Archívum: Blogbejegyzés

Lehet, hogy tavasszal kell vennem autót munkába járáshoz. Így eljátszottam a gondolattal, milyen autót vennék… Aztán elkalandoztam, összegyűlt csomó kérdésem. Gondoltam leírom őket.

Ki mi alapján választ autót?

Kriszti, invitált ide, gondoltam megosztom a reggelimet veletek:)

Sziasztok!

Sok szó esik a párkapcsolatról, és úgy nézem, hogy szinte senki sem elégedett vele (de akinek nem inge ne vegye magára 😉 ).
Ha van párunk, ha nincs, ,,az a baj”, ugye? De ha mélyen magunkba nézünk, mit szeretnénk?
Jó lenne, ha őszintén meg tudnánk állapítani, hogy milyen párkapcsolatot tartunk az ,,ideális”-nak, milyet szeretnénk? Mire gondolunk egyáltalán, ha azt mondjuk ,,párkapcsolat, szerelem” ?
Akinek van kedve hozzá, kérem, írja le, ez jó önismereti gyakorlat is, sőt, egymást is jobban megismerhetjük ezáltal.

Ébredsz és a világ nincs veled.
Nézed, ez a világ elveszett.

Embermedúzák pulzálnak a térben,
átlátszóak, gondolatuk megértem.
Kívül-belül ott vagyok,
vágyaik rímeit mormolom.
Nem látnak engem,
mégis kimelegedtem.

Az idő úgy múlik, ahogy hagyom.
Ujjaim közül fonálként kicsúsztatom.
Az ízeket érzem, a szél is megsimít,
De messzire néz a két szemem.

Sziasztok!

Ha kiélem a vágyaimat, az a baj,
Ha elfojtom, vagy elhallgatom, az a baj.
Ha bevállalós ’49, az a baj,
Ha visszafogott 61-es, az a baj.

Ha csöndre vágyom, ön-magányra, az a baj,
Ha tombolok és ordibálok, az a baj.
Ha mindenről van véleményem, az a baj,
Ha bambulok és nem figyelek, az a baj.

Ha kimondom az „utálom” szót, az a baj,
Ha szeretlek, de nem hirdetem, az a baj.
Ha otthon ülök, relaxálok, az a baj,
Ha folyton nyüzsgök, tapasztalok, az a baj.

Ha nem értem az összefüggést, az a baj,
Ha rákérdezek, okoskodok, az a baj.

Felébredt, háromnegyed kettőt mutatott az óra. Úgy érezte teljesen kialudta magát.
Tegnap fáradtan ért haza és korán nyugovóra tért. Még eszébe jutott a tegnapi Hamvas Béláról készült megemlékezés.
Újra olvasta az idézetet:

„A szeretett lénynek nemcsak javát akarom, hanem azt, ami jó neki, azt tudom is. Az önzés ugyan az énnek javát akarja, de sejtelme sincs arról, hogy mi az igazán jó. Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem. Miért? Mert szeretem. „

Most olvastam, hogy farkas vitte el valakinek a juhait a Bükkben. Ezt a cikk írói (akikkel egyébként többnyire egyetértek dolgokban, általam kedvelt hírportálon olvastam) úgy állították be, mintha veszélyről lenne szó, mintha az a farkas átok lenne most a lakókon… Ez indított arra, hogy most megosszam pár gondolatomat. (Amikor elolvastam, első gondolatom az volt, hogy öröm tölt el, hogy a totemállatom, a farkas a mi falunkhoz nagyon közel is megtalálható.)

Érdekes dologgal szembesített ma (is) a sors (immár többedszerre e témában).

Csörgött a telefonom és egy kedves hangú hölgy 2 perces közvéleménykutatási munkájához válaszadásra kért fel. Mivel éppen pihenőidőben hívott (épp pár perces pihenőt tartottam), szívesen válaszoltam az utazási szokásaimmal kapcsolatban.

A szeretetről már van 79 blogbejegyzésünk. Véleményem szerint viszont még mindig nem tudunk róla eleget, vagy nem merjük bevállalni.

Úgy érzem, hogy nem ismerjük eléggé a tiszta, őszinte szeretetet, nem merjük kimondani, nem tudjuk bevállalni és nem tudunk mit kezdeni azzal sem, ha azt írják vagy mondják nekünk, hogy „nagyon szeretlek Titeket”