Ami nálam bevált, az a tudatos megélés. Volt, hogy megtörténtek velem a dolgok, de nem volt szándékos, ösztönös volt, csak úgy belesodródtam egy helyzetbe és nem figyeltem meg, nem tanultam belőle, nem éltem át igazán az örömeit, fájdalmait, nem figyeltem meg a cselekvés közben önmagam.
Egy idő után szándékosan , tudatosan éltem meg a vágyaim nagy részét. Ez jó volt, mert egészen másként tapasztaltam meg a dolgokat, már tanultam a dologból, hogy miért jó az nekem, vagy miért nem akarom azt többé.
Van még pár dolog, amiről időnként megfeledkezem, most mondhatnám, emberből vagyok, de szeretném, ha tudnám uralni a vágyaim.
A testvérem időnként rám szól.
- Te nem tanultad az önmegtartóztatást?
- Tanulom,de nehéz lecke.
Ahogy mondani szokták, csak a kísértésnek nem tudok ellenállni:).

Mindenki legyen az aki valójában,de azért törekedjen a jóra.
Önmagunk akarjunk lenni elsősorban, ha ezt bevállaljuk, jól érezzük magunk a bőrünkben.

Napok óta foglalkoztatnak hasonló gondolatok, érzelmek. Ezt most pont jókor olvasom, mert nekem is vannak a munkában olyan részek, olyan feladatok amit el kell hagynom. De félelemből, kötelességtudatból még görcsösen ragaszkodom hozzájuk.
Pedig az utóbbi időben számtalanszor megmutatkozott, hogy a görcsös akarásom, bukáshoz vezet.
Az is igaz, nagyon tudatosan figyeltem magam ilyenkor és pontosan éreztem ennek a nagy akarásnak nincs értelme, de a régi berögződéseim nagyon mélyek.
Majd mikor elengedtem a kapaszkodást és azt mondtam , - legyen meg a te akaratod!- mint egy ajándékot
úgy kaptam meg amire őszintén vágytam.
Még mindig túl sokat akarok.
De nagyon igyekszem.
Köszönöm Sanyi!