Elsőre talán meglepő, de vannak, akinek nehezünkre esik a jót elfogadni, befogadni! Hiába vágyunk a jóra, azért dolgozunk, küzdünk, hogy minél több jót megvalósíthassunk az életünkben, mégis amikor lehetőségünk nyílna, hogy megkapjuk, akkor csak szűken tudjuk a jót befogadni, vagy egyáltalán nem.
Vannak, akik azt érzik, hogy nem érdemlik meg. Másokban az egyensúly borul fel, vagy

Annak, aki nem akarja végig olvasni, akkor röviden elmondom, hogy miről szól: Egy srácról, aki a maga kis világában ő a király és ez a világ virtuális, a srác zárkózott és naiv. A szürke monotonitás sorozatát megszakítva egy váratlan esemény indul el vele, mereven ellenáll, majd végezetül a sors megtöri és esélyt kap, hogy válasszon!

Egy ismerősömnek ezt írtam levélben a mostanában kialakult helyzetről itt az oldalon:
"XY (nem lényeg) félre értette és erre elindult egy szökőár és most úszik az oldal...
Mintha, analógiában lenne az időjárással... :) Érdekes...
Ki mit gondol erről?

6 éve történt, édesanyja lettem egy sérült kislánynak. Nagyon szép kislány, de sajnos rengeteg kudarc ért mióta megszületett. Úgy érzem, hogy én vagyok a bűnös azért, mert Ő létezik, és ez egy állandó harc vele és önmagammal.
Az a nagy problémám, hogy amikor pl. a fogat csikorgatja meg ilyen jellegű dolgokat csinál, megőrjít, annyira ideges leszek, hogy képtelen vagyok arra, hogy elviseljem. Hogyan lehet

Tanítani többféleképpen lehet, van aki finoman emel, biztat, míg a másik fenéken billent és keményen szembesít a hibáiddal, hazugságaiddal. Az egyik tanító ilyen, a másik olyan. Mindnek meg van a saját stílusa, amiben felnőtt, amelyiket hatékonyan alkalmaz, vagy amelyiket a legjobbnak tart az adott probléma megoldásához.
Hogy melyik a jó / helyes tanítási stílus?  - erről a vélemények eltérnek. Neked mi a véleményed?

Felvetette Miki (1, 2, 3), hogy miért elemezzük egymást itt a weboldalon, milyen jogunk, szaktudásunk van hozzá, és milyen felelősséget tudunk vállalni a következményekért?
Miért másokkal foglalkozunk, miközben az önismeretet hirdetjük?
Úgy gondolom, ezt helyre kell tenni, hiszen ez alapjaiban határozza meg a weboldalon folyó beszélgetések létjogosultságát.

Pár hónapja felfedeztem a weboldalt és szívesen olvastam Tőletek, mert sokat tanultam belőle. Csodáltalak Többőtöket, hogy nagyon elmélyült külső-belső tudásotok van.
Ezt most is így gondolom, de sajnos "valami" bekerült ide a blogolásba, aminek nem itt lenne a helye! Ahogyan az utóbbi időben a támadásokat, viszont-támadásokat látom, fáj a szívem! Nem hiszem el, hogy csak ez telik ki tőlünk, nem hiszem el, hogy ne tudnánk ennél fontosabb, emelkedettebb, tanítóbb jellegű írásokat produkálni.

A torokcsakra felelős az önfegyelemért és a kommunikációért. Szegycsontunk apró mélyedése elvezet saját belső valóságunkhoz, megmutatja az adás és elfogadás egyensúlyát önmagunkban.
A torokcsakra a beszéd, a kommunikáció és a hallás központja. A külső és belső hangok alapján tudjuk eldönteni, mit várnak tőlünk, és mit várunk el mi a külvilágtól.

"...Mint ismeretes, a kagylóba került idegen anyag – például egy homokszem – irritáló hatást fejt ki, ami ellen a kagyló úgy védekezik, hogy egy konhin és egy aragonit nevű ásványi anyagot „izzad” ki, amivel burokként körülveszi az idegen szemcsét. Így keletkezik a gyöngy..." Popper Péter
Mint a fentiekből is kitűnik irritáció hatására a kagyló igazgyöngyöt termel.
Mi zajlik le bennünk, ha valaki vagy valami irritál?

"Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat."
Ezt nem rég találtam egy P.P. interjúban. Mától kezdve írom...

A mesterséges élet előállításán fáradozó amerikai tudósok egy kiürített baktérium felhasználásával létrehozták az első olyan élő sejtet, amely ember alkotta DNS-sel rendelkezik
A kutatók azt remélik, hogy a lecsupaszított baktériumokból kereskedelmi és tudományos célokra hasznosítható mikrobákat tudnak majd előállítani.
"Ez a valaha is előállított első szintetikus sejt.

Vannak viccek, amelyekben a poén mellett meghúzódik egy önismereti tanítás is.

Nevessünk jót rajtuk és közben ismerjük fel, hogy mit tanítanak mélyebben, mi az üzenetük számunkra!

Konfliktusok, félreértések, tévedések vígjátékai után, sokszor érezzük úgy, hogy mentegetőznünk kell. Kimagyarázzuk a helyzetet, mentjük a még menthetőt, mentegetőzünk, de vajon miért mentegetőzünk és mit nyerünk vele?
Megússzuk vele a veszteséget, vagy a mentegetőzés csak egy újabb játszma? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Te miért mentegetőzöl?

Nemrég olvastam az "Érzelmi Felszabadulás Technika"-ról. Aztán írtam annak, akitől kaptam, hogy nincs olyan félelmem - fóbiám, amin kipróbálhatnám. De közben beköszöntött a szúnyog szezon. És szombaton vettem észre, hogy valósággal rettegek tőlük. Szinte csak rá gondolok és viszketni kezdek. - Na jó, ez egy kicsit túlzás, de igen zavarnak.

Mostanában kezdek azzal szembesülni, hogy nagyon könnyen tudok papolni másnak, hogy mit csináljon meg hogyan, DE én magamon gyakorlatilag alig tudok valamit "változtatni".
Vannak Sirály cuccaim, vannak medik, amiket szeretek és csinálok és vannak olyanok, amiket nem értek. Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy azokat hogy kell.
Pl: Merülj el a ....., Érezd át ..... Vagy, keresd meg magadban és indulj el felé... stb, kérdezd meg a belsődet, stb.... passz, ezeket nem értem, hogy kell...