Archívum: Blogbejegyzés

Nyári reggel volt, még hűvös, de érezhető volt, hogy ma is meleg lesz. Vasalt, nem szeretett vasalni, így aztán összegyűlt egy jókora adag és nem halogathatta tovább. Közben zenét hallgatott, mikor a Krisna völgyben jártak akkor vette a cd-t. Felidézte az emlékeket, a fantasztikus kisugárzású énekesnő azzal kezdte a koncertet, hogy az első dalát a tanítójának ajánlotta fel hálája jeléül. Megkérte a közönséget ők is küldjenek a hálájukból tanítójuknak.

Köszönöm, azoknak akik próbálkoztak valamit tenni értem.
Kezdem magam úgy érezni, mint egy brazil szappanoperában. Ma reggel elég szörnyen ébredtem fel. Ambivalens érzéseim teljesen lebénították az életfunkcióimat, és picit megijedtem, hogy lassan már nem tudom ki vagyok…  

Sokan keresik a párjukat, életük egyetlen, igazi társát. Én is kerestem, ez az életterület mindig is kiemelten fontos volt a számomra, ezért kifejlesztettem egy pár-találó meditációs gyakorlatot. Vezettem annak idején egy önismereti – agykontroll klubot Debrecenben, ahol ki próbáltattam a résztvevőkkel ezt gyakorlatot, hogy lássam, másoknak is működik-e?!

Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.

Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.

Szép, napos, nyári reggel volt. Még kellemesen meleg, de érezhető volt, hogy ma is kánikula lesz.
Végig gondolta a tennivalóit, először a bank, majd az iroda. Laza napnak ígérkezett, itt volt a nyári szabadságok ideje. Ezt megérezte bevételein is. Most éppen rátört a kétség, mit kellene máshogy tenni ami meghozza a pozitív változást anyagi téren. Gondolkodásán is van még mit javítania.
Hol volt már a tegnapi lebegés abszolút állapota.

Fakardoztak délután a gyermekeim, amikor eszembe jutott egy kísérlet. Mondtam nekik, hogy játszunk ninjásat! Fejlesszük ki azt a ninja képességet, hogy érzékeljük a hátunk mögött lopakodó orgyilkost és a támadását megelőzve csapunk le rá!
Ez tetszett a lurkóknak, és végül engem is nagyon meglepett a kísérlet eredménye!

Egy-két éve a Spektrum TV egyik harcművészes műsorából láttam egy epizódot, amiben különböző harcművész Mesterek bemutatták, hogyan érzékelik az intuíciójukkal vagy a belső látásukkal az ellenfelüket akkor is, ha az a hátuk mögött van, vagy éppen be van kötve a szemük.

Vajon megvalósítható-e itt a Földön a mennyország? Élhetünk-e olyan világban, ahol minden szép és jó? És vajon mi kellene egy ilyen gyökeres változáshoz?
Délután pihenésként bekapcsoltam a tévét és éppen a Bűbájos boszorkák sorozat egyik epizódja ment. A történet szerint az Avatárok ( magas szellemi szintű lények ) beavatkoztak a földi életbe és egy új világrendet vezettek be:

A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.

Picikét jobban érzem magam. Az alvás rendkívül jótékonyan hat a tudatalattim működésére. Lenne kedvem átaludni néhány hetet, hogy mire felkelek, minden rendben legyen.

Problémát jelent számomra, hogy túl sokat gondolkodom. Érdekel minden folyamat, mi miért történik velem, főleg ha az állapotomat én-idegennek élem meg.

Minden elmúlás egy kis halál. Minden halál egy újjászületés. Az életben minden annyira mulandónak tűnik. És én vagyok annyira emocionális, hogy tragikusan éljem meg a kudarcokat.