Volt már spirituális élményed? | Önmegvalósítás.hu

Volt már spirituális élményed?

Beküldte: | 2010. május. 19. szerda - 12:37

Hozzászólások

19 hozzászólás
Elnézve a szavazatokat, a többségnek volt már spirituális
2010. május 31. hétfő, 8:16 | Névtelen (útkereső)

Elnézve a szavazatokat, a többségnek volt már spirituális élménye.
De... Mi az a spirituális élmény?
Mi számít annak? Mesélnétek róla? Ki mit élt meg és hogyan?
Bíztosan sok érdekes történet van az "Igen, volt" válaszok mögött.

jaguar képe
pontosan,
2010. május 31. hétfő, 8:22 | jaguar   Előzmény

pontosan, épp ezért gyarapítottam én is inkább a harmadik kategóriát, hogy válaszokat kaphassunk majd a többségtől. szóval?

Persze, már sokat voltam templomban... ;-)
2010. május 31. hétfő, 23:47 | inf3rno (útkereső)

Persze, már sokat voltam templomban... ;-)

Michaelita képe
spirituális élmény?
2010. június 08. kedd, 12:48 | Michaelita

Nehéz írni róla, mert kérdés, hogy amit én annak tartok, az valójában az-e??? vagy csak valaminek a megtapasztalása?

Az első gyerekkoromban ért: Egy vallásos festményen Jézust és egy oroszlánt ábrázolták, alatta szövegben pedig azt írták, hogy Jézus uralta a fenevadakat. Néztem-néztem a képet, és az jött fel belülről, hogy erre mindannyian és eredendően képesek vagyunk, csak elfelejtettük.

Szintén gyerekkoromban: mélyen meghatott és örömmel töltött el, ha egy másik emberrel beszélgetésből, szemkontaktusból egy erős belső töltődést, és egymás lényének való kölcsönös örömöt éltem át (hogy a másik is azt élhette át, amit én, azt a szeme csillogásából, a felélénküléséből, az öröméből gondolom). Én ezt is ide sorolnám, mert ez emlékeztet bennünket a másokkal való egységre, a találkozások, elfogadások örömére, egy másféle lelki minőségre, mint amit a szürkébb hétköznapokban élünk át. Meglehet, hogy ezt ma már energiacserének hívjuk?:), s csak attól lesz spirituális, hogy beleteszem a saját energiáimat és örömmel, szeretettel elfogadom egy újra látott ember-testvéremét?

Eddig legnagyobbnak mondható ilyen élményem: egy mindent szeretettel magához ölelő egység megtapasztalása, amiben minden egy volt velem és én is egységben voltam mindennel.

S ami ezzel majdnem vetekszik: amikor egy spirálgalaxist láttam, csoportos meditációban, belső látással, s valamiféle közösséget (erős kapcsolatot) éreztem önmagam között és a spirálgalaxis között.

A hétköznapi ilyen élményeim: amikor a másik embertársamat annyira el tudom fogadni, hogy nem tudom hogy hol kezdődik ő és hol végződöm én. Ez lehet erősség is, de gyengeség is bennem, én mindenesetre inkább szeretem ezt a megtapasztalást és csodának tartom, mert addig is megfeledkezem önmagamról (belefeledkezem az embertársam megtapasztalásába:).

Lehet, hogy egy "szakavatott" ezeket másképp hívná:)? Meglehet!

Szívesen olvasnék Tőletek is valamit!! Jó lenne, ha akár a nagy, akár a kicsi megtapasztalásaitokból tanulhatnánk. S egyáltalán mi is számít ilyen élménynek??

Domoszlai Katalin képe
spirituális élmény
2010. június 09. szerda, 12:38 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Számomra az a spirituális élmény, ami másik dimenzióból jön, energia, segítség, gondoskodás, szeretet intenzív megtapasztalása. Többször elaludtam vezetés közben és pár pillanatnyi kikapcsolás után arra ébredtem fel, hogy eszméletlen nagy energiával "tolnak" meg. Nehéz leírni, mit érez az ember lánya, először azt hittem, az ijedtségtől lettem éber, amikor rájöttem, hogy ez működik, figyeltem, színtiszta élet energia.

Más. Tegnap szeretet-hiányos voltam, döntésem, nincs önsajnálatban tocsogás, ez egy hiány, tegyek ellene.
Megcsináltam az egyik gyakorlatot, amit Sanyi mutatott. Kinyitottam a szívemet és teljesen átéreztem, szeretem Istent. Előttem állt ember formájában, én teljes nyitottsággal, elvárások nélkül, csak szerettem.
Aztán a szívemet nyitva hagyva, kértem, most mutassa meg, hogy szeret ő engem. Befelé figyelés, gondolati csend... A talpamtól a felem búbjáig úgy árasztott el, színtiszta eufória... Felejthetetlen. Egy olyan szeretet, ami teljes, benne van a barát, a testvér, az apa, a szerető egyszerre...Minden hiányt, űrt kitölt, behatol a múltba is, gyógyítva azt. Innentől fogva tudom, azért teremtett, hogy szeressem őt...S legyen neki kit szeretnie.

Spirituális élmény
2010. június 10. csütörtök, 13:58 | Shantia

Az általam átélt spirituális élmény egy másik dimenzióhoz köthető. Nagypapámat mi, unokák határtalanul szerettük, kedves, vicces és különleges ember volt, óriási türelemmel és nagy tudással rendelkezett. 14 éves voltam mikor eltávozott, nagy űrt hagyott maga után a család életében. Mindig sokat gondoltam rá és nagyon hiányzott. Úgy 16 éves lehettem, mikor egy nap otthon egyedül voltam a szobámban, az ágyon feküdtem és gondolatban elkalandoztam - erre a napra máig emlékszem. Egyszer csak érdekes érzés futott végig rajtam, mintha lenne valaki a szobámban. Az ajtó felé néztem, azt hittem valaki bejött a szobába, de nem volt senki. Ekkor feszülten felültem és éreztem egy melegséget, ami végigfutott a testemen, abban a pillanatban az agyamban egy szó formálódott: papa. Egyszerűen tudtam, hogy ő van ott, számomra nem volt kérdéses. Hangosan szólítottam, és azt mondtam: köszönöm papa. Ekkor az érzés eltűnt, és újra "egyedül" voltam. Ez az élmény annyira meghatározó volt számomra, hogy a korábbi istenről alkotott gondolkodásom is megváltozott. Őszintén bevallom, nem hittem korábban semmilyen természetfeletti dologban, azonban ez a nap mindent megváltoztatott.

Egy fiatal lány
2010. július 01. csütörtök, 18:43 | Nona (útkereső)

Nekem az első spirituális élményem gyermek koromban volt,mikor a nagyszüleimnél játszottam és nyaraltam.Minden éjjel,ahol feküdtem a kis szobában hideget éreztem,de csak éjfél táj körül.Egyedül sosem mertem kimenni mert úgy éreztem,hogy figyel valaki nagyon.Bár a mai napig ha belépek abba a házba ugyanezt érzem.Később mint kiderült,a kis szobában hunyt el álmában a dédimamám.
A 2. és azóta is jelen van,az egy fiatal lány a szobámban.Mindegy milyen időszak van,folyton narancs illatot érzek,de finom parfüm illatot.Nem is tudom,hogyan írjam le...az illat,nos nem olyan illat amit az idősebb hölgyek szoktak használni,hanem amit a fiatalok.Egész éjjel úgy érzem,hogy velem van bárhova is megyek(néha sétálok kinn).Nem ijesztő érzés,de nem is kellemes.Nem hiszem,hogy egy gonosz leány lenne,inkább egy kedves és nagyon is kíváncsiskodó(ezt onnan vettem le hogy kíváncsi,mert amikor bekapcsolom a gépet,vagy megy a zene.netán fel van kapcsolva a kis villany az folyton pislákol,pedig minden rendbe van,többször is átnéztem.) Barátnőm,wicca aki azt mondta amikor nálam volt,hogy nem zavar e engem az hogy figyel a lány.De én annyit feleltem,hogy nem.Bár néha picit félek,de ahogy ő mondta,amíg nem mondunk rájuk rosszat,addig kedvesek hozzánk.Ja és elfelejtettem mondani,hogy nálam a szobában mindig meleg van 28-30 fok,pedig egyáltalán nincs fűtés idefönt és minden szoba ami van mellettem hideg,kivéve ez az egy.Nos nem tudom hogy ez is egy ilyen fajta élmény,de én ezeket tapasztaltam eddig.

Szia! Úgy tudom, az itt maradt lelkeket hozzáértő segítségével
2010. július 01. csütörtök, 20:56 | KatiPotter   Előzmény

Szia!
Úgy tudom, az itt maradt lelkeket hozzáértő segítségével el lehet küldeni, ahova menniük kellett volna, ha nem maradtak volna itt. Egyik barátnőmnek is volt már ilyen élménye, és sikerült elküldeni az egyébként jó szándékú szellemet a szobájából. Belegondoltam, ha meghalnék és valamiért itt ragadnék, én biztos szeretném, ha valaki átsegítene a fénykapun túlra, ahonnan sok szeretet árad ki. Bár persze nem tudom, a lány lelke hogy van ezzel. De ezt meg lehet kérdezni/kérdeztetni tőle.

Habár szerintem ha valaki előre tisztázza magában, hogy át akar
2010. július 01. csütörtök, 21:07 | KatiPotter   Előzmény

Habár szerintem ha valaki előre tisztázza magában, hogy át akar menni a fénykapun, akkor át is fog. Azt olvastam, néhány lélek azért ragad itt, mert valami miatt, családtagok hiánya vagy lelkifurdalás vagy egybéb miatt valami visszahúzza szívüket, és egy idő után lezárul a fénykapu. Hogy ez így van-e mindig ,azt nem tudom, csak ezt olvastam.
Nagyapám halálakor láttam egy különös fényjelenséget, és mikor rájöttem, mit láttam, a hideg rázott. Talán az ismeretlen miatt, nagyon féltem utána a sötétben, pszichológushoz is kellett mennem. De még azóta is félelmet kelt bennem, ha ilyesmiről hallok, pedig talán nem kellene, mert ez is a természet része.

Szia KatiPotter.
2010. július 01. csütörtök, 21:41 | izidor (útkereső)   Előzmény

Azért a dolog nem annyira egyszerű, mint, ahogy leírtad.
Vannak olyan lelkek, akik sajnos annak ellenére sem tanulnak a saját kárukból, hogy az már teljesen szembesítené másokat önmagukkal...ők még mindig másokat okolnak.
Ezek a lelkek, aki a másik embernek szándékosan ártanak , vagy esetleg nem akarnak hinni abban, hogy nem csak testből állnak, azoknak nem három napos lesz a éter testüknek a feloldódása...ezen lelke úgymond keményen itt ragadnak és olyan szellemekkel kell dolgozniuk, akik hátráltatják az emberiség szellemi fejlődését, vagy esetleg betegségeket generálnak itt a Földön.
Ebben az esetben az a lélek, aki nem nagyon akart tanulni, még szembesül ezzel is...ez egy nagy lecke...hatalmas.
Aki nem hisz abban, hogy a testét áthatja a lelke szelleme, az a teste elhagyásakor nagyon megszenved, mert azt hiszi, hogy őt is látják...ezért is nagyon fontos, hogy az életünkben a szellemi dolgokkal tisztában legyünk.
Szeretettel,
izi

Kedves Izi! Köszönöm, hogy leírtad, ezt nem tudtam. :) Jó erről
2010. július 03. szombat, 15:11 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Izi! Köszönöm, hogy leírtad, ezt nem tudtam. :) Jó erről hallani, mert így kevésbé tűnik félelmetesnek, hogy miért is maradnak ezek a lelkek itt.

Michaelita képe
Kedves KatiPotter
2010. július 02. péntek, 10:20 | Michaelita   Előzmény

Jól látod, nem kellene és nincs mitől félni, mert a lelkünk és a szellemünk ismeri azt a másik világot (jobban is mint ezt), s az esetek nagy részében ismeri a dimenzióváltás folyamatát is.

A félelmet én úgy gondolnám, hogy az ismeretlentől való félelem táplálja bennünk.

Próbáld meg végiggondolni, átérezni azt, hogy amikor egy életen át mindenféle próbáknak, kísértéseknek vagyunk kitéve, akkor egy idő után jó levetni a régi, megszokott életet és felkészülni, elindulni egy új, jobb, több lehetőséget tartogató másik felé, ami a pihenés után ránk vár. Annyi történik ilyenkor, hogy újra felvesszük a dicsőséges, minket megillető fényruhánkat, ami ugyan az egónkat megrémíti, mert nem tud vele mit kezdeni, de a felsőbb testeink (lélek, szellem) megváltásként, kegyelemként üdvözlik.

Egyébiránt a félelem egy bizonyos fokig (én úgy gondolnám, hogy viselhető fokig) fiatal korban valamennyire még helyén való is, mert a lélek érzi, hogy sok dolga van még itt. de egy kor után, amikor már tudatosan készülődik az eltávozásra, akkor lassan kezd megbarátkozni vele. Bár ebben nem biztos, hogy igazam van...?
Egyébként a Sanyinak vannak nagyon jó félelem oldó meditációi, fordulj hozzá bizalommal.

Én mindenesetre úgy gondolnám, hogy a megtapasztalásod majd idős korodban nagy ajándék lehet a számodra, ha addigra a halált, mint dimenzióváltási lehetőséget el tudod fogadni. Akkor már a félelem helyett éppen, hogy bátorság érzetét adja (lám, a Nagyapának is milyen egyszerűen ment).

Kedves Michaelita! Köszönöm a tanácsokat. :) Valójában nem a
2010. július 03. szombat, 15:26 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Michaelita! Köszönöm a tanácsokat. :) Valójában nem a saját halálomtól félek, tudom, hogy át fogok menni a fénykapun, mert át akarok, egy új élet felé. Néha már most vágyom rá, hogy új életem és másfajta testem legyen (sokat vagyok beteg, és ez akadályoz sok dologban, nem vagyok szabad), de nem mehetek, mert fájdalmat okoznék másoknak, és azért itt is van még boldogság. Végigélem, aztán nézem, mi lesz a következő, hátha akkor lehetőségem lesz egy szabadabb és egyben kiegyensúlyozottabb életre, de egyelőre ebből kell a legjobbat kihozni. Meg ha mindenki elhagyná a Földet, akinek nem tetszik a jelenlegi állapot, nem tudnánk jobbá tenni se a környezetünket....
Valójában csak az rémiszt meg, hogy képes egy lélek itt ragadni, így, mert számomra ismeretlen a jelenség. Félek szellemekkel kommunikálni, be is zárom magam előttük, ha véletlenül érzek olyat, hogy van valaki ott, aki nem látszik. Nagymamám házában az egyik szobájában érezni, sőt sokszor az enyémben is. De nem kommunikálok vele, mert nem tudok vele mit kezdeni. De egyedül nem merek sötétben aludni, mindig ég legalább a kis sólámpa meg szól a zene halkan. Ezt így már meg is szoktam, bár nem jó persze. Lehet megpróbálok dolgozni azon, hogy ezek nélkül is el tudjak aludni.

bodza képe
Nem kell félni...
2010. július 03. szombat, 21:52 | bodza   Előzmény

Ne félj tőlük, küldd el őket szépen oda, ahová valók! A húsz éves és a hat éves lányom is szokott velük időnként találkozni, amelyikkel nem tud a nagylányom kapcsolatot teremteni, azt a papra bízza...:) Neki ez jött be. Eddig még mindig elmentek, békésen.

Olvasd el Dr. Edith Fiore könyvét, egyedül is meg tudod csinálni! Ez a fehér fény meditáció. A lányom rendszeresen ezzel védi le magát és házat is.

Kedves Bodza! Köszönöm a tanácsot. :) Megnézem majd azt a
2010. július 04. vasárnap, 17:52 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Bodza! Köszönöm a tanácsot. :) Megnézem majd azt a könyvet.

Emlék
2010. július 01. csütörtök, 22:50 | ronisrael (útkereső)   Előzmény

Az igazat megvalava... anyukam mar lassan 6 eve foglalkozik ezoteriaval es spiritualitassal. eleg sok mindent tanultam tole. Kiskorom ota, amikor almomban "Jézus" megölt engem (egy bérgyilkos volt én meg Jézus anyja), azóta valahogy ha egy szobába lépek ahol "megrekettek" vannak, hirtelen kiráz a hideg és látok árnyakat!
Egyszer emlékszem, anyukammal beszelgettunk a szobajaban, egyszer csak hirtelen anyukam eszrevette, hogy nem figyelek ra. en ugy ereztem mintha libaboros lennek, de nem voltam. halkan, felve mondtam anuykamnak, hogy egy "megrekedt" van a szobajaban. o azt montda, kerdezzem meg mit akar? nem tudom, hogy hogyan de valahogy egy masik nyelven beszeltem vele, amit en nem tanultam soha eletemben ( vagy legalabbis nem ebben). nevet is mondott, bar nem "szokasuk". neha kicsit ijeszto belepni egy szobaba es ott aludni is ahol "megrekedtek" vannak, de ha jol utana nezek, akkor ok azert jonnek oda hozzam, mert tudjak, hogy esteleg en vagyok az aki tud nekik segiteni tovabb jutni! nagyoan erdekes a "megrekedtek"-kel valo beszelgetes.

Többször álmodtam angyalokkal és fejlett spirituális lényekkel,
2010. július 25. vasárnap, 21:12 | vikibubus (útkereső)

Többször álmodtam angyalokkal és fejlett spirituális lényekkel, ahogy tanítanak, gyógyítanak.
Egyik ilyen gyógyítás során egy nagy barlangban voltam, és kívülről láttam, ahogy egy hatalmas angyal egy kristállyal gyógyítja a testem. Ez elég spirituális, nem? :)

üdv,
vikibubus

Spiritizmus-Hinduizmus-Buddhizmus.
2010. szeptember 02. csütörtök, 21:00 | karma.tsering (útkereső)   Előzmény

Spiritizmus-Hinduizmus-Buddhizmus. Ha érdekel a téma ajánlom az oldalt!

Spiritizmus-Hinduizmus-Mitológia
2010. szeptember 02. csütörtök, 20:55 | karma.tsering (útkereső)

Spiritizmus-Hinduizmus-Mitológia-és minden ami ezzel kapcsolatos,akit érdekel szívesen látom üdv!

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.