Friss tartalom | Önmegvalósítás.hu

Friss tartalom

Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

Érezte már úgy valaki, hogy nem oda tartozik ahonnan származik? Mikor megérkezel egy új faluba, városba, országba és úgy érzed, haza jöttél! Velem ez egy országgal kapcsolatban történt. Kíváncsi vagyok ti éreztetek e már így? És mivel magyarázható? Talán előző vagy következő életek? Vagy csak dolgod van azon a helyen?
Mért van az, hogy nem lehet szabadulni a gondolattól, érzéstől? Hogy csak úgy húz maga felé?
Remélem értitek miről beszélek! :)
Köszönöm a hozzászólásokat! Hátha kicsit okosabb leszek!
Szép napot és sok mosolyt mindenkinek!

Egy karmikus kapcsolatról szeretnék írni, és segítséget is kérni! Elakadtam! Vagyis, azt hiszem csak az egóm nem akarja, hogy folytassam az utat! Persze jobb neki szenvedni! Szeretnék elnézést kérni a hosszú monológért, de talán így jobban bepillantást nyerhettek a helyzetembe!

2012-ben várható Amentet (volt Atlantisz, ma Észak-Atlanti Hátság) felszínre jövése, az Aghartába vezető utak megnyílása, a Föld belsejében élők kapcsolatfelvétele a felszíniekkel, a dimenziókapuk ismertté válása és más világokba átjárás... mit gondoltok erről?
Mi az, aminek a csírája már látszik?

Ki mit tud, hol tartanak ezek az ügyek? Meddig emelkedett Amentet? A Boszniai piramisok területén ismert-e már dimenziókapu?
Én égek a vágytól, hogy Amenteten éljek és más dimenziókba átjussak egy piramis átjáróján keresztül.
Amentet feljövését és benépesülését szeptemberre mondják..:)

A lovas pszichoterápia olyan pszichoterápiás eljárást jelent, mely során a gyermek vagy felnőtt lelki betegségeit a ló közreműködésével, "asszitálásával" gyógyítjuk. A lovasterápia tehát a megszokott pszichoterápiákkal ellentétben nem a szobában és nem négyszemközt zajlik, hanem egy lovarda területén, a terapeuta, terápiás ló és páciens háromszögében.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért a lovat használjuk terápiás állatként?

Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.

Tegnap nemzeti ünnep volt.

Gondolkodtam, mit jelent nekem ez a nap. Hogyan ünnepeljem meg? Tavaly tánctáborban voltam. Akkor csak örültem a szabadság napnak, de "nem érdekelt" a miértje. Idén akartam valamit... Állami megemlékezésről megint lemaradtam, Akkor lehetne helyette valami...

Végül jött a youtube barátom, és zenét hallgattam. Honfoglalás, Bánk bán, stb... Meg egy kicsit doboltam. Ennyit a megemlékezésről. Jövőre talán jobban átérzem a lényegét...

Emellett sok kósza gondolatom volt.
Ezek jutottak eszembe:

Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van a tudás, hogy miért, mi célból született le erre a világra.
Mégis, egész életünkben szüntelenül, megállás nélkül keressük a miérteket.
Válaszokat keresünk a miértekre.
Miután megszületünk, ebben a világban nagyon nehezen tudjuk felidézni milyen életet is választottunk érkezésünk előtt magunknak, és főleg: miért?
Szerencsések azok az emberek, akik pontosan tudják mi végre születtek meg, mi a teendőjük, milyen irányba kell elindulniuk az életben ahhoz, hogy küldetésüket,feladataikat teljesítsék Sorsuk által.

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Gondolatom lepkeszárnyon
messze repít, nem itt jár.
Szívemnek oly kedves tájon
mesebeli udvarán.

Varázspatak vize csobog,
virágos kert illat száll,
parázs alatt tűzfa ropog,
sok kis kobold körbejár.

Fűzfa alatt Tündéranya
hívogató tánccal vár,
bekebelez hálójába,
tán nem ereszt soha már.:)

Segítséget szeretnék kérni: Néhány éve folyamatosan arra riadok éjjel, hogy valamit elfelejtettem, ami annyira sürgős, hogy kiugrom az ágyból, és közben riadok fel. A héten majd minden nap felriadtam.

Elöljáróban annyit,hogy a szerelem bevonzásával 2012 március elején ismerkedtem meg,s kezdtem is alkalmazni az innen onnan összeszedett dolgokat,gondolatokat.

2012 április 09.
Egy hétfői munkanap.Minden a szokásos mederben....változásra nem is igen számítottam,egész addig,míg egy hirtelen ötlettől vezérelve a mobilomról be nem léptem a már majdnem 3 hónapja meg nem látogatott játékomba.

De miért is?
Bánjunk úgy másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk?
Szeressük az ellenségeinket, bocsássunk meg...stb?
Van értelme ,,jónak lenni"?
Megéri? Miért ha igen?

Képesek vagyunk-e ,,jók" lenni annélkül hogy magunkon eröszakot ne vennénk miközben másoktól nyeljük a békát!?
Szerintem nem...mert ha nem értjük,látjuk át ezek energetikai folyamatát akkor legalábbis én nem tudok részvéttel tekinteni arra a személyre aki éppen engem bánt.

Teremgarázsban alszik az én kis drágaságom. Reggel mikor a garázsajtót nyitottam, egy pillangót (vagy lepke volt) vettem észre a földön. Nem nagyon mozgott. Kicsit megböktem a lábbammal, még élt. Elszállni viszont nem tudott. Csak csapdosta a szárnyait. Ha otthagyom garantált, hogy átmegyek rajta autóval. Mit csináljak? Fogjam meg? Én meg soha nem fogtam meg pillangót. Sőt mikor felém száll, akkor még néha meg is ijedek. El kellett onnan tennem. Megfogtam a szárnyánál és eltettem az útamból. Nagyon furcsa érzés volt megfogni. Csapdosott a szárnyával és talán kicsit csiklandozott is ezáltal.

Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból: