Archívum: Blogbejegyzés

Felismertem hogy nem! Ha új környezetbe kerülök, ahol semmit sem tudnak rólam, akkor nekem lesz dolgom azokkal az előítéletekkel, amelyeket az ,,elődeim”ott hagytak. Lehet ez egy munkahely, egy párkapcsolat, stb.
Szóval nem indulhatok tiszta lappal, hanem ott kell folytatnom a történetet, ahol mások abbahagyták, és az én történetemet is folytatja majd valaki…s ez így megy tovább.
Akárhová is kerülünk az életben, igenis van jelentősége, hogy mit hagyunk magunk után!

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy „Rímmel-lélekkel”, vagy akár „Hittel-lélekkel”, vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. – érzeti, érzékelő megélői?

Véletlenül találtam valamelyik nap és egy körkérdés közzététele jutott most eszembe róla.
Erre a képre akár meditálni is lehetne.

Kinek mit mond ez a kép?

Képzeljük el, hogy az életünk, jelen pillanatban az anya méhben zajlik. Születéshez készülünk. Bent minden jó, teljes ellátás, semmiért nem kell küzdeni, nincsenek problémáink. Jó dolog belül lenni.
Egyszer csak a méh, elkezd összehúzódni. Mindenhonnan nyomást szorítást érzünk, nincs kiút, a méhszáj nem nyílt még meg, be vagyunk zárva, nincs menekvés. Egyszer csak a méhszáj megnyílik, és a szabadság érzésétől megbódulva, minden erőnkkel elkezdünk

Túl gyakran fordul elő velem, hogy meghallok, elolvasok egy mondatot, és nem az jön le, amit hallok, látok, hanem az, ami szerintem mögötte van!
Ilyenkor már szinte reflexből arra irányítanám a figyelmemet és a beszélgetés folytatását, ez sokszor be is válik, de néha csak néznek rám, elég furcsán…
Vannak élethelyzetek, amikor nem mindig azt mondom, amit gondolok?

Mi az elfojtás, hogyan jön létre, miben akadályoz és milyen célt szolgál az életünkben?
Azt mondom magamról a düh, nem helyén való, – nem is szoktam dühös lenni -, mégis valami oknál fogva ilyen helyzetekbe kerülök. Valami dühít, már-már kifakadok, de mégsem teszem, mert hát ez hogy néz ki? Nem is én lennék, ha dühös lennék. A felszínen marad a higgadt fej, a mélyben mégis kavarog az indulat. Ismerős?

Holott minden minőség bennünk munkál.  Ezt kellene elfogadnunk legelőször is. Meg azt, hogy ez nem baj, vagy alávaló. Csak van.

Mit jelent ez?

"Atyám, ne bátsd őket, nem tudják, mit cselekszenek "

"a mennyek országa bennetek van"

Szeretném megosztani Veletek a tapasztalatomat magunkról, emberekről. Szóval arra jöttem rá mostanában, hogy mintha az ember úgy „működne” mint egy távirányítós TV?!
Mert amikor valaki megbánt minket, akkor egy olyan „csatornára, üzemmódba” váltunk, amit a „sértés” funkció gomb (távirányítón) váltott ki. Ha valaki megnyom egy gombot rajtunk, akkor mi azonnal arra „kapcsolunk” reagálunk, mintha nem is mi irányítanánk az életünket!! De gondolom ez csak azokra igaz, akik még nem igazán értek el magasabb szinteket a tudatosságban?!

Már néhány héttel ez előtt megfogalmazódott bennem a szándék, hogy az önvédelem témakörében írok egy cikket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit ért, ki mit nevez önvédelemnek. Fontos-e az önvédelem, jogos-e az önvédelem. Mit nevezhetünk önvédelemnek, és hol lehet a végső határ, tehát meddig önvédelem az önvédelem? Fel tudjuk e emelni az önvédelem fogalmát spirituális magasságokba, vagy az önvédelem csak a fizikai síkon nyilvánul meg?

Szeretnék segítséget, tanácsot kérni tőletek egy számomra rejtélyes dologban. A munkahelyemen olyan gépen dolgoztam, amin digitális kijelzőn mutatta a leütött darabszámot. Érdekesnek találtam, hogy ha véletlenül rápislantottam, ilyen pl: 555. 777, 888, 999 számokat láttam. Eleinte megmosolyogtam, nahát micsoda véletlen. De ez annyira