Világfájdalom?

A múlt hetem szeretném összefoglalni, elég rázós volt, jobb is, hogy csak most ragadok „tollat”.

Minden száll összefut, ezt már korábban is tapasztaltam, de amióta blogolok, még szembetűnőbb.

Irtam már a szivnyitási technikáról, ahol Sikkám egy nagyon fontos kérést tett fel nekem: mikor zárul, figyeld meg és miért?

Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások, gondoltam rávezetésnek irok egy blogot, az Egy-ségről. Nos, ami meglepett, szinte alig volt odafirkantás, bevallom, azt hittem, sokan ezen dolgozunk, majd ömleni fog a bejegyzés áradat, igy tisztába fog kerülni az egész. Nem igy lett.

Folytattam itthon a szivnyitás technikákat. Megfigyeléseim alapján, volt, mikor spontán kinyilt, volt, amikor akár hogy is próbálgattam, nem akaródzott. Egyre csak erősödtek a vágyak, a félelmek bennem. Először maga a párkapcsolat hiánya, ami végül rávezetett arra, mekkora önsajnálat él bennem. Na ezt ki is beszéltük itt, nagyon sokat segitettetek. Ekkor figyeltem meg, a szivem mikor is van nyitva?? Mikor nem fél. Mikor nem a fájdalom él bennem.

Gondoltam megnézem, mi ez a félelem? Na mi? Félek a fájdalomtól. Az újabb sérüléstől. Neki is fogtam. Eggyévállás gyakorlatok a fájdalmakra, félelmekre. Volt, mikor kiszakadt belőlem, egy-egy dolog, sirtam is keservesen, de mindig egyfajta könnyebbség lett rajtam úrrá, valahogy mindig boldogabb voltam, mint előtte. Na, mondom, jó nyomon járok.

De minél inkább magamba néztem, egyre jobban zavart az emberek fecsegése. Majdnem másfél órát utazunk a céges busszal be a munkahelyemre, minden nap ugyanaz: ki hogy van öltözve, ki hogyan kef-l , ki milyen, stb. Dühöngés, szidják a gyárat, meg azokat, akik rendszerint a buszon éppen akkor nem voltak jelen. Minden nap elhatároztam, ha megjön a fizetésem, rohanok a boltba egy fülhallgatóért. Mert nem BIROM már ezt tovább hallgatni. Aztán rájöttem, el akarom nyomni a nekem nem tetszőt. Igy elkezdtem magam megfigyelni. Amig itthon vagyok, minden rendben. Harmónia, béke, gondolatok, jó, munka is van magamon, akkor azért elég nehéz is tud lenni, de mire jön a munkába való készülődés, feszült, ideges leszek. (gyári munka erről is volt már blogom). Erre mit veszek észre? Felszállok a buszra, azonnal megcsap a légkör: ki milyen érzelmi állapotban van. Na nem foglalkozom vele, elkezdek meditálni közben, gyakorlom a Figyelem technikákat. De hol vagyok én a buszon tulajdonképpen? Egy külön világban. Ledöbbentem. A testem velük utazik, de én máshol vagyok. Igy élem az életem, mindig máshol vagyok. Szándékosan odafordultam. Most már egyre jobban figyeltem, ki mit mond, mi él benne közben, és magamban mi van?

Kirajzolódott a szemem előtt egy szinpad, ahol a szinészek a kollégáim voltak, én meg ülök a súgó ablakban. Kukkolok. Rá akartam jönni, mi ez a beszéd, a fecsegés? Nos, számomra mindig is valami infó adás-kapást jelentett. De rá kellett jönnöm, az emberek unalomból is csak beszélnek. Nem tudnak önmagukkal ellenni. A szavak jelentése viszont bennem egyre jobban mélyültek. Hihetetlen csoda a magyar nyelv: GOND-olat. ÖL-elés. KÉT-ség. stb.
Egyre jobban figyeltem, már a szünetekben is, a barátnőimet. Egymást túl kiabálják. öten beszélnek hat témáról. Ültem és néztem. Nem szálltam bele a játékba a „Bohóc” énemmel. Ült mellettem Barbi. Odafordulok, látod, túlkiabálják egymást,(magamban tovább:- hol van itt a szeretet és a tisztelet? Szeretjük mi egymást?) Erre ő, ja, ja, és odafordul és elkezd ő is belekiabálni. Ekkor már kitőrt belőlünk a röhögés.

Önmagukkal van bajuk. ÁÁ, hát ez bennem is megvan. Jöttek hát az önelfogadásos egyévállások.
Még több magamba nézés. Az oldalon viszont ezt nem tapasztaltam, hatalmas elvárás kezdett feljönni bennem: KÖZÖS-ségi oldal. Hol van? Hol a munka? Csak a másik analizálása? Már-már hajlottam afelé, kilépek, nem kell ez nekem. Mire jött Izi, Beatrix, Krizsti, Marcsi, Szma. Jöttek a nagy ölelések, hatalmas szivük van, nagyon felemeltek. Nagyon boldog voltam, itt is megvan a KÖZÖS, már azt kerestük, nem azt, ami a másikban „hibás”. nem boncolgattuk ki egymást. Repesett a szivem. Izivel sokat beszélgettem, sok mindenre rájöttem. Érdekes volt megfigyelnem, (párkapcsolat) milyen felelmelő érzés, ha azt érzem, SZERETVE VAGYOK. Munkába is igy mentem. Nem zavart a csacsogás, sőt, maga az érzékelésem is az egységélménybe lépett. Nem tudom ezt pontosan szavakkal kifejezni, de megpróbálom. A testtartásom kiegyenesedett, rendesen úgy mentem, mintha zazenben ülnék, a korona csakrám végig nyitva volt, a szivemmel együtt, olyan tudatállapotba kerültem, ami egyszerűen a „MINDEN JÓL VAN, ÚGY, AHOGY VAN, EGY VAGYOK VELETEK”. Mellesleg jöttek az emberek. Érezték, szivták az energiát, szomjasak erre az állapotra. De nem volt utántöltésem. Igy el is vitték, és visszazuhantam az előbbi állapotomba. Ekkor döbbentem először rá, nem párkapcsolat kell nekem, hanem önmagam Egysége. Az lesz az igazi. Addig meg várhat a párkapcsolat. Nem mások által kell felemelkednem, bár nagy segitség kezdetekben, nélküle nem tapasztaltam volna ezt meg. Hanem magamban. De hol találom magamban az Egységet?

Pl.: női oldalam. Már megint a másokra hallgatok dolog élt bennem. kerestem a nőt kinek mit jelent, hogyan találom meg bennem. Mire Izi: fogad el önmagad úgy, ahogy vagy. Érdekes volt, önelfogadáson dolgoztam, de ezt a részt kihagytam, mert ezen dolgozni kell. Meg akartam felelni egy külső képnek, elvárásnak. El is feledtem, a nő, bennem van eleve. Majd kilép egyszer, ha a fájdalmaim vasmarka végre kiengedi, ahhoz viszont ezeken kell dolgoznom. Alámerülés által jön az elengedés. Nem a külsőségekben. Számomra az is megdöbbentő volt, hogy felkértek: rázzam magam? Milyen női kép él ilyenkor egy férfiban? A buja nő. A csábitó. Nos, én ezt már egyszer velősen megéltem. Tudom mi munkál egy nőben, alacsony önértékelés, kivülről várja, hogy minél több férfi „elismerje”, hogy milyen jó nő, de akárhány is „elismeri”, ha csak egy visszautasitja, vége, a porba hullik vissza. Nem ezt érzem igazi NŐNEK. Sőt, eszem ágába sincs, még egyszer ebbe belecsöppeni. Köszönöm szépen, elég volt.

Majd jött a KONTRASZTok világa. Izi volt most a céltábla. Sokkoló volt. Csak azért, mert bennem élt a hatalmas elvárás: mi „öregek”, már sok csatát megvivtunk, tanultunk belőle. Hát nem. Sőt, olyan emberben csalatkoztam, akit a fejem felé emeltem, vagy tiz emelettel. Ki borult a bili.

FÁJDALOM.

Na nem a jaj, elvágtam a kisujjamat, de még csak az sem, hogy jaj, miket éltem meg, engedtem el sirva a napokban. Ó, nem. Valami nagyon nagy fájdalom kúszott elő belőlem, de még mindig nem a csúcs pontján voltam. Érzékelésem egyre erősödött. idáig is éreztem emberekkel kapcsolatos dolgokat, de korántsem ilyen intenziven. Aztán jött egy érzés: kóma. Aztán egy telefon. Aztán meghallom, valaki remegő hangon segitséget kér. Azt hittem a szivem megszakad. Éreztem, nagy baj van. Kiderült, kómába esett valakije.
Eggyévállás gyakorlatot végeztem, hátha megtudok még valamit. Nem tudom, jött-e infó, csak azt, a fájdalmam, a kómával összefügg. Úgy éreztem, én vagyok a hibás, hiába a felszinen ismeretlen emberről van szó, de FELELŐS vagyok érte. Még nem értettem semmit. Jött az akarásom, Istenem, bocsáss meg nekem. Bármit is tettem. Ami miatt ez igy alakult. Éreztem, van valami, ami még jönni fog.

Jött is. Először, mint düh, mikor olvastam, Izidorral a „csatát”. Aztán a privi e-mail, amit kaptam, miután izidor törölte magát. Meg-GYŐZ-és minden áron. ERŐSZAK. A HIDEG ELME IGAZSÁGKARDJA, a szivembe vágott. Holott nem rólam szólt. Aztán a további sorok. Aztán elmentem a CBA-ba, láttam, mit művelnek az emberek egymással. Nem csak láttam, éreztem, remegett a lelkem. Olyan volt, mintha kitört volna a 3. világháború, csak éppen nekem erről senki nem szólt, csak most eszmélek fel a nagy béke tudatomból, hogy itt bizony kemény HÁBORÚ dúl. 1 kg kenyér, még sosem volt ilyen nehéz. Aztán a gyár. Legszivesebben dühömben végig rohantam volna az egészen, kiabáltam volna, emberek, ébredjetek, mit tesztek!!! Öltök, ez GYILKOSSÁG.

Itt azt éreztem, végem, nem birom tovább. Úgy döntöttem, a gyárból nem lépek ki, kell a megélhetés, de az oldalt hanyagolom, nem birom ennyi oldalról ezt. Túl sok(K) nekem.

Végig mentem a dühömön. Fájdalomra leltem. A düh, csak egy másodlagos érzelem, ami az elnyomott fájdalom jele. Fájt látni. De még jobban fájt ÉREZNI, ÉLNI mások fájdalmát. Sirtam, sokat sirtam. Zolit is felhivtam, gondoltam elmondom neki, mit látok. De nem tudtam. Összeszorult a torkom. Éreztem, megbántanám, fájdalmat okoznék neki. Nem voltam erre képes. Zoli át is ment egy pillanat alatt tanitóba, fel is tett egy kérdést: mit érzel? (hihetetlenül tovább vitt ez az egyszerű kérdés), Kiömlött belőlem, dühöt, az emberek olyanok, mint az állatok, és letettem. Sirtam, mint még soha. Egyre jobban nyiltam, nem érdekel mi ez, de jöjjön fel: Fájdalom jött. Világfájdalom. Egyszerre megértettem, mi az, vezekelni mások bűneiért. De ez még mindig csak a felszin volt. Láttam, ki hogy működik, megláttam az okát, ki miért teszi, milyen fájdalom él benne. Éltem ez ő fájdalmukat.

Aztán jött a neheze: magamat láttam meg: eddigi életem, mit, miért tettem. ÉN SE VAGYOK KÜLÖNB: ÁLLAT módjára éltem, buddhista köpönyegben. Hatalmi harcok, tanitói szerepek, régi emlékek jöttek fel. Mikor magam voltam a hideg elme kardja, mit okoztam, mit tettem másokkal, még a szeretteimmel is.

VILÁGFÁJDALOM , ezt éreztem.

BOCSÁSSATOK meg nekem. De legfőképpen önmagatoknak. Ez az egy út van. Alá kell merülni fájdalmainkba, de csak lépésről-lépésre. (fájdalom fa=élet fa) Nekem is ezt kellett tennem. Felismerni, erre voltam, akkor képes. De ezek nélkül, az lennék-e, aki most vagyok? Ott tartanék-e, ahol most? NEM. Korántsem. Most éreztem igazán a bőrömön, a lelkemen, miről beszéltem éveken át. Mi a különbség a meglátások, eszmék, és a tapasztalás, a megélések között.

Hol van az EGYSÉG? Nem keresem. Mindig van. Nem kint, magamban bent. Csak, ha önmagamba bonyolódok vesztem el. Ma sem élem minden pillanatban. Ez is egy izelitő volt. Most ennyit tudtam feldolgozni. Idővel az eszmék megélésre várnak. Aki erre az útra lép, szembesül ezzel, előbb, vagy utóbb. Mikor a szavak, nem csak szavak lesznek, hanem megélés által sokkal mélyebbek.

Mostani soraim olvasása közben lesznek, akiknek semmit sem mondanak a szavak, lesznek, akik úgy vélik, mondanak neki valamit, én csak halkan mondom: még ez is csak a felszin. Ha megélik, átesnek ezen, akkor lesz igazi mondandója a soraimnak.

Hálát érzek. Hogy bepillanthattam ezekbe a világokba. Egy dolgot érzek: NEM AKAROK FÁJDALOMBAN ÉLNI. Úgy, mint eddig, tudatlanul, csillogó elmével, magasztos eszmékkel. Mit ér a csillogó elme? Kezdetekben nagyon jó, mert az útra vezet, de aztán…hm. 😉

212 thoughts on “Világfájdalom?”

  1. Fájdalom fa
    Le kell festenem, úgy érzem. Meditációban láttam meg igy, megpróbálom azért átadni, sajnos nem tudom a Youtuble-ra feltenni, úgy, ahogy a „fejemben” megjelent.

    MAG: Isten. EGYSÉG. Alászáll a földbe. Fájdalmasan születik belőle egy élet csirája, a fájdalom fa kihajt. Fájdalom, mint az Egységből kiszakadás. Elkezd magasabbra nőni, kicsit kibújik a földből, egyre nő, ahogy a tapasztalások jönnek. Ágak sarjadnak. Düh, mérgelődés, feltételes szeretet, birtoklás, ragaszkodás, minden áa, külön egy-egy érzés, egy tapasztalat, de mindegyik a gyökeréig a nedvtől él, ami a fában kering. A fa nedve a tudatunk, minél jobban alámerül, a fájdalmak gyökerében, egyre jobban erősödik a gyökere, egyre nagyobb mélységek, egyre nagyobb alapot, erőt adnak, az új-és újabb megélésekhez, ágak növéséhez. Minél jobban alászáll, annál „magasabb” ágak nőnek, a feltételes szeretet ágából kisarjad a szeretet újabb-és újabb minősége, az önsajnálat ága mentén, ha visszaszállsz a mélybe, meglátod mi ez? Vakvágány. sajnálod magad, mert azt hiszed, semmiről nem tehetsz, semmiért nem vagy felelős, alászállsz, látod mi az oka, a fájdalom, megéled, elengeded, új ág sarjad. A neve Együtt érzés, virágok nyilnak. Látod, az együttérzésben nincs sajnálat. Csak éled a mások fájdalmát, de látod a kicsit is, meg a nagyot is a másikban. Látod, mi az ok, és okozat. Mit kell ebből tanulnia, és már tudod, ha sajnálod, üvegbúra alá teszed, ahonnan nem tud tovább nőni, nem tud felmagasodni, kivirágozni.

    Ezt mind úgy láttam, mintha a törzsbe és ágakba emberi arcok, (érzelmek ábrázolása) lenne, de nem belevésve, hanem inkább a fatörzs mintázata lenne. Egyszerre voltam a fa belsejében, láttam, éreztem ahogy a sejtek között áramlik a nedv, az élet, egyszerre éreztem a hűs szelet, amiket a lombaji felfogtak, simogatóan, egyszerre éreztem a nap melegét, mint Isten végtelen hivogató szeretetét, éreztem a férgeket, melyek a testemben rágtak járatokat. Láttam a depressziót, mint kiszáradt faágat, hulló levelekkel, láttam az esőt, mint az eszmék, a reiki, a versek, a vallások, a tanok, amik táplálják az emberiség tudatát, hogy az alászállásból kinövekedjen, láttam a virágzó lombkoronát, amiről tudtam, még mindig nem az út vége, láttam új magok növekszenek, széthullnak teljesen, hogy új élet növekedjen. Minél több „szellem” kiteljesedjen”.

    Életek, tapasztalások, akár kinok, akár örömök árán, de van bennük valami közös: a megtapasztalás, visszatérés az Egységbe. De most már úgy, hogy Tudjuk, ez az igazi OTTHONUNK.

    Csak az ember nem szeret szenvedni, fájni, felelősnek lenni. Elfelejti, minden csoda, öröm fájdalomból születik. csak a jót akarja, kevés munkával, azt is más tegye meg.

    Önmagába bonyolódik, ha jön a „gond”. Béka-fenek lesz a szemszöge. Meg a gyermeki én: jaj, Anyu, elestem.

  2. Fájdalom fa
    Le kell festenem, úgy érzem. Meditációban láttam meg igy, megpróbálom azért átadni, sajnos nem tudom a Youtuble-ra feltenni, úgy, ahogy a „fejemben” megjelent.

    MAG: Isten. EGYSÉG. Alászáll a földbe. Fájdalmasan születik belőle egy élet csirája, a fájdalom fa kihajt. Fájdalom, mint az Egységből kiszakadás. Elkezd magasabbra nőni, kicsit kibújik a földből, egyre nő, ahogy a tapasztalások jönnek. Ágak sarjadnak. Düh, mérgelődés, feltételes szeretet, birtoklás, ragaszkodás, minden áa, külön egy-egy érzés, egy tapasztalat, de mindegyik a gyökeréig a nedvtől él, ami a fában kering. A fa nedve a tudatunk, minél jobban alámerül, a fájdalmak gyökerében, egyre jobban erősödik a gyökere, egyre nagyobb mélységek, egyre nagyobb alapot, erőt adnak, az új-és újabb megélésekhez, ágak növéséhez. Minél jobban alászáll, annál „magasabb” ágak nőnek, a feltételes szeretet ágából kisarjad a szeretet újabb-és újabb minősége, az önsajnálat ága mentén, ha visszaszállsz a mélybe, meglátod mi ez? Vakvágány. sajnálod magad, mert azt hiszed, semmiről nem tehetsz, semmiért nem vagy felelős, alászállsz, látod mi az oka, a fájdalom, megéled, elengeded, új ág sarjad. A neve Együtt érzés, virágok nyilnak. Látod, az együttérzésben nincs sajnálat. Csak éled a mások fájdalmát, de látod a kicsit is, meg a nagyot is a másikban. Látod, mi az ok, és okozat. Mit kell ebből tanulnia, és már tudod, ha sajnálod, üvegbúra alá teszed, ahonnan nem tud tovább nőni, nem tud felmagasodni, kivirágozni.

    Ezt mind úgy láttam, mintha a törzsbe és ágakba emberi arcok, (érzelmek ábrázolása) lenne, de nem belevésve, hanem inkább a fatörzs mintázata lenne. Egyszerre voltam a fa belsejében, láttam, éreztem ahogy a sejtek között áramlik a nedv, az élet, egyszerre éreztem a hűs szelet, amiket a lombaji felfogtak, simogatóan, egyszerre éreztem a nap melegét, mint Isten végtelen hivogató szeretetét, éreztem a férgeket, melyek a testemben rágtak járatokat. Láttam a depressziót, mint kiszáradt faágat, hulló levelekkel, láttam az esőt, mint az eszmék, a reiki, a versek, a vallások, a tanok, amik táplálják az emberiség tudatát, hogy az alászállásból kinövekedjen, láttam a virágzó lombkoronát, amiről tudtam, még mindig nem az út vége, láttam új magok növekszenek, széthullnak teljesen, hogy új élet növekedjen. Minél több „szellem” kiteljesedjen”.

    Életek, tapasztalások, akár kinok, akár örömök árán, de van bennük valami közös: a megtapasztalás, visszatérés az Egységbe. De most már úgy, hogy Tudjuk, ez az igazi OTTHONUNK.

    Csak az ember nem szeret szenvedni, fájni, felelősnek lenni. Elfelejti, minden csoda, öröm fájdalomból születik. csak a jót akarja, kevés munkával, azt is más tegye meg.

    Önmagába bonyolódik, ha jön a „gond”. Béka-fenek lesz a szemszöge. Meg a gyermeki én: jaj, Anyu, elestem.

  3. Anita
    Elmondtam már, de akárhányszor elmondom még, hogy

    Anita

    Elmondtam már, de akárhányszor elmondom még, hogy SZERETLEK.
    Ez velem 1997-ben történt meg ugyanigy majdnem.
    Opel alkatrészeket szereltünk a gyárban, 2-3 műszakban, aztán 12 óráztam 2 hónapig.
    A buszon eszméltem fel.
    Még szerencse, hogy volt egy versenykeróm, igy váltottam.
    De én felrugtam mindent, otthagytam a jegyesem, a családom, a gyárat, a barátokat, a hazámat….
    Azóta eltelt sok év, látod most itt vagyok, anya lettem, feleség, ….
    Sokat láttam, éreztem a fájdalom, a kin, a nélkülözés, a poklot magát, sokan kinevettek, sokan átvertek, sokan szerettek és még mindig szeretnek, csak egyet tanultam és tanulok-
    Szeretek, mert szeretni csodás, imádok szeretve lenni, ahogyan olvastam az irasod, sirtam, nem túlzottan-még megijednek a lányok-, csak azt éreztem, hogy SZERETLEK.
    Ez a lényeg.

    1. Mindig éreztem, hogy Egyek vagyunk, de akkor még csak azt
      Mindig éreztem, hogy Egyek vagyunk, de akkor még csak azt gondoltam: testvérem vagy. Most már látom, nem csak testvérem, hanem a lelkem vagy.

      na most meg már megint sirok

      1. Anita Dolorosa
        Drága Anita!

        Kérlek, engedd, hogy én is átöleljelek.
        Csodálatos Nő vagy, gyönyörű Ember, csillámló Lélek!
        Fájdalmad fájának öröm lesz a gyümölcse.

        Szeretettel:
        szeklice

        1. Szeklice
          Nem tudom, hogy tudatosan-e, vagy csak úgy jön belőled az energia, amivel emelsz mindenkit.

          nem is lényeges.

          Hálás vagyok, hogy itt vagy közöttünk. Remélem, személyesen is megláthatom a kis világodat. Addig is ölellek, szeretlek,

          Anita , a kis csemete 😉

      2. számtalan munkahelyet hagytam el, számtalan tanitótól fordultam
        számtalan munkahelyet hagytam el, számtalan tanitótól fordultam el, Anyámat is ellöktem magamtól, szeretőimben is olyat kerestem, amit ember sosem tud megadni nekem. Nem azért, mert önző, egoista, hanem azért, mert nem TUD.

        Minden ölelésem, minden csókom valahol fájt. Éreztem, EZ NEM AZ. De fogalmam nem volt, mi AZ, nem tudtam, de a lelkem fájt.

        Ma már látom: egy az út, önmagam kell szeretnem, emelnem, ezt csakis a fájdalmaim megélése által elengedve tehetem, ez az erő, ami felemel, és akkor nem tudnak lehúzni újra a mélybe, mint már irtam évekkel ezelőtti látomásomban: fehér fényalagútban mentem felfelé, fekete csuklyások húztak vissza. Elnyomott fájdalmaikban hihetetlen sok energia van lekötve. Ha felszabadul, olyan, mintha kilőnének egy rakétát az űrbe. Minél több fájdalmat elengedsz, annál kevésbé félsz, annál jobban tágulsz, nyilsz ki, nem csak az értelmeddel, hanem a lelkeddel.. és akkor, megjelenik a szeretet. Az EGYSÉG. Ami döbbenetes, mert látod, mindig is ott volt, benned, MINDIG IS. OTT van MÁSOKBAN is.
        Egyszerre látni magamban és másokban a nagyot és a kicsit, most még fájdalmas dolog. Látom a másik szenved, látom, mit tesz önmagával. De látom magamban is: mikor szenvedek, mit teszek önmagammal. És közben látom, KI AZ, AKI LAKIK BENNE, ÉS BENNEM. Látom, hogy önkezünkben van az ostor. Még csak nem is tudunk róla. Van, akit már lehet kicsit nyitni, de érezni kell, mikor kell lépni, és aztán hagyni. TÁNColni kell. Nem birkózni.
        Mikor hagyja abba az ember? Mikor rájön, mekkora hülyeség. De nem az elméjével, hanem az elegem van érzéssel. Olyan nincs, hogy egy depressziós embert a szivnyitás gyakorlattal kihozom a jó meleg szeretetbe. Nincs. Stádiumok vannak, az elnyomott erők által hozhatja magát csak ki belőle. Hiába a szeretet meditáció, nem tudja befogadni, megélni. Szembesülni kell saját fájdalmával. Elnyomott dühével. De ehhez kell Ő. Kell, hogy megélje, KI AKAROK JÖNNI BELŐLE. Addig nincs mit tenni. Csak ott lenni mellette.
        El kell engednem a kezét, hogy elessen. Úgy, ahogy én is elestem. (testvérem, Bea 😉 ) És várni rá.

        Minden, de minden tapasztalásom erre az útra terelt. Annyira szeretném ezt nektek átadni, megmutatni, mit éltem meg múlt héten, és hogy a fájdalom, mely igaz, óriási volt, hogy eltörpül az Egység állapotában. Mennyire sarkalja az embert új megélések felé.

        Számtalan könyvet olvastam, de a hogyanokra sosem kaptam választ. Pedig le voltak irva. Csak nem voltam megérve rá. Nem jelentettek semmit. Lapoztam tovább. Szüntelen csak adni akartam, a jót tapasztalni, de ez maszlag. Mégsem mondom, tévút volt. Nincsenek tévutak, csak tapasztalások vannak. A beérésnek több fázisa van.

        1. Anita, a „hogyanok”NEM a könyvekben vannak!
          „Számtalan könyvet olvastam, de a hogyanokra sosem kaptam választ. Pedig le voltak irva. Csak nem voltam megérve rá. Nem jelentettek semmit. Lapoztam tovább.”

          A hogyan Te vagy!Ha vállalod tudatosan önmagad.
          A HOGYAN tükrözi eddigi tudásod.
          Nem a feladatok a lényegesek -, hanem az, hogy HOGYAN oldod meg őket. Ez nem minősítés.
          Cselekedeteid azt a szintet mutatják, ahol ebben a pillanatban állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének.
          Minden új tudásodnak megfelelően, minden pillanatban újrateremted önmagad.

  4. Anita
    Elmondtam már, de akárhányszor elmondom még, hogy

    Anita

    Elmondtam már, de akárhányszor elmondom még, hogy SZERETLEK.
    Ez velem 1997-ben történt meg ugyanigy majdnem.
    Opel alkatrészeket szereltünk a gyárban, 2-3 műszakban, aztán 12 óráztam 2 hónapig.
    A buszon eszméltem fel.
    Még szerencse, hogy volt egy versenykeróm, igy váltottam.
    De én felrugtam mindent, otthagytam a jegyesem, a családom, a gyárat, a barátokat, a hazámat….
    Azóta eltelt sok év, látod most itt vagyok, anya lettem, feleség, ….
    Sokat láttam, éreztem a fájdalom, a kin, a nélkülözés, a poklot magát, sokan kinevettek, sokan átvertek, sokan szerettek és még mindig szeretnek, csak egyet tanultam és tanulok-
    Szeretek, mert szeretni csodás, imádok szeretve lenni, ahogyan olvastam az irasod, sirtam, nem túlzottan-még megijednek a lányok-, csak azt éreztem, hogy SZERETLEK.
    Ez a lényeg.

    1. Mindig éreztem, hogy Egyek vagyunk, de akkor még csak azt
      Mindig éreztem, hogy Egyek vagyunk, de akkor még csak azt gondoltam: testvérem vagy. Most már látom, nem csak testvérem, hanem a lelkem vagy.

      na most meg már megint sirok

      1. Anita Dolorosa
        Drága Anita!

        Kérlek, engedd, hogy én is átöleljelek.
        Csodálatos Nő vagy, gyönyörű Ember, csillámló Lélek!
        Fájdalmad fájának öröm lesz a gyümölcse.

        Szeretettel:
        szeklice

        1. Szeklice
          Nem tudom, hogy tudatosan-e, vagy csak úgy jön belőled az energia, amivel emelsz mindenkit.

          nem is lényeges.

          Hálás vagyok, hogy itt vagy közöttünk. Remélem, személyesen is megláthatom a kis világodat. Addig is ölellek, szeretlek,

          Anita , a kis csemete 😉

      2. számtalan munkahelyet hagytam el, számtalan tanitótól fordultam
        számtalan munkahelyet hagytam el, számtalan tanitótól fordultam el, Anyámat is ellöktem magamtól, szeretőimben is olyat kerestem, amit ember sosem tud megadni nekem. Nem azért, mert önző, egoista, hanem azért, mert nem TUD.

        Minden ölelésem, minden csókom valahol fájt. Éreztem, EZ NEM AZ. De fogalmam nem volt, mi AZ, nem tudtam, de a lelkem fájt.

        Ma már látom: egy az út, önmagam kell szeretnem, emelnem, ezt csakis a fájdalmaim megélése által elengedve tehetem, ez az erő, ami felemel, és akkor nem tudnak lehúzni újra a mélybe, mint már irtam évekkel ezelőtti látomásomban: fehér fényalagútban mentem felfelé, fekete csuklyások húztak vissza. Elnyomott fájdalmaikban hihetetlen sok energia van lekötve. Ha felszabadul, olyan, mintha kilőnének egy rakétát az űrbe. Minél több fájdalmat elengedsz, annál kevésbé félsz, annál jobban tágulsz, nyilsz ki, nem csak az értelmeddel, hanem a lelkeddel.. és akkor, megjelenik a szeretet. Az EGYSÉG. Ami döbbenetes, mert látod, mindig is ott volt, benned, MINDIG IS. OTT van MÁSOKBAN is.
        Egyszerre látni magamban és másokban a nagyot és a kicsit, most még fájdalmas dolog. Látom a másik szenved, látom, mit tesz önmagával. De látom magamban is: mikor szenvedek, mit teszek önmagammal. És közben látom, KI AZ, AKI LAKIK BENNE, ÉS BENNEM. Látom, hogy önkezünkben van az ostor. Még csak nem is tudunk róla. Van, akit már lehet kicsit nyitni, de érezni kell, mikor kell lépni, és aztán hagyni. TÁNColni kell. Nem birkózni.
        Mikor hagyja abba az ember? Mikor rájön, mekkora hülyeség. De nem az elméjével, hanem az elegem van érzéssel. Olyan nincs, hogy egy depressziós embert a szivnyitás gyakorlattal kihozom a jó meleg szeretetbe. Nincs. Stádiumok vannak, az elnyomott erők által hozhatja magát csak ki belőle. Hiába a szeretet meditáció, nem tudja befogadni, megélni. Szembesülni kell saját fájdalmával. Elnyomott dühével. De ehhez kell Ő. Kell, hogy megélje, KI AKAROK JÖNNI BELŐLE. Addig nincs mit tenni. Csak ott lenni mellette.
        El kell engednem a kezét, hogy elessen. Úgy, ahogy én is elestem. (testvérem, Bea 😉 ) És várni rá.

        Minden, de minden tapasztalásom erre az útra terelt. Annyira szeretném ezt nektek átadni, megmutatni, mit éltem meg múlt héten, és hogy a fájdalom, mely igaz, óriási volt, hogy eltörpül az Egység állapotában. Mennyire sarkalja az embert új megélések felé.

        Számtalan könyvet olvastam, de a hogyanokra sosem kaptam választ. Pedig le voltak irva. Csak nem voltam megérve rá. Nem jelentettek semmit. Lapoztam tovább. Szüntelen csak adni akartam, a jót tapasztalni, de ez maszlag. Mégsem mondom, tévút volt. Nincsenek tévutak, csak tapasztalások vannak. A beérésnek több fázisa van.

        1. Anita, a „hogyanok”NEM a könyvekben vannak!
          „Számtalan könyvet olvastam, de a hogyanokra sosem kaptam választ. Pedig le voltak irva. Csak nem voltam megérve rá. Nem jelentettek semmit. Lapoztam tovább.”

          A hogyan Te vagy!Ha vállalod tudatosan önmagad.
          A HOGYAN tükrözi eddigi tudásod.
          Nem a feladatok a lényegesek -, hanem az, hogy HOGYAN oldod meg őket. Ez nem minősítés.
          Cselekedeteid azt a szintet mutatják, ahol ebben a pillanatban állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének.
          Minden új tudásodnak megfelelően, minden pillanatban újrateremted önmagad.

  5. Ki az ember? Mi az ember?
    mindig is tetszett a pillangó története, hogy a szárnyával hatással van az egész Univerzumra.

    Óriási ez a hasonlat.

    Isten alászáll, hernyó képében (ember, isteni lénye), bebábozódik, szállakat sző önmaga köré, (tapasztalások, képességek, életek, érzések, gondolatok, fájdalmak kusza szövevénye), amig hernyóként éli önmagát, csak a szállakon keresztül látja a világot, és önmagát. Kipiszkálnád, meg is halhatna. Kell a beérés. Mikor ráébred, ő nem a hernyó, hanem csodálatos pillangó.

    Másik látomásom is ezt mutatta: olyan az ember, mint egy orsó, rátekeredve millió-millió fonál, amit ha távolabbról megnézel, szövevényes hálóban összekuszálódott más emberek, lények fonalával. Lélegzik együtt, lélegzik ez a háló.

    1. az ember lelke ennyire tud fájni?
      Belőlem ugyanilyen felismeréseket a férjem halála hozott elő.
      Sohasem gondoltam volna hogy az ember lelke ennyire tud fájni.
      Mindannyian megtapasztaljuk ezt a fajta beavatást előbb vagy utóbb.
      Anita! nekem ez hét évig tartott. Szerencsés vagy!
      Noa

      1. H: Köszönöm, Anita, ez csodás
        … ahogyan megélted és leírtad! Legalább tudom, mi vár rám… :))

        De nem szabad csalódnod, azokban, akik még nem tartanak ott, ahol TE.

        Sok-sok szeretettel és öleléssel, Z

        1. Zoli, a csalódás, jó, hogy jön. Múló állapot, általa látom
          Zoli, a csalódás, jó, hogy jön. Múló állapot, általa látom meg, mik azok az elvárások, vagy tévedések, amiket másokra kivetitek.

          Sőt, rájövök, igazán nincs kiben csalódnom, az egy füst volt bennem a másik LÁNGJA helyett. Ma már, azt látom, oké, itt tart, de húú, Barátom, micsoda Tölgy lesz belőled! és ma már nem vádolom, hiszen látom, folyamat ez, mind-mind átmegyünk ezen.

          Úgyhogy Zoli: micsoda TÖLGY leszel!

          Tele virággal, gyümölccsel. ÉLETTEL.

          Zoli, Barátom, NE FÉLJ!

          Szeretlek. Már most is, nem kell ahhoz Tölgynek lenned. Még a Makk is egy csoda. Egyszerre van jelen benne a hatalmas Tölgy, és egyszerre a csira, a mag, a lét. Nincs külön világ.

          1. H: Ez az egy dolog, amitől nem félek, drága Anita…
            Mert tudom, hogy törvényszerűen bekövetkezik. Az energiaérzékelés és önismeret kiteljesedése után ez a következő lépcsőfok.

            És várom türelemmel (most már) – foltozgatva azokat a réseimet, amelyeket eddig kihagytam a spirituális fejlődés hajszolásában.

            Rálátást és biztonságot ad tudni ezekről a stációkról. Ezért is próbálom magyarázni, néha talán picit feljebbről való dolgokat is, mint ahol tartok. Elfeledkezve néha róla, hogy nem mindig helyénvaló, és nem mindenki igényli.

            És igazad van, makknak is csodás néha lenni…

          2. ahhoz hogy Tölgyfa légy, meg kell !!! szeretned , hogy Makk vagy
            ahhoz hogy Tölgyfa légy, meg kell !!! szeretned , hogy Makk vagyok.

            Sorrend: önsanjálom magam, de nagyon, miközben egyre nézem, mi ez? Az életed összes területén. Bármi is az, pénz, szerelem, vagy önmagam. Bele kell menni. teljesen őszintén: ez vagyok. Eleinte nehéz „benyelni”, nekem a torkom erősen ellenállt. Ilyenkor pihentem, rámentem a torokra , megbeszéltem vele, megéltem az ott felmerülteket, és aztán mentem tovább.

            Azt figyeltem meg, a lelkem részei össze-vissza fejlődtek. Hol már-már tudatosabb, hol, gyermek szinten van. Hosszú az út. Pillanatokat kaptam, még én sem élem ezeket, de azt is megláttam, óvatosan lépésről-lépésre merülni kell, hol-hol levegőért feljönni (abbahagyni elmenni, bármi mást csinálni, csak ne önmagadba néz), feltöltődni, aztán újra alámerülni. Egyre nagyobb levegőt képes leszel magadba szivni, egyre tovább tudsz haladni, a bukató ott van, ha önostorozom magam, hogy „hibáztam”, vagy még mindig nem az „eszme” szerint élek. Valamint, amikor „elszállok” magamtól. De ezeket is meg kell élni. Tapasztalás, ennyi. Jön aztán a pofára esés, meg az önmagamon röhögés.

            Csalóka illúzió a „magasztosság”, de ugyanolyan illúzió a közöny is.

  6. Ki az ember? Mi az ember?
    mindig is tetszett a pillangó története, hogy a szárnyával hatással van az egész Univerzumra.

    Óriási ez a hasonlat.

    Isten alászáll, hernyó képében (ember, isteni lénye), bebábozódik, szállakat sző önmaga köré, (tapasztalások, képességek, életek, érzések, gondolatok, fájdalmak kusza szövevénye), amig hernyóként éli önmagát, csak a szállakon keresztül látja a világot, és önmagát. Kipiszkálnád, meg is halhatna. Kell a beérés. Mikor ráébred, ő nem a hernyó, hanem csodálatos pillangó.

    Másik látomásom is ezt mutatta: olyan az ember, mint egy orsó, rátekeredve millió-millió fonál, amit ha távolabbról megnézel, szövevényes hálóban összekuszálódott más emberek, lények fonalával. Lélegzik együtt, lélegzik ez a háló.

    1. az ember lelke ennyire tud fájni?
      Belőlem ugyanilyen felismeréseket a férjem halála hozott elő.
      Sohasem gondoltam volna hogy az ember lelke ennyire tud fájni.
      Mindannyian megtapasztaljuk ezt a fajta beavatást előbb vagy utóbb.
      Anita! nekem ez hét évig tartott. Szerencsés vagy!
      Noa

      1. H: Köszönöm, Anita, ez csodás
        … ahogyan megélted és leírtad! Legalább tudom, mi vár rám… :))

        De nem szabad csalódnod, azokban, akik még nem tartanak ott, ahol TE.

        Sok-sok szeretettel és öleléssel, Z

        1. Zoli, a csalódás, jó, hogy jön. Múló állapot, általa látom
          Zoli, a csalódás, jó, hogy jön. Múló állapot, általa látom meg, mik azok az elvárások, vagy tévedések, amiket másokra kivetitek.

          Sőt, rájövök, igazán nincs kiben csalódnom, az egy füst volt bennem a másik LÁNGJA helyett. Ma már, azt látom, oké, itt tart, de húú, Barátom, micsoda Tölgy lesz belőled! és ma már nem vádolom, hiszen látom, folyamat ez, mind-mind átmegyünk ezen.

          Úgyhogy Zoli: micsoda TÖLGY leszel!

          Tele virággal, gyümölccsel. ÉLETTEL.

          Zoli, Barátom, NE FÉLJ!

          Szeretlek. Már most is, nem kell ahhoz Tölgynek lenned. Még a Makk is egy csoda. Egyszerre van jelen benne a hatalmas Tölgy, és egyszerre a csira, a mag, a lét. Nincs külön világ.

          1. H: Ez az egy dolog, amitől nem félek, drága Anita…
            Mert tudom, hogy törvényszerűen bekövetkezik. Az energiaérzékelés és önismeret kiteljesedése után ez a következő lépcsőfok.

            És várom türelemmel (most már) – foltozgatva azokat a réseimet, amelyeket eddig kihagytam a spirituális fejlődés hajszolásában.

            Rálátást és biztonságot ad tudni ezekről a stációkról. Ezért is próbálom magyarázni, néha talán picit feljebbről való dolgokat is, mint ahol tartok. Elfeledkezve néha róla, hogy nem mindig helyénvaló, és nem mindenki igényli.

            És igazad van, makknak is csodás néha lenni…

          2. ahhoz hogy Tölgyfa légy, meg kell !!! szeretned , hogy Makk vagy
            ahhoz hogy Tölgyfa légy, meg kell !!! szeretned , hogy Makk vagyok.

            Sorrend: önsanjálom magam, de nagyon, miközben egyre nézem, mi ez? Az életed összes területén. Bármi is az, pénz, szerelem, vagy önmagam. Bele kell menni. teljesen őszintén: ez vagyok. Eleinte nehéz „benyelni”, nekem a torkom erősen ellenállt. Ilyenkor pihentem, rámentem a torokra , megbeszéltem vele, megéltem az ott felmerülteket, és aztán mentem tovább.

            Azt figyeltem meg, a lelkem részei össze-vissza fejlődtek. Hol már-már tudatosabb, hol, gyermek szinten van. Hosszú az út. Pillanatokat kaptam, még én sem élem ezeket, de azt is megláttam, óvatosan lépésről-lépésre merülni kell, hol-hol levegőért feljönni (abbahagyni elmenni, bármi mást csinálni, csak ne önmagadba néz), feltöltődni, aztán újra alámerülni. Egyre nagyobb levegőt képes leszel magadba szivni, egyre tovább tudsz haladni, a bukató ott van, ha önostorozom magam, hogy „hibáztam”, vagy még mindig nem az „eszme” szerint élek. Valamint, amikor „elszállok” magamtól. De ezeket is meg kell élni. Tapasztalás, ennyi. Jön aztán a pofára esés, meg az önmagamon röhögés.

            Csalóka illúzió a „magasztosság”, de ugyanolyan illúzió a közöny is.

  7. „mindent látó” barátaimnak
    Meditáció:
    kezd el, bennem meglátni ki vagyok, haladj egyre mélyebbre, mélyebbre. ne állj meg, ott ahol szoktál: ez és ez a baja, félelme, fájdalma. Hagyd ezeket, csak menj tovább egyre beljebb. Bármi jön, söpörd félre, csak mélyedj.
    Ha megcsináltad, ird meg, kiváncsi vagyok másoknál ez hogyan működik, mi lesz a végeredmény ;).

    Aztán keresd meg magadban is, Barátom.

    1. Láttalak.
      Láttam azt a kicsi kislányt, aki csupa kérdő tekintet és csupa lendület a szívében, de nem mer kérdezni és nem mer mozdulni. Aki magára marad a kérdéseivel, aztán dacot növeszt és páncélt, miközben fuldoklik a félelmeivel teli magányában.
      Ki segít neki emberek? Hol vagytok?
      Gyertek, bontsuk ki ezt a gyönyörű pillangót, Hadd röpüljön a mi szeretetünk szárnyán!!!
      .
      .
      .
      Nekem szóló soraidra válaszolva pedig: az energiáim tudatos használatát szeretném megtanulni, ebben az ügyben kértem és kaptam tanácsot Hermesstől. Addig is megélem a történéseket kinn-benn, itt-ott:-)
      Rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni a magam és a Ti életetek közt – amely már tudatos is, hiszen keresem is.
      Lenne beszélgetni valónk bőven:-)
      Gyere, látogass el hozzám. Szívesen látlak! Van hely bőven, bőven!

      Szeretettel: szeklice

  8. „mindent látó” barátaimnak
    Meditáció:
    kezd el, bennem meglátni ki vagyok, haladj egyre mélyebbre, mélyebbre. ne állj meg, ott ahol szoktál: ez és ez a baja, félelme, fájdalma. Hagyd ezeket, csak menj tovább egyre beljebb. Bármi jön, söpörd félre, csak mélyedj.
    Ha megcsináltad, ird meg, kiváncsi vagyok másoknál ez hogyan működik, mi lesz a végeredmény ;).

    Aztán keresd meg magadban is, Barátom.

    1. Láttalak.
      Láttam azt a kicsi kislányt, aki csupa kérdő tekintet és csupa lendület a szívében, de nem mer kérdezni és nem mer mozdulni. Aki magára marad a kérdéseivel, aztán dacot növeszt és páncélt, miközben fuldoklik a félelmeivel teli magányában.
      Ki segít neki emberek? Hol vagytok?
      Gyertek, bontsuk ki ezt a gyönyörű pillangót, Hadd röpüljön a mi szeretetünk szárnyán!!!
      .
      .
      .
      Nekem szóló soraidra válaszolva pedig: az energiáim tudatos használatát szeretném megtanulni, ebben az ügyben kértem és kaptam tanácsot Hermesstől. Addig is megélem a történéseket kinn-benn, itt-ott:-)
      Rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni a magam és a Ti életetek közt – amely már tudatos is, hiszen keresem is.
      Lenne beszélgetni valónk bőven:-)
      Gyere, látogass el hozzám. Szívesen látlak! Van hely bőven, bőven!

      Szeretettel: szeklice

  9. Máté, Barátom
    Valahol olvastalak, Izidorral kapcsolatban. Mélyen bennem maradtak soraid. Szeretnék most reagálni erre, úgy érzem, megérett bennem annyira, hogy át tudjam adni, azt, amit megéltem.

    Megbocsátás:

    ha fájdalom ér minket, néha mondjuk, megbocsátunk, de igazán ez üres szó marad.

    Ha megélem a fájdalmam, akkor döbbenek rá, az, aki megbántott, tulajdonképpen Mesterem volt. Rávilágitott egy alap tévedésemre. Ha belemegyek a fájdalmamba, megélem az egész szinfóniát, látom, a lelkemben siró hegedű hangja, csak egy elnyomott fájdalmam visszhangja. Látom azt az összefüggést is, ami a háttérben zajlik. Ha valaki nem „rúgott” volna belém, sosem jövök rá, mi munkál bennem hibásan. Ha tényleg megéled, megleled a gyökerét, akkor a fájdalom elillan.
    Olyan ez, mint mikor álmomban kergetnek a szörnyek. Volt olyan időszakom, állandóan ezt álmodtam, halálosan féltem tőlük, csak futottam, mint az állat, mig egyszer csak nem birtam tovább. Összeestem, megfordultam, lesz, ami lesz, mégha most meg is halok, itt vagyok, öljetek meg. Erre a szörnyek megálltak. Néztek rám hülyén, most mi van? Erre én kiabáltam, na tessék, itt vagyok, elkaptatok, csináljátok velem azt, amit akartatok. Erre a válasz: mi akartunk? Te álmodtad, mi nem tudjuk mire volt ez? Eltűntek, én meg felébredtem. Na ilyen a fájdalom is. Elillan, mihelyst tudod, megéled, mi az.

    Történt-e bántás? Jön-e a megbocsátás? Igen, ilyenkor jön. De nem is igazán megbocsátás ez, hanem inkább megértés. Hála lép a lelkedbe. És megköszönöd, amit tett. Igazából nem is bántás volt az, hanem tanitás.

    Azt hiszem ezt irtad: „bántottam”, bennem meg jött a kérdés, ha ezt igy gondolod, mire a megbocsátás számonkérése? Ráadásul akkor, mikor a másik pont még a fájdalomban dagonyázik, nincs még az átlendülés benne. Olyat kérnél, ami csak üresen cseng?

    De nem is ezen lepődtem meg igazán: Skorpió középpontja.

    Na itt egy titkot árulok el neked, de ne merd itt az oldalon tovább adni, mert úgy is rájövök ám! LÁTLAK, ha irsz ;).

    Mindannyian Skorpió középpontját éljük a napjainkban.

    Az a középpont az Egó középpontja. Hitrendszerünk mit enged be-ki, eszerint reagálunk. De ez ILLÚZIÓ. A valódi középpontot Te is megélted már: mikor a kis Tündéred megszületett. Ott voltál. A valódiban!

    Te melyik középpontot Akarod igazán? Baj-e, hogy még nem ott tartunk? Rápirithatjuk-e ezt másokra? Ugye, hogy nem.

    Ne keresd a „magasztost”. Élted, hogy a magasztosság is elvész, ha középpontodban valóban jelen vagy.
    Volt egy pillanat, mikor a sziveddel láttál: mikor megláttad a fájdalmát, majd belépett az elme, ami kikérte magának, játszmának láttatta veled az egészet. Felülirt a nagy játékos.

    A középpont útja: a sziv és a megértés egybeolvadása.

    öllelek, szeretlek, Szókratészem

    1. irány
      Szia Anita!

      Elolvastam az egész blogot, azt is megértettem, ami nekem szólt.

      Annyit szeretnék csak írni ezekkel kapcsolatban neked, hogy: felnézek rád.

      Szeretettel: Máté

  10. Máté, Barátom
    Valahol olvastalak, Izidorral kapcsolatban. Mélyen bennem maradtak soraid. Szeretnék most reagálni erre, úgy érzem, megérett bennem annyira, hogy át tudjam adni, azt, amit megéltem.

    Megbocsátás:

    ha fájdalom ér minket, néha mondjuk, megbocsátunk, de igazán ez üres szó marad.

    Ha megélem a fájdalmam, akkor döbbenek rá, az, aki megbántott, tulajdonképpen Mesterem volt. Rávilágitott egy alap tévedésemre. Ha belemegyek a fájdalmamba, megélem az egész szinfóniát, látom, a lelkemben siró hegedű hangja, csak egy elnyomott fájdalmam visszhangja. Látom azt az összefüggést is, ami a háttérben zajlik. Ha valaki nem „rúgott” volna belém, sosem jövök rá, mi munkál bennem hibásan. Ha tényleg megéled, megleled a gyökerét, akkor a fájdalom elillan.
    Olyan ez, mint mikor álmomban kergetnek a szörnyek. Volt olyan időszakom, állandóan ezt álmodtam, halálosan féltem tőlük, csak futottam, mint az állat, mig egyszer csak nem birtam tovább. Összeestem, megfordultam, lesz, ami lesz, mégha most meg is halok, itt vagyok, öljetek meg. Erre a szörnyek megálltak. Néztek rám hülyén, most mi van? Erre én kiabáltam, na tessék, itt vagyok, elkaptatok, csináljátok velem azt, amit akartatok. Erre a válasz: mi akartunk? Te álmodtad, mi nem tudjuk mire volt ez? Eltűntek, én meg felébredtem. Na ilyen a fájdalom is. Elillan, mihelyst tudod, megéled, mi az.

    Történt-e bántás? Jön-e a megbocsátás? Igen, ilyenkor jön. De nem is igazán megbocsátás ez, hanem inkább megértés. Hála lép a lelkedbe. És megköszönöd, amit tett. Igazából nem is bántás volt az, hanem tanitás.

    Azt hiszem ezt irtad: „bántottam”, bennem meg jött a kérdés, ha ezt igy gondolod, mire a megbocsátás számonkérése? Ráadásul akkor, mikor a másik pont még a fájdalomban dagonyázik, nincs még az átlendülés benne. Olyat kérnél, ami csak üresen cseng?

    De nem is ezen lepődtem meg igazán: Skorpió középpontja.

    Na itt egy titkot árulok el neked, de ne merd itt az oldalon tovább adni, mert úgy is rájövök ám! LÁTLAK, ha irsz ;).

    Mindannyian Skorpió középpontját éljük a napjainkban.

    Az a középpont az Egó középpontja. Hitrendszerünk mit enged be-ki, eszerint reagálunk. De ez ILLÚZIÓ. A valódi középpontot Te is megélted már: mikor a kis Tündéred megszületett. Ott voltál. A valódiban!

    Te melyik középpontot Akarod igazán? Baj-e, hogy még nem ott tartunk? Rápirithatjuk-e ezt másokra? Ugye, hogy nem.

    Ne keresd a „magasztost”. Élted, hogy a magasztosság is elvész, ha középpontodban valóban jelen vagy.
    Volt egy pillanat, mikor a sziveddel láttál: mikor megláttad a fájdalmát, majd belépett az elme, ami kikérte magának, játszmának láttatta veled az egészet. Felülirt a nagy játékos.

    A középpont útja: a sziv és a megértés egybeolvadása.

    öllelek, szeretlek, Szókratészem

    1. irány
      Szia Anita!

      Elolvastam az egész blogot, azt is megértettem, ami nekem szólt.

      Annyit szeretnék csak írni ezekkel kapcsolatban neked, hogy: felnézek rád.

      Szeretettel: Máté

  11. Megakadt a szemem előbb egy sorodon: „Aztán mikor már az oldalon
    Megakadt a szemem előbb egy sorodon: „Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások”. Én végig követem egy ideje az oldalt, de ilyet nem láttam. Ezért arra gondolok, hogy az én írásaimat értetted félre. A rasszizmus, ami tényleg az, az engem is taszít. Nem vagyok kirekesztő, fajgyűlölő vagy ilyesmi. Nemrég előtört újabb előző életes emlékeim meg azt bizonyítják, hogy valaha én is áldozata voltam ennek, emiatt ebben az életemben sokáig nekem is minden hülyeség rasszizmusnak tűnt, amíg meg nem tapasztaltam dolgokat, amíg meg nem ismertem az életnek azt a területét.
    Amikor az embereket sötétnek érzed, akkor, de erre rá is jöttél, hogy ezt a saját, pillanatnyi lelkiállapotod láttatja veled. De ez a rasszistázós félreértés pont egy példa erre szerintem. Az ember nem mindig olyan, aminek látjuk, csak mert félreértjük…
    Anyukám amúgy nemrég mondott egy bölcsességet: meg kell engedni magunknak, hogy hibázzunk, hogy másoknak is megengedhessük. Én úgy fogom fel, hogy nem mindenben vagyunk tapasztaltak, ki jobban, ki kevésbé, illetve ki mit tud jobban jelleggel, de ezért is van, hogy hibázunk dolgokban. Mindenki. Ettől nem vagyunk sötétek, feltétlenül vadállatok (persze állatok vagyunk mindannyian, ezáltal a természet részei), a fényt keressük, így mindannyian fénytestvérek vagyunk. Vannak persze emberek, akik olyan szinten gázul viselkednek, hogy ezt nehéz róluk elképzelni, de szerintem előbb-utóbb az ő lelkük is bejárja azt az utat. Épp ezek miatt, ne akarjunk tökéletesek lenni, engedjük meg magunknak, hogy hibázzunk, persze nem szándékosan, de attól még ne érezzük magunkat sötétnek, ha előfordul, sem másokat, ha velük fordul elő… A sötétség/félelem az nem mi vagyunk, max pillanatnyi állapotunk, mikor elgyengülünk, de az a szép, mivel alapból a fényt célozzuk, mindig fel tudunk erősödni aztán, ha akarunk. 🙂 A szeretet ereje, vagy lehet úgy is fogalmazni, hogy Isten akkor is vigyáz ránk, mikor nem érezzük, nem tudunk róla.

    1. Katikám!
      Húgom!
      Örülök, hogy újra itt vagy:-) Gyógyulsz szépen? Minden rendben?

      Ölellek:
      szeklice

      1. Kedves Nővérem! Köszönöm, gyógyulgatok, minden nap jobb egy
        Kedves Nővérem! Köszönöm, gyógyulgatok, minden nap jobb egy kicsit, bár a sebre még nagyon vigyázni kell. Írtam emailt is, remélem, megkaptad. 🙂 (A gmail nem mindig működik úgy, ahogy kellene neki).

    2. Nyugodj meg KATI POTTER ,nem a Te írásaidat gondolta ANITA
      Nyugodj meg KATI POTTER ,nem a Te írásaidat gondolta ANITA rasszizmushoz közelinek.
      Hajdú Mikinek volt egy két indulatosabb blogja.
      Feltett a Palesztínában történt mészárlásokról egy videót,és páran bizony írtunk egy tabu témáról ,a cigány bűnözésről is.
      Anita akkor tette fel az Egység blogját,de úgy látszik ezekkel a dolgokkal valahogy sehogy sem tudtunk akkor ,,egységbe ” kerülni.
      Nyilván ,hogy az ember nem foglalkozik folyamatosan ezekkel a dolgokkal,de akkor valahogy úgy jöttek össze az események,hogy bizony nem akartuk szépíteni ezeket a dolgokat.
      Ennek szerintem semmi köze a rasszizmushoz,de lehetnek egy másik embernek olyan hangulatai,hogy esetleg ő úgy érzi,hogy mégis.
      Egyébként ezt a fogalmat is érdemes lenne tisztázni: mi is az ,hogy rasszizmus? ,mert sokan sokféleképpen értelmezik.

      SZIA ANITA ! Aggódtam érted,aztán megnyugtattak,és lám itt vagy.
      Örülök: Éva

      1. Kedves Éva! Köszönöm az infót, akkor én értettem félre.
        Kedves Éva! Köszönöm az infót, akkor én értettem félre. Anita, bocsánatot kérek.

      2. Évi, Kati
        köszi, és igen, a zsidókról szóló cikkeket tartottam méltatlan hangvételűnek, nekem az okozott kontrasztot, hogy nem értettem hogy áll ez össze bennetek: egy blog, ahol zsidókról elég kemény vélemények hangzanak el, ugyanakkor máshol, a szeretet, Egység nevében irtatok. Hát nálam kérdőjelek maradtak.

        Nem volt még beérve az idő, hogy ezt meglássuk, akkor . De ami késik az ugye …

        Aggódás: szerintem még nem ismertél, csak ezért merülhetett fel benned, majd legközelebb tudni fogod, csak búvárkodom 😉

        Kati: nincs miért, NEM TÖRTÉNT SEMMI 🙂

        de amit irtál nekem, benned él, belőled fakad, nem? Hiszen magadra vetted 🙂 Nem baj, nyilik a mindent látó szemünk, és ez igy jó.

        1. Pedig a zsidókról nem általánosan írtam, hanem Izrael
          Pedig a zsidókról nem általánosan írtam, hanem Izrael vezetőinek politikája nem tetszik, erről írtam. 🙂 Nem mindegy. 🙂 Már csak annál inkább sem, mert egyenesen kötődés alakult ki bennem, ami részben rejtve volt, irántuk, abból az okból, hogy pár napja utaztattam magam előző életbe akkori testvéremet keresve, és a jelek szerint zsidó voltam én is, ráadásul a 2. vh idején. Bejött egy koncentrációs táborra utaló kép végül. Ez magyarázza, hogy miért olvastam a témáról annyit. És hogy magyarként miért gondolkodok úgy, ahogy, és valójában pontosan antifasiszta vagyok, de nem abban az értelemben, ahogy ma a médiában használják e fogalmat. Mert sok „antifa” erősen kettős mércével mér, ezért nem veszi észre, hogy akiket lefasisztáznak, azok valójában egyfajta kirekesztés ellen küzdenek, az emberi jogokért. A Testvérhiány bejegyzésemben írtam erről is sokat, mármint az előző élet miatt kialakult érzésekről. 🙂

        2. ,,csak búvárkodom ;)”
          Hmmm… biztos?
          Ha valami

          ,,csak búvárkodom ;)”
          Hmmm… biztos?
          Ha valami egységélmény,akkor a búvárkodás az az.
          Gondold el,átölel a tenger és az a gyönyörűség ott lenn…
          Szóval Te máshol búvárkodsz?,hogy nem ezt látod?:)))

          Ami meg ezt a rasszizmus? dolgot illeti:
          ,,nem értettem hogy áll ez össze bennetek: egy blog, ahol zsidókról elég kemény vélemények hangzanak el, ugyanakkor máshol, a szeretet, Egység nevében irtatok. ”

          Nem a népről beszéltünk.
          Az állam volt az agresszor a rakétatámadásokkal.
          Valamint a világot átfogó pénzarisztokrácia sem a nép,mint tudjuk.
          Ezen kívül az Ószövetség bizonyos kitételeit illettük kritikával,azt megint csak nem az ,,Isten adta” nép írta.
          Ugye érted a különbséget?

          Éppen azért illettük kritikával ezeket a dolgokat,mert pont hogy ellene vannak a szeretetnek és az Egységnek.
          Persze kéne a blogban látni pontosan miről is volt szó,akkor lehetne ezt megérteni ,,hogyan állhatott ez össze bennünk”.

          Ez egyébként szerintem teljesen tőled függ,hogy Te hogy értelmezed.Senki nem kifogásolta,pedig általában itt megmondják az emberek ,ha valamivel nem értenek egyet.
          Jelenségekről beszéltünk ,nem a népet bántottuk,csak Te valahogy összemostad magadban.
          Mivel én is írtam abban a blogban,és tudom ,hogy tiszta szándékkal,csak ezt tudom mondani.

          Ami meg benned zajlik…hát együtt érzek veled,de az igazság ott van,amit Karmatörlő írt neked…

          1. Éva, hogyan éled meg önmagad?
            Éva, szeretsz Te engem?

            Éva, hogyan éled meg önmagad?

            Éva, szeretsz Te engem?

          2. Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy
            Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy ,aki ,, veszettül” keresi önmagát,és ennek vannak nagyon nehéz fázisai is,mint például a mostani.Becsültelek mindig is ezért,még akkor is ,mikor… …tudod mikor.

            Nem demonstrálom folyton,hogy így szeretlek ,úgy szeretlek,szívem tiéd …,a szeretet nem ettől függ,
            nem külső dolog,belülről fakad,tudod Te is.
            Miért merült fel benned ez a kérdés?

            Már késő van nem megyek bele,de a buddhizmussal kapcsolatban felmerültek kérdéseim.Nem tudom mennyire gyakorlod,de ha igen,akkor sok mindent nem értek.
            Más:
            A nők azért szenvednek ennyit,mert a nő középpontja a férfiban van,és amíg nem találja meg ezt a férfit,
            addig legfeljebb eljátszhatja az erős ,kiegyensúlyozott nőt,de azzá igazán csak azzal a férfival együtt válhat,és persze boldoggá és teljessé is.
            Sok felesleges szenvedéstől megóvhatnák magukat a nők,ha ezt belátnák.

            És hogy én hogyan élem meg önmagam?
            Hol így ,hol úgy.Mikor rend van bennem,rózsaszínben látom a világot,minden gyönyörű,mindent és mindenkit szeretek,ők is engem,állandóan mosolygok ,boldog vagyok…
            Először csak egy dolog zökkent ki ebből az állapotból,aztán már látom egyre gyűlnek a problémák,elintézetlen dolgok,érdekes már az emberek sem olyanok,de még a Nap sem úgy süt…
            Akkor ráeszmélek,hogy ez nem jó így,teszek érte ,hogy megint boldog legyek,és ez így váltakozik…
            Arra törekszem,hogy egyre hosszabbra tudjam húzni azt az állapotot,amikor minden rendben van,
            de ez mindig belülről indul el,és egyszerűen a világ is olyan lesz…nincs mese,és ezek így gerjesztik egymást,mert ahogy szebb a világ,még jobb lesz bent,és akkor még szebbnek látom a kintit,és így…
            Aztán elveszítem,és kezdhetem előlről…

          3. Éva
            köszönöm, hogy tettél egy lépést felém.

            Bármi kérdésed van, irj: palyianita78@hotmail.com. Most már neked kell lépned felém, de csak is akkor, ha jónak látod önmagad számára. És csakis abban a témában, amiről te szeretnél beszélni velem. Majd meglátjuk, meg tudjuk-e találni egymás kezét a sötétben. Én szeretném. De várok. Mást nem tehetek.

            A megéléseim itt is megosztom, sosem titkolom. Valamire csak jók lesznek egyszer. Ha más nem, összegzem magamnak, arra tökéletes.

            Ki mit lát bele, viszont jó lecke, nem hiába csak akkor irom ki magamból a nagyobb dolgaimat, mikor már túl vagyok rajta. Addig csak érzelmi reakciók csatája lenne, az meg nem visz sehová.

          4. búvárkodás-egység
            szép képet irtál le.

            eleinte viszont, ha magamba nézek, vagy másba (ha megkér), akkor csak a személyiségének kesze-kuszaságát látom. Ez a felszin alatti finom réteg. van, mikor szeretettel teli, van, mikor félelmekkel, vágyakkal teli, ezt mindenki tapasztalja aki egy kicsit is önismerettel foglalkozik.

            Magát ez Egységet itt nem találod, kivéve, egy Megvilágosult személyben. de kérdem én, én az vagyok, vagy te az vagy? Korántsem.

            Aztán jönnek mélyebb rétegek, egyre mélyebbre kerülve, egyre több elnyomott „kakit” találhatunk, majd ha ezeken is túl jutunk, ott az EGYSÉG, a mélységben a SZERETET.

            Mikor irtam, hogy az Egységben fájdalmat találtam? Én csak leirtam a folyamatot. A fájdalom megélése által, hova kerültem, és a szeretet felemelt, hova kerültem.

            valamint azt , hogy a szivem azért nincs mindig nyitva, mert a fájdalmaim nem engedik. Elengedésükkel jutok abba az állapotba, amit mások által izlelhettem meg. A nyitott szivhez munka kell. Miután kizuhantam ebből, újra (amit már kitudja mennyi leszületésünk előtt átélünk) átéltem a megrendülést, aztán a vágyat ismét a nagy Egységbe.

            Ebben mi volt félreérthető?

            Bár még a nyitott sziv sem elegendő, kell hozzá a tudás, Tudatosság. 🙂

          5. ,,Ebben mi volt félreérthető? ”
            Semmi. Miből gondolod ,hogy

            ,,Ebben mi volt félreérthető? ”

            Semmi. Miből gondolod ,hogy félreértettem? /ott volt a ,,hangulatjel” /

          6. Éva, köszönöm
            Haladunk mi egymás felé, lesz, mikor félre vonulok, lesz, mikor újra feléd kitárulok. Éppen, amit a helyzet megkiván. De most már eléd teszem a szivem, nem csak az elme van jelen bennem. Legyen bármi is.

  12. Megakadt a szemem előbb egy sorodon: „Aztán mikor már az oldalon
    Megakadt a szemem előbb egy sorodon: „Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások”. Én végig követem egy ideje az oldalt, de ilyet nem láttam. Ezért arra gondolok, hogy az én írásaimat értetted félre. A rasszizmus, ami tényleg az, az engem is taszít. Nem vagyok kirekesztő, fajgyűlölő vagy ilyesmi. Nemrég előtört újabb előző életes emlékeim meg azt bizonyítják, hogy valaha én is áldozata voltam ennek, emiatt ebben az életemben sokáig nekem is minden hülyeség rasszizmusnak tűnt, amíg meg nem tapasztaltam dolgokat, amíg meg nem ismertem az életnek azt a területét.
    Amikor az embereket sötétnek érzed, akkor, de erre rá is jöttél, hogy ezt a saját, pillanatnyi lelkiállapotod láttatja veled. De ez a rasszistázós félreértés pont egy példa erre szerintem. Az ember nem mindig olyan, aminek látjuk, csak mert félreértjük…
    Anyukám amúgy nemrég mondott egy bölcsességet: meg kell engedni magunknak, hogy hibázzunk, hogy másoknak is megengedhessük. Én úgy fogom fel, hogy nem mindenben vagyunk tapasztaltak, ki jobban, ki kevésbé, illetve ki mit tud jobban jelleggel, de ezért is van, hogy hibázunk dolgokban. Mindenki. Ettől nem vagyunk sötétek, feltétlenül vadállatok (persze állatok vagyunk mindannyian, ezáltal a természet részei), a fényt keressük, így mindannyian fénytestvérek vagyunk. Vannak persze emberek, akik olyan szinten gázul viselkednek, hogy ezt nehéz róluk elképzelni, de szerintem előbb-utóbb az ő lelkük is bejárja azt az utat. Épp ezek miatt, ne akarjunk tökéletesek lenni, engedjük meg magunknak, hogy hibázzunk, persze nem szándékosan, de attól még ne érezzük magunkat sötétnek, ha előfordul, sem másokat, ha velük fordul elő… A sötétség/félelem az nem mi vagyunk, max pillanatnyi állapotunk, mikor elgyengülünk, de az a szép, mivel alapból a fényt célozzuk, mindig fel tudunk erősödni aztán, ha akarunk. 🙂 A szeretet ereje, vagy lehet úgy is fogalmazni, hogy Isten akkor is vigyáz ránk, mikor nem érezzük, nem tudunk róla.

    1. Katikám!
      Húgom!
      Örülök, hogy újra itt vagy:-) Gyógyulsz szépen? Minden rendben?

      Ölellek:
      szeklice

      1. Kedves Nővérem! Köszönöm, gyógyulgatok, minden nap jobb egy
        Kedves Nővérem! Köszönöm, gyógyulgatok, minden nap jobb egy kicsit, bár a sebre még nagyon vigyázni kell. Írtam emailt is, remélem, megkaptad. 🙂 (A gmail nem mindig működik úgy, ahogy kellene neki).

    2. Nyugodj meg KATI POTTER ,nem a Te írásaidat gondolta ANITA
      Nyugodj meg KATI POTTER ,nem a Te írásaidat gondolta ANITA rasszizmushoz közelinek.
      Hajdú Mikinek volt egy két indulatosabb blogja.
      Feltett a Palesztínában történt mészárlásokról egy videót,és páran bizony írtunk egy tabu témáról ,a cigány bűnözésről is.
      Anita akkor tette fel az Egység blogját,de úgy látszik ezekkel a dolgokkal valahogy sehogy sem tudtunk akkor ,,egységbe ” kerülni.
      Nyilván ,hogy az ember nem foglalkozik folyamatosan ezekkel a dolgokkal,de akkor valahogy úgy jöttek össze az események,hogy bizony nem akartuk szépíteni ezeket a dolgokat.
      Ennek szerintem semmi köze a rasszizmushoz,de lehetnek egy másik embernek olyan hangulatai,hogy esetleg ő úgy érzi,hogy mégis.
      Egyébként ezt a fogalmat is érdemes lenne tisztázni: mi is az ,hogy rasszizmus? ,mert sokan sokféleképpen értelmezik.

      SZIA ANITA ! Aggódtam érted,aztán megnyugtattak,és lám itt vagy.
      Örülök: Éva

      1. Kedves Éva! Köszönöm az infót, akkor én értettem félre.
        Kedves Éva! Köszönöm az infót, akkor én értettem félre. Anita, bocsánatot kérek.

      2. Évi, Kati
        köszi, és igen, a zsidókról szóló cikkeket tartottam méltatlan hangvételűnek, nekem az okozott kontrasztot, hogy nem értettem hogy áll ez össze bennetek: egy blog, ahol zsidókról elég kemény vélemények hangzanak el, ugyanakkor máshol, a szeretet, Egység nevében irtatok. Hát nálam kérdőjelek maradtak.

        Nem volt még beérve az idő, hogy ezt meglássuk, akkor . De ami késik az ugye …

        Aggódás: szerintem még nem ismertél, csak ezért merülhetett fel benned, majd legközelebb tudni fogod, csak búvárkodom 😉

        Kati: nincs miért, NEM TÖRTÉNT SEMMI 🙂

        de amit irtál nekem, benned él, belőled fakad, nem? Hiszen magadra vetted 🙂 Nem baj, nyilik a mindent látó szemünk, és ez igy jó.

        1. Pedig a zsidókról nem általánosan írtam, hanem Izrael
          Pedig a zsidókról nem általánosan írtam, hanem Izrael vezetőinek politikája nem tetszik, erről írtam. 🙂 Nem mindegy. 🙂 Már csak annál inkább sem, mert egyenesen kötődés alakult ki bennem, ami részben rejtve volt, irántuk, abból az okból, hogy pár napja utaztattam magam előző életbe akkori testvéremet keresve, és a jelek szerint zsidó voltam én is, ráadásul a 2. vh idején. Bejött egy koncentrációs táborra utaló kép végül. Ez magyarázza, hogy miért olvastam a témáról annyit. És hogy magyarként miért gondolkodok úgy, ahogy, és valójában pontosan antifasiszta vagyok, de nem abban az értelemben, ahogy ma a médiában használják e fogalmat. Mert sok „antifa” erősen kettős mércével mér, ezért nem veszi észre, hogy akiket lefasisztáznak, azok valójában egyfajta kirekesztés ellen küzdenek, az emberi jogokért. A Testvérhiány bejegyzésemben írtam erről is sokat, mármint az előző élet miatt kialakult érzésekről. 🙂

        2. ,,csak búvárkodom ;)”
          Hmmm… biztos?
          Ha valami

          ,,csak búvárkodom ;)”
          Hmmm… biztos?
          Ha valami egységélmény,akkor a búvárkodás az az.
          Gondold el,átölel a tenger és az a gyönyörűség ott lenn…
          Szóval Te máshol búvárkodsz?,hogy nem ezt látod?:)))

          Ami meg ezt a rasszizmus? dolgot illeti:
          ,,nem értettem hogy áll ez össze bennetek: egy blog, ahol zsidókról elég kemény vélemények hangzanak el, ugyanakkor máshol, a szeretet, Egység nevében irtatok. ”

          Nem a népről beszéltünk.
          Az állam volt az agresszor a rakétatámadásokkal.
          Valamint a világot átfogó pénzarisztokrácia sem a nép,mint tudjuk.
          Ezen kívül az Ószövetség bizonyos kitételeit illettük kritikával,azt megint csak nem az ,,Isten adta” nép írta.
          Ugye érted a különbséget?

          Éppen azért illettük kritikával ezeket a dolgokat,mert pont hogy ellene vannak a szeretetnek és az Egységnek.
          Persze kéne a blogban látni pontosan miről is volt szó,akkor lehetne ezt megérteni ,,hogyan állhatott ez össze bennünk”.

          Ez egyébként szerintem teljesen tőled függ,hogy Te hogy értelmezed.Senki nem kifogásolta,pedig általában itt megmondják az emberek ,ha valamivel nem értenek egyet.
          Jelenségekről beszéltünk ,nem a népet bántottuk,csak Te valahogy összemostad magadban.
          Mivel én is írtam abban a blogban,és tudom ,hogy tiszta szándékkal,csak ezt tudom mondani.

          Ami meg benned zajlik…hát együtt érzek veled,de az igazság ott van,amit Karmatörlő írt neked…

          1. Éva, hogyan éled meg önmagad?
            Éva, szeretsz Te engem?

            Éva, hogyan éled meg önmagad?

            Éva, szeretsz Te engem?

          2. Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy
            Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy ,aki ,, veszettül” keresi önmagát,és ennek vannak nagyon nehéz fázisai is,mint például a mostani.Becsültelek mindig is ezért,még akkor is ,mikor… …tudod mikor.

            Nem demonstrálom folyton,hogy így szeretlek ,úgy szeretlek,szívem tiéd …,a szeretet nem ettől függ,
            nem külső dolog,belülről fakad,tudod Te is.
            Miért merült fel benned ez a kérdés?

            Már késő van nem megyek bele,de a buddhizmussal kapcsolatban felmerültek kérdéseim.Nem tudom mennyire gyakorlod,de ha igen,akkor sok mindent nem értek.
            Más:
            A nők azért szenvednek ennyit,mert a nő középpontja a férfiban van,és amíg nem találja meg ezt a férfit,
            addig legfeljebb eljátszhatja az erős ,kiegyensúlyozott nőt,de azzá igazán csak azzal a férfival együtt válhat,és persze boldoggá és teljessé is.
            Sok felesleges szenvedéstől megóvhatnák magukat a nők,ha ezt belátnák.

            És hogy én hogyan élem meg önmagam?
            Hol így ,hol úgy.Mikor rend van bennem,rózsaszínben látom a világot,minden gyönyörű,mindent és mindenkit szeretek,ők is engem,állandóan mosolygok ,boldog vagyok…
            Először csak egy dolog zökkent ki ebből az állapotból,aztán már látom egyre gyűlnek a problémák,elintézetlen dolgok,érdekes már az emberek sem olyanok,de még a Nap sem úgy süt…
            Akkor ráeszmélek,hogy ez nem jó így,teszek érte ,hogy megint boldog legyek,és ez így váltakozik…
            Arra törekszem,hogy egyre hosszabbra tudjam húzni azt az állapotot,amikor minden rendben van,
            de ez mindig belülről indul el,és egyszerűen a világ is olyan lesz…nincs mese,és ezek így gerjesztik egymást,mert ahogy szebb a világ,még jobb lesz bent,és akkor még szebbnek látom a kintit,és így…
            Aztán elveszítem,és kezdhetem előlről…

          3. Éva
            köszönöm, hogy tettél egy lépést felém.

            Bármi kérdésed van, irj: palyianita78@hotmail.com. Most már neked kell lépned felém, de csak is akkor, ha jónak látod önmagad számára. És csakis abban a témában, amiről te szeretnél beszélni velem. Majd meglátjuk, meg tudjuk-e találni egymás kezét a sötétben. Én szeretném. De várok. Mást nem tehetek.

            A megéléseim itt is megosztom, sosem titkolom. Valamire csak jók lesznek egyszer. Ha más nem, összegzem magamnak, arra tökéletes.

            Ki mit lát bele, viszont jó lecke, nem hiába csak akkor irom ki magamból a nagyobb dolgaimat, mikor már túl vagyok rajta. Addig csak érzelmi reakciók csatája lenne, az meg nem visz sehová.

          4. búvárkodás-egység
            szép képet irtál le.

            eleinte viszont, ha magamba nézek, vagy másba (ha megkér), akkor csak a személyiségének kesze-kuszaságát látom. Ez a felszin alatti finom réteg. van, mikor szeretettel teli, van, mikor félelmekkel, vágyakkal teli, ezt mindenki tapasztalja aki egy kicsit is önismerettel foglalkozik.

            Magát ez Egységet itt nem találod, kivéve, egy Megvilágosult személyben. de kérdem én, én az vagyok, vagy te az vagy? Korántsem.

            Aztán jönnek mélyebb rétegek, egyre mélyebbre kerülve, egyre több elnyomott „kakit” találhatunk, majd ha ezeken is túl jutunk, ott az EGYSÉG, a mélységben a SZERETET.

            Mikor irtam, hogy az Egységben fájdalmat találtam? Én csak leirtam a folyamatot. A fájdalom megélése által, hova kerültem, és a szeretet felemelt, hova kerültem.

            valamint azt , hogy a szivem azért nincs mindig nyitva, mert a fájdalmaim nem engedik. Elengedésükkel jutok abba az állapotba, amit mások által izlelhettem meg. A nyitott szivhez munka kell. Miután kizuhantam ebből, újra (amit már kitudja mennyi leszületésünk előtt átélünk) átéltem a megrendülést, aztán a vágyat ismét a nagy Egységbe.

            Ebben mi volt félreérthető?

            Bár még a nyitott sziv sem elegendő, kell hozzá a tudás, Tudatosság. 🙂

          5. ,,Ebben mi volt félreérthető? ”
            Semmi. Miből gondolod ,hogy

            ,,Ebben mi volt félreérthető? ”

            Semmi. Miből gondolod ,hogy félreértettem? /ott volt a ,,hangulatjel” /

          6. Éva, köszönöm
            Haladunk mi egymás felé, lesz, mikor félre vonulok, lesz, mikor újra feléd kitárulok. Éppen, amit a helyzet megkiván. De most már eléd teszem a szivem, nem csak az elme van jelen bennem. Legyen bármi is.

  13. A világfájdalom nem létezik
    Anita, csak a Te fájdalmad létezik és ennek megfelelően teremted meg a saját valódat. Az a rémületesen sok fájdalom, elviselhetetlen bántás, egymás ölését Te magad hozod létre. Ez csak a belső fájdalmad tükörképe. Nem kívül fáj a világ, hanem belül. A külső világfájdalom, a belső világfájdalmad küslődleges megjelenése.

    Tudod mi a fájdalom?
    Nem a fájdalom nem fájdalom.
    A fájdalom a szeretet hiánya.

    Tudod mi a düh?
    Nem a dühnek semmi köze a dühöz.
    A düh a fájdalom tagadása. Amikor a szeretetlenség annyira fáj, hogy már nem vagy hajlandó tovább fájni, elutasítod a fájdalmat. Akkor dühös leszel, iszonyatosan, világot felforgatóan.

    Mitől van a világfájdalom benned?
    Önmagad elutasításától. Attól, hogy nem tartod magad szeretetre méltónak.
    Mert egy olyan embernek, mint Te, nincs joga ahhoz, hogy szeressék.
    Mert bűnös vagy.

    Alaphangon nincs semmi baj a virtuális szeretlekkel és a virtuális öleléssel, de ez pont olyan, mint a nőiségnél a pasik dícsérete.
    Mert az egész mögött igen mélyen elásva és befagyva ott a sok önmegvetés, önmagad elutasítása.

    Ez nem jelenti azt, hogy állandóan és kizárólag ezt éled meg, hogy nem vagy képes a szeretetre, hogy nem érzed az egységet vagy akármi. Ez azt jelenti, hogy mindig visszatérsz ebbe az állapotba, a szeretetlenség rövid szünetekkel megjelenik az életedben, mint alapmotívum. Mindig ott a konfliktus a hétköznapokban, hogy megláthasd, mi van legbelül.

    1. Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt
      Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt mélyen legbelül, hogy pusztán azért megérdemlik, hogy szeressék és szerethessenek, mert léteznek.
      Általában a saját múltjának megfelelően mindenki a szükségek, hiányosságok más-más változatára fogékony. Bármi hiányzott is, vagy volt fájdalmas és rossz a múltban, azt próbálja helyretenni a jelenben.
      És igen, az önbecsülés ilyenkor igen alacsony: Lelke mélyén nem hisz abban, hogy megérdemli a boldogságot, inkább azt tartja, hogy ki kell vívni a jogot arra, hogy élvezhesse az életet.
      DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!

      1. alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek 😉
        világfájdalom

        alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek 😉

        világfájdalom van-e, vagy nincs, részlet kérdés, sőt, inkább nézőpont kérdése. Lényeges-e?

        nem korántsem.

        Claryssa, tőled már megszokhattam volna, hogy mindig a lényeget tudod meglátni, de ez most különösen ott van!:

        „DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!”

        Köszönöm, megint

    2. Karmatörlő
      Téged is éreztelek.

      Vezekeltél. Nagyon. Fájdalommal, kinokkal. Amit most olvasok tőled, szinte ugyanezt éreztem benned.

      Hangot hallottam: szeretet, éld meg végre. Nyisd ki a szived.

      1. Sosem volt zárva, tele volt szeméttel és a szeméten guberálókkal
        A vonzás törvénye 100%-os. Bizton tudom, Anita.
        A Földre születők mind ezt csinálják. Azért vagyunk ilyen sokan a Földön, mert mindenkinek fel kell oldania, ami hozzá tartozik.
        Magad is vezekelsz, de még jórészt nem azzal foglalkozol, ami a Tied. Mások helyett egyébként nem tudunk vezekelni. Mindenki csak a sajátját tudja helyrerakni, a máséval csak a saját dolgát fedi el vagy nehezíti meg.

        1. vezeklés?
          Van, vagy nincs? 😉
          Mi az én részem, és mi nem? Jó

          vezeklés?

          Van, vagy nincs? 😉

          Mi az én részem, és mi nem? Jó kérdések ezek.

          Tökéletesen egyet értek veled: mindenki csak a sajátját tudja helyre tenni. Mást nem is irtam. Én sem.

          Keresd a közöset is másokban, enged el a kardot. Miért kell az még?

          Ha önmagamon dolgozom, csak kizárólag, nem akarok másokat is megmenteni. Ezt vettem észre, másokra nincs energiám. Ilyenkor viszont, ha a belső munka elmarad, akkor jön a külvilágban meglátom a mások arcán észlelem a saját bajom is, és azt kezem el terelgetni, önmagam helyett.
          Igen, a vonzás, még itt tartasz Te is, még le akarod vágni mások tévképzeteit. Még benned is ott bujkál a megmentek én mindenkit. 🙂

          Tedd, éld meg. Majd elengeded. Ha már itt az idő.

  14. A világfájdalom nem létezik
    Anita, csak a Te fájdalmad létezik és ennek megfelelően teremted meg a saját valódat. Az a rémületesen sok fájdalom, elviselhetetlen bántás, egymás ölését Te magad hozod létre. Ez csak a belső fájdalmad tükörképe. Nem kívül fáj a világ, hanem belül. A külső világfájdalom, a belső világfájdalmad küslődleges megjelenése.

    Tudod mi a fájdalom?
    Nem a fájdalom nem fájdalom.
    A fájdalom a szeretet hiánya.

    Tudod mi a düh?
    Nem a dühnek semmi köze a dühöz.
    A düh a fájdalom tagadása. Amikor a szeretetlenség annyira fáj, hogy már nem vagy hajlandó tovább fájni, elutasítod a fájdalmat. Akkor dühös leszel, iszonyatosan, világot felforgatóan.

    Mitől van a világfájdalom benned?
    Önmagad elutasításától. Attól, hogy nem tartod magad szeretetre méltónak.
    Mert egy olyan embernek, mint Te, nincs joga ahhoz, hogy szeressék.
    Mert bűnös vagy.

    Alaphangon nincs semmi baj a virtuális szeretlekkel és a virtuális öleléssel, de ez pont olyan, mint a nőiségnél a pasik dícsérete.
    Mert az egész mögött igen mélyen elásva és befagyva ott a sok önmegvetés, önmagad elutasítása.

    Ez nem jelenti azt, hogy állandóan és kizárólag ezt éled meg, hogy nem vagy képes a szeretetre, hogy nem érzed az egységet vagy akármi. Ez azt jelenti, hogy mindig visszatérsz ebbe az állapotba, a szeretetlenség rövid szünetekkel megjelenik az életedben, mint alapmotívum. Mindig ott a konfliktus a hétköznapokban, hogy megláthasd, mi van legbelül.

    1. Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt
      Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt mélyen legbelül, hogy pusztán azért megérdemlik, hogy szeressék és szerethessenek, mert léteznek.
      Általában a saját múltjának megfelelően mindenki a szükségek, hiányosságok más-más változatára fogékony. Bármi hiányzott is, vagy volt fájdalmas és rossz a múltban, azt próbálja helyretenni a jelenben.
      És igen, az önbecsülés ilyenkor igen alacsony: Lelke mélyén nem hisz abban, hogy megérdemli a boldogságot, inkább azt tartja, hogy ki kell vívni a jogot arra, hogy élvezhesse az életet.
      DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!

      1. alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek 😉
        világfájdalom

        alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek 😉

        világfájdalom van-e, vagy nincs, részlet kérdés, sőt, inkább nézőpont kérdése. Lényeges-e?

        nem korántsem.

        Claryssa, tőled már megszokhattam volna, hogy mindig a lényeget tudod meglátni, de ez most különösen ott van!:

        „DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!”

        Köszönöm, megint

    2. Karmatörlő
      Téged is éreztelek.

      Vezekeltél. Nagyon. Fájdalommal, kinokkal. Amit most olvasok tőled, szinte ugyanezt éreztem benned.

      Hangot hallottam: szeretet, éld meg végre. Nyisd ki a szived.

      1. Sosem volt zárva, tele volt szeméttel és a szeméten guberálókkal
        A vonzás törvénye 100%-os. Bizton tudom, Anita.
        A Földre születők mind ezt csinálják. Azért vagyunk ilyen sokan a Földön, mert mindenkinek fel kell oldania, ami hozzá tartozik.
        Magad is vezekelsz, de még jórészt nem azzal foglalkozol, ami a Tied. Mások helyett egyébként nem tudunk vezekelni. Mindenki csak a sajátját tudja helyrerakni, a máséval csak a saját dolgát fedi el vagy nehezíti meg.

        1. vezeklés?
          Van, vagy nincs? 😉
          Mi az én részem, és mi nem? Jó

          vezeklés?

          Van, vagy nincs? 😉

          Mi az én részem, és mi nem? Jó kérdések ezek.

          Tökéletesen egyet értek veled: mindenki csak a sajátját tudja helyre tenni. Mást nem is irtam. Én sem.

          Keresd a közöset is másokban, enged el a kardot. Miért kell az még?

          Ha önmagamon dolgozom, csak kizárólag, nem akarok másokat is megmenteni. Ezt vettem észre, másokra nincs energiám. Ilyenkor viszont, ha a belső munka elmarad, akkor jön a külvilágban meglátom a mások arcán észlelem a saját bajom is, és azt kezem el terelgetni, önmagam helyett.
          Igen, a vonzás, még itt tartasz Te is, még le akarod vágni mások tévképzeteit. Még benned is ott bujkál a megmentek én mindenkit. 🙂

          Tedd, éld meg. Majd elengeded. Ha már itt az idő.

  15. Fájdalomhoz..
    Csak egyetlen szócskát hiányolok, nem találok sehol itt az írásokban, ahogy olvasgatom = ALÁZAT
    Pedig a fájdalom mindig alázatra tanít.

    „Az alázat fogalma alatt sokan valamiféle fejet hajtást, önmagunk szándékos lekicsinylését vagy megalázását értik. Nem ez az alázat.
    Az alázat egy tudatállapot, amikor eléred azt, hogy minden amiben értékelted magadat, az pontosan a helyére került és pont annyinak látod és tudod magadat, mint amennyi valójában vagy!
    Az alázat egy egyenlőségjel, ami az énképed és valódi önmagad között létrejön a rendszeres önértékeléssel. Az énkép nem Te vagy, csak egy kép a valódi önmagadról. Ha ez a kép megegyezik a valósággal, akkor az alázatosság állapotába kerülsz, ami egy abszolút tudatállapotot is eredményez! ”
    (Huszti Sanyi)

    Az igazi fejlődés szinte mindig fájdalommal jár. Van, amiről nem lehet beszélni, csak átélni lehet.
    Az érzések jönnek és mennek. / Nincs töltése,előjele, csak 1 tapasztalat.
    Fájdalmat okozhatnak, de ennek az az oka, hogy tanítson valamire:
    önismeretre, önmagunk és mások elfogadására, tisztánlátásra, elengedésre, együttérzésre,megbocsájtásra, alázatra.

    1. Alázat
      Mikor a fájdalmam már rám vetült, megláttam mit tettem másokkal, akkor éltem meg, mi, hogy :

      – tisztelem a másikat
      – és mi a helyes , valódi alázat.

      Sosem élt bennem. Mindig valami ellen küzdöttem. Sosem tudtam igazán tisztelni senkit, (magamat sem, akkor mást?) sem a helyes alázatot gyakoroloni.

      Tisztelni csak most tanulok, alázatot is csak most pillantottam meg.

      Az alázat: minden úgy van, ahogy van, önmagam alá rendelem, de nem a lemondó apátiával, hanem azzal a mély tudattal, hogy akármi jön, annak épp akkor van helye az életemben. Legyen az akár egy családi összejövetel, ha éppen akkor tör rám a magányom könnye, el kell vonulnom, meg kell élnem, el kell engednem, mert az akkor úgy van jól. Ne az én akaratom kontrollja legyen minden felet. Istent akartam játszani az életemben. Nem pedig az útmutatást a terelgetést megfogadni. Szerintem itt kezdődik az igazi HIT. Kéz a kézben együtt jár.

      Miért mondom a tiszteletet is?
      Ezt is akkor éltem meg: ha szeretünk valakit, miért nem tudjuk meghallgatni? Odafigyelni rá? Megadom-e a tiszteletet? Vagy önmagam hangjától zeng a gyár? Ahol egymás túllicitálása folyik, bármilyen hangzavar van, ott csak magányt látok/érzek.
      Ezer, meg ezer magány hangja száll, ott nincs szeretet.

      Gondoljunk arra, ha szeretünk valakit, mellénk ül, egy szó sem esik, mégis, milyen jó az a csend. Meleg, lágy, körül ölel. Együtt (!!!) rezgünk.

      Ha nem szeretünk valakit, akkor meg milyen éles, kényelmetlen, nem igaz?

      1. Szeretlek.
        Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mer

        Szeretlek.
        Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mert azok nem belülről jönnek, inkább várok, próbálom elfogadni az embert, át is érzem, mint ahogyan sokan, de itt van a stop.
        Ha átvesszük a másik érzéseit, utána meg is kell -tisztulnunk- tőlük.
        Újra eggyé válni az UNIVERZUMMAL.

  16. Fájdalomhoz..
    Csak egyetlen szócskát hiányolok, nem találok sehol itt az írásokban, ahogy olvasgatom = ALÁZAT
    Pedig a fájdalom mindig alázatra tanít.

    „Az alázat fogalma alatt sokan valamiféle fejet hajtást, önmagunk szándékos lekicsinylését vagy megalázását értik. Nem ez az alázat.
    Az alázat egy tudatállapot, amikor eléred azt, hogy minden amiben értékelted magadat, az pontosan a helyére került és pont annyinak látod és tudod magadat, mint amennyi valójában vagy!
    Az alázat egy egyenlőségjel, ami az énképed és valódi önmagad között létrejön a rendszeres önértékeléssel. Az énkép nem Te vagy, csak egy kép a valódi önmagadról. Ha ez a kép megegyezik a valósággal, akkor az alázatosság állapotába kerülsz, ami egy abszolút tudatállapotot is eredményez! ”
    (Huszti Sanyi)

    Az igazi fejlődés szinte mindig fájdalommal jár. Van, amiről nem lehet beszélni, csak átélni lehet.
    Az érzések jönnek és mennek. / Nincs töltése,előjele, csak 1 tapasztalat.
    Fájdalmat okozhatnak, de ennek az az oka, hogy tanítson valamire:
    önismeretre, önmagunk és mások elfogadására, tisztánlátásra, elengedésre, együttérzésre,megbocsájtásra, alázatra.

    1. Alázat
      Mikor a fájdalmam már rám vetült, megláttam mit tettem másokkal, akkor éltem meg, mi, hogy :

      – tisztelem a másikat
      – és mi a helyes , valódi alázat.

      Sosem élt bennem. Mindig valami ellen küzdöttem. Sosem tudtam igazán tisztelni senkit, (magamat sem, akkor mást?) sem a helyes alázatot gyakoroloni.

      Tisztelni csak most tanulok, alázatot is csak most pillantottam meg.

      Az alázat: minden úgy van, ahogy van, önmagam alá rendelem, de nem a lemondó apátiával, hanem azzal a mély tudattal, hogy akármi jön, annak épp akkor van helye az életemben. Legyen az akár egy családi összejövetel, ha éppen akkor tör rám a magányom könnye, el kell vonulnom, meg kell élnem, el kell engednem, mert az akkor úgy van jól. Ne az én akaratom kontrollja legyen minden felet. Istent akartam játszani az életemben. Nem pedig az útmutatást a terelgetést megfogadni. Szerintem itt kezdődik az igazi HIT. Kéz a kézben együtt jár.

      Miért mondom a tiszteletet is?
      Ezt is akkor éltem meg: ha szeretünk valakit, miért nem tudjuk meghallgatni? Odafigyelni rá? Megadom-e a tiszteletet? Vagy önmagam hangjától zeng a gyár? Ahol egymás túllicitálása folyik, bármilyen hangzavar van, ott csak magányt látok/érzek.
      Ezer, meg ezer magány hangja száll, ott nincs szeretet.

      Gondoljunk arra, ha szeretünk valakit, mellénk ül, egy szó sem esik, mégis, milyen jó az a csend. Meleg, lágy, körül ölel. Együtt (!!!) rezgünk.

      Ha nem szeretünk valakit, akkor meg milyen éles, kényelmetlen, nem igaz?

      1. Szeretlek.
        Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mer

        Szeretlek.
        Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mert azok nem belülről jönnek, inkább várok, próbálom elfogadni az embert, át is érzem, mint ahogyan sokan, de itt van a stop.
        Ha átvesszük a másik érzéseit, utána meg is kell -tisztulnunk- tőlük.
        Újra eggyé válni az UNIVERZUMMAL.

  17. Talán utoljára hagytam, de megértitek most már:
    az Egységélményemből kiszakadva (ismét), elfogott egy halálvágy.

    Nem az érszabdalós, elegem van féle, hanem a HAZA AKAROK MENNI élmény. Ezért volt a vers is, Petőfitől.

    Érdekes volt megélni. Nem irhattam még ki, hiszen sokunkat megrémisztheti, de ma már igy ki is irhatom: előzménye, szülinapomon a megvilágosodás, és a halál kérdésköre izzott bennem, konkrétan majdnem volt egy frontális ütközésem, kb, 1-2 méteren sem múlott. Nos Buddha nap volt akkor, mellékesen.

    Nem féltem. Hihetetlen lelki nyugalom volt bennem, csak tettem, amit kell. Volt már balesetem, ott nem én vezettem, meg is történt a „baj”, aminek köszönhetem az utamra visszaterelést. Ott már átéltem hasonlót.

    Nos, igaz az a mondás: a bajt azért vonjuk a fejünkre, hogy Istenhez visszataláljunk :).

    Fura mód, a mostani halálvágy ezt az állapotot sóhajtotta bennem. Visszatérni abba az Egységbe, amibe pillanatokra beleléptem. Nem ebbe a tudatba, ahol még mindig magamba gabalyodok.

    Szóval, a halál, csak egy kapu. Eredeti létállapotunk kapuja. Kérdés az, hogy ott tudunk-e maradni? Persze hogy nem.

    Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.

    Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. Nem TUDUNK megmaradni ebben az állapotban. Úgy érezzük nem vagyunk rá méltóak.

    Mi kell ehhez? Önmagunk szeretete, elfogadása, önmagunk kicsi parazsának tudatositása. Sőt, ez mind nem elég, fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.

    Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között.

    A megvilágosodott minden szinten felismeri (éli? bár ez inkább a Felébredésben lehet) az Egységet, mig aki nincs ezen a szinten, nem. Csak ennyi. Halad tovább, az még nem az út vége. Mi még csak tudunk róla, hogy van ez az Egység. Sok tévhit kell, hogy lebontsuk a falakat, amiket önmagunk raktunk le.

    1. ,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre
      ,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.”

      Várjál csak, amíg ,,mások” vannak,addig nincs Egység.
      Azt kell felismerni,hogy nincs más.

      ,,Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között. ”

      Nem ellenkezni akarok veled,de nem láthatjuk,és nem tudhatjuk,mert egy egészen más állapot,amit mi nem birtokolunk,ezért nem is ismerhetjük fel
      Ahogy Istenről sem tudhatunk semmit,csak gondolhatunk ezt,azt,de az nem Ő,mert abszolut,és amíg korlátaink vannak,addig ezt nem foghatjuk fel. /gondolkodj kicsit /

      Azt mondod a halál után belépsz az Egységbe…Hátha már az életedben erre edzed magadat,akkor talán.
      Mert ha az ember úgy hal meg,hogy tele van problémával,vagy akár eggyel is,a psziché olyan szépen megteremti ugyanazt odaát,hogy az minden lesz ,csak egység nem.

      ,,Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.
      Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. ”

      Bocs ,de ez honnan jön? ha valaki eléri azt az állapotot,hogy ,,megizlelheti ” Istent,az már nem a szam-
      szárá! Onnan nincs visszazuhi…

      Nem kötekedek veled,csak arra gondoltam,hogy a gondolatokban is rendet kell tenni,mert attól is káosz lehet az emberben..És ezek kardinális dolgok,létkérdések. /élet és halál függ tőle/

      1. Keresztlányom játéka:
        mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk

        Keresztlányom játéka:

        mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk neki, azonnal kiforgatja. Mikor telitődik, odabújik: csak vicceltem, ám.
        Addig viszont keményen megforgatja Anyukámat, pedig nagy játékos ő is.

        1. Éva
          szerintem éld át, amit én most,mert addig felesleges minden szavam .

          Járj, utána, nem mondtam, hidd el, sőt, én annak örülnék, ha mindenki átélné. Nem csak szavakon rágódna. Addig csak szavak. Ugyanolyan üres fecsegés, mint a gyárban.

          1. Nem egyformán éljük meg a dolgokat.
            ,,,,csak búvárkodom

            Nem egyformán éljük meg a dolgokat.

            ,,,,csak búvárkodom ;)”
            Hmmm… biztos?
            Ha valami egységélmény,akkor a búvárkodás az az.
            Gondold el,átölel a tenger és az a gyönyörűség ott lenn…
            Szóval Te máshol búvárkodsz?,hogy nem ezt látod?:)))”

            Már ezt is azért írtam,mert mindenki másképp éli meg.
            Minden tőled függ,az is ,hogy mit hogy élsz meg.
            De az nem egy recept,mert más meg máshogy éli meg.
            Csak ezt szerettem volna mondani,bocsáss meg.

            Tudom egyébként hogy miről beszélsz.Egyszer a Sanyi adott egy meditációt,most nem húzom vele az időt,de ott volt ez az iszonyú fájdalom,már majd bele haltam,és aztán az az emelkedés.Szinte fizikailag is,mert önkéntelenül megfogtam a széket,hogy ott maradjak.
            Csak azért mondom,hogy nehogy azt hidd nem értettelek meg.

          2. Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi
            Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi zajlik mostanában odafenn,mert itt lent,az egyik ember szárnyal,a másik pedig éppen nagyon szenved.
            Mi zajlik odafenn az/ égen/,hogy ennyire szélsőségesen éljük meg ugyanazt?

            Ezt válaszolta:

            Útmutató csillagaink

            A csillagok most ezerszeres erőket sugároznak: a megújulás és a változás lehetőségét hozzák nekünk. A Jupiterrel együtt álló Uránusz, a Szaturnusszal és az őt támogató Vénusszal és Marssal együtt nagy feszültséget keltenek. A régi és az új harcát, a megújulás és a megőrzés dichotómiáját mutatja az égi állás, melyet középen állva, erősen köt a mindkettőt nehéz fényszöggel érintő, a mélytudat erőit szimbolizáló Plútó.
            Aki most úgy érzi, hogy frusztrált, hogy semmi sem sikerül, az nézzen jól körül, mert valamit nagyon meg kell változtatnia életében. Lehet, hogy csak azért nem sikerülnek a dolgai, mert végre helyet kéne adjon valami újnak. De ha csak a megszokott rutin szerint él, és százszor is elismétli ugyanazt, akkor porrá törik a változást igénylő idők sodrában. Ha azonban rá tud hangolódni a megnyitó, újító erőkre, akkor szárnyalhat, és új utakat találhat.

            Aki olyan nyitott tud lenni, mint egy gyermek, és figyel a világra, (ti. nemcsak a saját elvárásaira), az most nagyra nőhet.
            És nagyon nyitottnak kell lenni a jelekre!

            Ezt nem szánom /személy szerint/ senkinek,és mégis mindenkinek.
            Aki talál benne felismerést,annak örülök,aki meg nem attól elnézést kérek,hogy ide tettem,mert nem akartam ennek új blogot nyitni.

            Üdvözlettel: Éva

          3. Kiegészítés
            Így igaz!
            Csak annyival egészíteném ki, hogy a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik.

            Megelőztél Éva . Ma délutánra terveztem hogy írok nektek erről.

            Noa

          4. Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa.
            Emlékszel,a

            Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa.

            Emlékszel,a Kicsi lélek blogban is a vasárnapról? Ugyanazt írtuk.
            És ma láttam,hogy hétfőn ugyanazt élte meg valaki,ugyanazon blogban.
            Én most ezen sem csodálkozom,hogy ez egyszerre kívánkozott ki belőlünk.
            És köszönöm a kiegészítést,ez nagyon fontos,engem már be is indítottál…
            Hát megosztva esik a Bak a XI-es,XII-es házamra.Úhhhh…
            Nehogy már olyan egyszerű legyen az élet.

          5. Kérlek, írj erről bővebben Noa… Engem nagyon érdekel, milyen
            Kérlek, írj erről bővebben Noa…

            Engem nagyon érdekel, milyen erők szeretgetnek Odaföntről minket…
            /Érdekes, van + valami a levegőben, ma sok weblapra nem tudtam felmenni (error), most meg itt nem fogadta a rendszer a bejelentkezésem. Tán a napkitöréstől?/

            Köszönettel várom!
            szeklice

          6. Noa, Kedvesem
            ird meg azt a blogot, szerintem több emberhez is eljutna, nem mindenki lép be ebbe a blogba, a téma meg engem is roppant mód érdekel.

            Barátnőm nem asztrológus, de már vasárnap este azt mondta, hihetetlen szép és jó energiákat lát az Égen felénk áramolni. Sajnálom, hogy nincs internetje, mert akkor már a linket is tovább küldeném neki.

          7. „a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb,
            „a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik.”

            Tudom, hogy laikus a kérdésem, de érdekelne: ez mit is jelent konkrétabban?
            Miből tudom meg, hogy hol kezdődik a Bak jegyem?

          8. Támadt most egy érzésem.
            Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt

            Támadt most egy érzésem.
            Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt az asztrológia témát,de azt hittem csak egy hozzászólás erejéig.
            Viszont ez itt egyre dagad,és úgy érzem szétverjük vele Anita blogját.
            Esetleg nem kéne átvinnünk máshova,mert szerintem /úgy néz ki/ lesznek még kérdések.
            Ez most nagyon aktuális téma,viszont úgy érzem nem itt kéne megtárgyalni.

          9. NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk?
            Látod mennyien

            NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk?
            Látod mennyien szeretnék?
            Az ,hogy én feltettem ezt a pár sort,ne befolyásoljon.
            Itt rád kíváncsiak,nem az én barátnőmre.
            Várjuk itt egy páran,amit ígértél.

          10. Írnám én, írnám,
            Írnám én, írnám, de úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.
            Ígérem , ma még megszületik.

          11. ,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a
            ,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.”

            Én is ,azért tettem fel ezt a dolgot,mert nagyon érzem én is,és olyankor utána nézek,és tetten is van érve a dolog.
            Csudák vannak most fönn,és persze ebből kifolyólag lent is.

      2. Kedves Eva Christina!
        Miért kell minden mondatba belekötni és

        Kedves Eva Christina!

        Miért kell minden mondatba belekötni és agyalva magyarázatot lelni?
        Élményekről olvasunk, Anita ezeket élte meg, fogadd el…, csak úgy a szavait, élményeit!
        Szeretettel: Kriszti

        1. Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de
          Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de szerintem Éva segíteni akart, nem belekötni, meg bocsánatot is kért a félreértésért. 🙂

        2. Szia Kriszti!
          Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös

          Szia Kriszti!

          Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös nyelvet,mert valami vonz egymáshoz/lelki szinten/,
          de gondolati/mentális/ szinten nem értjük egymást.

          Mintákat adunk egymásnak magunkból,hogy egy bizonyos dolgot ,hogy élünk meg,és mit értünk alatta.
          Vágy van bennünk,hogy végre értsük egymást ,egyszer csak elkezdjünk közös nyelven beszélni.
          Lehet ,hogy ez itt nem így jön le,de hiszem,hogy ez hajt minket,és egyszer beérik a gyümölcse.
          Sajnálom,ha belőled ilyen érzést váltottam ki,nem ez volt a célom. /Anita már rájött erre./

          Szeretettel: Éva

          1. Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának.
            Ha

            Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának.
            Ha ugyanazt elmondanám én is,amit itt sokan előttem,annak mi értelme lenne már.
            Mi így tanítjuk egymást Anitával.Először morgunk,nem értjük a másikat,aztán mikor leesik a tantusz,megköszönjük a másiknak.
            Hogy ez kifelé hogy néz ki?…hát igen bele lehet kötni,de a látszat, / nem csak / néha csal.

          2. Anita én is köszönöm.
            Én is tanultam tőled /is /,és még az

            Anita én is köszönöm.
            Én is tanultam tőled /is /,és még az ,,adósod ” is vagyok.

          3. Évi
            Hát, hogy mi tuti szeretők voltunk előző életben az megint biztos :).

            Mellesleg, ez a tanitás dolog, na ezt kellene elfeledni. Csak ülj ide mellém, beszélgessünk.

            Gondoltam ma rád, jó lenne, ha „tollat” fognál, és nyitnál blogokat, minden témával kapcsolatban, ami téged érdekel. Nem kell, hogy magadról kitárulkozz (nem mindenki nudista, mint én :D), csak irj, ami éppen foglalkoztat.

            Ne törődj azzal, mennyi számú hsz-át irsz, csak éld, ami jön. Nekem sokat segit saját magamnak is, összegzem a dolgaimat. Nagyobb rálátást kapok, nem beszélve az ilyen-olyan hozzászólásokról, amik tesznek is hozzá valamit.

            Tudásod ki akar jönni, meg akar nyilvánulni, most ennek van itt az ideje. Éld meg bátran!

          4. Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:)))
            Az írással

            Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:)))

            Az írással kapcsolatban,arra jöttem rá,hogy nekem csak bizonyos témakörökben szabadna megnyilvánulnom írásban.Kimondottan szakmai dolgokban,pl. betegségek lelki okai /természetgyógyászat, pszichológia/,vagy a zene,művészetek.Ez tiszta sor.Nem ad félreértésre okot.

            A többi,írásban rizikós.Mindig ott van a ,,banánhéj” számomra.Ha hiszed,ha nem ,azért alakult most ilyen pozítívan ez a blog,mert épp jókor megláttam Szabó Peti viccét a szőke nőről,meg a banánhéjról,és gyorsan észbe kaptam,pedig nem is vagyok szőke:)))
            /Ez már nem az első eset,amikor ,,véletlenül” Petire kapcsolok,és pont nekem ír valamit./

            Ezek nagyon komoly dolgok,és az írással nagyon el lehet csúszni,ha a másiknak nem megy át rögtön a dolog.
            Nekem azért nem volt soha még problémám ezen a téren,.mert mindig,,face to face” ment a dolog,és itt az oldalon először próbáltam írásban.
            Arra jöttem rá,hogy a velem egykorúak értenek,a fiatalabbak,hol igen,hol nem.És leesett a tantusz.
            Más-más életszakaszokban ,mást-mást élünk meg,egészen más problémákat,és máshogy is.
            Itt van a kutya elásva,és kényes kérdéseknél bizony kell a személyes kommunikáció,illetve valami privát, mert nagyon könnyen elcsúszhat a dolog.Főleg a fogalmakon,amik alatt mást-mást értünk.

            Szóval én is folyamatosan tanulok,még ha ennek nem is sűrűn adtam hangot itt,de magamban mindig,és
            nekem ez a fontos,nem az ,hogy demonstráljak valamit.

            Nem tudom,hogy lesz ezután,valószínűleg úgy ,ahogy lennie kell.
            Nálam mindig így zajlanak a dolgok. Hagyom…

          5. feled, el, ki hány éves.
            Itt elég nagy a skála, mégis sok

            feled, el, ki hány éves.

            Itt elég nagy a skála, mégis sok mindenkivel tudok én is beszélgetni. Senki sem több/kevesebb, mert fiatalabb vagy öregebb. Semmit nem jelent. Ezért is irtam, ülj le mellém ;). Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó az.

          6. Te tudsz valamit Szeklice…
            Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)

            Te tudsz valamit Szeklice…
            Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)))

          7. Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi.
            Nagyon örülök

            Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi.
            Nagyon örülök Nektek!

            Érzem a női energiátokat, ahogyan „csápolgatva” segítitek egymást – meg mindenkit itt.
            Igen, a széttárt csupasz mellek (Fiúk nem izgulni) esendővé teszik a másikat, s ezt meg kell tanulni tisztelni.
            Köszönöm Lányok, hogy vagytok!

            szeklice

          8. Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit /
            Rémlett

            Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit /
            Rémlett ,hogy a szeklice egy nővény,de most utána néztem.
            Hát elég bőkezűen ad magából,ahogy Te is Szeklice.
            Ugyanúgy köszönet érte.

          9. Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.
            Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.

          10. konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a
            konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :), de ha elengedi, azonnal nyilok.

            Igy vagyok az irigyekkel is, aki irigy, attól elveszek, aki a szivéből ad, mérhetetlen sokat adok neki 🙂

          11. Mondjál még ilyeneket Anitám,
            ,,konok énem is van, mit tegyek, h

            Mondjál még ilyeneket Anitám,

            ,,konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :),”

            jó sokat,mert akkor veled is kiderül,hogy nagyon sokban hasonlítunk egymásra,ahogy Erikával már kiderült,
            és mégiscsak nekem lesz igazam,hogy,, karmatörlőnek van igaza”, /hogyha ez így megy tovább / ,puszi barátnők leszünk.:)))))

          12. amig a „melyikünknek van igaza” áll, addig ez nem lehetséges:
            amig a „melyikünknek van igaza” áll, addig ez nem lehetséges: barát 🙂

            gondold végig 🙂

          13. Én sosem tartom számon,hogy,, igazam” van e.
            Mondom ,amit

            Én sosem tartom számon,hogy,, igazam” van e.
            Mondom ,amit gondolok,érzek.Ha jó valakinek,jó,ha nem nem.
            Mi az hogy igazság? Ez nagyon relatív.Kinek ez,kinek az.
            Amit nekem mondanak azon is mindig elgondolkodom,
            függetlenül attól,,,igaznak” tartom e.
            Hülye lennék,ha nem.
            Karmatörlő mondta,mikor anno kiborult a bili,hogy ebből lesznek a legjobb barátságok
            mert ugyanez zajlott le jó egy éve köztettek is. /csak eszembe jutott,hogy igaza lehet/
            Szerintem a barátságnak semmi köze ahhoz,hogy ki hogyan gondolkodik a dolgokról.
            Ez magán ügy,mindenki azt gondol,amit jónak lát,az ő dolga,ez engem sosem befolyásol.
            Az én környezetemben nagyon kevesen gondolkodnak úgy mint én,mégis nagyon jó barátaim,
            barátnőim vannak.
            A saját apámmal,akit a világon a legjobban szerettem,nem lehetett például politikáról beszélni,mert bántottam őt vele,ha megmondtam a véleményemet azokról ,ahova ő tette a voksot.
            Mikor ezt észrevettem,soha többé nem beszéltem neki politikáról.
            Egy 70 fölötti ember már nem fogja megváltoztatni a világnézetét,hát elfogadom,ha millió más dologért meg tisztelni tudom őt.
            Na ennyit az igazságról.

          14. Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem
            Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem legviccesebb párkapcsolata is, hogy politikailag teljesen eltérő oldalt részesítettünk előnyben. Olyan jókat vitáztunk, hogy végül röhögtünk az egészen, és szinte élveztük ezeket a vitákat. Ha valaki olvasta volna msn-beszélgetéseinket, először azt hitte volna, „ezek ki nem állhatják egymást”. Pedig nem, én nagyon szerelmes voltam, ő is szeretett a maga módján, bár a kapcsolat nem működött, és később egy valódi összeveszés is lett sajnos, de mégis szép emlék marad ez. Micsoda fejmosásokat osztottunk egymásnak, és közben egyikünknek sem változott a véleménye. Szóval az ellentétes véleményű felek is nagyon tudják egymást szeretni, sőt egyenesen érdekes tud lenni a helyzet. 🙂

          15. Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban.
            Hát nálam

            Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban.
            Hát nálam ugyanez volt a helyzet a legnagyobb szerelemmel.
            Mi a munkában nem egyeztünk,és ráadásul ő ,,dirigált” nekem.
            És 12 évig dúlt a szerelem.Na az sem volt piskóta kapcsolat.
            Ja ,és még egy közös pont a jobb oldal.
            Ez sem egyszerű ma Magyarországon.Tartania hátad,mert másképp gondolkodsz,mint a többség.
            csak azért említem,mert láttam erről a a írásaidat.
            Én lerendeztem a barátaimmal,nincs ebből semmi gond.
            Most eszembe jutottak a Pálma levelek.
            Itt pár nap alatt olyan közös dolgok derültek ki más emberekkel,hogy többünknek egy kötegben lehetnek a pálmaleveleink.:)))

          16. Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. 🙂 A
            Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. 🙂 A többségnek valójában ilyen az értékrendje szerintem, csak a média félreismerteti azt az oldalt, és ezért elzárkóznak. Pedig arra vágynak, amire mi. Erre eszembe jutott egy egységérzetes idézet Rácz Gergő Bennünk a világ című számából, „látszólag nagy a távolság, de a szívünk legmélyén ugyanúgy élünk mindent át.” 🙂

          17. A legmélyén!
            Mert ott már ugyanazok vagyunk.
            Na de addig?:)))

            A legmélyén!
            Mert ott már ugyanazok vagyunk.
            Na de addig?:))) /nehéz az út /

          18. Nem így értettem,majd elmondom… Pont a megélések miatt,amit
            Nem így értettem,majd elmondom…
            Pont a megélések miatt,amit próbáltam neked a búvár merülés képpel érzékeltetni.
            Én nagyon jól tudtam ,miről beszélsz.Tudod hányszor mentem én át ilyenen fiatalon?
            De már a másik kép él,amit írtam.
            Átölel a tenger,csend,nyugalom,és gyönyörű.
            Ezt szerettem volna üzenni neked,biztatásul,hogy meg lesz az állhatatos törekvésed gyümölcse.

          19. Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt
            Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt, hogy jobban megértettem magam idősebbekkel, mint saját korosztályba tartozókkal, de volt persze fordítva is. Ez szerintem azért van, mert a lélek nem annyi idős, pontosabban nem annyira tapasztalt, amit a számok meg tudnának mutatni. Lehet, hogy egy gyereknek tapasztaltabb, idősebb a lelke, mert lehet, hogy több élete volt már, mint egy korban idősebbnek. Én nem egyszer láttam ilyet, hogy a gyerek bölcsességben túlszárnyalta a szüleit. Sőt saját életemben is észrevettem már nem egyszer olyat, közvetlen környezetemben, a családomban is, hogy egy nálam jóval idősebb lelke nem tapasztalt még annyit, és nem élt olyan dolgokat, amiket én már igen, de érzem, korábban én sem értettem. Épp ezért a „fiatal vagy még”-gel kezdődő érveknél már nem is figyelem ezt a kezdést, csak magát az érvet, amit én is átgondolok, és önállóan döntöm el róla a véleményem, a tanácsadó korától függetlenül. Ez nem jelenti, hogy nem fogadok tanítást, hiszen vágyom rá, van mit tanulni még bőven, azért is vagyok itt, eddig is tanultam sokat Tőletek, amit köszönök.
            Amúgy szigorúan véve szerintem nincsenek „szintek”, valaki ebben tapasztalt jobban, valaki abban, attól függően, ki mit élt meg (bár ettől még gyakran fogalmazok így, főleg ha a pasikat kell elemezni :D). Persze van, aki több dologban tapasztalt már, és ez kelti a „szintek” látszatát. Ezért nem is különítem el az embereket megvilágosodottakra és nem megvilágosodottakra. Mindannyian tudunk lenni tanítványok és tanítók is. Nem lehet határt húzni. És nem is lényeges ez annyira. Előbb-utóbb mindannyian megtapasztaljuk a lényeges dolgokat, hiszek egyek vagyunk. 🙂

          20. Elemzés
            „főleg ha a pasikat kell elemezni ”

            Amig elemzek, csak a személyiségét boncolom szét. Apró darabokra szedem, keresem a válaszokat, a saját kérdéseimre.

            Ez az út, igy nem járható.

            Kis Herceg: -szivével LÁT az ember…

            Nagyon igaz. Itt vagyok én is a blogjaimmal, lehet nézni, lehet szétszedni, vajon ki lakik bennem. A lényeg fog elveszni.

            Saját szűrőm is beleszól, ha elemzek egy embert, de ha a lényére vagyok kiváncsi, el is veszitem, ha csak az elmével vizslatom. Amig elemzek, addig csak „osztályozom”, mik a jó/rossz tulajdonságai, biztos vannak hibái. Igen, vannak, mint mindenkinek. De ennél összetettebb a dolog. Nem véletlenül irtam a személyiségjegyekről sem blogot. Az eredeti cél az volt, megmutassam, ezek a minőségek mindenkiben ott (!) lakoznak. Senki sem különb, jobb/rosszabb a másiknál. De ez mind-mind csak a felszin. (EGO)

            Valódi Egységet itt sosem lelsz. Ahhoz alá kell merülni. Kiben? Legelőször önmagunkban. Ugyanis tőlünk függ, kiben -miben mi tetszik nekünk.

            A tulajdonságoknak mi adunk minőséget: ha valaki erős jellem, megitélhetik akár jó tulajdonságnak is, akár rossznak is, attól függ, hogy aki ezt látja, hogyan áll saját belső erejével.

            Ezt az Egységet megláthatja aki a meditációt megcsinálja és tényleg a mélyre merül, ahol már nem a személyiség rétegei vannak. Sokkal mélyebbre kell megtanulnunk LÁTNI.

            Nem elég a megértés, ha nem nyilik hozzá meg a sziv. Addig csak hideg racionalitás marad. Mások működését csak a kettővel karöltve lehet meglelni.

            Igy van ez a szeretettel is. Csak akkor tudom azt elfogadni, amit a másik ad, mikor már látom, neki ennyi a minden. Pl.: Anyukám: nem TUD engem úgy szeretni, ahogy én elvártam. Egészen addig, mig fel nem ismertem, meg nem éltem őt, hogy ő Ki , mit, miért tesz, fájt, minden, ami tőle jött. Ma már értem: az, amit ő ad, egy egész VILÁG! Az Ő VILÁGA! Hogyan lehetne ez kevés? Mindent nekem ad, amit TUD.

            Ki mennyire képes, meg belső érés kérdése. Valaki csak úgy tu szeretni, hogy az egyik pillanatban ölel, simogat, a másikban rám vág. Észre sem veszi. Ha elfordulok, magára hagyom, meg kérlel, mi a baj? Még ha el is mondanám neki, mit tesz, ezer, meg ezer kifogása lenne, sőt, le is tagadná.

            Mondjuk Anyu már őszinte. Még jó, hogy van humorérzéke, kineveti magát. Átmegy gyerekbe, de belátja, most egy kicsit „hibázott”. De ilyen. Igy működik. Ha szeretem (nagyon is), el kell fogadnom a természetét is, ahogy van. Sziv nélkül ez nem megy, kell a megértés is, igaz.

          21. Kedves Anita! Én nem úgy „elemzek”, ahogy te most értetted. 🙂 N
            Kedves Anita! Én nem úgy „elemzek”, ahogy te most értetted. 🙂 Nem úgy, hogy jó és rossz, mik a hibái, hanem körülbelül úgy, ahogy Te írtál Anyukádról. Nem felülről nézem az illetőt, hanem inkább beleképzelem magam a helyébe. Az elemzés persze tényleg nem a legjobb szó, és félreérthető. Inkább annak a vizsgálata, megfigyelése és találgatása, ki mennyire tapasztalt és miben, jellemzés, amit mindenki csinál, és azzal semmi baj, kivéve ha nem felülről elemzünk, azaz kritizálunk, hanem egyszerűen próbáljuk még jobban megismerni a másikat. Ez általában megérzés alapján is működik. „Jól csak a szívével lát az ember.” Ez nagyon így van.:)
            Viszont nem veszekedni szeretnék, félre ne értsd, csak megfigyeltem egy dolgot. Azt a mondatomat ragadtad ki, és csak azt, amivel nem értesz egyet, pontosabban félreértetted, ami nem baj, csak többször előfordult már, és jobban szeretek úgy beszélgetni, hogy „ezt és ezt én is így látom, de ezt én nem így gondolom, nem így tapasztaltam.” Az egységérzettel kapcsolatban: hidd el, átélem. 🙂

          22. Kati
            Akkor igy fogalmazom: tök mindegy hogyan, a lényeg ez: minek?

            Felesleges!

            Kaptam én már nagy tanitást egy ténylegesen „bolondtól”, egy kis gyerektől, a zöldségestől, stb.

            Mindenki tud adni valamit, ami előbbre vihet.

            Kit érdekel, hogy tudatosan teszi-e vagy sem?

            Ha nyilt vagyok, nem szabok korlátot, hogy ki az, aki tanithat, akkor nyilik a szem: mi az, ami nekem szól, és mi az, ami nem .

            Sokszor teljesen más témát érintve jönnek a megoldások. Ez a „hétköznapi” élet. Ami nem is olyan hétköznapi, mint hittem . 🙂

          23. Ez igaz, többnyire felesleges:) Bár azoknál, akikkel valami
            Ez igaz, többnyire felesleges:) Bár azoknál, akikkel valami kapcsolatban vagyunk, érdemes, és ösztönösen meg is tesszük, annak céljából, hogy jobban megértsük egymást. Amúgy én is sokféle korosztályból származótól kaptam már tanítást, vagy olyanoktól, akikből sokan talán nem néznék ki, hogy tudnak valamilyen nagy bölcsességet. 🙂

          24. ,,Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó
            ,,Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó az.”

            Na erről jut eszembe,Hermess normafai bulijával mi van?

          25. Csak itt volt problémám,és tudom ,hogy azért mert x-dolgot meg
            Csak itt volt problémám,és tudom ,hogy azért mert x-dolgot meg kell tanulnom.

            Nem olyan rég,volt egy sorsdöntő fordulat az életemben,ahol ki kellett volna állnom magamért,
            de lelkiismereti okokból nem tehettem.
            Azóta ez az oldal az,ahol már többször is ki kellett állnom magamért.
            Azt hiszem ennek még nincs egészen vége,mert az olyan nagy súlyú dolog volt,hogy valószínűleg még többször elém hozza a sors,hogy ,,ledolgozzam”,amit akkor nem tettem meg.
            /vagyis ,ha önző lennék,akkor most nem figyelném a ,,banánhéjat”.:))) /

            Tudod Miki csinált egy fórumot./akkor/.Ott sokat írok,nagyon szerencsésen jött össze a társaság.
            Kölcsönös tisztelet ,megbecsülés.Az inkább egy szellemi műhely,ott másképp tanulunk egymástól.
            Ha látnád Mikit is,milyen szelíd,nem hinnéd el,hogy ő.

    2. A halálvágyról: ez számomra ismerős érzés, nagyon is. Nem
      A halálvágyról: ez számomra ismerős érzés, nagyon is. Nem egyszer kapott már el, elég erősen, és azért maradtam életben, hogy ne okozzak fájdalmat a szeretteimnek. Másrészt azért, mert reménykedtem, hogy hátha megoldódik az a helyzet, ami miatt így érzek. És aztán soha nem bántam meg. Mindig jött valami, ami miatt éreztem, ezért érdemes, még ha nem is minden az elképzeléseim szerint alakul. De ez az elvágyódás most is gyakran előjön, már szinte megszoktam, majd újra eltűnik. Elfogadtam, hogy időnként ez elő fog jönni. Majd csökken, majd eltűnik, majd ismét… Sőt gyakran elkezdem érezni a fénykapu közelségét, érzem a szeretetet, ami jön onnan, és kicsit kívülről látom olyankor az életem, és megnyugtatnak, utána könnyebben elmúlik a halálvágy, és a félelmek is. Elfogadtam, hogy létezik ez az állapotom, főleg, ha nagyon kérdésesnek érzem, hogy elérem életem értelmét, hogy boldog családom legyen, nevelhessek gyereket, stb, na de a remény hal meg utoljára. És ha sikerül valami, ami most reménytelennek látszik még, akkor meg főleg azt fogom mondani, hogy megérte. Amúgy ez a halálvágyas állapot szerintem sokunkkal előfordul, kivel ritkán, kivel gyakran, de ez is egy csak egy állapot a sok közül. 🙂

  18. Talán utoljára hagytam, de megértitek most már:
    az Egységélményemből kiszakadva (ismét), elfogott egy halálvágy.

    Nem az érszabdalós, elegem van féle, hanem a HAZA AKAROK MENNI élmény. Ezért volt a vers is, Petőfitől.

    Érdekes volt megélni. Nem irhattam még ki, hiszen sokunkat megrémisztheti, de ma már igy ki is irhatom: előzménye, szülinapomon a megvilágosodás, és a halál kérdésköre izzott bennem, konkrétan majdnem volt egy frontális ütközésem, kb, 1-2 méteren sem múlott. Nos Buddha nap volt akkor, mellékesen.

    Nem féltem. Hihetetlen lelki nyugalom volt bennem, csak tettem, amit kell. Volt már balesetem, ott nem én vezettem, meg is történt a „baj”, aminek köszönhetem az utamra visszaterelést. Ott már átéltem hasonlót.

    Nos, igaz az a mondás: a bajt azért vonjuk a fejünkre, hogy Istenhez visszataláljunk :).

    Fura mód, a mostani halálvágy ezt az állapotot sóhajtotta bennem. Visszatérni abba az Egységbe, amibe pillanatokra beleléptem. Nem ebbe a tudatba, ahol még mindig magamba gabalyodok.

    Szóval, a halál, csak egy kapu. Eredeti létállapotunk kapuja. Kérdés az, hogy ott tudunk-e maradni? Persze hogy nem.

    Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.

    Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. Nem TUDUNK megmaradni ebben az állapotban. Úgy érezzük nem vagyunk rá méltóak.

    Mi kell ehhez? Önmagunk szeretete, elfogadása, önmagunk kicsi parazsának tudatositása. Sőt, ez mind nem elég, fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.

    Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között.

    A megvilágosodott minden szinten felismeri (éli? bár ez inkább a Felébredésben lehet) az Egységet, mig aki nincs ezen a szinten, nem. Csak ennyi. Halad tovább, az még nem az út vége. Mi még csak tudunk róla, hogy van ez az Egység. Sok tévhit kell, hogy lebontsuk a falakat, amiket önmagunk raktunk le.

    1. ,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre
      ,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.”

      Várjál csak, amíg ,,mások” vannak,addig nincs Egység.
      Azt kell felismerni,hogy nincs más.

      ,,Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között. ”

      Nem ellenkezni akarok veled,de nem láthatjuk,és nem tudhatjuk,mert egy egészen más állapot,amit mi nem birtokolunk,ezért nem is ismerhetjük fel
      Ahogy Istenről sem tudhatunk semmit,csak gondolhatunk ezt,azt,de az nem Ő,mert abszolut,és amíg korlátaink vannak,addig ezt nem foghatjuk fel. /gondolkodj kicsit /

      Azt mondod a halál után belépsz az Egységbe…Hátha már az életedben erre edzed magadat,akkor talán.
      Mert ha az ember úgy hal meg,hogy tele van problémával,vagy akár eggyel is,a psziché olyan szépen megteremti ugyanazt odaát,hogy az minden lesz ,csak egység nem.

      ,,Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.
      Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. ”

      Bocs ,de ez honnan jön? ha valaki eléri azt az állapotot,hogy ,,megizlelheti ” Istent,az már nem a szam-
      szárá! Onnan nincs visszazuhi…

      Nem kötekedek veled,csak arra gondoltam,hogy a gondolatokban is rendet kell tenni,mert attól is káosz lehet az emberben..És ezek kardinális dolgok,létkérdések. /élet és halál függ tőle/

      1. Keresztlányom játéka:
        mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk

        Keresztlányom játéka:

        mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk neki, azonnal kiforgatja. Mikor telitődik, odabújik: csak vicceltem, ám.
        Addig viszont keményen megforgatja Anyukámat, pedig nagy játékos ő is.

        1. Éva
          szerintem éld át, amit én most,mert addig felesleges minden szavam .

          Járj, utána, nem mondtam, hidd el, sőt, én annak örülnék, ha mindenki átélné. Nem csak szavakon rágódna. Addig csak szavak. Ugyanolyan üres fecsegés, mint a gyárban.

          1. Nem egyformán éljük meg a dolgokat.
            ,,,,csak búvárkodom

            Nem egyformán éljük meg a dolgokat.

            ,,,,csak búvárkodom ;)”
            Hmmm… biztos?
            Ha valami egységélmény,akkor a búvárkodás az az.
            Gondold el,átölel a tenger és az a gyönyörűség ott lenn…
            Szóval Te máshol búvárkodsz?,hogy nem ezt látod?:)))”

            Már ezt is azért írtam,mert mindenki másképp éli meg.
            Minden tőled függ,az is ,hogy mit hogy élsz meg.
            De az nem egy recept,mert más meg máshogy éli meg.
            Csak ezt szerettem volna mondani,bocsáss meg.

            Tudom egyébként hogy miről beszélsz.Egyszer a Sanyi adott egy meditációt,most nem húzom vele az időt,de ott volt ez az iszonyú fájdalom,már majd bele haltam,és aztán az az emelkedés.Szinte fizikailag is,mert önkéntelenül megfogtam a széket,hogy ott maradjak.
            Csak azért mondom,hogy nehogy azt hidd nem értettelek meg.

          2. Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi
            Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi zajlik mostanában odafenn,mert itt lent,az egyik ember szárnyal,a másik pedig éppen nagyon szenved.
            Mi zajlik odafenn az/ égen/,hogy ennyire szélsőségesen éljük meg ugyanazt?

            Ezt válaszolta:

            Útmutató csillagaink

            A csillagok most ezerszeres erőket sugároznak: a megújulás és a változás lehetőségét hozzák nekünk. A Jupiterrel együtt álló Uránusz, a Szaturnusszal és az őt támogató Vénusszal és Marssal együtt nagy feszültséget keltenek. A régi és az új harcát, a megújulás és a megőrzés dichotómiáját mutatja az égi állás, melyet középen állva, erősen köt a mindkettőt nehéz fényszöggel érintő, a mélytudat erőit szimbolizáló Plútó.
            Aki most úgy érzi, hogy frusztrált, hogy semmi sem sikerül, az nézzen jól körül, mert valamit nagyon meg kell változtatnia életében. Lehet, hogy csak azért nem sikerülnek a dolgai, mert végre helyet kéne adjon valami újnak. De ha csak a megszokott rutin szerint él, és százszor is elismétli ugyanazt, akkor porrá törik a változást igénylő idők sodrában. Ha azonban rá tud hangolódni a megnyitó, újító erőkre, akkor szárnyalhat, és új utakat találhat.

            Aki olyan nyitott tud lenni, mint egy gyermek, és figyel a világra, (ti. nemcsak a saját elvárásaira), az most nagyra nőhet.
            És nagyon nyitottnak kell lenni a jelekre!

            Ezt nem szánom /személy szerint/ senkinek,és mégis mindenkinek.
            Aki talál benne felismerést,annak örülök,aki meg nem attól elnézést kérek,hogy ide tettem,mert nem akartam ennek új blogot nyitni.

            Üdvözlettel: Éva

          3. Kiegészítés
            Így igaz!
            Csak annyival egészíteném ki, hogy a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik.

            Megelőztél Éva . Ma délutánra terveztem hogy írok nektek erről.

            Noa

          4. Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa.
            Emlékszel,a

            Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa.

            Emlékszel,a Kicsi lélek blogban is a vasárnapról? Ugyanazt írtuk.
            És ma láttam,hogy hétfőn ugyanazt élte meg valaki,ugyanazon blogban.
            Én most ezen sem csodálkozom,hogy ez egyszerre kívánkozott ki belőlünk.
            És köszönöm a kiegészítést,ez nagyon fontos,engem már be is indítottál…
            Hát megosztva esik a Bak a XI-es,XII-es házamra.Úhhhh…
            Nehogy már olyan egyszerű legyen az élet.

          5. Kérlek, írj erről bővebben Noa… Engem nagyon érdekel, milyen
            Kérlek, írj erről bővebben Noa…

            Engem nagyon érdekel, milyen erők szeretgetnek Odaföntről minket…
            /Érdekes, van + valami a levegőben, ma sok weblapra nem tudtam felmenni (error), most meg itt nem fogadta a rendszer a bejelentkezésem. Tán a napkitöréstől?/

            Köszönettel várom!
            szeklice

          6. Noa, Kedvesem
            ird meg azt a blogot, szerintem több emberhez is eljutna, nem mindenki lép be ebbe a blogba, a téma meg engem is roppant mód érdekel.

            Barátnőm nem asztrológus, de már vasárnap este azt mondta, hihetetlen szép és jó energiákat lát az Égen felénk áramolni. Sajnálom, hogy nincs internetje, mert akkor már a linket is tovább küldeném neki.

          7. „a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb,
            „a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik.”

            Tudom, hogy laikus a kérdésem, de érdekelne: ez mit is jelent konkrétabban?
            Miből tudom meg, hogy hol kezdődik a Bak jegyem?

          8. Támadt most egy érzésem.
            Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt

            Támadt most egy érzésem.
            Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt az asztrológia témát,de azt hittem csak egy hozzászólás erejéig.
            Viszont ez itt egyre dagad,és úgy érzem szétverjük vele Anita blogját.
            Esetleg nem kéne átvinnünk máshova,mert szerintem /úgy néz ki/ lesznek még kérdések.
            Ez most nagyon aktuális téma,viszont úgy érzem nem itt kéne megtárgyalni.

          9. NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk?
            Látod mennyien

            NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk?
            Látod mennyien szeretnék?
            Az ,hogy én feltettem ezt a pár sort,ne befolyásoljon.
            Itt rád kíváncsiak,nem az én barátnőmre.
            Várjuk itt egy páran,amit ígértél.

          10. Írnám én, írnám,
            Írnám én, írnám, de úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.
            Ígérem , ma még megszületik.

          11. ,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a
            ,,úgy pörögnek velem az események, hogy csak kapkodom a fejem.”

            Én is ,azért tettem fel ezt a dolgot,mert nagyon érzem én is,és olyankor utána nézek,és tetten is van érve a dolog.
            Csudák vannak most fönn,és persze ebből kifolyólag lent is.

      2. Kedves Eva Christina!
        Miért kell minden mondatba belekötni és

        Kedves Eva Christina!

        Miért kell minden mondatba belekötni és agyalva magyarázatot lelni?
        Élményekről olvasunk, Anita ezeket élte meg, fogadd el…, csak úgy a szavait, élményeit!
        Szeretettel: Kriszti

        1. Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de
          Kedves Kriszti! Lehet ebbe nekem nem kellene beleszólni, de szerintem Éva segíteni akart, nem belekötni, meg bocsánatot is kért a félreértésért. 🙂

        2. Szia Kriszti!
          Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös

          Szia Kriszti!

          Köztünk ez nem erről szól.Keressük a közös nyelvet,mert valami vonz egymáshoz/lelki szinten/,
          de gondolati/mentális/ szinten nem értjük egymást.

          Mintákat adunk egymásnak magunkból,hogy egy bizonyos dolgot ,hogy élünk meg,és mit értünk alatta.
          Vágy van bennünk,hogy végre értsük egymást ,egyszer csak elkezdjünk közös nyelven beszélni.
          Lehet ,hogy ez itt nem így jön le,de hiszem,hogy ez hajt minket,és egyszer beérik a gyümölcse.
          Sajnálom,ha belőled ilyen érzést váltottam ki,nem ez volt a célom. /Anita már rájött erre./

          Szeretettel: Éva

          1. Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának.
            Ha

            Még annyit Kriszti,hogy én így tudok segíteni Anitának.
            Ha ugyanazt elmondanám én is,amit itt sokan előttem,annak mi értelme lenne már.
            Mi így tanítjuk egymást Anitával.Először morgunk,nem értjük a másikat,aztán mikor leesik a tantusz,megköszönjük a másiknak.
            Hogy ez kifelé hogy néz ki?…hát igen bele lehet kötni,de a látszat, / nem csak / néha csal.

          2. Anita én is köszönöm.
            Én is tanultam tőled /is /,és még az

            Anita én is köszönöm.
            Én is tanultam tőled /is /,és még az ,,adósod ” is vagyok.

          3. Évi
            Hát, hogy mi tuti szeretők voltunk előző életben az megint biztos :).

            Mellesleg, ez a tanitás dolog, na ezt kellene elfeledni. Csak ülj ide mellém, beszélgessünk.

            Gondoltam ma rád, jó lenne, ha „tollat” fognál, és nyitnál blogokat, minden témával kapcsolatban, ami téged érdekel. Nem kell, hogy magadról kitárulkozz (nem mindenki nudista, mint én :D), csak irj, ami éppen foglalkoztat.

            Ne törődj azzal, mennyi számú hsz-át irsz, csak éld, ami jön. Nekem sokat segit saját magamnak is, összegzem a dolgaimat. Nagyobb rálátást kapok, nem beszélve az ilyen-olyan hozzászólásokról, amik tesznek is hozzá valamit.

            Tudásod ki akar jönni, meg akar nyilvánulni, most ennek van itt az ideje. Éld meg bátran!

          4. Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:)))
            Az írással

            Na ,ezzel a szerető dologgal jól megnevettettél.:)))

            Az írással kapcsolatban,arra jöttem rá,hogy nekem csak bizonyos témakörökben szabadna megnyilvánulnom írásban.Kimondottan szakmai dolgokban,pl. betegségek lelki okai /természetgyógyászat, pszichológia/,vagy a zene,művészetek.Ez tiszta sor.Nem ad félreértésre okot.

            A többi,írásban rizikós.Mindig ott van a ,,banánhéj” számomra.Ha hiszed,ha nem ,azért alakult most ilyen pozítívan ez a blog,mert épp jókor megláttam Szabó Peti viccét a szőke nőről,meg a banánhéjról,és gyorsan észbe kaptam,pedig nem is vagyok szőke:)))
            /Ez már nem az első eset,amikor ,,véletlenül” Petire kapcsolok,és pont nekem ír valamit./

            Ezek nagyon komoly dolgok,és az írással nagyon el lehet csúszni,ha a másiknak nem megy át rögtön a dolog.
            Nekem azért nem volt soha még problémám ezen a téren,.mert mindig,,face to face” ment a dolog,és itt az oldalon először próbáltam írásban.
            Arra jöttem rá,hogy a velem egykorúak értenek,a fiatalabbak,hol igen,hol nem.És leesett a tantusz.
            Más-más életszakaszokban ,mást-mást élünk meg,egészen más problémákat,és máshogy is.
            Itt van a kutya elásva,és kényes kérdéseknél bizony kell a személyes kommunikáció,illetve valami privát, mert nagyon könnyen elcsúszhat a dolog.Főleg a fogalmakon,amik alatt mást-mást értünk.

            Szóval én is folyamatosan tanulok,még ha ennek nem is sűrűn adtam hangot itt,de magamban mindig,és
            nekem ez a fontos,nem az ,hogy demonstráljak valamit.

            Nem tudom,hogy lesz ezután,valószínűleg úgy ,ahogy lennie kell.
            Nálam mindig így zajlanak a dolgok. Hagyom…

          5. feled, el, ki hány éves.
            Itt elég nagy a skála, mégis sok

            feled, el, ki hány éves.

            Itt elég nagy a skála, mégis sok mindenkivel tudok én is beszélgetni. Senki sem több/kevesebb, mert fiatalabb vagy öregebb. Semmit nem jelent. Ezért is irtam, ülj le mellém ;). Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó az.

          6. Te tudsz valamit Szeklice…
            Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)

            Te tudsz valamit Szeklice…
            Mire számítsak,mert jobb,ha tudom:)))

          7. Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi.
            Nagyon örülök

            Mindig a legjobbra, mindig a legjobbra Évi.
            Nagyon örülök Nektek!

            Érzem a női energiátokat, ahogyan „csápolgatva” segítitek egymást – meg mindenkit itt.
            Igen, a széttárt csupasz mellek (Fiúk nem izgulni) esendővé teszik a másikat, s ezt meg kell tanulni tisztelni.
            Köszönöm Lányok, hogy vagytok!

            szeklice

          8. Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit /
            Rémlett

            Hát már megint tanultam,/most már túlzás egy kicsit /
            Rémlett ,hogy a szeklice egy nővény,de most utána néztem.
            Hát elég bőkezűen ad magából,ahogy Te is Szeklice.
            Ugyanúgy köszönet érte.

          9. Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.
            Az lehet,mert most viszont egész életemben monogám vagyok.

          10. konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a
            konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :), de ha elengedi, azonnal nyilok.

            Igy vagyok az irigyekkel is, aki irigy, attól elveszek, aki a szivéből ad, mérhetetlen sokat adok neki 🙂

          11. Mondjál még ilyeneket Anitám,
            ,,konok énem is van, mit tegyek, h

            Mondjál még ilyeneket Anitám,

            ,,konok énem is van, mit tegyek, ha valaki Akar vezetni, jön a satúfék :),”

            jó sokat,mert akkor veled is kiderül,hogy nagyon sokban hasonlítunk egymásra,ahogy Erikával már kiderült,
            és mégiscsak nekem lesz igazam,hogy,, karmatörlőnek van igaza”, /hogyha ez így megy tovább / ,puszi barátnők leszünk.:)))))

          12. amig a „melyikünknek van igaza” áll, addig ez nem lehetséges:
            amig a „melyikünknek van igaza” áll, addig ez nem lehetséges: barát 🙂

            gondold végig 🙂

          13. Én sosem tartom számon,hogy,, igazam” van e.
            Mondom ,amit

            Én sosem tartom számon,hogy,, igazam” van e.
            Mondom ,amit gondolok,érzek.Ha jó valakinek,jó,ha nem nem.
            Mi az hogy igazság? Ez nagyon relatív.Kinek ez,kinek az.
            Amit nekem mondanak azon is mindig elgondolkodom,
            függetlenül attól,,,igaznak” tartom e.
            Hülye lennék,ha nem.
            Karmatörlő mondta,mikor anno kiborult a bili,hogy ebből lesznek a legjobb barátságok
            mert ugyanez zajlott le jó egy éve köztettek is. /csak eszembe jutott,hogy igaza lehet/
            Szerintem a barátságnak semmi köze ahhoz,hogy ki hogyan gondolkodik a dolgokról.
            Ez magán ügy,mindenki azt gondol,amit jónak lát,az ő dolga,ez engem sosem befolyásol.
            Az én környezetemben nagyon kevesen gondolkodnak úgy mint én,mégis nagyon jó barátaim,
            barátnőim vannak.
            A saját apámmal,akit a világon a legjobban szerettem,nem lehetett például politikáról beszélni,mert bántottam őt vele,ha megmondtam a véleményemet azokról ,ahova ő tette a voksot.
            Mikor ezt észrevettem,soha többé nem beszéltem neki politikáról.
            Egy 70 fölötti ember már nem fogja megváltoztatni a világnézetét,hát elfogadom,ha millió más dologért meg tisztelni tudom őt.
            Na ennyit az igazságról.

          14. Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem
            Kedves Éva! De sokszor jártam én is így. Így született életem legviccesebb párkapcsolata is, hogy politikailag teljesen eltérő oldalt részesítettünk előnyben. Olyan jókat vitáztunk, hogy végül röhögtünk az egészen, és szinte élveztük ezeket a vitákat. Ha valaki olvasta volna msn-beszélgetéseinket, először azt hitte volna, „ezek ki nem állhatják egymást”. Pedig nem, én nagyon szerelmes voltam, ő is szeretett a maga módján, bár a kapcsolat nem működött, és később egy valódi összeveszés is lett sajnos, de mégis szép emlék marad ez. Micsoda fejmosásokat osztottunk egymásnak, és közben egyikünknek sem változott a véleménye. Szóval az ellentétes véleményű felek is nagyon tudják egymást szeretni, sőt egyenesen érdekes tud lenni a helyzet. 🙂

          15. Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban.
            Hát nálam

            Kedves Kati,érdekes dolgok buknak itt ki zsinórban.
            Hát nálam ugyanez volt a helyzet a legnagyobb szerelemmel.
            Mi a munkában nem egyeztünk,és ráadásul ő ,,dirigált” nekem.
            És 12 évig dúlt a szerelem.Na az sem volt piskóta kapcsolat.
            Ja ,és még egy közös pont a jobb oldal.
            Ez sem egyszerű ma Magyarországon.Tartania hátad,mert másképp gondolkodsz,mint a többség.
            csak azért említem,mert láttam erről a a írásaidat.
            Én lerendeztem a barátaimmal,nincs ebből semmi gond.
            Most eszembe jutottak a Pálma levelek.
            Itt pár nap alatt olyan közös dolgok derültek ki más emberekkel,hogy többünknek egy kötegben lehetnek a pálmaleveleink.:)))

          16. Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. 🙂 A
            Megfigyeltem írásaidból a közös vonásokat én is. 🙂 A többségnek valójában ilyen az értékrendje szerintem, csak a média félreismerteti azt az oldalt, és ezért elzárkóznak. Pedig arra vágynak, amire mi. Erre eszembe jutott egy egységérzetes idézet Rácz Gergő Bennünk a világ című számából, „látszólag nagy a távolság, de a szívünk legmélyén ugyanúgy élünk mindent át.” 🙂

          17. A legmélyén!
            Mert ott már ugyanazok vagyunk.
            Na de addig?:)))

            A legmélyén!
            Mert ott már ugyanazok vagyunk.
            Na de addig?:))) /nehéz az út /

          18. Nem így értettem,majd elmondom… Pont a megélések miatt,amit
            Nem így értettem,majd elmondom…
            Pont a megélések miatt,amit próbáltam neked a búvár merülés képpel érzékeltetni.
            Én nagyon jól tudtam ,miről beszélsz.Tudod hányszor mentem én át ilyenen fiatalon?
            De már a másik kép él,amit írtam.
            Átölel a tenger,csend,nyugalom,és gyönyörű.
            Ezt szerettem volna üzenni neked,biztatásul,hogy meg lesz az állhatatos törekvésed gyümölcse.

          19. Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt
            Kedves Anita! Én is azt tapasztaltam, nem számít a kor, sőt volt, hogy jobban megértettem magam idősebbekkel, mint saját korosztályba tartozókkal, de volt persze fordítva is. Ez szerintem azért van, mert a lélek nem annyi idős, pontosabban nem annyira tapasztalt, amit a számok meg tudnának mutatni. Lehet, hogy egy gyereknek tapasztaltabb, idősebb a lelke, mert lehet, hogy több élete volt már, mint egy korban idősebbnek. Én nem egyszer láttam ilyet, hogy a gyerek bölcsességben túlszárnyalta a szüleit. Sőt saját életemben is észrevettem már nem egyszer olyat, közvetlen környezetemben, a családomban is, hogy egy nálam jóval idősebb lelke nem tapasztalt még annyit, és nem élt olyan dolgokat, amiket én már igen, de érzem, korábban én sem értettem. Épp ezért a „fiatal vagy még”-gel kezdődő érveknél már nem is figyelem ezt a kezdést, csak magát az érvet, amit én is átgondolok, és önállóan döntöm el róla a véleményem, a tanácsadó korától függetlenül. Ez nem jelenti, hogy nem fogadok tanítást, hiszen vágyom rá, van mit tanulni még bőven, azért is vagyok itt, eddig is tanultam sokat Tőletek, amit köszönök.
            Amúgy szigorúan véve szerintem nincsenek „szintek”, valaki ebben tapasztalt jobban, valaki abban, attól függően, ki mit élt meg (bár ettől még gyakran fogalmazok így, főleg ha a pasikat kell elemezni :D). Persze van, aki több dologban tapasztalt már, és ez kelti a „szintek” látszatát. Ezért nem is különítem el az embereket megvilágosodottakra és nem megvilágosodottakra. Mindannyian tudunk lenni tanítványok és tanítók is. Nem lehet határt húzni. És nem is lényeges ez annyira. Előbb-utóbb mindannyian megtapasztaljuk a lényeges dolgokat, hiszek egyek vagyunk. 🙂

          20. Elemzés
            „főleg ha a pasikat kell elemezni ”

            Amig elemzek, csak a személyiségét boncolom szét. Apró darabokra szedem, keresem a válaszokat, a saját kérdéseimre.

            Ez az út, igy nem járható.

            Kis Herceg: -szivével LÁT az ember…

            Nagyon igaz. Itt vagyok én is a blogjaimmal, lehet nézni, lehet szétszedni, vajon ki lakik bennem. A lényeg fog elveszni.

            Saját szűrőm is beleszól, ha elemzek egy embert, de ha a lényére vagyok kiváncsi, el is veszitem, ha csak az elmével vizslatom. Amig elemzek, addig csak „osztályozom”, mik a jó/rossz tulajdonságai, biztos vannak hibái. Igen, vannak, mint mindenkinek. De ennél összetettebb a dolog. Nem véletlenül irtam a személyiségjegyekről sem blogot. Az eredeti cél az volt, megmutassam, ezek a minőségek mindenkiben ott (!) lakoznak. Senki sem különb, jobb/rosszabb a másiknál. De ez mind-mind csak a felszin. (EGO)

            Valódi Egységet itt sosem lelsz. Ahhoz alá kell merülni. Kiben? Legelőször önmagunkban. Ugyanis tőlünk függ, kiben -miben mi tetszik nekünk.

            A tulajdonságoknak mi adunk minőséget: ha valaki erős jellem, megitélhetik akár jó tulajdonságnak is, akár rossznak is, attól függ, hogy aki ezt látja, hogyan áll saját belső erejével.

            Ezt az Egységet megláthatja aki a meditációt megcsinálja és tényleg a mélyre merül, ahol már nem a személyiség rétegei vannak. Sokkal mélyebbre kell megtanulnunk LÁTNI.

            Nem elég a megértés, ha nem nyilik hozzá meg a sziv. Addig csak hideg racionalitás marad. Mások működését csak a kettővel karöltve lehet meglelni.

            Igy van ez a szeretettel is. Csak akkor tudom azt elfogadni, amit a másik ad, mikor már látom, neki ennyi a minden. Pl.: Anyukám: nem TUD engem úgy szeretni, ahogy én elvártam. Egészen addig, mig fel nem ismertem, meg nem éltem őt, hogy ő Ki , mit, miért tesz, fájt, minden, ami tőle jött. Ma már értem: az, amit ő ad, egy egész VILÁG! Az Ő VILÁGA! Hogyan lehetne ez kevés? Mindent nekem ad, amit TUD.

            Ki mennyire képes, meg belső érés kérdése. Valaki csak úgy tu szeretni, hogy az egyik pillanatban ölel, simogat, a másikban rám vág. Észre sem veszi. Ha elfordulok, magára hagyom, meg kérlel, mi a baj? Még ha el is mondanám neki, mit tesz, ezer, meg ezer kifogása lenne, sőt, le is tagadná.

            Mondjuk Anyu már őszinte. Még jó, hogy van humorérzéke, kineveti magát. Átmegy gyerekbe, de belátja, most egy kicsit „hibázott”. De ilyen. Igy működik. Ha szeretem (nagyon is), el kell fogadnom a természetét is, ahogy van. Sziv nélkül ez nem megy, kell a megértés is, igaz.

          21. Kedves Anita! Én nem úgy „elemzek”, ahogy te most értetted. 🙂 N
            Kedves Anita! Én nem úgy „elemzek”, ahogy te most értetted. 🙂 Nem úgy, hogy jó és rossz, mik a hibái, hanem körülbelül úgy, ahogy Te írtál Anyukádról. Nem felülről nézem az illetőt, hanem inkább beleképzelem magam a helyébe. Az elemzés persze tényleg nem a legjobb szó, és félreérthető. Inkább annak a vizsgálata, megfigyelése és találgatása, ki mennyire tapasztalt és miben, jellemzés, amit mindenki csinál, és azzal semmi baj, kivéve ha nem felülről elemzünk, azaz kritizálunk, hanem egyszerűen próbáljuk még jobban megismerni a másikat. Ez általában megérzés alapján is működik. „Jól csak a szívével lát az ember.” Ez nagyon így van.:)
            Viszont nem veszekedni szeretnék, félre ne értsd, csak megfigyeltem egy dolgot. Azt a mondatomat ragadtad ki, és csak azt, amivel nem értesz egyet, pontosabban félreértetted, ami nem baj, csak többször előfordult már, és jobban szeretek úgy beszélgetni, hogy „ezt és ezt én is így látom, de ezt én nem így gondolom, nem így tapasztaltam.” Az egységérzettel kapcsolatban: hidd el, átélem. 🙂

          22. Kati
            Akkor igy fogalmazom: tök mindegy hogyan, a lényeg ez: minek?

            Felesleges!

            Kaptam én már nagy tanitást egy ténylegesen „bolondtól”, egy kis gyerektől, a zöldségestől, stb.

            Mindenki tud adni valamit, ami előbbre vihet.

            Kit érdekel, hogy tudatosan teszi-e vagy sem?

            Ha nyilt vagyok, nem szabok korlátot, hogy ki az, aki tanithat, akkor nyilik a szem: mi az, ami nekem szól, és mi az, ami nem .

            Sokszor teljesen más témát érintve jönnek a megoldások. Ez a „hétköznapi” élet. Ami nem is olyan hétköznapi, mint hittem . 🙂

          23. Ez igaz, többnyire felesleges:) Bár azoknál, akikkel valami
            Ez igaz, többnyire felesleges:) Bár azoknál, akikkel valami kapcsolatban vagyunk, érdemes, és ösztönösen meg is tesszük, annak céljából, hogy jobban megértsük egymást. Amúgy én is sokféle korosztályból származótól kaptam már tanítást, vagy olyanoktól, akikből sokan talán nem néznék ki, hogy tudnak valamilyen nagy bölcsességet. 🙂

          24. ,,Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó
            ,,Csak üljünk a földön a fűben, összedőlve, nagyon jó az.”

            Na erről jut eszembe,Hermess normafai bulijával mi van?

          25. Csak itt volt problémám,és tudom ,hogy azért mert x-dolgot meg
            Csak itt volt problémám,és tudom ,hogy azért mert x-dolgot meg kell tanulnom.

            Nem olyan rég,volt egy sorsdöntő fordulat az életemben,ahol ki kellett volna állnom magamért,
            de lelkiismereti okokból nem tehettem.
            Azóta ez az oldal az,ahol már többször is ki kellett állnom magamért.
            Azt hiszem ennek még nincs egészen vége,mert az olyan nagy súlyú dolog volt,hogy valószínűleg még többször elém hozza a sors,hogy ,,ledolgozzam”,amit akkor nem tettem meg.
            /vagyis ,ha önző lennék,akkor most nem figyelném a ,,banánhéjat”.:))) /

            Tudod Miki csinált egy fórumot./akkor/.Ott sokat írok,nagyon szerencsésen jött össze a társaság.
            Kölcsönös tisztelet ,megbecsülés.Az inkább egy szellemi műhely,ott másképp tanulunk egymástól.
            Ha látnád Mikit is,milyen szelíd,nem hinnéd el,hogy ő.

    2. A halálvágyról: ez számomra ismerős érzés, nagyon is. Nem
      A halálvágyról: ez számomra ismerős érzés, nagyon is. Nem egyszer kapott már el, elég erősen, és azért maradtam életben, hogy ne okozzak fájdalmat a szeretteimnek. Másrészt azért, mert reménykedtem, hogy hátha megoldódik az a helyzet, ami miatt így érzek. És aztán soha nem bántam meg. Mindig jött valami, ami miatt éreztem, ezért érdemes, még ha nem is minden az elképzeléseim szerint alakul. De ez az elvágyódás most is gyakran előjön, már szinte megszoktam, majd újra eltűnik. Elfogadtam, hogy időnként ez elő fog jönni. Majd csökken, majd eltűnik, majd ismét… Sőt gyakran elkezdem érezni a fénykapu közelségét, érzem a szeretetet, ami jön onnan, és kicsit kívülről látom olyankor az életem, és megnyugtatnak, utána könnyebben elmúlik a halálvágy, és a félelmek is. Elfogadtam, hogy létezik ez az állapotom, főleg, ha nagyon kérdésesnek érzem, hogy elérem életem értelmét, hogy boldog családom legyen, nevelhessek gyereket, stb, na de a remény hal meg utoljára. És ha sikerül valami, ami most reménytelennek látszik még, akkor meg főleg azt fogom mondani, hogy megérte. Amúgy ez a halálvágyas állapot szerintem sokunkkal előfordul, kivel ritkán, kivel gyakran, de ez is egy csak egy állapot a sok közül. 🙂

  19. elkülönültség
    csak is a személyiségeinknek „köszönhető”.

    A megoldásra váró feladatoknak, félelmeknek, fájdalmaknak, ki is irom: egónak. Ha a másikban nem csak az egót látnám, mindenkiben/-vel megélhetném az Egységet.

  20. elkülönültség
    csak is a személyiségeinknek „köszönhető”.

    A megoldásra váró feladatoknak, félelmeknek, fájdalmaknak, ki is irom: egónak. Ha a másikban nem csak az egót látnám, mindenkiben/-vel megélhetném az Egységet.

  21. Bűn és bűnhődés…
    Ez motoszkál a fejemben, mióta olvasom a blogodat, s nem tudom miért, de olyan érzetem van, mintha a világ összes bűnét magadra vetted volna, és a vezeklés, a megtisztulás sziszifuszi folyamatán keresztül kapaszkodnál egyre feljebb Isten és Magad felé.

    Nem tudom szerencsés vagy szerencsétlen ember vagyok-e, amiért engem nem érintenek ilyen mélyen az Élet dolgai…

    Hatalmas megtiszteltetésnek veszem, hogy ilyen mély bepillantást engedsz a Lelkedbe és hogy megosztod velünk annak gyönyörű tisztaságát és zavarosan kavargó mélységeit is.

    Itt most a dicséretek, felmagasztalások, köszönetnyilvánítások halmaza kéne hogy következzen, de a mostani hangulatom és érzéseim inkább azt mondatják, üzenik, íratják le velem, hogy:
    SZERETLEK!
    Úgy ahogy vagy, és ha most a közelemben lennél, így Félig ismeretlenül is magamhoz ölelnélek és percekig a szívem fölött tartanálak, hogy Érezd amit én, hogy csak és kizárólag Érted van a Világ minden szépsége és öröme, hogy nagyon Tiszta és Jó Ember vagy, és hogy csak Rajtad múlik, hogy süssön Rád egész életedben a Nap…

    Hatalmas Tisztelettel és Szeretettel: szeges

    1. H: Szeges, köszönöm, hogy ezt helyettem is leírtad
      Nekem most nem ment volna ilyen jól…:)

      Anita, jövünk mi is! A saját tempónkban. Példát mutatsz és megosztod velünk. Namaszte!

      EGY vagyok Veled! (egyelőre csak kis időkre tapasztalom, inkább csak tudom, de ez egyre hosszabb lesz)

      1. HÚÚ, MEGLÁTTAD TE is??
        Jaj, de naaagggyon szeretlek

        HÚÚ, MEGLÁTTAD TE is??

        Jaj, de naaagggyon szeretlek

    2. Szegi
      Nem vezeklés, szerintem nincs.

      Mikor az ember meglátja mások fájdalmát, még elhatárolódik tőle. Beindul a sajnálom érzés, de igazság szerint hiába mondja, hogy „részvétem”, nem tudja mit mond, mert nem éli.

      Mikor én ezt megéltem, akkor döbbentem rá, micsoda elemi erővel léteznek ezek a fájdalmak, amiket ugyan látok már az embereken évek óta, sőt, vannak akiknél pontosan be is tudom azonositani, hogy mitől van ez.

      De mikor meglátod magasabb távlatból, mi miért alakul igy, hála önt el, még a legnagyobb ellened „vétkezővel” szemben is. Mert megérted, ez itt mind a Te érdekedet, fejlődésedet szolgálja. Óriási felelősség egy lélektől bevállalni a másik lélek terelgetését, miközben még önmagának is tapogatóznia kell. De nem is biztos, hogy megtudnánk tenni, ha látnánk, valójában mit is teszünk, ahhoz tényleg nagyon magas tudatszintnek kell lennie, hogy a bántást véghez tud vinni, mindezt szeretetből, hogy a másik tanuljon. Nos, ilyen magas tudatszinttel igen kevesen léteznek, ezért is nem tudtam, előző életem emléke Tibet (pláne a példák, ahogy tanitanak), vagy csak vágyálom.

      Minden , legyen az akár a szeretet, a félelem, a fájdalom, stb, rétegekből áll. Mélyebb rétegek minőségileg is teljesen mások, mint a felszinen lévők.
      De egymásba szőve működnek, minél jobban belemerülsz, annál jobban éled meg őket.

      Pl.: kis gyerek nevetve csap, mar, harap, meg kell tanitani, hogy ez nem jó, bele kell kicsit csipni a karjába. Mindezt többször, hogy végre jegyezze meg. Valaki itt a fájdalom leckében meg is áll. testileg megtanulta, ne verjen össze senkit, de a lelkeket töri. Aztán az ember tovább fejlődik, nagyobb távlatok nyilnak meg.

      Én magamon úgy vettem észre, spirálisan, egyre tágabb köröket, iveket jár be az ember, még ha látszatra ugyanarra a témára tér is vissza, az nem más, csak mélyebb rétegek megismerése. Először az ember saját magát látja középpontnak, aztán tágul családra barátokra, és tovább, de ez az élmény, csakis a tapasztalás révén épül be, lesz a saját részünk, amig csak olvasunk róla, betű marad, üres szó, szépen csillogó eszme, magyarul, egy madár fing :).

      Megértés által nekünk magunknak is meg kell tudni bocsájtani, akkor és ott, erre voltunk képesek, ennek legalább van egy előnye: nem szállok el, mekkora ász vagyok, hanem tudom, én sem voltam különb. Megértem mit miért tesz, jobban rálátva segithetek neki is, ha kell, mert ez nem egyéni út. KÖZÖS munka. Egy szinten túl, nem tehetsz mást, fájni, nagyon is fáj. Még jobban, mint aki éppen benne van, mert valljuk be, sok fájdalmunkat elég rendesen elnyomjuk, nem is tudatos, mi zajlik a mélyben. Néha megtévesztő: nyugalom a felszinen (őszinte érzelmi élet blogom), miközben nagy erők harcolnak odalent.

      De azért önző vagyok, azt az ölelést AKKORIS bezsebelem, mert tudom, miből adod. 🙂

      Szeretlek, Szeges 🙂

  22. Bűn és bűnhődés…
    Ez motoszkál a fejemben, mióta olvasom a blogodat, s nem tudom miért, de olyan érzetem van, mintha a világ összes bűnét magadra vetted volna, és a vezeklés, a megtisztulás sziszifuszi folyamatán keresztül kapaszkodnál egyre feljebb Isten és Magad felé.

    Nem tudom szerencsés vagy szerencsétlen ember vagyok-e, amiért engem nem érintenek ilyen mélyen az Élet dolgai…

    Hatalmas megtiszteltetésnek veszem, hogy ilyen mély bepillantást engedsz a Lelkedbe és hogy megosztod velünk annak gyönyörű tisztaságát és zavarosan kavargó mélységeit is.

    Itt most a dicséretek, felmagasztalások, köszönetnyilvánítások halmaza kéne hogy következzen, de a mostani hangulatom és érzéseim inkább azt mondatják, üzenik, íratják le velem, hogy:
    SZERETLEK!
    Úgy ahogy vagy, és ha most a közelemben lennél, így Félig ismeretlenül is magamhoz ölelnélek és percekig a szívem fölött tartanálak, hogy Érezd amit én, hogy csak és kizárólag Érted van a Világ minden szépsége és öröme, hogy nagyon Tiszta és Jó Ember vagy, és hogy csak Rajtad múlik, hogy süssön Rád egész életedben a Nap…

    Hatalmas Tisztelettel és Szeretettel: szeges

    1. H: Szeges, köszönöm, hogy ezt helyettem is leírtad
      Nekem most nem ment volna ilyen jól…:)

      Anita, jövünk mi is! A saját tempónkban. Példát mutatsz és megosztod velünk. Namaszte!

      EGY vagyok Veled! (egyelőre csak kis időkre tapasztalom, inkább csak tudom, de ez egyre hosszabb lesz)

      1. HÚÚ, MEGLÁTTAD TE is??
        Jaj, de naaagggyon szeretlek

        HÚÚ, MEGLÁTTAD TE is??

        Jaj, de naaagggyon szeretlek

    2. Szegi
      Nem vezeklés, szerintem nincs.

      Mikor az ember meglátja mások fájdalmát, még elhatárolódik tőle. Beindul a sajnálom érzés, de igazság szerint hiába mondja, hogy „részvétem”, nem tudja mit mond, mert nem éli.

      Mikor én ezt megéltem, akkor döbbentem rá, micsoda elemi erővel léteznek ezek a fájdalmak, amiket ugyan látok már az embereken évek óta, sőt, vannak akiknél pontosan be is tudom azonositani, hogy mitől van ez.

      De mikor meglátod magasabb távlatból, mi miért alakul igy, hála önt el, még a legnagyobb ellened „vétkezővel” szemben is. Mert megérted, ez itt mind a Te érdekedet, fejlődésedet szolgálja. Óriási felelősség egy lélektől bevállalni a másik lélek terelgetését, miközben még önmagának is tapogatóznia kell. De nem is biztos, hogy megtudnánk tenni, ha látnánk, valójában mit is teszünk, ahhoz tényleg nagyon magas tudatszintnek kell lennie, hogy a bántást véghez tud vinni, mindezt szeretetből, hogy a másik tanuljon. Nos, ilyen magas tudatszinttel igen kevesen léteznek, ezért is nem tudtam, előző életem emléke Tibet (pláne a példák, ahogy tanitanak), vagy csak vágyálom.

      Minden , legyen az akár a szeretet, a félelem, a fájdalom, stb, rétegekből áll. Mélyebb rétegek minőségileg is teljesen mások, mint a felszinen lévők.
      De egymásba szőve működnek, minél jobban belemerülsz, annál jobban éled meg őket.

      Pl.: kis gyerek nevetve csap, mar, harap, meg kell tanitani, hogy ez nem jó, bele kell kicsit csipni a karjába. Mindezt többször, hogy végre jegyezze meg. Valaki itt a fájdalom leckében meg is áll. testileg megtanulta, ne verjen össze senkit, de a lelkeket töri. Aztán az ember tovább fejlődik, nagyobb távlatok nyilnak meg.

      Én magamon úgy vettem észre, spirálisan, egyre tágabb köröket, iveket jár be az ember, még ha látszatra ugyanarra a témára tér is vissza, az nem más, csak mélyebb rétegek megismerése. Először az ember saját magát látja középpontnak, aztán tágul családra barátokra, és tovább, de ez az élmény, csakis a tapasztalás révén épül be, lesz a saját részünk, amig csak olvasunk róla, betű marad, üres szó, szépen csillogó eszme, magyarul, egy madár fing :).

      Megértés által nekünk magunknak is meg kell tudni bocsájtani, akkor és ott, erre voltunk képesek, ennek legalább van egy előnye: nem szállok el, mekkora ász vagyok, hanem tudom, én sem voltam különb. Megértem mit miért tesz, jobban rálátva segithetek neki is, ha kell, mert ez nem egyéni út. KÖZÖS munka. Egy szinten túl, nem tehetsz mást, fájni, nagyon is fáj. Még jobban, mint aki éppen benne van, mert valljuk be, sok fájdalmunkat elég rendesen elnyomjuk, nem is tudatos, mi zajlik a mélyben. Néha megtévesztő: nyugalom a felszinen (őszinte érzelmi élet blogom), miközben nagy erők harcolnak odalent.

      De azért önző vagyok, azt az ölelést AKKORIS bezsebelem, mert tudom, miből adod. 🙂

      Szeretlek, Szeges 🙂

  23. Ismerem ezt az érzést
    Ismerem ezt a világfájdalom érzést. 18 évesen becsípett állapotban éltem át kétszer is. Annyira megijesztett, hogy utána sosem tudtam nemhogy becsípni, de még inni sem igazán.

    Nem feltétlenül kell mindenkinek ismernie és átélnie mindezt, hisz nem mindenki fordult el szeretetlenül önmagától/az Egységtől/Belső Hangjától/Felsőbb Énjétől/Istentől.

    Amikor átélem ezt a fájdalmat és felvállalom önmagamat teljes felelősséggel, öntisztelettel, és önszeretettel úgy, ahogy éppen most itt vagyok, – és átélek mindent, amit az élet éppen elém hoz – akkor már nem lesz szükségem erre a fajta fájdalomra , úgy gondolom/érzem.

    Anita! Csodás, hogy volt bátorságod ennyire mélyre menni, tudatosítani mindent Önmagadban és megosztani velünk! Köszönjük a benne rejlő tanításokat/igazságokat!
    Szeresd magad nagyon ezért az elkötelezett búvárkodásért és ismerd fel, hogy mi az ami a Tied, azt öleld magadhoz kegyelemmel és szeretettel. Minden fájdalmat, ami nem a saját lelkedben lakozó, azt köszönd meg, hogy lélekben átélhetted, átérezhetted, de engedd, hogy megtisztuljon tőle a lelked, nincs vele több dolgod.

    Puszillak szeretettel: M.

  24. Ismerem ezt az érzést
    Ismerem ezt a világfájdalom érzést. 18 évesen becsípett állapotban éltem át kétszer is. Annyira megijesztett, hogy utána sosem tudtam nemhogy becsípni, de még inni sem igazán.

    Nem feltétlenül kell mindenkinek ismernie és átélnie mindezt, hisz nem mindenki fordult el szeretetlenül önmagától/az Egységtől/Belső Hangjától/Felsőbb Énjétől/Istentől.

    Amikor átélem ezt a fájdalmat és felvállalom önmagamat teljes felelősséggel, öntisztelettel, és önszeretettel úgy, ahogy éppen most itt vagyok, – és átélek mindent, amit az élet éppen elém hoz – akkor már nem lesz szükségem erre a fajta fájdalomra , úgy gondolom/érzem.

    Anita! Csodás, hogy volt bátorságod ennyire mélyre menni, tudatosítani mindent Önmagadban és megosztani velünk! Köszönjük a benne rejlő tanításokat/igazságokat!
    Szeresd magad nagyon ezért az elkötelezett búvárkodásért és ismerd fel, hogy mi az ami a Tied, azt öleld magadhoz kegyelemmel és szeretettel. Minden fájdalmat, ami nem a saját lelkedben lakozó, azt köszönd meg, hogy lélekben átélhetted, átérezhetted, de engedd, hogy megtisztuljon tőle a lelked, nincs vele több dolgod.

    Puszillak szeretettel: M.

  25. Szia Anita!
    Räjöttem,ha öszinten akarom a megbocsäjtäst,
    akkor tudnom kell hogy miert is kell megbocsäjtanom,
    es bocsänatot kernem.
    Hät azt hiszem az utobbi idökben eppen ezeket eltem meg!
    Pokoljäräs.
    Tüz,ami leegeti a sallangot,az igazsägot elfedö retegeket.
    Persze hogy fäj!
    De senki nem igerte hogy könnyü lesz! 😉
    De a megbocsäjtäs csak igy lehet hiteles.

    Ezt akartam irni privätba Neked. 😉

    Puszi!Erika

    1. Máténak ugyanezt irtam fentebb 😀
      Mi tényleg Egyek vagyunk 😉

      Máténak ugyanezt irtam fentebb 😀

      Mi tényleg Egyek vagyunk 😉

      1. Nem talälom. 🙁
        Pedig azt hittem hogy belölem meg egy is sok!

        Nem talälom. 🙁

        Pedig azt hittem hogy belölem meg egy is sok! :)))))

        Pusszi!

  26. Szia Anita!
    Räjöttem,ha öszinten akarom a megbocsäjtäst,
    akkor tudnom kell hogy miert is kell megbocsäjtanom,
    es bocsänatot kernem.
    Hät azt hiszem az utobbi idökben eppen ezeket eltem meg!
    Pokoljäräs.
    Tüz,ami leegeti a sallangot,az igazsägot elfedö retegeket.
    Persze hogy fäj!
    De senki nem igerte hogy könnyü lesz! 😉
    De a megbocsäjtäs csak igy lehet hiteles.

    Ezt akartam irni privätba Neked. 😉

    Puszi!Erika

    1. Máténak ugyanezt irtam fentebb 😀
      Mi tényleg Egyek vagyunk 😉

      Máténak ugyanezt irtam fentebb 😀

      Mi tényleg Egyek vagyunk 😉

      1. Nem talälom. 🙁
        Pedig azt hittem hogy belölem meg egy is sok!

        Nem talälom. 🙁

        Pedig azt hittem hogy belölem meg egy is sok! :)))))

        Pusszi!

Scroll to Top