A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Közeledik a húsvét. Ezen elgondolkodva szeretnék egy kis közvélemény kutatást csinálni.
Vajon melyik család mit őrzött meg a régi hagyományokból?
Ki hogyan készülődik az ünnepre? Kinek min van a hangsúly? Kinek mi a fontos? Mi az ami még manapság is megmaradt a húsvét kapcsán a családokban? Az ajándékozás, a locsolkodás, a közös étkezés, közös beszélgetés, vagy az együtt töltött idő?
Fest-e még valaki tojásokat? Szokás-e még a tojásokat eldugni, hogy a gyerekek megkeressék?
Beleraktátok a bogarat a fülembe,kérlek segítsetek! A szellemekkel kapcsolatban, illetve a szellem-megszállással kapcsolatban szeretnék többet megtudni. Mik a szellem-megszállás tünetei, mikor kell szakemberhez fordulni, amit tudtok erről honnan merítitek? Nagyon érdekelne az autentikus irodalom evvel a témával kapcsolatban, főleg olyanok amik valamilyen bizonyítékokkal is alátámasztják effajta tudásukat.
– Nem akarok megváltozni! – Megállt a kezemben a kanál.
– Tessék? – meredtem a barátnőmre. Arra, aki ki nem hagyott volna egy eseményt, egy találkozót, egy könyvet, hogy abból ne szűrjön le tanulságokat saját életére. Aki előadásokat hallgatott, tanfolyamokat végzett, állandóan meditált, hogy elérje hőn áhított boldog életet, lelki egyensúlyt. Mindig agyalt, mindennek a titkát meg akarta fejteni, hogy minél tudatosabban éljen, és irányíthassa az életét.
Valóban sokat változott, ezért is lepett meg ez a kijelentése.
A Szeretet-ről sok szó esik, itt is van már több topikja:
A Szeretet törvénye – https://onmegvalositas.hu/blog/joo_violetta/szeretet_torvenye
Bert Hellinger: A működő szeretet – https://onmegvalositas.hu/cikk/bert_hellinger_mukodo_szeretet
Ennek ellenére egyik meghatározása sem tökéletes, talán nem is létezik (hiszen a tudomány még semmilyen műszerrel nem mérte meg, pedig ő „TUD”)
Most én is kaptam egy „meghatározást”, amit megosztok veletek: „Szeretettel üdvözöllek!
Újra eltelt egy hónap jönnek a szerdai klubok. Holnap Tapolcán, jövő héten Veszprémben, két múlva újra Budapesten.
„…Nemegyszer kerültem kritikus élethelyzetekbe úgy, hogy visszautasítottam olyan mentőöveket amiket lehetőségem lett volna elfogadni, mert addigra megtanultam értékelni ezen helyzetek maradéktalan átélését. A mentőövek gátolják az úgynevezett „legmélyebb pontra jutás” megtapasztalását. A legmélyebb pontra jutás fogalma a teljes elengedést jelenti, és jól ismert egyes súlyos problémák pl. az alkoholizmus kezelésében.
Egy akut végzetes szituációban az elme próbál ahhoz ragaszkodni ami számára már megszokott. Légvárépítéssel, eltereléssel, nyugtatókkal, droggal és alkohollal, és megannyi más módszerel próbálja jóra fordítani a szituációt ahelyett hogy szembenézne vele és átküzdené magát rajta.
Tegnap Domoszlai Katival beszélgettem és szóba került az egregorok működése, működtetése. Kati tömören elmesélte a lényeget és az felkeltette az érdeklődésemet. Meg van valahol Gyurkó Zsolti ilyen témájú tanítása, de különösebben nem izgatott fel eddig.
Mostanában többször is sikerült olyan helyzetbe keverednem, amikor nem tudtam őszintén képviselni önmagamat. Nem tudtam egyértelműen kimondani, hogy mit szeretnék, vagy pedig azt ugyan elmondtam, de nem tudtam megindokolni, hogy miért is kérek, s ezért kérésem nem talált meghallgatásra. A másik fél egyszerűen „lehengerelt”, s én látszólag elfogadtam az ő igazát és csak jóval később döbbentem rá, hogy miért is úgy álltam a dolgokhoz.
Amikor nem tudtam kimondani, hogy mit szeretnék, akkor egy belső gátlással szembesültem, már csak utólag.
X. A kilencedik törvény
A Szeretet, az egység és az egészség törvénye
avagy a mindenható õserõ és a nyitott lét törvénye
„Szeretet nélkül õrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)
Néztem ma este a Világok harca filmet, elsősorban a látványért és az izgalomért, amit nagyszerűen felkorbácsolt a rendező. Utána még a hatása alatt az UFO invázióról fantáziáltam, meg eszembe jutott, hogy majd elmegyek Szöllősi Zolival megnézni az erről szóló legújabb Hollywoodi filmet, amikor beugrott, hogy mi lesz jövőre!
Persze lehet, hogy nagy marhaságot mondok és jövő év végére megbánom az egészet, de most valahogy annyira helyesnek érzem.
Honnan tudjuk, hogy számunkra a jó úton vagyunk? Mi jelzi az igazság ösvényét ha rajta járunk? A spirituálisan műveletlen embernek mi jelezheti a helyes irányt?
Sok tanítást félre lehet értelmezni, még magunkat is becsaphatjuk és minket is becsaphatnak. Ilyen kavalkádban honnan tudja az ember, hogy a megfelelő irányba tekint ha épp arra néz? A mindennapi életben ez miként mutatkozik meg?