Archívum: Blogbejegyzés

Sziasztok!
Már régóta nézegetem ezt az oldalt, de csak most szántam rá magam, biztos most jött el az ideje, hogy regisztráljak és én is leírjam gondolataim. Sok minden felmerült bennem, meg is szeretném majd osztani, hátha érdekel valakit és én is tanulok a hozzászólásokból, ha lesznek. 🙂

Az ego azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza keveréke, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, így van benne valami emberi, valami szerethető.

Ismerjük meg az egonk belső működését és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni rá, illetve melyekkel egyáltalán nem!

6 éve történt, édesanyja lettem egy sérült kislánynak. Nagyon szép kislány, de sajnos rengeteg kudarc ért mióta megszületett. Úgy érzem, hogy én vagyok a bűnös azért, mert Ő létezik, és ez egy állandó harc vele és önmagammal.
Az a nagy problémám, hogy amikor pl. a fogat csikorgatja meg ilyen jellegű dolgokat csinál, megőrjít, annyira ideges leszek, hogy képtelen vagyok arra, hogy elviseljem. Hogyan lehet

Az élet a hitem megszilárdítását, az önismeretem, önbizalmam megerősítését kívánja tőlem már többedszerre.
Amikor a helyzet megérett a változásra és új utakon kell járnom, akkor valahonnan csodálatos módon mindig jön egy megerősítés, egy felismerés, egy újabb lehetőség a következő lépcsőfok megtételére. Hálás vagyok ezekért a tapasztalásokért, hiszen nagyon nagy szükségem van rájuk.

Talán jó lenne ezeket megosztanunk egymással?

Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.

Mindent megengedek magamnak.
Megengedem magamnak hogy mindent megengedjek magamnak.

Sanyi módszer. 😉
Amit kizárunk,vagy tulzottan sajátunknak vélünk az nincs a helyén.
Elöbb utóbb bajt csinál.
A mostanában zajló összetüzések is ebböl adódtak.
Ki ki vette a magáét,én is az enyémet,és aztán csendben bontogathatta a kis
,,csomagját”.

A korlátainkat saját magunk építjük.
Pl.félelemböl.
Szerintem a félelemböl ágazik a megfelelni akarás,
és a megfelelni akarásból sok sok emberi játszma.
(ez volt az én csomagom) 😉

Tanítani többféleképpen lehet, van aki finoman emel, biztat, míg a másik fenéken billent és keményen szembesít a hibáiddal, hazugságaiddal. Az egyik tanító ilyen, a másik olyan. Mindnek meg van a saját stílusa, amiben felnőtt, amelyiket hatékonyan alkalmaz, vagy amelyiket a legjobbnak tart az adott probléma megoldásához.
Hogy melyik a jó / helyes tanítási stílus?  – erről a vélemények eltérnek. Neked mi a véleményed?

Pár hónapja felfedeztem a weboldalt és szívesen olvastam Tőletek, mert sokat tanultam belőle. Csodáltalak Többőtöket, hogy nagyon elmélyült külső-belső tudásotok van.
Ezt most is így gondolom, de sajnos „valami” bekerült ide a blogolásba, aminek nem itt lenne a helye! Ahogyan az utóbbi időben a támadásokat, viszont-támadásokat látom, fáj a szívem! Nem hiszem el, hogy csak ez telik ki tőlünk, nem hiszem el, hogy ne tudnánk ennél fontosabb, emelkedettebb, tanítóbb jellegű írásokat produkálni.

A torokcsakra felelős az önfegyelemért és a kommunikációért. Szegycsontunk apró mélyedése elvezet saját belső valóságunkhoz, megmutatja az adás és elfogadás egyensúlyát önmagunkban.
A torokcsakra a beszéd, a kommunikáció és a hallás központja. A külső és belső hangok alapján tudjuk eldönteni, mit várnak tőlünk, és mit várunk el mi a külvilágtól.