Archívum: Blogbejegyzés

Anita mondta nekem valamikor, hogy a nagy bumm előtt sok kis bumm van. A felébredés előtt sok kis felismerés. Én is valami hasonlót éltem át a közelmúltban már másodszor. Mármint ilyen gondolati szinten volt már pár, amire azt hittem, hogy hú ezt most nagyon megértettem, és tudom és juppí, de ez volt a második olyan, ami olyannyira intenzív volt, hogy olyan érzésem volt, szétrobbanok. Belülről öntött el a forró bizsergés, és egy pár pillanat erejéig kontrollálhatatlan boldogságot éreztem, és nem tudtam mit csinálni, mint nevetni 😀

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas 🙂

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a „Semmi” lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

A lázadás szót általában valami negatív érzést kelt sokakban: láz-adás, mint valami tűz átadása. Hiszen a történelem során sok lázadás fulladt valóban erőszakba. Na de mindig így van ez? Szerintem nem. Létezik az építő jellegű lázadás, ami akkor tör ránk, ha a szeretetnek ellentmondó dolgot tapasztalunk, és tenni akarunk valamit a helyreállításért.

„Hatalom nélkül nem létezhet a hatalom hordozója. A hatalom hordozója nélkül nem létezhet a hatalom.
A hatalom hordozója Siva. A hatalom Sakti, a világegyetem anyja. Siva nem létezik Sakti nélkül, ahogy
Sakti sem Siva nélkül.”

Képzeletbeli hirdetés lehetne ez a mondat az élet üzenőfalán: „Tanítókat keresek, hogy bölcsebbé válhassak.”

Az életem során mindig tanultam.
Akkor is – főleg akkor! – amikor nem vettem azt észre. Akkor is, amikor a leckék/házifeladatok az iskolatáska aljára penészedtek, hogy később aztán kíméletlen dupla munkát okozva orrom alá dörgölődjenek.
Évek sőt évtizedek alatt megtanultam tehát , hogy nem érdemes eldugni magam elől a feladataimat, de ehhez közben fel kellett ismernem a „feladat” szó jelentését.
A feladat a problémából származik.

A világban sok irányból jelennek meg egyre több írások, kinyilatkoztatások, de számos helyen a szerző fantáziája is rányomja a bélyegét a tartalomra, így néha nagyon el vannak csúszva realitástól.
A megvilágosodás és önmegvalósítás útjával kapcsolatban is sok elképzelés van, de vajon mennyi ebből a gyakorlati valóság? Sok írás kiváló prédikáció, de nincs a gyakorlatban hasznos tartalma.

Avagy apró betekintés az életembe 🙂

ÉJJEL

A beton nem volt kemény, ellenben nagyon kellemes meleget árasztott magából, így az éjszaka igazán nem volt hűvösnek mondható.
A kissé felhős, csillagos ég és a beton között feküdni kényelmesebb volt, mint a saját ágyamban.
Halkan énekeltem égi testvéreimnek, s közben feltűnt, hogy látok egy központi csillagot, mely köré az összes többi spirálként csavarodik.

„(…) A tevehajcsár nem volt harcos, és már több jóstól kért tanácsot. Némelyeknek igaza lett, mások tévedtek. Mígnem a legöregebbik (és legrettegettebb) megkérdezte a tevehajcsárt, miért érdekli õt annyira a jövõje.
– Hogy tehessem a dolgomat – válaszolta a tevehajcsár. – És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.
– Csakhogy az már nem a te jövõd lesz – jegyezte meg a jós.
– Akkor talán azért szeretném ismerni a jövõmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.

Szerintetek az miért van vagy miért találkozhatok/tunk olyan „elterjedt” kombóval, amikor olyan 22-23++ éves fiatal csaj egy nálánál idősebb(30-35) pasival van együtt?

Az „apa komplexuson” túl is van/lehet valami magyarázat, nem?

Csak kapkodom a fejem és nem értem, hogy akkor az most miért? WTF? A korabeli srácokkra meg rá van sütve, hogy „értelen” az „idős” pali meg már nyugodt, meg izé izé izé…

két évvel ezelőtt kaptam emailen egy verset, angolul… persze megkerestem magyar fordításban is…
hát kellett hozzá egy kis idő, hogy megértsem miről is szól. Sok szerelmes verset olvastam és hallottam már. De ez valahogyan nagyon olyan hangulatú, mint az én szerelmem. Megláttam magamat a vers hangulatában. azért gondoltam, hogy beidézem ide, mert valakinek most pont erre van szüksége. a szűk-ség ben.

„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór: