Haladni vagy maradni? | Önmegvalósítás.hu

Haladni vagy maradni?

2012. december 30. vasárnap, 21:28 | Látogató

Olvastam a fórumot, és megakadt a szemem, a pénz témánál, husztisanyi hozzászólásán.
-Idézem: "ha most nincs elég pénzed a változtatásra, akkor az azt jelenti, hogy nem is kell változtatnod, inkább abban a trutyiban kell tovább tocsognod, amiben éppen benne vagy!"

Vajon, ez az állítás igaz az életünk minden területére?
Tehát, amikor éveken át nem jön össze semmi, csak egy helyben topogunk, akkor valójában ebben kell lennünk, ezt kell huzamos időn át megtapasztalnunk? Vagy épp ellenkezőleg, az lenne a feladat, a lecke, hogy megtaláljuk az egy helyben topogásból kivezető utat?

Hogy lehetne ezt eldönteni? Ha egyáltalán el kel dönteni.
-Vagy, ahogy Sanyi írta: "tegyünk felé kérdéseket, mi elől menekülök? Milyen érzést, állapotot, nem akarok befogadni?"

Ez pedig már az én kérdésem: Menekülök? Vagy azért topogok egy helyben, mert kényelmes ez az állapot és ezért nem teszek azért, hogy változzon valamerre az életem?
Ezt, szintén miként lehetne eldönteni?

Domoszlai Katalin képe
Igen, ez az élet minden területére igaz
2013. január 01. kedd, 9:05 | Domoszlai Katalin

Az adott helyzet azért jött létre, hogy megtapasztald benne önmagad. Mivel tévedésekkel és hamis önigazolásokkal azonosítjuk magunkat, ezért a tiszta tapasztalás minden esetben azzal jár, hogy valamit be kellene engedni a lelkedbe és valamit fel kellene adni az egódból.

A teljes megrekedés, egy helyben toporgás az egy tapasztalat. A tehetetlenség teljes átélése, elfogadása elég nagyot rombol az egón. Az egó azzal ámítja magát, a létező legjobb döntéseket hozza, de a kétségek belülről csak elkezdik feszegetni a határokat.

A változtatás mikéntjére, hogyanjára kész mintáink vannak. Ezek sors minták.

Az első, nagyon meghatározó minta, hogyan születtél. Időre, idő előtt, túlhordva, császárral, nehezen, kirángatva, normális súllyal, túl picinek stb.

Ha valaki császárral születik, az a meghatározó mintája, hogy majd jön valaki és megoldja helyette. Ha valaki koraszülött, inkubátorban tölt időt, szintén nehezen lép ki helyzetekből, de itt a háttérben halálfélelem van. A felkészületlenség érzése.

Meghatározó minta a változásra az első iskolai nap, az első nyaralás, az első szerelem, a szülők és más rokonok válása vagy éppen megrekedése egy ellaposodott kapcsolatban. Kész családi mintáink vannak a munkahely változtatásra, költözésre stb.

A minták felismerése elég könnyű, az átírása viszont nehéz dió. Az első lépés annak az érzésnek, érzéseknek a tudatosítása, elfogadása, amit eddig hárítottunk.
- tehetetlenség
- kudarctól való félelem
- kirekesztettség
- elhagyottság
- kevés vagyok és még annál is kevesebb :-)
- haszontalanság, annak az érzése nyűg vagyok, teher vagyok stb.

A második lépés a kivezető út megtalálása, a változtatás beengedése, az élettel való együtt áramlás megtapasztalása.

A meditáció azért fontos, hogy a felszíni énünknél mélyebb, tisztább, bölcsebb és sokkal nyitottabb tudatállapotban tudjunk ránézni önmagunkra, a viselkedésünkre, a mintáinkra, az elfojtott, letagadott érzéseinkre.

Kedves Katalin, köszönöm,
2013. január 02. szerda, 19:43 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Katalin, köszönöm, nagyon jó a válaszod.
a: Koraszülöttként jöttem a világra, állítólag nehéz szülés volt.
b: Minták? Szinte mindent felsoroltál, igaz rám: az elhagyatottság, a tehetetlenség, a félelem, haszontalanság, motiválatlanság, egyszóval a saját fejemben, érzéseimben eléggé le vagyok értékelődve.
Változatni? Lehet? Hogyan?
(egy példa: ha holnap elköltözöm egy másik országba, kilépek a mostani komfort zónámból, akkor az biztosan változást hozna) vagy, van más megoldás is?

Domoszlai Katalin képe
A minták kioldásánál azt a módszert
2013. január 03. csütörtök, 16:09 | Domoszlai Katalin   Előzmény

használom terápiában, hogy mind a két irányban feszítjük szét magát a mintát.

Ez konkrétan az jelenti, hogy az egyik irányban meg kell élni a negatív érzéseket, olyan intenzíven, amennyire lehetséges. Ha életveszélyben voltál, meg tudsz halni meditációban, ki lehet oldani a félelmeket, fájdalmakat.

A másik irány pedig az un. belső gyermek meditáció, amivel időutazást hajtunk végre, a mostani felnőtt éned találkozik a gyerek éneddel és megadja neki azokat az érzéseket, azokat az élményeket, amiket annak idején nem kapott meg. Dédelgetést, szeretetet, elismerést, biztonság érzetet. Ezzel olyan belső stabilitás jön létre, mintha valóban felhőtlen gyerekkorod lett volna.

Bővebben

http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/

módszereim címszó alatt.

u.erika képe
A változásnak nem feltétele a pénz. Az egész életem a
2013. január 03. csütörtök, 14:25 | u.erika

A változásnak nem feltétele a pénz.
Az egész életem a változásokról szól,de olyan kaliberü változások ezek hogy olyan érzésem van mint ha több életet kéne átélnem ugyanabban a testben.
Az életem fordulatai a legtöbb esetben az akaratom ellenére történnek,és én kis naiv régebben azt hittem egyszer majd vége lesz...de nem.Most már elfogadom felfedeztem a fejlödés lehetöségét benne,azóta nem félelemmel hanem kíváncsi érdeklödéssel várom hogy milyen fordulattal lep meg a sors engem...amitöl aztán megint csak más perspektívából szemlélhetem a világot.

Ha ez pénz függö lenne akkor nem írhatnám ezeket a sorokat....persze a változásokhoz gyakran kell a pénz,de olyan is van hogy valakit éppen a pénztelenség serkenti arra hogy változtasson.

Azt gondolom hogy ha a terv szerint haladunk akkor megkapunk minden támogatást ahhoz hogy a dolgok rendben müködjenek.Pénzt is ha szükséges...és energiát hozzá ami a leglényegesebb.
Nehéznek számító dolgokat is könnyen elvégzünk ha van hozzá energiánk,ha örömmel tesszük azt akkor nem csak hogy nem fáradunk,hanem fel is töltödünk általa annyira hogy jut belöle másoknak is.

Kedves Blogindító!
A Te fantáziád korlátolt ahhoz képest amit a sors esetleg tervez Veled.
Add át Magad a végtelen bölcsességnek,és hagyd hogy a csoda ami elö van neked készítve a tiéd legyen!

Erika Szeretettel!

ui:én császárral születtem....és talán ennek tudható be hogy mindanyiszor próbáltam ellenállni a változásoknak.

gondolatok
2013. január 03. csütörtök, 18:49 | Látogató (útkereső)

Kedves Katalin, Kedve Erika,

Olyan jó és gondolat ébresztő soraitok vannak, hogy válaszolnom kell.

Katalin, még nem tekintettem meg a weboldalad, de megfogom. Elöljáróban, a meditációkkal és azok különböző változataival már több alkalommal "próbálkoztam" és valami okból, a meditációkkal szemben ellen állás, ellenszenv alakult ki bennem.

Jellemző rám, hogy a változásokat nehezen fogadom, nehezen dolgozom fel, azok mindig megviselnek és kényszernek élem meg. Életemben egyetlen egy alkalom volt, amikor eltudtam maxímálissan fogadni a váltózást és annak minden velejáróját.
Pld, most új munkahelyem van, ez változás az életemben, de pokolként élem meg, nem tudom elfogadni és minden porcikám menekülne belőle.
Ez miatt nincsen motivációm, nem motivál a munka. Így most nem is tudom mi a jobb? Megélni ezt a változást és kilépni belőle most? Vagy a változás része az is ha kilépek ebből az állapotból? Mert az megint egy változást hozna, hisz akkor állás nélkül maradnék.
Vagy várni kell, több időt adni? De mennyit?

Egy másik jellemző tulajdonságom, hogy nekem mindig az, az állapot a rossz, ami épp van. Így aztán szenvedek és agyalok, hogy, hogyan szabadulhatnák meg az ezzel járó érzésektől. Aztán amikor beáll a változás, (ami megvisel), azon kezdek agyalni, hogy mégiscsak jobb volt az, ami a változás előtt volt és nem tetszet.

Annak ellenére, hogy nem szeretem a változást, mert megvisel, mégis sok változás volt az életemben, sok mindenben részt vettem, kipróbáltam. Ennek ellenére mégsem jó az ami van.
Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek

Ugye milyen érdekes, hogy úgy élem meg az életem, hogy egy helyben topogok, nem halad az életem, közben szenvedek.
És mégis, visszagondolva rengeteg változás történt az életemben. De ha meg változás van, akkor meg azért szenvedek.

Nem is taglalom tovább, és szúper az, amit Erika, te írtál, hogy adjam át magam a csodának. De hogyan? Képes vagyok rá? A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?

Köszönöm, Katalin, Erika :-)

G.

u.erika képe
Kedves G.!
2013. január 04. péntek, 13:01 | u.erika   Előzmény

,,Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek"

A szemmel nem látható világ valóságától szenvedsz.
Nézz körül a környezetedben ki vagy kik azok akik negatív energiákat generálnak...mert ezt érzed.

Tudom nehéz nem figyelni oda rá,de ha önmagadra koncetrálsz az itt és mostban Vagy és nem ,,valahol máshol" akkor sikerülhet kivonni Magad hogy ne árthasson Neked a mások mérge.

Senki nem bánt,minden mozdulatlan és mégis úgy érzed hogy ha helyzetben lennél....? ;)
Fizikailag nem történik de ez nem egyezik azzal amit átélsz érzelmileg? ;)

Szép Napot Neked!Erika

u.erika képe
Igen.
2013. január 05. szombat, 1:44 | u.erika   Előzmény

,, A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?"

Egy ideig lehet csinálni.
Az árral szemben is lehet úszni csak az sokkal több eröt igényel...

Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?
2013. január 11. péntek, 18:44 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Erika,

Honnét tudhatom, hogy árral szemben haladok-e, vagy sem?

Most, hogy beadtam a felmondásom, megfogalmaztam azokat, amik a legjobban zavartak ott.
1:A környezet tudatosság maximális hiánya. Nem vagyok környezetvédő, de azt a pazarlást ami ennél a cégnél folyik, rossz látni. A legrosszabb, hogy a cégen belül beszélni sem szabad róla.
2:Konstruktív javaslatok maximális elfojtása, meg nem hallgatása, és ahogy az előzőnél, úgy ezt sem lehet szóba hozni, mert azt negatív hozzá állásként értékelik.
4: dolog, a profit mindenek felett mentalitás, mert minden más nem számít, másnak nincs értéke, csak a profitnak és aki ezt nem így gondolja, arra úgy tekintenek, mint valami gonosztevőre.
5: Ösztönzés helyet, folyamatos letolás és retorzió, a cég vezetése hisz abban, hogy folyamatosan konfrontálódni kell a kollégákkal, mert az a legösztönzőbb a felméréseik szerint.
(a céget nem említem, de országos hálózat)

A fentiekből kitűnik, hogy ez nem az én világom, de valami okból meg kellet tapasztalnom. Most már csak azt nem tudom, miként tovább? Merre visz az ár?

G, mint Gábor:-)

u.erika képe
Szia Gábor!
2013. január 13. vasárnap, 13:57 | u.erika   Előzmény

Köszi hogy megosztottad az érzéseidet/kétségeidet a munkáddal kapcsolatban!
Elszomorító amiket írsz,de egyben örömteli az hogy 1valaki már úgy döntött hogy nem kíván többé a ,,rosszfiúkhoz" tartozni. ;)

Mondtak már sok mindent a tudat emelkedéséröl,többek közt ez is hogy egyre többen lesznek akik nem hajlandóak többé azt tenni amit eddig ha ezt nem látják helyesnek,már nem az elsödleges szempont lesz a pénz amit a munkájukért kapnak.
Tehát mégis lesz felemelkedés? :)

A kérdésedre válaszolva,onnan lehet tudni hogy az árral vagy azzal szemben úszunk-e amit már írtam hogy az árral úszni nehezebb mint az árral.
Ezt lehet érezni ha lecsendesülsz (nem meditáció:) csak a félelmektöl kicsit elvonatkoztatni.
Akkor lehet érezni ezt amikor csak eljátszol valaminek a gondolatával hogy az lelkesít-e vagy valamiféle ellenállást érzel Magadban.
Amikor az árral úszunk az olyan hogy az lehet az érzésünk hogy mintha maguktól mennének a dolgok.Persze ott vagyunk mi és cselekszünk,de a fizikai tevékenység nem meríti le az energiáinak,hanem inkább feltötenek és a munkánkat örömmel tudjuk végezni.
Persze a testnek korlátoltak a fizikai lehetöségei,persze hogy érezhetünk fáradtságot éhséget stb. de hallottad már azt hogy ,,kellemesen kifáradtam" ?

Amikor úszunk az fizikai tevékenység mindenképp,és még az árral úszva is el lehet fáradni egy idö után,de ha megpihensz és visszanézel láthatod mennyivel rövidebb idö alatt milyen hosszú távot tettél meg ellenben azzal amikor az árral szemben úsztál.

Az hogy most még nem látod a következö ,,utcát" a kanyaron túl az nem azt jelenti hogy nincs ott semmi.
Ha most nem látod elöre mit hoz a jövö az nem jelenti azt hogy nem létezik.
Mert létezik,és éppen annyi esélye van hogy az valami rettenetes mint az hogy valami csodába illö szerencsés forulat.
Rajtunk mulik mit táplálunk energiával.

Üdv!Erika

Domoszlai Katalin képe
Meditációval kapcsolatos kellemetlen élmény
2013. január 07. hétfő, 10:27 | Domoszlai Katalin   Előzmény

és az ezt követő ellenállás általában akkor jön létre, ha a tudattalanunk felé történő megnyílás a felszínre hozna egy nagyon traumatikus élményt. Olyan ez, mintha valaki állandóan rémálmokkal küzdene és ezért már félne elaludni.

Természetesen a rémálmok miatt nem mondhatjuk, hogy az alvás rossz és nem mondhatunk le róla. Ugyanígy egy-két kellemetlen élmény miatt a meditációról sem szabad lemondani. Érdemes lenne megkeresni azt a blokkot, sérülést amire a meditáció valóban emlékeztet.

Nekem is volt nagyon komoly problémám a meditációval, mégpedig azért, mert kórházi emlékeket hozott fel. Hellinger családállításon lett maga a blokk feltárva, onnantól tudtam igazán hatékonyan, sok sikerélményt elérve meditálni.

A meditációban vizualizált fehér fény a fejed felett hasonlít a műtő lámpájára.
A süllyedés érzése az ájulásra, a kómára.
Más, egyéni élmények is lehetnek, amik nemhogy segítenék az ellazulást, inkább görcsössé és elutasítóvá tesznek.

A Hellinger családállításon kívül segíthet az én módszerem is, ahol együtt haladunk a blokk megismerésében. Tudok segíteni a félelmek feloldásában és a sikerélmény megtapasztalásában azzal, hogy olyan energiákat, segítő erőket viszünk bele a gyakorlatba, hogy a hiányzó biztonság érzetet meg tudd kapni.

Kedves Katalin, Nem történt negatív esemény a meditációk során,
2013. január 07. hétfő, 19:03 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Katalin,

Nem történt negatív esemény a meditációk során, inkább az történt, hogy nem történt semmi.
Többszöri próbálkozások (évekről van szó) után, erős ellenszenv, elutasítottság alakult ki bennem, mindenféle meditációval kapcsolatban. (hiányzik az ezzel kapcsolatos sikerélmény)
A honlapját elolvastam, de szkeptikus és kétkedő vagyok, és ennek nem ön, vagy az ön személye az oka és nem is a honlapja. Ez valami belső ellenállás, amin nem tudók túl lendülni.
Most épp a jelenlegi állásommal küzdök, a belsőm és minden porcikám menekülni akar ebből a munkakörből, de ha felmondok, akkor álláskeresővé válok, ez utóbbi a racionális érv, a felmondás ellen. Így szenvedek, mert az érzelmeim szemben állnak a racionalitással, és nem tudom melyikre hallgassak, de általában az érzelmeim szoktak győzni.
A napokban arra is ráébredtem, hogy nekem mindig az a rossz, ami ép van, ami épp jellemzi az életem, aztán jön a változás, az pedig megvisel, így aztán ismét szenvedek. Ez egy ördögi kör, folyamatos szenvedéssel.

Jól esik az itt folytatott beszélgetés.

Szerintem az okokat kéne feltárnod...
2013. január 09. szerda, 13:08 | Éva.   Előzmény

...hogy tisztán láthass. Tárd fel magadban,miért akarsz menekülni ebből a munkakörből? Mi az ami annyira elviselhetetlen benne a számodra?
Utána el kéne gondolkodni arról is,hogy mi az a nagyon erős félelem ,az állástalanságtól, pénztelenségtől,kiszolgáltatottságtól? ,mitől való félelem,ami miatt inkább szenvedsz,minthogy képes lennél felmondani?
És az sem mellékes ,hogy a félelem az erősebb. Inkább szenvedsz az állásodban,minthogy kitedd magadat a bizonytalanságnak. Miért? Nem bízol eléggé önmagadban? Tehát rengeteg a kérdés,ezekre kéne megkeresned magadban a válaszokat.

Vagyis lehetne min ,,meditálnod".
A meditáció pedig nem csak azt jelenti,ami a köztudatban elterjedt róla,amit mi meditációnak hiszünk,hanem sokkal inkább egy konkrét gondolat,konkrét probléma körüli ,,meditálást " jelent. Ha megpróbálsz így meditálni,hogy az adott problémára koncentrálsz,felteszed a kérdéseidet,és csak a probléma körül forognak a gondolatok,akkor nagyon sok minden fel fog jönni,mert ez pont olyan ,mint ha egy mantra meditációt csinálnál,amikor az ember egy mantrát ismétel állandóan,és bizony azzal is eljut oda ahova kell. Az egészen mély bensőjéhez,/,,belső bölcsességéhez"/,ahol ott vannak a válaszok.
Ha kitartóan egy gondolatot tart a koncentrációjában,akkor az ugyanúgy eredményre vezet.

Vagyis szerintem nem a meditálással van a probléma,csak esetleg nem a Te számodra megfelelő technikával próbálkoztál. Érdemes kigyakorolni nyitott szemmel való meditálást,amit úgy lehet,hogy az ember először a koncentrálást gyakorolja,mondjuk egy pontra,vagy egy gyertyalángra,akármire,kihegyezve a figyelmét. Ha ez már jól megy,ez a koncentráció,akkor lehet gondolattal,egy bizonyos problémával ugyanezt megcsinálni,és azon tartani a figyelmet. Nem ördöngösség ez, teljesen természetes folyamat,és a válaszok jönni fognak,folyamatosan ,,feljönnek" a mélyből,az ilyen meditációnál. /Ezt lehet persze csukott szemmel is csinálni,csak sok embernél az is valamiért akadály/.

Persze van sok használható technika,de nem mindenkinek jön be. Ez karakter függő is. Azoknál az embereknél,ahol a bal agyfélteke dominál/nem a jobb/,ott ez a technika jön be inkább,nem a képekben megjelenő probléma megoldás. /Ugyanis az jobb agyféltekés képesség/.
Az én véleményem szerint sokszor ez a sikertelenség oka,hogy a meditáció nem az adott személy alkatára van szabva.

megtettem
2013. január 09. szerda, 19:12 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Éva,

Nem félek felmondani, csak hát vannak bizonyos elvárások a társadalom és a család részéről. De ha az elvárásoktól el is tekintek, akkor is ott van az, hogy valamiből meg kell élni, pénzhez jutni. Állást találni manapság nem egyszerű, bár nem vagyok attól boldog, hogy épp van állásom. Egyenlőre az a helyzet, hogy álláskeresőként még jobban is éreztem magamat. Viszont, hogy álláskeresőként megéljek, ahhoz bizony igénybe kellet vennem mások aktív segítségét, és ez az, amit nem tehetek meg egy életen át. Nem lesz mindig, aki segít nekem, rajtam.
Ez az, amit mérlegelnem kell, kellet, de megtettem, beadtam a felmondásom így van még egy hónapom a jelenlegi munkahelyemen.
Hogy, hogyan tovább? Miből élek meg? Fogalmam sincs.

Írtam, hogy elutasítottság alakult ki bennem a meditációkkal kapcsolatosan. Ez az elutasítottság már akkor is fen áll, amikor a soraidat olvasom. amikor a meditációról írsz, a belső hangom (gondolat) már olvasás közben leszólja és azt mondja a soraidra, hülyeség. Hát ennyire erős ez az elutasítottság.
Koncentrálni egy valamire, az nekem nehezen megy, nagyon nehezen. Egyszer kipróbálom, hogy elmegyek egy masszőrhöz, aki a kötött izmaimat jól ellazítja, hátha a masszást követően jobban menne a meditáció. A feszítsd meg, lazítsd el technika nekem nem vált be, nem lazít el.
Egyébként csak agyalok, agyalok azon, hogy mi miért nem jó, mert semmi sem jó ami van.

Domoszlai Katalin képe
A meditációs tudatállapot előidézése túlfeszített állapotban
2013. január 11. péntek, 9:00 | Domoszlai Katalin   Előzmény

valóban irreális elvárás.

Mit tehetsz?

Nagyon sok mindent!

Hellinger családállítás, ami elkezdi helyre rakni a gyökereidet, megmutatja fél óra alatt, amiről eddig hiába agyaltál éveken keresztül.

Nagyon jó szakember a legelfogadhatóbb áron, akit szeretettel ajánlok, Ungvári Csaba:

http://xn--pszicholgus-xeb.eu/

Ami nekem bevált az az, hogy először is elfogadom, most meditálni nem tudok. A feszültség kiadásának a legjobb módszere a futás a szabadban. Teljesen megtisztít, átmos, helyre rak.

Aztán a szabad tánc. Kirázni, kipörögni, kitombolni a feszültséget. A tánc, ha befelé figyelve, tudatosan csinálod, dinamikus meditáció, tudatállapot váltással jár.

A legerőteljesebb technika a transzlégzés, erről elég sokat írtunk itt, viszont elsősorban megtapasztalni kell.

A konfliktus helyzetek felvállalása, ahol a lehető legjobb megoldásokat keressük.

A családállitásról már olvastam
2013. január 11. péntek, 18:51 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedve Katalin,

Köszönöm szépen az önzetlen segítségedet.
Budapest nagyon távol van tőlem, és most, hogy felmondtam spórolnom kell, mert még nem látom hogyan, és legfőképp miből tovább.
Most túl élek, ahogy eddig is :-) A családállitásról már olvastam, biztossan jó lehet.

G.

önmagam útkeresése köt le / nem találom a helyemet
2013. január 14. hétfő, 19:07 | Látogató (útkereső)

Kedves Erika és Kedves Katalin,

Még mindig nem tudom, hogy merre haladok, az, az árral-e, vagy az ár ellenében. Azt érzem, hogy nem találom a helyemet.
Ezért érdekes lehet, a Katalin által ajánlott honlapon található, "Megtalálom a hivatásom, Mire születem" előadás.
Mert valóban nem találom a helyemet, és ha csak az állásaim számát nézem, akkor negyven éves koromra 15 különböző állásom volt. Döbbenet! Volt amiben sikeres voltam, még sem tetszet.
A fogyasztói társadalomba nehezen illeszkedem, a pénz, önmagában soha nem motivált, és azzal egyik munkahelyen sem tudtak ösztönözni, mert inkább beérem a kevesebbel. Nálam a kevesebb a több.
Visszatérve arra, hogy haladok-e az árral, vagy sem, vagy hogy haladtam-e az árral valaha is? Nos, volt életemnek egy rövid, alig pár éves szakasza, amikor minden simán, sikeresen, könnyedén ment és alakult. Most pedig olyan, mintha nem haladnák, persze mi is a haladás, mihez is lehet azt viszonyítani?

A fenti és a korábbi soraimból kitűnik, hogy az elmúlt éveimben az érdeklődési köröm maximálisan elment ebbe az útkeresési irányba. Az átlag, hétköznapi emberekkel már nem is tudok beszélgetni, mert egyrészt nem tudok hozzá szólni a szokványos témákhoz, (sport, közélet, autók, egyebek), másrészt untat, amikor ezekről sztorizgatnak, így érdemben nem is tudok rájuk figyelni.
Szinte önmagam útkeresése köt le, az foglalkoztat. Kezdek kívül állóvá válni, de vajón hová vezet mindez? Magányos élethez? Boldog élethez? Ezen az útón kell haladnom? Vagy ez zsákutca? Haladni? Maradni?

Gábor

Kérdések, nap, mint nap.
2013. január 15. kedd, 21:44 | Látogató (útkereső)

hm, ezt most olvastam itt: " A valóság egyszerű. Ha nem tudsz magadnak és a gyerekeidnek stabil jólétet biztosítani, gyökércsakrás problémád van."
Biztos? Mi van, ha az a sorsom, hogy ne tudjak jólétet biztosítani? De hát mi is a jólét? mindenkinek, más és más.
Ha nem találom az utam, a helyemet a világban, a társadalomban. Ha kívül állónak érzem magamat, netán azt látom, hogy nem értenek meg, nem értik a gondolkodásom, a közlendőm, azt, amit az írásommal, szavaimmal közölni akarok.
Ha nem tudok önállóan megélni, és valahogy mégis jut étel és fedél a számomra. És ehhez hozzájön mindaz, amiről már írtam, hogy mindig az a rossz, ami épp van ezért sohasem jó.
Akkor ki vagyok, mi vagyok, minek vagyok? Hová vezet mindez? Miközben pocsékul érzem magamat. Hová ez nagyfokú szabadság vágy? Honnét ered? Mások miért nem vágynak rá?
Kérdések, nap, mint nap.

G.

Domoszlai Katalin képe
A gyökércsakra tudása, energiája biztosítja az életbenmaradást
2013. január 16. szerda, 9:22 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a szolár viszont a felelős azért, hogyan tudod az akaratodat érvényesíteni.

Véleményem szerint neked a 3. csakrával lenne érdemes foglalkozni.

Minden gyerek alapból tudja mi a jó neki. Ezt a biztos tudást a környezet teszi tönkre, amikor elkezdi visszajelezni, hogy amit a gyerek akar, az rossz, szégyenteli, bűnös, haszontalan vagy csak egyszerűen, a mi családunkban ez nem így van.

Ezért a gyerek azért hogy a családhoz tartozhasson, feladja, elfojtja azt a szükségletet, hogy önmaga lehessen.

A terápiás megoldás ezért az, hogy vissza kell menni a gyerekkorba, megkeresni azt a pontot, amikor még tudtad, mi a jó és mi a fontos neked és megélni azt, hogy meg is valósíthatod.

Amíg ez a tudás hiányzik, újra és újra visszatérsz oda, ahol a dolog "elromlott", tehát eltartanak, gondoskodnak rólad, le kellene válni és megvalósítanod magad. Itt még nagyon fontos szerepet kap a torokcsakra, ami a legmagasabb szintű önmegvalósításért felel, a torokcsakra mint szűrő felel azért, milyen tapasztalatot vállalsz be, "mit nyelsz be" és mennyire vagy képes elfogadni az igazságot a saját dolgaidra vonatkozóan.

Tehát a megoldás az, hogy a tudatalattidba, a mintarendszeredbe beírni egy olyan gyerekkort, ahol korlátok nélkül ki tudod bontani a benned meglévő istenadta tehetséget. Érzed, tudod, véghezviszed. Mert ott van az, mindenki a sorsfeladatának megfelelő készségekkel és képességekkel, motivációval születik le.

Érdemes lenne még megnézni az előző életet is, volt-e olyan börtönélmény vagy jobbágyi sors, ahol a szabad akaratodat erősen bekorlátozták. Ha ez ki van oldva, akkor elindulhat szabadon az önmegvalósítás energiája, magadra tudsz találni.

http://domoszlaikatalin.fw.hu/

csakrákat konkrét jelentését nem ismerem
2013. január 16. szerda, 18:57 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Katalin,

A csakrákat konkrét jelentését nem ismerem, ennek utána kell olvasnom. Tehát a hármas csakrának érdemes az első körben.

Gyermekkor? Eltartás? Nem kezdek bele az élet történetem mesélésbe, de azt gondolom jó gyermekkorom volt.
Mindig is törekedtem az önállóságra, a függetlenségre és valahogy sohasem jött össze. Aztán egyszer mégis csak sikerült, aminek nagyon örültem, de aztán pár év eltelte után olyan események következtek, ami által oda lett a függetlenségem.
Azóta megint csak próbálok független, önálló lenni, de nem megy, mindig van valami "akadály" és lassan már, már feladom, hogy ismét sikerülhet.
Torokcsakra, jó, ennek is utána olvasok.

Köszönöm a kedves segítséged és a hozzászólásaid. Hmmm, olvasom, hogy te úgyszintén voltál jó sok munkakörben, legalább ezzel nem vagyok egyedül.

G.

Katalin, ügyes vagy
2013. január 16. szerda, 21:40 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Katalin, ügyesen vetted észre a hozzászólásaimból, mer valóban, a torok csakra és a köldök csakra alulműködésével kapcsolatos megállapítások, tökéltessen igazak rám.

Domoszlai Katalin képe
Köszönöm a visszajelzésedet
2013. január 17. csütörtök, 9:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Örülök, hogy hasznos volt, amit leírtam.

u.erika képe
Ezt találtam szintén a facebook-on. "Engedd el. Ne ragaszkodj
2013. január 16. szerda, 23:06 | u.erika

Ezt találtam szintén a facebook-on.

"Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.."

A soraidat olvasva
2013. január 17. csütörtök, 14:38 | Látogató (útkereső)   Előzmény

A soraidat olvasva az jut eszembe, hogy:
Most akkor sodródjak az árral, és ne tegyek a sorsomért? Ha nem teszek érte, akkor fog változni?
Lehet, hogy nem is kell hogy, változzon?
Már megint ezek a kérdések, de ha őszinte akarok lenni, akkor átaludnám a napjaimat:-)

Aditi képe
Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az
2013. január 17. csütörtök, 18:39 | Aditi   Előzmény

Szerintem is belül kell változni. Az alakítja a sorsot, nem az akarat. Ez egy magától működő folyamat. nem sodródni kell, csak hagyni és az érzés szerint döntéseket hozni. Ha tévedsz, csak belül tévedhetsz, és ez a tévedés manifesztálódni fog a döntéseid következményeképp. és megtanulsz jobban hallgatni a szívedre. Aztán már kevesebbet tévedsz. És az életedben is kevesebb tévedés lesz.

Kezdem hinni az elrendelést. :)

Namaszte

Hogyan kell
2013. január 17. csütörtök, 20:25 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Szia,

Hogyan kell belülről változni? A meggyőződéssé vált gondolataim, átalakítása által? Az érzéseim által? És ha igen, ezek miként változtathatóak?
Mert tudatosan, hiába mondogatom, hogy "jaj de szép", ha az érzéseim, gondolataim pont az ellenkezőjét sugallják, mondják.

Örülök nektek, jól esik, hogy vannak emberek, akikkel lehet ezekről beszélgetni.

G.

Domoszlai Katalin képe
Az érzéseidet, gondolataidat el kell fogadni olyannak, amilyenek
2013. január 19. szombat, 6:35 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ha az ellenkezőjét kezded el magadnak sulykolni, akkor becsapod magad.

A trükk a változáshoz az, hogy ráébredsz, vannak a hangulatok, vannak a gondolatok és vagy Te magad, a kettő nem azonos.

Képes vagy a Figyelmedet, ami Te vagy, irányítani olyan dolgokra, amik segítségével kikapaszkodhadsz a depresszióból.

Nagyon sok embernek segítettek energia felvételben a mudrák, ami kéz jógát jelent. Ha meghozol egy döntést, életerőt és életörömöt fogok betölteni az életembe, akkor a folyamat el fog indulni és saját magát fogja felerősíteni.

Sőt, már el is indult, hiszen itt vagy az oldalon, örömödet leled a virtuális beszélgetésben.

Én azt javaslom, keress olyan tevékenységet, ami örömöt okoz. A sport ki tud húzni a depresszióból, elkezdeni nehéz, de utána már abba sem tudod hagyni, átalakítja a hormonháztartásodat.

A depresszív gondolatok öngerjesztő köréből kikerülsz, ha a gondolataidat valami másra tudod fókuszálni.

Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a B vitamin források bevitelét, ami a teljes kiőrlésű gabonákkal vihető be a legtermészetesebb úton. Ezt saját magamon figyeltem meg, ha fehér kenyeret és a fehér lisztből készült termékeket eszem főként, sokkal nyugtalanabb, negatívabb vagyok, mint amikor csak jó minőségű barna kenyeret. Régiek tudták a kenyér maga az élet :-)

majd lesz valahogy
2013. január 19. szombat, 18:14 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Szia,

A kenyérről jut eszembe, hogy van valami hasonló mondás, hogy: "az vagy amit megeszel, az vagy amit megiszol". Persze lehet, hogy nem pontosan idézem.

A Sport az életem része, de csak amatőr szinten, kedvtelésből és nem a versenyszerű sport, mert a versenyszellem hiányzik belőlem. Soha senki nem várta el tőlem, hogy versenyezzem, vagy hogy jobb legyek valamiben, mint a másik, mégis, a gyermekkori negatív tapasztalatok kiölték belőlem a küzdeni vágyást, a versenyszellemet és a bizonyítási vágyat.

A depresszíven, pesszimistán gondolkodó embernek van-e szerepe a világba? Azaz szükséges-e változnia?

A nagymamám mondogatta mindig, ''majd lesz valahogy'', és valóban, valahogy mindig lett.

G

Domoszlai Katalin képe
Nincs olyan iránymutatás, "okosság" ami minden embernek
2013. január 21. hétfő, 18:20 | Domoszlai Katalin   Előzmény

jó irányt adhatna.

Van amikor tényleg megoldódik magától.

Van amikor pedig nagy árat fizet az ember azért, hogy nem lépett időben.

Hogy mikor melyik?

Erre választ akkor kaphatunk, ha tudjuk, mi az oka, a valódi, legmélyebb motiváció, ami miatt nem változtatunk.

Ha ez valódi ősbizalom, biztonságosan megoldódik.

Negatív energiával viszont csak negatív életeseményt lehet teremteni. Mi a haszna? Nincs számodra haszna, ha így telik el az életed.

Amikor a halálunk után visszatekintünk arra, mit teljesítettünk, mennyi jót tettünk és mennyi fájdalmat okoztunk, akkor azok akik kiölték belőled az életörömöt, ennek a karmának a ledolgozását fogják bevállalni. Te pedig valószínűleg egy olyan életet, ahol meghagynak neked annyit, hogy változtatni tudj.

Véleményem szerint azért nincs az teljes mértékben kiölve, csak lezárták a feldolgozatlan gyerekkori tapasztalatok. Ezeknek az átdolgozása utat tudna nyitni a változásnak.

Aditi képe
A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják
2013. január 22. kedd, 1:30 | Aditi   Előzmény

A sodródásról jut eszembe: ezt általában negatív szóként tartják számon az önismeret rajongói, valamint a spirik. Pedig nem is annyira az.

Van egy mondás, valahol olvastam: Dönts, aztán sodródj az árral!

Szerintem nem rossz. Szóval a végletekig elemezgetem magam-nál egyszerűbb megoldások is vannak.

Sok elmélet van, ami arra irányul, hogyan változtasd meg önmagad. Itt sokfélével, több nézettel, technikával találkozhatsz. Mindenki "mondja a magáét", aztán csak bírjál választani!

A bőség zavarával én is küzdöttem, az agykontrolltól a családállításig, az önismerettől a meditációig, a spiritualizmustól a pszichológiáig és jó-pár guruig sok mindennel és mindenkivel megismerkedtem, és sok mindenbe belekóstoltam.

Az én hitvallásom ez: az élet maga hozza eléd a feladataid, megállíthatatlanul. Nézz rájuk: ezek vagy Te. A gondolataid, az érzéseid, a hárításaid, a fel nem ismert tudat alatti tartalmaid, az el nem ismert, még nem látszó erőd, a hited és hitetlenséged, a jó és árny-oldalad. És egyetlen dologra hívnak: hogy fogadd el őket és tanulj meg velük (önmagaddal) bánni.

Nem azért "kell belülről megváltozni", hogy "jobb életed legyen". inkább azért, hogy képessé tedd magad arra, hogy elfogadd az életed, a teremtésed, mindenestül. És ezáltal egyre több türelemre, szeretet-képességre, belső békére, alázatra, bölcsességre, jóságra lelj önmagadban. Amik persze visszahatnak majd az életedre és végső soron szebbé-jobbá átalakítják azt.

Az agykontroll és hasonló technikák hiányossága többek közt szerintem az, hogy a legtöbb ember azt hiszi, meg kell változtatnia az életét, és hogy az önismeret is alapvetően erre szolgál. Pedig ez a cél téves cél, az ego, az önzés célja. Mint ilyen alacsonyabb rendű, mint az élet céljai. csak ha az élettel együtt tudunk úszni, jóban rosszban és tanulni Általa, akkor kegyes velünk, és ajándékoz meg. Az élet egy ajándék, mindenestül, és nekünk is meg kell tanulnunk becsülni azt, hogy nem földi célja van, hanem "égi", ahogy Jézus is mondta. Égi kincseket jöttünk ide gyűjteni: szeretet-képességet, békét, derűt, tiszta szívet. A többi csak por és hamu, ugyebár.

Csak becsüld meg az életed, örülj neki, és tudd: a rossz azért van, hogy tanítson, hogy jobbá válj, tudatosabbá, az is éppúgy ajándék, mint a jó, amit magadnak adtál. Tekintsd az életet egy kalandnak, egy teljesen egyéni kalandnak, amit csak Te élhetsz át, bármilyen is. Terád van szabva, mert te szabtad magadra, és éppen ezért pontosan azt hozza el neked, amire szükséged van - belül.

Csak örülj a feladataidnak, és meríts örömet a mindennapjaidban mindenből, amit tehetsz, és keresd mindenben a szeretetet, amit adhatsz, ahogy szolgálhatod a teremtésed a legjobban.

Ennél nagyobb belső átalakító erő (technika, stb.) nincs. Egy se. Csak próbáld ki, beválik -e?

Namaszte

felismerések
2013. január 21. hétfő, 20:41 | Látogató (útkereső)

Amióta elkezdtem itt beszélgetni, jó néhány önmagammal kapcsolatos összefüggésre rájöttem.
Végre felismertem, hogy a gyermekkori, negatív tanulási élményeim mennyire meghatározták azt, ahogy a világhoz való viszonyom kialakult bennem.
Azt is felismertem, hogy az utóbbi években teljesen elszabadultak a belső gondolataim és nehezemre esik egy dologra koncentrálni anélkül, hogy közben ne kavarognának a fejemben lévő gondolatok.
Arra is rájöttem, hogy miért is voltam magabiztosabb, önbizalommal telibb és miért éreztem jól magamat a bőrömben abban a pár évben, amikor jól alakultak a dolgaim.
Arra is rájöttem, hogy miért esik jól itt beszélgetni.

Mit kezdjek ezekkel a felismerésekkel? Egyenlőre nem érzem, nem látom, hogy eme felismerések előrébb vinnének.

Gábor

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: