Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
„…Mint ismeretes, a kagylóba került idegen anyag – például egy homokszem – irritáló hatást fejt ki, ami ellen a kagyló úgy védekezik, hogy egy konhin és egy aragonit nevű ásványi anyagot „izzad” ki, amivel burokként körülveszi az idegen szemcsét. Így keletkezik a gyöngy…” Popper Péter
Mint a fentiekből is kitűnik irritáció hatására a kagyló igazgyöngyöt termel.
Mi zajlik le bennünk, ha valaki vagy valami irritál?
„Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat.”
Ezt nem rég találtam egy P.P. interjúban. Mától kezdve írom…
Ez nem vicc, oda szerintem nem illik, de aranyos:
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Elkezdtem olvasni Eckhard Tolle-tól könyveket. A Most hatalma, és nem sikerül megfigyelnem gondolataimat, vagy csak egy pillanatra. Ahogy elkezdtem, annál több lett bennem. Ehhez kérnék segítséget hogy kinek hogy sikerült, mennyi idő alatt.
Vannak viccek, amelyekben a poén mellett meghúzódik egy önismereti tanítás is.
Nevessünk jót rajtuk és közben ismerjük fel, hogy mit tanítanak mélyebben, mi az üzenetük számunkra!
Nemrég olvastam az „Érzelmi Felszabadulás Technika”-ról. Aztán írtam annak, akitől kaptam, hogy nincs olyan félelmem – fóbiám, amin kipróbálhatnám. De közben beköszöntött a szúnyog szezon. És szombaton vettem észre, hogy valósággal rettegek tőlük. Szinte csak rá gondolok és viszketni kezdek. – Na jó, ez egy kicsit túlzás, de igen zavarnak.
Mostanában kezdek azzal szembesülni, hogy nagyon könnyen tudok papolni másnak, hogy mit csináljon meg hogyan, DE én magamon gyakorlatilag alig tudok valamit „változtatni”.
Vannak Sirály cuccaim, vannak medik, amiket szeretek és csinálok és vannak olyanok, amiket nem értek. Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy azokat hogy kell.
Pl: Merülj el a ….., Érezd át ….. Vagy, keresd meg magadban és indulj el felé… stb, kérdezd meg a belsődet, stb…. passz, ezeket nem értem, hogy kell…
Aki belenézett a dél-afrikai focivébébe, annak nyilván feltűnt a meccseket kísérő, feldühödött darázsrajra emlékeztető folyamatos alapzaj. Világméretű botrány van belőle sportrajongók körében, gyakorlatilag mindenki egy emberként gyűlöli, szitkozódik, acsarog, betiltását követeli a vuvuzelának.
Először hallgatva a nyitómeccset én is elcsodálkoztam: ez most komoly, ez így fog menni végig, tényleg?
A napokban újra elkezdtem foglalkozni a szüleim felé meglévő – megmaradt érzések feldolgozásával. Régen éveken keresztül ezt gyakoroltam, hiszen a legtöbb problémám valahonnan innen gyökeredzik és itt is tudtam azokat feloldani. Aztán eljutottam egy viszonylag oldottabb állapotba, nem kellett annyit foglalkoznom a szüleimmel, nem voltak konfliktusaink.
Persze-persze életfeladata mindenkinek van, amit keresgélnek, kutatgatnak az emberek, ezt hívják útkeresésnek, „önmegismerésnek”, de a küldetés nem ez. Míg az életfeladat az egyénre irányul – hogy önmaga fejlődjön valamerre – addig a küldetés túlmutat ezen, s egy tágabb összefüggésben értelmezve „kifelé” irányul. Aki életfeladatot teljesít sétál, leül, továbbmegy, nézelődik, elkanyarodik, hátrál, bolyong, ugrik, megáll, stb. Aki küldetést, az többé-kevésbé egyenesen, kitartóan egy irányban halad a cél felé.
