Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor....
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég....
mondd leszünk e még?