Messzire néz a két szemem

Ébredsz és a világ nincs veled.
Nézed, ez a világ elveszett.

Embermedúzák pulzálnak a térben,
átlátszóak, gondolatuk megértem.
Kívül-belül ott vagyok,
vágyaik rímeit mormolom.
Nem látnak engem,
mégis kimelegedtem.

Az idő úgy múlik, ahogy hagyom.
Ujjaim közül fonálként kicsúsztatom.
Az ízeket érzem, a szél is megsimít,
De messzire néz a két szemem.

6 thoughts on “Messzire néz a két szemem”

  1. 🙂
    Keresztbe néz a két szemem,
    A világ oly kusza,
    Genetikai X-eken
    Nem múlik a csoda.

    Haloványan látom én,
    Mi nekem a valóság,
    Furcsán törő fényesség,
    Összevissza szeli át.

    Lépegetek az után,
    Mintha tudnám hol is van,
    Az Imax nekem bioplán,
    Jegy nélküli mozim van.

    Nem tudhatja senki sem,
    hogy mikor figyelem,
    Szerte szór a fókuszom,
    Egy orrtúró lebukott.

    Lebeg a valóság,
    Nem való énnekem,
    Messzire mégsem száll,
    Mert el nem engedem.

  2. 🙂
    Keresztbe néz a két szemem,
    A világ oly kusza,
    Genetikai X-eken
    Nem múlik a csoda.

    Haloványan látom én,
    Mi nekem a valóság,
    Furcsán törő fényesség,
    Összevissza szeli át.

    Lépegetek az után,
    Mintha tudnám hol is van,
    Az Imax nekem bioplán,
    Jegy nélküli mozim van.

    Nem tudhatja senki sem,
    hogy mikor figyelem,
    Szerte szór a fókuszom,
    Egy orrtúró lebukott.

    Lebeg a valóság,
    Nem való énnekem,
    Messzire mégsem száll,
    Mert el nem engedem.

Scroll to Top