Archívum: Blogbejegyzés

Nekem szerintem kezdettől fogva a szabadság a mozgatórugóm. Ez motiválja a lelki fejlődésemet, erre vágyom nagyon erősen.
Azt gondoltam, majd ha levedlem a sok-sok félelmemet, görcsösségemet, amik miatt nem merem felszabadultan játszani az életet, majd akkor milyen szabad leszek. Csak teljesen ellazulva belevetem magamat az élet sűrűjébe, könnyedén befogadok és elengedek mindent, ami jön vagy megy…és csak áramlok, amerre visznek az események, mindenféle félelem, gátlás nélkül: szabadon játszom.
Több éves munkám van abban, hogy ezt az állapotot elérjem.

A CSI helyszínelők egyik epizódját néztem este, amiben az egyik tapasztalt rendőr egy bandával folytatott tűzharc során véletlenül az egyik társát lőtte meg, özveggyé téve ezzel annak várandós feleségét.
Mikor a kollégája tudatta vele a helyszínelés váratlan eredményét, nehezen, de tudomásul vette, hogy ezzel a halált okozó hibájával együtt kell élnie.

A Szaturnusz és az apa utáni feltétlen igény

14 éves korom óta mindig van párkapcsolatom. Folyamatosan volt mellettem valaki. Egyik kapcsolatból úgy léptem ki, ha jött egy újabb kapcsolat, ami kihúzott belőle. Egyedül soha nem hagytam el senkit. Képtelen voltam rá, nem tudom az okát, csak nem tudtam megtenni. Megvártam, míg felbukkan egy újabb kapcsolat lehetősége és miután biztos voltam benne, hogy az újabb kapcsolat tényleg sokkal jobbnak ígérkezik, mint a régi, akkor kiléptem a meglévő kapcsolatból és azonnal beléptem az újabb kapcsolatba. Ilyen voltam, így működtem.

Masaru Emoto arra kéri a világot, hogy egy rövid imával segítsünk meggyógyítani a fukusimai atomerőmű vizét, elejét véve ezzel egy nagyobb hatósugarú radioaktív fertőzésnek. A víz nem ismer határokat.
Minden embernek a világon
Kérlek benneteket, hogy küldjétek szeretet- és hálateli imáitokat a fukusimai atomerőmű vizének, Japánba!

~Minden neszben ott mozgolódik az az ízletes keserűség.Ha az égben is úgy akarják, hogy megvesszek, nem tiltakozom. Belefáradtam.Igen ez a közöny ragadós és folytonos.A kedvek formázhatóak, mint a gyurmák,s azt hiszem az én kedvem alabástrom,rajta se lábnyomok, se léptek, az én szívembe pedig szabad az út ki-be.Nem kell kopogni se, felveszem a tapintatlanság tükrét, integet mint cirkuszi bohóc egy ocsmány tükörkép. Hát halljuk! Úgy is mindenki sejti. Hát írjuk le. Úgy is érzi mindenki, mit rejt az álarc, mit takar a mogorvaság.Legyetek vulgárisak, vagy prűdek, nem érdekel.Már ugyan mindegy.

Életem során többször is kerültem erre a pontra: meghalni és újjászületni ugyanabban a testben, levedleni teljesen régi bőröm remélve, hogy alatta van egy másik… egy új és friss… és menni tovább meg nem állva.
Ezekben az élethelyzetekben mindig megfordul a fejemben az, hogy mindez nem más, mint folytonos menekülés valami állandóság elől, valami felelősségteljes státusztól, magam elől, a sorsra bízva minden fontos döntést.

Miközben mi maximálisan törekszünk arra, hogy mindig a gyakorlati valóságból induljunk ki és az asztrológiai sorsképletekből, amelyeknek igen is, van tárgyi valóság-alapja, tehát az anyagi valóság – és a szellemi valóság kölcsönös összefüggése alapján, van metafizikai valósága is, kimondottan olyasmiket „merészelünk” csakis szellemileg valóságosnak megnevezni, aminek van biztos megfelelője a gyakorlati – anyagi valóságban, addig viszont mások, akik minket lekóklereznek és szélhámos-oznak, de még azok is, akik csak amolyan toleránsan szkeptikus közömbösséggel viszonyulnak hozzánk és a mi tudomá

Ez egy olyan, lényegi és fontos különbségtevő – meghatározás, amit a különböző tanulmányaimból ki lehetne ugyan következtetni, de amit – egyelőre – csak most sikerült ilyen tömören az Asztrologosz-nak a „Mester, vagy Csaló” c. rovatában megfogalmaznom.

Patandzsalival csak az a bajom, hogy, amiként a hinduizmusnak általában, a fizikai lét szakrális funkciójáról, ugyanúgy nincs gőze neki sem az individuális tudat – tehát a személyi öntudat! – szakrális fontosságáról. Arról tehát, hogy csakis jól megtisztított és reflexiós világosságában megerősödött személyi tudatra – másoktól nem befolyásolt, másoknak nem alárendelt világos öntudatra! – lehet egyetemes tudatot alapozni.

Furcsa álmom volt. Valami volt a kezemben és olyan érzésem volt, mintha az épület 6. emeletére kellene felmennem lifttel. Különös volt, mert a lift nyitott volt és olyan volt, mint egy hinta.
Már benne ültem, mikor egy-két ember jött még, lehet, hogy régi gyerekkori barátnők voltak. Azt hiszem úgy volt, hogy jönnek ők is velem. Megállították a liftet. Aztán az egyik lány elszaladt, nem jön, vagy nem mer. Azután a másik is elment. Mintha megijedtek volna. Én meg ott maradtam egyedül a hintázó liftben.