr. 21. kedd 19:50 /A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?/ Abszolút egyet értek minden szavaddal, és összefüggés(ek) levezetésével. Nem akartam ajtostúl robbani a házba, mert sokszor az alap tényeket is nehezen fogadják el az emberek, nem, hogy ilyetén módot be tudjanak fogadni. Viszont, most, hogy leírtad, fejembe jutott, hogy hol máshol, ha nem éppen itt (ezen a webszájton) írjunk le ilyeneket? Reménykedem, hogy akinek szüksége van erre az információra, az rátalál, és meg is érti, vagy ha még most nem, majd akkor, ha eljön az ideje... Csak ne utassítsa el kapásból (és tartósan, meg amúgy se sehogyan se :D), mert akkor nem fogja érteni, összepárosítani az összefüggéseket a leírtakkal, és ami vele történik... Köszönöm, hogy ezt megosztottad... ;-) ArkAngyal
Ez mind gyönyörű, és rettenetesen igaz...egy valamit nem vettél 2009. ápr. 18. szombat 08:52 /A hasonlóak vagy az ellentétek vonzzák egymást a párkapcsolatban?/ Ez mind gyönyörű, és rettenetesen igaz...egy valamit nem éreztem kihangsúlyozva, és ez előző írásomban is benne volt. Egy mondat: Az alap értékrendnek kell egyeznie ahhoz, hogy hosszútávon együtt tudjanak maradni az emberek. Ha ez meg van, a kivitelezés lehet különböző, sőt az a jó, ha különbözik. Ezekről írtál Te. Ezzel nem is vitázom, sőt, maximálisan egyet értek. Értékrend, ha más, akkor olyan helyzetekben, amikor dönteni kell, szituációkat kezelni, más-más érdekek, és értékek lesznek a dominánsak. Nem jön létre az egyenrangúság, mert a domináns fél fog mindig győzni. Ha nem is mondjuk ki, de érezzük, és ezek szép lassan gyűlnek. Ilyenkor mindig, minden esetben valaki kárára, háttérbe szorulásának szükségessége révén lehet kompromisszumra jutni. Persze, hogy minden kapcsolatban benne van a kompromisszumok tömkelege, csak az nem mindegy mennyi, milyen esetekben, és általában kinek a kárára. Ilyenkor a rózsaszín szobában a rózsaszín köd se sokáig segíthet. Nem véletlen az Asztrális társválasztás sem. Pont ilyesmik: a háttérbe szorulás, megalázkodás, stb. nem kerül elő, szükségtelenné válik... viszont az értékek kapnak hangsúlyt. Ha teljes különbözőség van érvényben, nem tudnak ugyanúgy csiszolódni, bármikor összeilleni. Bizonyos dolgokban még ekkor is, de az kevés ahhoz, hogy elég legyen hosszan, több évtizedig. Még egyszer hangsúlyozom: Értékek hasonlósága vonzza egymást. Többi pedig a köret, aminek a mássága igenis vonzó, és szükséges. De ha az alapokban is mások az értékek, akkor beszélhetünk teljes különbözőségről... és ez hosszútávon életképtelen önmaguk, vagyis lényük tulajdonságainak megtartásával, illetve képviseletével... Amiről Te írtál, az pont ezt igazolja, és írja le... az alapértékek egyezőségét. Köszönöm! Mások nevében is írhatom, hogy köszönjük, hogy ezt leírtad, a kettő így lesz kerek :) ArkAngyal
Angyali üzenet: 2009. ápr. 16. csütörtök 09:29 /Évek óta követ a 22:22!/ Az Angyalok remélik, hogy tudatosodik bennünk, ha ugyanazt a számsort egymás után többször is látjuk, pl. az óra számlapjára tekintve látjuk az 111 számsort, valahányszor az órára nézünk, mindig 1.11-et vagy 11.11-et mutat. Ugyanígy a 22:22 és így tovább... Amit leírtál, arra itt vannak a válaszok: 22: Mély hitedből csodák teremnek, és kápráztató új lehetőségek. Maradj meg hitedben! 222 -Újonnan elvetett ötlet-magjaink növekedésnek indultak a valóságban. Folyamatosan öntöznünk és táplálnunk kell őket, és akkor hamarosan áttörik a föld felszínét, és megláthatjuk manifesztációnk bizonyítékait. Más szavakkal: ne adjuk fel öt perccel a csoda előtt. Manifesztációnk hamarosan nyilvánvalóvá válik, tartsunk ki, dolgozzunk tovább! Tartsuk fenn a pozitív gondolatokat, megerősítéseket, és folytassuk a vizualizálást. ArkAngyal
Köszönet! 2009. ápr. 15. szerda 20:26 /Eltitkolt információk/ Köszi, okvetlen megnézem...hátha... :) Mellesleg, ha már érintve van a Tma, akkor ajánlom Somogyi Péter barátom előadásait. MAGYART NAPOK, Rendezvények a magyar hagyomány és történelem témakörében… Eleink hagyománya MAGYART http://magyart.blog.hu/ http://www.alory.hu/articles/45/1/Somogyi-Peter/Page1.html ArkAngyal
Már megérte! 2009. ápr. 15. szerda 17:14 /Eltitkolt információk/ Igen, már megérte, ha egy közgazda, vagy közgazdász? ;-) - is arra a következtetésre jut, amire mi, illetve sokan mások. Itt, ebben blogban (csak kicsit feljebb) van még filmajánló, ami kicsit részletesebben elemzi ki a különböző Tmákat. 3 részes film, egyenként rövidebb időt igénylő, de annál megdöbbentőbb összefüggésekre világít rá. A lassúság már nem időszerű, ha nem is nézem a híreket, megyek választani, lesem a postát, stb. akkor is bőrömön érzem a sanyarú változásokat. ha csak azt nézem, hogy nincs átmenet tél-nyár közt, ha a gyümölcsök vitamin tartalma az elmúlt 15-20 évben 80%-al csökkent, a fizikai munkám, tapasztalataim, szakmunkás iskolám értéke egyenlő a 0-val, akkor megkérdezem: Kinek, minek élek? Ki értékel, kinek dolgozom? Kinek az álmát kergetem, és építem meg napi akár 12 órában majdhogynem éhbérért? Ki éli életem, ami nem biztos, hogy jó nekem? És ki is szabja meg, hogy milyen tartalmú értékrendet kövessek, mert ha nem - és nem vagyok a fogyasztói társadalom főfogyasztója - akkor lehetetlenné teszik életemet, élet-teremet? Kire várok? Csak magamra várhatok, és olyanokra, akik segítenek egymásnak, maguknak, egy olyan értékrendnek megfelelően, ami valóban a közösségi szellemnek megfelelő, és benne az egyéniségekkel. Nem csak kisebb csoport érdekeit szolgálja ki, és a másságot elitéli, akár meg is szünteti... Nah, sikerült jól belemennem, amit pedig nem szeretek, mert pont ellentétét válthatja ki, mint, amit valójában takar, és szeretnék elérni ;-) ArkAngyal
Siker! 2009. ápr. 15. szerda 16:32 /Mit kell tennem, hogy valódi alázatot érezzek?/ Egy a lényeg, magadénak érezd! Azért remélem (és a többiektől elnézést kérek előre is), hogy az itt leírtak akár tanulságként, akár visszaigazolásként, netán új megvilágításként, kiegészítésként, lehetőséégként segítettek, és még fognak is ;-) ArkAngyal
Sértés? 2009. ápr. 15. szerda 16:24 /Eltitkolt információk/ Ezzel, amit leírtál, biztosan nem sérthetsz meg senkit. Ha igen, nem a leveleddel volt a baj, hanem az értelmezésével, vagyis aki sértőnek akarja éreznii, az nem is tudja másképp nézni, érteni. Viszont a leírtak több, mint a többségével egyetértek, így az a kicsi, amiben eltér az én meglátásom annyira kicsi, hogy tulajdonképpen inkább kiegészítő jellegűen, mint ellenvéleményként jelentkezik. Az én gyerekkoromban még tudtunk szimbiózisban élni, valószínű azért, mert volt kertünk, és volt bolgárkertészetünk (ha még valaki tudja, az mit takar), és még élt a közösségi szellem, a kölcsönösségen alapuló kereslet-kínálat. Akkoriban a szomszédok még tisztában voltak azzal, általában kinek mire van szüksége, és mit tud adni. Manapság inkább az dominál, hogy azt se tudjuk, ki, mi a szomszédunk, vagy ha igen, akkor dögöljön meg a tehene. Érdekes, hogy azt írom, az én gyermekkorom, hiszen alig múltam 39 így még nem élem újabb gyermekkorom, de az igazi, amit már megéltem sincs annyira mesze, hogy ne emlékeznék rá. Akkor, mi változott ennyire, és ilyen hamar, hogy a mostani tizen, huszonévesek már nem tudnak a természettel szimbiózisban élni? De ami a legfontosabb kérdés, meddig mehet ez így tovább? ArkAngyal