A szellem, amelyből születtünk | Önmegvalósítás.hu

A szellem, amelyből születtünk

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan - mondjuk úgy - létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él - jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

Ez a "táguló végtelen" az Abszolút Szellem, "Isten", az Abszolútum. Mindannyian egyek vagyunk vele, fiai és lányai, mint Jézus Krisztus. Krisztusok vagyunk mindannyian, istengyermekek, Anna-Megváltó, Anita-Megváltó, Ágnes-Megváltó, Beáta-Bianka-Cecília... -Megváltó, Aba, Antal, Aladár, Alfréd... - Megváltó. Mind, akik itt vagyunk, akik voltak és akik lesznek.

Mindannyian azért jöttünk, hogy egyéni karmánktól megváltsuk magunkat.

Miért van mindannyiunknak valamilyen egyéni karmája? Hol kezdődött ez? Ez az, amit semelyik híres keleti misztikus és nyugati tudós tanítás még meg nem fogalmazott, vagy pedig tévesen következtetett. Az Abszolút Szellem nem a jóságos Mikulás, és nem is az a haragos, távoli, mennybéli, zsidó nagybácsi az elavult törvényeivel.

Az Abszolút szellemnek valóban vannak "kiválóságai", "jó tulajdonságai", valóban hatalmas... De nem tökéletes. Törvényes, egységes, szeretetteljes, éber, tudatos, de mindezen túl - az által, hogy saját tökéletességre való törekvései folyamatosan átlépnek bizonyos határokat, amiket mi nem is ismerhetünk - ezek egy bizonyos mértéken felül átváltoznak az alaptulajdonságok ellentétévé és így lesz az Abszolútumnak egy része (!) öncélú, saját törvényein kívüli – azokat sértő, szeretetteljes helyett, mászolygó, érzelgős, gyűlölködő, érzékeny és befogadó helyett sérülékeny, irritált, bezáródó és félelemmel teli.
Az Abszolútum észreveszi saját maga megzavarodását, szétbomlását, a benne keletkező káoszt, s haragra gerjed önmaga ellen. Az Abszolútum haragja, Isten haragja, amely harag erejét végül nem önmaga elpusztítására használja, hanem egy gyors és létfontosságú döntéssel megteremti és folyamatosan teremti a világot, a fizikai dimenziót, hogy önmagát helyreállíthassa. Helyreállíthassa az anyagi állapot sehol máshol nem megvalósítható, sajátos tulajdonságainak: a tükrözési képessége, és az információ megőrzési-raktározási segítségével, amelyek segítségével tanulmányozható és ellenőrizhető annak a szellemi jelenségnek vagy folyamatnak a minősége, amely létrehozta, vagy alakította az anyagot, illetve behatolt az anyagba. És ez az ellenőrzés és felülvizsgálat (tükröződés) lehetővé teszi a helyreállítást, az Abszolútum számára önmaga megváltását.

Ezért születtünk mindannyian. Kapunk egy egyéni helyreállítandó részt, a szükséges képességekkel. A Föld - viccesen fogalmazva - a szellemjavító-műhely.

Hogy mégis mi a feladatunk, a karmánk, és mik a képességeink hozzá, abban a legjobb útmutatás az születési képletünk megfelelő feltárása, értelmezése.

Még szeretném hozzátenni (asztrológusként, mint a téma ismerője) hogy egyikünknek sem feladata magányosan leélni az életét, társ és/vagy gyermekek nélkül, sem pedig betegeskedve, gyengélkedve, szűkölködve. Épp ellenkezőleg, egyikünk sem tudja teljesíteni, az isteni "küldetést", rendeltetést, az önmegváltást anélkül, hogy ne találná meg az ahhoz megfelelő társat, akivel gyermeket nemzenek és nevelnek, megfelelő körülmények és lehetőségek között. A ma divatos szabadság megvalósítás, szingli-életmód kizárja magából a komoly párkapcsolat és az alapított család intim légkörét, ahol a leginkább lemérhetjük és megnézhetjük kik is vagyunk, az egyetlen folyamatos és intenzív fejlődési és boldogság elérési életterületet kerülik el ezek az emberek.
A nehézség a karma, az "elromlott" rész, saját velünk született zavaraink, melyeket fel kell ismerjünk és ki kell javítsunk, meg kell haladjunk. A nehézség nem a karma meghaladás. A karma meghaladás maga a törekvés a boldogságra, az egész-ségre minden értelemben. Tehát nem az a karmameghaladás, hogy betegek leszünk, alkoholisták, becsapottak, sértettek stb. Hogy valami misztikus elmélet szerint sanyarú sorsot kell vállalnunk, kinek milyet. A sorscsapásokat nem vezeklésre való felszólításként kapjuk, hanem azért, hogy mielőbbi értelmezésükkel a lehető leghamarabb helyrehozzuk életünket. A negatív sorsesemények a karmánk következményei a fizikai világban, de nem azért születünk, hogy tehetetlenül üljünk ezekben a következményekben. A fizikai világ megfigyelhetőségével, megvizsgálhatóságával, ellenőrizhetőségével, tehát ezek segítségével kapunk információt a bennünk levő szellemi karmánkról és az egyetemes törvényekről, így találhatjuk meg saját megváltási lehetőségeinket. De a fizikai világban is, csak az tud jól tájékozódni, aki ismeri az egyetemes törvényeket, a metafizikai és asztrológiai analógiákat és saját születési képletének részletes feltárását.

Írta: Kozma Szilárd asztrológus felfedezései, tanulmányai alapján Joó Violetta

www.kozmaszilard.hu

http://www.asztrologika.com/

Kozma Szilárd interjú a you tube-on, témája az ősteremtés, az Abszolútum, a karma, a Lilith, és az általános életfeladatok:

http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE

http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0

http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM

http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg

http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM

Beküldte: | 2010. okt. 02. szombat - 12:54

Hozzászólások

2 hozzászólás
Ademon képe
Igazából ez vagy igaz vagy nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy
2010. október 03. vasárnap, 0:42 | Ademon

Igazából ez vagy igaz vagy nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy ember elméleteket gyárt, amelyek akkor logikusnak tűnnek, aztán ugyanezzel a logikával képes arra ellenérvelni is. Innentől kezdve az elméleti valóság egyre inkább relatívvá válik, és a "fix igazságok" folyamatosan elhomályosulnak.

Ettől függetlenül az írás tetszett :)

Joó Violetta képe
a relativizmus egy filozófia
2010. október 07. csütörtök, 9:11 | Joó Violetta   Előzmény

Hát, igen ha csak logika van, amivel valóban lehet ellene mellette érvelni, valóban lebegünk a fiktív relativizmus steril világában.
A valódi metafizika a fizikai világ helyes értelmezése. És ahogy a Delphoi jósda egyik kiírása szólt: ismerd meg magad, s megismered a mindenséget, ismerd meg a mindenséget s megismered magad. Ha az ember valódi mélységeiben látja az összefüggéseket, a relativizmus tényleg csak filozófiának tűnik, ami mellett személy szerint soha nem érvelnék.

Feliratkozás Hírlevélre