Archívum: Blogbejegyzés

Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.

Tegnap nemzeti ünnep volt.

Gondolkodtam, mit jelent nekem ez a nap. Hogyan ünnepeljem meg? Tavaly tánctáborban voltam. Akkor csak örültem a szabadság napnak, de „nem érdekelt” a miértje. Idén akartam valamit… Állami megemlékezésről megint lemaradtam, Akkor lehetne helyette valami…

Végül jött a youtube barátom, és zenét hallgattam. Honfoglalás, Bánk bán, stb… Meg egy kicsit doboltam. Ennyit a megemlékezésről. Jövőre talán jobban átérzem a lényegét…

Emellett sok kósza gondolatom volt.
Ezek jutottak eszembe:

Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van a tudás, hogy miért, mi célból született le erre a világra.
Mégis, egész életünkben szüntelenül, megállás nélkül keressük a miérteket.
Válaszokat keresünk a miértekre.
Miután megszületünk, ebben a világban nagyon nehezen tudjuk felidézni milyen életet is választottunk érkezésünk előtt magunknak, és főleg: miért?
Szerencsések azok az emberek, akik pontosan tudják mi végre születtek meg, mi a teendőjük, milyen irányba kell elindulniuk az életben ahhoz, hogy küldetésüket,feladataikat teljesítsék Sorsuk által.

Létezik-e egyáltalán spiritualitás? Van -e egyáltalán fejlődés?

Megcsömörlöttem az Ál-spirituális divat-őrület csiholmányaitól. A hókusz-pókuszoktól. A magyarázatoktól jóról és rosszról. A új világ új DOGMÁITÓL arról, MI a HELYES és a JÓ.

Az elmúlt 2 hétben költöztek a gyermekeim és költöztek a weboldalaim is. Ez elgondolkodtatott:
Mire tanít a költözés? Mit jelent önismeretileg?
Egyáltalán, miért költözünk? Mit várunk tőle?

Az összepakoláskor, bedobozoláskor látjuk, hogy mennyi felesleges kacatot halmoztunk fel, amit csak tárolunk, de már biztosan nem fogjuk használni sehol sem. Sokhoz még emlékek is kapcsolódnak, de vannak, amelyekre már nem is emlékeztünk, hogy kerültek oda?
Mi dolgunk velük?

A napokban többször is eszembe jutott az íjászat. Először a londoni Olimpia kapcsán, majd valamiért többször nap közben is, most pedig egy ismerősöm utazik el egy lovas íjászhoz tanulni, gyakorolni.
Párszor én is lőttem már életemben és olyankor mindig előjött annak az érzése, távoli sejtése, hogy az íjászat egy meditációs technika is, amely az összpontosításról, célkitűzésről, Önfeladásról, akarat és szándék elengedésről, módosult tudatállapotokról, …egyszóval a tudatosságról szól.

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Gondolatom lepkeszárnyon
messze repít, nem itt jár.
Szívemnek oly kedves tájon
mesebeli udvarán.

Varázspatak vize csobog,
virágos kert illat száll,
parázs alatt tűzfa ropog,
sok kis kobold körbejár.

Fűzfa alatt Tündéranya
hívogató tánccal vár,
bekebelez hálójába,
tán nem ereszt soha már.:)