"A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret." (Wass Albert)
Ez szerintem nagyon igaz. Persze a boldogság belőlünk fakad, azáltal, hogy szerethetünk. Olyan egyszerű ez, mégis hajlamosak vagyunk néha azt gondolni, a boldogságot elérni nem könnyű.

Érdekes jelenségre lettem figyelmes. Egy újság cikkben olvastam, hogy a kulturális kreatívok az Amerikai nép egyharmadát teszik ki, ők, hívei a fenntartható fogyasztásnak, és egy igen domináns társadalmi réteget tesznek ki. Nosza csatlakozzatok hozzájuk… A mögöttes politikai szándék nyilvánvaló, mindenkit aki eddig sehova sem adta le voksát egybe akarnak gyűjteni, hogy ezáltal Ők is ellenőrizhetővé, és irányíthatóvá váljanak.

Ma találtam egy videót, ami olyan börtönkísérletről szól, amiben ártatlan, jólelkű, önként jelentkező fiatalok közül választanak ki rabokat és börtönőröket. Egy egyetem pincéjében megteremtik számukra a börtön-feelinget, és vizsgálják a viselkedésük változását. Röviden: a jólelkű börtönőrök hatalmaskodó, gonosz, szadista emberekké váltak pár napon belül. A rabok pedig kezdeti lázadásuk után engedelmeskedtek nekik, elhitték magukról, hogy ők rosszak, gonoszok, akik ilyen bánásmódot érdemelnek.

2011 márciusában írtam,de helytálló bár mikor.

Nagyon szomorú és megrázó dolog történt Japánban 2011 márciusának elején,egy borzalmas erejű földrengés következtében emberek milliói élete változott meg egyik pillanatról a másikra.
Felmerülhet bárkiben az a kérdés ,hogy ez miért is történik velünk emberekkel ,miért vannak ezek az árvizek ,vagy az árvizeket követő szárasságok,mitől változott meg minden ami eddig olyan csodálatosan biztosított mindent ahhoz hogy nyugodtan éljünk ezen a bolygón.