Mi a sorsom? Mi az életutam? Hogyan tudom elvégezni az életfeladatomat? Hogyan segít vagy akadályoz a karma? Ezek a kérdések előbb-utóbb megjelennek minden önmagát kereső emberben, és ha megtaláljuk rájuk a pontos válaszokat, sokkal biztosabban tudjuk élni az életünket. Nem mindegy ugyanis, hogy én irányítom az életemet, vagy az életem irányít engem. Ha a sorsnak mindenre kiterjedő eleve elrendeltsége lenne, teljesen felesleges lenne bármin is erőlködnöm, hiszen úgyis az történne, aminek történnie kell. Ha viszont kizárólag én irányítok, akkor miért beszélünk egyáltalán sorsról, végzetről, elrendeltetésről? Nem csupán a gyenge és lusta emberek érvei ezek, amelyekkel megmagyarázzák a saját tétlenségüket?
Hogy világosan lássunk ebben a szövevényben, érdemes elsőként tisztázni, hogy melyik fogalom alatt pontosan mit is értünk. A négy kifejezés — sors, életút, karma, szabad akarat — látszólag egymást átfedő, valójában négy különböző szintet ír le, és a köztük lévő félreértés az, ami miatt oly sokan éreznek tehetetlenséget vagy éppen túlzott önvádat a saját életükkel kapcsolatban.
Mi a különbség a sors, az életút, a karma és a szabad akarat között?
A hétköznapi nyelvhasználatban ezt a négy szót gyakran egymás szinonimájaként használjuk, pedig mindegyik más funkciót tölt be a lelki fejlődésünkben:
- A sors egy előre meghatározott események sora — azok a nagy csomópontok, amelyeket kötelező megélnünk, mert ezáltal kapcsolódunk az Univerzum tágabb rendjéhez. Ez tartja össze a rendszert, és vezet a végkifejlet felé.
- Az életút az a javasolt, „megálmodott” ösvény, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében érdemes lenne végigmennünk — de az egónk ezt sokszor nem akarja, és inkább kényelmesebb, ismerősebb irányba terelne.
- A karma az a törvény, az az intelligencia, amely minden szándékunkat és cselekedetünket visszajelzi számunkra, hogy tanulhassunk belőle. Nem büntetés, hanem visszacsatolási rendszer.
- A szabad akarat az, amellyel mindenki rendelkezik, és amellyel eldönthetjük, mit akarunk. Akarni, dönteni bármit lehet — hogy amit eldöntöttünk, meg is tudjuk-e valósítani, az már egy másik kérdés.
Ez a négy erő nem külön-külön, hanem egyszerre hat és működik egy ember életében. Közöttük azonban van egy alá-fölé rendeltségi viszony, amely meghatározza, melyiknek van ráhatása a másikra. Ha ellentétes irányba mozognának, nem kezdenek el küzdeni egymással — ahogy azt az ember gyakran teszi —, hanem a magasabb rendű erő érvényesül, az alacsonyabb rendű pedig alulmarad.
Hogyan épül egymásra a négy szint a gyakorlatban?
A sorrend, ahogyan ez a négy erő egymásra épül, a következőképpen írható le:
- Van egy sorsunk, amelynek eseményeit kötelező megélni, mert ezzel kapcsolódunk az Univerzum sorsához — ez tartja össze a rendszert, és vezet a végkifejlet felé.
- Ezen belül a lelkünk minden leszületés előtt kitalál egy életutat, hogy azon végigmenve olyan dolgokat éljünk meg — és lehetőleg tudatosítsunk is —, amelyek a lelki-spirituális fejlődésünkhöz szükségesek.
- Az egónk viszont a maga akaratával bármit tehet, akár szembe is mehet ezekkel a javasolt utakkal, küzdhet a sorsa ellen — de akkor elbukik.
- És pontosan ezért van a karma, mint a nagy tanító, amely mindent visszajelez. Ha tanulunk a hatásaiból, hamarabb ráérzünk az életünk útjára.
Ha valaki hajlandó tanulni, az azt jelenti, hogy befogadja a karma hatásait, az intő vagy éppen dicsérő jeleket — így ő hamarabb észreveszi a visszajelzéseket, mielőtt azok erőteljesebbé válnának. Ha az ember nem akarja észrevenni ezeket a jeleket, azok egyre nagyobb erővel jönnek felé, hogy végre tudomásul vegye őket. Először csak kopogtatnak, majd döngetik az ajtót, végül beszakítják az ego ellenállását. Amit ilyenkor kap, vagy amit elveszít, azt már nem tudja figyelmen kívül hagyni.
Sajnos sokan csak ezeket az erőteljes jeleket veszik észre, ezért olyan ijesztő sokak számára a karma hatása. Pedig kezdetben a karma is finoman jelez — csak figyelni kellene rá, mielőtt a jelzésekből tanulság helyett dráma lesz.
Miért érzem úgy, hogy nem tudom irányítani a saját sorsomat?
Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amivel az emberek szembesülnek, amikor elkezdik keresni a saját életfeladatukat. A válasz többnyire nem az, hogy a sors valóban akadályozza őket, hanem az, hogy összekeverik a négy szintet. Aki a sorsot és a szabad akaratot egy szintre helyezi, két, egymásnak ellentmondó élménybe futhat bele:
- Vagy mindent a sorsra hárít, és passzívvá válik — „úgyis az lesz, aminek lennie kell, minek erőlködjek”.
- Vagy mindent kizárólag magára vállal, és amikor egy esemény mégsem az elképzelése szerint alakul, önmagát hibáztatja, mintha rossz döntést hozott volna.
A valóság a kettő között van. A nagy csomópontok — a sors szintje — adottak, azokat nem tudjuk megkerülni. De hogy hogyan éljük meg ezeket a csomópontokat, milyen tanulságot viszünk el belőlük, és milyen minőségben haladunk az életutunkon: ez már a szabad akaratunk terepe. A karma nem azért „büntet”, mert rosszak vagyunk, hanem azért jelez egyre erősebben, mert az egónk ellenáll annak, amit a lelkünk az életútjaként kijelölt.
Mit jelent az, hogy az egónak van szabad akarata?
Az egó — vagyis a hétköznapi, önvédő, kényelmet és biztonságot kereső énünk — a maga akaratával valóban bármit megtehet. Ellenállhat a saját életútjának, választhat könnyebbnek tűnő, de a fejlődés szempontjából zsákutcás irányokat, sőt akár teljesen szembe is mehet a sorsával. Ez a szabadság valódi, nem illúzió. Ugyanakkor ennek ára is van: ha az egó tartósan az életút ellen dolgozik, az egyre erősebb belső feszültséget, elégedetlenséget, ismétlődő nehézségeket hoz — nem büntetésként, hanem visszajelzésként, hogy valamit másképp kellene csinálni.
Hogyan ismerhetem fel a saját életfeladatomat és a karmikus mintáimat?
A sors, az életút, a karma és a szabad akarat összefüggéseinek megértése önmagában még nem elég ahhoz, hogy tudjuk, konkrétan mi a saját feladatunk. Ehhez több gyakorlati jel is segítségünkre lehet:
- Ismétlődő helyzetek. Ha ugyanaz a probléma — legyen az egy kapcsolati minta, egy anyagi nehézség vagy egy visszatérő félelem — újra és újra megjelenik az életünkben, az szinte biztos jele annak, hogy ott karmikus tanulnivaló van, amit még nem dolgoztunk fel teljesen.
- Erős érzelmi reakciók. Amikor egy helyzet aránytalanul nagy indulatot vagy fájdalmat vált ki belőlünk ahhoz képest, amennyire „objektíven” súlyos, az gyakran egy régebbi, mélyebb minta felszínre törése.
- A belső ellenállás iránya. Amitől leginkább húzódozunk, amit halogatunk, amitől félünk — az nagyon gyakran pontosan az, amit az életutunk kijelölt számunkra, csak az egónk ez ellen küzd.
- Ismétlődő szereposztás a kapcsolatokban. Ha újra és újra ugyanabba a szerepbe kerülünk — mindig mi vagyunk a megmentő, mindig mi vagyunk az elhagyott fél, mindig mi vagyunk a felelősségvállaló —, az arra utal, hogy ez a minta karmikus szinten még nem oldódott fel.
Ezeknek a mintáknak a tudatosítására számos eszköz áll rendelkezésre: a tarot, az I-Ching, a karma-asztrológia, valamint különböző meditációs technikák mind segítséget nyújthatnak abban, hogy felismerjük az ismétlődő karmikus mintáinkat, és el is oldjuk azokat. Aki mélyebben szeretné megérteni a saját horoszkópján keresztül a karmikus feladatát, annak érdemes utánanéznie, hogyan mutatja meg ezt a horoszkóp mint karmikus sorsfeladatunk tükre, illetve konkrétan hogyan olvasható ki ez a Szaturnusz, mint a karma bolygójának helyzetéből.
Hogyan tanít a karma, és miért nem büntetés?
A karma működését a leginkább félreértett fogalmak közé sorolhatjuk. Sokan büntető-jutalmazó rendszerként gondolnak rá, pedig valójában sokkal inkább egy tanító visszacsatolási mechanizmus. Négy egyszerű mondat foglalja össze, hogyan viszonyul egymáshoz a négy erő:
- A sors így irányít: „Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni.”
- Az életút üzenete: „Ha az ember a saját útján jár, akkor kiegyensúlyozott.”
- Az egónak van szabad akarata: „Mindent szabad néktek, de nem minden hasznos.”
- A karma így tanít: „Jó tett helyébe jót várj, rossz tett helyébe rosszat várj.”
Ezek az erők mind egyszerre vannak jelen, egymással összefüggenek, és mi magunk lavírozunk közöttük nap mint nap. Ezért a tudatos ember négy dolgot tesz: nem küzd a sorsa ellen, keresi és követi az életútját, a szabad akaratát arra használja, hogy megvalósítsa ezt az élettervet, és tanul a karma üzeneteiből, hogy egyre tökéletesebben végezhesse a dolgát.
Mi történik, ha valaki tartósan figyelmen kívül hagyja a karma jelzéseit?
Amikor valaki hosszú időn át nem hallja meg a finomabb jelzéseket — egy visszatérő rossz közérzetet, egy apró figyelmeztetést, egy sorozatosan elutasított lehetőséget —, a visszajelzés nem tűnik el, hanem erősödik. Ez az a jelenség, amit sokan „sorscsapásként” élnek meg, pedig valójában ugyanannak az üzenetnek a felerősödött változata, amit már korábban is megkaptak, csak akkor még nem figyeltek fel rá. Ez nem azt jelenti, hogy a karma kegyetlen lenne — sokkal inkább arról van szó, hogy minél tovább halogatjuk a tanulást, annál nagyobb erővel kell szembesülnünk vele, amikor már nem tudjuk tovább elkerülni.
Hogyan lehet tudatosan együttműködni a sorssal ahelyett, hogy küzdenénk ellene?
A gyakorlatban ez négy, egymásra épülő lépést jelent:
- Elfogadás. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan alapvető csomópontok az életünkben, amelyeket nem tudunk megváltoztatni — de ez az elfogadás nem passzivitást jelent, hanem azt, hogy nem pazaroljuk az energiánkat a megváltoztathatatlan ellen való küzdelemre.
- Figyelem. Meg kell tanulnunk odafigyelni a finomabb jelzésekre — egy visszatérő gondolatra, egy testi tünetre, egy kellemetlen érzésre —, mielőtt azokból nagyobb krízis lenne.
- Cselekvés a szabad akarattal. A felismert mintákra tudatosan reagálnunk kell: más döntést hozni ugyanabban a helyzetben, mint amit korábban automatikusan meghoztunk volna.
- Tanulás és integrálás. A karma nem egyszeri leckéket ad, hanem ismétlődőeket, amíg a tanulság be nem épül. Ezért érdemes minden nehezebb helyzet után feltenni a kérdést: mit tanulhatok ebből, hogy legközelebb ne kelljen ugyanezt megismételnem?
Ez az együttműködés nem egyszeri döntés, hanem folyamatos gyakorlat — pontosan úgy, ahogyan az életút maga is egy folyamatosan alakuló, sosem lezárt út, nem pedig egyetlen célpont, amit el kell érni.
Gyakran ismételt kérdések a sorsról, az életútról és a karmáról
A sors megváltoztathatatlan, vagy befolyásolhatjuk?
A nagy csomópontok — azok az események, amelyek a lelki fejlődésünk szempontjából elengedhetetlenek — adottak, és nem kerülhetők meg. Azt viszont, hogy milyen minőségben, milyen hozzáállással éljük meg ezeket a csomópontokat, teljes mértékben a szabad akaratunk határozza meg. Ebben az értelemben a sors kereteket ad, de a tartalmat mi töltjük ki.
Mi a különbség a karma és a büntetés között?
A büntetés visszamenőleges — egy már megtörtént tettért jár. A karma ezzel szemben előremutató: nem megbüntetni akar, hanem megtanítani. A visszajelzés célja, hogy a jövőben tudatosabb döntéseket hozzunk, nem az, hogy elégtételt szolgáltasson egy múltbeli hibáért.
Honnan tudhatom, hogy egy nehézség karmikus tanulás, vagy csak „balszerencse”?
A legerősebb jel az ismétlődés. Egyetlen alkalommal előforduló nehézség lehet véletlen esemény is. Ha azonban ugyanaz a minta — akár más szereplőkkel, más helyzetben — újra és újra visszatér, az szinte mindig arra utal, hogy van benne egy még feldolgozatlan karmikus lecke.
Kell-e hinnem a reinkarnációban ahhoz, hogy ez a rendszer működjön számomra?
Nem feltétlenül. A sors-életút-karma-szabad akarat modell akkor is használható keretrendszer, ha valaki nem a szó szoros értelmében vett előző életekben gondolkodik róla, hanem egyszerűen a saját ismétlődő mintáinak, döntéseinek és azok következményeinek tudatosabb megfigyeléseként tekint rá.
Remélem, sikerült ezekkel megvilágítani a sors, az életút, a szabad akarat és a karma összefüggéseit, és azt is, hogyan lehet ezekkel tudatosan, küzdelem helyett együttműködve élni. Ha van ezzel kapcsolatban kérdésed vagy saját tapasztalatod, oszd meg velünk a hozzászólásokban!
igen
Sanyi !Ez annyira szép, és világos hogy nincs mit hozzászólni!
tisztán érthető…
Sanyi! ez röviden, tömören nagyon érthető azt hiszem mindannyiunk számára!! Köszönjük! azért egy kérdés maradt bennem: MI AZ ÉLETFELADAT mindezek mellett akkor? Ha megválaszolod, megköszöm. Hédi
Életút, életfeladat, életcélok
Először is köszönöm a dicséreteket!
Az életfeladat szerintem ugyanaz, mint az életút, olyan megvalósítandó célok összessége, amelyeket a lelkünk tűzött ki, még a leszületése előtt, erre az életünkre.
Ezen a célok között vannak külső, fizikai szinten elérhető célok és belső lelki célok is, de szerintem a belső célok jóval gyakoribbak, mert fontosabbak is!
Például egy lélek nem sokat profitálna abból, ha azt tűzné ki és valósítaná meg egy életben, hogy megházasodik, házat épít és gyereket vállal, hiszen ezek mind semmivé válnak idővel. Viszont ha arra figyel, hogy megtanulja a házépítést, otthon teremtést, a párválasztást és a gyereknevelést, akkor ezt a tudását tovább tudja vinni a következő életére is és így egyre tudatosabbá, egyre teljesebbé válhat!
Tehát amikor a saját életcélodra és feladataidra gondolsz, akkor inkább azt kérdezd magadtól: Mit kell elsajátítanom, felvállalnom és elfogadnom ebben az életemben?
Ha figyeltél, akkor felismerted, hogy ez a három tevékenység pont a tudatosítás alapjait adja: megismerés, őszinteség, elfogadás.
Van egy technika, amellyel akár a saját sorsunkba és életutunkba is bele tudnánk szólni, gyökeresen megváltoztatva minden jövőbeli eseményt, élethelyzetet. Ez lehetne az emberek szenvedésének a megváltója, hiszen mindent át lehetne írni tökéletesre, boldogra és sikeresre!
Én mégsem tanítom ezt a gyakorlatot, illetve korábban is jól megválasztottam, hogy kinek mondom el a módszert. Két okból:
Tehát amíg egy erre érett szintet el nem ér a személyiség, addig a lélek az életfeladatokon keresztül kényszeríti rá a tanulásra.
Ha átlátnánk a lelkünk hosszútávú terveit, akkor megértenénk a pillanatnyi szenvedésünk célját, és menekülés helyett tanulással, elfogadással vagy elengedéssel kezelnénk a helyzetet.
Persze ehhez belső látásra, és a fentebbi képességek tudatos irányítására van szükség!
Aki meghallgatta már a Sirály önismereti csomagok első 6 részét és az Életvezetés I. csomagot, az megérti az élete ezen rendszerét, ki tudja fejleszteni a szükséges képességeket és szenvedő alanyból, tudatos önmegvalósítóvá lép elő.
Aki nem hallgatta meg és nem érti, az csak szenved tovább évtizedeket és sosem veszi észre, hogy lehetne másképp is!
Meg mindig nem ertem!
Meg mindig nem ertem, hogy hogyan tudom megkulonboztetni, hogy amiben vagyok, az eppen megfelel az eletutamnak es az Univerzum tervenek vagy eppen probalom azt kikerulni azzal, amiben vagyok? Es hogyan tudom az egesz tervet lebontani lepesekre, hogy tudjam a mindennapokban mit tegyek? Es foditva. Hogyan tudhatom meg, hogy egy-egy konkret lepes hogyan kapcsolodik a tervhez?
Napra lebontva én sem tudom mindig, hogy mit kell tegyek
Képzelj el egy játékot, amelyben be van kötve a szemed és kifeszített madzagokkal jelölt pályán kell végigmenned. Mivel a pályát nem látod, így csak arra az érzésedre támaszkodhatsz, amellyel érzékeled a madzagokat, amikor hozzád érnek. A madzagok oszlopokhoz vannak kötve és azok eldőlhetnek, de ha addig feszíted valamelyiket, hogy az oszlopa eldőlt, akkor kiestél!
Ehhez hasonló az élet is, benne a sors a madzag és Neked is van szabad akaratod. Menj a saját vágyaid, öteleteid után, de mindig figyeld a jeleket, amelyek mint a madzagok jeleznek, hogy már túlfeszíted a húrt! Olyankor korrigálj az eredeti célodon, vagy akár add fel teljesen és találd meg a kijelölt útvonalat!
Napra lebontva én sem tudom mindig, hogy mit kell tegyek, de azt hiszem nem is kell, hiszen az út nem egy keskeny ösvény, hanem egy szélesebb pálya, ami ad elég mozgásteret. Vannak határidők, amikorra érdemes teljesíteni egy-egy feladatot, elég ha ezekre figyelek.
A lényeg az, hogy a főbb irányvonalakat, a nagy és közepes célokat tudjam, szem előtt tartsam és akkor rövídtávon nyugodtan lavírozhatok!
Ezen célok felismerése a legegyszerűbb egy célok tisztázása-tudatosítása meditációban, de én például transzban szoktam a legtisztábban látni (tudni) az utamat.
Intuíció
Igen ez szép, már csak arra lennék kiváncsi, miért terelgettek a húrok épp a honlapod felé, kétszer is!
Talán azért kerültem az utadba
Azt gondolom (érzem), hogy bár van egy alap önismereted, ami eddig megfelelt az élet adta elvárásoknak, de ideje azt tovább mélyítened!
Tűzz ki magasabb célokat a lelki utadon, olyanokat, amelyekre valóban vágysz belül (állandó lelki béke elérése, mindenttudás, mindenkit beölelő szeretet, stb.) és valósítsd meg azokat tudatosan! Talán azért kerültem az utadba, mert én ezt a tudatos önfejlesztést tudom és tanítom.
habár, de..
Hmmm, most ezt a három példát a soraim közül olvastad ki, vagy csak találomra volt felsorolva? 🙂
Tényleg nincsenek csak apróbb céljaim, a nagyobbakkal vagy nem vagyok tisztában vagy nem tudom megfogalmazni magamnak sem. De nem is nagyon gondolkodtam konkrétan „belső” célokon mostanában.
a spirituális fejlődésednek ez ad irányvonalat
Rád hangolódtam, így születtek a példák. Remélem eltaláltam és jó támpontot adnak!
"De nem is nagyon gondolkodtam konkrétan "belső" célokon mostanában." – pedig a tudatos életvezetésnek ez az egyik legfontosabb gyakorlata, hogy legyenek belső – lelki céljaid kitűzve, hiszen a spirituális fejlődésednek ez ad irányvonalat.
Értem, köszi!
Értem, köszi!
Hogyan?
Hogyan kell tudatositani a celokat es a hozzajuk tartozo hataridoket? Ugy tunik, mintha nekem nem lennenek, vagy csak nagyon nem talalom oket?
Próbáld meg a „húzd meg-ereszd meg” módszert!
Áss mélyebbre! Már annyi célodat feltártad és ami csak tudtál megéltél, hogy érdemes lenne az egod céljai után a lelked céljait, vágyait a felszínre engedni.
Ezek közül az igazán mélyek a csendre, nyugalomra, hazaérkezésre, a végső célbajutásra vonatkoznak, de találhatsz köztük "felszínesebbeket" is, amelyek az élet élvezetét, vagy valami nemes tett véghezvitelét célozzák meg.
Ha a hagyományos vágy és cél -kiásó, -feltáró gyakorlatokkal nem mész semmire sem, akkor próbáld meg a "húzd meg-ereszd meg" módszert: Ne csinálj semmit se, se kívül, se belül. Mihelyst észreveszed, hogy valamit csinálsz, azt azonnal hagyd abba!
Legyen az gondolat, érzés, szándék vagy cselekedet, állítsd meg mindet és kényszerítsd magad a mozdulatlanság állapotába!
Előbb-utóbb feszültséget szül ez a gyakorlat, mert a csendből előbújnak a vágyak, célok és megvalósítás után kiáltanak. Ez a kényszer viszont szembeszáll a mozdulatlanságoddal, és amikor már nem bírod tovább, akkor elemi erővel tör majd rád a vágyak és célok tömkelege!
Ha böjtöltél már pár napot, akkor talán ott is tapasztaltad, hogy a 2-3 napon feljönnek a vágyak, hogy mennyi féle ételt, finom ízeket nem ettél még (eleget)! Olyan ízek és vágyak is megjelennek, amelyeket már rég el is felejtettél, de most alig várod, hogy újra ehess!
Ugyan ezek a vágyak benned voltak a böjt előtt is, csak az ellaposodott táplálkozásod közepette túl mélyre temetődtek.
Ugraszd ki a nyulakat a bokorból: Teremts csendet, majd hirtelen üvölts egy hatalmasat!
Szia Sanyi!
Ez a célok tisztázása-tudatosítása meditáció ez
Szia Sanyi!
Ez a célok tisztázása-tudatosítása meditáció ez engem érdekel.
Meg ez a transz-dolog is.
Tulajdonképpen mindegy, melyik, de nagyon szeretném tudni és látni, mi a fenét döntöttem el, mint életút, amikor idejöttem.
Úgy érzem, nagyon el vagyok akadva. És nem az utamon megyek. Illetve lehet, hogy minden út, amin éppen járunk, az az Utunknak a része. Úgyhogy lehet, hogy nem vagyok a „nem-utamon”.
Szóval nagyon szeretném láti, tudni, tisztába jönni azzal, hogy a drága lelkem mit akar? Nem találom az irány(oma)t.
Tudsz ebben segíteni, hogyan jöhetnék erre rá?
Előre is köszönöm.
NévtelenKe
A célok tisztázásához, életút, életfeladat felismeréséhez
Szia!
A célok tisztázásához, életút, életfeladat felismeréséhez és a tudatos döntéshozatalhoz az Életvezetés I. Sirály csomagot ajánlom, abban benne van mindez.
Egy barátom a múlt hónapban hallgatta éppen, és végig áradozott róla, hogy mennyi mindenre rájött, és hogyan fogja mostantól bölcsen irányítani az életét!
Köszönöm Sanyi!
Köszönöm Sanyi!
Nemrég felkerestem egy látó hölgyet.
Amiket mondott, attól nem
Nemrég felkerestem egy látó hölgyet.
Amiket mondott, attól nem hogy okosabb lettem, de talán még zavarosabb lett a kép.
Ez biztosan abból adódik, hogy a látók csak annyit mondanak el amennyire akkor és ott szükségünk van.
Talán ezzel is arra ösztönöz, hogy magam járjak a dolgok végére és ne másokra, mint mankóra támaszkodva akarjak olyan kérdésekre választ kapni, amit magam is tudhatnék, ha tennék ezért.
Szerinte Én segíteni jöttem.
pffff na ez szerintem millió féleképp értelmezhető…Számomra, aki annyira az elején vagyok a tanulásnak, hogy szinte még el sem indultam.
Mondom ezt annak ellenére, hogy kb 10 éve érdeklődök az ezoterika iránt, amikor is egy ismerős által ateistaként becsöppentem egy reiki tanfolyamra.
Ez teljesen megváltoztatta az életemet, azóta nevezem magam hívőnek.Később részt vettem egy angyal tanfolyamon is.
Ami szörnyű, hogy a 10 év alatt alig látok előre lépést. Sokszor megálltam út közben és talán olyan is volt, hogy visszafelé indultam el.
Régóta szeretném a reikit tovább tanulni, de az élet nem ad rá lehetőséget, valószínűleg éretlenségem miatt.
Hosszú ideje egy helyben topogok megint.Érzem a kényszert, hogy tovább kell lépnem még sem indultam eddig.
Fogalmam sincs, mi is történhetett de kb egy hete kezdtem el újra keresni és most az az érzés is mögötte van, hogy vége az egy helyben ácsorgásomnak. El kell indulnom és valószínűleg már meg is tettem az első lépéseket azzal, hogy saját magam szeretném megismerni.
Ahogy az eddigi írásaitokat olvastam valószínűleg ez az önmegismerés fog elvezetni az életutam feladatom célom megismeréséhez is…
Azért arra kíváncsi lennék általánosságban mit is jelent az ha valaki segíteni jön ide a földre.
Konkrétan kik a segítők a földön és mi a feladatuk?
Kinek? miben? mit segítenek..
Tényleg amatőr vagyok , igy bocs, ha butaságot kérdezek…igyekszem jó tanuló lenni:-)
köszi…
segítő?
Kinek segíthetnél,ha magad sem ismered?
Önismeret:csendo.hu
A válasz minden kérdésedre.
Szerettel: Zsupika
Segíts csak bátran, ott ahol tudsz!
Sokan kerülnek hasonló helyzetbe mint Te, hogy amikor meghallják/tudják hogy segíteni jöttek, akkor nem hisznek benne, hogy Ők képesek lennének rá. Ennek az az oka, hogy a segítőkről van egy olyan téves képünk, mint amilyen Zsupikának is van, mégpedig hogy csak az tud másokon segíteni, aki ismeri saját magát! – ez tévedés.
Érvelhetnék azzal, hogy én is sok mindenkin segítettem az elmúlt tíz évben, pedig nem mondhatom el magamról, hogy ismerem magamat, – de van egy jobb hasonlatom is erre!
Segíteni mindenki tud azokon, akik nem tartanak az úton / a fejlődésben még ott, ahol Ő tart. Nem kell ahhoz a teljes utat teljesítened, mindent tökéletesen tudnod, hogy a mögötted kullogóknak, időnként csüggedőknek tudj segíteni. Elég ha valamivel többet tudsz, tapasztaltabb vagy és van egy jó ötleted a tovább haladásra, vagy egy vigasztaló, erőt adó szavad, hiszen többet úgysem tudunk adni, még akkor sem, ha beérkezettek vagyunk!
A lényeknek csak elenyésző száma ért az út végére, így ha csak az Ő feladatuk lenne a többiek segítése, akkor valószínűleg nem győznék azt időben teljesíteni.
Ahogy az idősebb gyerek a pár évvel fiatalabbat már sok mindenre meg tudja tanítani – de nem mindenre -, úgy mi útonjárók is tudunk adni a mögöttünk kullogóknak.
Ugyanígy, akik nekünk segítenek, azoktól sem kell elvárni (vagy nem kell róluk feltételezni), hogy tökéletesek legyenek, nekünk éppen elég lesz az is, ha a saját problémánk megoldásához adnak néhány támpontot!
Az én Tanítóm, sem volt tökéletes – fájt is ezt belátnom annak idején, de a feladatát teljesítette: megalapozott és elindított!
Ha Te megtalálod azokat, akiken Te tudsz segíteni a jelenlegi tudásoddal, az pontosan elég lesz Nekik és Neked is. Ők pont azt kapják, amire szükségük van és Te is fejlődhetsz a segítés közben.
Mert a segítésben nem csak az a fontos, hogy mit kap a másik, hanem sokszor fontosabb, hogy gyakorolhatod az adást, tanítást, önzetlenséget, szeretetet, kinyílást, elfogadást, megismerést, őszinteséget, kíméletlenséget, mérlegelést, döntést, szókimondást, nagyságot, szolgálatot, …
Segíts csak bátran, ott ahol tudsz!
Szia!
Nagyon megfogott a leveled,ezért szeretnék hozzászólni. Az
Szia!
Nagyon megfogott a leveled,ezért szeretnék hozzászólni. Azt írtad,hogy valószínű ,hogy az érettséged miatt nem tudsz reikit tanulni. Ehhez semmi köze az érettségnek. Ha valami nem jön össze ,annak mindig oka van.
Valószínű nem a te utad. Ha az lenne,akkor sikerülne. Az életben minden így működik.
Csak figyelni kell a jeleket. Ha elindulsz egy irányba és az a TE irányod,utad, akkor gördülékenyen tudsz rajta menni.
Ha viszont folyamatos akadályokba ütközöl, akkor keres másik utat. Véletlenek nincsenek. Amit viszont nem tudsz kikerülni,az a sorsod,karmád….stb.
Kérdezted,hogy mik a segítők feladata. Benne van a válaszban: segítségnyújtás.
Az, hogy kinek és miben, ezt az adott ember lehetőségei határozzák meg.
Akár szavakkal, jótanácsokkal, tettekkel, akinek van felesleges pénze,akkor pénzzel, mindegy hogyan,
csak ŐSZINTE ,SEGÍTŐ SZÁNDÉK vezérelje. És ami a legfontosabb SZERETET. A mai világban az emberek nem tudnak szeretni, sokan azt mondják,hogy tudnak,de fogalmuk sincs mit jelent a szeretet.
Ha tudnának szeretni,akkor nem veszekednének egymással, nem kötnének bele a másikba, nem bántanák egymást szavakkal ,vagy tettekkel…. De szinte nem tudok olyan embert,aki ezek közül bármelyiket is ne tenné. De akkor ,hol is van a szeretet????!!!! A kettő kizárja egymást!
Ha én szeretek valakit,akkor azt nem bántom. Ha bántom ,akkor nem szeretem igazán. CSak mondom, hogy szeretem,de nincs mögötte semmi!
Szóval én azt tudom ajánlani neked és mindannyiunknak,hogy tanuljunk meg igazán ,őszintén tiszta szívből szeretni a hozzátartozóinkat és utána a tágabb környezetünkben lévő embereket, mert ez lenne a legnagyobb segítség minden ember számára. Ha szereted(ami ráadásul ingyen van!) akkor attól a másik ember is meg fog változni. Itt mindig eszembe jut: ” ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”.
Mit is jelent ez? Ha valaki sértőn hozzádszól,vagy szemtelenkedik veled, te akkor is próbáld megállni,hogy nem szólsz vissza,nem bántod vissza,hanem kedvesen reagálsz rá! Ez az amit nagyon nehéz elsajátítani,de ha megtudod tenni, akkor valami hatalmas kincs lesz a birtokodban! És ettől az agresszív fél is nyuszivá fog változni! Én próbáltam és nagyon működik. Ajánlom mindenkinek szeretettel!
További szép napot Neked!
Idő és felelősség?
Kedves Sanyi,
elakadtam és nagyon kíváncsi lennék a véleményedre annak fényében, hogy az életfeladat és karma minden percben megmutatja magát:-)
Az idő és felelősség kapcsolatában hol vannak a határok, hogyan tudhatom meg, mi a mérce (biztos, hogy az az „erkölcsi” szint a mérce, amivel a legjobban tudok azonosulni)?
A döntések legfőbb mércéje pedig a megérzés (még ha „pálfordulatot” is okoznak) és ezért mindig helyén valóak?
Megerősítésre (mesterre) van-e szükség minden helyzetben, amikor „nagyobb részt kell befogadnom” a világból, vagy az imaginációból (autodidakta módon) nyerem el a legmélyebb azonosságot magamhoz és a világhoz (nekem sokat segít a Ji-King, de ugyanígy egy falevél, egy zen kert, s ugyanígy egy „idegen ember”, s még én saját magam is)?
Lehet, hogy túl sok kérdésem van?
Miért érdekes?
Nem egészen értem ezt a nagy keresgélést a sors, az életút, életfeladat, karma ügyben. Hát nem az a lényeg, hogy mindig jól érezzük magunkat és ha mégsem, akkor változtassunk? Abba az irányba, ami megnyílik?
Az összes mizériánk, ami a karmikus, lélekfejlődést segíteni hivatott körben az energiarendszerünkbe bele van kódolva különböző helyekre. A sorsunkat vagy 18 sorsgömb tartalmazza, a karmánk bele volt pecsételve a csakráinkba. A csakrák eredetileg gömb alakúak, a karmapecsét fogja össze középen, és ettől ábrázolta az összes keleti csakraábrázolás kétfelé álló tölcsérnek. Az életút nem tudom hová van kódolva, az a tudás még nem jött szembe. Nekem a karmával kapcsolatban volt sok teendőm, hozzám az a tudás jutott el.
Nem hinném, hogy az tesz boldoggá, ha tudjuk mi a sorsunk vagy mi az életfeladatunk. Az tesz boldoggá, ha megtaláljuk a boldogságot. Persze belül, de szerintem 100%, hogy senkit sem az tesz boldoggá, hogy tudja mi a sorsa, az életútja, az életfeladata vagy karmája.
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott boldog életet éljünk mindez nem szükséges. Az szükséges, hogy önmagunkra (és természetsen mindenre, ami körülvesz és fontos) nyitottan és magunkhoz őszintén válaszoljuk meg a felmerülő kérdéseket, és így oldjuk meg a problémáinkat és feladatainkat. Ha valami nem akar összejönni, amit rettenetesen szeretnénk, akkor valaki hazudik és az mi vagyunk. Többnyire cikornyás önámítás, megfelelési kényszer, önbizalomhiány van mögötte, de ezen fikarcnyit sem segít, ha tudjuk az sorsunkat, életfeladatunkat, a szomszédunk cipőméretét.
Mindaz, ami szembejön, ami probléma, azzal van dolgunk, azt oldjuk meg. Lehetőleg könnyedén, de ha nem megy könnyen, akkor megy nehezebben, ha úgy sem, akkor kérjünk segítséget. Nem hiszem, hogy az érzelmi életünket rendbeteszi, bárki is rajtunk kívül. Ha tudjuk a sorsunkat, az nem oldja meg az érzelmi életünket. Azon magunknak kell dolgozni, akár segítséggel.
Nagyon hasznos megtanulni olvasni magunkban, megtanulni, hogy hogyan lehetünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Hogyan vállaljuk fel valódi énünket, hogy valóban mi jó nekünk és mi nem, legalább magunk előtt, akkor is, ha a significant person-ök, szülők, barátok, társak, szerelmek, tanárok, főnökök, gyerekek, nem feltétlenül értenek vele egyet. Ha már tudjuk mi is kell nekünk, annak érvényesítése is rettenetesen gyakori probléma. Stb., stb.
Ehhez nem kell tudni az életfeladatunkat, sorsunkat, semmilyen ezotér izét.
Az a feladatunk, hogy boldogan éljünk, békében önmagunkkal, családunkkal, az emberiséggel, a Földdel, a természettel. Amivel életünk során találkozunk, az a feladatunk, azt kell megoldani. Itt és most.
Hogy kit, mi tesz boldoggá, hogyan tudja megoldani a problémáit és elengedni a frusztrációit, félelmeit és sérelmeit, az egyéni. Meg kell találni, hogy mi illik hozzánk, ezért is nagyon hasznos az ilyen gyűjtő lap, mint Sanyi oldala, mindenfélével lehet találkozni.
Gyakori, hogy megrekedünk és nem jutunk tovább. Ahelyett, hogy az adott feszítő problémán dolgoznánk, pótcseledvésekbe menekülünk. Nagyon gyakori, hogy a sors, az életfeladat és karma a takaró az elcseszett életért, benne keressük a bűnbakot vagy reméljük a megoldást. De nem ott van. Az életünk és a megoldások is itt vannak és most vannak. Minden a kezünkben van és minden rajtunk múlik. Itt és most.
Azzal az erővel, amivel igyekszünk lenyomni a kínzó ügyeinket, akár felszínre is engedhetnék és megoldhatnánk. Vagy legalább hasznosan és boldogítón pótcselekedjünk. Ha már jól érezzük magunkat, a régi problémák is más színben tűnnek fel, már lehet, hogy nem is olyan megoldhatatlanok.
Miért érdekes?
Nem egészen értem ezt a nagy keresgélést a sors, az életút, életfeladat, karma ügyben. Hát nem az a lényeg, hogy mindig jól érezzük magunkat és ha mégsem, akkor változtassunk? Abba az irányba, ami megnyílik?
Az összes mizériánk, ami a karmikus, lélekfejlődést segíteni hivatott körben az energiarendszerünkbe bele van kódolva különböző helyekre. A sorsunkat vagy 18 sorsgömb tartalmazza, a karmánk bele volt pecsételve a csakráinkba. A csakrák eredetileg gömb alakúak, a karmapecsét fogja össze középen, és ettől ábrázolta az összes keleti csakraábrázolás kétfelé álló tölcsérnek. Az életút nem tudom hová van kódolva, az a tudás még nem jött szembe. Nekem a karmával kapcsolatban volt sok teendőm, hozzám az a tudás jutott el.
Nem hinném, hogy az tesz boldoggá, ha tudjuk mi a sorsunk vagy mi az életfeladatunk. Az tesz boldoggá, ha megtaláljuk a boldogságot. Persze belül, de szerintem 100%, hogy senkit sem az tesz boldoggá, hogy tudja mi a sorsa, az életútja, az életfeladata vagy karmája.
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott boldog életet éljünk mindez nem szükséges. Az szükséges, hogy önmagunkra (és természetsen mindenre, ami körülvesz és fontos) nyitottan és magunkhoz őszintén válaszoljuk meg a felmerülő kérdéseket, és így oldjuk meg a problémáinkat és feladatainkat. Ha valami nem akar összejönni, amit rettenetesen szeretnénk, akkor valaki hazudik és az mi vagyunk. Többnyire cikornyás önámítás, megfelelési kényszer, önbizalomhiány van mögötte, de ezen fikarcnyit sem segít, ha tudjuk az sorsunkat, életfeladatunkat, a szomszédunk cipőméretét.
Mindaz, ami szembejön, ami probléma, azzal van dolgunk, azt oldjuk meg. Lehetőleg könnyedén, de ha nem megy könnyen, akkor megy nehezebben, ha úgy sem, akkor kérjünk segítséget. Nem hiszem, hogy az érzelmi életünket rendbeteszi, bárki is rajtunk kívül. Ha tudjuk a sorsunkat, az nem oldja meg az érzelmi életünket. Azon magunknak kell dolgozni, akár segítséggel.
Nagyon hasznos megtanulni olvasni magunkban, megtanulni, hogy hogyan lehetünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Hogyan vállaljuk fel valódi énünket, hogy valóban mi jó nekünk és mi nem, legalább magunk előtt, akkor is, ha a significant person-ök, szülők, barátok, társak, szerelmek, tanárok, főnökök, gyerekek, nem feltétlenül értenek vele egyet. Ha már tudjuk mi is kell nekünk, annak érvényesítése is rettenetesen gyakori probléma. Stb., stb.
Ehhez nem kell tudni az életfeladatunkat, sorsunkat, semmilyen ezotér izét.
Az a feladatunk, hogy boldogan éljünk, békében önmagunkkal, családunkkal, az emberiséggel, a Földdel, a természettel. Amivel életünk során találkozunk, az a feladatunk, azt kell megoldani. Itt és most.
Hogy kit, mi tesz boldoggá, hogyan tudja megoldani a problémáit és elengedni a frusztrációit, félelmeit és sérelmeit, az egyéni. Meg kell találni, hogy mi illik hozzánk, ezért is nagyon hasznos az ilyen gyűjtő lap, mint Sanyi oldala, mindenfélével lehet találkozni.
Gyakori, hogy megrekedünk és nem jutunk tovább. Ahelyett, hogy az adott feszítő problémán dolgoznánk, pótcseledvésekbe menekülünk. Nagyon gyakori, hogy a sors, az életfeladat és karma a takaró az elcseszett életért, benne keressük a bűnbakot vagy reméljük a megoldást. De nem ott van. Az életünk és a megoldások is itt vannak és most vannak. Minden a kezünkben van és minden rajtunk múlik. Itt és most.
Azzal az erővel, amivel igyekszünk lenyomni a kínzó ügyeinket, akár felszínre is engedhetnék és megoldhatnánk. Vagy legalább hasznosan és boldogítón pótcselekedjünk. Ha már jól érezzük magunkat, a régi problémák is más színben tűnnek fel, már lehet, hogy nem is olyan megoldhatatlanok.
szabad akarat ???
Szia Sanyi !
Nekem tapasztalatom van.
A nyáron érdekes dolgok történek velem.
Nem volt szabad akaratom, nem tudtam megtenni külömböző dolgokat ,például reggel mikor munkába indultam az autóba beülve szinte teljesen lebénultam órákig ültem és nem tudtam elindulni.Pedig dolozni akartam menni -ez kétszer is előfordult de napokig enni se tudtam néha még beszélni sem.
Időnként hangokat hallottam külömböző dolgokat mondtak.
Több mint tíz éve egy tanító-gyógyító beszélt erről az időszakról egy közösségben ahol többen voltunk.
Akkor nem nevezte meg kiről beszél. Volt több mondata amit, viszont látok a saját életemben mégis hihetetlennek tartom.
Korábban a Te írásodban olvastam 2012 kapcsán a ” következő kor vetetői most ébrednek.”
Ez a mondatod segített hozzá, hogy elfogadjam amennyire tudom most már így utólag annak az időszaknak a furcsaságait ahol nem volt szabad akaratom .
Szóval ez sors -életút hát igyekszem figyelni a karmám üzeneteire.
Az írásod nagyon tetszik jól összefoglal elgondolkodtat bár már korábban olvastam róla, de a frissítés sosem árt.
Én magamban hozzá kapcsolom hogy mindnyájunknak vannak vezetői segítői akik igyekeznek a helyes úton tartani minket.
Szia
Csillagfény
A Mester igy szólt a legkedvesebb tanitványához:
„- Megteszel-e
A Mester igy szólt a legkedvesebb tanitványához:
„- Megteszel-e mindent, amit csak kérek tőled? Mindent, legyen az bármi?
– Igen Mester.
– Még akkor is, ha a számodra legborzalmasabb dolgokat is kérem tőled?
-Igen, Mester, mindent.
– Akkor most azt parancsolom neked: légy boldog!”
szabad akarat ???
Szia Sanyi !
Nekem tapasztalatom van.
A nyáron érdekes dolgok történek velem.
Nem volt szabad akaratom, nem tudtam megtenni külömböző dolgokat ,például reggel mikor munkába indultam az autóba beülve szinte teljesen lebénultam órákig ültem és nem tudtam elindulni.Pedig dolozni akartam menni -ez kétszer is előfordult de napokig enni se tudtam néha még beszélni sem.
Időnként hangokat hallottam külömböző dolgokat mondtak.
Több mint tíz éve egy tanító-gyógyító beszélt erről az időszakról egy közösségben ahol többen voltunk.
Akkor nem nevezte meg kiről beszél. Volt több mondata amit, viszont látok a saját életemben mégis hihetetlennek tartom.
Korábban a Te írásodban olvastam 2012 kapcsán a ” következő kor vetetői most ébrednek.”
Ez a mondatod segített hozzá, hogy elfogadjam amennyire tudom most már így utólag annak az időszaknak a furcsaságait ahol nem volt szabad akaratom .
Szóval ez sors -életút hát igyekszem figyelni a karmám üzeneteire.
Az írásod nagyon tetszik jól összefoglal elgondolkodtat bár már korábban olvastam róla, de a frissítés sosem árt.
Én magamban hozzá kapcsolom hogy mindnyájunknak vannak vezetői segítői akik igyekeznek a helyes úton tartani minket.
Szia
Csillagfény
A Mester igy szólt a legkedvesebb tanitványához:
„- Megteszel-e
A Mester igy szólt a legkedvesebb tanitványához:
„- Megteszel-e mindent, amit csak kérek tőled? Mindent, legyen az bármi?
– Igen Mester.
– Még akkor is, ha a számodra legborzalmasabb dolgokat is kérem tőled?
-Igen, Mester, mindent.
– Akkor most azt parancsolom neked: légy boldog!”
jó és rossz
Jó tett… rossz tett… ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? Mostanában ezen töprengek sokat. Jó lenne ezzel kapcsolatban olvasni néhány gondolatot.
Te és a világ
„Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban. Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.”
Wass Albert: Te és a világ (részlet)
jó és rossz
Jó tett… rossz tett… ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? Mostanában ezen töprengek sokat. Jó lenne ezzel kapcsolatban olvasni néhány gondolatot.
Te és a világ
„Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban. Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.”
Wass Albert: Te és a világ (részlet)