Apa, szerinted mit érdemes tanulni, mivel járnék a legjobban? - kérdezte egyik este a nagyobbik gyermekem, amiből aztán egy hosszú beszélgetés kerekedett arról, hogy mi a fontos az életben, mitől lehetünk boldogok? / Nem bonyolódtam a boldogság spirituális mélységeibe, csupán a köznapi értelmezés szerinti örömről, jó közérzetről gondolkodtunk! /

Elmeséltem Neki, hogy annyiféle dolgot tanítanak iskolákban, tanfolyamokon, de ezek java része csak a világ működéséről hoz képbe, vagy egy adott szakmára készít fel, azonban semmilyen használható tudást nem adnak arra vonatkozólag, hogy hogyan legyél boldog!
Ahhoz, hogy a kérdést pontosan megválaszolhassam, először is azt kell tisztázni, mi az, ami egy embernek örömöt, boldogságot okozhat?

Egy ismerősöm panaszkodik, hogy évek óta szenved refluxtól, de hiába keresi az okát, csak nem leli! Vajon mi lehet a betegségének lelki oka?

Kérdezem Tőle:
- Mi az, amit nem tudsz lenyelni, amit legszívesebben kihánynál, kivetnél az életedből?
- Nem bírom az irritáló embereket, legszívesebben ott hagynám a munkahelyemet, kerülöm az idegesítő rokonaimat, nem tudom elfogadni a pénztelenséget, elegem van a tehetetlenségemből, ...és még sorolja, sorolja, míg nem közbevágok:
- Ha ennyi mindent utálsz magadban és az életedben, akkor csodálkozol, hogy okádhatnékod van tőle? A tested-lelked legszívesebben kihányná ezeket, de Te mégis megtűröd, együtt élsz mindezzel. Miért?

Ma elgondolkodtam azon, hogy milyenek is vagyunk mi emberek.

Sokszor tudunk belaragadni valamibe: hálátlanságunkba, elégedetlenségünkbe, harciasságunkba, önsajnálatunkba, kicsinyhitűségünkbe, kérkedésünkbe, kétkedésünkbe, keresésünkbe, találásunkba, értelmünk és érzelmünk keltette állapotokba és még megszámlálhatatlan egyébbe.

Mindezzel együtt is nagyon nagy szerencsén van, mert lakozik bennünk egy rész mélyen belül, aki egyszer csak megelégeli az éppen aktuális állapotot és visszakívánkozik a helyesnek, megszokottnak véltbe.

Miért van az emberben kettősség, megosztottság, bizonytalanság?
Hogyan lehet a szembenálló érzéseket összhangba hozni? Miért érzek mást a szívem mélyén, és miért cselekszem ellene a felszínen?
Úgy érzem hamarosan döntenem kell, mert Y elágazáshoz értem. De nagyon félek, mert nem tudom beazonosítani az érzelmeimet.
(mondanom sem kell, párkapcsolatról van szó)

Voltatok már ilyen helyzetben? Merre induljak?

Szerintetek melyik szerep a jobb?

A néma királynőé, aki érinthetetlenségében, fenségesen ül a királya mellett, bár nem szólhat és nincs szeretve de a szívében a másik szívével egy. Csak titok a szerelmük, kibonthatatlan, megélhetetlen ősi titkos vágy, amelyet távol tart a félelem és az ítéletek

vagy

a kis rabszolgalányé, aki bár elfogadva van és szerethet, és kaphat szerelmet, de minden álmát és mozdulatát kíséri az ura imádó, senki másnak nem járó pillantásának képe, amelyet a királynőre vet?

Kit vonzunk be az életünkbe?
Szal. arról van szó, hogy a társam vonzza magához azokat a nőket, akiknek segítségre van szüksége, pátyolgatásra, megerősítésre, tanácsra. De miért mindig ilyeneket? Még véletlen sem egy normális és kiegyensúlyozott nő az ismerőse, hanem törött szárnyú madárkák. Persze nem marad el a hölgyek részéről a segítségért az örök hála, persze csak szavakban.

Lehet hogy nem kellene engem ennek zavarni, de zavar. Zavar ha más nők a jó tanácsokért a társamat félistennek nézik, nem embernek..

Ma reggel azt hiszem kiszálltam a testemből, de segítsetek légyszi beazonosítani az élményt...

Ötkor keltem, mert Pestre mentem kontrollra. Ilyenkor van, h nem tudom mikor jön értem a betegszállító, reggel öt és hét között...., ezért úgy szoktam megoldani, h ne várakozzak hulla fáradtan, hogy idejekorán felkelek, felöltözök, és pokróccal visszafekszem aludni addig is, amíg megérkezik a kocsi.

A hétköznapok minden percében, az élet minden jelentségében mindig minden formában elkötelezzük magunkat, akár tudunk róla, akár nem.
Ha éppen eszem/dolgozom/pihenek, akkor a táplálék befogadásával/munkára koncentrálással/pihenésre hangolódással együtt áramlanak a gondolataim, érzéseim. Küldöm, fogadom és energiával áthatom a körülöttem levő teljes teret.
Bármennyire is szeretném, hogy ráfogjam arra, hogy másokon múlik, hogy én hogyan érzem magamat, ez sajnos – és már épp ideje:) - be kell látnom, hogy nem igaz.

Csoda történt egy ismerősömmel!

Megváltozott. Még hozzá nem kicsit, hanem nagyon-nagyon megváltozott!
Korábban zárkózott, beszűkült élete volt, sok merev fallal, korlátokkal, megfeleléssel és félelmekkel telt személyisége. Őt nem zavarta, mert már megszokta és úgy tűnt, hogy így is fogja leélni az életét.

De pár hónapja hirtelen szerelmes lett, és egy csapásra minden megváltozott benne!

A karácsonyfa üzenetéről szeretnék idézni Váradi Tibor előadási anyagából:

"A karácsonyfáról, mint szimbólumról a Bibliában még nem olvashatunk, csak jóval később, több száz év múlva jelent meg, és teljesen összeforrt karácsony ünnepével – ez a karácsonyfa. Erről szeretnék egy picit beszélni. Hiszen a legtöbb családban ilyenkor megjelenik a karácsonyfa, a fenyőfa, és fontos, hogy ha találkozunk vele akár az otthonunkban, akár az utcán, akár más családokban, jelentsen számunkra valami lényegeset, emlékeztessen minket valami fontosra.

Azt hiszem az emberi kapcsolatok terén új szakaszba érkeztem. Eddig csak a különböző féle függéseket ismertem, persze szó sincs róla, hogy ne lett volna bennem szeretet, vagy szerelem, vagy barátság, tisztelet és/vagy még egy csomó nemes érzés egyes embertársaim iránt - de ezeket sosem tudtam tudatosan elválasztani a függésektől, kötésektől (ha azok is kísérték.)

Kedves régi ismerősök és akikkel még nem ismerjük egymást!

A legközelebbi, kuponnal is igénybe vehető tanfolyam időpontja - Jan. 29. vas. 9:18:00, Erzsébet krt. 54.

Sanyi jóvoltából a Tudatos Energiaérzékelés program is része lett a február végéig felhasználható kuponakciónak. A december 18-i kezdő alkalom igen jól sikerült! Igény szerint januárban és februárban is tarthatunk hasonló tanfolyamot - kérlek jelezd külön nekem is, ha erre szeretnéd a kupont beváltani!

Tegnap majd egy órát meditáltam, igazából csak feküdtem, kellemes zenét hallgattam és álmodoztam egy szép világról és a szeretetről!

Elalvás előtt ismét előjött az érzés. Nagyon erősen érzem, hogy egy éber-álom állapot között vagyok, vagyis tudatomnál vagyok. Talán látok valamit, szédülni kezdek, forog velem minden és élesedik a kép, amit látok, mintha szívna magába.