Nem tudom megitélni az MLM-et közgazdaságilag, nem értek hozzá.

Már többször is próbáltak beszervezni. Volt pl. olyan nő, aki egy ős-régi Huszti Sanyi táborozásra hivatkozva hivott fel, mondván "szerettem volna tudni, hogy vagy?". Nem emlékszem az illetőre. Találkozást ajánlott, de sokára aztán csak kibökte, hogy miért ez a hirtelen nagy érdeklődés irántam. Hát, mert beakart szervezni.

Ellenérzésem van attól, hogy az MLM-esek "kapcsolatépitést" hazudnak, amikor valójában nem tartalmas, személyes, emberi kapcsolatokat épitenek, nem rád kiváncsiak, hanem az érdek mozgatja őket.

Attól is ellenérzésem van, hogy "segithetsz az embereken". Miért segitenék én azzal, mert egy árut elakarok adni nekik?
Akkor valamennyi árusitó és bolt a multikkal együtt "segit" rajtam"? Illetve ők "segitenek az embereken"?

Ha jó a termék, mondjuk gyógynövény táplálék kiegészitő (aloa vera stb), akkor már az MLM-es eladók szentnek érzik magukat, hogy szegény beteg embertársaikon, mennyire segitenek!
Mi ebben a segitség? Elmegyek a bioboltba és ott veszem meg.
Megideologizálják és átverik magukat is, meg a megkörnyékezett embereket is ezzel a hazug filozófiával.

Nem forogna a gyomrom tőle, ha korrektül azt mondanák minden áltatás és hizelgő szemfényvesztés helyett:
"Kérem, én ezt árulom, akar venni?" ,
"Akar maga is ilyet eladni? Ha szerencsés, még plusz pénze is lehet belőle."

Egy kicsit félreértelmezettnek érzem azt, hogy ha valakivel nem akar az ember foglalkozni, akkor rögtön beleesik a "nem toleráns és nem elfogadó" bűnébe.
Miért zavar ennek vagy annak az embernek a megnyilvánulása vagy egyenesen miért untat?

Tegyük tisztába a dolgot.
Ha valaki ELFOGADJA azt a másik embert olyannak, amilyen, az nem azt jelenti, hogy részt is akar venni a vele való kommunikációban vagy interakcióban.
Ha engem untat Mari néni beszéde a szomszédból, akkor elfogadom, hogy Mari néni ilyen, de ettől függetlenül sem akarom se az időmet, se az energiámat rá áldozni. És még sok olyan ember van közel s távol, akiknek a véleménye nem érdekel, halálosan unom a beszélgetéseik témáját, plusz még zavarhat a stilusuk stb stb.

Lehetetlen és nem is kell mindig mindenkivel törődni a "hátha ezzel is segitem a fejlődését" áldozatkész meséjével.
Azért vagyunk mások, hogy mindenki megtalálja azt a kört, ahol érdeklődéssel meghallgatják és foglalkoznak vele.
Az önmegvalósitó emberektől sem lehet azt elvárni, hogy személyes szinten foglalkozzanak mindenkivel, beleértve a zavaró,lehúzó, érdektelen, buta stb embereket is - a tolerancia nevében!
Ez egy lehetetlen és fölösleges elvárás.
Egyáltalán nem fontos nekik aktivan résztvenniük mindenrendű és rangú ember fejlődésében, nem fontos állandóan aktivan "segiteniük", kivéve, ha azt az illető kéri.

Abban sem hiszek, hogy az MINDIG a mi elutasitott részünk, amivel vagy akivel nem kivánunk foglalkozni. Lehet igy is, de szerintem többnyire olyan ez, mint a legó....a gyerek kinövi és nem érdekli tovább, ott hagyja.

Minden a fejlődést szolgálja. Ennek ellenére sokszor több életen keresztül sem fejlődünk bizonyos dolgokban, ezért ismétlünk és ismétlünk. Hogy valaki képtelen-e fejlődni? Igen, van amikor megreked és nem megy tovább. De az időleges.Az Élet nagy kereke forog tovább, a lelkek meg előbb-utóbb fejlődnek....mi nélkülünk is.

Véleményem szerint,
semmit sem ér a spiritualitás, az ezotéria, a vallások szent tanitásai, a legcsillogóbb (ám öncélú) elméletek, de még az önismeret sem, a gyakorlati alkalmazás, a mindennapi életben való alkalmazás nélkül.

Ezért is tartom pontosnak ennek a weboldalnak a cimét: önmegvalósitás.
Ez azt jelenti: amit önismeretileg tanulunk elméletben, azt "meg is valósitjuk" a gyakorlatban.
Legalábbis MEGPRÓBÁLKOZUNK vele!
Persze mindenki a maga szintjén, a maga útján felmerülő aktuális feladatai szerint próbálkozik.
És ez a lényeg.

Ennek fényében, pl. az Iván-féle homályos sejtelmeskedések, furcsa vagy zavaros nézetek, megélések, válaszok,különböző elméletek pusztán önmagukban, önmagukért voltak,ezért nem valóak ide.
Ez volt az a lényegi hiány, ami miatt Iván nem járult hozzá sem a saját maga, sem mások önmegvalósitásához.
Nem kell mindenkit támogatni és elviselni.........pont ezen az oldalon. Máshol is fejlődhet valaki....hát tegye ott.

Sanyié az oldal, és itt most nem tulajdonosi minőségében értem, hanem a mögöttes munka és a teremtés oldaláról nézem, szóval Sanyié az oldal, igy jól teszi, ha szemrebbenés nélkül megválik olyanoktól, akiket ő úgy érez, nem ennek a célnak (lásd: önmegvalósitás) a szellemében irogatnak.

Én személy szerint megköszönöm Sanyi a nyilvános információkat, mit tettél, kivel és miért.
Azt nem tartom ugyanis fairnek, hogy a szinfalak mögött legyenek hirtelen emberek letiltva, minden szükséges magyarázat nélkül.
Együtt vagyunk itt és együtt "működünk" vagyis legyen nyilvános a letiltás miértje.
Megtisztelsz vele bennünket.

Szendi Gábor pszichológus nem volt rest és átnézte a kóma szakirodalmat, mindent, amit publikáltak. A teljes szöveget elolvashatod: szendi gabor.hu-n.
Ezek nem az én gondolataim, hanem a Szendié.Én csak adok egy kis izelitőt belőle.

Egy bizonyos Fiona Smith autóbalesetet szenvedett és kómába került.Az orvosok a gyógyulás esélyét reménytelennek itélték. Smith szülei átvitték lányukat egy másik kórházba, ahol a kezelés része volt a napi tornáztatás, különféle ingerek alkalmazása és a tv nézés. Az ingergazdag környezetben Smith pár hónap múlva visszanyerte öntudatát.
A kómásnál kétségtelen, h az EEG lapos vagyis agyműködésnek semmi jele, a beteg nem reagál. Ez azonban nem jelenti azt, h a beteg ne érzékelné környezetét, ne gondolkodna, ne érezne. A visszatért betegek gyakran számolnak be arról, h hallották orvosaikat, miközben ők mintha vastag üveg mögé lettek volna zárva, nem tudtak semmiféle jelet adni a külvilágnak. Sok beteg viziókról számol be, Isten-élményük van, találkoznak a Szeretettel, keresik életük értelmét. Nagy utazásokat tesznek belül, csatákban vesznek részt.....

A kóma nem állapot, hanem folyamat, állitja dr Amy Mindell.
Tapasztalat bizonyitja, h azok ébrednek fel kómából, akiket rendszeresen sok fizikai és emócionális inger ér.
A legerősebb érzelmi inger a szeretet, és az az érzés, h a beteget visszavárják.
Micsoda őrült ötlet egy kómás lányt kedvenc énekese koncertjére vinni tolókocsiban!?
Christine Kittel 7 év kómából akkor ébredt fel, amikor szülei Bryan Adams koncertjére vitték.

Akik komplex kóma kezelést kapnak (Mo-on ilyen még nincs), azoknak 92%-a felébred s több mint 35%-a végleg felgyógyul!