Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erõszak, önsajnálat, bûntudat, harag, kisebbrendûség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és a hit."

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas gyõz?"

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted.

Szerintem bármilyen ideológiával körbetekerhetem, a pofon vagy testi fenyítés akkor is csak a szülő vagy aki adja tehetetlenségét tükrözi.
Semmilyen (erkölcsi) alapon nem hozható 1 másik EMBER (mégha a gyerekem is,(pláne) ez nem jogalap rá) ilyen fenyítéssel méltatlan és megalázó helyzetbe, és már maga a tény, ha megteszem, nem őt minősíti és tanulni se neki kell onnantól belőle..Persze ki lehet kerülni, pont ilyen kidumákkal, hogy jóidőbenjóhelyen elcsattanva stb stb...

Tegnap pont ezt találtam ki én is:)))
Ettől még jó 5let:)

Mese az emancipált nőről
Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
én kurvára nem így gondolom.

Három ember megy a sivatagban. Nagyon szomjasak, már alig bírnak menni, inkább csak kúsznak. Meglátnak egy oázist, megörülnek, de ahogy közelebb másznak látják, hogy előtte egy mély szakadék tátong. Elkeserednek, és már majdnem feladják, mikor a túloldalon megjelenik egy vénséges öregember képében isten, és így szól:
- Na, gyermekeim, ma jó napom van, teljesítem egy kívánságotokat.
- csinálj itt egy hidat!
- Hát, öreg vagyok én ehhez, de legyen... azzal elkezd hátrafelé lehajolni...