Archívum
A Blogbejegyzés egy személyes történet, élmény megosztására szolgáló tartalomtípus.
Menetrend szerinti járatokkal repültem a szigetre, azért írom többes számban, mert Angliában át kellett szállnom. Tehát fapadossal utaztam és az elmúlt pár hónapban volt alkalmam az ilyen típusú járatokat üzemeltető légitársaságokkal és azok szabályaival megismerkedni. Pár hasznos infót leírok, hátha jól jön még valakinek.
Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.
Nem azért regisztráltam magam, mert egy annyira egészséges önismerettel rendelkező egyén vagyok, aki a krízishelyzeteket tökéletesen tudja kezelni. Hogy ki vagyok, és mit akarok ebben az emberi életben, egyre nehezebben tudom…
Jelen pillanatban meg tudom mondani a nevemet. És a név mögött sem tudom, hogy ki rejtőzik.
Három nappal ezelőtt, egymást követő két estén is, komoly tanításokat kaptam. Az egyik tanítást a tarot kártya mutatta meg, a másikat pedig egy kedves ismerősöm.
Az első kiütős tanítás az volt, mikor ezt a mondatot hallottam: " Te mindig valakinek a valakije vagy."
Még nagyon új vagyok itt, és az önismeretben is.
Nemrég regisztráltam, és az ingyenes mini tanfolyam alapján elkezdtem a meditációt. Na most aki nagyon ért hozzá, az segítsen!
Maradt itthon egy csomag túró és három banán, javasoltam hát Krisztinek, hogy együnk banán csatnit! Ő ugyan nem is hallott még erről az indiai ételről, de támogatta az ötletemet.
Igazán párolt rizzsel finom ez a különleges ízű, édesség – főétel, ezért bár fáradt és éhes voltam már, mégis rávett hogy csináljak azt is hozzá.
Miközben elkészítettem az ételt, elmeséltem, hogy legénykoromban micsoda lakomákat csaptunk a barátaimmal, tanítványaimmal Debrecenben. 2-3 hetente összehívtuk a csapatot és főztem, sütöttem
1/2 kg túró
3-4 jól érett banán (a zöldséges néha ingyen is odaadja a túlérettet!)
2 dl tejföl
3-4 ek. cukor
A rizst sokan csak egyszerűen megfőzik, nem szeretnek bajlódni vele. Pedig ha az alábbi módon párolva készítjük el, akkor egy kis munkabefektetéssel igazán nagy sikereket érhetünk el a gourmandok körében!
Mérjünk le egy bögrényi (2-3 dl) rizst 2 személynek számolva. Mossuk meg és kezdjük el pirítani – olaj hozzáadásával – egy olyan fazékban, amelyikben remélhetőleg nem fog leégni!
Az egyik kedvencünk a csatni volt rizzsel és purival. A puri az egy indiai kenyérféle, nagyon egyszerű elkészíteni. Lisztet vízzel és sóval formálható sűrűségű tésztává gyúrunk és maroknyi darabokat szakítunk ki belőle. Ezeket 2-3 mm vastagságú kerek lapokra formázzuk és forró olajban kisütjük.
Ha ügyesek vagyunk, akkor sütés közben ketté válik a tésztalap a benne keletkeződő gőztől
Itt járt nálam egy tanítványom a napokban (Éva) és meséli, hogy a munkahelyén a kolléganője már többször is szóvá tette, hogy ugyan miért elégedetlenkedik a párkapcsolatával, hiszen másnak se jobb! Nézzen csak körül és láthatja, hogy mindenki ilyen sz.. kapcsolatban él. Ez van, ezt kell elviselni!
Ezzel persze Éva nem értett egyet és elmondta, hogy szerinte léteznek sokkal jobb kapcsolatok, és Ő hisz benne, hogy azokat el fogja érni! Erre a kolléganő csak ezt mondta:
