....amikor párkapcsolatban éltem, az nem nagyon volt rám pozitiv hatással, ha a spirituális fejlődésemet veszem figyelembe."

Honnan tudod, hogy milyen hatással volt a spiri fejlődésedre Erika?
Hogyan lehet azt egyáltalán tudni, lemérni?
Csak azért, mert a férfi nem volt spirituálisan érdeklődő, önismerettel foglalkozó?
Vagy miből gondolod ezt?

Azt hallottam 3 rossz kapcsolat még mindig többet ér a spirituális fejlődésünkben, mint egyedül.(persze kivételes esetektől eltekintve......most inkább ne a szélsőségeket, hanem az általánost vegyük)

Az is szorosan hozzá tartozik az "önmagam vagyok" jelentéséhez,hogy nem hazudok magamnak sem másnak (amennyire ez lehetséges) és az is, amikor hű vagyok a mindenkori saját legfontosabb külső és belső igényeimhez, szükségleteimhez.

Más embereknek is megvan a mindenkori legfontosabb külső és belső szükséglete, igénye.

Ha az anyám mondjuk kér tőlem valamit, hogy pl. menjek el neki bevásárolni és történetesen akkor nekem épp nagyon tanulnom kellene egy vizsgára és akkor ha azt mondom: - oké, elmegyek neked bevásárolni - nem teljesitem prioritáltan vagyis elsődlegesen a saját dolgomat.
Ha azt mondom:-most nem tudom ezt megtenni, majd máskor, mert tanulnom kell, akkor, önmagamhoz hű maradtam.
A példában ezek egy külső igényt jelenitettek meg az anyám és az én részemről.

Belső igények is vannak.
Pl.nagyon fáradt vagyok és igazából semmi kedvem kibújni a lakásból. Akkor elhiv barátnőm csevegni egy cukiba. Ha önmagamhoz hű akarok lenni, akkor azt mondom: - bocs, de ma se veled, se senkivel nem szeretnék találkozni, mert magam akarok lenni és pihenni.
De ha megfelelős vagyok és félek, hogy megharagszik rám vagy nem fog ezután szeretni, akkor elmegyek vele a cukiba, annak dacára, hogy ez nem felelt meg a saját belső igényeimnek, amelyeket ezzel az aktussal, mintegy figyelmenkivül hagyok.Vagyis hazudok.A barátnőmnek biztosan, de ha ennek az egész nem vagyok tudatában, akkor magamnak is.

Ez nekem nem az önzőséget jelenti,hanem önmagam figyelembevételét.

Akkor teszek meg dolgokat másoknak, akkor csinálok vmit másokkal,ha előbb megnézem, ráfigyelek és meghallgatom önmagam, hogy az nem ütközik-e vagy mellőzi-e a saját legfontosabb szükségleteimet és igényeimet. Ha igen, akkor mindig önmagam javára döntök.

Talán igy tudnám pontositani azt, amire rákérdeztél.

Az egyik nem zárja ki a másikat :-)

Aztán vannak olyanok, akik "gyorsitani" akarnak a fejlődésükön és olyanok is, akik tudatosan áramolnak(flow) és olyanok is, akik hagyják magukat sodortatni és olyanok is, akik semmit nem akarnak és olyanok is, akik sapkát hordanak, stb

Kedves Kicsi Manó!

"Már harcoltam a szüleim ellen....." - addig kell következetesen és kitartóan megmutatni nekik, kik is vagyunk valójában, amig csak élünk. Tulajdonképpen nem is nekik, önmagunkért kell ezt megtenni. Ha harcolunk is, ne a szüleinkkel tegyük, mert felesleges - te is beláttad már - hanem önmagunkért.
A szüleink nem fognak varázsszóra, harcra, könnyekre megváltozni. Ha olyanok, hogy "úgy sem vagy elég jó nekik, bármit is csinálsz" , akkor meg pláne.

Nem a szüleinket kell megváltoztatni, hogy fogadjanak már el, hanem felvállalni önmagunkat és mindig, mindig azt mutatni nekik, amilyenek vagyunk.Ezért lehet, hogy nem lesznek elégedettek veled, de igy sem azok.
Te viszont jobban fogod érezni magad a saját bőrödben - ha nem is rögtön - de hosszútávon biztosan.

"Igy hát belebujtam a jókislány szerepébe, gyakorlom, hogy hogy is kell majd a való világban is szinészkedni"

Ne tedd!
Ne akarj jókislány lenni,se szinészkedni, csak azért mert ez a világ ilyen hazug.
Nem a te készülékedben van a hiba.
Ne akarj senkinek megfelelni.
Légy olyan, aki igazából vagy...........tudod milyen jó érzés az?! :-))))

Mikor majd az egyetem jön és teljesen egyedül leszel, akkor önállósodsz.Valóban nehéz lehet majd az elején önállónak lenni. De idővel kialakulnak majd az ismeretségek, melyek segitenek neked.Különben ez az önállósodás mindenkinek nehéz, az elején.De igy erősödünk, igy érezzük meg, milyen is magunkra utalva lenni és ez egyedülléttel is jár. A felnőtt létnek sok-sok pozitiv oldala van.De tény, hogy a nehézségeit is meg kell tapasztalni. Pl. azt, hogy mondjuk egy ideig, csak magadra számithatsz és mindent neked kell eldöntened, megoldanod. Ha ez nyomasztani fog az elején, az természetes.
Tudd, hogy van ilyen és lesz is még ilyen az életben és ELMÚLIK.

Csak bátran! :-) Szoritok neked!