Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.
Az egonk azzal védi magát a világ ingereitől, hogy teremt magának egy belső világképet (illúzió), amibe csak a maga szűrőjén keresztül engedi be a külvilágot, a világ ingereit. Amikor a világra néz, akkor ezt illúziót, világképet látja, láttatja és nem a világot magát.
Emiatt, hiába kap pontos információt kívülről, abba bele fogja vetíteni a maga elképzeléseit, félelmeit, téves gondolatait, majd azokra gyorsan reagál is, ahogyan ezt már belül is nagyon kívánta. Így keletkezik egy kivetítés során alaptalan konfliktus, veszekedés, de az vágyaink belevetítésével keletkező szerelemnek is ez a folyamata.
Te milyen kivetítéseket, belevetítéseket fedeztél fel magadban vagy másokban? Beszélgessünk erről!
Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy Izidor pont itt írta meg
Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy Izidor pont itt írta meg a véleményét a családállításról, de hát hol tette volna ezt meg, melyik fórum lett volna erre alkalmasabb, megtalálhatóbb?
Ezzel persze jól felhergelte azokat, akik szeretik Ildikót, hálásak Neki, vagy hisznek a módszerben.
Támadásnak élték meg a véleményét, kritikáját és sajnos belevetítettétek izi mondataiba a maguk gondolatait, félelmeit, elképzeléseit. Hadd idézzek párat:
"Belerondítottál egy kollégád tájékoztató blogjába."
"Nem akarod magad a másik fölé emelni? Majd én megmondom a tutit!"
"Egós viszont az a módszer, ha leszólom a másik munkáját, úgy hogy még
csak nem is ismerem… Mert ettől szeretnél többnek látszani."
"A lovagiasság szabályai szerint nem támadunk valakit akit sem
személyesen nem ismerünk, legfőképp pedig a munkásságáról nem tudunk
semmit…"
Vizsgáljuk most meg ezek alapján (is), hogy hogyan működik a belevetítés, kivetítés! Hogyan látjuk bele a másik szavaiba azt, amitől félünk, amit nem szeretnénk, viszont pont ezzel megteremtjük azt magunknak!
jól látod
Sanyi! Köszönjük az új blogot!
Nekem nincs bajom az Izidorral sem, a véleményével sem, azt bántónak éreztem viszont, hogy pont az Ildikó blogjában jött elő a véleményével, s úgy éreztem, hogy az Ildikó nem ezt érdemli.
Aztán jött a folytatás: még meg sem barátkoztam az Izidorral, már összekülönbözött a Bodzával, akinek van elég baja nélküle is, talán nem ez a legmegfelelőbb időszak az életében, amikor ilyen élesnek tűnő szembesítéssel képes szembenézni a kéretlen tanácsokkal.
Jó belátom: olyasmiket láttam bele ezek után a mondandókba ami talán nem is kapcsolódik az adott személyhez.
És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a másik embertársamtól, hogy ne azt írja, hogy szeretettel, hanem azt tegye, hogy szeretettel közelíti meg a számára ismeretlennek tűnő személyt, problémát, megoldandó dolgot.
Elvárásmentesen, figyelmesebben, éberebben, tudatosabban másképp látunk dolgokat!
Részemről igyekezni fogok inkább a fentieket alkalmazni, mint a kivetítést!
Köszönöm a lehetőséget, hogy tanulhattam és felismerhettem hogyan működik a kivetítés a gyakorlatban!
Szia Michaelita. „És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a
Szia Michaelita.
„És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a másik embertársamtól, hogy ne azt írja, hogy szeretettel, hanem azt tegye, hogy szeretettel közelíti meg a számára ismeretlennek tűnő személyt, problémát, megoldandó dolgot. „…ezt írtad.
Bizonygatni nem tudom és nem is akarom, hogy mennyire voltam szeretettel teli az írásom közben…az, hogy a tiszteletemet fejezem ki a „szeretettel” szóval szerintem nem bántok meg senkit…sőt, hidd el én úgy is gondolom:-)
Ölellek…megölelsz, vagy megölsz?
izi
tisztelettel, szeretettel
Nem kell bizonygatnod, az engem is kényelmetlen helyzetbe hozna!:)
Nem ismerlek még, nem tudom, hogy Nálad mi mit jelent, ez tény! (A barátom azt mondaná, nem teljesen ismerem az értékrendedet)
Megölni a tükreimet nem szoktam, mert akkor hogyan fejlődné(n)k tovább?:) (Más dolgok miatt sem szokásom ölni, még gondolatban sem) Inkább megköszönöm mindazt, amit már eddig is tanultam rajtad keresztül!
Megölelni most még nem tudnálak őszintén, ahhoz el kell ülnie az érzékeny lelkem viharainak (és többőnk lelki viharának, mert – talán akaratlanul is – sikerült rendesen felborzolnod itt a kedélyeinket).
Kíváncsivá teszel viszont, mert nagyon sok jó és értékes gondolatod és meglátásod van ez is tény!
Egyet ígérhetek, – hála a Sanyi jótékony közbenjárásának – figyelmesebben és tudatosabban igyekszem olvasni az írásaidat és csak azt látni benne, ami benne van.
Kedves Michaelita…már meg is öleltél:-)…jól esett az
Kedves Michaelita…már meg is öleltél:-)…jól esett az őszinteséged.
izi
H: Igen, szerencsésebb lett volna egy másik blogot nyitni
Nekem semmi bajom a Hellinger módszer kritikájával, azon kívül, hogy oda írta, ahol egy kollégája pont azon igyekszik, hogy felkeltse az érdeklődést a téma iránt. Ez a legfinomabb kifejezéssel élve is tapintatlanság, vagy az empátia hiánya az én értékrendemben, mert a véleményével lerombolta egy embertársa munkáját. Nem értem, hogy ezt miért nem látjátok meg.
Lehet, hogy velem van baj? Nyilván azért szóltam, mert én is kerülhettem volna hasonló helyzetbe, mint Ildikó, valamint jómagam ilyet nem követnék el. Ezen kívül volt egy kis olyan íze is dolognak, hogy ha nekem nem megy, akkor a szomszéd tehene is/ vagy se… De szóljatok, ha ez belevetítés, legalább tudni fogom.
Ne mossuk össze azt a két tényt, hogy figyelmetlenül, mások rovására mondta el a véleményét, azzal amit a a hozzászólás tartalmaz. Nem tudom milyen céllal tette. Tételezzük fel a legjobb szándékot (ami a pokolba vezet :), hogy rávilágítson a módszer valódi értékére.
Nézzük meg, hogy mi a hozadéka?
– Azok, akik profi módon használják és segítenek vele, szóra sem méltatják, mert valóban biztosak a működőképességében, és akkor használják, amikor helyén való. Neki fölösleges volt.
– Azok, akik kókler módjára kihasználják az emberek hiszékenységét a módszerrel – nem hiszem, hogy pont ettől a „gondosan elhelyezett” intelemtől fogják elszégyellni magukat.
– Azok nagy részének, akik már függőségbe kerültek a módszertől, vagy kritikátlanul hisznek benne – falra hányt borsó, mint a dohányosnak az intelem, vagy a szektásnak a felvilágosítás.
– Azoknak, akik már találkoztak vele, használt vagy nem használt nekik – jó vitatéma lehetett volna, de nem Ildikó igyekezetének rovására.
– Azoknak viszont, akik megoldást látnak benne, vagy remélnek tőle – hitüket aláásó és elbizonytalanító a hozzászólás, és lehet hogy pont ezért nem fog náluk működni. Nem beszélve azokról, akiknek pont ez lett volna az első lépésük önmaguk feltárásához, mint ahogyan Bodza testvére esetével azonnal jött is az intő figyelmeztetés.
– Végül azoknak, akik igyekeznek elsajátítani, jól csinálni és segíteni vele másokon – nagy kárt okozott, és ellehetetleníti a jó szándékkal végzett munkájukat.
Nos, milyen a szaldó?
Itt most szívesen megkérdezném Izidort az ő stílusában: Ugye tudod, kedves Izi, hogy mit jelent a megkülönböztető képesség a védikus filozófiában? Na, ugye… Azt jelenti, hogy bármit amit teszek, azt úgy választom meg, akkor és ott teszem, amikor az a fejlődést segíti és az Életet óvja.
Ez most itt kinek a segítését szolgálta?
Kedves Hermess!
Kedves Hermess!
A hagyományos szemléletmód szerint amit Izi csinált, az tényleg egy tapintatlan belerondítás volt.
De nézd onnan a dolgot, hogy: "Aminek meg kell buknia, az megbukik, aminek nem, az nem fog megbukni, bármit is teszünk érte/ellene!"
Illetve a klasszikus változatban:
"Aminek élnie kell, élni fog!"
Vagyis ha az Ildikó munkája Izi hozzászólásától bukik meg, akkor annak így kellett lennie.
Miért is?
Mert Ildikónak és a többieknek ezt kell megtapasztalniuk, ezt az elbukást kell befogadniuk, tudatosítaniuk.
Nyilván a résztvevők nem ismerik a bukást, ellenállnak neki, félnek tőle, nem mernek eggyé válni vele, ezért bevonzzák ezt a tanítást is az életükbe.
Innen nézve a bukás egy tanítás, és a hozzá vezető út is helyén van, ha ennek kell bekövetkeznie, akkor helye volt Izi bejegyzésének.
Másrészt, Izi tényleg csak a maga véleményét, tapasztalatát írta meg, és még ha az előítélet is, vagy negatív tapasztalatokból levont egyoldalú következtetés, ezt megteheti ezen az oldalon. Nem kötelezi rá senki sem, hogy foglalkozzon a következményekkel, amelyeket Te tényleg pontosan számba vettél, de mondjuk kihagytad a lehetséges pozitív végkifejletek milliárdjait!
Azt hiszem, hogy Te tényleg magadat vetítetted Ildikó helyébe és azt láttad,
hogy Te hogyan buknál meg, ha egy ilyen bejegyzés születne a Te
hirdetési oldaladon.
A belülről kivetített világodat nem a külső világ korlátozásával, irányításával tudod jó irányba terelni.
… azt csak belülről teheted meg.
De még az sem biztos, hogy Neked a jó irányba kellene menned! Mert mi van akkor, ha az utad most a pokolba vezet? Akkor is ellenállnál az isteni tervnek?
H: Bevállalom a kivetítést
azzal együtt, hogy nem tartom egy elegáns dolognak, ami történt. Van valami mögötte, be is vallottam. Egyelőre itt tartok.
És akkor sem fogok ilyet elkövetni senki munkájával szemben, ha majd kinövöm.
új impulzusok
Kedves Hermess!
Többször olvastam Ildikó írásait, hozzászólását és merem állítani, hogy engem éppen az Izidor hozzászólása állított az Ildikó mellé és bármikor szívesen elmennék hozzá.
Sőt, ha hasonlóra lesz szükségem, csak Ildikóhoz jövök! Miért? Mert bármelyikőnknél több kedvességgel, türelemmel, szeretettel reagált Izidor írásaira, s a válaszaiból is egy rendkívüli, szeretni való embert ismertem meg! Köszönöm, hogy lehetőségem volt ennek megtapasztalására!
Nekünk viszont be kell látnunk, amire a Sanyi nagyon jól rámutatott: megújulásra, új impulzusokra, új gondolatokra van szükségünk (jobban is mint hinnénk). Egyet tehetünk, Önmagunkat alkalmassá tesszük ennek befogadására. Hidd el csodás lesz, mennyi mindent kaphatunk általa!
Áldja az ég Ildikót…eddig is ezt gondoltam, ez után is ezt
Áldja az ég Ildikót…eddig is ezt gondoltam, ez után is ezt gondolom.
Ildikó hozzám intézett szavaiból tapasztalt, jószándékú ember képe rajzolódik ki előttem.
Szeretem Ildikót…izi
Kétírányú utca ez, mert pl. a +reklám-értéket is hozzá
Kétírányú utca ez, mert pl. a +reklám-értéket is hozzá adhatjuk akár e „tapintatlan” „hitüket aláásó és elbizonytalanító hozzászólás”-nak is. Végül is akár Ildikó vagy a más szakmabeliek hasznára is lehetne az ügy.. Vagyis amennyit „árthatott” legalább annyit „Használhatott” is. Se ez, se az nem kimutatható.
Most ez bevetítés vagy kivetés akkor?:)
A jó szándékot alapul véve, mindenki CSAK elmondta a véleményét, Ő ÍGY GONDOLJA. Miért feltételezzek én MÁST? Annyi balga gondolat sőt téveszme is megjelenik néha(mint az enyém is akár) mégse ekkora ügy..
Hitel-rontásnak kellene gondolnom? Ezen az alapon hónapokig „keresztény”-ezo be-kivetítések jöttek-mentek mégse csináltunk pl. szakmai ügyet belőle.
Külön blog nem is lett volna ekkora reklámfelület lehet, hisz csak natúr leírja mi a módszer, elolvasod/ sokkal hamarabb tovább lépsz elül a téma…Így az indulatokkal beszínezve, a „szent ügy” érdekében vagy zászlaja alatt pro-és contra figyelemfelkeltőbb. Talán pont ezért gondolkodik el rajta sok ember, még az is, aki különben nem tenné, vagy néz utána mélyebben a témának.
(És ha ehhez a felháborodása vagy haragja vagy akár segítő szándéka ad indító energiát éppen az a végeredményen nem változtathat.)
Kedves Claryssa.
Az egész élet erről szól.
Mindenhol ez
Kedves Claryssa.
Az egész élet erről szól.
Mindenhol ez van…
Mindenki tegyen rendet magában, hogy rend lehessen odakint.
Én is rendet teszek és , ami nem oda való kidobom…pontosabban tudatosítom, hogy olyan is vagyok, csak a másik oldalt választom.
Szeretettel,
izi
Szia Hermess!
Az enyémet…:))) Fogalmam nincs, honnan volt tegnap ez a heves reakcióm – talán mert a családom számomra szent és sérthetetlen. / Majd kinövöm. / Tényleg nagyon felment a pumpám, nem szoktam ilyen heves vitákba keveredni.
Lényeg mi lényeg: egyedül voltam tegnap éjszaka a két kicsivel, és hajnali fél kettőkor olyan pánikrohamot kaptam, ami már négy éve nem volt. Kimentem az erkélyre cigizni, kezemben a telóm, hívjam a párom, ne hívjam? Bent van az ügyeleten vagy sürgősebb esetnél van épp? Na akkor elkezdtem mondani a dögnek: rendben, hagyom, menj rajtam keresztül. Takarodj ki belőlem, húsz évem bánja a jelenléted! Vedd tudomásul, csak egy báb vagy, amiből alól a pillangó éppen kirepülni készül. Ölj meg most vagy tűnj a francba végleg! Nem félek tőled, én vagyok az erősebb. Na, szidtam még egy darabig – közben erősítettem neki, hogy az egészségemet szeretem, a betegséget is elfogadtam, de csak eddig: nem engedek neki tovább. Mire bejöttem, eltűnt. Ma délelőtt ugyanez történt. Ostoroztam kicsit, és megéreztem: ő már jobban fél tőlem, mint én tőle. A mai már nem volt olyan necces, de a tegnapi…Aki nem próbálta, nem tudja milyen.
Végül eldöntöttem: elmegyek kineziológushoz. Tudom, hogy csak egyedül győzhetem le, de nem árt kezdetben, ha van némi segítség.
Túl vagyok rajta, nem ölt meg. Az, hogy miért jött hirtelen ilyen elementáris erővel – érthetetlen számomra. Viszont egy óriási változást tapasztaltam a korábbiakhoz képest: már nem félek annyira tőle, mint eddig. Tudom kontrollálni, és az a belső megérzésem, hogy nagyon rövid időn belül eltűnik.
Tegnap este, míg vártam Sanyi válaszát, sikeresen töröltem magam. Már azt hittem, kitiltott, de sikerült újra regeljek. Egész délelőtt ez bántott, pedig valszeg csak a technika ördöge volt!
Tesómért sem aggódom már annyira, mivel írtad, hogy kineziológushoz is menni kell, és ő itt van helyben, elmegy ő is hozzá.:)
Köszönöm!
H: Szia, Bodza!
Szerintem Te egy belevaló csajszi lehetsz, akinek nagyon helyén van a szíve!
A legjobbakat a tesódéknak.
én így látom
Nem értek egyet, hogy ez belevetítés volt a részemről. Miután elég sok konkrét kérdést feltettem Izidornak és egyre sem akart válaszolni, nekem a kirívó példának. 🙂 Akinek a Hellinger terápia gyökeres fordulópontot hozott és még csak rá sem szoktam. Szóval szép vagy nem szép most megmondom a valódit, provokálni akartam. Mert a Hellinger módszerről sokat tudunk, de arról hogy ő mit tud, arról roppant keveset. Szóval provokáció lett volna, hogy kibújjon a szög a zsákból, de ő csak majd személyesen… Hát nem velem, az biztos. Hacsak nem jön el a klubba…
Ha a családra úgy tekintünk mint egy egregorra, úgy a leghatékonyabb módszer amivel ma erre hatni tudunk az a Hellinger terápia. Célja, hogy az egregoron végrehajtott változtatás után a személy valóban önállóan járhassa az útját. Hagymahéj hámozgatásra egyáltalán nem hasonlít, mivel az adott élethelyzet leglényegesebb okát tárja fel. De ezt már leírtam a másik rovatba is. A hozzáértését és a hitelességét annak a két pszichológus-pszichiátrer hölgynek volt szerencsém megtapasztalni, a többi terapeutáról nem tudok és nem is akarok nyilatkozni. A Hellinger terápiát azért tartom nagyon jónak – egyetértve Hermessel – mert nem kell magas tudatossági fokon lévőnek lenni hogy hasson. Mint például a meditációk, amiket meg kell tanulni, mint technikát. Vagy a transzlégzést, amire egy dohányos nem tud elmenni.
Én a Hellinger terápia után tudtam leszokni a dohányzásról – mert utána már sem lassan, sem gyorsan nem akartam kinyírni magam.
Kedves Katalin csak mondja és mondja…beszéld ki magadból, mert
Kedves Katalin csak mondja és mondja…beszéld ki magadból, mert így rájössz arra is, hogy senkinek nem kívánok új módszereket elmondani, rábeszélni…nem óhajtok pénzt kérni ezekért…nem áll szándékomban reklámfogást csinálni, hacsak úgy nem, hogy Ti csináltok nekem reklámot.
Milyen szöget akartál kihúzni a zsákból?…nincs titkolni valóm, egyre jobban azon vagyok, hogy pőreségemben ne érezzem magam elhagyatottnak…számomra egy dolog a biztos…a pillanat ereje.
Elfogadsz egy ölelést?…kilépsz velem ebből a körből?
Szeretettel,
izi
Sanyinak válaszoltam
Nem akartam neked válaszolni… Pont azért, hogy kiléphessünk a körből…Mert értékelhető kommunikáció helyett elbeszélünk egymás mellett.
De a Sanyi tőlem idézett kétszer, hogy mi van ebbe belevetítve. Erre válaszoltam, talán a kelleténél bővebben, hogy szimpla provokáció, nem belevetítés.
A kérdésem az lett volna, hogy miként működhet lelki, szellemi segítőként valaki mint katalizátor?
Konkrétan. Mert én meg tudom, a jövő heti lottószámokat, de nem mondom meg. 🙂
Kedves Katalin. Egyszerűen engem is értem, hogy mit nem értsz
Kedves Katalin.
Egyszerűen nem is értem, hogy mit nem értsz ezen, de ez az én leckém, hogy miért is nem fogom fel, hogy ez nem egyértelmű:-)
Már megint tanulok, mint mindig…
Szóval…te is katalizátora vagy ennek a pillanatnak, ha olyan maradsz, miközben közöltél, amilyen egy érzelem mentes lélek, a közlésekor…szóval(megint ez a szóval)…ha nincs érzelmi töltés a mondanivalódban, akkor katalizátor vagy, ha van, akkor csak tanuló.
Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…
Jézus, amikor kiűzte a kufárokat a templomból akkor a csendjéből szólt, nem a haragjából, ahogy sokan vélik.
beleavatkozunk úgy a dolgokba, hogy higgadtak maradunk ezt jelenti és továbbra is az együttérzés szellemében szólunk, vagy éppen hallgatunk, még, ha az a jelenlegi társadalmilag elfogadott viselkedés mintát meghazudtolja is.
Szeretettel,
izi
miért vetíted, hogy haragszom?
Amíg mosogattam, pont arra gondoltam, milyen vicces az egész… Ha itt látsz bármiféle haragot tőlem, akkor tényleg sokat kell még tanulnod. Az érzelem-mentes katalizátorság nekem nem hajaz az együttÉRZÉSRE, abban már magában a szóban is benne van… Együttérzés az jelenti, tudom mit érez a másik, aki Egy velem.. .A csendben én nem érzelem mentességet találok, hanem szeretetet, egységet…
Szóval nem haragszom, csak ez az elbeszélünk egymás mellett egyszerűen unalmas.
„Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…”
Hányan vagytok ott? Amikor én ott vagyok – egy vagyok…
H: Te hogyan katalizálod a szeretetet, Izidor?
Meg az együttérzést, meg a konszenzuskeresést? Azon kívül, hogy szeretettel köszönsz el…
Mert ebből a kommunikációból valahogy nem jön át. A Bodzával való levélváltásodból sem igazán érződött bármilyen együttérzés, vagy konszenzus keresés.
Ne vedd támadásnak, csak kicsit piszkálódós, de őszinte kíváncsiságnak.
Kedves hermess.
A szélsőségeink ismeretében juthatunk el
Kedves hermess.
A szélsőségeink ismeretében juthatunk el önmagunkhoz…ez már a csapból is folyik tudom, de ez a lényeg.
Az, hogy Te nem érezted ki azt, amilyen az én hozzáállásom volt a helyzetben…szerintem ez a te szűrődön keresztül így jött át. Ez azon nem változtat, hogy én hogyan is álltam a dolgokhoz.
Jelenleg, ha megvizsgálom magam…megint arra az álláspontra jutok, hogy szeretlek…és ettől többet nem is tudok mondani, meg nem is akarok.
Akár hiszed, akár nem Bodzát is szeretem…talán más szűrőn engeded át ezt a mondatot, mint eddig.
Ugyan még nem láttam fizikálisan, de nem is ez a lényeg…
Szeretettel,
izi
ui…ja …a kérdésedre a válaszom…nem katalizálok szeretetet…honnan vetted ezt?:-)
H: Csak azért kérdem
mert állandóan azt írod, hogy a középpontodból Te vagy a katalizátor. Hogyan lehet a másik ember felé együttérzést katalizálni, ha megmaradsz érzelemmentesnek? Ez őszintén érdekel.
Ezt meg csak poénkodásnak vedd: egy vicc jutott az eszembe róla, ahogyan elköszönsz.
Hogyan trágyázza a skót a kertjét? Hát úgy, hogy kinyitja a kertkaput, és beszól, hogy „Le vagy szarva!”
Kedves hermess…
…az igazi együttérzés érzelmi töltés
Kedves hermess…
…az igazi együttérzés érzelmi töltés mentes, csak a társadalmilag elfogadott viselkedésminta szerint kell bele sajnálatot vagy esetleg mást érzést belevinni.
Ez egy nagyon erős beidegződés.
szeretettel,
izi
A „részvét” szó alapján = Részt vesz.
Az együttérzés alapján
A „részvét” szó alapján = Részt vesz.
Az együttérzés alapján meg = együtt-érez.
Nagyon ritkán téved a nyelvi bölcsességünk..
??
Nekem is úgy tűnik, hogy „érzelmi” töltés mentesnek kell lennie, de SZERETET nélkül nincs együttérzés (se.)
Akkor fogalmazom úgy, hogy az igazi szeretet érzelmi töltés
Akkor fogalmazom úgy, hogy az igazi szeretet érzelmi töltés mentes…mondjuk ezen mondatot nem sokan tolerálják:-).
Az igazi együttérzés tudja, hogy minden EGY és éppen ezért mindennel egységben van…ez egy nyugalmi állapot…null pont állapot.
De úgy is fogalmazhatnák, hogy aki teljesen együttérző(amitől én még nagyon távol vagyok), az áldását adja minden adott élethelyzetre, a másik félre és önmagára…stb…i
„az igazi szeretet érzelmi töltés mentes” – ez így van.
De ezt
"az igazi szeretet érzelmi töltés mentes" – ez így van.
De ezt csak az tudja, aki megtapasztalta és megfigyelte magában az alapjellegét. Ilyet még komoly ezoterikus könyvekben sem lehet olvasni.
Te tudod, mi a szeretet.
Kedves Sanyi.
Vannak pillanataim, amikor megéltem és ezért tudok
Kedves Sanyi.
Vannak pillanataim, amikor megéltem és ezért tudok róla beszélni.
Talán tényleg nem is lehet ezt elmondani…mert tapasztalni kell.
Izidornak
Szia!
Kérlek, olvasd el, amit Hermessnek írtam, kíváncsi vagyok a véleményedre! a „Friss hozzászólások”-ban találod : „Szia Hermess” címmel.
Köszönöm!
Szia bodza.
Az előbb már elolvastam.
Valamiért fel kellett kavar
Szia bodza.
Az előbb már elolvastam.
Valamiért fel kellett kavarni az akvárium alján a homokot, hogy most leülepedjen és úgymond rendezettebben legyenek egymás mellett a homok szemek…és átlátszóbbá váljon a víz is.
Örülök, hogy az energia szinted ideális a felismerésekhez és az integráláshoz.
Ölellek szeretettel,
izi
Már megírtam itt, hogy időnként forrósodik a tenyerem, amit
Már megírtam itt, hogy időnként forrósodik a tenyerem, amit mindig egy hatalmas feszültség előz meg. Érzi, akihez közelítem. Energialeadásnak vélik. Utána mindig könyebb lesz. 1/2-1 óra hosszat szokott tartani, határozottan jó érzés.
Tudod, én már rég tudom, hogy csak magamon segíthetek. Évtizedek alatt magamba gyűjtöttem ezt a sok szemetet, most hajigálom kifelé. Néha nagyon nehéz, nagyon meg bír rémiszteni, aztán túllépek rajta és folytatom.
Ha mindezt egészségesen, agorafóbia és szorongásos rohamok nélkül kellene tennem, talán gyorsabban haladnék. De ilyen alapállásból azért nehezebb.
Mióta ide regisztráltam, néhány hét alatt többre haladtam, mint egyedül évek alatt…
Tegnap visszautasítottam a baráti kézfogásodat, ma én nyújtom a kezemet. Ha elfogadod…
Ez szép volt, örül a lelkem!
Ez szép volt, örül a lelkem!
Szia Sanyi! Minden történik, ahogy történnie kell…:) Ma olyan
Szia Sanyi! Minden történik, ahogy történnie kell…:) Ma olyan büszke voltam magamra, hogy kétszer is szembenéztem a szörnyeteggel, és képzeld: zsugorodik!!! Bennem meg újra dúl az önbizalom.
Elnézést a tegnapiért!
Örülök, hogy ilyen szépen alakult ez a folyamat.
Nincs miért elnézést kérjél, már tegnap látszott, hogy kiakadtál, ezért nem is úgy vettük a reakcióidat, mintha komoly lett volna.
Sok minden lejátszódott az itt levőkben tegnap óta, örülök, hogy ilyen szépen alakult ez a folyamat.
De jó!!!:-) Én is tiszta szívemből örülök!
De jó!!!:-) Én is tiszta szívemből örülök!
Szia!
Köszönöm. Tőled is elnézést kérek.
Szia!
Köszönöm. Tőled is elnézést kérek.
Szia bodza!
Nem haragudtam egy pillanatig sem. Én is szoktam
Szia bodza!
Nem haragudtam egy pillanatig sem. Én is szoktam hasonlóakat csinálni. Előfordul, hogy felkapom a vizet valamiért, mert nem tudom elfogadni azt ami van vagy elengedni azt amit én akarok. Ilyenkor mindenfélét mondok, aztán rövid időn belül lehiggadok. A párom meg kiakad a mondataimon, rosszul esnek neki a szavaim. majd látja hogy hamarost mosolygok és túl vagyok rajta, míg ő még szenved. Ilyenkor megkapom, hogy: Hülye skorpió! Vigyorgunk egyet, megölelem és marad megint a szeretet!
Köszönöm neked!
Persze, hogy elfogadom, köszönöm bodza:-).
Nagyon örülök
Persze, hogy elfogadom, köszönöm bodza:-).
Nagyon örülök ennek…legyen teljes minden pillanatod…Tudod:-)…szeretettel…izi
Izidor
Megírom a saját belevetítésemet:
első körben nem láttam, hogy bántani, ledegrodálni szeretnéd a Hellingert, ugyanakkor Bodzát is teljesen átéreztem, mi zajlik le benne.
Ami zavart, annak utána is jártam, mégpedig: "szeretettel", búcsúzol. Magamból indultam ki, na persze, mindenkit mi?
Aztán belementem, belegondoltam, hahó, pont most kértem Sanyitól a szeretet, önelfogadás, önértékelés Cd-ket, álljak le, nézzelek meg még jobban. Erre kinyitom most a gépet, olvasom a fenti bejegyzésed, és elárasztott: igen, TE TUDOD mi az.
Gyakorlatban én egyszer tapasztaltam meg, talán nem tartott egy percig sem, elég banális volt a helyzet, de leírom: dolgoztam, miközben Sanyi megvilágosodott állapot meditációt gyakoroltam, egy pillanatra átéltem azt, mekkora csoda a munkahelyem, az életem, minden pont úgy van jól, ahogy éppen van. (csend táborban voltak ilyen élményeim, az idő múlásával ismét belefolytam a hétköznapi egóm játékaiba)
Nem volt benne semmi irányultság, csak az a jóleső, felemelő állapot, amikor mindent megértesz egy pillanatra.
Téged olvasva, felismertem, Te is megélted már ezt. Azt még nem tudom, mennyire él a hétköznapokban benned, de ez nem is lényeges.
Aztán ez jött : hát nem igaz, hol voltál idáig??? Nem hiszem el!!
Aztán rájöttem, pont éppen jókor érkeztél. Ez is az én kivetítésem: a türelmetlenségem jött elő.
Köszönöm, hogy jöttél, hogy JELEN vagy.
Kedves Buddhanita.
A hétköznapjaimban egyre sűrűbben van
Kedves Buddhanita.
A hétköznapjaimban egyre sűrűbben van jelen…ez változó.
De megtapasztaltam, ahogy Te is.
Vannak élethelyzetek, amikor egyáltalán nem tudom alkalmazni…de pl, amikor valakit masszírozok, írok neki, akkor biztosan érzem.
Sokaknak feltűnt már ez a „szeretettel” végződés…amikor kiírom, akkor tényleg úgy is gondolom. Köszönöm kedves soraidat Anita.
Szeretettel:-)…ez nem maradhat el…Sanyinak ugyan nem írtam, de neki is ebben a szellemben írtam.
izi
Izidor
Már írnod sem kell, számomra evidens 🙂
Ebben van a válasz a szavak jelentésére is:
„A karuna –
Ebben van a válasz a szavak jelentésére is:
„A karuna – együttérzés – működik. Működik számunkra abban, hogy engedi tisztán látnunk mások fájdalmát, gyötrelmét, megpróbáltatását, kínját, szenvedését és aggodalmát azáltal, hogy engedi ezeket a mi élményeink részévé is válni. Ez tehát olyasmi ami még messzebbre mozdult ki a mellőzött, vagy tudomásul nem vett világából a belevont, a befogadott vagy a tudatosított világába. Az együttérzés tágas, engedi a dolgokat úgy létezni ahogy vannak, engedi őket változni, és véget érni. Különösen a fájdalomnak engedi, hogy véget érjen. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennie, egyáltalán nem sietve, hogy erővel vessen véget a fájdalomnak, és nem is próbál fontoskodóan megszabadulni a fájdalomtól. A karuna a bölcsesség aktív oldala, és a legnagyobb megtisztító. A Buddha együttérzése tette számára lehetővé a felismerést, hogy egy teljesen megvilágosodott lény számára is van még valami, amit tehet a világban. Az együttérzés ösztönözte arra, hogy tanítson „azok javára, akiknek kevés por van a szemükben”.
Az együttérzésre lehet könyörületként is gondolni, ami egy nem túl gyakran használt szó, de mégis felidézi a szívnek azt a tulajdonságát ami hajlandó mások terheinek cipelésére; mindig kész segíteni a legjobban ahogy tőle telik, felfigyel a segítségkiáltásokra, és szükséghelyzetekre. A ‘kiáltások’ nem biztos, hogy hangosak. Lehetnek olyan mindennapiak is mint segíteni elpakolni egy rendezvény után, vagy berendezni a termet egy rendezvény előtt. Bármikor, amikor észrevesszük, hogy jól jönne némi segítség valahol, és készek vagyunk megadni, azzal karunát gyakorlunk.”
Forrás: ForestSangha.org
Amelyik kiváncsiság kicsit piszkálódós, az mi, ha nem támadás?
"Ne vedd támadásnak, csak kicsit piszkálódós, de őszinte kíváncsiságnak."
Hááát, amelyik kíváncsiság kicsit piszkálódós, az mi, ha nem támadás? : )
Ha erre nem rántanék azonnal kardot, akkor azt nem azért tenném, mert megkértél rá, hanem mert bennem helyén van és ezért úgy látlak Téged, mint aki vergődik az érzelmi viharában, még mindig nem képes az általa kivetített tapintatlanságot elfogadni, elengedni.
/ Van olyan helyzet, amikor annyira vesztésre áll az ember, hogy jobb, ha nem folytatja tovább a maga harcát, hanem elvonul meditálni. /
H: Igen, ma egy kicsit rossz napom volt
Megkövetek mindenkit, ha nem volt semmiben igazam. Ott már tartok, hogy képes legyek megtenni.
Kedves Katalin…írtam én olyat, hogy Te haragszol?…egy példát
Kedves Katalin…írtam én olyat, hogy Te haragszol?…egy példát mondtam csak, szemléltettem…fantasztikus egy nőszemély vagy:-)…a kérdésem az, hogy megölelsz végre már?:-)…mert én tárom a karjaimat. szeretettel,izi
igen
Elfogadom.
Látod Kati, ez a belevetítés.
Látod Kati, ez a belevetítés. Kérlek olvasd vissza, mit írt izi és értelmezd azt újra! Nem azt írta, hogy Te haragszol, hanem a katalizátorság működését magyarázta, arra írta, hogy:
"Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…"
Általános értelemben írta, Te viszont ezt magadra vetted.
Előszörre én is úgy értettem, hogy Rád írta, de így visszaolvasva világos, hogy nem.
Azt hiszem, izi fogalmazása kőkeményen meg fog tanítani minket arra, hogy a jelenben legyünk, mindent annak lássunk, ami és ne vetítsük bele a magunk gondolatait!
Nem azzal lépsz ki a körből, ha nem válaszolsz, hanem ha magadba
Nem azzal lépsz ki a körből, ha nem válaszolsz, hanem ha magadban helyre teszed a konfliktust.
Egyébként bocs, hogy odatettem a Te soraidat is a belevetítős idézetek közé! Tudtam, hogy azok nem azok, de kellett a példa.
csőbe húzás
Most már tudom, mit értett az Éva csőbe húzásnak… Ebbe csak belebukni lehet…
Ugyanazt a hibát követtem el. Ha válaszolok, pont az az energiát fecsérelem el, amivel a dolgot helyre tudnám tenni.
Belemegyek egy parttalan vitába és jól lejáratom magam…
Tanulság – a belső bölcsességemre hallgatok és nem veszem készpénznek amit mondasz…
Remélem nem sértődtél meg valamin
Remélem nem sértődtél meg valamin és csak véletlenül törölted a regisztrációdat?!
Ez egy kérdésbe ágyazott belevetítés volt. Humoros így visszaolvasva észrevenni, hogy lépten nyomon vetítek.
Kati
Remélem nem mentél el.
Komolyan.
Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy Izidor pont itt írta meg
Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy Izidor pont itt írta meg a véleményét a családállításról, de hát hol tette volna ezt meg, melyik fórum lett volna erre alkalmasabb, megtalálhatóbb?
Ezzel persze jól felhergelte azokat, akik szeretik Ildikót, hálásak Neki, vagy hisznek a módszerben.
Támadásnak élték meg a véleményét, kritikáját és sajnos belevetítettétek izi mondataiba a maguk gondolatait, félelmeit, elképzeléseit. Hadd idézzek párat:
"Belerondítottál egy kollégád tájékoztató blogjába."
"Nem akarod magad a másik fölé emelni? Majd én megmondom a tutit!"
"Egós viszont az a módszer, ha leszólom a másik munkáját, úgy hogy még
csak nem is ismerem… Mert ettől szeretnél többnek látszani."
"A lovagiasság szabályai szerint nem támadunk valakit akit sem
személyesen nem ismerünk, legfőképp pedig a munkásságáról nem tudunk
semmit…"
Vizsgáljuk most meg ezek alapján (is), hogy hogyan működik a belevetítés, kivetítés! Hogyan látjuk bele a másik szavaiba azt, amitől félünk, amit nem szeretnénk, viszont pont ezzel megteremtjük azt magunknak!
jól látod
Sanyi! Köszönjük az új blogot!
Nekem nincs bajom az Izidorral sem, a véleményével sem, azt bántónak éreztem viszont, hogy pont az Ildikó blogjában jött elő a véleményével, s úgy éreztem, hogy az Ildikó nem ezt érdemli.
Aztán jött a folytatás: még meg sem barátkoztam az Izidorral, már összekülönbözött a Bodzával, akinek van elég baja nélküle is, talán nem ez a legmegfelelőbb időszak az életében, amikor ilyen élesnek tűnő szembesítéssel képes szembenézni a kéretlen tanácsokkal.
Jó belátom: olyasmiket láttam bele ezek után a mondandókba ami talán nem is kapcsolódik az adott személyhez.
És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a másik embertársamtól, hogy ne azt írja, hogy szeretettel, hanem azt tegye, hogy szeretettel közelíti meg a számára ismeretlennek tűnő személyt, problémát, megoldandó dolgot.
Elvárásmentesen, figyelmesebben, éberebben, tudatosabban másképp látunk dolgokat!
Részemről igyekezni fogok inkább a fentieket alkalmazni, mint a kivetítést!
Köszönöm a lehetőséget, hogy tanulhattam és felismerhettem hogyan működik a kivetítés a gyakorlatban!
Szia Michaelita. „És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a
Szia Michaelita.
„És igen: elvárásaim is voltak, mert elvárom a másik embertársamtól, hogy ne azt írja, hogy szeretettel, hanem azt tegye, hogy szeretettel közelíti meg a számára ismeretlennek tűnő személyt, problémát, megoldandó dolgot. „…ezt írtad.
Bizonygatni nem tudom és nem is akarom, hogy mennyire voltam szeretettel teli az írásom közben…az, hogy a tiszteletemet fejezem ki a „szeretettel” szóval szerintem nem bántok meg senkit…sőt, hidd el én úgy is gondolom:-)
Ölellek…megölelsz, vagy megölsz?
izi
tisztelettel, szeretettel
Nem kell bizonygatnod, az engem is kényelmetlen helyzetbe hozna!:)
Nem ismerlek még, nem tudom, hogy Nálad mi mit jelent, ez tény! (A barátom azt mondaná, nem teljesen ismerem az értékrendedet)
Megölni a tükreimet nem szoktam, mert akkor hogyan fejlődné(n)k tovább?:) (Más dolgok miatt sem szokásom ölni, még gondolatban sem) Inkább megköszönöm mindazt, amit már eddig is tanultam rajtad keresztül!
Megölelni most még nem tudnálak őszintén, ahhoz el kell ülnie az érzékeny lelkem viharainak (és többőnk lelki viharának, mert – talán akaratlanul is – sikerült rendesen felborzolnod itt a kedélyeinket).
Kíváncsivá teszel viszont, mert nagyon sok jó és értékes gondolatod és meglátásod van ez is tény!
Egyet ígérhetek, – hála a Sanyi jótékony közbenjárásának – figyelmesebben és tudatosabban igyekszem olvasni az írásaidat és csak azt látni benne, ami benne van.
Kedves Michaelita…már meg is öleltél:-)…jól esett az
Kedves Michaelita…már meg is öleltél:-)…jól esett az őszinteséged.
izi
H: Igen, szerencsésebb lett volna egy másik blogot nyitni
Nekem semmi bajom a Hellinger módszer kritikájával, azon kívül, hogy oda írta, ahol egy kollégája pont azon igyekszik, hogy felkeltse az érdeklődést a téma iránt. Ez a legfinomabb kifejezéssel élve is tapintatlanság, vagy az empátia hiánya az én értékrendemben, mert a véleményével lerombolta egy embertársa munkáját. Nem értem, hogy ezt miért nem látjátok meg.
Lehet, hogy velem van baj? Nyilván azért szóltam, mert én is kerülhettem volna hasonló helyzetbe, mint Ildikó, valamint jómagam ilyet nem követnék el. Ezen kívül volt egy kis olyan íze is dolognak, hogy ha nekem nem megy, akkor a szomszéd tehene is/ vagy se… De szóljatok, ha ez belevetítés, legalább tudni fogom.
Ne mossuk össze azt a két tényt, hogy figyelmetlenül, mások rovására mondta el a véleményét, azzal amit a a hozzászólás tartalmaz. Nem tudom milyen céllal tette. Tételezzük fel a legjobb szándékot (ami a pokolba vezet :), hogy rávilágítson a módszer valódi értékére.
Nézzük meg, hogy mi a hozadéka?
– Azok, akik profi módon használják és segítenek vele, szóra sem méltatják, mert valóban biztosak a működőképességében, és akkor használják, amikor helyén való. Neki fölösleges volt.
– Azok, akik kókler módjára kihasználják az emberek hiszékenységét a módszerrel – nem hiszem, hogy pont ettől a „gondosan elhelyezett” intelemtől fogják elszégyellni magukat.
– Azok nagy részének, akik már függőségbe kerültek a módszertől, vagy kritikátlanul hisznek benne – falra hányt borsó, mint a dohányosnak az intelem, vagy a szektásnak a felvilágosítás.
– Azoknak, akik már találkoztak vele, használt vagy nem használt nekik – jó vitatéma lehetett volna, de nem Ildikó igyekezetének rovására.
– Azoknak viszont, akik megoldást látnak benne, vagy remélnek tőle – hitüket aláásó és elbizonytalanító a hozzászólás, és lehet hogy pont ezért nem fog náluk működni. Nem beszélve azokról, akiknek pont ez lett volna az első lépésük önmaguk feltárásához, mint ahogyan Bodza testvére esetével azonnal jött is az intő figyelmeztetés.
– Végül azoknak, akik igyekeznek elsajátítani, jól csinálni és segíteni vele másokon – nagy kárt okozott, és ellehetetleníti a jó szándékkal végzett munkájukat.
Nos, milyen a szaldó?
Itt most szívesen megkérdezném Izidort az ő stílusában: Ugye tudod, kedves Izi, hogy mit jelent a megkülönböztető képesség a védikus filozófiában? Na, ugye… Azt jelenti, hogy bármit amit teszek, azt úgy választom meg, akkor és ott teszem, amikor az a fejlődést segíti és az Életet óvja.
Ez most itt kinek a segítését szolgálta?
Kedves Hermess!
Kedves Hermess!
A hagyományos szemléletmód szerint amit Izi csinált, az tényleg egy tapintatlan belerondítás volt.
De nézd onnan a dolgot, hogy: "Aminek meg kell buknia, az megbukik, aminek nem, az nem fog megbukni, bármit is teszünk érte/ellene!"
Illetve a klasszikus változatban:
"Aminek élnie kell, élni fog!"
Vagyis ha az Ildikó munkája Izi hozzászólásától bukik meg, akkor annak így kellett lennie.
Miért is?
Mert Ildikónak és a többieknek ezt kell megtapasztalniuk, ezt az elbukást kell befogadniuk, tudatosítaniuk.
Nyilván a résztvevők nem ismerik a bukást, ellenállnak neki, félnek tőle, nem mernek eggyé válni vele, ezért bevonzzák ezt a tanítást is az életükbe.
Innen nézve a bukás egy tanítás, és a hozzá vezető út is helyén van, ha ennek kell bekövetkeznie, akkor helye volt Izi bejegyzésének.
Másrészt, Izi tényleg csak a maga véleményét, tapasztalatát írta meg, és még ha az előítélet is, vagy negatív tapasztalatokból levont egyoldalú következtetés, ezt megteheti ezen az oldalon. Nem kötelezi rá senki sem, hogy foglalkozzon a következményekkel, amelyeket Te tényleg pontosan számba vettél, de mondjuk kihagytad a lehetséges pozitív végkifejletek milliárdjait!
Azt hiszem, hogy Te tényleg magadat vetítetted Ildikó helyébe és azt láttad,
hogy Te hogyan buknál meg, ha egy ilyen bejegyzés születne a Te
hirdetési oldaladon.
A belülről kivetített világodat nem a külső világ korlátozásával, irányításával tudod jó irányba terelni.
… azt csak belülről teheted meg.
De még az sem biztos, hogy Neked a jó irányba kellene menned! Mert mi van akkor, ha az utad most a pokolba vezet? Akkor is ellenállnál az isteni tervnek?
H: Bevállalom a kivetítést
azzal együtt, hogy nem tartom egy elegáns dolognak, ami történt. Van valami mögötte, be is vallottam. Egyelőre itt tartok.
És akkor sem fogok ilyet elkövetni senki munkájával szemben, ha majd kinövöm.
új impulzusok
Kedves Hermess!
Többször olvastam Ildikó írásait, hozzászólását és merem állítani, hogy engem éppen az Izidor hozzászólása állított az Ildikó mellé és bármikor szívesen elmennék hozzá.
Sőt, ha hasonlóra lesz szükségem, csak Ildikóhoz jövök! Miért? Mert bármelyikőnknél több kedvességgel, türelemmel, szeretettel reagált Izidor írásaira, s a válaszaiból is egy rendkívüli, szeretni való embert ismertem meg! Köszönöm, hogy lehetőségem volt ennek megtapasztalására!
Nekünk viszont be kell látnunk, amire a Sanyi nagyon jól rámutatott: megújulásra, új impulzusokra, új gondolatokra van szükségünk (jobban is mint hinnénk). Egyet tehetünk, Önmagunkat alkalmassá tesszük ennek befogadására. Hidd el csodás lesz, mennyi mindent kaphatunk általa!
Áldja az ég Ildikót…eddig is ezt gondoltam, ez után is ezt
Áldja az ég Ildikót…eddig is ezt gondoltam, ez után is ezt gondolom.
Ildikó hozzám intézett szavaiból tapasztalt, jószándékú ember képe rajzolódik ki előttem.
Szeretem Ildikót…izi
Kétírányú utca ez, mert pl. a +reklám-értéket is hozzá
Kétírányú utca ez, mert pl. a +reklám-értéket is hozzá adhatjuk akár e „tapintatlan” „hitüket aláásó és elbizonytalanító hozzászólás”-nak is. Végül is akár Ildikó vagy a más szakmabeliek hasznára is lehetne az ügy.. Vagyis amennyit „árthatott” legalább annyit „Használhatott” is. Se ez, se az nem kimutatható.
Most ez bevetítés vagy kivetés akkor?:)
A jó szándékot alapul véve, mindenki CSAK elmondta a véleményét, Ő ÍGY GONDOLJA. Miért feltételezzek én MÁST? Annyi balga gondolat sőt téveszme is megjelenik néha(mint az enyém is akár) mégse ekkora ügy..
Hitel-rontásnak kellene gondolnom? Ezen az alapon hónapokig „keresztény”-ezo be-kivetítések jöttek-mentek mégse csináltunk pl. szakmai ügyet belőle.
Külön blog nem is lett volna ekkora reklámfelület lehet, hisz csak natúr leírja mi a módszer, elolvasod/ sokkal hamarabb tovább lépsz elül a téma…Így az indulatokkal beszínezve, a „szent ügy” érdekében vagy zászlaja alatt pro-és contra figyelemfelkeltőbb. Talán pont ezért gondolkodik el rajta sok ember, még az is, aki különben nem tenné, vagy néz utána mélyebben a témának.
(És ha ehhez a felháborodása vagy haragja vagy akár segítő szándéka ad indító energiát éppen az a végeredményen nem változtathat.)
Kedves Claryssa.
Az egész élet erről szól.
Mindenhol ez
Kedves Claryssa.
Az egész élet erről szól.
Mindenhol ez van…
Mindenki tegyen rendet magában, hogy rend lehessen odakint.
Én is rendet teszek és , ami nem oda való kidobom…pontosabban tudatosítom, hogy olyan is vagyok, csak a másik oldalt választom.
Szeretettel,
izi
Szia Hermess!
Az enyémet…:))) Fogalmam nincs, honnan volt tegnap ez a heves reakcióm – talán mert a családom számomra szent és sérthetetlen. / Majd kinövöm. / Tényleg nagyon felment a pumpám, nem szoktam ilyen heves vitákba keveredni.
Lényeg mi lényeg: egyedül voltam tegnap éjszaka a két kicsivel, és hajnali fél kettőkor olyan pánikrohamot kaptam, ami már négy éve nem volt. Kimentem az erkélyre cigizni, kezemben a telóm, hívjam a párom, ne hívjam? Bent van az ügyeleten vagy sürgősebb esetnél van épp? Na akkor elkezdtem mondani a dögnek: rendben, hagyom, menj rajtam keresztül. Takarodj ki belőlem, húsz évem bánja a jelenléted! Vedd tudomásul, csak egy báb vagy, amiből alól a pillangó éppen kirepülni készül. Ölj meg most vagy tűnj a francba végleg! Nem félek tőled, én vagyok az erősebb. Na, szidtam még egy darabig – közben erősítettem neki, hogy az egészségemet szeretem, a betegséget is elfogadtam, de csak eddig: nem engedek neki tovább. Mire bejöttem, eltűnt. Ma délelőtt ugyanez történt. Ostoroztam kicsit, és megéreztem: ő már jobban fél tőlem, mint én tőle. A mai már nem volt olyan necces, de a tegnapi…Aki nem próbálta, nem tudja milyen.
Végül eldöntöttem: elmegyek kineziológushoz. Tudom, hogy csak egyedül győzhetem le, de nem árt kezdetben, ha van némi segítség.
Túl vagyok rajta, nem ölt meg. Az, hogy miért jött hirtelen ilyen elementáris erővel – érthetetlen számomra. Viszont egy óriási változást tapasztaltam a korábbiakhoz képest: már nem félek annyira tőle, mint eddig. Tudom kontrollálni, és az a belső megérzésem, hogy nagyon rövid időn belül eltűnik.
Tegnap este, míg vártam Sanyi válaszát, sikeresen töröltem magam. Már azt hittem, kitiltott, de sikerült újra regeljek. Egész délelőtt ez bántott, pedig valszeg csak a technika ördöge volt!
Tesómért sem aggódom már annyira, mivel írtad, hogy kineziológushoz is menni kell, és ő itt van helyben, elmegy ő is hozzá.:)
Köszönöm!
H: Szia, Bodza!
Szerintem Te egy belevaló csajszi lehetsz, akinek nagyon helyén van a szíve!
A legjobbakat a tesódéknak.
én így látom
Nem értek egyet, hogy ez belevetítés volt a részemről. Miután elég sok konkrét kérdést feltettem Izidornak és egyre sem akart válaszolni, nekem a kirívó példának. 🙂 Akinek a Hellinger terápia gyökeres fordulópontot hozott és még csak rá sem szoktam. Szóval szép vagy nem szép most megmondom a valódit, provokálni akartam. Mert a Hellinger módszerről sokat tudunk, de arról hogy ő mit tud, arról roppant keveset. Szóval provokáció lett volna, hogy kibújjon a szög a zsákból, de ő csak majd személyesen… Hát nem velem, az biztos. Hacsak nem jön el a klubba…
Ha a családra úgy tekintünk mint egy egregorra, úgy a leghatékonyabb módszer amivel ma erre hatni tudunk az a Hellinger terápia. Célja, hogy az egregoron végrehajtott változtatás után a személy valóban önállóan járhassa az útját. Hagymahéj hámozgatásra egyáltalán nem hasonlít, mivel az adott élethelyzet leglényegesebb okát tárja fel. De ezt már leírtam a másik rovatba is. A hozzáértését és a hitelességét annak a két pszichológus-pszichiátrer hölgynek volt szerencsém megtapasztalni, a többi terapeutáról nem tudok és nem is akarok nyilatkozni. A Hellinger terápiát azért tartom nagyon jónak – egyetértve Hermessel – mert nem kell magas tudatossági fokon lévőnek lenni hogy hasson. Mint például a meditációk, amiket meg kell tanulni, mint technikát. Vagy a transzlégzést, amire egy dohányos nem tud elmenni.
Én a Hellinger terápia után tudtam leszokni a dohányzásról – mert utána már sem lassan, sem gyorsan nem akartam kinyírni magam.
Kedves Katalin csak mondja és mondja…beszéld ki magadból, mert
Kedves Katalin csak mondja és mondja…beszéld ki magadból, mert így rájössz arra is, hogy senkinek nem kívánok új módszereket elmondani, rábeszélni…nem óhajtok pénzt kérni ezekért…nem áll szándékomban reklámfogást csinálni, hacsak úgy nem, hogy Ti csináltok nekem reklámot.
Milyen szöget akartál kihúzni a zsákból?…nincs titkolni valóm, egyre jobban azon vagyok, hogy pőreségemben ne érezzem magam elhagyatottnak…számomra egy dolog a biztos…a pillanat ereje.
Elfogadsz egy ölelést?…kilépsz velem ebből a körből?
Szeretettel,
izi
Sanyinak válaszoltam
Nem akartam neked válaszolni… Pont azért, hogy kiléphessünk a körből…Mert értékelhető kommunikáció helyett elbeszélünk egymás mellett.
De a Sanyi tőlem idézett kétszer, hogy mi van ebbe belevetítve. Erre válaszoltam, talán a kelleténél bővebben, hogy szimpla provokáció, nem belevetítés.
A kérdésem az lett volna, hogy miként működhet lelki, szellemi segítőként valaki mint katalizátor?
Konkrétan. Mert én meg tudom, a jövő heti lottószámokat, de nem mondom meg. 🙂
Kedves Katalin. Egyszerűen engem is értem, hogy mit nem értsz
Kedves Katalin.
Egyszerűen nem is értem, hogy mit nem értsz ezen, de ez az én leckém, hogy miért is nem fogom fel, hogy ez nem egyértelmű:-)
Már megint tanulok, mint mindig…
Szóval…te is katalizátora vagy ennek a pillanatnak, ha olyan maradsz, miközben közöltél, amilyen egy érzelem mentes lélek, a közlésekor…szóval(megint ez a szóval)…ha nincs érzelmi töltés a mondanivalódban, akkor katalizátor vagy, ha van, akkor csak tanuló.
Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…
Jézus, amikor kiűzte a kufárokat a templomból akkor a csendjéből szólt, nem a haragjából, ahogy sokan vélik.
beleavatkozunk úgy a dolgokba, hogy higgadtak maradunk ezt jelenti és továbbra is az együttérzés szellemében szólunk, vagy éppen hallgatunk, még, ha az a jelenlegi társadalmilag elfogadott viselkedés mintát meghazudtolja is.
Szeretettel,
izi
miért vetíted, hogy haragszom?
Amíg mosogattam, pont arra gondoltam, milyen vicces az egész… Ha itt látsz bármiféle haragot tőlem, akkor tényleg sokat kell még tanulnod. Az érzelem-mentes katalizátorság nekem nem hajaz az együttÉRZÉSRE, abban már magában a szóban is benne van… Együttérzés az jelenti, tudom mit érez a másik, aki Egy velem.. .A csendben én nem érzelem mentességet találok, hanem szeretetet, egységet…
Szóval nem haragszom, csak ez az elbeszélünk egymás mellett egyszerűen unalmas.
„Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…”
Hányan vagytok ott? Amikor én ott vagyok – egy vagyok…
H: Te hogyan katalizálod a szeretetet, Izidor?
Meg az együttérzést, meg a konszenzuskeresést? Azon kívül, hogy szeretettel köszönsz el…
Mert ebből a kommunikációból valahogy nem jön át. A Bodzával való levélváltásodból sem igazán érződött bármilyen együttérzés, vagy konszenzus keresés.
Ne vedd támadásnak, csak kicsit piszkálódós, de őszinte kíváncsiságnak.
Kedves hermess.
A szélsőségeink ismeretében juthatunk el
Kedves hermess.
A szélsőségeink ismeretében juthatunk el önmagunkhoz…ez már a csapból is folyik tudom, de ez a lényeg.
Az, hogy Te nem érezted ki azt, amilyen az én hozzáállásom volt a helyzetben…szerintem ez a te szűrődön keresztül így jött át. Ez azon nem változtat, hogy én hogyan is álltam a dolgokhoz.
Jelenleg, ha megvizsgálom magam…megint arra az álláspontra jutok, hogy szeretlek…és ettől többet nem is tudok mondani, meg nem is akarok.
Akár hiszed, akár nem Bodzát is szeretem…talán más szűrőn engeded át ezt a mondatot, mint eddig.
Ugyan még nem láttam fizikálisan, de nem is ez a lényeg…
Szeretettel,
izi
ui…ja …a kérdésedre a válaszom…nem katalizálok szeretetet…honnan vetted ezt?:-)
H: Csak azért kérdem
mert állandóan azt írod, hogy a középpontodból Te vagy a katalizátor. Hogyan lehet a másik ember felé együttérzést katalizálni, ha megmaradsz érzelemmentesnek? Ez őszintén érdekel.
Ezt meg csak poénkodásnak vedd: egy vicc jutott az eszembe róla, ahogyan elköszönsz.
Hogyan trágyázza a skót a kertjét? Hát úgy, hogy kinyitja a kertkaput, és beszól, hogy „Le vagy szarva!”
Kedves hermess…
…az igazi együttérzés érzelmi töltés
Kedves hermess…
…az igazi együttérzés érzelmi töltés mentes, csak a társadalmilag elfogadott viselkedésminta szerint kell bele sajnálatot vagy esetleg mást érzést belevinni.
Ez egy nagyon erős beidegződés.
szeretettel,
izi
A „részvét” szó alapján = Részt vesz.
Az együttérzés alapján
A „részvét” szó alapján = Részt vesz.
Az együttérzés alapján meg = együtt-érez.
Nagyon ritkán téved a nyelvi bölcsességünk..
??
Nekem is úgy tűnik, hogy „érzelmi” töltés mentesnek kell lennie, de SZERETET nélkül nincs együttérzés (se.)
Akkor fogalmazom úgy, hogy az igazi szeretet érzelmi töltés
Akkor fogalmazom úgy, hogy az igazi szeretet érzelmi töltés mentes…mondjuk ezen mondatot nem sokan tolerálják:-).
Az igazi együttérzés tudja, hogy minden EGY és éppen ezért mindennel egységben van…ez egy nyugalmi állapot…null pont állapot.
De úgy is fogalmazhatnák, hogy aki teljesen együttérző(amitől én még nagyon távol vagyok), az áldását adja minden adott élethelyzetre, a másik félre és önmagára…stb…i
„az igazi szeretet érzelmi töltés mentes” – ez így van.
De ezt
"az igazi szeretet érzelmi töltés mentes" – ez így van.
De ezt csak az tudja, aki megtapasztalta és megfigyelte magában az alapjellegét. Ilyet még komoly ezoterikus könyvekben sem lehet olvasni.
Te tudod, mi a szeretet.
Kedves Sanyi.
Vannak pillanataim, amikor megéltem és ezért tudok
Kedves Sanyi.
Vannak pillanataim, amikor megéltem és ezért tudok róla beszélni.
Talán tényleg nem is lehet ezt elmondani…mert tapasztalni kell.
Izidornak
Szia!
Kérlek, olvasd el, amit Hermessnek írtam, kíváncsi vagyok a véleményedre! a „Friss hozzászólások”-ban találod : „Szia Hermess” címmel.
Köszönöm!
Szia bodza.
Az előbb már elolvastam.
Valamiért fel kellett kavar
Szia bodza.
Az előbb már elolvastam.
Valamiért fel kellett kavarni az akvárium alján a homokot, hogy most leülepedjen és úgymond rendezettebben legyenek egymás mellett a homok szemek…és átlátszóbbá váljon a víz is.
Örülök, hogy az energia szinted ideális a felismerésekhez és az integráláshoz.
Ölellek szeretettel,
izi
Már megírtam itt, hogy időnként forrósodik a tenyerem, amit
Már megírtam itt, hogy időnként forrósodik a tenyerem, amit mindig egy hatalmas feszültség előz meg. Érzi, akihez közelítem. Energialeadásnak vélik. Utána mindig könyebb lesz. 1/2-1 óra hosszat szokott tartani, határozottan jó érzés.
Tudod, én már rég tudom, hogy csak magamon segíthetek. Évtizedek alatt magamba gyűjtöttem ezt a sok szemetet, most hajigálom kifelé. Néha nagyon nehéz, nagyon meg bír rémiszteni, aztán túllépek rajta és folytatom.
Ha mindezt egészségesen, agorafóbia és szorongásos rohamok nélkül kellene tennem, talán gyorsabban haladnék. De ilyen alapállásból azért nehezebb.
Mióta ide regisztráltam, néhány hét alatt többre haladtam, mint egyedül évek alatt…
Tegnap visszautasítottam a baráti kézfogásodat, ma én nyújtom a kezemet. Ha elfogadod…
Ez szép volt, örül a lelkem!
Ez szép volt, örül a lelkem!
Szia Sanyi! Minden történik, ahogy történnie kell…:) Ma olyan
Szia Sanyi! Minden történik, ahogy történnie kell…:) Ma olyan büszke voltam magamra, hogy kétszer is szembenéztem a szörnyeteggel, és képzeld: zsugorodik!!! Bennem meg újra dúl az önbizalom.
Elnézést a tegnapiért!
Örülök, hogy ilyen szépen alakult ez a folyamat.
Nincs miért elnézést kérjél, már tegnap látszott, hogy kiakadtál, ezért nem is úgy vettük a reakcióidat, mintha komoly lett volna.
Sok minden lejátszódott az itt levőkben tegnap óta, örülök, hogy ilyen szépen alakult ez a folyamat.
De jó!!!:-) Én is tiszta szívemből örülök!
De jó!!!:-) Én is tiszta szívemből örülök!
Szia!
Köszönöm. Tőled is elnézést kérek.
Szia!
Köszönöm. Tőled is elnézést kérek.
Szia bodza!
Nem haragudtam egy pillanatig sem. Én is szoktam
Szia bodza!
Nem haragudtam egy pillanatig sem. Én is szoktam hasonlóakat csinálni. Előfordul, hogy felkapom a vizet valamiért, mert nem tudom elfogadni azt ami van vagy elengedni azt amit én akarok. Ilyenkor mindenfélét mondok, aztán rövid időn belül lehiggadok. A párom meg kiakad a mondataimon, rosszul esnek neki a szavaim. majd látja hogy hamarost mosolygok és túl vagyok rajta, míg ő még szenved. Ilyenkor megkapom, hogy: Hülye skorpió! Vigyorgunk egyet, megölelem és marad megint a szeretet!
Köszönöm neked!
Persze, hogy elfogadom, köszönöm bodza:-).
Nagyon örülök
Persze, hogy elfogadom, köszönöm bodza:-).
Nagyon örülök ennek…legyen teljes minden pillanatod…Tudod:-)…szeretettel…izi
Izidor
Megírom a saját belevetítésemet:
első körben nem láttam, hogy bántani, ledegrodálni szeretnéd a Hellingert, ugyanakkor Bodzát is teljesen átéreztem, mi zajlik le benne.
Ami zavart, annak utána is jártam, mégpedig: "szeretettel", búcsúzol. Magamból indultam ki, na persze, mindenkit mi?
Aztán belementem, belegondoltam, hahó, pont most kértem Sanyitól a szeretet, önelfogadás, önértékelés Cd-ket, álljak le, nézzelek meg még jobban. Erre kinyitom most a gépet, olvasom a fenti bejegyzésed, és elárasztott: igen, TE TUDOD mi az.
Gyakorlatban én egyszer tapasztaltam meg, talán nem tartott egy percig sem, elég banális volt a helyzet, de leírom: dolgoztam, miközben Sanyi megvilágosodott állapot meditációt gyakoroltam, egy pillanatra átéltem azt, mekkora csoda a munkahelyem, az életem, minden pont úgy van jól, ahogy éppen van. (csend táborban voltak ilyen élményeim, az idő múlásával ismét belefolytam a hétköznapi egóm játékaiba)
Nem volt benne semmi irányultság, csak az a jóleső, felemelő állapot, amikor mindent megértesz egy pillanatra.
Téged olvasva, felismertem, Te is megélted már ezt. Azt még nem tudom, mennyire él a hétköznapokban benned, de ez nem is lényeges.
Aztán ez jött : hát nem igaz, hol voltál idáig??? Nem hiszem el!!
Aztán rájöttem, pont éppen jókor érkeztél. Ez is az én kivetítésem: a türelmetlenségem jött elő.
Köszönöm, hogy jöttél, hogy JELEN vagy.
Kedves Buddhanita.
A hétköznapjaimban egyre sűrűbben van
Kedves Buddhanita.
A hétköznapjaimban egyre sűrűbben van jelen…ez változó.
De megtapasztaltam, ahogy Te is.
Vannak élethelyzetek, amikor egyáltalán nem tudom alkalmazni…de pl, amikor valakit masszírozok, írok neki, akkor biztosan érzem.
Sokaknak feltűnt már ez a „szeretettel” végződés…amikor kiírom, akkor tényleg úgy is gondolom. Köszönöm kedves soraidat Anita.
Szeretettel:-)…ez nem maradhat el…Sanyinak ugyan nem írtam, de neki is ebben a szellemben írtam.
izi
Izidor
Már írnod sem kell, számomra evidens 🙂
Ebben van a válasz a szavak jelentésére is:
„A karuna –
Ebben van a válasz a szavak jelentésére is:
„A karuna – együttérzés – működik. Működik számunkra abban, hogy engedi tisztán látnunk mások fájdalmát, gyötrelmét, megpróbáltatását, kínját, szenvedését és aggodalmát azáltal, hogy engedi ezeket a mi élményeink részévé is válni. Ez tehát olyasmi ami még messzebbre mozdult ki a mellőzött, vagy tudomásul nem vett világából a belevont, a befogadott vagy a tudatosított világába. Az együttérzés tágas, engedi a dolgokat úgy létezni ahogy vannak, engedi őket változni, és véget érni. Különösen a fájdalomnak engedi, hogy véget érjen. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennie, egyáltalán nem sietve, hogy erővel vessen véget a fájdalomnak, és nem is próbál fontoskodóan megszabadulni a fájdalomtól. A karuna a bölcsesség aktív oldala, és a legnagyobb megtisztító. A Buddha együttérzése tette számára lehetővé a felismerést, hogy egy teljesen megvilágosodott lény számára is van még valami, amit tehet a világban. Az együttérzés ösztönözte arra, hogy tanítson „azok javára, akiknek kevés por van a szemükben”.
Az együttérzésre lehet könyörületként is gondolni, ami egy nem túl gyakran használt szó, de mégis felidézi a szívnek azt a tulajdonságát ami hajlandó mások terheinek cipelésére; mindig kész segíteni a legjobban ahogy tőle telik, felfigyel a segítségkiáltásokra, és szükséghelyzetekre. A ‘kiáltások’ nem biztos, hogy hangosak. Lehetnek olyan mindennapiak is mint segíteni elpakolni egy rendezvény után, vagy berendezni a termet egy rendezvény előtt. Bármikor, amikor észrevesszük, hogy jól jönne némi segítség valahol, és készek vagyunk megadni, azzal karunát gyakorlunk.”
Forrás: ForestSangha.org
Amelyik kiváncsiság kicsit piszkálódós, az mi, ha nem támadás?
"Ne vedd támadásnak, csak kicsit piszkálódós, de őszinte kíváncsiságnak."
Hááát, amelyik kíváncsiság kicsit piszkálódós, az mi, ha nem támadás? : )
Ha erre nem rántanék azonnal kardot, akkor azt nem azért tenném, mert megkértél rá, hanem mert bennem helyén van és ezért úgy látlak Téged, mint aki vergődik az érzelmi viharában, még mindig nem képes az általa kivetített tapintatlanságot elfogadni, elengedni.
/ Van olyan helyzet, amikor annyira vesztésre áll az ember, hogy jobb, ha nem folytatja tovább a maga harcát, hanem elvonul meditálni. /
H: Igen, ma egy kicsit rossz napom volt
Megkövetek mindenkit, ha nem volt semmiben igazam. Ott már tartok, hogy képes legyek megtenni.
Kedves Katalin…írtam én olyat, hogy Te haragszol?…egy példát
Kedves Katalin…írtam én olyat, hogy Te haragszol?…egy példát mondtam csak, szemléltettem…fantasztikus egy nőszemély vagy:-)…a kérdésem az, hogy megölelsz végre már?:-)…mert én tárom a karjaimat. szeretettel,izi
igen
Elfogadom.
Látod Kati, ez a belevetítés.
Látod Kati, ez a belevetítés. Kérlek olvasd vissza, mit írt izi és értelmezd azt újra! Nem azt írta, hogy Te haragszol, hanem a katalizátorság működését magyarázta, arra írta, hogy:
"Haraggal közölni valamit, annyi, mint nem a csendünkből szólni…"
Általános értelemben írta, Te viszont ezt magadra vetted.
Előszörre én is úgy értettem, hogy Rád írta, de így visszaolvasva világos, hogy nem.
Azt hiszem, izi fogalmazása kőkeményen meg fog tanítani minket arra, hogy a jelenben legyünk, mindent annak lássunk, ami és ne vetítsük bele a magunk gondolatait!
Nem azzal lépsz ki a körből, ha nem válaszolsz, hanem ha magadba
Nem azzal lépsz ki a körből, ha nem válaszolsz, hanem ha magadban helyre teszed a konfliktust.
Egyébként bocs, hogy odatettem a Te soraidat is a belevetítős idézetek közé! Tudtam, hogy azok nem azok, de kellett a példa.
csőbe húzás
Most már tudom, mit értett az Éva csőbe húzásnak… Ebbe csak belebukni lehet…
Ugyanazt a hibát követtem el. Ha válaszolok, pont az az energiát fecsérelem el, amivel a dolgot helyre tudnám tenni.
Belemegyek egy parttalan vitába és jól lejáratom magam…
Tanulság – a belső bölcsességemre hallgatok és nem veszem készpénznek amit mondasz…
Remélem nem sértődtél meg valamin
Remélem nem sértődtél meg valamin és csak véletlenül törölted a regisztrációdat?!
Ez egy kérdésbe ágyazott belevetítés volt. Humoros így visszaolvasva észrevenni, hogy lépten nyomon vetítek.
Kati
Remélem nem mentél el.
Komolyan.
Igaz, infós dolog, de egy napi látogatotságú velvet cikkhez
Igaz, infós dolog, de egy napi látogatotságú velvet cikkhez bekommenteltem a webcímemet. Elkezdtek hurrogni, hogy „mennyémá’! Ne spam-oljál!”, stb… volt egy pár szóváltásom az illető hölggyel ott a kommentekben. Csodák csodájára, annyi látogatóm pár óra alatt nem jött össze, mióta élt a weblap. Kb 1500 voltak kíváncsiak a vita tárgyára olyan 4-5 órán belül.
🙂
Ez arra, hogy valaki írta, hogy ennek ellenére is elmenne Ildikóhoz, vagy még ezek után jobban.
Bukásról már ne beszéljünk! 🙂 Elért engem is. Látható, egy mókás gyász szöveg itt. Semmi gond, ugyanis eddig ez így volt jó és már éreztem magamban, hogy akkor ennek mostanában lesz vége, mármint a könyveim ilyen formában való publikálásának… Naív voltam, és bízom benne, hogy tanultam belőle. 🙂
Sok volt a jel(lehalt a tárhely szolgáltó cirka két hétre, pont be volt zárva a borítékos, ahol vettem, máshol pont csak alig kevés boríték volt(bélelt, kicsit), pont kaptam egy felszólítást…) az utóbbi időben és filóztam is, hogy vajon meddig fogom csinálni.
Mondjuk, a felszólításra valahol már készültem, vagy bevonzottam vagy így kellett lennie, de korábban az ingás korszakomban megkérdeztem, hogy lesz e valami gondom abból ahogy csinálom a könyveim publikálást és sajna igen volt a válasz…
Nincs, gond, mert az anyag nem vész el csak átalakul… de ha veszik, akkor veszik. 🙂 De ezt mondjuk, 2 hónnapal ezelőtt nem tudtam volna megtenni, leírni, mert akkor még javában „játékban” voltam, tanultam és örülök neki…
Jah, és google-be akit érdekel és eljut a honlapra, írja be a webcímet, fog találni egy pár ellenlábast a szakmából. Elöször rosszul érintett, hogy leszarozzák a munkám, de utána arra jöttem rá, hogy ez kell, örültem neki és mivel dualitás van ,ezért ahol jó vélemény van, szvsz ott kell lenni rossznak is… 🙂
Igaz, infós dolog, de egy napi látogatotságú velvet cikkhez
Igaz, infós dolog, de egy napi látogatotságú velvet cikkhez bekommenteltem a webcímemet. Elkezdtek hurrogni, hogy „mennyémá’! Ne spam-oljál!”, stb… volt egy pár szóváltásom az illető hölggyel ott a kommentekben. Csodák csodájára, annyi látogatóm pár óra alatt nem jött össze, mióta élt a weblap. Kb 1500 voltak kíváncsiak a vita tárgyára olyan 4-5 órán belül.
🙂
Ez arra, hogy valaki írta, hogy ennek ellenére is elmenne Ildikóhoz, vagy még ezek után jobban.
Bukásról már ne beszéljünk! 🙂 Elért engem is. Látható, egy mókás gyász szöveg itt. Semmi gond, ugyanis eddig ez így volt jó és már éreztem magamban, hogy akkor ennek mostanában lesz vége, mármint a könyveim ilyen formában való publikálásának… Naív voltam, és bízom benne, hogy tanultam belőle. 🙂
Sok volt a jel(lehalt a tárhely szolgáltó cirka két hétre, pont be volt zárva a borítékos, ahol vettem, máshol pont csak alig kevés boríték volt(bélelt, kicsit), pont kaptam egy felszólítást…) az utóbbi időben és filóztam is, hogy vajon meddig fogom csinálni.
Mondjuk, a felszólításra valahol már készültem, vagy bevonzottam vagy így kellett lennie, de korábban az ingás korszakomban megkérdeztem, hogy lesz e valami gondom abból ahogy csinálom a könyveim publikálást és sajna igen volt a válasz…
Nincs, gond, mert az anyag nem vész el csak átalakul… de ha veszik, akkor veszik. 🙂 De ezt mondjuk, 2 hónnapal ezelőtt nem tudtam volna megtenni, leírni, mert akkor még javában „játékban” voltam, tanultam és örülök neki…
Jah, és google-be akit érdekel és eljut a honlapra, írja be a webcímet, fog találni egy pár ellenlábast a szakmából. Elöször rosszul érintett, hogy leszarozzák a munkám, de utána arra jöttem rá, hogy ez kell, örültem neki és mivel dualitás van ,ezért ahol jó vélemény van, szvsz ott kell lenni rossznak is… 🙂
Szeretet?
Érdekes, furcsa érzetem támadt a honlappal kapcsolatban.
Az utolsó napok, hetek kisebb-nagyobb viharai után most mintha a Szeretet légköre hatná át az egészet. Amerre nézek, pozitív gondolatokat, megerősítéseket látok, érzek, tapasztalok.
Úgy emlékszem, létezik egy szeretetről szóló blog is, de lusta voltam előkeresni, és az is lehet, hogy mindez csak „belevetítés, kivetítés” részemről, és akkor talán inkább itt van a helye.
Azon gondolkodom, hogy izi megjelenése adott-e egy végső lökést az elmozdulásra, vagy törvényszerű volt a viták után az enyhülés?
Mindenesetre nagyon szeretném, ha a most távol levő Barátaink is közreműködő részeseivé válnának…
🙂
Szia szeges.
Annyira érzem én is , amit leírtál.
Fogalmazhatnám
Szia szeges.
Annyira érzem én is , amit leírtál.
Fogalmazhatnám úgy is, hogy oldott állapot van itt ezen a honlapon…
Szia izi!
És innét már csak egy betűnyi lépés az áldott állapot…
😉
Igen…eddig ez fel sem tűnt…oldott-áldott:-).
Igen…eddig ez fel sem tűnt…oldott-áldott:-).
Nem tudom, hogy illik-e a saját blogom írását ide rakni, ha nem
Nem tudom, hogy illik-e a saját blogom írását ide rakni, ha nem, akkor megkövezem magam, de inkább csak kenyérrel dobálom meg magam:-).
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/06/alprogramjaink.html
…úgy gondolom, hogy ide passzol.
izi
szeretet és más érzések
Megpróbálom kiírni magamból….
Megszerettelek Benneteket, és részemről nagyon örülnék, ha a jövőben több szeretetet, figyelmet, odafordulást tudnánk alkalmazni egymás (és önmagunk) felé!
Igen, nekem is nagyon hiányoznak a távol levők közül azok, akiket igazán sikerült megismernem! Az elvesztésük fájó és úgy érzem nagy árat fizettünk e mostani csendért.
A történtek kapcsán kialakult helyzet – hogy hirtelen több ember elköszönt tőlünk – viszont eléggé megviselte érzékeny kis lelkivilágomat (nem megy könnyen számomra az elengedés lelki-gyakorlata, ezért is gyakoroltatják fentről folyamatosan velem, valszínűleg)
… utóhatásait – teljes mélységében – most még sem megérteni, sem megírni nem vagyok képes… de dolgozom rajta:)
Hogyan tovább?
Régen hogyan álltatok fel a hasonló helyzetekből? Mi az ezek közül, ami most is működőképes?
Hogyan tudjuk megtölteni tartalommal a csendet, úgy folytatni a folyamatos kommunikációnkat, hogy egymásra odafigyelve, csak azt értve, amit leírtak, de lényeges dolgokat nem elhallgatva működtethessük?
Kedves Michaelita.
Talán nem árt, ha tudod, hogy elolvastam az
Kedves Michaelita.
Talán nem árt, ha tudod, hogy elolvastam az írásodat.
Átéreztem, amit írtál…sok erőt kívánok a tovább lépésedhez, az elengedésedhez, az elfogadásodhoz.
Szeretettel,
izi
Helyén van!
Én úgy érzem, hogy most nagyon helyén van, hogy a hiányolt barátaink nincsenek jelen! Nagyon hasznos tud lenni az elvonulás, a befelé figyelés! Van időszak mikor kifelé fókuszálunk és gyűjtjük az infókat, élményeket, majd ha felgyűlt a "cucc":-), akkor lehet feldolgozni! Ez viszont belső munkát igényel, ami hatékonyabb, ha néhány napra elvonul az ember fia. Ha visszatérnek, remélhetőleg, telve lesznek felismerésekkel és feldolgozásokkal, amikről boldogan mesélnek majd!
köszi,
megnyugtattál. Jól esnek szavaid:)
Szeretet?
Érdekes, furcsa érzetem támadt a honlappal kapcsolatban.
Az utolsó napok, hetek kisebb-nagyobb viharai után most mintha a Szeretet légköre hatná át az egészet. Amerre nézek, pozitív gondolatokat, megerősítéseket látok, érzek, tapasztalok.
Úgy emlékszem, létezik egy szeretetről szóló blog is, de lusta voltam előkeresni, és az is lehet, hogy mindez csak „belevetítés, kivetítés” részemről, és akkor talán inkább itt van a helye.
Azon gondolkodom, hogy izi megjelenése adott-e egy végső lökést az elmozdulásra, vagy törvényszerű volt a viták után az enyhülés?
Mindenesetre nagyon szeretném, ha a most távol levő Barátaink is közreműködő részeseivé válnának…
🙂
Szia szeges.
Annyira érzem én is , amit leírtál.
Fogalmazhatnám
Szia szeges.
Annyira érzem én is , amit leírtál.
Fogalmazhatnám úgy is, hogy oldott állapot van itt ezen a honlapon…
Szia izi!
És innét már csak egy betűnyi lépés az áldott állapot…
😉
Igen…eddig ez fel sem tűnt…oldott-áldott:-).
Igen…eddig ez fel sem tűnt…oldott-áldott:-).
Nem tudom, hogy illik-e a saját blogom írását ide rakni, ha nem
Nem tudom, hogy illik-e a saját blogom írását ide rakni, ha nem, akkor megkövezem magam, de inkább csak kenyérrel dobálom meg magam:-).
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/06/alprogramjaink.html
…úgy gondolom, hogy ide passzol.
izi
szeretet és más érzések
Megpróbálom kiírni magamból….
Megszerettelek Benneteket, és részemről nagyon örülnék, ha a jövőben több szeretetet, figyelmet, odafordulást tudnánk alkalmazni egymás (és önmagunk) felé!
Igen, nekem is nagyon hiányoznak a távol levők közül azok, akiket igazán sikerült megismernem! Az elvesztésük fájó és úgy érzem nagy árat fizettünk e mostani csendért.
A történtek kapcsán kialakult helyzet – hogy hirtelen több ember elköszönt tőlünk – viszont eléggé megviselte érzékeny kis lelkivilágomat (nem megy könnyen számomra az elengedés lelki-gyakorlata, ezért is gyakoroltatják fentről folyamatosan velem, valszínűleg)
… utóhatásait – teljes mélységében – most még sem megérteni, sem megírni nem vagyok képes… de dolgozom rajta:)
Hogyan tovább?
Régen hogyan álltatok fel a hasonló helyzetekből? Mi az ezek közül, ami most is működőképes?
Hogyan tudjuk megtölteni tartalommal a csendet, úgy folytatni a folyamatos kommunikációnkat, hogy egymásra odafigyelve, csak azt értve, amit leírtak, de lényeges dolgokat nem elhallgatva működtethessük?
Kedves Michaelita.
Talán nem árt, ha tudod, hogy elolvastam az
Kedves Michaelita.
Talán nem árt, ha tudod, hogy elolvastam az írásodat.
Átéreztem, amit írtál…sok erőt kívánok a tovább lépésedhez, az elengedésedhez, az elfogadásodhoz.
Szeretettel,
izi
Helyén van!
Én úgy érzem, hogy most nagyon helyén van, hogy a hiányolt barátaink nincsenek jelen! Nagyon hasznos tud lenni az elvonulás, a befelé figyelés! Van időszak mikor kifelé fókuszálunk és gyűjtjük az infókat, élményeket, majd ha felgyűlt a "cucc":-), akkor lehet feldolgozni! Ez viszont belső munkát igényel, ami hatékonyabb, ha néhány napra elvonul az ember fia. Ha visszatérnek, remélhetőleg, telve lesznek felismerésekkel és feldolgozásokkal, amikről boldogan mesélnek majd!
köszi,
megnyugtattál. Jól esnek szavaid:)