Archívum: Blogbejegyzés

Mindannyian szeretetkoldusok vagyunk.

A múlt hetem szeretném összefoglalni, elég rázós volt, jobb is, hogy csak most ragadok „tollat”.

Minden száll összefut, ezt már korábban is tapasztaltam, de amióta blogolok, még szembetűnőbb.

Irtam már a szivnyitási technikáról, ahol Sikkám egy nagyon fontos kérést tett fel nekem: mikor zárul, figyeld meg és miért?

Elgázolt társát próbálja újraéleszteni a cica !
Megható jelenetet rögzített egy kamera egy törökországi utcában.

Két órán keresztül próbálta újraéleszteni elgázolt társát.
…Csodával határos módon, talán a szívmasszázsnak hála, az elgázolt állat túlélte a balesetet. Végül is egy állatkórházban meggyógyították.

Rendre a kapcsolatok útvesztőjében találom magamat. Nem vadászok, hanem nyitott szemmel járok, hogy nehogy elmenjek a nagy Ő mellett. Találkozom, ismerkedem lányokkal, akik 1-2 beszélgetés során kinyílnak és megmutatják magukat. Problémáikat, gondjaikat, titkaikat, vágyaikat, álmaikat. Tudom mekkora felelősség, és tisztesség, hogy rám bízzák „magukat”. Általában nincs is ezzel gond. Végre találkozom egy „olyan szép virágszállal, kinek lelkének illata menten rabul ejt, s csodálom szirmait”.

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki
ezt mondta Istennek, „Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már
az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!

De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és

Úgy éreztem, nyitnunk lenne jó egy blogot az idézetekről. Kezdésnek az ALÁZAT-ot választottam.
“A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

Van úgy, hogy az ember érzi, hogy bezárult egy helyzetbe, lehetőségbe, szerepbe. Az élet a kudarcokkal, nehézségekkel, lelki problémákkal, – netalántán betegséggel – figyelmeztet, hogy rossz vágányra tértünk.

Talán elsőre kicsit ellentmondásosnak tűnik a cím, de épp azon gondolkodtam, hogy vajon a félelemnek milyen szerepe lehet az életünkben. Úgy gondolom igenis hasznos és szükséges. Ide sorolnám azt is ha valakiben félelmet keltünk.

Sziasztok!

Ma mentem az utcán és mindenen vigyorognom kellett. Elhaladtam egy virág mellett, melynek kelyhéből egy tetőtől talpig virágporos dongó kecmergett elő. Az út túloldalán egy fiú, pitbullos pólóban sétáltatott egy apró westie-t. Minden olyan mókássá vált.
Körülnéztem az úttesten, léptem egyet és hirtelen az villant be:
MOSOLYRA VAGYUNK TEREMTVE.

Szóval, emberek, mosolyogjatok! 😀
Egy kicsit most ne tépelődjünk, ne gondolkozzunk, csak mutassuk meg milyen vidám valójában az élet!

Mosolyogjatok!
Szeretlek Benneteket! 🙂

„A legtöbben teljesen azonosulnak a fejükben hallható hanggal – az önkéntelen és kényszeres gondolatfolyammal, illetve a gondolatokat kísérő érzelmekkel –, így azt mondhatjuk róluk: az elméjük megszállta őket. Amíg erről mit sem tudsz, azt hiszed, hogy te a gondolkodó vagy. Ez az egós elme. Egósnak nevezzük, mert ez esetben önmagad, éned (egód) tudata van minden gondolatodban, minden emlékedben, minden értelmezésedben, véleményedben, nézőpontodban, reakciódban és érzelmedben. Ez – spirituális értelemben – tudattalanság.