A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Megtaláltam itt tartózkodásom első négylevelű lóheréjét. Szeretek négylevelű lóherét keresni. Amennyiben találok lóheréket, kicsit megállok és nézem őket és négylevelű lóherét keresek. Meg is találom őket. Szép lassan egy kedves szokássá válik számomra, hogy négylevelű lóherét keresek. Kellemes időtöltés. Jelképez számomra valami különlegeset. Kevés van belőle, de LÉTEZIK, és ha akarom én meg is találom őket. Élvezem!
Beszéljünk a mindennapi gyakorlatról, különböző helyzetekről, megoldásokról, tettekről, mindenről, amit nem a „fejünkben” csinálunk, hanem kinn az életben. Vagyis most a tett, csinálás és „mozgás” legyen a téma.
Elvették a hangomat néhány napra. Ilyen még nem történt velem. Furcsamód jól esett, talán vágytam rá titokban. Állítólag február 13-án elkezdődött a vizsgaidőszak számomra és a hozzám hasonló Nyilas felszálló holdcsomóval rendelkező sorstársaim számára. Könnyen lehet, én mindenesetre komolyan vettem ezt a kis próbatételt.
Az egész egy elég kellemetlen kérdéssel kezdődött. Felmerült már korábban is a kérdés, de akkor elhessegettem, most viszont már nem volt mire fognom, hogy miért ne nézhetnék szembe a válasszal, így hát megtettem.
Ki vagyok én? – szólt a kérdés.
Figyeltem befelé és azon rétegek mögött, amelyekkel eddig éltem az életemet, most nem találtam semmit sem. Ez a semmi nem a nem tudás semmije volt, nem azért nem láttam ott semmit sem, mert nem volt elég érzékeny az érzékelésem, hanem azért, mert tényleg nem volt ott semmi sem!
Ez meglepett.
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Ősbizalom!
Kedves Huszti Sanyi!
Tegnap is meg akartalak köszönteni, aztán valahogy mégis eltelt az idő. Azon gondolkodtam, mit is mondhatnék, küldjek egy sms-t, de valahogy nem tetszett az ötlet. Az ötlet ma reggel jött, hogy ha már itt írok blogot, akkor ezt a lehetőséget használom ki.
Gondoltam küldök Neked egy idézetet! Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyvéből származik.
Életünkben, mikor emberekkel találkozunk, néha a kapcsolódást inkább ütközésnek érezzük. Ennek általában két oka van. Az egyik, hogy eltérnek a vágyaink, nem ugyanazt akarjuk, várjuk egymástól, egyszerűen mást akarunk. De az is okozhat ütközést, ha nem adjuk meg azt, amit a másik akar, ha bántóan viselkedünk egymással, ha nem tartjuk tiszteletben a másik határait, világát, életét. Fizikális síkon, és érzelmi síkon is van egy láthatatlan határvonal mindenkinél, amibe ha belép valaki hívatlanul, azt bántónak, tolakodásnak vesszük, és zavarónak tekinthetjük.
Gondoltam egyet és megosztom veletek szívem fájdalmát, ami már egy ideje kínoz:
Mit jelent számomra a spiritualitás?
– A spiritualitás előtt még szabadon érezhettem, ami épp jött, vagy tetszett. A spiritualitás után csak a feltétlen szeretetet volt helyes éreznem.
– A spiritualitás előtt még szabadon élhettem az élet bármely eszközével. A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre.