6 éve történt, édesanyja lettem egy sérült kislánynak. Nagyon szép kislány, de sajnos rengeteg kudarc ért mióta megszületett. Úgy érzem, hogy én vagyok a bűnös azért, mert Ő létezik, és ez egy állandó harc vele és önmagammal.
Az a nagy problémám, hogy amikor pl. a fogat csikorgatja meg ilyen jellegű dolgokat csinál, megőrjít, annyira ideges leszek, hogy képtelen vagyok arra, hogy elviseljem. Hogyan lehet ezt gyógyítani??
Nagyon szeretem
Tanítás
Szia! Hasonló problémák miatt fordultam ezoterikus módszerekhez. Nincs két egyforma ember, csak azt tudom leírni, amit én tanultam a helyzetemből. Nehezen tudtam kezelni az agressziómat a sok gond és probléma miatt, amit én idéztem elő az életemben pár éve. Többek között a gyerekeim itták a levét, elég durva voltam időnként, és ezen akartam változtatni. Lassan jöttem rá, hogy mennyire a környezetem irányít engem, és hogy minden problémám gyökere az, hogy meg akarok felelni másoknak. Logikusan hangzik és egyértelmű dolog, de valahogy nehezen értettem meg, kézzel-lábbal hadakoztam ellene. Mostanra úgy érzem megszabadultam a megfelelési kényszertől, de legalább is ráismerek, ha újra belefutok ebbe a hibába. Már nem akarok bizonyítani másoknak, csak magamnak, és nem kívülről várom a szeretetet, a segítséget és a megerősítést, hanem megtaláltam magamban. Nem mondom, hogy stabil, de erősödöm, egyre ritkábban esek vissza. Nagyon sok türelemre lesz szükséged… ördögi kör, de munka nélkül ez sem megy. És ami a legfontosabb: oka van annak, hogy ő lett a te kislányod. Ő valamit tanítani akar neked, segíteni téged. Rá kell jönnöd, hogy mi az.
koszi
nagyon koszi a valaszert, sokat segitett a felismeresben.
a gond az, hogy nem tudom, hogyan kontrollaljam, hogyan oldjam meg ezt a kinzo erzest.
neha annyira megrettenek magamtol, hogy azt kivanom, barcsak elmennek orokre ebbol a vilagbol.
rengeteg gondolat van bennem, mind megoldatlan.
abban is igazad van, hogy azert letezik, mert tanitani akar engem.
mar azt is tudom, hogy mit.
a turelmet es az elfogadast.
en ezeket a temakat ertem, de amikor felingerulok, sajnos semmi sincs az eszemben, persze azon kivul, hogy az , amit csinal az borzaszto. es vegem.
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es a lanyommal rajottem mekkora nagy hazugsagban eltem.
es ez remiszto, 100 szazalekos terror.
talan tuldramatizalom, lehet, annyira ahitom a valtozast, annyira szeretnem ot elfogadni minden apro es hatalmas hibaival egyutt……
engem az, hogy a kivulallok mit gondolnak rola, nem erdekel.
ez egy maganharc, kettonk kozott.
en azt szeretnem, ha ezeket a -buta- dolgokat elhagyna.
ja, vegul- nagyon orulok, hogy te minden nap jobban erosodsz es hogy latod a pozitiv utat, kivanom, hogy minden vagyad valora valjek
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es a lanyommal rajottem mekkora nagy hazugsagban eltem.
nem éltél hazugságban magaddal kapcsolatban, csak neked a szeretetnek egy nagyon mély fokát kell elsajátítanod.
Nehéz sorsot kaptál, nem adhatod fel és nem kívánhatod a halált, mert nem ez az Igaz életünk, nem erre lettünk teremtve, de az út sajnos itt vezet keresztül.
Az őszinteséged magaddal kapcsolatban mindig a helyes úton tart majd, mert igen láthatod a saját valódat, hányan mondhatják ezt el magukról? Hidd el kevesen.
Mert te tudod, hogy nem szeretsz igazán, pedig minden vágyad, hogy szerethess, hogy ingerült, ideges vagy, pedig minden porcikád tiltakozik ez ellen, de mégse sikerül.
Sok mindent megtettél már a lányoddal kapcsolatban, de nem tudom, hogy megbocsátottál-e már neki?
Megbocsátottad-e neki, hogy megmutatta milyen vagy valójában? Mert nem ő miatta vagy ilyen, előtte is ilyen voltál, csak rejtve maradt.
Megbocsátottad-e neki, hogy fel tud idegesíteni, hogy mindig amikor ránézel, azzal szembesülsz, hogy nem tudsz szeretni?
Nem az ő hibája, ő csak emlékeztet rá.
Tanítás
Szia! Hasonló problémák miatt fordultam ezoterikus módszerekhez. Nincs két egyforma ember, csak azt tudom leírni, amit én tanultam a helyzetemből. Nehezen tudtam kezelni az agressziómat a sok gond és probléma miatt, amit én idéztem elő az életemben pár éve. Többek között a gyerekeim itták a levét, elég durva voltam időnként, és ezen akartam változtatni. Lassan jöttem rá, hogy mennyire a környezetem irányít engem, és hogy minden problémám gyökere az, hogy meg akarok felelni másoknak. Logikusan hangzik és egyértelmű dolog, de valahogy nehezen értettem meg, kézzel-lábbal hadakoztam ellene. Mostanra úgy érzem megszabadultam a megfelelési kényszertől, de legalább is ráismerek, ha újra belefutok ebbe a hibába. Már nem akarok bizonyítani másoknak, csak magamnak, és nem kívülről várom a szeretetet, a segítséget és a megerősítést, hanem megtaláltam magamban. Nem mondom, hogy stabil, de erősödöm, egyre ritkábban esek vissza. Nagyon sok türelemre lesz szükséged… ördögi kör, de munka nélkül ez sem megy. És ami a legfontosabb: oka van annak, hogy ő lett a te kislányod. Ő valamit tanítani akar neked, segíteni téged. Rá kell jönnöd, hogy mi az.
koszi
nagyon koszi a valaszert, sokat segitett a felismeresben.
a gond az, hogy nem tudom, hogyan kontrollaljam, hogyan oldjam meg ezt a kinzo erzest.
neha annyira megrettenek magamtol, hogy azt kivanom, barcsak elmennek orokre ebbol a vilagbol.
rengeteg gondolat van bennem, mind megoldatlan.
abban is igazad van, hogy azert letezik, mert tanitani akar engem.
mar azt is tudom, hogy mit.
a turelmet es az elfogadast.
en ezeket a temakat ertem, de amikor felingerulok, sajnos semmi sincs az eszemben, persze azon kivul, hogy az , amit csinal az borzaszto. es vegem.
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es a lanyommal rajottem mekkora nagy hazugsagban eltem.
es ez remiszto, 100 szazalekos terror.
talan tuldramatizalom, lehet, annyira ahitom a valtozast, annyira szeretnem ot elfogadni minden apro es hatalmas hibaival egyutt……
engem az, hogy a kivulallok mit gondolnak rola, nem erdekel.
ez egy maganharc, kettonk kozott.
en azt szeretnem, ha ezeket a -buta- dolgokat elhagyna.
ja, vegul- nagyon orulok, hogy te minden nap jobban erosodsz es hogy latod a pozitiv utat, kivanom, hogy minden vagyad valora valjek
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es
eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es a lanyommal rajottem mekkora nagy hazugsagban eltem.
nem éltél hazugságban magaddal kapcsolatban, csak neked a szeretetnek egy nagyon mély fokát kell elsajátítanod.
Nehéz sorsot kaptál, nem adhatod fel és nem kívánhatod a halált, mert nem ez az Igaz életünk, nem erre lettünk teremtve, de az út sajnos itt vezet keresztül.
Az őszinteséged magaddal kapcsolatban mindig a helyes úton tart majd, mert igen láthatod a saját valódat, hányan mondhatják ezt el magukról? Hidd el kevesen.
Mert te tudod, hogy nem szeretsz igazán, pedig minden vágyad, hogy szerethess, hogy ingerült, ideges vagy, pedig minden porcikád tiltakozik ez ellen, de mégse sikerül.
Sok mindent megtettél már a lányoddal kapcsolatban, de nem tudom, hogy megbocsátottál-e már neki?
Megbocsátottad-e neki, hogy megmutatta milyen vagy valójában? Mert nem ő miatta vagy ilyen, előtte is ilyen voltál, csak rejtve maradt.
Megbocsátottad-e neki, hogy fel tud idegesíteni, hogy mindig amikor ránézel, azzal szembesülsz, hogy nem tudsz szeretni?
Nem az ő hibája, ő csak emlékeztet rá.
2 lehetőség van:
a).szereted és elfogadod, annyit vársz el Tőle
2 lehetőség van:
a).szereted és elfogadod, annyit vársz el Tőle amennyire képes, és próbálod boldoggá tenni…
NEM szégyenkezel mások előtt emelt fővel járszkelsz vele, bármekkora hülyeséget csinál bármennyire is megütköznek Mások (vagy Te úgy véled, hogy megütköznek)teljes természetességgel kezeled a helyzetet…
mennél jobban sikerül mindez, mennél inkább teljes szíveddel teszed annál boldogabb leszel Te is…
b.) belátod, hogy alkalmatlan vagy a feladatra, nagyon jó lakóotthonok, intik vannak valamelyikbe elhelyezed a kislányt távolról figyeled a sorsát, látogatod, időnként hazahozod….
mindezt annak tudatában, hogy a lehető legjobb döntést hoztad….
Mi a baja a kislánynak?!?! Jár valamilyen közösségbe?!
Tudsz találkozni, beszélgetni más fogyi gyerekek szüleivel?!
koszi
koszi a valaszt, de szerintem van tobb lehetoseg, bar osszegezve es kivonva kb.
az az igazsag, hogy engem az, hogy az emberek mit gondolnak a lanyomrol, nem erdekel, en buszken es emelt fovel jarok-kelek vele.
a gondjaink otthon kezdodnek.
sajnos eddig meg nem jart kozossegbe, ez ev szept.-ben kezdjuk a sulit.
ez a b. valasz ez nem igy van.
szerintem mindenki alkalmas, foleg, hogyha ezt a feladatot kapta.
itt az a gond, hogy a kudarcok frusztraciot szulnek, a frusztracio pedig kinel hogyan mive alakul.
remelem, nem veszed rossz neven, de nekem ez a fogyi- jelzo nem nagyon jon be.
az en kislanyom serult, de erdekes, amit beszelnek hozza, mindent megert.-mint rengeteg serult gyerek.
egyebkent azert, mert tudsz beszelni mas szulokkel, nem valtozik semmi.
minden gyerek egy sajat vilag, ugy ahogyan az egeszseges gyermekek.
az engem nem boldogit, hogy masok is -kuzdenek-.
tanulni belole pedig ugyancsak nem lehet.
de ezt csak akkor erti az ember, ha benne el.
mielott anya lettem, en is maskent lattam mindent.
most, ha elkezdi az iskolat, remelem, hogy egy fokkal jobb lesz minden.
Hangosan
Lehet, hogy bután fog hangzani, két módszer ugrott be, amit sokat alkalmaztam. Nem mondom, hogy önmagában sikert hoz, sok más dolog kell hozzá, de kezdhetnéd ezekkel. Az egyik a lufi eregetés, egy ismerősöm mutatta. Ha sétálok/sétálunk megfogalmazom, hogy éppen mi a gondom, és képzeletben belefújom egy lufiba, és elengedem. Sok-sok lufit eregetek még mindig… 🙂
A másik, hogy amikor nagyon ideges lettem rájuk, és felismertem, hogy most füstöl a fejem, és baj lesz, akkor hangosan többször kimondtam: Köszönöm Istenem, hogy megtanítasz a türelemre… vagy éppen az adott tanításra.
Ilyeneket szoktam… meg a belső utazás, családállítás, Sanyi anyagai (ami megvan)…
Hozzáteszem, nekem romokban volt az energiarendszerem, az aurám, a testem… azzal is sokat kellett foglalkoznom.
csaladallitas
ujra koszi.
el sem tudjatok kepzelni, mennyit jelentenek ezek a valaszok nekem.
ez a lufis dolog ez jo, en is gyakoroltam, anno.
amiota megvannak a lanyok, egyre kevesebb idom van. mert van egy masik leanykam is.
azert ujra be kell kapcsoljam a motort.
ha idoben eszreveszem, hogy ideges vagyok, megprobalom a modszered, tetszik.
viszont a csaladallitasrol nem tudok semmit sem. a belso utazas alatt mit ertesz?
en nem tudom, lehet, hogy nekem is romokban van az energiarendszerem, biztos vagyok benne.
bevallom, hogy amiota megvan a beteg kislanyunk, elvesztettem minden, majdnem minden hitemet.
ha közösségbe fog járni, az sokat fog segíteni Neked…..
lesz 1
ha közösségbe fog járni, az sokat fog segíteni Neked…..
lesz 1 pici időd Magadra….
mások küzdelmei nem vígasztalnak valóban, de leglább egy kicsit ki tudsz mászni a saját bűvkörödből….
:rájössz, hogy nem vagy egyedül, nem vagy egyetlen,nem csak Téged pécézett ki a sors….
Nézd elég sok SÉRÜLT gyerek szülejét láttam már, ez valóban óriási feladat, és hidd el tényleg sokan alkalmatlanok…
nem gondolom, hogy „átment a vizsgán” aki belebetegszik, belehülyül,netán glóriaként viseli,vagy rágörcsölve egy életen át hajtogatja, hogy :meggyógyul, sőt tulképp különb mint egészséges társai….
kettesben élsz a lányoddal?!
alkalmatlan?
mit jelent szamodra az a szo-alkalmatlan?
mit ertessz az alatt, hogy vannak olyan szulok, akik alkalmatlanok a serult gyerekek nevelesere?
egyebkent vannak barataim, kiknek beteg a gyermekuk, jo neha beszelgetni, de a tudat, hogy tobben vagyunk, csak meg szomorubba tesz.
remelem, hogy valtozik egy pindurit ez a helyzet, ha jarunk a suliba.
bar akkor meg majd hianyolni fogom es aggodom, jol bannak-e vele………
nem kettesben
nem kettesben elunk, van apukank es tavaly ujra anya lettem, masik kislanyunk 9 honapos.
2 lehetőség van:
a).szereted és elfogadod, annyit vársz el Tőle
2 lehetőség van:
a).szereted és elfogadod, annyit vársz el Tőle amennyire képes, és próbálod boldoggá tenni…
NEM szégyenkezel mások előtt emelt fővel járszkelsz vele, bármekkora hülyeséget csinál bármennyire is megütköznek Mások (vagy Te úgy véled, hogy megütköznek)teljes természetességgel kezeled a helyzetet…
mennél jobban sikerül mindez, mennél inkább teljes szíveddel teszed annál boldogabb leszel Te is…
b.) belátod, hogy alkalmatlan vagy a feladatra, nagyon jó lakóotthonok, intik vannak valamelyikbe elhelyezed a kislányt távolról figyeled a sorsát, látogatod, időnként hazahozod….
mindezt annak tudatában, hogy a lehető legjobb döntést hoztad….
Mi a baja a kislánynak?!?! Jár valamilyen közösségbe?!
Tudsz találkozni, beszélgetni más fogyi gyerekek szüleivel?!
koszi
koszi a valaszt, de szerintem van tobb lehetoseg, bar osszegezve es kivonva kb.
az az igazsag, hogy engem az, hogy az emberek mit gondolnak a lanyomrol, nem erdekel, en buszken es emelt fovel jarok-kelek vele.
a gondjaink otthon kezdodnek.
sajnos eddig meg nem jart kozossegbe, ez ev szept.-ben kezdjuk a sulit.
ez a b. valasz ez nem igy van.
szerintem mindenki alkalmas, foleg, hogyha ezt a feladatot kapta.
itt az a gond, hogy a kudarcok frusztraciot szulnek, a frusztracio pedig kinel hogyan mive alakul.
remelem, nem veszed rossz neven, de nekem ez a fogyi- jelzo nem nagyon jon be.
az en kislanyom serult, de erdekes, amit beszelnek hozza, mindent megert.-mint rengeteg serult gyerek.
egyebkent azert, mert tudsz beszelni mas szulokkel, nem valtozik semmi.
minden gyerek egy sajat vilag, ugy ahogyan az egeszseges gyermekek.
az engem nem boldogit, hogy masok is -kuzdenek-.
tanulni belole pedig ugyancsak nem lehet.
de ezt csak akkor erti az ember, ha benne el.
mielott anya lettem, en is maskent lattam mindent.
most, ha elkezdi az iskolat, remelem, hogy egy fokkal jobb lesz minden.
Hangosan
Lehet, hogy bután fog hangzani, két módszer ugrott be, amit sokat alkalmaztam. Nem mondom, hogy önmagában sikert hoz, sok más dolog kell hozzá, de kezdhetnéd ezekkel. Az egyik a lufi eregetés, egy ismerősöm mutatta. Ha sétálok/sétálunk megfogalmazom, hogy éppen mi a gondom, és képzeletben belefújom egy lufiba, és elengedem. Sok-sok lufit eregetek még mindig… 🙂
A másik, hogy amikor nagyon ideges lettem rájuk, és felismertem, hogy most füstöl a fejem, és baj lesz, akkor hangosan többször kimondtam: Köszönöm Istenem, hogy megtanítasz a türelemre… vagy éppen az adott tanításra.
Ilyeneket szoktam… meg a belső utazás, családállítás, Sanyi anyagai (ami megvan)…
Hozzáteszem, nekem romokban volt az energiarendszerem, az aurám, a testem… azzal is sokat kellett foglalkoznom.
csaladallitas
ujra koszi.
el sem tudjatok kepzelni, mennyit jelentenek ezek a valaszok nekem.
ez a lufis dolog ez jo, en is gyakoroltam, anno.
amiota megvannak a lanyok, egyre kevesebb idom van. mert van egy masik leanykam is.
azert ujra be kell kapcsoljam a motort.
ha idoben eszreveszem, hogy ideges vagyok, megprobalom a modszered, tetszik.
viszont a csaladallitasrol nem tudok semmit sem. a belso utazas alatt mit ertesz?
en nem tudom, lehet, hogy nekem is romokban van az energiarendszerem, biztos vagyok benne.
bevallom, hogy amiota megvan a beteg kislanyunk, elvesztettem minden, majdnem minden hitemet.
ha közösségbe fog járni, az sokat fog segíteni Neked…..
lesz 1
ha közösségbe fog járni, az sokat fog segíteni Neked…..
lesz 1 pici időd Magadra….
mások küzdelmei nem vígasztalnak valóban, de leglább egy kicsit ki tudsz mászni a saját bűvkörödből….
:rájössz, hogy nem vagy egyedül, nem vagy egyetlen,nem csak Téged pécézett ki a sors….
Nézd elég sok SÉRÜLT gyerek szülejét láttam már, ez valóban óriási feladat, és hidd el tényleg sokan alkalmatlanok…
nem gondolom, hogy „átment a vizsgán” aki belebetegszik, belehülyül,netán glóriaként viseli,vagy rágörcsölve egy életen át hajtogatja, hogy :meggyógyul, sőt tulképp különb mint egészséges társai….
kettesben élsz a lányoddal?!
alkalmatlan?
mit jelent szamodra az a szo-alkalmatlan?
mit ertessz az alatt, hogy vannak olyan szulok, akik alkalmatlanok a serult gyerekek nevelesere?
egyebkent vannak barataim, kiknek beteg a gyermekuk, jo neha beszelgetni, de a tudat, hogy tobben vagyunk, csak meg szomorubba tesz.
remelem, hogy valtozik egy pindurit ez a helyzet, ha jarunk a suliba.
bar akkor meg majd hianyolni fogom es aggodom, jol bannak-e vele………
nem kettesben
nem kettesben elunk, van apukank es tavaly ujra anya lettem, masik kislanyunk 9 honapos.
Vajon miért érzed magad bűnösnek a létezéséért? Nem ismerem
Vajon miért érzed magad bűnösnek a létezéséért? Nem ismerem a körülményeket, de időnként elgondolkoztat, hogy az ember mennyire azt gondolja, hogy ő irányítja a dolgok menetét. Mennyire nehéz belátni, hogy bizonyos eseményekre nem vagyunk hatással.
Egyszer láttam a tévében egy esetet, a szülők feljelentették az orvost, mert nem ismerte fel időben, hogy beteg a magzatuk. Feltettem magamnak a kérdést: mi lett volna, ha tudják? Elvetetik? Aztán elgondolkodtam azon is, hogy milyen élete van a gyereknek így, hogy a szülei agya azon jár, hogy „ha tudtuk volna, hogy beteg vagy, nem vállalunk”.
Hellinger szerint nagy tisztelet jár azoknak a szülőknek, akik vállalják beteg gyermeküket. Ő úgy fogalmaz, hogy van lelki súlyuk. És igen, teljesen egyet tudok vele érteni, és megérdemlik, hogy meghajoljunk előttük.
(Segíteni tud a családfelállítás módszere.)
neked is koszonet
nagyon boldog vagyok, mert tudok veletek ertekezni, szinte ugy erzem, nottem eroben, szeretetben.
nagyobb turelem el bennem.
azert erzem magam bunosnek, mert a valosagban en adtam neki eletet es felelos vagyok erte.
neha azt gondolom, hogy o egy hatalmas ajandek azutan pedig azt erzem, hogy keptelen vagyok veghezvinni.
csak annyit tudok biztosan, hogy nagyon szeretem es a legjobbat akarom neki.
velem vagy nelkulem, az nem szamit.
Vajon miért érzed magad bűnösnek a létezéséért? Nem ismerem
Vajon miért érzed magad bűnösnek a létezéséért? Nem ismerem a körülményeket, de időnként elgondolkoztat, hogy az ember mennyire azt gondolja, hogy ő irányítja a dolgok menetét. Mennyire nehéz belátni, hogy bizonyos eseményekre nem vagyunk hatással.
Egyszer láttam a tévében egy esetet, a szülők feljelentették az orvost, mert nem ismerte fel időben, hogy beteg a magzatuk. Feltettem magamnak a kérdést: mi lett volna, ha tudják? Elvetetik? Aztán elgondolkodtam azon is, hogy milyen élete van a gyereknek így, hogy a szülei agya azon jár, hogy „ha tudtuk volna, hogy beteg vagy, nem vállalunk”.
Hellinger szerint nagy tisztelet jár azoknak a szülőknek, akik vállalják beteg gyermeküket. Ő úgy fogalmaz, hogy van lelki súlyuk. És igen, teljesen egyet tudok vele érteni, és megérdemlik, hogy meghajoljunk előttük.
(Segíteni tud a családfelállítás módszere.)
neked is koszonet
nagyon boldog vagyok, mert tudok veletek ertekezni, szinte ugy erzem, nottem eroben, szeretetben.
nagyobb turelem el bennem.
azert erzem magam bunosnek, mert a valosagban en adtam neki eletet es felelos vagyok erte.
neha azt gondolom, hogy o egy hatalmas ajandek azutan pedig azt erzem, hogy keptelen vagyok veghezvinni.
csak annyit tudok biztosan, hogy nagyon szeretem es a legjobbat akarom neki.
velem vagy nelkulem, az nem szamit.
Magadat kell mindig megfelelő módon kezelned, s akkor mindig tud
Magadat kell mindig megfelelő módon kezelned, s akkor mindig tudni fogod, hogy mit kell tenned. Magadat azáltal kezeled helyesen gyermekeddel kapcsolatban, ha egyre jobban tudatosul benned, nem annyira neki van szüksége reád, hanem neked van szükséged őreá! Ő teszi lehetővé számodra, hogy felismerd, mennyit kell még fejlődnöd, okosság, türelem, határozottság, megértés és egyéb szeretetmegnyilvánulás terén.
A sérült gyermekek valójában azt szeretnék, hogy általuk azoknak, akik ilyen gyermekeket nevelnek növekedni tudjanak a szeretetben, amely az örök boldogságot jelenti a fogyatékos gyermeket nevelő számára. Az a „kereszt”, amelyet ők jelentenek, az a szülők számára a mennyország kulcsa! A földi élet rövid szenvedése nem mérhető ahhoz a csodálatos örökkévalósághoz, amely a szülőknek is, gyermekeknek is olyan igazi otthont, boldogságot jelent majd, amelyről most a Földön még csak nem is álmodhatunk!
igazad van
tudom, hogy igy van ez, de amikor elvesztem a turelmem, sajnos nem gondolkodom.
vagyis csak az jar a fejemben, hogy ez helytelen amit csinal.
peldaul- egesz nap kaparja a szajat, belulrol tiszta aftas lesz, ezekutan folyik majd a nyala 4-5 napig, ekkor kikezdi a boret a nyal az allan, ekkor pedig 60 fajta krem kozul egyik sem jo, gondolom az viszket, belulrol faj, ezenkivul rossz szagu a szaja az afta miatt.
tovabba csikorgatja a fogat, azok mar teljesen el vannak kopva.
de azt se tudjuk, faj-e neki vagy nem.
mivel nem tud beszelni, a fajdalomkuszobuk pedig nagyobb szokott lenni.
de igazad van abban, hogy nekem van igazan szuksegem ora, bar a szukseg szo nem nagyon kedvezo
elfogadás
Fogad el, hogy sérült a gyermeked.
Unokatesóm kislánya született így. Ő is így gondolja, minden eset, család más. Most viszont nyit, más szülők felé is, na nem a mártír szülők felé, akik csak hajtogatják, mi mindent megtesznek, mennyi szenvedés árán, hanem addig várt, míg hasonló gondolkodású szülőkkel nem találkozott.
Arra a pontra ért, hogy nem tehet róla, nem ostorozhatja magát egy életen át, rendkívül felnézek rá, hogy belátta. Azt is belátta, az sem baj, ha ideges, fáradt, kiborul. Csak a lelke jelez, ideje feltöltődni.
Fogad el, neked is kell idő, megérdemled a feltöltőtést, így ráadásul újjult energiával állhatod a sarat a hétköznapokban. Amíg gyötröd magad, hogy "nem szabad idegesnek (stb) lennem", mert nem ilyen egy jó (!) anya, addig egyre sűrűbben állnak elő ilyen helyzetek.
Ne vádold magad, vannak dolgok, amik megtörténnek, csak úgy. Éld meg a minden nap apró örömeit is. Mikor örültél valaminek, csak úgy utoljára? (még ha egy nyíló virágról is van szó) Mikor érzted utoljára önfeledtnek, jónak, erősnek magad?
Pedig az vagy (!!!!!), minden pillanatban, de ha nem figyelünk erre a tényre is, jön a rossz hangulat, energiahiány, fáratság, indul az ördögi örvény, visz lefelé, a depresszió merdébe. Onnan viszont elég nehéz kijönni.
Szeresd magad bátran.
Őszintén ölellek, sok erőt és kitartást kívánok Neked. Minden a rendelkezésedre áll, csak keresd meg a kicsi örömöket is, töltsd magad. Anyaként az ember sokszor alárendeli magát a családnak, csak az nem mindegy milyen mértékben. Itt sem jó a túlzás, éhes hassal nehéz kenyeret osztani ;). Igazán Te is akkor tudsz önmagadból adni, ha a Te lelked is "gazdag", nem pedig akkor, mikor a napi gondok teljesen felőrlik. (Sanyinak van is ilyen CD-je, melegen ajánlom, nagyon jóó- elfogadás, szeretet, önértékelés azt hiszem a csomag neve)
Áldjon meg az Isten, minden pillanatban Titeket.
Szeretettel: Anita
Te nagyon tudod miről beszélsz….
szerintem is az ELFOGADÁS az
Te nagyon tudod miről beszélsz….
szerintem is az ELFOGADÁS az első…..
és csak utána jön a próbálkozás a „mindentmegteszekérte” , hogy OLYAN (normális legyen)
vékonka pallón folyik a kötéltánc….
mert természetesen nem helyes, ha nem teszünk meg mindent a feljődéséért….
ahogyan az is egy BŰN amikor a 120. terápiával kínozzák magukat és a gyereküket egyesek….
mert nem képes belátni, hogy soha nem lesz OLYAN….
boldogga tesztek
ujra megkoszonnem a biztato szavakat.
szeretnem elmondani mindenkinek, hogy rengeteget segitetek.
amiota ratalaltam erre az oldalra, ugy erzem, sokkal boldogabb vagyok, biztosabb onmagamban.
nagyon koszonom neked Anita, remelem, hogy sok jo es nagy erzest szabaditottam fel mindenkiben.
Szia!
….az első,amit mondani szeretnék…hogy minden gyermek
Szia!
….az első,amit mondani szeretnék…hogy minden gyermek azért érkezik közénk,hogy minket tanítson és emeljen!Nem Te tehetsz róla….ez az Ő és persze a Te saját felvállalásod!Mielőtt a lélek leszületik a Földre….megírja saját életútját….a Földi lét célja ennek az Életútnak a megtalálása, felismerése és végigjárása 🙂 Azok az emberek,akik valamilyen testi vagy mentális sérüléssel születnek le a Földre felvállalják,hogy a fogyatékosságuk által dolgozzák le karmájukat. Ez egy gyorsabb lehetőség a lélek számára az előrelépésre .Én úgy gondolom,ha megérted mi miért történik,megtalálod majd a megoldást is azokra a helyzetekre,amelyek most kihoznak a sodrodból 🙂 A sérült gyermek is kommunikál,még ha szavakkal nem is tud beszélni……
Szerintem minden anya elsősorban a szívével beszél gyermekével….a Szív szavát mindenki és minden érti.Amikor a gyermekkel foglalkozol ,csendben,magadban mond el neki azt,ami zavar…ne fogd vissza magad…..mond el neki fájdalmaidat,csalódásaidat…és kérd hogy segítsen neked.A Szeretet szintjén……minden részedet megérti.
Légy büszke magadra!Mutass példát nekünk……de mindenképp lépj ki az önvád marcangoló hatása alól!!!!
Köszönöm :-))))
ok-okozat
a száj kaparásának és a csikorgatásnak az okát keresd, figyeld Őt! Ezek reakciók valamire. Ha rájössz, mikor, mitől csinálja, mi az előzménye annak, amikor elkezdi csinálni, rájössz arra is, min kell változtatnod. Egy sérült gyermek a családban, a család összes tagja számára egy kristálytiszta tükör. Aki nem mer belenézni, nem meri felvállalni, szembenézni azzal, amit benne lát, annak lesznek olyan reakciói, mint amiket leírtál magadról. Megélt, túlélt, bevált tapasztalatról beszélek
Magadat kell mindig megfelelő módon kezelned, s akkor mindig tud
Magadat kell mindig megfelelő módon kezelned, s akkor mindig tudni fogod, hogy mit kell tenned. Magadat azáltal kezeled helyesen gyermekeddel kapcsolatban, ha egyre jobban tudatosul benned, nem annyira neki van szüksége reád, hanem neked van szükséged őreá! Ő teszi lehetővé számodra, hogy felismerd, mennyit kell még fejlődnöd, okosság, türelem, határozottság, megértés és egyéb szeretetmegnyilvánulás terén.
A sérült gyermekek valójában azt szeretnék, hogy általuk azoknak, akik ilyen gyermekeket nevelnek növekedni tudjanak a szeretetben, amely az örök boldogságot jelenti a fogyatékos gyermeket nevelő számára. Az a „kereszt”, amelyet ők jelentenek, az a szülők számára a mennyország kulcsa! A földi élet rövid szenvedése nem mérhető ahhoz a csodálatos örökkévalósághoz, amely a szülőknek is, gyermekeknek is olyan igazi otthont, boldogságot jelent majd, amelyről most a Földön még csak nem is álmodhatunk!
igazad van
tudom, hogy igy van ez, de amikor elvesztem a turelmem, sajnos nem gondolkodom.
vagyis csak az jar a fejemben, hogy ez helytelen amit csinal.
peldaul- egesz nap kaparja a szajat, belulrol tiszta aftas lesz, ezekutan folyik majd a nyala 4-5 napig, ekkor kikezdi a boret a nyal az allan, ekkor pedig 60 fajta krem kozul egyik sem jo, gondolom az viszket, belulrol faj, ezenkivul rossz szagu a szaja az afta miatt.
tovabba csikorgatja a fogat, azok mar teljesen el vannak kopva.
de azt se tudjuk, faj-e neki vagy nem.
mivel nem tud beszelni, a fajdalomkuszobuk pedig nagyobb szokott lenni.
de igazad van abban, hogy nekem van igazan szuksegem ora, bar a szukseg szo nem nagyon kedvezo
elfogadás
Fogad el, hogy sérült a gyermeked.
Unokatesóm kislánya született így. Ő is így gondolja, minden eset, család más. Most viszont nyit, más szülők felé is, na nem a mártír szülők felé, akik csak hajtogatják, mi mindent megtesznek, mennyi szenvedés árán, hanem addig várt, míg hasonló gondolkodású szülőkkel nem találkozott.
Arra a pontra ért, hogy nem tehet róla, nem ostorozhatja magát egy életen át, rendkívül felnézek rá, hogy belátta. Azt is belátta, az sem baj, ha ideges, fáradt, kiborul. Csak a lelke jelez, ideje feltöltődni.
Fogad el, neked is kell idő, megérdemled a feltöltőtést, így ráadásul újjult energiával állhatod a sarat a hétköznapokban. Amíg gyötröd magad, hogy "nem szabad idegesnek (stb) lennem", mert nem ilyen egy jó (!) anya, addig egyre sűrűbben állnak elő ilyen helyzetek.
Ne vádold magad, vannak dolgok, amik megtörténnek, csak úgy. Éld meg a minden nap apró örömeit is. Mikor örültél valaminek, csak úgy utoljára? (még ha egy nyíló virágról is van szó) Mikor érzted utoljára önfeledtnek, jónak, erősnek magad?
Pedig az vagy (!!!!!), minden pillanatban, de ha nem figyelünk erre a tényre is, jön a rossz hangulat, energiahiány, fáratság, indul az ördögi örvény, visz lefelé, a depresszió merdébe. Onnan viszont elég nehéz kijönni.
Szeresd magad bátran.
Őszintén ölellek, sok erőt és kitartást kívánok Neked. Minden a rendelkezésedre áll, csak keresd meg a kicsi örömöket is, töltsd magad. Anyaként az ember sokszor alárendeli magát a családnak, csak az nem mindegy milyen mértékben. Itt sem jó a túlzás, éhes hassal nehéz kenyeret osztani ;). Igazán Te is akkor tudsz önmagadból adni, ha a Te lelked is "gazdag", nem pedig akkor, mikor a napi gondok teljesen felőrlik. (Sanyinak van is ilyen CD-je, melegen ajánlom, nagyon jóó- elfogadás, szeretet, önértékelés azt hiszem a csomag neve)
Áldjon meg az Isten, minden pillanatban Titeket.
Szeretettel: Anita
Te nagyon tudod miről beszélsz….
szerintem is az ELFOGADÁS az
Te nagyon tudod miről beszélsz….
szerintem is az ELFOGADÁS az első…..
és csak utána jön a próbálkozás a „mindentmegteszekérte” , hogy OLYAN (normális legyen)
vékonka pallón folyik a kötéltánc….
mert természetesen nem helyes, ha nem teszünk meg mindent a feljődéséért….
ahogyan az is egy BŰN amikor a 120. terápiával kínozzák magukat és a gyereküket egyesek….
mert nem képes belátni, hogy soha nem lesz OLYAN….
boldogga tesztek
ujra megkoszonnem a biztato szavakat.
szeretnem elmondani mindenkinek, hogy rengeteget segitetek.
amiota ratalaltam erre az oldalra, ugy erzem, sokkal boldogabb vagyok, biztosabb onmagamban.
nagyon koszonom neked Anita, remelem, hogy sok jo es nagy erzest szabaditottam fel mindenkiben.
Szia!
….az első,amit mondani szeretnék…hogy minden gyermek
Szia!
….az első,amit mondani szeretnék…hogy minden gyermek azért érkezik közénk,hogy minket tanítson és emeljen!Nem Te tehetsz róla….ez az Ő és persze a Te saját felvállalásod!Mielőtt a lélek leszületik a Földre….megírja saját életútját….a Földi lét célja ennek az Életútnak a megtalálása, felismerése és végigjárása 🙂 Azok az emberek,akik valamilyen testi vagy mentális sérüléssel születnek le a Földre felvállalják,hogy a fogyatékosságuk által dolgozzák le karmájukat. Ez egy gyorsabb lehetőség a lélek számára az előrelépésre .Én úgy gondolom,ha megérted mi miért történik,megtalálod majd a megoldást is azokra a helyzetekre,amelyek most kihoznak a sodrodból 🙂 A sérült gyermek is kommunikál,még ha szavakkal nem is tud beszélni……
Szerintem minden anya elsősorban a szívével beszél gyermekével….a Szív szavát mindenki és minden érti.Amikor a gyermekkel foglalkozol ,csendben,magadban mond el neki azt,ami zavar…ne fogd vissza magad…..mond el neki fájdalmaidat,csalódásaidat…és kérd hogy segítsen neked.A Szeretet szintjén……minden részedet megérti.
Légy büszke magadra!Mutass példát nekünk……de mindenképp lépj ki az önvád marcangoló hatása alól!!!!
Köszönöm :-))))
ok-okozat
a száj kaparásának és a csikorgatásnak az okát keresd, figyeld Őt! Ezek reakciók valamire. Ha rájössz, mikor, mitől csinálja, mi az előzménye annak, amikor elkezdi csinálni, rájössz arra is, min kell változtatnod. Egy sérült gyermek a családban, a család összes tagja számára egy kristálytiszta tükör. Aki nem mer belenézni, nem meri felvállalni, szembenézni azzal, amit benne lát, annak lesznek olyan reakciói, mint amiket leírtál magadról. Megélt, túlélt, bevált tapasztalatról beszélek
Én több tartósan beteg gyereket (vagy inkább már azóta
Én több tartósan beteg gyereket (vagy inkább már azóta felnőttet) ismerek. Szerintem nekik is ugyanúgy lehet szeretetteljes, tehát boldog életet teremteni. Belőlük is ki lehet hozni olyan dolgokat, még ha aprónak tűnnek is, amivel majd örömet szereznek másoknak. Az ő életüknek is van értelme. Szóval nem hiszem, hogy lelkifurdalást kéne érezned a létezéséért. Nem kell tökéletességre törekedni, csak a minél jobbra. 🙂
Az ingerlékenység és hasonló gondok feloldásában sokat segíthet egy meditációs zene (amellett, hogy végig gondolod a dolgokat és keresed azokat a lehetőségeket, minél többet, hogy amennyire lehet, minél szeretetteljesebb és boldogabb életet teremts a családban). Om Mani Padme Hum, ezt ismételgetik a kedvenc zenémben. Ez a szeretet- és együttérzés-energiákkal összekapcsoló mantra, még akkor is hat rám, amikor nem figyelek oda, csak hallgatom. Ajánlom mindenkinek. 🙂
Én több tartósan beteg gyereket (vagy inkább már azóta
Én több tartósan beteg gyereket (vagy inkább már azóta felnőttet) ismerek. Szerintem nekik is ugyanúgy lehet szeretetteljes, tehát boldog életet teremteni. Belőlük is ki lehet hozni olyan dolgokat, még ha aprónak tűnnek is, amivel majd örömet szereznek másoknak. Az ő életüknek is van értelme. Szóval nem hiszem, hogy lelkifurdalást kéne érezned a létezéséért. Nem kell tökéletességre törekedni, csak a minél jobbra. 🙂
Az ingerlékenység és hasonló gondok feloldásában sokat segíthet egy meditációs zene (amellett, hogy végig gondolod a dolgokat és keresed azokat a lehetőségeket, minél többet, hogy amennyire lehet, minél szeretetteljesebb és boldogabb életet teremts a családban). Om Mani Padme Hum, ezt ismételgetik a kedvenc zenémben. Ez a szeretet- és együttérzés-energiákkal összekapcsoló mantra, még akkor is hat rám, amikor nem figyelek oda, csak hallgatom. Ajánlom mindenkinek. 🙂
Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam
Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam oxigénhiánnyal született és ezért a fejlődése mindenben elmaradt, a mai napig. Torna hatására tanult meg járni, első lépéseit 15 hónaposan tette meg, beszélni pedig az első szavakat 4,5 évesen mondta ki. Eszméletlen küzdelmet folytattam főleg a születése utáni 4 évben, igen ő is csinált furcsa dolgokat, ő ütötte a fejét kis korában kb. 10 hónapos volt, de nem tudtam rá ideges lenni. Én minden egyes orvosra voltam ideges aki csak azzal foglalkozott ki kell deríteni mi a baj, nekik ez volt a lényeg és nem az, hogy hogyan segítsek rajta hogyan fejleszthetem! Lezúztak azzal, hogy törpe lesz, hogy szellemi fogyatékos stb, okokat nem tudtak mondani, mert semmit nem találtak. Én pedig az idegességem azzal vezettem le, hogy az interneten kerestem minden féle módszert, emberekkel beszélgettem, hogy hogyan tudok rajta segíteni! Találtam elég sok dolgot és terápiát ahová elvittem a gyereket, amikor láttam a fejlődést hogy valami elindult annak örültem és küzdöttem tovább, érte. Pedig a szüleimen kivül senki nem támogatott lelkileg, a gyerek édesapja sem. Nem értette miért küzdök, „pocsékolom a pénzt”. Szóval tanultam, kerestem a megoldásokat, csak az foglalkoztatott, hogy ő rajta, hogyan segíthetek. Ezért nem láttam olyan sötéten a világot. Mindegy ez a múlt volt és elmondhatom, hogy 10 évesen iskolába jár és az osztályában a nagyon jó tanulók közé tartozik. Pedig még a mai délután is azzal telt,hogy vele tanulok, hiába elkezdődött a nyár, most mást de tanulok vele, ami lemaradt neki, az állandó miért, hogyan és több ezernyi kérdés, amit 2-3 évesen nem tett fel, most pótlásra kerül. Nem tudom segítettem e neked ezzel az írással, de úgy éreztem le kell írnom. Én tudom milyen nehéz küzdelmet folytatsz, de ne add fel! Ne legyél ideges, ők tényleg nem tehetnek róla. Lehet rossz taktika volt, de én a kutyával mentem futni, ha nagyon nagyon mérges lettem. Én nem is tudom miért, de azt éreztem, hogy nekem sok dolgot a fiamon keresztül kell megtanulnom, ő választott és azért hogy megtanítson valamire, és azt hiszem ez a tanulási folyamat még nem fejeződött be.
Remélem segítettem valamit.
segitettel
kitartast kivanok neked, bar latom, hogy nagyon szepen boldogulsz.
az az igazsag, hogy annak idejen, mikor eszrevettuk, hogy baj van-5 honaposan gondoltuk-, de 6 honapos volt az elso epilepszias rohamunk., en is lazadtam, kerestem, erdeklodtem, probalkoztam, jartunk itt is ott is, tornaztunk is , ossejtbeultetesen is voltunk, vizi terapian, peto intezetben, megprobaltuk a bach-terapiat, a gyogynovenykurat, vitaminkurat, felkerestuk az osszes letezo neurologust, de minden hiaba, persze valtozott Alyssa-NOTT.
NAGYOBB LETT. most sokkal nehezebb felvennem, furdetnem stb.
minden serult gyerek maskeppen serult.
tudom, hogy ez nem mentseg, csak nagyobb feladatnak tunik.
alyssank nem buta vagyis ezt ugy ertem, hogy mindent megert, amit mondanak neki, de sajnos keptelen a vegrehajtasra. ez olyan, mintha egy csodalatos kincs lenne, de ezt senki sem latja, kiveve az, aki ismeri.
a korai fejlesztobe, ahova a mai napig jartunk, a harom ev alatt egyetlen egy tanar adott nekem igazat abban, hogy erti.
nagyon nehez ot tanitani.
ez egy nagy informacios zavar az agyaban.
es ez mar igazabol sokkal jobb nem lesz. mozgasban azert, mert a test no, de az izom nem.
tudasban pedig….egy jatekot sem tud megtartani a kezeben, minden kiesik. engem vegtelenul boldogga tesznek a gyerekek, serultek vagy nem serultek, de nehez azt elfogadni,hogy mindig ra lesz utalva a masikra, hogy sosem mondja el nekem, hogy mit gondol, mit szeretne? ha eljon az ideje, hogy parja legyen, nem lesz lehetseges, a menstruacio csak fajdalmat ad neki……….
nem adom fel, csak ……..
koszonom a biztatast, kivanom tiszta szivembol nektek a legjobbakat, minden sikeruljon!
Mi a diagnózisa a kislánynak?!
a beszéd nagyonnagyon későn is
Mi a diagnózisa a kislánynak?!
a beszéd nagyonnagyon későn is megindulhat….
autistának tűnik (nekem) de az nem jár mozgásproblémával, izomgyengeséggel….
KEDVES JUCKO
A kislányom,Alyssa, oxigénhiánnyal született.
Volt
KEDVES JUCKO
A kislányom,Alyssa, oxigénhiánnyal született.
Volt már izomgyenge,de késöbb tónusváltozás történt.
Most athetotikus-choreiform mozgású.
Tudom, hogy még valamit változni fog, de ….
Nem túl sokat.Azért nagyon szépen köszönöm
Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam
Szia, olvastam az írásod és kicsit megfogott.
Tudod a kisfiam oxigénhiánnyal született és ezért a fejlődése mindenben elmaradt, a mai napig. Torna hatására tanult meg járni, első lépéseit 15 hónaposan tette meg, beszélni pedig az első szavakat 4,5 évesen mondta ki. Eszméletlen küzdelmet folytattam főleg a születése utáni 4 évben, igen ő is csinált furcsa dolgokat, ő ütötte a fejét kis korában kb. 10 hónapos volt, de nem tudtam rá ideges lenni. Én minden egyes orvosra voltam ideges aki csak azzal foglalkozott ki kell deríteni mi a baj, nekik ez volt a lényeg és nem az, hogy hogyan segítsek rajta hogyan fejleszthetem! Lezúztak azzal, hogy törpe lesz, hogy szellemi fogyatékos stb, okokat nem tudtak mondani, mert semmit nem találtak. Én pedig az idegességem azzal vezettem le, hogy az interneten kerestem minden féle módszert, emberekkel beszélgettem, hogy hogyan tudok rajta segíteni! Találtam elég sok dolgot és terápiát ahová elvittem a gyereket, amikor láttam a fejlődést hogy valami elindult annak örültem és küzdöttem tovább, érte. Pedig a szüleimen kivül senki nem támogatott lelkileg, a gyerek édesapja sem. Nem értette miért küzdök, „pocsékolom a pénzt”. Szóval tanultam, kerestem a megoldásokat, csak az foglalkoztatott, hogy ő rajta, hogyan segíthetek. Ezért nem láttam olyan sötéten a világot. Mindegy ez a múlt volt és elmondhatom, hogy 10 évesen iskolába jár és az osztályában a nagyon jó tanulók közé tartozik. Pedig még a mai délután is azzal telt,hogy vele tanulok, hiába elkezdődött a nyár, most mást de tanulok vele, ami lemaradt neki, az állandó miért, hogyan és több ezernyi kérdés, amit 2-3 évesen nem tett fel, most pótlásra kerül. Nem tudom segítettem e neked ezzel az írással, de úgy éreztem le kell írnom. Én tudom milyen nehéz küzdelmet folytatsz, de ne add fel! Ne legyél ideges, ők tényleg nem tehetnek róla. Lehet rossz taktika volt, de én a kutyával mentem futni, ha nagyon nagyon mérges lettem. Én nem is tudom miért, de azt éreztem, hogy nekem sok dolgot a fiamon keresztül kell megtanulnom, ő választott és azért hogy megtanítson valamire, és azt hiszem ez a tanulási folyamat még nem fejeződött be.
Remélem segítettem valamit.
segitettel
kitartast kivanok neked, bar latom, hogy nagyon szepen boldogulsz.
az az igazsag, hogy annak idejen, mikor eszrevettuk, hogy baj van-5 honaposan gondoltuk-, de 6 honapos volt az elso epilepszias rohamunk., en is lazadtam, kerestem, erdeklodtem, probalkoztam, jartunk itt is ott is, tornaztunk is , ossejtbeultetesen is voltunk, vizi terapian, peto intezetben, megprobaltuk a bach-terapiat, a gyogynovenykurat, vitaminkurat, felkerestuk az osszes letezo neurologust, de minden hiaba, persze valtozott Alyssa-NOTT.
NAGYOBB LETT. most sokkal nehezebb felvennem, furdetnem stb.
minden serult gyerek maskeppen serult.
tudom, hogy ez nem mentseg, csak nagyobb feladatnak tunik.
alyssank nem buta vagyis ezt ugy ertem, hogy mindent megert, amit mondanak neki, de sajnos keptelen a vegrehajtasra. ez olyan, mintha egy csodalatos kincs lenne, de ezt senki sem latja, kiveve az, aki ismeri.
a korai fejlesztobe, ahova a mai napig jartunk, a harom ev alatt egyetlen egy tanar adott nekem igazat abban, hogy erti.
nagyon nehez ot tanitani.
ez egy nagy informacios zavar az agyaban.
es ez mar igazabol sokkal jobb nem lesz. mozgasban azert, mert a test no, de az izom nem.
tudasban pedig….egy jatekot sem tud megtartani a kezeben, minden kiesik. engem vegtelenul boldogga tesznek a gyerekek, serultek vagy nem serultek, de nehez azt elfogadni,hogy mindig ra lesz utalva a masikra, hogy sosem mondja el nekem, hogy mit gondol, mit szeretne? ha eljon az ideje, hogy parja legyen, nem lesz lehetseges, a menstruacio csak fajdalmat ad neki……….
nem adom fel, csak ……..
koszonom a biztatast, kivanom tiszta szivembol nektek a legjobbakat, minden sikeruljon!
Mi a diagnózisa a kislánynak?!
a beszéd nagyonnagyon későn is
Mi a diagnózisa a kislánynak?!
a beszéd nagyonnagyon későn is megindulhat….
autistának tűnik (nekem) de az nem jár mozgásproblémával, izomgyengeséggel….
KEDVES JUCKO
A kislányom,Alyssa, oxigénhiánnyal született.
Volt
KEDVES JUCKO
A kislányom,Alyssa, oxigénhiánnyal született.
Volt már izomgyenge,de késöbb tónusváltozás történt.
Most athetotikus-choreiform mozgású.
Tudom, hogy még valamit változni fog, de ….
Nem túl sokat.Azért nagyon szépen köszönöm
Én is dolgoztam egyszer egy meditációban fogyatékos, sérült
Én is dolgoztam egyszer egy meditációban fogyatékos, sérült gyermekem elfogadásán. Nekem akkor nem is magát a fogyatékosságot kellett elfogadnom, hanem azt, hogy ez a fogyatékosság belőlem van. Az én részem, belőlem kelt életre. És csak az tud belőlem életre kelni, ami bennem is van. Tehát: a fogyatékosság minden megnyilvánulásával – én vagyok. Csak most éppen nem élem eme minőségemet.
Pl. csikorgasd te is a fogad. Próbáld ki, milyen: hogy fáj-e az. (Na jó, nem nagyközönség előtt gondoltam…:) De csináld ugyanolyan átéléssel, mint a lányod. Majd figyeld meg, hogy milyen érzést vált ki belőled, hogy te is ugyanazt csinálod, mint a lányod. Add át magad ennek az érzésnek teljesen. Hmm…kíváncsi vagyok, kipróbálod-e….:-)
biztos kiprobalom
m
mindenre nyitott vagyok, ki fogom probalni, de azert kicsit felek, mert lehet, hogy letorik a fogam.
Én is dolgoztam egyszer egy meditációban fogyatékos, sérült
Én is dolgoztam egyszer egy meditációban fogyatékos, sérült gyermekem elfogadásán. Nekem akkor nem is magát a fogyatékosságot kellett elfogadnom, hanem azt, hogy ez a fogyatékosság belőlem van. Az én részem, belőlem kelt életre. És csak az tud belőlem életre kelni, ami bennem is van. Tehát: a fogyatékosság minden megnyilvánulásával – én vagyok. Csak most éppen nem élem eme minőségemet.
Pl. csikorgasd te is a fogad. Próbáld ki, milyen: hogy fáj-e az. (Na jó, nem nagyközönség előtt gondoltam…:) De csináld ugyanolyan átéléssel, mint a lányod. Majd figyeld meg, hogy milyen érzést vált ki belőled, hogy te is ugyanazt csinálod, mint a lányod. Add át magad ennek az érzésnek teljesen. Hmm…kíváncsi vagyok, kipróbálod-e….:-)
biztos kiprobalom
m
mindenre nyitott vagyok, ki fogom probalni, de azert kicsit felek, mert lehet, hogy letorik a fogam.
és csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni,hogy egyáltalán nem
és csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni,hogy egyáltalán nem ritka az sem,
amikor a „szentháború” az ép testvérek, családtagok rovására folyik….
ez tökjó, mert a család összes tagja SÉRÜLT lesz…..
a mama meg néz csodálkozva az önmaga által fölhelyezett glória alól…..
és csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni,hogy egyáltalán nem
és csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni,hogy egyáltalán nem ritka az sem,
amikor a „szentháború” az ép testvérek, családtagok rovására folyik….
ez tökjó, mert a család összes tagja SÉRÜLT lesz…..
a mama meg néz csodálkozva az önmaga által fölhelyezett glória alól…..
Én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy minden egészséges
Én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy minden egészséges csecsemőnek többet tudott adni az ő édesanyja, mint én a lányomnak, aki nagyothalló.
Egész életében sokkal többet küzdött mindenért, mint a fiaim, de nem adja fel elképzeléseit.
Nehéz volt, alap dolgokat mindig újra kezdeni, ami más gyereknek természetes, hallás útján megtanulja, megjegyzi, azt Neki mind „tanítani” kellett.
Nehéz volt elfogadni a helyzetet, de a legnehezebb az volt, amikor azt kérdezte: Ő minek született meg, miért ilyennek született? Aztán a normál iskola helyett akkor két évet a nagyothallókhoz járt, látta, hogy vannak sokkal súlyosabbak is, halmozott problémákkal.
Nyilván egyedi minden eset, de nekem jó volt, amikor „szülők klubjában” (gyerekkel együtt) előadások voltak, beszélhettem másokkal is, enyhült az a magára-hagyatottság-érzés, ami az első években volt.
Ma már nem hibáztatom magamat azért, hogy Ő ilyennek született, születése előtt megválasztotta szüleit, ez a tanulnivalónk – többek között – erre az életre. Én nem foglalkoztam 27-30 évvel ezelőtt önismerettel (egyébként is „lekötött a család”), de Te, ha már rátaláltál erre az oldalra, hamarabb megoldhatod feladatod, nem kell tönkremenned bele, valóban az önelfogadás, önszeretet a legfontosabb. Az önismeretről több, jobb tanácsokat kaphatsz a többiektől, mint tőlem, jó tanulást!
Ági
koszonom
Kedves Agi
nagyon sok jot kivanok nektek es koszi a jo kivansagokat.
Én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy minden egészséges
Én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy minden egészséges csecsemőnek többet tudott adni az ő édesanyja, mint én a lányomnak, aki nagyothalló.
Egész életében sokkal többet küzdött mindenért, mint a fiaim, de nem adja fel elképzeléseit.
Nehéz volt, alap dolgokat mindig újra kezdeni, ami más gyereknek természetes, hallás útján megtanulja, megjegyzi, azt Neki mind „tanítani” kellett.
Nehéz volt elfogadni a helyzetet, de a legnehezebb az volt, amikor azt kérdezte: Ő minek született meg, miért ilyennek született? Aztán a normál iskola helyett akkor két évet a nagyothallókhoz járt, látta, hogy vannak sokkal súlyosabbak is, halmozott problémákkal.
Nyilván egyedi minden eset, de nekem jó volt, amikor „szülők klubjában” (gyerekkel együtt) előadások voltak, beszélhettem másokkal is, enyhült az a magára-hagyatottság-érzés, ami az első években volt.
Ma már nem hibáztatom magamat azért, hogy Ő ilyennek született, születése előtt megválasztotta szüleit, ez a tanulnivalónk – többek között – erre az életre. Én nem foglalkoztam 27-30 évvel ezelőtt önismerettel (egyébként is „lekötött a család”), de Te, ha már rátaláltál erre az oldalra, hamarabb megoldhatod feladatod, nem kell tönkremenned bele, valóban az önelfogadás, önszeretet a legfontosabb. Az önismeretről több, jobb tanácsokat kaphatsz a többiektől, mint tőlem, jó tanulást!
Ági
koszonom
Kedves Agi
nagyon sok jot kivanok nektek es koszi a jo kivansagokat.
Elfelejtettem írni, hogy biztosan segít a családállítás is
Elfelejtettem írni, hogy biztosan segít a családállítás is feldolgozni, elfogadni. Nem azonnali hatásként, de javul tőle a mindennapok hangulata is, már nem fog zavarni a fogcsikorgatás, ha elfogadod. Csak az fáj, aminek ellenállunk. (Már régen hallgattam, nem tudom, melyik CD-n van …)
Rengeteg lehetőséged van, hogy tovább lépj, neked kell megkeresni, mi az, ami Neked, Nektek használ, segít
Elfelejtettem írni, hogy biztosan segít a családállítás is
Elfelejtettem írni, hogy biztosan segít a családállítás is feldolgozni, elfogadni. Nem azonnali hatásként, de javul tőle a mindennapok hangulata is, már nem fog zavarni a fogcsikorgatás, ha elfogadod. Csak az fáj, aminek ellenállunk. (Már régen hallgattam, nem tudom, melyik CD-n van …)
Rengeteg lehetőséged van, hogy tovább lépj, neked kell megkeresni, mi az, ami Neked, Nektek használ, segít
Kedves beatrixalyssa!
Úgy akartam kezdeni, hogy én egy
Kedves beatrixalyssa!
Úgy akartam kezdeni, hogy én egy mozgássérült nő vagyok, 6 és fél hónapra születtem, és achilles-ín sorvadással élek már többmint 40 éve.
De ez egyre kevésbé fontos az életemben. Ha félévnyi ismeretség után valakinek még mindig ez a legjellemzőbb tulajdonságom, akkor le szoktam építeni.
Azt gondolom, hogy olyan ember vagyok, akinek máshol vannak a határai, mint az „átlagnak”. Ezek között a határok között kell kihozni magamból a legjobbat. Sajnálhatom magam, meg is teszem időnként, sírhatok, hőböröghetek, de ez a feladat. Szerintem mindenkinek ez, csak a pálya más.
Nekem a stresszkezelésben rengeteget segített a kineziológia és a meditáció. A kineziológia hatása olyan, mintha a mindig is letező jó tulajdonságaimat szabadítgatná ki a korlátaim közül. Van benne egy technika, amit érzelmi stressz 3oldásnak hívnak. Ezzel a saját feszültségedet is tudod oldani és a gyekekeidét is, vagy bárki másét. Ismerkedj vele a neten vagy keress meg egy szakembert, ha úgy gondolod!
Meditációval kapcsolatban pedig a kedvenc oldalam a http://www.spirit.hu . Egészen új világokat nyitott meg bennem. Egyre inkább webáruház jelleget ölt, de ha írsz magadról az oldal gazdájának, biztosan fog segíteni.
Sok sikert!
Judit
Kedves Judit
Nagyon aranyos vagy, hogy irtál nekem, biztos
lehet
Kedves Judit
Nagyon aranyos vagy, hogy irtál nekem, biztos
lehetsz benne, hogy megfogadom tanácsaid.
Azét irok ilyen keveset, mert életemben előszőr irok virtuális billentyűzettel.
Kedves beatrixalyssa!
Úgy akartam kezdeni, hogy én egy
Kedves beatrixalyssa!
Úgy akartam kezdeni, hogy én egy mozgássérült nő vagyok, 6 és fél hónapra születtem, és achilles-ín sorvadással élek már többmint 40 éve.
De ez egyre kevésbé fontos az életemben. Ha félévnyi ismeretség után valakinek még mindig ez a legjellemzőbb tulajdonságom, akkor le szoktam építeni.
Azt gondolom, hogy olyan ember vagyok, akinek máshol vannak a határai, mint az „átlagnak”. Ezek között a határok között kell kihozni magamból a legjobbat. Sajnálhatom magam, meg is teszem időnként, sírhatok, hőböröghetek, de ez a feladat. Szerintem mindenkinek ez, csak a pálya más.
Nekem a stresszkezelésben rengeteget segített a kineziológia és a meditáció. A kineziológia hatása olyan, mintha a mindig is letező jó tulajdonságaimat szabadítgatná ki a korlátaim közül. Van benne egy technika, amit érzelmi stressz 3oldásnak hívnak. Ezzel a saját feszültségedet is tudod oldani és a gyekekeidét is, vagy bárki másét. Ismerkedj vele a neten vagy keress meg egy szakembert, ha úgy gondolod!
Meditációval kapcsolatban pedig a kedvenc oldalam a http://www.spirit.hu . Egészen új világokat nyitott meg bennem. Egyre inkább webáruház jelleget ölt, de ha írsz magadról az oldal gazdájának, biztosan fog segíteni.
Sok sikert!
Judit
Kedves Judit
Nagyon aranyos vagy, hogy irtál nekem, biztos
lehet
Kedves Judit
Nagyon aranyos vagy, hogy irtál nekem, biztos
lehetsz benne, hogy megfogadom tanácsaid.
Azét irok ilyen keveset, mert életemben előszőr irok virtuális billentyűzettel.
kicsi lelek
Nem tudom miért, de ezt ide kell írnom. Interneten találtam. (Ha nem ide való természetesen gond nélkül kitörlöm innen.)
A kicsi lélek meséje
”
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, „Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte
Isten Én, vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek Isten szélesen mosolygott.
Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
– Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
– Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.
– Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
– De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
– Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
– Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.
– Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
– Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi, más, ami nem te vagy.
– Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
– Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan, vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül…és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
– Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
– Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.
– Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten. –Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
– Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát – foglalta össze Isten – mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
– Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják mennyire különleges vagyok?
– Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
– Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
– Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
– Miben akarsz különleges lenni?
– Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.
– Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
– Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd, lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
– Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges.
– Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
– Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
Mi az? – sóhajtotta.
– Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
-Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
-Senki! – válaszolta Isten.
Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
– Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.
– Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
– Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.
– Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?
– Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
– Tudsz?
– Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
– De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével, jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
– Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepetnek tűnt a válasz hallatán.
– Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon áttáncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
– De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?
– Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
– Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
– Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
– Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
– Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.
– Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni…
– Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen…?
– Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
– Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
– Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki, Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
– Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és, főleg ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
– Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.
”
/Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap/
KÖSZÖNÖM
Akkor most kérnék még egy különleges dolgot-
A
KÖSZÖNÖM
Akkor most kérnék még egy különleges dolgot-
A TÜRELMET
Puszi Neked érte
Már rég megadta 😉
FIGYELJ!
Már rég megadta 😉
FIGYELJ!
Türelem
járni is megtanultunk nem?
Néha fenékre huppantunk, néha nem. De ott volt a Türelem, önmagunkhoz. Ott volt a kitartás, ott volt a HIT. Meg tudjuk csinálni!
Néha türelmetlen vagy? Na és? Folyamat ez. Kitartás, meg a HIT, majd tovább visz. Ne méltatlankodj ezen. Fogad el, jó, most fenékre estem, most viszont felállok. Ha nem görcsölsz rajta, egyszer csak jön majd egy nevetés: TÜRELMES (is) VAGYOK. De már mióta? És észre sem vettem :D.
igy tanulsz meg járni, lépésről-lépésre járni a …
Vizen járni 😉
akkor KI is itt a GURU?
akkor KI is itt a GURU?
kicsi lelek
Nem tudom miért, de ezt ide kell írnom. Interneten találtam. (Ha nem ide való természetesen gond nélkül kitörlöm innen.)
A kicsi lélek meséje
”
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, „Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte
Isten Én, vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek Isten szélesen mosolygott.
Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
– Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
– Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.
– Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
– De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
– Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
– Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.
– Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
– Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi, más, ami nem te vagy.
– Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
– Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan, vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül…és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
– Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
– Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.
– Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten. –Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
– Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát – foglalta össze Isten – mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
– Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják mennyire különleges vagyok?
– Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
– Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
– Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
– Miben akarsz különleges lenni?
– Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.
– Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
– Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd, lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
– Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges.
– Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
– Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
Mi az? – sóhajtotta.
– Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
-Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
-Senki! – válaszolta Isten.
Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
– Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.
– Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
– Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.
– Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?
– Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
– Tudsz?
– Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
– De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével, jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
– Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepetnek tűnt a válasz hallatán.
– Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon áttáncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
– De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?
– Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
– Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
– Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
– Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
– Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.
– Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni…
– Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen…?
– Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
– Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
– Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki, Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
– Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és, főleg ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
– Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.
”
/Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap/
KÖSZÖNÖM
Akkor most kérnék még egy különleges dolgot-
A
KÖSZÖNÖM
Akkor most kérnék még egy különleges dolgot-
A TÜRELMET
Puszi Neked érte
Már rég megadta 😉
FIGYELJ!
Már rég megadta 😉
FIGYELJ!
Türelem
járni is megtanultunk nem?
Néha fenékre huppantunk, néha nem. De ott volt a Türelem, önmagunkhoz. Ott volt a kitartás, ott volt a HIT. Meg tudjuk csinálni!
Néha türelmetlen vagy? Na és? Folyamat ez. Kitartás, meg a HIT, majd tovább visz. Ne méltatlankodj ezen. Fogad el, jó, most fenékre estem, most viszont felállok. Ha nem görcsölsz rajta, egyszer csak jön majd egy nevetés: TÜRELMES (is) VAGYOK. De már mióta? És észre sem vettem :D.
igy tanulsz meg járni, lépésről-lépésre járni a …
Vizen járni 😉
akkor KI is itt a GURU?
akkor KI is itt a GURU?
Kedves Beatrixalyssa!
Nagyon együttérzek veled, én annyit
Kedves Beatrixalyssa!
Nagyon együttérzek veled, én annyit szeretnék hozzászólni a témához, hogy sérült gyermekekkel dolgoztam néhány hónapig, nekem nagyon sok mindent megtanítottak ezek a gyerekek. Először is mikor velük dolgoztam 21 éves voltam, éretlen, nagyszájú, akaratos és folyton megakartam mutatni a világnak, hogy majd én. Nem volt kialakult felelősségtudatom, a szeretetem mindenki felé elég felszínes volt többek között azért mert sokat csalódtam az emberekben és elvesztettem a babámat. Szóval egy nagy káosz volt az életem. Még a káosz előtt úgy éreztem be kell adnom a pályázatom ehhez az intézményhez nem tudtam miért(pontosabban nem értettem) egy augusztusi napon hívtak. Először nagyon megijedtem 21 évesen mit is kezdek én gyerekekkel hiszen magam is az vagyok ráadásul sérültek. Az első napom gyötrelem volt nem volt mindegy, hogy fogom meg hogy tornáztatom, hogy etetem mert ugye nekik nem fejlődik ki úgy a nyelőrendszerük mint nekünk. Ráadásul már az első napomon egy kislány epilepsziás rohamot kapott és én csak álltam ott, hogy mit akarok én itt, ez nem az én világom. De nap végén egy kisfiú megkért, hogy menjek oda hozzá és adott egy puszit olyan fura érzésem támadt, elhatároztam nem adom fel holnap is jövök, és mentem. Napról napra egyre jobban és jobban kötődtem hozzájuk szerettem őket, láttam a fájdalmat a kis szemükben éreztem minden mozdulatokba az igaz érzelmeket. Mert ők annyira tiszták és őszinték. Volt egy kisfiú(bocs de direkt nem írok neveket) mindenki azt mondta, hogynincsenek érzelmei amikor az anyukája otthagyta hétfőn vagy jött érte pénteken mintha nem is örült volna neki, semmi reakció, igazából a kollégák se szívesen foglalkoztak vele mert harapott karmolt rúgott. De valahogy nekem fontos volt ez a kisember nagyon szép kisfiú volt és volt valami a szemébe, egyszer táppénzen voltam 1 hétig, 1 hét után mikor beléptem a csoportszobába és meglátott a kissrác elkezdte felém nyújtani a kezét, a kis szeme csillogott és úgy szorított és puszilta az arcomat mint még soha senkiét. Hát mit ne mondjak elsírtam magam és csak percekig álltunk szótlanul, hogy hogyan lehettem ekkora hatással rá, én abban a pillanatban értettem meg hogy mi az önzetlen szeretet és változott meg az életem. Újra közel engendtem magamhoz egy férfit akire rábíztam az életem és már 10 éve együtt vagyunk ebből 6 éve a felesége vagyok. A sors fintora azonban, hogy nem lehet gyermekünk eddig legalábbis nem sikerült, de én nem adom fel. Rám is vár egy pici lélek valahol hogy iránymutatást adjon az élethez, még nem ismerem őt de nagyon szeretem.(bocs ha hosszú a szöveg de most legalább őszintén letudtam írni a gondolataimat még ha néhol ziláltak is)Üdv és kitartást, egészséget és sok türelmet kívánok a pici lányodhoz, mert tudom hogy az sok kell.
Kedves Beatrixalyssa!
Nagyon együttérzek veled, én annyit
Kedves Beatrixalyssa!
Nagyon együttérzek veled, én annyit szeretnék hozzászólni a témához, hogy sérült gyermekekkel dolgoztam néhány hónapig, nekem nagyon sok mindent megtanítottak ezek a gyerekek. Először is mikor velük dolgoztam 21 éves voltam, éretlen, nagyszájú, akaratos és folyton megakartam mutatni a világnak, hogy majd én. Nem volt kialakult felelősségtudatom, a szeretetem mindenki felé elég felszínes volt többek között azért mert sokat csalódtam az emberekben és elvesztettem a babámat. Szóval egy nagy káosz volt az életem. Még a káosz előtt úgy éreztem be kell adnom a pályázatom ehhez az intézményhez nem tudtam miért(pontosabban nem értettem) egy augusztusi napon hívtak. Először nagyon megijedtem 21 évesen mit is kezdek én gyerekekkel hiszen magam is az vagyok ráadásul sérültek. Az első napom gyötrelem volt nem volt mindegy, hogy fogom meg hogy tornáztatom, hogy etetem mert ugye nekik nem fejlődik ki úgy a nyelőrendszerük mint nekünk. Ráadásul már az első napomon egy kislány epilepsziás rohamot kapott és én csak álltam ott, hogy mit akarok én itt, ez nem az én világom. De nap végén egy kisfiú megkért, hogy menjek oda hozzá és adott egy puszit olyan fura érzésem támadt, elhatároztam nem adom fel holnap is jövök, és mentem. Napról napra egyre jobban és jobban kötődtem hozzájuk szerettem őket, láttam a fájdalmat a kis szemükben éreztem minden mozdulatokba az igaz érzelmeket. Mert ők annyira tiszták és őszinték. Volt egy kisfiú(bocs de direkt nem írok neveket) mindenki azt mondta, hogynincsenek érzelmei amikor az anyukája otthagyta hétfőn vagy jött érte pénteken mintha nem is örült volna neki, semmi reakció, igazából a kollégák se szívesen foglalkoztak vele mert harapott karmolt rúgott. De valahogy nekem fontos volt ez a kisember nagyon szép kisfiú volt és volt valami a szemébe, egyszer táppénzen voltam 1 hétig, 1 hét után mikor beléptem a csoportszobába és meglátott a kissrác elkezdte felém nyújtani a kezét, a kis szeme csillogott és úgy szorított és puszilta az arcomat mint még soha senkiét. Hát mit ne mondjak elsírtam magam és csak percekig álltunk szótlanul, hogy hogyan lehettem ekkora hatással rá, én abban a pillanatban értettem meg hogy mi az önzetlen szeretet és változott meg az életem. Újra közel engendtem magamhoz egy férfit akire rábíztam az életem és már 10 éve együtt vagyunk ebből 6 éve a felesége vagyok. A sors fintora azonban, hogy nem lehet gyermekünk eddig legalábbis nem sikerült, de én nem adom fel. Rám is vár egy pici lélek valahol hogy iránymutatást adjon az élethez, még nem ismerem őt de nagyon szeretem.(bocs ha hosszú a szöveg de most legalább őszintén letudtam írni a gondolataimat még ha néhol ziláltak is)Üdv és kitartást, egészséget és sok türelmet kívánok a pici lányodhoz, mert tudom hogy az sok kell.
Karmikus tortenet
Kedves Bea! A kislanyod azert jott le hozzad mert karmikus tortenete van veled.Nem vagy bunos kettotok egyessege. A lelkedben ha harag buntudat van o a tukrod neked. Sok szeretettel es turelemmel vedd ot korul mert te vagy a kislanyod es magad orvosa. Csak a merhetettlen SZERETET a segiseged.
Karmikus tortenet
Kedves Bea! A kislanyod azert jott le hozzad mert karmikus tortenete van veled.Nem vagy bunos kettotok egyessege. A lelkedben ha harag buntudat van o a tukrod neked. Sok szeretettel es turelemmel vedd ot korul mert te vagy a kislanyod es magad orvosa. Csak a merhetettlen SZERETET a segiseged.
Szia csk egy kis segitség
Szia csk egy kis segitség ha elfogadod és próbára teszed nálam müködik.
http://www.jogameditacio.hu/gyakorlatok/onmeg.html
sok szerettetel .szatmári zoltán.
Szia csk egy kis segitség
Szia csk egy kis segitség ha elfogadod és próbára teszed nálam müködik.
http://www.jogameditacio.hu/gyakorlatok/onmeg.html
sok szerettetel .szatmári zoltán.
Segítség : sérült gyermek
Velem is megtörtént a fájdalom , tudom mit érez akinek sérült gyermeke van.
Hosszú ideig tartott mire megbirkóztam a helyzettel , remélem és
talán tudom is , hogy Neked is sikerülni fog. Hatalmas próbatétel …
A szereteted fogja megmutatni az utat !
Nekem sokáig tartott , de megértettem mi a dolgom .
Teljesen megváltozott az életem , a realista programozóból segítővé váltam,
sokat tanultam (kineziológia, fülakupunktúra, reflexológia ,Bach-virágterápia, spirituális gyógyítás..)
de a legfontosabb a szeretet , aminek a legmagasabb szintjeit kell kialakítani
önmagunkban.
Segítség : sérült gyermek
Velem is megtörtént a fájdalom , tudom mit érez akinek sérült gyermeke van.
Hosszú ideig tartott mire megbirkóztam a helyzettel , remélem és
talán tudom is , hogy Neked is sikerülni fog. Hatalmas próbatétel …
A szereteted fogja megmutatni az utat !
Nekem sokáig tartott , de megértettem mi a dolgom .
Teljesen megváltozott az életem , a realista programozóból segítővé váltam,
sokat tanultam (kineziológia, fülakupunktúra, reflexológia ,Bach-virágterápia, spirituális gyógyítás..)
de a legfontosabb a szeretet , aminek a legmagasabb szintjeit kell kialakítani
önmagunkban.
Javaslat
Beatrixalyssa, őszintén tisztellek, hogy meg- és kiírod magadból.
Azt gondolom, már ez is sokat segít: megérteni, elfogadni a helyzetet. És nagyon jó, hogy ilyen sokan ennyi jó gondolatot írnak. :-)))
Igen, talán buddhanita írta, – nem olvastam teljes mélységében végig az összes választ, – hogy a gyermekek tanítanak minket. Teljesen egyetértek. A másik az elfogadás, ami sokat segít az életünk megélésében.
Könnyű mondani, tudom.
Magam is több halálon vagyok túl és sajátos vagy mondhatom ezoterikus látásmóddal is nehéz feldoglozni őket… De nem én vagyok a lényeg.
Az első gondolatom az volt, hogy írnom kell neked. És én ilyenkor már nem hezitálok.
Talán 1-2 gondolattal és módszer megtanításával segíteni tudlak. De nem szeretnék illúziókat éltetni. Ezért azt mondom, ha van kedved, találkozzunk, – ha nem pesti vagy, akkor skype-on is megoldható a dolog. Elmondom, megmutatom+megtanítom, mire gondolok. Folytassuk személyesen+magánban, ha érdekel.
Tegyünk egy próbát, és hogy megnyugtassalak: mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül ajánlom.
Szeretettel kívánok neked erőt és további kitartást: Marcsi.
Sütő Mária
http://www.eromerito.hu
eromerito@eromerito.hu
Javaslat
Beatrixalyssa, őszintén tisztellek, hogy meg- és kiírod magadból.
Azt gondolom, már ez is sokat segít: megérteni, elfogadni a helyzetet. És nagyon jó, hogy ilyen sokan ennyi jó gondolatot írnak. :-)))
Igen, talán buddhanita írta, – nem olvastam teljes mélységében végig az összes választ, – hogy a gyermekek tanítanak minket. Teljesen egyetértek. A másik az elfogadás, ami sokat segít az életünk megélésében.
Könnyű mondani, tudom.
Magam is több halálon vagyok túl és sajátos vagy mondhatom ezoterikus látásmóddal is nehéz feldoglozni őket… De nem én vagyok a lényeg.
Az első gondolatom az volt, hogy írnom kell neked. És én ilyenkor már nem hezitálok.
Talán 1-2 gondolattal és módszer megtanításával segíteni tudlak. De nem szeretnék illúziókat éltetni. Ezért azt mondom, ha van kedved, találkozzunk, – ha nem pesti vagy, akkor skype-on is megoldható a dolog. Elmondom, megmutatom+megtanítom, mire gondolok. Folytassuk személyesen+magánban, ha érdekel.
Tegyünk egy próbát, és hogy megnyugtassalak: mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül ajánlom.
Szeretettel kívánok neked erőt és további kitartást: Marcsi.
Sütő Mária
http://www.eromerito.hu
eromerito@eromerito.hu
idézet
Halihó!
Találtam még egy „verset” a neten. Hátha ide illik…
> „AZT MONDTA, NEM!
>
>
> Megkértem, hogy adjon lelki fejlődést,
> De Ő azt mondta: nem!
> Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de Ő hajlandó
> megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzon.
>
> Megkértem, hogy vegye el tőlem a büszkeségemet,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem
> nekem kell feladnom azt.
>
> Kértem, hogy adjon nekem boldogságot,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, csak az áldását adhatja, a boldogságom rajtam
> múlik.
>
> Kértem, hogy adjon nekem türelmet,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, hogy a türelmem a megpróbáltatás mellékterméke.
> Nem megkapni, megszerezni kell.
>
> Kértem, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól,
> De Ő azt mondta: nem.
> „A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz
> Hozzám.”
>
> Kértem, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
> De azt felelte: nem.
> Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak
> átmeneti.
>
> Kértem, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret
> engem.
> Erre azt felelte: „Látom, kezded már érteni.”
>
> Kértem erőt.
> És adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
>
> Kértem bölcsességet.
> És adott problémákat, hogy megoldjam őket.
>
> Kértem bátorságot.
> És adott veszélyeket, hogy legyőzzem Őket.
>
> Kértem szeretetet.
> És küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
>
> Kértem kegyet.
> És adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam,
> Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
>
> Az imáim meghallgatásra leltek.”
Üdv:
Gyuri
Köszönet
Köszönöm, rajta vagyok.
idézet
Halihó!
Találtam még egy „verset” a neten. Hátha ide illik…
> „AZT MONDTA, NEM!
>
>
> Megkértem, hogy adjon lelki fejlődést,
> De Ő azt mondta: nem!
> Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de Ő hajlandó
> megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzon.
>
> Megkértem, hogy vegye el tőlem a büszkeségemet,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem
> nekem kell feladnom azt.
>
> Kértem, hogy adjon nekem boldogságot,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, csak az áldását adhatja, a boldogságom rajtam
> múlik.
>
> Kértem, hogy adjon nekem türelmet,
> De Ő azt mondta: nem.
> Azt mondta, hogy a türelmem a megpróbáltatás mellékterméke.
> Nem megkapni, megszerezni kell.
>
> Kértem, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól,
> De Ő azt mondta: nem.
> „A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz
> Hozzám.”
>
> Kértem, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
> De azt felelte: nem.
> Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak
> átmeneti.
>
> Kértem, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret
> engem.
> Erre azt felelte: „Látom, kezded már érteni.”
>
> Kértem erőt.
> És adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
>
> Kértem bölcsességet.
> És adott problémákat, hogy megoldjam őket.
>
> Kértem bátorságot.
> És adott veszélyeket, hogy legyőzzem Őket.
>
> Kértem szeretetet.
> És küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
>
> Kértem kegyet.
> És adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam,
> Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
>
> Az imáim meghallgatásra leltek.”
Üdv:
Gyuri
Köszönet
Köszönöm, rajta vagyok.
Sokkal nagyobb problemak is vannak egy emberrel, minthogy a
Sokkal nagyobb problemak is vannak egy emberrel, minthogy a fogat csikorgatja. Lehetne sokkal rosszabb is. En is csikorgatom a fogam, es tudom, hogy feldolgozatlan agressziora utal. Ez a kislany valoszinuleg sok dolgot hordoz a lelkeben, amiket nem emesztett meg. Ha tenyleg annyira szereted, akkor ne a sajat igenyeid helyezd az ovei ele. Te felnott vagy, Te mar tudod, hogy hogyan lehet kezelni az agressziodat. Szedj rendszeresen magneziumot es kalciumot, mert erre a noknek fokozottabban szukseguk van, leven a menstruacio soran rengeteget veszitunk a nyomelemekbol. Idegesseg ellen letezik homeopatias szernek minosulo valeriana bogyo, es szerintem nagyon hatasos. Es mindenekfelett megertes es onuralom. Probald kideriteni az okat, hogy miert csikorgatja a fogat, ahelyett, hogy oruletbe kergeted magad. Egy gyermek felelosseg, ha serult, ha nem. Kepzeld magad a helyebe, az talan segiteni fog… Ha szereted, akkor annak elvileg elegnek kell lennie az ilyen jellegu problemak athidalasara. Minden jot es sok sikert…
Sokkal nagyobb problemak is vannak egy emberrel, minthogy a
Sokkal nagyobb problemak is vannak egy emberrel, minthogy a fogat csikorgatja. Lehetne sokkal rosszabb is. En is csikorgatom a fogam, es tudom, hogy feldolgozatlan agressziora utal. Ez a kislany valoszinuleg sok dolgot hordoz a lelkeben, amiket nem emesztett meg. Ha tenyleg annyira szereted, akkor ne a sajat igenyeid helyezd az ovei ele. Te felnott vagy, Te mar tudod, hogy hogyan lehet kezelni az agressziodat. Szedj rendszeresen magneziumot es kalciumot, mert erre a noknek fokozottabban szukseguk van, leven a menstruacio soran rengeteget veszitunk a nyomelemekbol. Idegesseg ellen letezik homeopatias szernek minosulo valeriana bogyo, es szerintem nagyon hatasos. Es mindenekfelett megertes es onuralom. Probald kideriteni az okat, hogy miert csikorgatja a fogat, ahelyett, hogy oruletbe kergeted magad. Egy gyermek felelosseg, ha serult, ha nem. Kepzeld magad a helyebe, az talan segiteni fog… Ha szereted, akkor annak elvileg elegnek kell lennie az ilyen jellegu problemak athidalasara. Minden jot es sok sikert…