Archívum: Blogbejegyzés

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott „egyén”, sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.

Tegnap éjszaka rám jött az írhatnék, és bepötyögtem a jegyzettömbbe egy „rövidke” esszét, amibe megpróbáltam belesűríteni az elmúlt 1-2 évem tapasztalatait. Gondoltam bekopizom nektek(:D):

Az ember igazából egyetlen egy dolgot nem tud: azt, hogy valójában ezen az egyetlen egy dolgon kívül mindig mindenki mindent tud.

A föld már teljesen kiszáradt, mintha Isten elfeledkezett volna egyik édes gyermekéről, az éltető esőről. A test folyamatosan küldte üzeneteit a léleknek, az pedig csak egyre várt és várt. Áldott volt a napsütés, de már oly régóta vágyott egy kis hűsítő nedűre, amelytől újra tisztán érezheti a levegő frissességét, amely átmossa, szinte újra születik tőle. Valahol mélyen a sejtjeiben érezte, nem csak mással történhetnek csodák, miért pont ő lenne

Sziasztok!

Gyakran olvasom az oldalt és a segítségeteket szeretném kérni, hogy ÉLNI tudjak. Életem eddigi legnehezebb időszakát élem, de nem látom a kiutat. (vagy szándékosan nem akarok tudomást venni róla?)
Leírnám a történetemet. (tudom, hogy nem egyedi)

Egy ideje mocskosnak éreztem magam lelkileg. Elkezdtem kutakodni, és oda lyukadtam ki, hogy harag-lerakat van bennem. Még a szót se vallottam be magamnak. Azt mondtam „neheztelek” …így mérgeztem magam. Folyamatosan.

Ahogy figyeltem az embereket, észrevettem, hogy az társadalomban mennyire leképezhető a különböző emberi természetek milyensége, ha a természetet vesszük alapul. Növényevők, mindenevők, paraziták, dögevők, ragadozók, csúcsragadozók… stb

Egy tanulságos vicc jutott eszembe ezzel kapcsolatban:

„A spirituális mester egy olyan növényevő, aki meggyőzően tudja hirdeti, hogy milyen jó növényevőnek lenni, egészen addig, amíg jön egy ragadozó és meg nem eszi…”

Szóval minden éremnek két oldala van… 🙂

Kedves Barátaim!

Kis időre eltűntem ugyan, mert úgy éreztem „függő” lettem, de most kérésem lenne hozzátok. Nem tudom, helye van-e itt gyakorlati tanácskérésnek munkával kapcsolatban, de szeretnék tőletek néhány jó ötletet begyűjteni.

RICHARD BACH:
Jonathan Livingston, a sirály
Jonathannak, az igazi Sirálynak,
aki ott él mindannyiunkban
1
Reggel volt, s az új nap sugarai aranyszikrákat csiholtak a tenger lágy fodrain.
Mintegy másfél kilométernyire a parttól halászcsónak ringatózott a vízen, s a levegőn átcikázott a Reggelire Gyülekezés híre, mire vagy ezer mohó sirály csapott le, hogy egy-két falatot harcoljon ki magának. Elkezdődött egy újabb dolgos nap.

Lehet az, hogy egy csomó mindent még nem tudatosan csinálok, még ha működőképesen is, véletlenül ráérzek? Elgondolkodtam ma ezen, hogy egy véletlen téma felé terelés és aztán kiderülvén, hogy az a másiknak is aktuális, az tényleg azt bizonyítaná, hogy megéreztem, csak nem vagyok rá tudatos, hogy ez a művelet lezajlott bennem, tudtomon kívül? Vagy máshol kell keresni az ilyen véletlen okát?

Aki ismeri az tudja, hogy mi van a videó felvételen:

http://www.liveleak.com/view?i=bb4_1283184704

Mindenképpen megnézendő annak aki post-ot ír be, hogy az hiteles legyen.