Dr. Edward Bach gyógyítói munkásságában Paracelsus és Hahnemann meggyőződését követte, miszerint a test betegsége a lélek és a személyiség közötti diszharmóniának következménye. Véleményük szerint akkor betegszünk meg, ha nem figyelünk lelkünk szavára, mely ösztönös megérzéseinken, vágyainkon keresztül próbálja mutatni számunkra a követendő irányt.

homályos gondolat mozog bennem, napok óta. különösen, amikor a hozzászólásokat olvasom az oldalon. az önismereti út, a különböző spirituális elindulások oly sokszor válnak nagyonis ellenőrizetlen vágyak, földhöz ragadt indulatok eszközeivé. érzelmekkel fűtött látszat ismeretek, mint megokolások, mint a valódi motivációt torzító prizmák.

Ram Tzu tudja:

Bedőlsz a hízelgésnek.

Imádod azt hallani,
Hogy te nem vagy más, mint:

Tiszta szeretet
Végső Jóság
Tökéletesség
Isten
Minden, mi Csodálatos és Értékes

Olyan mesterekhez rohansz,
Akik biztosítanak afelől,
Hogy nem az a közösnéges
Kis seggfej vagy,
Akinek titokban tartod magad.

De tudod mit?

Az a Te, amiről ők beszélnek,
Nem te vagy.

Pár hete álmodtam egy karácsonyfát, arany és fehér színvilággal, harmóniával, békés összhanggal és életemben először kedvem volt előkészíteni és megvalósítani azt.
Két napom is ráment a karácsonyi díszek felkutatására, de megérte, mert sikerült közel azokat a színeket és hangulatot megteremtenem a díszítésben, amit megálmodtam. Így most, ha csak rápillantok a fára, utána percekig nem tudom levenni róla a szememet!
A karácsonyi ajándékaikat leszállító barátaink már látták a fát és szerintük is fantasztikusan

az emberiség kezdetben kis kb 150 fős,izolált csoportokból,közösségekből állt,amelyek szétszóródva éltek távol egymástól.
ezek a közösségek genetikai közösségek voltak,mert a csoporton belül mindenki szegről végről rokon volt,de a többi távoli csoport idegennek tekinthető volt genetikai szempontból is.
saját nyelv,saját szokások,kultúra,külön génállomány.
és persze az életrevalóbb csoportok éltek túl,mások meg kipusztultak(csoportszelekció).
a csoporton belül nem volt jellemző az agresszió,hanem a szeretet,összetartás,kooperáció.

Egyértelmű, hogy egy idő után mindenkinek elege lesz a szeretetből, ha abból sose kap. Meg lehet azt is unni bőségesen. Önmagukból a másik felé néha kitekintve, gyakran csak annyit veszünk észre, hogy valaki undok, bosszantó, konok és a jó szóra nem hallgat. Bőségesen rendelkezünk jelzőkkel az effajta viselkedés jellemzésére. Szeretnénk, hogy szeressen, mindennél jobban akarjuk helyette. Amikor pedig törekvésünk nem éri el célját, sorsára hagyjuk, hisz az biztos többet tud vele kezdeni, mint mi. Így esik meg néha, hogy a szeretetlen embert leírják.