Friss tartalom | Önmegvalósítás.hu

Friss tartalom

Szeretek a temetőben sétálni. Ilyenkor nézegetem a sírköveket.
Nemrég olvastam, hogy ott különféle ártalmas lények vannak.
Szerintem nyugalom van ott.
Mit gondoltok?

Sziasztok!

Eddig mindig a múltban éltem és a jövővel foglalkoztam, egyszerűen nem tudtam a mostban a pillanatnak élni.
Nem ment. El határoztam hogy az új évtől ezt fogom gyakorolni.
Elég nehéz,strapás dolog. Csak nekem? Vagy nektek is?
Amikor még van nescafém de már azzal foglalkozom hogy venni kéne,gyorsan el hessegetem a gondolatot,
és amikor megint a holnapra gondolok megint vissza terelem magamat a mába,és ez így megy nálam egész nap.
De napról napra jobban megy.
És jó a mostban élni.
Jó a pillanatot meg élni.
Olyan teljesség érzése.

Épp a kis fenyőfánkról szedem le a díszeket és természetesen rád gondolok. Az együtt töltött időre és a fényképekre, amelyeket magunkról készítettünk. Szép...szeretem ezt az érzést, hogy együtt vagyunk, összetartozunk. Szeretlek Téged.

Smiley.....
Reggel dolgozni mentem, autóval...néha egy-két lámpás kereszteződésnél elbizonytalanodom...gyorsítsak vagy lassítsak.... Természetesen a legtöbb esetben gyorsítok. Most viszont lassítottam és arra gondoltam, hogy miért az a célom, hogy még elérjem a zöldet. Miért? Természetesen azért, mert sietek a munkába. Ha elérem a zöldet, akkor nyerhetek pár percet, talán....Ez mondjuk máskor is igaz rám, általában az a célom, hogy még átérjek...de miért? Az elmém...erre vagyok beállva...át kell érnem...gondolhatnám azt is, hogy az a legjobb, ha megállok. Most megálltam. Arra gondoltam, no nézzük...ha már itt állok, nézzük mi van körülöttem. Megfigyelem jobban a környezetemet, a részleteket. Mi az amit észreveszek, mi az, ami vonzza a tekintetemet...na és persze, vajon miért....mit üzen nekem?

Kacsapár....
Testvérem majd 5 éves kislányával piaci bevásárlás után kisétáltam a közeli patakpartra. Alig 1 méter széles, beton-mederben csordogáló kispatak a városban. A patakparton szoktam futni, gondoltam megmutatom neki. Néztük a kis patakot, ahogy csordogál. Megkérdezte: itt vannak kacsák? Kacsák? -kérdeztem vissza. Itt nincsenek kacsák, ez egy nagyon kicsi patak, a kacsák a tavakat szeretik. Itt biztosan nincsenek kacsák - válaszoltam. Meg tél is van, ugyebár....szóval itt tutira nincsenek kacsák - gondoltam magamban. Alig hogy, ezt megbeszéltük, kicsit távolabb tőlünk, mintha egy madárpár szállt volna le a patak vizére.

Segítségre van szükségem, mi történik velem? Kezdődő skizofrénia?

11 éves koromig voltak különféle képzeletbeli barátaim, amikor édesanyámnak megemlítettem akkoriban csak annyival elintézte hogy nem léteznek búcsúzzak el tőlük.

Sziasztok

Egy erdekes elmenyem osztanam meg veletek, egyik november vegi hajnalon raneztem a haloszobaablakomra, veletlenul, ugyanis a nappaliban tartozkodtam, es megdöbbentem: az ablakra egy perfekt sziv forma rajzolodott ki, nem a konturje, hanem parabol, gözböl rajzolodott ki tisztan, ugy hogy körulötte nem volt több para , köd,csak maga a sziv, rajzolni sem lehetett volna tökeletesebbet, perfekt szimmetrikus volt, alul hegyesedö csucsökkel es felul a 2 perfekt szimmetrikus domborulattal es közepen a melyedes:-), egeszen felviditott.

Sziasztok. A helyzet a következő,mindig is különc gyerek voltam,jelenleg 24 éves vagyok. Mostanában nagyon nehéz minden,régóta van egy lány az életemben,akiről tudom,hogy szeretem,de egyszerűen elnyomom az érzéseim (még magamnak sem vallom be őket,inkább csak elfutok és elhitetem,hogy nem így van) ,mert félek a boldogságtól. Rengeteget szenvedtem az elmúlt években, Crohn betegséggel is diagnosztizáltak,aztán javult a helyzet....viszont mostanában kezdi feladni a reményt,mert úgy érzi képes lennék arra,hogy véghezvigyem a dolgokat,még sem fogom tenni.

Hálás vagyok ha visszanézek, ha visszagondolok azokra a körülményekre ami pontosan egy éve még a valóságomnak tudtam,és az akkori reményeim és vágyaim szerények ahhoz képest ami most van ha körülnézek.
Hálás vagyok önmagamnak hogy mertem hallgatni a belsö vezetöre és hálás vagyok mindazoknak az eröknek amik bölcsebbek mint én primitív ember és jobban tudja mi nekem a legjobb,és megértetni próbálja az én szintemen a spirituális igazságokat amit ha nem félek átülteni a gyakorlatba akkor a csodák természetesen történnek az életemben.

Sziasztok!
Régóta olvasgatom a fórumot, de most úgy gondoltam, én is tanácsot kérek. 2012 nekem nagyon nehéz volt, spirituális fejlődésre vágytam, hát megkaptam hozzá a leckét. A férjem elhagyott, magam maradtam a gyerekekkel, új életet kezdtem, elköltöztem.
Közben megtetszett valaki, de köztünk rengeteg akadály van és azt hiszem csak én vonzódom igazán. Amire eddig rájöttem, hogy párkapcsolataimban nem szerettem eléggé önmagamat, most is a külvilágtól várnám el, hogy szeressen.
Tehát meg kell tanulnom szeretni igazán magamat. Van erre valami jól bevált módszeretek?

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy önismerettel foglalkozó oldal, és nem is vagyok politizáló alkat. (Éppen ezért Sanyi, ha nem érzed ideillőnek a témát, akkor felhatalmazlak, hogy töröld.) Ugyanakkor mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mire tanít minket a magyar politikai és gazdasági helyzet? Mit kéne nekünk, "kisembereknek" másképp tenni, milyen dolgok tudatosítására lenne szükség, hogy ebben is változás álljon be? Egyáltalán kell-e a változás ezen a téren szerintetek?

Sziasztok! Igazából nem is tudom, hol kezdjem, valójában a tanácstalanság sodort ide. Nem vagyok túl spirituális, nem is foglalkoztam soha a témával. Van azonban egy problémám, betegségem, ami nem szűnik, és egy barátom bogarat ültetett a fülembe, hogy talán volna rá megoldás.
Biztos piti kis dolognak tűnik: folyton fáj a torkom. Akár hónapokon keresztül, majd elmúlik és ismét fájni kezd. Sok orvosnál jártam, orvosilag abszolút alátámasztható: eredhet a refluxból, a munkám során beszívott porból meg még egy csomó mindenből, és ez mind oké. De nagyon megkeseríti az életemet.

Az egymilliárdos lottó nyeremény kapcsán egy régi kérdés jutott eszembe tegnap: Vajon mi lenne, ha az emberek egyenlően osztanák el a megtermelt javakat?
Milyen változást hozna ez az afrikai szegények életébe, vagy az amerikai gazdagabb rétegnek?
Mit kezdenének a többlet pénzzel a szegények?
Hogyan dolgoznák fel a forrás csökkenést azok, akik már hozzászoktak a kényelemhez, biztonsághoz?

Vajon mennyit keresnénk mi magyarok? Többet vagy kevesebbet az átlagnál?
Kezdjük is egy kis számolással:

/ Nem sok közgazdasági ismeretem van, így lehet, hogy nagyon mellé számoltam. /

A tudatossággal kapcsolatban szeretném, ha segítenél eloszlatni egy félreértést, vagy nem tudást, ami bennem van.
Rosszul gondolom azt, hogy tudatosak nem csak akkor lehetünk, ha mindent átgondolunk és tudjuk, hogy mit miért teszünk (egóból, vagy szívből)? Tényleg kell mindent elemezni az életünkben? Korábban ezt hittem, de rendre tévútra vitt.