Ki keresi a tökéletes Nőt? | Önmegvalósítás.hu

Ki keresi a tökéletes Nőt?

Hozzászólások

37 hozzászólás
Érdekes dolog, már én is találkoztam ezzel
2013. január 23. szerda, 19:37 | Látogató (útkereső)

Sziasztok, szerintem egyszerű a képlet, hasonló mint a más típusú önismereti vagy spirituális témájú tamfolyamoknál. Férfi létemre én is gyakran voltam 1:10 vagy akár nagyobb kissebbségben is tanfolyamokon :) Néha eszembe jut, hogy talán kicsit nőiesebb a gondolkodásom, vagy talán az az oka, hogy nem érdekel hogy ki mit gondol rólam, amikor férfi létemre olyan dolog érdekel, am általában csak nőket? :) nem tudom, de mondjuk ez is hozzá tartozhat. Érdekelne hogy miért van engem is.
Tökéletes nővel kapcsolatba csak annyit tudok mondani, hogy néhány tulajdonságát el tudnám mondani, de igazából azt gondolom, hogy ha egyszer megismerem, az attól lesz tökéletes, hogy kettőnk között általában a dolgok többsége jól fog működni, egy hullámhosszon leszünk és igazából nem fog kelleni gondolkodni azon, hogy miért is működik :)

Az onbizalomhianyt kelto media?
2013. január 23. szerda, 20:12 | Ferenc (útkereső)

Tetszik ez a bejegyzesed Sanyi!

1. Eloszor is, az, hogy valakihez azert megyek oda ismerkedni, mert tetszenek a belso tulajdonsagai nem esszeru elkepzeles. Csak egy not latok, aki valamilyen kulso tulajdonsagaval felkelti az erdeklodesemet. Sokan probalnak a "nekem a belso szamit" szlogennel okoskodni, de tegyuk hozza: odamegyek a csajhoz, es ha nem jovok be kulsore akkor azonnal pattint. Kivetel van, de nyilvan a szabaly erositese vegett.

2. Miota a nok fuggetlenek es "egyenrangu" felek a tarsadalomban, egy szabaly utotte fel a fejet: a no valaszt. Alapveto elvaras, hogy en, a ferfi menjek oda eloszor ismerkedni. A ferfi pedaloz a vegsokig, minden erejevel, a vegen megis a no valaszt. Olyan, mintha a vizsgabiztos elott allnal. Legalabb is ez a tarsadalom es a media beultetett elvarasa.

Elmondom hogyan kellene gondolkodnunk errol: azert megyek oda a nohoz, hogy bemutassam ki vagyok es hogy kit kaphat meg. A vegen a no, mint "vevo" dontheti el, hogy el a lehetoseggel, vagy kihagyja elete bulijat. Azt viszont biztosra kellene vennunk, hogy a mi arunk szuper ajanlat, es ha elveti, akkor o veszitett, es nem mi.

E helyett a filmekben a pasik csinalnak hulyet magukbol, eszveszetten pedaloznak es a vegen megkapjak az ahitott asszonykat. Persze ez a forgatokonyv a valosagban igen ritkan mukodik.

3. Mindezt a csajok nagyon jol tudjak, kedves barataim. Elnek is a lehetoseggel, hiszen az erot a sajat kezukben erzik, es mi pasik meg ra is jatszunk erre. Mintha nem hinnenk el, hogy egyenrangu felek (sot, dominans felek, ha mar a csajok annyira ferfit akarnak) vagyunk ebben a jatekban.

Csodalkozunk tehat azon, hogy a ferfiaktol senki sem kerdi, hogy ki az idealis?

GulyásÁgi képe
A csajok védelmében
2013. január 24. csütörtök, 10:49 | GulyásÁgi   Előzmény

Én sok emberrel beszélek, aki keresi az igazit. Nőkkel és férfiakkal is. Nem a tökéleteset, hanem az igazit. A jó csajok, hát igen, sokszor nagyon magas elvárásokat támasztanak, hiszen ők kedvükre válogathatnak, aztán bizony néha be is választanak rendesen..., mert az választott ugyan minden vonzó kritériumnak megfelel, csak éppen olyasmi is társulnak hozzá, amik a nagy tökéletesség keresésben egyáltalán fel sem merülnek, csúnya dolgok.... A nem olyan jó csajok, kevesebb elvárást támasztanak, és talán nagyobb sikerrel járnak ebben. Azok a legszerencsésebbek, akik "belülről" jó csajok...
Én lehet hogy nagyon bugyután gondolom, de szerintem ez valójában létezik, hogy egyáltalán nem a külső alapján választunk, legfeljebb csak az óvódában. Valamiért érdekel a másik, néha nagyon is érthetetlen, hogy miért, de ha egyértelmű akkor az biztosan nem csak a külseje. Szerintem ha egy lány visszautasít, mert a külsőd nem tetszik neki, az rendjén is van. Úgy értve, hogy a párkeresés azon szintjén van (persze ha ő is keres), amikor tényleg még a külső a mérvadó. Ha Te nem ott vagy, akkor talán jobb is, mert nem egymást keresitek. Kivéve, ha Te magad is csak a jó csajokhoz mész oda :)..
Szerintem nincs abban semmi rossz, ha nem téged választ, miért is választana, ha nagy pedálozás után sem kelted fel az érdeklődését? És nem azért mert érdektelen vagy, vagy bármi gond lenne veled, hanem mert ő másfélét keres. A saját magában megfogalmazott "igazit", jó esetben. Ha ezt el tudod fogadni, akkor szerintem nem kell ezt újra és újra lejátszanod majd, mert nem fog bántani semmilyen visszautasítás és már ettől sokkal magabiztosabb és sokkal inkább önmagad leszel, nem akarsz megfelelni semmiféle képzelt ideálnak.
Egyetértek nagyon az egyik hozzászólóval, a kapcsolatok a fejlődésről szólnak, és én egy kicsit abban is hiszek, hogy akkor találod meg az igazit, ha már belül kész vagy erre. Ő sem lesz tökéletes...:) .. csak olyan igazi..

Domoszlai Katalin képe
Amit az ember lánya "levesz" az nem a külső
2013. január 24. csütörtök, 11:16 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hanem a kisugárzás.

Minél kifinomultabb a belső látás, belső érzékelés, intuíció, annál tisztábban tudom érzékelni a másik embert.

Minél tudatosabb vagyok arra, mit keresek, annál kevesebb a potya kör.

Régebben, full tele kisebbrendűséggel, direkt nem akartam túl jó pasit, mert mellette még kevesebbnek érezhettem volna magam. Érdekes módon maga az élet oldotta meg úgy, hogy kaptam olyanokat, akik többre értékeltek, mint én saját magam. Önértékelés helyre rakása nélkül pont a párkapcsolat a legkomolyabb tükrünk.

Már az általános köztudatban is elvárások vannak
2013. január 23. szerda, 21:45 | Látogató (útkereső)

Én társat keresek és nem a tökéleteset, hanem azt akivel jól kiegészítjük egymást, a hibáinkkal és erényeinkkel együtt.

Én, mint férfi, olyan magas szintű női elvárásokkal találkozom, hogy annak nem tudok megfelelni, de már jó ideje, nem is áll szándékomban.
Önmagam vagyok, egy személyiség a több milliárd emberből.

Már az általános köztudatban is elvárások vannak, és megosztottság a jelen társadalomban és a társkereső emberek között, hogy azt nézik a társkereső emberek, hogy miért ne ismerkedjenek (nincs diplomája, szüleinél él, nincs autója....stb).
És ez elég elszomorító.

Gábor
(Haladni, vagy maradni?)

spiritosaurus képe
Párszor már beidéztem ezzel kapcsolatban egy kis mesét, amikor a
2013. január 23. szerda, 21:55 | spiritosaurus

Párszor már beidéztem ezzel kapcsolatban egy kis mesét, amikor a haldokló öreget megkérdezik, hogy hát ennyi év alatt hogy-hogy nem nősült meg? Azt feleli, ő az igazit kereste. "Na de ennyi év alatt nem találta meg az igazit?" kérdezik tovább. Dehogynem, csak az a nő is az igazit kereste... :)

Az a baj, hogy mindenki az ideálisat keresi, miközben mindig az optimálisat kapja, csak az nem elég. Szerintem mindenki tökéletes, ha nincsenek elvárásaink felé. Egyébként is, mit kezdjek egy "tökéletes" nővel? :D Annak semmi szüksége rám :) Ha nem vagyok úgymond "hasznos", akkor nincs is értelme a létemnek abban a szituációban, kapcsolatban.

Szerintem nem is tökéletes férfiról, meg nőről van itt szó, hanem működő kapcsolatról. Nem is kell, hogy párkapcsolatról beszéljünk, pusztán egy egyszerű élőlény-élőlény kapcsolatról is elég. Annyi közhely van tényleg ezzel kapcsolatban, hogy az már szinte nevetséges. Mindenki független, meg szabad akar lenni, de közben meg tökéletes kapcsolatokat is akar. Hogy van ez? :D Elvárás elvárás hátán. Ez a szabadság, meg függetlenség is egy olyan idealista, fanatikus hozzáállás, hogy hihetetlen. Szerintem onnantól, hogy leszületünk erre a síkra, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egymástól függünk. Akár emberről, akár állatról, vagy növényről, vagy bármiről van szó. A kapcsolataink által fejlődünk. A szabadság azt jelenti, hogy szabadon választott rabság. Amint el tudod fogadni, hogy a rabságodat te magad választottad, és senki sem kényszerít rád semmit, szabad vagy. És egy felelősségteljes, életrevaló ember. Onnantól minden kapcsolatod az életedben tökéletes lesz a maga tökéletlenségével együtt. Onnantól nem feltétele az örömödnek, hogy a másik milyen, mert annak örülsz, hogy olyan, amilyen. :)

A "tökéletes" kapcsolatról
2013. január 24. csütörtök, 10:23 | Cang (útkereső)

A nőknek számos elvárása van a pasikkal kapcsolatban, és szigorúan osztályoznak, válogatnak, aztán talán adnak egy esélyt -nagy kegyesen- a jelentkező, vállakozó szellemű hímnek, ha jó, akkor kaphat egy második próbát, ha meg nem akkor lapát, süllyesztő, további keresgélése a "tökéletesnek".

De ez valóban így van? .. igen is meg nem is..

Szerintem ez csak látszat, amit a nők igyekeznek fenntartani magukról, olyan képet alakítva ki, hogy ők azok akik tudják hogy mit akarnak, listaszerű elvárásgyűjteményük van, és kőkemény következetességgel tartják magukat az úgymond "elveikhez" .

A valóságban a nők nagy része állandó visszaigazolásra szorul arról, hogy ő kívánatos, szép, okos, stb. Mindent megtesznek azért hogy minél több figyelmet vonjanak magukra, ezáltal is karbantartva az önmagukről kialakított törékeny képet, másrészt pedig élvezik a figyelem energetikai előnyet, a megfelelő vággyal átitatott figyelem ugyanis erős töltést hordoz, ha ezt megvonják egy olyan nőtől, aki ehhez egyébként hozzá van szokva, szabályosan elvonási tünetek jönnek létre, figyelem híján a nő szinte "éhezik".

Szerintem sok nő - és férfi is - igazából nem is a partnerével ápol kapcsolatot, viszonyt, hanem az elvárásai és a külvilág visszajelzései alapján saját magával, a saját öntudatával, a másik fél csak eszköz a magáról ápolt kép csillogásának megőrzéséhez. Ez most tudom, kicsit degradáló, de sokaknál erről van szó.

Ezek után a pasikat miért nem kérdezik meg hogy milyen nő kell nekik? Mert a pasik nagy része örül ha Valamilyen nőhöz jut. Az igényesebb fószeroknak esetleg jut olyan csaj aki nem hisztis és idegbeteg, vállalható megjelenése van, és képes értelmes kapcsolatra. Ennyi már elég ahhoz hogy egy nő JÓ legyen.

Köztudomású, hogy kevesebb férfi van mint nő, vagyis a csajok egy részének szükségszerűen nem jut partner, ezek után teljesen irreális a hölgyek fent leírt viselkedése.

Miért van mégis így?

Mint ahogy Ferenc kolléga szerintem igen helyesen kifejtette, ennek az oka a férfiak pedálozó, tetszelgő viselkedése. Ez az az attitűd, amit el kellene felejteni nagyon gyorsan. Ha egy férfi tisztában van a saját értékeivel és hátrányival, elfogadható anyagi színvonalon él és kellő szexuális műveltséggel rendelkezik ( ez utóbbi nagyon fontos, ezen tudatosan dolgozni kell, nem is keveset), és felhagy a nyalizó. pedálozó, idióta minél-előbb-nőt-akarok viselkedéssel, akkor a legjobb csajok is kiscicaként fognak dorombolni a társasásában.

Számos beszámolót hallottam nőktól arról, hogy a férfiak állandó nyomulásást szánalmasnak tartják, az ágyban nyújtott nyúlfarknyi teljesítményüket pedig siralmasnak, vagyis ez két olyan szempont, ami mindenképp átgondolnadó és fejlesztenni való. Az hogy valaki képes erekcióra és el tud élvezni, még nem szexuális műveltség. A szexuáls műveltséghez teljes kontroll kell a saját testünk felett, és kellő figyelem és tapasztalat a partnernő irányában.

Vagyis a nők "válogatásának" az a másik oka, hogy igen kevés olyan pasi van, aki képes egy színvonalas kapcsolatra.

Egy hosszabb távú, komolyabb kapcsolat esetében ennél persze többről van szó, szerintem legjobb ha két szabad és független ember önzetlen és támogató viszonyát lehet megvalósítani, de ez nyilván csak egyféle szemlélet, másoknak más felel meg.

Olyan hogy "tökéletes kiegészítés", meg hogy "másik felem" nem létezik, sokan ezt keresik, de egy másik emberben mindnezek nem találhatók meg. Ez azt is jelenti, hogy a boldogság nem érhető el ezáltal, hogy valamilyen partnerem van. Ahelyett hogy azt gondolnánk hogy "lesz egy jó kapcsolatom és boldog leszek", jobb ha azt valósítjuk meg hogy "boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és mindezt kisugárzom a partneremre is" (meg mindenki másra is)

Tökéletes kapcsolat
2013. január 24. csütörtök, 19:06 | Dohóczki Anikó (útkereső)   Előzmény

Megdöbbenve olvastam minden szót amit írt.Ezek az én gondolataim is a kapcsolatokról,csak én még nem mondtam ki mindet ennyire részletesen,inkább csak belül éreztem,hogy ezek a dolgok így működnek.Nem tartozom a nőies nők közé és ebből még csak hátrányom származott,és nekem sem tetszik,hogy a férfiak szeme a karcsú derekakon,nőies csípőn időzik el szívesebben,a kezükről nem is beszélve,mint ahogyan egy igencsak átlagos vagy rosszabb külsejű férfinak sem tetszik ez fordítva.A vizualitáson alapuló kellesz,nem kellesz kérdés nem csak a nőkben van meg és ez így természetes.A párválasztás ezzel kezdődik,csak akkor van baj,ha ezen a szinten marad meg.Sorait olvasván özönlöttek a válaszok a fejemben és mindet le akartam írni de így 40 évesen már a feladás határán állva,beletörődve helyzetembe,visszatart még az írástól is.Voltak hosszabb kapcsolataim ennek ellenére,de a médiának köszönhetően állandóan rá van mutatva nőiességünk fontos részeinek (ami valami okból kifolyólag szinte mindig csak a külsőségekről szól)kiemelésének szükségessége ami nekem és sok másik nőnek nem adatott meg.Talán ez miatt lehet,hogy fontosnak tartom a férfinak kijáró figyelmességet,kedvenc süti készítése,masszázs.....stb,amit minden kényszer nélkül és a legnagyobb örömmel nyújtok,de elég ha egy pillanatra észreveszem,hogy a szeme megakad egy csinos nőn,el is illannak a rózsaszínű felhők és jön a borulás és a beidegződött dolgok miszerint a férfiak a formás nőket kívánják,azok akár "beléjük is rúghatnak" ,akkor is istennők maradnak,én labdába sem rúghatok.Legyen így,elfogadom,jobbat nem tehetek.Egyszerűen csak élem a napjaimat és várom azt akinél egy ideig azt érezhetem,hogy fontos vagyok neki (reményeim szerint életünk végéig),és ha ez eredménnyel jár,már blokkol is a tudat,hogy valószínűleg csak magányos lehet és kapóra jövök de ha feltűnik egy "jobb" nő,zökkenhetek is vissza a régi kerékvágásba.Most lehet jönni a pozitív gondolkodásmóddal és a vonzás törvényével de ezekkel nagyon könnyű dobálózni.A lelkileg sérült vagy "hibájukkal" tisztában levő emberek csak a hasonszőrűekkel találják meg a hangot de amint javul az állapotuk,máris lenézendő a másik,vagy ciki,vagy púp a hátán,de valahol ez is természetes az én felfogásomban.Ezek nem panaszkodások voltak,úgy gondolom a kellő mennyiségű humorral rendelkezem és így nem tartom Istenverésének a helyzetemet,minden idáig volt problémámat a humorral léptem át,és örülök,hogy legalább az egészségem rendben van nagyjából.Ez a pár sor csak azért született meg mert szerettem volna ha nem csak a körmeit próbálgató,férfinyúzó,válogató nők képe villogna a férfiak előtt a nőkről.

Domoszlai Katalin képe
A tökéletes választ kapod
2013. január 25. péntek, 9:57 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a külvilágtól arra, ami benned van. Ha azt érzed kevés vagy, akkor önmagadnak vagy kevés, ezt a világ csak visszatükrözi!

Egy fontos kérdést kérlek, tegyél fel magadnak.

Ha tudod, hogy lelkileg megsérültél, választanád-e azt hogy meggyógyítod a lelked? Hogy elengeded ezt a nagyon jól ismert, biztonságot adó de nagyon negatív énképet?

Bevállalod-e, hogy ha igen, onnantól kezdve elveszíted a mártíromságot, elveszíted a lehetőségét annak, hogy a külső körülményeket okold? Mert hibás a média, hibásak a pasik, mindig valaki más!

Ha elmentek a szombati programra, ott Sanyi megtanít egy olyan módszert, amit ha alkalmazol a külsődtől függetlenül képes leszel olyan intenzív szexuális kisugárzást kibocsátani, ami ellenállhatatlan.

Ha őszintén szétnézel a világban láthatod, hogy vannak olyan nők és férfiak, akik nem szépek de mégis eszméletlen vonzók a kisugárzásuk miatt. Ezt meg lehet tanulni!

Kedves Anikó, Ha jól értettem, Ön azt gondolja hogy csúnya, és
2013. január 25. péntek, 15:31 | Cang (útkereső)   Előzmény

Kedves Anikó,

Ha jól értettem, Ön azt gondolja hogy csúnya, és ha valaki Önre "fanyalodik" az csak sürgősségi és átmeneti megoldást lát Önben, és azonnal lelép ha jobb lehetőségre bukkan.. (az, hogy másra ránéz, még nem jelenti hogy le is akar lépni)

Valóban szép számmal vannak olyan emberek, akik a közfelfogás szerint nem szépek, sőt lehet hogy kifejezetten csúnyák, és (a többség számára) nem kívánatosak. Ápoltsággal, öltöködéssel, kozmetikai fogásokkal, sporttal lehet ezen valamennyit segíteni, sőt érdemes is, de azon a tényen mindez nem változtat, hogy vannak akik szépnek születnek, vannak akik átlagosnak, és vannak akik épp csúnyának.

Gyakran lehet találkozni olyan párokkal, ahol a pár egyike úgymond "szép" a másika pedig kifejezetten átlagos, vagy urambocsá' kellemetlen megjelenésű. Azért ez rop-pant-fu-ra, nem?

A közízlés szerint "jó megjelenésű" emberek bizonyos tekintetben előnyt élveznek, sokszor kapják vissza azt hogy ők milyen szépek és kívánatosak, emiatt (látszólag) nincsenek önbizalmi problémáik, a fellépésük (úgy tűnik hogy) határozott és lendületes. Azonban ha kapnak egy kemény, esetleg igaztalan kritikát, az egész felépített légvár egy pillanat alatt omlik össze, ismeretlen és katasztrofális helyzetet okozva az érintetteknek. Jobb esetben a kritikát figyelmen kívül hagyják, azzal hogy "bunkó vagy" vagy "ezt csak te látod így" vagy "nem is igaz" vagy "most szépen elmegyek egy helyre ahol sokan elmondják, kimutatják hogy milyen szép vagyok, esetleg "shoppingolok" egyet megnyugtatásul" :-) de azért az agyukban még sokáig ott motoszkál a kellemetlen vélemény visszhangja.

Mindez azért van, mert az emberek állandó pozitív visszaigazolást igényelnek a saját minőségükről, vagyis (legalább részben) mások véleménye alapján alakítják ki saját én-képüket. Gyorsan hozzátenném, hogy a külső vélemény nem mindig haszontalan, mert mások olyan dolgokat is észrevesznek, ami felett egyébként elsiklanánk.

A szép emberek tehát LÁTSZÓLAG élik a kényelmes és némiképp öntelt életüket, válogatósak, (azért nekik is megvannak a magukhoz való problémáik), a többiek meg küszködnek a saját és mások ítéletei, gonodolatai okozta végtelen és állandóan megújuló káoszban.

A legtöbb embernek sajnos nincs egy olyan szilárd és működőképes "önértékelése", ami valós alapokon nyuszik, és elég stabil ahhoz, hogy ne ingassák meg a külső vélemények. Amíg az úgynevezett "önértékelés" önmagukról alkotott, csapongó gondolatok összessége, amit részben mi magunk találunk ki, részben másoktól származik (végeredményben ez is a miénk, mert magunkévá tesszük más véleményét) addig állandó kitettségben és bizonytalanságban élünk. A gondolatok, az érzések, ösztönök, mások véleménye úgy rángatnak minket, mint a drótok a marionett bábut.

MI erre a megoldás? Sokan sokféle módon kísérteleznek. Egyesek sajnáltatnák magukat, mások kívánatosak, vagy csillogó külsőségek közt élnek, vagy uralkodók, vagy erőszakosak, vagy feladják magukat és teljesen önzetlen szolgává válnak. Ahágy ember, annyi verzió. Mindezek azonban sérülékeny és erősen átmeneti "megoldások".

Akire az emberek többsége nem úgy tekint mint egy vonzó lényre, az kénytelen a kezébe venni a kezdeményezést, és megteremteni önmaga stabilitását. Ez jó inspiráció, és erős hajtóerő, a kiegyensúlyozottságra és a boldogságra való törekvés a legerősebb mozgatók közé tartozik.

Az öntudatunkat meghatározó gondolatok, érzések csak úgy rendezhetők, ha megtanuljuk befolyásolni őket, mert vagy mi uralkodunk vaskézzel, vagy ők teszik ezt velünk. Ez nem az úgynevezett "ego" elnyomását, leküzdését, ellenségként való kezelését jelenti, hanem azt, hogy megtanuljuk a gondolatokat és az érzelmeket létrehozni illetve megszüntetni. Úgy ahogy mi akarjuk, és nem úgy, ahogy ők spontán felbukkanni kegyeskednek.

Minderre nincs gyors és instant módszer, de számos úton elérhető, Sanyi programjai is jó módszereket kínálnak, de sok más út is rendelkezésre áll. A szellemi fejlődés a kevés, viszonylag stabil dolog egyike az életben, a fiatalság, egészség, gazdagság, család, stb. gyorsan múlandó. Ha sok munka és törődés után sikerül egy stabil értékrendet és egy finomított tudatot kialakítani, "mellékhatásként" vonzóvá is válik az ember, függetlenül a külső megjelenésétől. Ám ekkor ez már nem lesz olyan fontos szempont, hiszen a külső körülményektől függetlenül boldogan és kiegynsúlyozottan élhetünk. Aki mindezt felismeri bennünk, és szívesen részesülne belőle, lehet a társunk, ha akar (és mi is akarjuk) de már nem ő lesz a boldogságunk forrása, hanem a saját belső egyensúlyunk. Mindegy az, hogy 20 vagy 40 vagy 60 évesek vagyunk, egyensúlyba kerülni és boldognak lenni sosincs késő.

Elnézést ha hosszút és unalmast írtam, de gondoltam, talán valamit segít.

u.erika képe
A test jelez
2013. január 25. péntek, 21:55 | u.erika   Előzmény

Szia Anikó!

Láttam már olyan nöt akinek kifelyezetten jól állt a teltkarcsú test és sugárzott róla hogy remekül érzi magát a börében.Komolyan mondom vonzotta a tekintetet.Akkor arra gondoltam hogy milyen pocsékul érezném magam egy ilyen testben,biztos hogy nem lenne kedvem ahhoz hogy ilyen jól megcsináljam a hajam,és divatosan öltözni...
Láttam már kifelyezetten jó alakú lányokat akik jó alakúak és mégis tele vannak gátlásokkal a testüket illetöen.

Azt akarom ezzel példázni hogy az hogy hogyan érzed Magad az belülröl ered,és az hogy ezt az érzést a testednek tudod be az már csak a belülröl fakadó érzés eredménye.
Most nem azt mondom hogy hazudd Magadnak amit úgysem hiszel el és a ,,jól érzem magam a börömben" szöveget ismételgesd a tükörnek. :))
Ezt a testet a tudatalattival teremtetted ilyennek amilyen most és azzal is tudod formálni.
Egy testben ha az energiák szabadon áramolnak,ahol nincsenek blokkok az arányos és kényelmes ,,viselete" a léleknek.Azért írtam hogy:kényelmes mert ez relatív.Lehet hogy valaki jobban érzi magát egy tágasabb testben mint egy kis méretüben. ;)

Tehát elöször azt kéne kideríteni hogy hol vannak a blokkok.Ezt egy slaghoz tudnám hasonlítani ami itt ott meg van tekeredve.De csak hasonlítani mert testben a blokkoknál fel is gyülemlik valami ami ,,dagasztja" a testet.
Ha arányos Vagy akkor nem blokkokról van szó hanem valami ellen így véded Magad.

Speciel én jobban érzem magam egy feszes arányos és viszonylag karcsú testben,és érzem az energia szabad áramlását a testemben ami energikussá tesz.Ha pedig energikus vagyok akkor a mozgásban örömet érzek,és a mozgás maga is endorfint termel amitöl még boldog is vagyok. ;)
...és a sok örömmel végzett mozgás jótékonyan hat a testemre.
Nem azért csinálom hogy a pasiknak tetszek,vagy a nök irigyeljenek hanem kizárólag a magam örömére illetve a magam érdekében.
Ha ezzel másoknak is örömöt okozok az már csak a hab a tortán. ;)
Persze azt is tudják hogy teszek érte ezért nem hiszem hogy irígyelnek.

De megnyugatlak ettöl nincs több pasim,és volt olyan idöszakom amikor csak megnéztek és dícsértek de ennél tovább nem igazán merészkedtek.
Tudat alatt nem akartam pasit,pedig állítottam az ellenkezöjét még saját magamnak is és csak néztem a dagi csajokat akik még nem is néztek ki jól és arra gondoltam ,,ök miért kellenek és én miért nem..? ":)))

Ezek csak a saját gondolataim fent,nem tanácsot akarok adni csak ihletet.
...és mielött kirajzolódna bárki elött a leírtak alapján a ,,bomba nö" képe fent vagyok a facebookon Erika Ujlaki (németország) néven. ;)

Erika Szeretettel!

tökéltessen kiegészítettük egymást
2013. január 24. csütörtök, 19:59 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Sok párkapcsolatot követően, volt egy, egy évtizedes párkapcsolatom, ami párkapcsolatban tökéltessen kiegészítettük egymást. Azóta tudom, hogy van olyan párkapcsolat, amikor is két ember "tökéltessen kiegészíti egymást". Én ezt megtapasztaltam.
Hogy lesz-e még ilyenben részem? Nem tudom, de ügy tűnik, hogy valószínűleg nem.
Persze, hogy ki is mit ért a tökéletes kiegészítésen, az egy másik téma.

fehercsongor képe
Én.Naná!
2013. január 25. péntek, 10:51 | fehercsongor

...és mindig meg is találom...
(Persze csak a saját tökéletességemhez arányulva,
és azt le is ellenőrzöm rögtön ).
Alapálláspontom:Mindenki a maga tökéletlenségében tökéletes,
bár nem mindenki léte élvezhető számomra,
mint ahogy az én megjelenésem sem mindenki számára az.
És ez így jó,helyénvaló (számomra).
Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
Örülök, hogy nőtársaim betagozódtak a kérdéskörbe, így érdemes
2013. január 29. kedd, 1:12 | Aditi

Örülök, hogy nőtársaim betagozódtak a kérdéskörbe, így érdemes volt visszafognom magam... :D

A teljesség igénye nélkül, aminek valószínűleg sokan örültök, azt szeretném elmondani itt, hogy mindkét nem képviselői rendesen nyakig vannak a játszmákban, amit ha nem hámozunk le magunkról, akkor nem is találjuk meg a párjainkat, akár ideálisak, akár nem.

Csak egy két dolog a rengeteg hazugságból:

1. Hazugság, hogy bárkinek pedáloznia kellene. Az előzékenység nem pedálozás, a kezdeményezés sem az. A férfinak egészséges férfi-létéből adódóan kellene kezdeményeznie, ami nem zárja ki a finom női kezdeményezést sem, mert egyben egyezünk: mindannyian emberek vagyunk. Ez az, amit a férfiak szeretnek a mai napig elfelejteni, és a nemiségükkel azonosítani még mindig mind saját magukat, mind minket. Ezért is van a második hazugság.

2. A választás a férfiak részéről a külső alapján kell, hogy történjen, mert ez "biológia". Lehet, hogy azok, akik azonosítják magukat a nemiségükkel, ez alapján döntenek, de aztán egyék is meg a választásukat. Na ez általában gondot is szokott okozni. A vonzalom és a vonzó ember, legyen nő vagy férfi nem az arányoktól, és a társadalmilag szépnek, vagy ideálisnak tetszőségtől, még csak nem is a szexuális kisugárzástól az, ami. Ezek csak rész-dolgok, ezért is lehet, hogy kevésbé ideálisnak kinéző nő vagy férfi lehet olyan sármos vagy vonzó, hogy azonnal levesz a lábunkról. És az, hogy egy nő dob e külső alapján függ attól, ő maga mennyire ostoba ebben a kérdéskörben, illetve mennyire bölcs, amennyiben a külső nem a külsőt, hanem valójában a benyomást, az intuíciót, a megérzést, a ráhangolódást jelenti. Amit a legtöbb férfi persze nem ért, hiszen a külsőből indul ki, illetve saját magából. Tisztelet a kivételnek.

3. Mondhatnánk, mi nők, hogy a választás joga is törvényszerű, mert biológia, de szerintem ezen aztán végképp nem érdemes vitázni. De ha már sérelmezik itt ezt a dolgot az urak, nézzük meg, az adás és befogadás, aktív és passzív szerep oldaláról a dolgot. Ugyebár a férfi szerepkörébe nem csak az ágyban tartozik úgy az aktivitás, mint a nőébe a befogadás. A nő alapvetően nyitott (ha egészséges lelkileg is), és naná hogy joga van eldönteni kit enged oda magához és mennyire. De ez a választás semmivel sem több, mint a férfié, amikor kiválasztja levadászás céljából. Bírom, amikor egy férfi a saját gyávaságát próbálja álcázni azzal, hogy a nőket vádolja mintegy az emancipáció betegségének hordozóit. A visszautasítás uraim a játékhoz tartozik. Azt gondolják talán, hogy mi sohasem éljük ezt át? Érdekes egy társastáncban senki nincs megsértődve, hogy a férfi kér fel, ő vezet és a nő alkalmazkodik, majd kibontakozik, amikor teret kap rá. Mint jó táncos mondhatom, hogy a tánc jó esetben maga sem határoz meg minket túlságosan, ugyanis, ha jó táncost találok, én magam is teremthetek az önállóságomnak teret. A jó táncos itt természetesen az igazi férfi analógiája.

4. "Doromboló kiscicák" fent említett esete: az egészséges nőt is körüllengik a férfiak, akiket azonban valamilyen "titokzatos" okból nem nevezünk meg lenéző szavakkal. A férfi nem csak attól férfi, hogy egészségesen vonzó tud lenni, tud gondoskodni magáról, és van tapasztalata az ágyban. A felelősségvállalást és a tiszteletet valahogy mindig kifelejtik a sorból. Az egészséges férfi még mindig egy szexideál és az ideális nő is az a legtöbb ember képzeletében. Sajnos. Pedig az élethez, a családhoz, a túléléshez, az önmegvalósítás, a közösségvállaláshoz, a szép megöregedéshez, a hűséghez - az élethez ennél sokkal több dolog kell, és ennél szinte mindegyik sokkal fontosabb, ami kell. Szégyellem magam a férfiak helyett is, sokszor, mostanában, mélységesen.

És megfigyeltem, hogy a férfiak gyakran jönnek azzal, hogy mert ilyenek a nők, meg a világ....stb. Hát, kérem, uraim, aki ezen az oldalon teper, és még nem tudja, hogy nem azért vagyunk itt, hogy igazodjunk ehhez a világhoz, még kevésbé azért, hogy megmagyarázzuk a saját tudatlanságunk, gyarlóságaink, uralomra törő vágyaink, és félelmeink ezzel a "rossz világgal, és a rossz nőkkel benne", azt igazán nem tudom, mit keres itt.

Szerintem a férfiak sokkal kevésbé vannak azzal tisztában, milyen nőt keresnek, mert legtöbben valóban a felszínből indulnak ki, és a szexnél kezdik az "ismerkedést". Még le is nézik azt, ahogy egy nő keres, pedig a kisugárzás sokkal többet elmond egy emberi lényről, a belső tulajdonságok sokkal fontosabbak hosszú távon és mind közül a szív a legfontosabb, talán, az pedig a viselkedésen, az ismerkedésen keresztül közelíthető meg és az érzékelésen, amit nem a nemi szervünk végez, hanem még a szemünknél is feljebb található érzékszerv.

A magát férfias férfinak tartó, magabiztos és lepedőhuszár pasi meg valószínűleg nem is találkozna velem, mert nem tartozom a "doromboló kiscicák"nak nevezett, önbizalmukban teljesen erőtlen nőtársaim közé. Hálisten sose tartoztam. Vajon miért is lengik pont ilyen lányok körül őket? És vajon miért is erre vágynak?

Az igaz ember sokkal több mint egy szexideál, vagy olyan kiragadott dolgok, amikről itt általában szó volt. és ha valaki nem igaz ember, hogy is lehetne igazi férfi, vagy nő? És ha az, mit számít hogy néz ki, hány gyereket akar, mennyi pénze van, hány menetben szerzett mennyi tapasztalatot eddig élete során, milyen a múltja...stb.stb.stb???

Inkább hagyjuk abba az önmaguknak való hazudozást, és kezdjük el szeretni magunkat és a másik nem képviselőit is.

Namaszte

GulyásÁgi képe
Dorombolás
2013. január 30. szerda, 14:05 | GulyásÁgi   Előzmény

Aiditi, mi már privátban is cseréltünk eszmét, a legnagyobb szeretettel és tisztelettel és nagyon szívesen olvasom itt a hozzászólásaidat, és mivel megosztottad velem, ismerek pár filmkockát az életedből, ezért kérlek-kérlek, ne vedd ezt személyes támadásnak, semmi ilyesminek !!!!! Muszáj erre reagálnom és eltér a véleményem…
Biztos vannak sokan, akik hasonlóan gondolkodnak, csak ez a gondolatmenet esetleg bántó és ezért nem másznak bele. Nem bántani akarok, egyáltalán nem!!
Ebben a témában egyszerűen mindig belső késztetést érzek megszólalni. Ez már eléggé elkanyarodik az alap témakörtől. Nagyon fontosnak tartom, mert 10 éve ezekkel a kérdésekkel szembesülök, mert úgy érzem, hogy ott ahol értelmes fülek vannak, ott muszáj kinyitnom a számat, még akkor is ha nagyon valószínűleg sokakban nagy nem-tetszést fogok kiváltani. Nincs nálam a bölcsek köve, talán tévedek.
Az asztrológiában a női szerepeket bolygók, aszteroidák szimbolizálják. Jó sok ilyen van (mondjuk pl Pallas a harcos, önálló nő vagy Ceres a „tápláló” nő) de a legfontosabb kettő a HOLD és a VÉNUSZ. A Hold az édesanyánk, a tőle étvett saját anyai megnyilvánulásunk, a feleség-szerepkör, az érzékeny lelkű, gondoskodó és érzelmi gondoskodásra vágyó nő. A másik a Vénusz, a „csábító nő”, a „doromboló cica”, aki szép, szexi, izgalmas, örömet és boldogságot sugároz ki, aki könnyed és butuskának tűnik, felhőtlen és megszépíti a férfiak életét valamint életben tartja a libidójukat, ami az egyik alapvető energiaforrás mindenkiben, nőben és férfiban is.
Férfiak , kérlek szóljatok ha tévedek, de szinte biztos vagyok benne, hogy MINDKETTŐ női megnyilvánulásra szüksége van egy férfinek…
Mi nők is szeretnénk a férfiban megkapni a többféle (asztrológiailag) férfi szerepkört, mint Mars, erős, védelmező, jó szerető, férfias stb, mint Jupiter bölcs, magabiztos, értékes és okos, egzinsztenciálisan rendben,… nem sorolom tovább, és optimális esetben ezt nem több férfiben szeretnénk megtapasztalni, hanem egyben együtt.
Sok probléma van ebből, ezért tartanak a férfiak szeretőt is, mert hiányzik otthonról a Vénusz… Sok-sok-sok nő nagyon nehezen tudja összeegyeztetni a két szerepkört, a szerencséseknek nincs gondjuk ezzel! A nőknél, ha valakinek a Hold és Vénusz valamilyen rossz kapcsolatban van egymással, akkor háziasszonyként, anyaként eltemeti magában a Vénuszt, Vénuszként pedig nem tud jól helytállni a Hold szerepkörben. A férfiaknál egyszerűen ha egy nő Holddá válik (feleségül veszi) akkor valamilyen szentként tekint rá, aki már emelkedettebb szerepeket tölt be mint a Vénusz, de mivel kell a Vénusz energia teljes működéshez, hát beszerez egyet, egy másikat. Ez persze leegyszerűsítve, végtelen variációban, speciális megélésekkel.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne haragudjunk a „doromboló cicákra”, a Vénuszokra, hanem mi nők próbáljuk azt a szerepkört is felvállalni, és folyamatosan életben tartani, tudatosan, örömmel, büszkén. Ez az egyik legfontosabb működésünk nőként. Semmilyen szégyellnivaló, lenéznivaló nincs benne, sőt!
Nincs köze ahhoz, hogy milyen a külsőnk, belülről lehet felépíteni. Folyamatosan foglalkoztat ez a téma. egy régebbi irományomban is magyarázom, ott a Vénusz típusokra is kitérek: http://asztrodimenziok.weebly.com/1/category/venusz7f9a7604e7/1.html

Aditi képe
A dorombolásról, a nemi szerepeinkről - a tudomány szemszögéből
2013. január 30. szerda, 21:47 | Aditi   Előzmény

Ha már a tudományok terepére tévedtünk, ezt a jelenséget a szerepelmélet irányzatának egy képviselője úgy fogalmazza meg, hogy a nőben és a férfiben is legalább négy alapszerep az, aminek működnie kell ahhoz, hogy maga a nemi szerep teljes legyen. Ez a nőnél az Anya, A Szent, az Amazon és a Kurtizán. A férfinél azt hiszem az Atya, a Don Juan, a Lovag és még egy... most nem jut eszembe. Mindenesetre ha ezt a négy szerepet meg tudjuk gyógyítani magunkban, vagyis nem nyomjuk el, és ahogy te mondod "büszkén" , még inkább tudatosan megéljük, akkor van esélyünk jól érezni magunkat a bőrünkben nőként vagy férfiként - a nemi szerepeinkben.

Egy másik pszichológiai fogalom a "hasítás", amit nagyon régóta használ az irodalom a férfiaknál - tulajdonképpen mindig is használta. Olyan eseteknél, amiről te is beszéltél: ahol a férfi "azért tart szeretőt", mert már nem tud "úgy nézni" a szeretett feleségre. Ennek sok oka van, amely természetesen abban az emberben keresendő akinek a betegsége és még véletlenül sem a párjában. (Ha fordított eset van és a nő csalna meg ugyanezért, ekkor természetesen ez rá is vonatkozik.) A hasítás azt jelenti, hogy valaki (esetünkben a csalfa férfi) nem tudja integráltan látni , megélni és elfogadni a párját, annak természetes szerepeinek összességét. Ő maga az, aki amíg udvarol, a Kurtizánt , esetleg az Amazont látja a nőben, feleségként és gyermekei anyjaként viszont már képtelen őt így elfogadni, s már csak az általad "Hold" szerepeknek jelölt szerepekben tudja elképzelni az oldalán. Anya és Szent válik a nőből. (Számára.) Ennek sok oka van: társadalmi, mert évezredeken át nem volt megengedett a nőnek a saját vágyának és szabad választásának felvállalása...stb, mivel a nőket alapvetően birtoknak és/vagy gyerekgyárosnak tekintette a társadalom. Vagy pl. az is tény, hogy a legtöbb férfi ugyanezen gyarlóságánál fogva (birtoklási vágy) féltékennyé válik a saját gyermekeire, illetve a szülés után, és a változások után, amin a nő teste és pszichéje keresztülmegy már nem tudja kívánni a feleségét. Már bocsánat, de hadd ne tehessünk már erről is mi.

A hasításnak évezredes rosszul programozottság az oka, az persze más kérdés, hogy a nők is beprogramozódtak ezt elfogadva, mivel nem is tehettek mást, sok esetben, ha élni akartak, vagy nem kiátkozottnak lenni egy faluban, esetleg boszorkánynak kikiáltva, esetleg szabad prédának, vagy száműzve, vagy csak olyan nőnek titulálva, akit már tisztességes férfi nem érinthet, rá gondot nem viselhet, gyermekét nem gyámolíthatja. És még sorolhatnám. Pedig csak szabad akart lenni a nőiségében, a létező és valós nemi szerepeiben. Persze nem tudatosan általában, de jól érezve ezt.

Nem gondolom, hogy egészségesebbek vagyunk a férfiaknál, vagy jobbak, Ezek a beteg szerepek kiegészítik egymást és egy ál-rendet, ál-békét, egy társadalmilag elfogadott ál-békét teremtenek, ami azonban nem a szabadság és a valóság igazságán alapszik.

Azonkívül doromboló cica lehetek, ha akarok, de tudatosan annak lenni teljesen más, mint az önértékelés hiányéból fakadóan hányni minden egyes szingli partin ugyannak a fickónak az ölébe, mire a "dorombolás" véget ér. Tudatosság. Ez a lényeg.

Tisztában vagyok vele, hogy nem fogok osztatlan sikert aratni az írásommal, úgy is lehet venni, a bennem élő Amazon :) ír. Aki felvállalja önmagát, amit gondol, amit érez, mint egy férfi, mert az ellenkező nem energiája is mindenkiben megvan, belül. Ezt a szerepet sem tolerálja szívesen a társadalom a mai napig, érdekes módon annak ellenére, mennyire szabadosság vált sok szempontból és kaotikussá is. Amit tolerál, az inkább azok a belénk égetett évezredes minták és tudattalan szabályok, amik már rég nem működnek, de ha biztonságot keresünk a káoszban, mégiscsak sokan ehhez nyúlnak. És ezért élnek boldogtalan kapcsolatokban évtizedekig emberek, minthogy felvállalnák a fejlődést. Mert akkor ki fognak lógni a sorból.

Mert ahhoz, hogy feltörjék a mintát és a szeretetet megtalálva, önmagukat felvállalva, a szerepeinket meggyógyítva kezdjenek működni, és ne a másik félre kenjék a nyomorúságukat, beteljesületlen vágyainkat, ahhoz sok erő és bátorság kell, és nehéz út.

Pedig a megoldás a szeretet és az önfelvállalás. Az hogy alapvetően szabad vagyok. Kurtizán, vagy nevezzük cicának, tök mindegy, akinek van vágya, és nem áldozat sem az ágyban, sem máshol. Amazon, aki mondhat nemet, és választhat, és tudhatja mit akar egy férfitól. Anya, aki képes a befogadásra és az elfogadása és az adásra, elengedésre nem csak a gyermekével, de egy férfival kapcsolatban is. És Szent, a nő tiszta lelke, aki mindentől és mindenkitől függetlenül hallja és éli Isten szavát, aki önállóan kötődik, mint minden élő létező Hozzá. És ennek a négynek (vagy lehet, hogy többnek is) az integrációja.

Én elkezdtem ezeket a szerepeimet meggyógyítani és tudatosan használni . És tudod mit tapasztalok? Hogy csak olyan férfivel érzem jól maga m és azzal tudom elképzelni a hosszútávú kapcsolatot, aki van ennyire tudatos és ő is teszi ezt, a saját szerepei gyógyítását, ahelyett hogy rám kenné, hogy miért nem érzi jól magát velem, milyennek kellene lennem anyaként és nőként, és aki kilepett a régi mintákban való beleragadottságból, és ő maga is JÁTSZATNI ÉS SZERETNI akar.

Ezeken kívül megfigyeltem azt is, hogy egyre több és egyre többféle férfi vonzódik hozzám, és akar velem kapcsolatba kerülni, mióta tudatosodok, én viszont egyre kevesebbet akarok igazán. Tudod, miért? Don Juanokat és nem teljes férfiakat sokat találni. Valameddig és valahova jók. De igazi férfit? Aki legalább tudja mindezt és legalább elkezdte csinálni, és nem keni minden baját a nőkre, és nem fut el az első nehézségben, vagy nem húzódik vissza a könnyű férfiasnak titulált öntörvényűségébe, vagy még jobb a "magszórás" duma... na olyat... hát nem rohangálnak százasával. És ha olyan férfiba botlok, aki még hasít, és persze jórészt nem is tudja, az nem bír elviselni. Persze hogy nem bír, mert ő maga kívánja azt, hogy a szeretője Kurtizán legyen, a felesége Szent és Anya, és a legtöbb férfi az Amazonról hallani sem akar. Mert nem igazi férfi, aki ismerné önmagát és a szerepeit, és már nem a beteg fél-nőkre, kiscicákra és szentekre vágyik, hanem egy igazi, teljes nőre..

Sajnálom, ha bárki érzületét megbántottam, nem állt szándékomban. Nem haragszom én senkire, de talán igen, mégis egy dologra még igen: a tudatlanságra.

Persze, nem kell. Majd még dolgozom rajta.

U.I: A nők betegségeit nem taglaltam itt. Ne képzelje senki, hogy felmentem magunkat. A MI beteg szerepeink csak tüzet adnak a férfiak betegségei alá. Ez mindig is így volt. Ezért is fontos bárkinek gyógyulásra adni a fejét, aki felismerni, legyen nő, vagy férfi.

Ideális partner meg egyszerűen nem létezik. Olyanok vagyunk amilyenek, és szeretni tanulunk. Megismerni és elfogadni magunkat és a másikat. És ha ez sikerül, az maga a teljesség, és már rég nem kell az ideális. Ez a valóság.

Namaszte

GulyásÁgi képe
Egyensúly és dorombolás
2013. január 31. csütörtök, 10:53 | GulyásÁgi   Előzmény

Biztos ebben is, mint majdnem mindenben az egyensúly a nagy titok. Nyilván nem lehet mindig hajszál egyensúlyban tartani a szerepeket és nem is kell, csak tudatosan kell rá figyelni, hogy mindegyik jelen legyen, fejlődjön, teret kapjon.

/ mondhatni úrinő a társaságban, cseléd a konyhában, kurtizán az ágyban :),
az amazonra meg biztos olyan esetekben van igény, mint pl amikor be kell menni valahová intézkedni vagy reklamálni :))) /
Mondjuk némely esetben , jobb ha inkább ravasz és nem harcos amazon az ember lánya, mert talán jó szóval többre lehet menni. Nem mindig.. az tény.

:)

Domoszlai Katalin képe
Cseléd?
2013. január 31. csütörtök, 11:55 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A cseléd nem női szerep, Ági :-)

Van férfi és női cseléd eredetileg. Van aki kihasznál és vannak, akiket kihasználnak, ez nem a nemedtől függ, hanem az értékrendedtől és az én-határaidtól.

Furcsállom, hogy a szexuálisan tudatos nő és a butaság közé egyenlőségjelet tesztek.

Részemről azt mondom, a szexualitás művészet.
A főzés is az :-) Cselédnek meg ott a mosogatógép :-))

GulyásÁgi képe
Szakállas
2013. január 31. csütörtök, 12:29 | GulyásÁgi   Előzmény

Csak vicc volt a cseléd mint szerepkör ! (bár én néha annak érzem ..:) és sokkal szívesebben domborítanék egy másikban.. tudom, a gondoskodó nőn is van mit fejlesztenem!)
A régi szakállas poénnal akartam definiálni a tökéletes nőt...

Hát szerintem egyikünk sem gondolt egyenlőségjelet a szexuális tudatosság és a butaság közé, nem is nagyon stimmelne az egyenlet ;) ....
Bennem őszintén szólva az a verzió fel sem merült, amiről Aditi beszélt, mert már rég voltam szinglibuliban..., de biztosan van ilyen is.

:-)

Domoszlai Katalin képe
Azt tudatosítsd, amiben a legkevésbé vagy tudatos
2013. január 31. csütörtök, 12:55 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ha elfogadsz egy tanácsot, én azt érzem, hogy nagyon alul értékeled magad.

Mintha hiányozna, hogy ki tudj állni magadért.

Ahelyett hogy még inkább belepréselnéd magad azokba az alárendelt helyzetekbe, amit ez a cseléd, kurtizán vicc is jelzett, inkább azt vizsgáld meg, miért azonosultam azzal, nekem ennyi jár?

GulyásÁgi képe
Megadom magam :)
2013. január 31. csütörtök, 13:16 | GulyásÁgi   Előzmény

Talált.. köszönöm, elfogadom a tanácsot és átgondolom :)

Aditi képe
Aha, egyetértek azzal, hogy az Amazont, mint harcost talán
2013. január 31. csütörtök, 17:43 | Aditi   Előzmény

Aha, egyetértek azzal, hogy az Amazont, mint harcost talán előkereshetnéd újra :)

Persze az egyensúllyal is egyetértek, amiről írtál, de még inkább azzal, hogy megleljük, mikor mennyiből kell az ami. És persze zsigerből, nem aggyal.

Namaszte

Aditi képe
Nem teszünk, én legalábbis tutira nem. :) Miből olvastad ki? A
2013. január 31. csütörtök, 17:34 | Aditi   Előzmény

Nem teszünk, én legalábbis tutira nem. :) Miből olvastad ki?

A Cseléd szerintem sem női szerep :)

Namaszte

A lényeg szerintem...
2013. március 10. vasárnap, 14:40 | Látogató (útkereső)   Előzmény

"Másrészt meg valahogy valami olyasmit tapasztalok még - és nagyon szeretném, ha ebben megcáfolnátok!!::)) - hogy a férfiak nagy része valahogy a lelki és szellemi munkában felszínesebben dolgozik önmagán, nem megy annyira a dolgok mélyére, ebből következően az élet egyéb területein is jobban elfogadja a felszíniként kínálkozó megoldásokat, mert az mindig a kisebb ellenállás mentén, könnyebben elérhető.
Ugyanezen okból választanak sokan sokkal fiatalabb partnert maguk mellé (mert egyszerűbb okosnak mutatkozni egy fiatal nő mellett, mint dolgozni önmagán, vagy a kapcsolatán), s könnyebb megoldás a fiatal energiát felvéve bizonyítani, mint jobbá tenni egy nehézzé vált kapcsolatot."

Ez a lényeg, a férfiak nem hajlandók fejlődni! Gyengék, gyávák hozzá. Másodrendű szarságnak tekintenek minden lelki, szellemi dolgot, mert az érzelmi dolgokat gyerekkortól tiltják nekik! Beléjük van verve, hogy az érzéketlen, bunkó állat a férfias! Ezt a saját kedves szüleiktől tanulják meg. Ezért aztán ember legyen a talpán, aki el mer indulni az emberré válás útján. Mivel első lépésként el kell ismerni, hogy anyu/apu hülyeséget beszélt! :)

Michaelita képe
mit keresnek a férfiak?
2013. január 30. szerda, 23:23 | Michaelita

Nagyon kevés olyan férfi van, aki az ideális, vagy tökéletes nőt keresi, úgy tapasztalom.
Valahogy megelégszenek egyszerűen "csak" a(egy) nővel, illetve akár több nővel is, csak nő legyen.
Úgy tapasztalom, hogyha a férfi megértést, figyelmet, gondoskodást kap, s a külsőségek is megfelelőek, akkor számára az a nő már megfelelő, oda már szívesen orientálódik.
Lehet, hogy ez onnan eredeztethető, hogy a férfiakat is nők(anyák) nevelik fel és folyamatos alkalmazkodásra tanítják?? Lehet, hogy amikor a fiainkat felneveljük, akkor az a mi felelősségünk (is), hogy majd milyenek lesznek az Ő választásai??

Másrészt meg valahogy valami olyasmit tapasztalok még - és nagyon szeretném, ha ebben megcáfolnátok!!::)) - hogy a férfiak nagy része valahogy a lelki és szellemi munkában felszínesebben dolgozik önmagán, nem megy annyira a dolgok mélyére, ebből következően az élet egyéb területein is jobban elfogadja a felszíniként kínálkozó megoldásokat, mert az mindig a kisebb ellenállás mentén, könnyebben elérhető.
Ugyanezen okból választanak sokan sokkal fiatalabb partnert maguk mellé (mert egyszerűbb okosnak mutatkozni egy fiatal nő mellett, mint dolgozni önmagán, vagy a kapcsolatán), s könnyebb megoldás a fiatal energiát felvéve bizonyítani, mint jobbá tenni egy nehézzé vált kapcsolatot.

Ezeket most csak a nagy általánosságról írtam, mert természetesen - és hála Istennek - vannak kivételek, akik lelkileg és szellemileg is topon vannak, de róluk meg valóban elmondható, hogy minden újukra kaphatnának egy-egy nőt, mert rajtuk érződik is a másság.

most találtam a neten: ehhez mit szóltok?
2013. január 31. csütörtök, 15:15 | csaesz

"A NŐ NEM VÁLASZT ... mármint igen, de CSAKIS a kérők közül … ez nagyon fontos, hogy hölgyválasz CSAK a tánciskolában van – tehát, ahol a nő választ, az CSAK iskola … nem lehet más … mindaddig, minden olyan helyzetben, ahol a nő a kezdeményező, ahol a férfi biztosra megy, a tutiból választ, ott még csak iskolába járunk, kisfiúk és kislányok, gyakorlás, felkészülés, tanulópénz, NEM az Igazi … amint a mesékben sem … az erdőben bóklászó vándor fiút kísértik, csábítják, egyes házikókba be is megy, enged, tapasztal, meditál, zenél, jógázik – és a leány is, elszökik otthonról, lovagol, nyilaz, kardot forgat, karriert épít, bűbájt gyakorol, vezet, tanácsokat ad … fordított szerepek … és ez is JÓ ... fontos megtapasztalni … el KELL tévedni a Sűrű Sötét Erdőben, mindenkinek, majd belefáradni, feladni a mélyponton, s aki megadja magát, az kijut … sőt, Férfiként és Nőként jut ki – sőt, aki nem Férfi vagy Nő, még nem jutott ki … a KINN pedig a Király udvara … királyfi, tehát VALÓDI kérő, aki kiáll … vállalja magát ÉS a felelősséget, a döntésért … nyilvánosan, hangos szóval, mindenki előtt … totális kockázat, igen, le is vághatják … és mégis ... Férfi az, aki az életével játszik, Irányt érez, és Lép, kezdeményez, kockáztat, felvállal, felelősen, tehát következményeket is vállalva – a Nő, a VALÓDI Nő pedig, aki Vár … MERT kalandozott, igen, ő is már, öltözött fiúnak, volt kardforgató amazon, később vándorokat segítő Bölcs öreg asszony, néha férfiak feletti hatalmával visszaélő boszorkány ... már TUDJA az Erejét, tapasztalta, többé nem kell bizonyítsa … mindez mögötte … mögötte, mert ezekben nem talált boldogságot … megértette, elfogadja … hogy meg KELL adja magát … mindenét, ODA, annak az Egynek … vár … ő EBBEN felelős ... nem alkuszik ... Vár … a Férfi látja meg, távolból, már hírét vitték, és keresi, kutatja, felleli … a királylányt, aki VÁR … amíg nem vár, addig nem királylány ... amíg nem üres a pohár, amíg nem tiszta a Tér, amíg ágyra járnak hozzá, addig nem … addig nem lehet tehát fellelni sem, felkérni sem, addig csak tánciskola van, flört, szenvedély, fájdalmas tükrök, tanulság … a királylány VÁR … ami nem tornyot jelent, éli az életét, jár emberek közé, KÖVETI a megérzéseit, szolgál, alkot, gyakorol, de többé NEM KERES ... és végképp NEM csábít … hanem Vár, hanem Bízik ... a Rendben Bízik … miközben a Férfi közeledik … " http://envagyok.info/a-no-nem-valaszt/

Aditi képe
Azt, hogy egy szép mese. :) Amúgy ezt asszem tudom melyik pasi
2013. január 31. csütörtök, 18:58 | Aditi   Előzmény

Azt, hogy egy szép mese. :)

Amúgy ezt asszem tudom melyik pasi írogatja, elég beteg. Sok mindent elolvastam a szóvirágaiból.

Szép lenne ha így lenne, de hát melyik királylány az, aki kedvesen és mosolyogva megöregszik inkább a tornyában, mert egy királyfinak sem sikerült odatalálni. Mindent felfalta a sárkány, meg megsütötte a gonosz boszi. :)

Engem tökéletes királylánynak nevelt anyám és mindig szépen vártam a soromra a parkett szélén, és táncoltam mindenkivel, tisztességesen, türelmesen és nagyon jól. És élveztem is. De alig akadt, aki partnerem tudott lenni legalább tudásban a táncban. És az az életben, a szerelemben is így volt. :)

Aztán rájöttem, ha így folytatom, sohasem talál rám az én királyfim, tehát nekiindultam és végigjártam azt az ösvényt, amiről romantikus és spirituális lelkű barátunk fentebb ír.

Voltam sárkány, boszorkány, kígyó, és engedelmes feleség. Az utóbbi volt a legrosszabb. Felkértem őket, ha nem kértek fel és így legalább megismertem a királyfi-palántákat és rájöttem, miért nem jutott el egyik sem a toronyig. Hát mert csodák csodája, nem csak nekünk kell megtanulni nőnek lenni, de nekik is férfinak. :)

Ha várjuk a tökéletes forgatókönyvet, ott maradunk a toronyban, az tuti.

Én az életben hiszek. Így legalább tanultam, és most már eldönthetem, mit tegyek annak tudatában, hogy ismerem a világot és a férfiakat és már önmagamat is valamennyire. Közben kipróbáltam sok dolgot, született egy csodálatos fiam, kaptam egy új életet, felszabadítottam magam a szexben, és többször voltam mérhetetlenül szerelmes és boldog egy kapcsolattól, amíg tartott. Kipróbáltam az erőm.

Már csak azt nem tudom, mit kezdjek a sok tudatlan férfival. :) :)

Lehet, hogy mégiscsak visszavonulok a tornyomba, visszaöltöm a királynői ruhám, és elfogadom a sorstól, hogy ha az én királyom elbukott és sárkány- eledel lett (begyulladt rendesen, mint a legutóbbi is, aki sírva ment el pár napja, hogy ő mennyire szeret, de nem elég érett, hogy elfogadja, hogy van egy fiam, és ezt saját hibájának tartja....), nos akkor, lehet, hogy a sorsom erre az életre nem azt szánja nekem, hogy egy férfivel boldogan éljek amíg meg nem halok, mint más "rendes" királylányoknak. :)

Ki tudja. A élet a legnagyobb kaland.

U.I. : Amúgy ez a királyfi egy típus. Spirituálisan egós, és még mindig azt hiszi a tökéletesre kell várni, meg azt kell megvalósítani. Na épp az ilyen pasik miatt maradnának a tökéletes királylányok öregen a tornyukban :) Persze több eszük van ennél, és elindulnak mint én, de abból pont az sül ki, amitől ő annyira fél, és olyan "rossznak" tartja! :) De hát az élet az élet, ha jó, ha rossz. Meg kell tanulni!

jaguar képe
Én már nem..
2013. január 31. csütörtök, 22:14 | jaguar

Úgyis csak engem tükrözne, pontosabban a tökéletlenségeimet tükrözné. Aztán majd valamelyikünk továbbállna, hogy számára nem ez a tökéletes, megy keresi azt tovább. Elmegy megint 1-2 év, személyes fejlődés meg háttérben.. Nem, én inkább most magamon dolgozok, hogy minél közelebb és minél folyamatosabban közelebb kerüljek a megvilágosodáshoz, a folyamatos jelenléthez és úgy létezzek a világban. Akkor tökmindegy lesz, épp kivel vagyok, úgyis a maximumot hozom ki belőle is, mint bármilyen helyzetből. Engem meg már nem fog zavarni az éppen aktuális partnerrel/tükörrel kapcsolatban semmi. Vagy folyamatosan feldolgozom. És akkor majd abban az állapotban bárkit/bármit meg is kaphatok persze, jöhetnek a vágyak akár. Más kérdés, hogy abban az állapotban ez nem fog érdekelni különösebben. De szerintem az a lényeg végsősoron, nem kell akarni (az említett pedálozás), nem kell erőltetni semmit. A kereső üzemmód pedig ez, egós akarás. Egyfajta mentális "Legyen meg a Te akaratod"-üzemmódban próbálni lenni és csak siklani amerre az életutunk mutatja, ezt kellene..

Négy éve keresem a társamat a hölgyek között, de valamiért nem
2013. március 10. vasárnap, 18:15 | Látogató (útkereső)

Négy éve keresem a társamat a hölgyek között, de valamiért nem tekintenek rám úgy, mint egy férfira, nem látnak bennem fantáziát, értéket.
Az okos emberek azt tanácsolják, hogy változzak meg, legyek ilyen - olyan, éljek másként és akkor majd lesz nő akinek kellek.
De ha egyszer én így érzem jól magamat, ahogy vagyok, akkor miért is változzak meg? Csak azért, annak a reményében, hogy akkor majd lesz nő, aki fantáziát lát bennem? Na, ne.
Nem vagyok igénytelen, sem iszákos, vagy toprongyos, de ha az is lennék, akkor is lehetne társam, mert lám, sok iszákos, toprongyosnak van társa, felesége.
Fogalma sincs, hogy miért nem akadt az életem elmúlt négy évében olyan nő, aki fantáziát látott volna bennem, hogy beszélgessen velem, eljöjjön velem kirándulni, netán hagyja, hogy megöleljük egymást.
Szép lassan elkönyvelem, hogy nincs a földön nő, akinek szimpatikus lennék, de legalábbis ezt erősítik bennem a társkereső oldalakról, és a való életből kapott vissza és elutasítások.
Az a gond ezekkel az elutasításokkal, hogy úgy hatnak rám, hogy lassan elhiszem, hogy értéktelen vagyok a nők szemében.
Francba az egész társkereséssel, mondom, de aztán esténként, nyaralások, kirándulások alkalmával és úgy a hétköznapjaimból is hiányzik a társam, mint pld most is, az esti vacsoránál.
A hétvégén azt mondtam, hogy most találok társat, ezen nap éjfélig. Jöttem, mentem, hátha adódik ismerkedésre alkalmas szituáció, pár levelet is írtam és még több adatlapot átolvastam.
Persze nem görcsösen, sok zene hallgatással, jókedvvel, örömmel..........no, éjfélig van még idő a csodára.

Válasz Látógatónak
2013. március 16. szombat, 18:44 | Látogatónak (útkereső)   Előzmény

Kedves Látogató!

Nem gondolom, hogy egyedül lenne a problémájával, nagyon sok férfi szenved ettől.
Nem ismerem Önt, így csak tapogatózom, de egy tanácsot mindenképpen adhatok.
Ami szerintem hiányzik Önből és még oly sok férfiból (belőlem is hiányzott, de megtanultam)
az az, hogy nem elég a nőkhöz kedvesnek lenni, romantikusnak lenni, értelmesnek, valakinek
akivel jókat lehet beszélgetni. Ez kevés, édes kevés ekkor legfeljebb a barátjuknak tekintenek
majd. A lényeg, hogy vonzalmat ébresszen bennük érzéseket csaljon ki belőlük, hiszen
mint tudjuk legfőbb különbség nők és férfiak között az az, hogy míg a nők éreznek mi
gondolkodunk elsősorban. Abban az esetben, ha sikerül az ellenkező nemből érzéseket
kicsalnia nyert ügye van. Én azt ajánlanám tanuljon egy kicsit a női lélekről, kérdezze meg
tőlük, mit várnak el egy párkapcsolatban, mik jelentik számukra a férfias tulajdonságokat.
Azon kívül találhat ma már az interneten sok segédanyagot, oktató anyagot úgy nevezett
Pick Up Artistektől, nem kell azt csinálni amit ők csinálnak, de sok jó gondolatuk van a témában
amiket érdemes átültetni minden férfinak az agyába.
Hogy megváltozzon a nők kedvéért? nem kell, csak még hiányzik valami amit nem tud, ha
ezeket megtanulja biztosan talál egy párt.

Sok sikert!

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.