Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.
Az egyik kulcsmondat volt – persze leegyszerűsítve), hogy ha a fiú tudja mit akar, akkor képes a lány venni az adást. Mert akkor sugárzik a férfiból a szándéka. Vagy legalábbis a szándék hiányában nincs mit kisugározzon, marad a puszta káosz - na és egymás lábára taposás jön táncban. Nagyon jó volt, amikor ráéreztem az ízére. Eleinte mindig kigondoltam: Most indulok ebbe az irányba ezzel a lábbal. Amikor időben fejben volt a gondolat, a nő érezte és gond nélkül követett. (Persze később a tánc során már nincs szükség ilyen direkt „erőszakos” kisugárzásra, minden megy magától természetesen. Ha megvolt a hangolódás is)

Mostanában vettem észre, ha megyek valahova főleg gyalog / erős a forgalomban, és közeledek egy átkelőhelyhez, olyankor elég közel érve kiválasztom a „lukat”, ahol átmenni szándékozom. Próbálom sugározni az érintett autók felé, hogy én ott átmegyek. Érdekes, hogy csak most vettem észre. Fordítva is élek a módszerrel. Ha motoron ülök, vagy az autó vezető ülésében, olykor „mondom” a talpasnak, hogy „Ott maradsz!” vagy „Menjél!”. Érdekes. Jó lenne megvizsgálni, hogy milyen százalékban működik. És nők vagy férfiak esetében működik inkább. Kik a jobb vevők.

Vajon más is használ ilyen „manipulációt”? Vajon ez tényleg manipuláció? A szándékot ilyen határozott formában kell megnyilvánítani próbálni? Vagy inkább kérésként útjára bocsátani? – (Pl.: Lassíts, „lécci”, „lécci”, „lécci” ! vagy Tessék parancsoljon, átfáradni!) Vagy lehet egyszerűen „közölni” a döntésemet: Átengedlek! Átmegyek! Sietek, nem engedlek át előttem!. Talán ez az utóbbi a „legjobb”. Ez talán már nem is manipuláció?

Mindenesetre ha így közlekedem, akkor tudatában vagyok, hogy mit cselekszem, és nem csak úgy sodródom a forgatagban. Akkor ez jó! Akkor többet kell gyakorolni!