Ha kérdésed van önismeretről, a személyiség működéséről vagy önismereti problémamegoldásról, akkor azt itt tedd fel, és remélhetőleg kielégítő választ kapsz majd rá!
Ha kérdésed van önismeretről, a személyiség működéséről vagy önismereti problémamegoldásról, akkor azt itt tedd fel, és remélhetőleg kielégítő választ kapsz majd rá!
Melyik tanfolyamra lenne szükségem?
Nagyon ritkán rám tör egy érzés és amikor megvan ez az érzés akkor sikerül minden, mindent elsöprő erő mintha valaki megfogna és vinne hogy csináljam és ilyenkor minden sikerül.
Szerinted ezt a képességet lehet e fejleszteni mert csak ritkán jön sajnos, és melyik tanfolyamra lenne szükségem?
A tudatos áradás képessége: Kevesebb ego, több Önvaló!
Szervusz Imre!
Úgy gondolom, hogy ez az a képesség, amikor eggyé tudsz válni a világ akaratával, együtt rezegsz vele, mert nem mást akarsz, hanem pontosan azt, ami el van rendelve. Persze Te ezt úgy is megélheted, mintha a világ követné a Te akaratodat, de ez már csak nézőpont kérdése.
Ebben az állapotban olyan belső egység, harmónia élményed lehet, hogy már ez hatalmas erőket szabadíthat fel és mivel nem ellenkezel a valódi út ellen, ezért folyamatosan zöld utat kapsz, bármerre is jársz!
Én tudatos áradásnak hívom ezt az állapotot és képességet, ha valaki már önszántából is bele tud kerülni. Ez a képesség nem csak kifejleszthető, de a spirituális fejlődésünk egyik elengedhetetlen állomása, hiszen a lelki önmegvalósulásunk útján tudatosan kell feladnunk az egoból való irányítást.
Habár megszoktuk, hogy az egonkból irányítjuk az életünket és a lelki fejlődésünket is, és ez néha még jól is működhet, mégis át kell adni az irányítást először a belső bölcsességünknek, majd végül a Lelkünknek!
A belső bölcsességünk az intuíció által vezetve egészen szinkronba kerülhet a világgal, de a kontroll mentes, felszabadult egységre a Lelkünk képes csak. Ez az önátadás bekövetkezhet spontán, vagy valamilyen sokk hatására és elérhető tudatosan is az erre kifejlesztett gyakorlatok segítségével.
A gyakorlással alapvetően két részre érdemes koncentrálni:
Ha ezt a két utat egyszerre járjuk, gyakoroljuk, akkor ezzel kifejleszthetjük a belső úton járás képességét, ahonnan már könnyebben eljutunk a tudatos áradásba!
Az ego terveinek és céljainak a felszámolására ezeket a Sirály tanfolyami csomagokat ajánlom:
A belső út és tudatos áradás elérésére pedig ezekben találod meg a megfelelő gyakorlatokat és a hozzájuk kapcsolódó előadásokat:
Én szinte az utam elejétől fogva rendszeresen gyakorlom ezeket a meditációkat, az elengedés és feladás gyakorlatokat, hiszen tapasztalatból tudom, hogy:
"Kevesebb ego, több Önvaló!"
a félelmek oldásáról kérdezlek
A vágyak és félelemek cd-n elmesélted az élményedet a karambolról és a félelelem oldásáról. Ha pozitív dolgot szeretne az ember teremteni, és elképzeli képben, látja, akkor valamilyen formában megvalósul, ez nekem is egyre jobban működik. Ha eladni akarok, látom a vevőt aki boldog és elégedett, tényleg azt kapja meg, amire vágyik. A félelem oldásánál az a rész, hogy lássam, amint bekövetkezik, lássam magam abban a szituációban amitől iszonyúan félek, hát maga a félelem visszatart, pláne úgy, hogy tudom, maga a vizualizáció milyen hatékony eszköz a tényleges megvalósításban. Azt tapasztalom, hogy amit látok, az bekövetkezik. Mit kell csinálni konkrétan ahhoz, mit kell elfogadni, hogy megélje az ember a félelmet ( mint egy másik életút részét, mint tapasztalatot ) de az ne következzen be? Az a baj, hogy nem élem meg teljes egészében, a szívbe nics beengedve és feldolgozva? Ha megtalálom benne a tanítást, amit megváltoztat bennem, akkor nincs miért megvalósulnia mert a változás végbemegy? Tudom, hogy minden mostani szituáció valamilyen újrajátszása egy gyermekkori elfojtott félelemnek, jobb lenne először azokat oldani?
a félelmek oldásáról kérdezlek
A vágyak és félelemek cd-n elmesélted az élményedet a karambolról és a félelelem oldásáról. Ha pozitív dolgot szeretne az ember teremteni, és elképzeli képben, látja, akkor valamilyen formában megvalósul, ez nekem is egyre jobban működik. Ha eladni akarok, látom a vevőt aki boldog és elégedett, tényleg azt kapja meg, amire vágyik. A félelem oldásánál az a rész, hogy lássam, amint bekövetkezik, lássam magam abban a szituációban amitől iszonyúan félek, hát maga a félelem visszatart, pláne úgy, hogy tudom, maga a vizualizáció milyen hatékony eszköz a tényleges megvalósításban. Azt tapasztalom, hogy amit látok, az bekövetkezik. Mit kell csinálni konkrétan ahhoz, mit kell elfogadni, hogy megélje az ember a félelmet ( mint egy másik életút részét, mint tapasztalatot ) de az ne következzen be? Az a baj, hogy nem élem meg teljes egészében, a szívbe nics beengedve és feldolgozva? Ha megtalálom benne a tanítást, amit megváltoztat bennem, akkor nincs miért megvalósulnia mert a változás végbemegy? Tudom, hogy minden mostani szituáció valamilyen újrajátszása egy gyermekkori elfojtott félelemnek, jobb lenne először azokat oldani?
egótlanítás véletlen
Egy évvel ezelőtti blogbejegyzésemben merült fel ez a kérdés nálam és most látom hogy ajánlasz egyszerre két olyan csomagot, ami pont a két jövőbeni tervem most a napokban, hogy ezt a kettőt egyben megrendelem majd ha úgy állok.
„A belső út és tudatos áradás elérésére pedig ezekben találod meg a megfelelő gyakorlatokat és a hozzájuk kapcsolódó előadásokat:
* Életvezetés I.
* Megvilágosodás”
egótlanítás véletlen
Egy évvel ezelőtti blogbejegyzésemben merült fel ez a kérdés nálam és most látom hogy ajánlasz egyszerre két olyan csomagot, ami pont a két jövőbeni tervem most a napokban, hogy ezt a kettőt egyben megrendelem majd ha úgy állok.
„A belső út és tudatos áradás elérésére pedig ezekben találod meg a megfelelő gyakorlatokat és a hozzájuk kapcsolódó előadásokat:
* Életvezetés I.
* Megvilágosodás”
Lelkesen keresni, próbálkozni kell, de azzal a szívbéli…
"Keresem, kutatom: soha el nem érem,
lemondok róla, s az ölembe hull. "
tartalmi idézet a Taóból.
Lelkesen keresni próbálkozni kell, ez a görcsös akarás veszélyét fogalmazza meg, és nem a tétlen csodavárásra buzdít.
Lelkesen keresni, próbálkozni kell, de azzal a szívbéli elfogadással és megnyugvással, hogy ezen dolgok megélése minden szándékom ellenére még nem ennek az életemnek a része, tehát lehet, hogy a vele való foglalkozás látszólag elfecsérelt idő.
Viszont ha veled van az érzés, akkor lángolj, ragyogj, élvezd ki, és amikor vége, örömmel engedd el.
felacso
Elakadtam, segítsetek!
4 éve foglalkozom önismerettel. Először különféle tanfolyamokkal (asztrológia), terápiákkal(Hellinger)később magamtól meditációkkal próbáltam feldolgozni a múltamat és közben rájönni arra, hogy ki is vagyok „én” tulajdonképpen? Úgy érzem szépen haladtam. Kicsit „más” lettem amit a külvilág is észrevesz és különféleképpen minősít.
Na, és itt akadtam el sajnos. Amíg egy külső személyről van szó, munkatárs, szomszéd, ismerős, még talán az a pár barát is aki megmaradt addig nem érint meg, ha úgymond hülyének néz. Viszont abban a pillanatban ahogy párkapcsolatba kerülök valakivel, elkerülhetetlen, hogy beszélgessünk arról, hogy hogyan is látom én a dolgokat. És sajnos még nem találkoztam olyannal aki hasonlóan gondolkodik.
A probléma nem is ez, mert ez nem tartozik rám, viszont ami kimondottan bosszant:) az az, hogy úgy veszem észre az emberek akarattal fogják be a fülüket és a szemüket. Nem AKARNAK látni és nem máshogy látnak. Közelebb kellene éreznem az embereket magamhoz, de én inkább a különbséget látom.
Tudom, hogy csak az ego-m hasonlítgat, mégsem tudok ellene tenni. Nem értem, hogy ha valaki boldogtalan és látja, hogy én egyedül élek mégsem vagyok magányos, nem keresek sokat, mégsem sírok folyamatosan, hogy mindegy, hogy jó munkát kapok-e vagy rosszat, nem érint meg és mégis én vagyok az úgymond bolond, aki kilóg, aki nem jól csinál valamit. Nem szoktam beszélni magamról, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy nem értenek meg. Viszont mint írtam, ha közel kerül hozzám valaki akkor ez elkerülhetetlen.
A kérdésem az, hogy miért zavar az, hogy az emberek szenvedni akarnak, hogy nem akarnak változtatni az életükön, hogy valami elképesztően vakok. Miért nem tudom elfogadni őket olyannak amilyenek. Nem azt szeretném, ha úgy gondolkoznának ahogy én! De nem értem, hogy miért nem keresnek, miért ülnek a langyos vízben csak hogy, ne kelljen szembe nézni saját magukkal és így csak szenvednek.
Hogy láthatom meg magam bennük? Hogyan lássak túl azon az egon ami vastagon körülveszi őket? És hogyan hagyhatnám el az én szörnyű ego-mat ami ezt a távolságot tartja közöttünk?
Hibáid
Talán kezdd el megkeresni a hibáidat, fogadd el őket, vizsgáld meg, milyen jó dolgok származnak a hibáidból – máris másként fogsz önmagadra nézni, másként fogsz másokra nézni, és így már a „mások” is másként fognak rád nézni.
Sok sikert!
Eta
A hiba, mint erény: az egység csillanása.
A hiba, mint erény: az egység csillanása.
felacso
Hogyan hagyhatnám el az ego-mat?
"Hogy láthatom meg magam bennük?"
Nagyon szép kérdés! Van erre a problémára egy egyedi módszerem, amit most megosztanék Veled.
A másik kérdésed, amire válaszolnék:
"És hogyan hagyhatnám el az én szörnyű ego-mat ami ezt a távolságot tartja közöttünk?"
A tapasztalatom szerint nem érdemes haragudni az egonkra, vagy küzdeni ellene, mert ezek a negatív indulatok szintén az egot hízlalják!
Az egod részben Te vagy, hiszen a saját téves énképeidből, tisztázatlan tudattartalmaidból, feldolgozatlan emlékeidből építkezik. Ezeket a belső tartalmakat kell letisztázni, rendet rakni közöttük, így tudod fogyókúrára fogni az egodat.
A teljes megszabaduláshoz a fogyókúrával párhuzamosan fel kell ismerned, hogy ki is vagy valójában?! Erre a spirituális Én-kereső gyakorlatok a legalkalmasabbak.
Amikor már nem ragaszkodsz az egos énképedhez és tudod, hogy ki vagy ott legbelül, akkor egyre többször azonosulsz majd a valódi éneddel, mígnem egyszer úgy is maradsz!
Ezt a folyamatot egyes híres megvilágosodottak látszólag hirtelen érték el, mindenféle átmenet nélkül, valójában azonban Náluk is meg volt ez a folyamat, csak az előző életeikben játszották végig.
Nekünk tökéletesen megfelel a lépésről-lépésre módszer, az őszinteség, önismeret, énkép feloldás pontosan ezt a célt szolgálja!
Oké, hallgatok a bátorító felszólításra, és kérdezek:
Miért
Oké, hallgatok a bátorító felszólításra, és kérdezek:
Miért van az, hogy szinte igazán szívem mélyéről nem érdekel semmi? Úgy értem, hogy nem találom a helyem, nem találok célokat, ami eszembe jut, azt nem érzem az enyimének így nem is mozdulok rá, nincs semmi, amiért úgymond hajlandó lennék tenni, igazán tenni valamit. Olyan üres vagyok. Néha ez már rettenetesen idegesít, és úgy üvölt belül a kérdés, hogy MIT CSINÁLJAK??!!!! Mivel foglalkozzam? Mi a fenével töltsem itt az időt? Mi a dolgom? Miért jöttem én ide? Mit kéne tennem, hogy jól érezzem magam és megszűnjön ez a Mi a fenét csináljak érzés?
Nem jutok egyről a kettőre… Van valami ötleted? /remélem van!! :)/ Mármint nem arra, hogy miért jöttem ide, hanem hogy hogyan keveredjek ki ebből a céltalan tehetetlen helyzetből. Mi vihet közelebb ahhoz, hogy mit szeretnék? Talán hülyén hangzik, de nem tudom megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mit szeretnék, mit akarok. Egy életérzés van bennem, mint egy kép, ahogy szeretnék érezni, de fogalmam sincs, hogy idézzem elő, hogy tényleg abban az életérzésben éljek.
Köszönöm előre is, bármi gondolatod van ezzel kapcsolatban.
Vagy bárki másnak 🙂
Az üresség befogadása
Véleményem szerint két oka lehet egy ilyen lelki állapotnak:
1. Vannak Benned érzések, vágyak, megvalósítandó tervek, de valamikor annyira el lettek fojtva, hogy most a felszínről már nem is érzékeled ezek jelenlétét, ezért nincs mit követned!
Ebben az esetben nagyon mély tudatállapot elérésével elő tudod ezeket halászni és amikor a felszínre érkeznek, felismered majd, hogy ezek a Tieid!
Esetleg lehet ehhez külső segítséget használni, gondolok itt a "Belső utazás" módszerre – amelyiknél egy vezető adja az instrukciókat – , vagy esetleg a hipnózisra.
Én alapvetően nem támogatom az ilyen külső irányítással működő technikákat, mert ugye jobb megtanulni halászni, mint csak nézni, ahogy halat fognak nekünk, de ha kezdő vagy az úton és nincs tapasztalatod a meditációban, akkor ez még mindig jobb, mint ha nem tennél semmit sem a megoldásért!
2. A helyeden vagy, mert pontosan az ürességet kellene befogadnod, azzal eggyé válnod, de Te ellenállsz ennek! / én erre tippelnék! /
Mindenki élete halad egy nyomvonalon, bizonyos tanítások és tapasztalni valók várnak rá. Néha azt hisszük, hogy eltévedtünk, mert nem az történik, amit szeretnénk, amit elképzeltünk, pedig ilyenkor is az utunkon vagyunk!
Ha tisztán látnánk az utunkat, akkor mindig tudnánk, hogy a helyünkön vagyunk.
Neked most azt az ürességet, célnélküliséget kell megismerned, elsajátítanod és befogadnod, ami elől egyelőre menekülsz! Bizonyára számos felismerés, belső tapasztalás vár Rád ezen az úton és hasznos lesz számodra, ha tudatosítod az ürességet.
Olvass bele néhány buddhista szentiratba és világossá válik, hogy a lelki keresők egyik részcélja annak az ürességnek az elérése, amiben most Te vagy!
A megvilágosodás után sóvárgók mit nem adnának érte, ha végre kiürülne az elméjük, nem ráncigálnák Őket a vágyaik, nem éreznének kényszert, hogy megvalósítsák a beléjük ültetett célokat! ( Ez még nem jelenti azt, hogy magas szinten jársz a spiritualitásban, mindenesetre eljött érted ez a tanítás! )
Ne foglalkozz azzal a hagyományos világi tanítással, hogy: Kell hogy legyen célod! …meg hogy: Vágy nélkül üres az életed!
Egy bizonyos szinten szükség van ezekre a működésekre, mert ezek hajtanak az úton, nem hagyják, hogy eltespedjünk. Viszont az ego annyira bele tud ezekbe gabalyodni, hogy aztán azt hiszi, hogy a vágyai, céljai kielégítésével elérheti a teljességet!
Nagyot téved!
Neked most ez a tanítás, pontosan
Azt kell megélned, amiben benne vagy!
– ennyire egyszerű a képlet.
Ez egyébként igaz lenne akkor is, ha más helyzetben, életérzésben lennél! Aki elnyomott, annak azt kell befogadnia, aki uralkodik, annak azt kell tudatosítania, stb.
De mi is a tudatosítás?
hogyan tudod ezt az ürességet jobban megélni, befogadni, mint ahogy eddig csak elszenvedted?
A tudatosítás azt jelenti, hogy nem csak úgy hagyod, hogy történjen, hanem odafigyelsz rá, befogadod az érzéseket, gondolatokat és keresed bennük a felismerni, megismerni valót.
Lehet, hogy semmi újat nem fogsz benne találni, mégis ez az éber, nyitott, befogadó állapot elég lesz ahhoz, hogy a helyére kerüljön Benned az üresség!
A profi tudatosítás módszerét és gyakorlatait a Sirály csomagokban megtalálod:
Jó pár tanítványom jutott el korábban ugyan ebbe a szakaszba, amikor is az ürességet kellett befogadniuk.
Ők mind megtalálták Önmagukat az ürességben!
Köszönöm Huszti Sanyi!
Köszönöm Huszti Sanyi! Nyugtatólag hatottak rám soraid. Behozott középre, egyensúlyba. Most nincs kilengés. Nyugalom van és béke.
Befogadni az ürességet. Igen, ez jó.
Ellenálltam neki. Mintha ennek nem így kéne lennie 🙂
Oké, nem csak úgy hagyom, hogy történjen, hanem odafigyelek rá, befogadom az érzéseket, gondolatokat és keresem bennük a felismerni, megismerni valót.
Ez az éber, nyitott, befogadó állapot elég ahhoz, hogy a helyére kerüljön bennem az üresség.
Örömmel tölt el, hogy az a jó pár tanítványod, Ők mind megtalálták Önmagukat az ürességben.
Ez velem is megtörténhet 🙂
Köszönöm még egyszer.
Már vannak saját céljaim.
Életem 45 évét így éltem, célok nélkül. Mások vágyait, céljait, valósítottam meg, mert sajátom igazán nem volt.
Csak úgy egyszerűen, voltam, sodródtam, megfeleltem másoknak, legalábbis törekedtem rá.
Nem is értettem mit keresek itt, szenvedtem, elvágyódtam.
Egyszer csak feltört, hogy így nem tovább! De még messze voltak komoly célok, először önmagamhoz kellett eljutnom, önmagam kellett megtalálnom. Ez elég sokáig tartott, több év is eltelt mire azt hittem már elég tudatos vagyok, azután arra is ráébredtem, hogy tévedtem, tudatosságom nem volt stabil.
Már vannak saját céljaim. Céljaim megvalósítása közben sokat tanulok, megélem a szélsőségeket, majd rátalálok az arany középre is.
Letöltéseket ajánlok: tudatosság letöltését, életút letöltését, földi lét tudatosítását.
Sosem késő célokat kitűzni, majd megvalósítani!
Én is a Huszti Sanyitól tanultam : )
Feltétlen mindig csinálni kell valamit…
Föltétlen mindig csinálni kell valamit, akár lelki – szellemi csekvést is?
Ha mindenáron ki akarod tölteni az ürességet, akkor válassz az üvöltő kérdés helyett valami kellemesebbet, amit akár önsugalmazásként mondogathatsz, mormolhatsz stb., dúdolhatsz magadban.
Én pl. a számomra vágyott élethelyzetekbe nem tudom elképzelni, hogy ott vagyok, főleg képszerűen nem. Ezért akár irigyelhetnélek is, hogy neked ez már megy. De légy biztos benne, hogy az elképzelt életérzés egyszer majd elönt, és benne találod magad, érzékelve annak minden lehetőségét, és most még elképzelhetetlen bánatát (korlátait). Ne siettesd (csak kérd) , mert a gyorsított, kierőszakolt teremtéssel a bájos csecsemő akár vámpírrá is nőhet. Gondolom én. felacso
Köszönöm felacso!
Köszönöm felacso!
Szolgálj!
Menj el kórházi önkéntesnek; haldoklók mellé a hospice-hoz; etesd a hajléktalanokat; ments elhagyott állatokat; vásárolj be a nyomorék öregeknek; stb.
(és nem kell élvezned, csak tenned!)
„Z”
Szolgálj!
Menj el kórházi önkéntesnek; haldoklók mellé a hospice-hoz; etesd a hajléktalanokat; ments elhagyott állatokat; vásárolj be a nyomorék öregeknek; stb.
(és nem kell élvezned, csak tenned!)
„Z”
önbizalom, cél
Helló Mindenki!
Olvastam egy pár hozzászólást, ami igencsak kötődik hozzám. Régebben(2 hónapja) még nem láttam semmi kiutat az életemből, úgy éreztem, hogy senkinek sincs szüksége rám, legfőképpen magamnak nincs. Most, hogy van munkám, alakul a dolog, csak nem tudom, merre induljak. Szeretném tudni, valójában mit szeretnék csinálni, mire vagyok képes. Folyamatosan fejlesztem a logikai érzékemet, több-kevesebb sikerrel, ezen a téren már haladok, csak éppen a belső világom tiszta homály. Néhány álom és később megvalósult álom segített, hogy jobb döntést hozzak. Érdekelne valami: mennyi idő kell a tudatos álom eléréséhez? És persze azt sem ártana tudnom, hogy mi a nyavalyától félek az emberi kapcsolatoktól.
Melyik programot ajánljátok?
Ha teljesen kezdő vagy az önismereti úton, akkor azt javaslom…
1. A tudatos álom elérése nem az időtől függ, hanem a megfelelő gyakorlástól! Speciális gyakorlatokkal és elszánt gyakorlással elő tudod idézni.
Írtam is egy cikket róla, jó hogy felhoztad a témát! A tudatos álmodás módszere.
2. Ha teljesen kezdő vagy az önismereti úton, akkor azt javaslom, hogy olvass bele néhány alapműbe (mint például az "Út a teljességhez"), vagy hallgass meg ingyenes előadásokat az önismereti út alapjairól!
Az önmegismerés nem más, mint az önmagunknak feltett kérdések megválaszolása. Éber tudatállapotban leginkább az egonk válaszol, a saját monológunkat hallhatjuk, ezért javasolt elmélyülés, meditáció közben feltenni a kérdéseket!
A belső kommunikáció gyakorlatait A lelki fejlődés útja Sirály csomagban megtalálod és egy kis gyakorlással tökéletesen ki tudod fejleszteni.
3. A Programok -nál számos önismereti tanfolyamot, workshopot találsz, kezdésnek az Angyalszív Egészségház szervezésében a Tanulj meg meditálni, ismerd meg önmagad! tanfolyamot ajánlanám.
Klein Csaba a tanítványom volt, önismeretben és meditációban biztos alapokat tud nyújtani!
Meddig lehet eljutni az önismeret terén?
Szia Sanyi!
Az lenne a kérdésem, hogy meddig lehet eljutni az önismeret terén? Megtudhatja azt az ember valaha is, hogy hol vannak a határai, illetve meddig tágítható? Ami ugye kihat, az életünk minden területére. / párkapcsolat, stb./
A megismerés gyorsasága és eredményessége elsősorban a hozzáállá
Saját tapasztalatomból biztosan állíthatom, hogy belátható időn belül meg tudjuk ismerni magunkat, akár teljesen is! Nem igaz az a mondás, hogy "Az önmegismerés egy véget nem érő utazás!" – csak akinek nagyon sokáig tart, mert olyan lassan halad vele, annak tűnik végtelennek.
A megismerés gyorsasága és eredményessége
Az első feltétel úgy tűnhet hogy adott, a változásra senkit sem lehet rákényszeríteni. Kívülről nem is, de aki felismeri, hogy a saját belső félelmei és gátlásai akadályozzák meg a jótékony változásban, az a szabad akaratát itt maximálisan használhatja, és képes lesz feldolgozni, eltávolítani ezeket a tudatlan akadályokat!
Vagyis, a megfelelő módszer alkalmazásával minden elérhető!
A Sirály önismereti tanfolyam anyagában megtalálható mindaz, amit az önmagunk felszabadításához, szellemi felemelkedéséhez tudnunk kell! Aki legalább az első 6 csomagig elsajátította és alkalmazza az önismereti, önfejlesztő technikákat, az azt tapasztalja, hogy kinyílt a világlátása, tudatosabbá vált, megtalálja a helyes utat, felelősségteljes döntéseket tud hozni.
Az elmúlt 15 évben nem tapasztaltam még olyan lelki vagy élet-beli problémát, amit ne tudtam volna megoldani ezen módszerek segítségével. Ezért merem ajánlani bátran Neked, hogyindulj el az önismereti út ezen tudatos ösvényén!
Honnan tudom, melyik csomaggal kezdjem?
Szia Sanyi!
Csak pár hónapja vagyok veletek, de máris rengeteget segítettetek. Mohón olvasom a hozzászólásokat, néha hanganyagot is hallgatok. Pár hozzászólást mintha csak nekem írtak volna..
Néhány éve már érdeklődöm az ezotéria iránt, de idén tavasz óta mintha nagyon felgyorsult volna a folyamat. Úgy érzem magam, mint az alsó tagozatból a főiskolába került diák.
Párszor én is írogattam.
Most tanulom magamat, kérlek segíts abban, hol kezdjem, konkrét esetleírást a spirituális szerelem témájában találsz – Merjem szeretni?
Ha kicsit leeresztek, elfogy a kitartásom, ami mindenhez a legszükségesebb elem, és visszacsúszok egy lépcsőfokot. Még szerencse, hogy nem kell a kályhától indulnom újra.
Köszi a segítséget!
Tudatos döntés előzze meg a teljes érzelmi bevonódásodat!
Szervusz! Elolvastam a történetedet, tényleg felkavaró kavalkád, ami benned lejátszódott ezidáig!
A feldolgozáshoz a kötődések elengedése anyagot ajánlanám, amely a Párkapcsolat Sirály csomag része, de addig is érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy vajon mely érzéseket, minőségeket találtál meg a muszlim férfiban, amit itthon a férjedben vagy más férfiban nem?!
Ha úgy vizsgálod a vonzódásodat és szerelmedet, hogy az amiatt jelent meg, mert hiányoztak belőled dolgok, amelyeket másban megtaláltál, akkor gyakorlatilag bárkibe szerelmes lehettél volna, akiben megtalálod ezeket a minőségeket!
Így viszont nem is konkrétan belé voltál/vagy szerelmes, hanem a tulajdonságaiba, és azok megnyilvánulásába, a viselkedésébe.
Először is írd össze, hogy melyek ezek az érzések, tulajdonságok, viselkedések és megnyilvánulások!
Utána írd mellé, hogy kitől tapasztaltad ezeket korábban, vagy kitől szeretted volna megkapni, de nem kaptad meg.
Ez már egy jó kiindulási alap lesz a kötődésed feloldásához!
Ha tudatosul benned a kötődésed oka, és emiatt el tudod azt engedni, akkor mutatkozik meg igazán, hogy dolgod van-e ezzel a muszlim férfival, vagy sincs?!
Ugyanis ha a kötődés feloldása után is még Vele vagy lélekben és Vele akarsz élni, akkor ez a kapcsolat több köztetek, mint a hiányok betöltésén alapuló, szerelemnek megélt érdek kapcsolat.
Bocsánat, hogy ilyen nyersen és tényszerűen fogalmazok az érzelmi életedről, de ahhoz hogy tisztán láss az érzelmi áradásod és kétségeid közepette, szükség van rá, hogy lecsupaszítsd a saját vágyaidat, érzelmeidet, lelki életedet.
Meglátod, hogy a kötődések elengedése és az egész párkapcsolati tanfolyam csomag mennyire felnyitja majd a szemedet, és segít tudatosan kezelni a párkapcsolati érzéseidet!
Viszont ez nem egy hűvös, hideg tudatosság lesz, hanem egy olyan tudás, ami megelőz majd minden ösztönös érzelmi bevonódást, és így nem utólag fogsz a kételyeiddel harcolni, hanem a bevonódás előtt, tudatosan megvizsgálod a folyamatot és döntesz!
Ha a döntésed az lesz, hogy belelépsz egy érzelem folyamba, akkor ez a bevonódás 100%-os is lehet, hiszen előtte megvizsgáltad a lehetőségeidet és a kockázatokat és egy felelősségteljes döntéssel léptél bele. Ennek a biztonsága adja meg az esélyt arra, hogy amire igent mondasz, azt mélyebben meg tudod majd élni, mint ha csak úgy ösztönösen sodródtál volna bele.
Remélem érthetően fogalmaztam, a lényeg meg úgyis átmegy az előadások hallgatása közben, és a meditációk eredménye képpen!
immun
Szia Sanyi!
Kicsi korom óta elég gyenge az immunrendszerem, mostanában elkezdtem magamban keresgélni hogy milyen lelki tulajdonságommal van a baj, mit kell fejleszteni ahhoz, hogy a megerősödjön -mert addig hiába szedek bármilyen vitamint. Nemrég rájöttem, hogy az önértékeléssel lehet kapcsolatban, ez az amit az egyetemen előszeretettel taposnak -művészeti suli, érzékeny művészlelkekkel.
Szerinted jó helyen kapizsgálok? Mert végülis mind a kettő arra való hogy a támadások lepattanjanak rólunk, ahogy mondtad is egyik előadásban, hogy csak a saját felelősségünk hogy min bántódunk meg… Erősödhet-e az immunr. ha erősítem az öntudatomat, én-tudatomat, feltérképezem magam (önismeret)?
A gyenge immunrendszer a gyenge lelki védekező képességre utal
Sajnálom, hogy csak most találkoztam a kérdéseddel, decemberben valahogy elkerülte a figyelmemet!
A gyenge immunrendszer valóban a gyenge lelki védekező képességre utalhat, arra, hogy ha támadás, kritika, letolás ér, akkor nem tudsz ezekkel a behatásokkal mit kezdeni.
Ahhoz képzetlen vagy, hogy lepattanjon Rólad és gyenge, hogy kibírd.
Ebből rögtön arra következtethetnénk, hogy akkor erősíteni kell a kritika tűrő képességet, leszarom tablettát kell szedni, vagy jól visszavágni a másiknak.
De én inkább azt javaslom, hogy tekints úgy a problémára, mint ami valamire rá akar vezetni, a tünet nem ellened, hanem érted van, vagyis inkább hagyd meg ezt a fajta gyengeséget, mert valószínűleg magadtól nem látnád be a hibáidat és igenis szükséged van a másoktól származó visszajelzésre!
Amikor gyenge vagy, akkor nem fog rólad lepattanni a kritika fájó éle, így biztosan komolyan veszed azt, és ha élsz a lehetőséggel, akkor igen sokat érhetsz önértékelésben!
Mert ugye a negatív kritika többnyire arról szól, hogy valamiben nem vagy elég jó, nem felelsz meg, vagy semmit sem érsz! Ezeket a külső értékeléseket tudatosan be kellene fogadnod, mert valószínűleg van bennük igazság, Önmagadat egy kicsikét többre értékeled, mint amennyi valójában vagy.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagyképű, felfuvalkodott lennél, lehet hogy csak pár százaléknyival értékeled többre magadat, de ez már elég a környezetnek, hogy Rád startoljon!
Mindenesetre ez a régi betegség arra is utal, hogy a személyiséged alapjainál is megtalálható ez az önértékelés beli probléma.
Megkockáztatnám még azt a feltételezést is, hogy Te gyerekkorodban a bántástól, elnyomástól a nagyképűségbe, a felsőbbrendűségbe menekültél, inkább többnek és kívülállónak tartottad magadat a többiektől, mint hogy tovább rugdossanak. De ha nem így van, akkor elnézésedet kérem, nem akarlak megbántani!
Egyébként meg van Neked az Önértékelés Sirály csomag? A napokban arra gondoltam, hogy a tavalyi legaktívabb hozzászólóknak adok ajándékba egy általuk választott Sirály csomagot! Ha gondolod, akkor akár lehetne ez is az ajándék!
jelen
Szia Sanyi!
Azonnal szerettem volna válaszolni, mégse tettem -tanácsra- és most már tényleg máshogy látom, hogy ült ez az egész téma, és érlelődött. Nem vagyok és nem is voltam nagyképű, csak lusta. Gyerekkoromban senki sem bántott, fizikailag, valószínűleg utáltak, mert mindig különc voltam, tudtam rajzolni, zenéltem, és erőfeszítés nélkül voltam a legjobb tanuló (általánosban). Beszéltem erről a szüleimmel, szerintük viszont gyerekként mindent rettenetesen a szívemre vettem, szóval lelkileg ezekszerint bántottak, mégsem erre emlékszem. Gimiben én voltam az elvont rocker csaj. (Persze már nem voltam a legjobb tanuló, nem is érdekelt, csak a rajz meg a zene.) Tehát sose kellett küzdenem a sikerért, ment magától. Ha meg nem, otthagytam a fenébe az egészet (ezért nem tanultam meg rendesen egy hangszeren se). Jött az egyetem, rengeteg tehetséges emberrel, és már nem voltam a legjobb. Simán lehettem volna -lehetnék- az élvonalban, mint előtte a szakkörökön, mert tudom hogy mire vagyok képes, mire VOLTAM 15-17 évesen és abban az évben amikor felvettek. Tudtam rajzolni. Viszont azóta hogy bent vagyok, nem megy. Van bennem egy görcs, valami gátló dolog, és ez oda vezet, hogy ellustálkodom. A túlértékelés itt jelenik meg, hogy tudom hogy többre vagyok képes, illetve voltam a múltban, de a mostban ez nincs. Most nem tudok. És hajtogatom, hogy de igen, képes vagyok rá, mégsincs látszata, míg végül elhangzott a mondat a tanárom szájából, hogy csináljam azt ami megy. Ez ellen lázadok most, és hajtom magam, próbálom leküzdeni ezt a lustaságot -hát nem egyszerű, mert jól begyakoroltam:) hátha attól helyére billen a mérleg, és sikerül felhozni magamból ami lappang. Nemértem hogy hogy fejlődhettem vissza, mert mikor nem volt ez az egész egy kényszer -mikor az újszülött tesómat rajzoltam, vagy az aktuális szerelmemet, kedvenc zenekart, stb. – akkor ment, mint a karikacsapás. Nem volt bennem az hogy meg kell mutatni hogy tudom, nem volt bennem hogy úristen jót/szépet kell rajzolni, egyszerűen csak csináltam. Ez az egész viszont hozott magával egy tudatot, hogy „béna” vagyok. Ezen dolgozom, hogy ezt levakarjam magamról mire puff: túlértékeled magad. Holott az alulértékelésen akarom túltenni magam, hiszen ők csak a jelen teljesítményt látják, érthető hogy mit reagálnak, én viszont tudom magamról hogy mi van bennem, kérdés, hogy hogy lehet „előhívni”.
Meglátjuk mi lesz, ha már végigcsináltam az önértékelés csomagot!:)
Félek az új dolgoktól, nem merem önmagamat vállalni.
Kedves Sanyi!
Amióta foglalkozom önismereti dolgokkal, nem jutok előbbre önmagamat illetően, állandóan elbizonytalanodom.
Félek az új dolgoktól, nem merem önmagamat vállalni, / homokba dugom a fejem / mindig a másik féltől várom, hogy megmondja, mit kell csinálnom, vagy a visszajelzés jelenti számomra a jót, vagy a rosszat.
Egy helyben topogok, várom, hogy eltudjak indulni, egy bizonyosságot, amibe bele tudok kapaszkodni.
Mit tudnál ajánlani? Tudom, hogy nagy munka vár rám.
Köszönöm, sok szeretettel: M.
Te most nagyon akarod a változást, de félsz a következményeitől.
Ez a kezdeti félelem sokunkban meg volt az utunk elején. Azt javaslom, ne erőltesd, ne várj magadtól egetrengető változást, hanem csak szívd magadba az új gondolatokat, azok majd beérlelnek Téged!
Amikor már az új világnézeted elég súllyal él benned, akkor megtörténik magától is a változás és nem lesz benne erőszak, szenvedés, csak úgy lágyan befolyik az életedbe.
Te most nagyon akarod a változást, de félsz is a következményeitől, ezért ez a két erő harcol Benned. Ne harcolj magadban, magaddal, csináld lágyan!
Azt javaslom, hogy hallgasd végig az Önismeret alapjairól szóló ingyenes előadásaimat, majd ha azt megemésztetted, akkor az Őszinteség előadásokat. Ez utóbbi erősebb hatást fejt majd ki, ezen ne lepődjél meg!
Ha ezeken túl vagy, akkor összegezd magadban a változást, írd meg nekem és akkor majd meglátjuk, hogy melyik irányba érdemes tovább haladnod!
Ego
Szegény egót állandóan kalapáljuk, pedig ő is kell! Véleményem szerint nem eltüntetni kell, mint valami szörnyűséget, hanem szépen a helyére tenni, ahol ő is jól érzi magát. Az pedig akkor lesz, ha azt csinálhatja, amit szeret, amihez ért. Ez pedig az anyagi világ. Ez az ő szakterülete. Úgy tűnik nekem, hogy az ego olyan, mint egy neveletlen kiskutya. Ha megneveled, sokkal boldogabb és hatékonyabb lesz!
Valahol olvastam, hogy az a lényeg: a Felsőbb Én a tanár, vagy Mester, az ego a tanítvány. És nem fordítva. Szerintem a „modern”, „felvilágosult” nyugati civilizációban élő embernek azért olyan nagy az egója, mert egyszerűen el van kényeztetve és kész. Dolgoztatni kell, alázatra nevelni és mindjárt hatalmas eredményeket ér el ő is!!
Szükségünk van rá, nem szabad ennyit szidni! Szerintem az is káros…
ego nélkül
hát nem tudom, egy szebb világban/társadalomban semmi szükség nem lenne rá. most eszembe jutott, hogy nemrég hallottam egy olyat, hogy az amerikaiak azért is tudták olyan könnyen elfoglalni az indiánoktól Amerikát, mert nem voltak tisztában a tulajdon fogalmával. Nem ismerték mi az, birtokolni valamit. Ez azért elgondolkodtató nemde? Nem mindegy milyen alapokon nyugszik egy társadalom és akár ha azt vesszük egy-egy személyiség(?) is. Úgyhogy egóra vissztérve, néhányszor már sikerült „kiütnöm” a helyéről, és nagyon jól megvoltam nélküle, soha annyira nem voltam még önmagam. Hosszabb távon sem tudom elképzelni hogy bármiféle baj következne a hiányából.
az EGO mint sofőr….
A buddhista filozófiában azt halottam, megszünni, megszabadulni, az ego teher, amit le kell tenni.
Igy is van, de csak akkor amikor az egész terhet letesszük, azaz a testet is. Én ugy érzékeltem, mintha ezt az ego-t a mostani 1 – énünkhöz épitettük volna fel, és ha a lélek megy az utján, TUDATOSAN akkor ez az ego, fantasztikus sofőrként oda fuvaroz ahova menni akarunk, és valóban segit, hiszen tökéletes mint sofőr! De ha nem tudom mit akarok, hova menjek, akkor is tenni akar értem valamit, mert dolga van. Tudja hogy mások élete is az én tetteimtöl is függ. Mégsem hányódhatok az ut kellős közepén, ezért átveszi az irányitást, mi meg csak sodródunk ide oda. Tehát mindenkinek igaza van! Valamikor letesszük. Valamikor meg is szabadulunk tőle, pedig hasznos (pl ezért „félünk mert ő tényleg meghal, ha valami miatt „kiugrunk ba bőrünkből”. Néha tulzásba viszi a feladatát, de „csak” szolga, viszont nélkülözhetetlen jó szolga. Vigyázzunk rá, és adjuk meg a feladatot számára (és számunkra i).Bocs de angol gépen irok magyarul)
Ego – kisangyal vagy kisördög?
Én is vég nélkül hadakozom az egommal, az én szeszélyes, dacos „kisfőnökömmel”.
Vannak hetek, amikor minden simán megy, mindent elfogadok , és nem akarok, vágyok, félek. Aztán egy perc alatt felborul ez az egyensúly, és az egom befurakodik a gondolataimba, az életembe, álmaimba. Egyszerűen az orromnál fogva vezet. Néha úgy érzem, hogy manipulál, hogy titokban figyel és közben kitűnően szórakozik rajtam. No megint felvetted a kesztyűt, ez az!
Tudom, hogy mikor nem kéne rá hallgatnom, mert majd nem győzöm helyrehozni, de nem bírom ki, olyan ez, mint valami drog. Máskor viszont hatalmas erőt ad, ha alábecsülnek, akkor azért is megmutatjuk mi ketten!
Lassan kezdem kiismerni, és megpróbálok együttműködni vele. Használati utasítás önmagamhoz…:)
Ha jönnek az álmodozásra késztető gondolatok, tudom, hogy most kell tennem valamit magamért
És halkan megkérdezem magamtól: mit tettél ma annak érdekében, hogy elérd a kitűzött céljaidat?
Sajnos nem mindig működik, mert némely célomat is az egomnak köszönhetem.
Összességében Jó, hogy velem van, hozzám tartozik, mint az árnyékom, akár kisangyal, akár kisördög.
Ego – Felső Én
Tudtad, hogy a Felső Én az Egóból él? Persze nem uralkodik rajta, mint azt gondolhatnánk, hanem egészséges atya-fiúi kapcsolatban vannak. A Felső Én addig fejlődik, míg az Ego táplálja őt. Persze az Egót a Felső Én kelti életre titkos vágyaival, az Ego viszont segít neki megélni azokat. Másfelől tökéletesen egyetértek veled (Gyöngyház).
Az életem hajójában én vagyok a kapitány… (! ?)
Ez elsőre olyan egyszerűnek tűnik – persze: az én hajómban én vagyok a kapitány – de akkor miért is nem arra és úgy megy sokszor az a hajó, amerre szertnénk? Hogyan lehet a széljárást megismerni, kivédeni? Milyen készletet szállítok és hová? És miféle lélekvesztőt irányítok egyáltalán? Anyahajót, teherszállítót, egyszemélyes kenut vagy éppen luxus-jachtot?
Érdekesnek találtam ezt a témát, így írtam erről egy hosszabb „kalandmesét…” – magáról, az önismeretről… Lévén elég terjedelmes, nem másolom ide, de a honlapomon, az ÖNISMERETRŐL c. link alatt megtalálható ( http://www.picomedia.hu/onismeret )
Kívánok hozzá, minden önismereti témában itt jelenlévőnek kellemes időtöltést, hátha segít abban, hogy ki-ki a saját „kormányosi ” minőségét, felelősségét, lehetőségét és örömét – méginkább felismerje… SOK SIKERT! :o)
Önértékelés
Hallgatom egy pár napja az Önértékelés CD-det. Meditációk alatt újra és újra előjön egy érzés, mintha én állandóan „házon kívül” lennék és a meditációk alatt néha betérek magamba. A durva az, hogy amikor ez megtöténik olyan mintha sosem jártam volna ott.
Azért megmaradok? 🙂
Örülök, hogy újra találkozol Önmagaddal!
Örülök, hogy újra találkozol Önmagaddal!
Meglátod, minél többször történik ez meg, szépen átszoksz arra az én-érzetre és majd a mostanit fogod furcsálni, hogy hogyan bírtam ilyen sokáig ebben a szerepben?!!
Lesz majd olyan is, amikor már szinte fojtogatónak érzed a jelenlegi szerepedet és mindenáron meg akarsz tőle szabadulni! Akkor majd jó lesz hazatérni Önmagadba!
Igaz
Odáig már eljutottam egy ideje, hogy abban a szerepben amiben eddig éltem, nincs helyem. Sokat változtam, változtattak rajtam, változtattam magamon és lassan meg is békélek magammal. Mégis az az állandó érzésem, mintha egy vonat lennék, ami alól kivették a sineket.
Hazaköltözöl Önmagadhoz
Ez az érzésed azért lehet, mert bár megszabadultál az egyik szerepedtől, de lehet, hogy az mögött/alatt újabbak húzódnak meg!
Az önismeret által feltárt szerepeket is fokozatosan hagyjuk el általában, nem egyik napról a másikra. Ezért idővel a mostani igazabb énedben is megtapasztalod, hogy ez is csak egy szerep, amit el kell engedned!
Olyan ez, mint egy ezer rétegű bőr, amit időről-időre levedlünk magunkról, mígnem eljutunk a színtiszta igazságig. Az a mély állapotban tapaszalt éned, otthonod már lehet hogy ez az igazság és egyszer oda fogsz eljutni állandóra. Mondhatni, hazaköltözöl Önmagadhoz.
Ezért arra törekedj, hogy minden állapotodat, énedet hamisnak, múlandónak, és elengedendőnek tarts, így nem fogsz hozzá ragaszkodni és könnyebben elengeded majd, amikor el jön az ideje!
Ez a hozzáállás ugyan elég nagy bizonytalansággal tölti el a gyakorlót kezdetben, aztán megszokja, hogy ez az intenzív belső változás élménye, hiszen minek fogná azt, ami nem is Ő!
Ha emellett kitartasz, akkor igen rövid idő alatt (pár év csupán) annyira meg tudsz tisztulni a hamis énképektől, hogy elérkezel Önmagadhoz és az útközben felszedett tudatosságod nem engedi már, hogy újra szerepekbe bújj, eladd magad!
Ezt fogom tenni
vagy legalábbis megpróbálom.
Köszönöm!
Hédi
Részeredmény
Az eltelt idő megfigyelései azt mutatják, hogy ezt a szinitanodát a szakmámnál fogva régen művelem és egész tudatosan. Ma egy tárgyalás után amikor migrénnel a fejemben sétáltam a tiszta levegőn döbbentem erre rá. Ha magamat adtam volna kiröghögve dolgomvégezetlenül távoztam volna. Mivel szinte az egész esemény folyamán sikerült olyan pofát vágnom, hogy magamat nem föladván megoldást találtunk, nagy örömmel vetettem le a „talárt” mikor kijöttem. És békében, nagyobb anyázás nélkül mindenkinek jó lett. Mindeközben voltam ovonéni, pszichologus, alázatos, szóval az egész paletta. És a vicc az egészben, hogy én ezt szeretem csinálni. No nem az átöltözés show-t hanem, hogy nehéz helyzetekben jól tudok tárgyalni, vér nélkül eredményt szülni. Most akkor ha tovább akarok lépni változtassak szakmát? Mert hogy szeretet alapon nem fognak emberek anyagi alapokon táncoló megállapodásokat kötni, az sajnos tuti.
Ugyanakkor pár, az elmúlt években feltisztult dolog nyomán megtapasztaltam magamon azt amit egy másik irásodban olvastam, hogy hozzászoktunk hogy szenvesszük magunkat. Hiába hagyok fel szép sorjában vele, de valahogy az az érzésem, hogy valami alapvető dolgot kell átkötni ahhoz, hogy ne keressem tudattalanul is, hogy hogyan ugrjak át még mélyebb árkokat. Melyik iskolába iratkozzak be?
A világot igazából nem a pénz irányítja!
Egészen biztosan van erre is megoldás, csak még nem hiszel benne, hogy lehetséges, ezért nem veszed észre!
"Mert hogy szeretet alapon nem fognak emberek anyagi alapokon táncoló megállapodásokat kötni, az sajnos tuti." – lehet, hogy nem tuti, próbáld megtalálni a saját tapasztalataidban a hibát, a saját gondolkodásodban a kiskaput és meglásd, hogy ott lesz a fény az alagút mélyén!
Gondolj arra vezérelvként, hogy a világot igazából nem a pénz irányítja, hanem a …!
Akkor hogyan is fordulhatna elő, hogy az Önmagát kereső léleknek az anyagi világ gátat szabjon?! – Sehogy!
Csak abban jelenik meg
És ez (jelenleg) így is van jól. Valamiért a főniciaiaknak is ki kellett találni eme eszközt. A pénzzel meg az anyagiakkal sincs olyan szinten bajom, hogy tudom, hogy nem az vagyok és nem attól függök. Igaz ez utóbbi most nagyon próbára tesz, de mióta megtaláltam a bevonzás CD-det azóta úgy néz ki alkottam valamit és még sem vet ez a terület vissza. És az anyagiak, úgy érzem már nem tudnak gátat szabni a lelkem katapultálásának sem. Max szegény lélek lesz, de fejlett 🙂
De azt hogy lehet összehozni, hogy mégis létezik szerepjáték. Csak ha tudatosan használom, akkor az más mintha tudattalanul pongyolában rohanáglnék a főtéren? Mert én ettől egyáltalán nem szenvedek és lazán levetem a jelmezt ha kijövök a mángorlóból.
Vagy ez is csak egyike azoknak a szenvedéseknek amit az ember lánya „örömmel” magára húz?
Köszönöm!
Szia Sanyi, és sziasztok Kedves Többiek!
Nekem egy elég hülyének
Szia Sanyi, és sziasztok Kedves Többiek!
Nekem egy elég hülyének hangzó kérdésem van.
Honnan/Hogyan/Miből/Mi alapján tudom eldönteni, hogy a párkapcsolatom jó-e?
Ugye, milyen hülye kérdés?
Az ember azt gondolná, hogy hát ezt azért csak meg tudja válaszolni.
És nem! Nem tudom!
Lehetséges ez? Vagy kezdek tényleg meghülyülni? Vagy önbecsapás áldozata vagyok? Nem is ezt a kérdést kellene fontolgatnom, azaz nem itt van a kutya elásva?
Volt-e valaha valamelyikőtök hasonló homályban?
Nagyon kíváncsi vagyok, kinek mi jut eszébe erről.
Ha semmi, az is valami 🙂
Köszönöm előre is mindenkinek,
NévtelenKe
Kedves NévtelenKe! Biztos lehetsz benne, hogyha létezik is a nag
Kedves NévtelenKe!
Biztos lehetsz benne, hogyha létezik is a nagy szerelem, a „lélektárs”, akkor bizonyára egy hétköznapi problémákkal küszködő átlagos embernek fogja magát álcázni. Gondolom, a szíved mélyén Te is csodálatos királylány vagy, de valószínűleg, mégsem viselkedsz mindig ennek megfelelően. A párkapcsolatban tehát ezt tolerálni kell. Súrlódások mindig vannak.
A következőt javasolom:
Kezdd el figyelni a partneredet! Figyeld, ahogy beszél veled, a barátaival, ismeretlenekkel. Hogyan gesztikulál! Figyeld, hogyan vélekedik a világról, másokról stb.! Vizsgáld őt teljes egészében előítéletek nélkül, és engedd, hogy csak úgy „hasson rád”! A fejedben pedig igyekezz „ne spekulálni”! Eközben lassan-lassan kialakul benned a válasz, és egyre erősebb lesz, habár biztos lesznek hullámvölgyek.
Ez egy laikus véleménye.
Egy önismereti klubban hallottam egyszer elhangozni egy hasonló
Egy önismereti klubban hallottam egyszer elhangozni egy hasonló kérdést: Honnan tudom, hogy a házasságom jó? Lehet hogy jó, csak én vagyok elégedetlen?
Erre a mostohaanyám egyszerűen azt mondta:
– Drágám, ha jó lenne a házasságod, akkor ez a kérdés fel se merült volna Benned!
Azt tudod, hogy jó-e a munkád, a kapcsolatod a szüleiddel, jók-e a baráti viszonyaid??
Mert ha ezeket sem tudod, akkor hiányzik belőled valami, ami a helyes értékeléshez kell.
Viszont ha ezekről tudod, hogy melyik jó és melyik rossz, akkor azt sejtem, hogy valahol mélyen Te sem akarod, hogy a párkapcsolatodról kiderüljön az igazság!
Talán félsz, hogy ha megtudnád, akkor el akarnád hagyni és akkor újra egyedül maradnál, amitől pedig nagyon félsz!
Nos, melyiknél éreztél bizsergést, kellemetlen érzést? Mert abba érdemes jobban belemerülni.
Aztán van még egy tesztkérdés, amivel ki szokott ugrani a nyúl a bokorból:
Ha egy lakatlan szigetre sodródnátok a pároddal és életetek végéig ott kellene élnetek, vajon jól éreznéd magad Vele? Szívesen választanád a 60 évnyi napi 24 órát csak Vele?
Lehet, hogy hiányzik belőlem valami, ami a helyes értékeléshez
Lehet, hogy hiányzik belőlem valami, ami a helyes értékeléshez kell – mi ez a valami? –
de az utolsó kérdésedre a válaszom csípőből, hogy: dög unalmas lenne…
Köszönöm Sanyi.
Ha tudod mit keresel, azt egyből megtalálod!
Lehet, hogy még nem tapasztaltál meg sohasem egy igazán jó párkapcsolatot és a körülötted levőktől sem láttad, hogy milyen is a sikeres és boldog párkapcsolat, így nincs mintád, nincs mihez viszonyítanod a sajátodat!
"az utolsó kérdésedre a válaszom csípőből, hogy: dög unalmas lenne…" – ez meg eléggé egyértelművé teszi a kapcsolatotok minőségét!!!
Ezen már szerintem nincs is mit gondolkodni, ott kell hagyni és közben magadban azon dolgozni, hogy feltárd a számodra jó párkapcsolati értékeket!
Amikor már Te pontosan tudod, hogy mit keresel, akkor azt meg is fogod találni!
„nincs is mit gondolkodni, ott kell hagyni”
16 év, gyerek… van
„nincs is mit gondolkodni, ott kell hagyni”
16 év, gyerek… van mit gondolkodni.
Ja, így már más a felállás!
Ja, így már más a felállás!
Na és 16 évig nem volt unalmas? Vagy csak most merült fel benned ez a kérdés, hogy jó-e a párkapcsolatotok?
Érdemes volt gondolkodnom…
Nagyon megérintett a helyzeted, mert néhány hónapja én is feltettem ezt a kérdést magamnak ( 16 év házasság és 2 gyerek után). Nekem is olyasfélére célzott a Sanyi, hogy ott kéne hagyni, hogy talán én ezt már el is döntöttem!? Ekkor tényleg elgondolkoztam …, nem esett jól, hogy nem tudatosan végigondolva döntöttem, csak elfutnék. Aztán úgy gondoltam, dolgozom magamon egy kicsit, hátha ezzel rendeződik a párkapcsolatom is. Így lett! Elindultam az önismeret hosszú, izgalmas, sokszor fájdalmas útján, aztán már egyre kevésbé fáj, ahogy egyre jobban elfogadom és megszeretem magamat. Hellinger terápia segítségével elfogadtam, fel tudom vállalni, hogy szeretem az édesanyámat, ezen a terápián derült fény egy fontos családi mintára – kötődésre, ami az én problémáim jó részét is okozta. Ma már tudom, hogy most jó nekem ez a házasság, nagyon sokat is kaptam eddig is benne, most már látom. Így azért sokkal jobb érzés, hogy most igen a válaszom.
Szóval érdemes elgondolkodni és utána is járni a kérdésnek, üdv: Timo
Köszönöm Timo,
és a többieknek is, akik írtak eddig.
üdv,
Köszönöm Timo,
és a többieknek is, akik írtak eddig.
üdv,
nem egész vagy
nem egész vagy
válasz
az életben a változás ami örök a hűség béklyó szabadon nap nap után mindig szabadon akaratunkból ismét őt választani szeretet
Gyönyörű
Bár a központozás hiánya miatt találós kérdéssé vált, amit írtál, de zseniális.
Úgyhogy most ülök még itt egy kicsit döbbenten és gondolkodom…
válasz
Ne a kételyben higgy önmagadban és szíved igaz hű szeretetében kérdezd öt
Érzelmek vagy tudatosság?
Kedves Sanyi,
Nem régen kezdtem el önmagamon gondolkodni, foglalkozni az önismerettel.
Világ életemben az érzelmeim vezettek. Ízig-vérig skorpió vagyok a jegyre(is) jellemző érzelmi viharokkal, szélsőségességekkel. Minden érzelmet a végletekig mélyen tudok megélni. Így az életem majd felénél kezdtem el a saját életemmel, önmagammal foglalkozni és azzal,hogy ha tudatosabban élném életem, talán kevesbbé viselnének meg saját érzelmeim, talán kiegyensúlyozottabb életet élhetnék. Viszont hiába próbálom így megközelíteni a dolgokat, a mindennapokat, ha egy erősebb érzelmet kiváltó esemény jön (de néha még enélkül is, csak egyszerűen így kelek fel) akkor hiába minden, ott nincs tudatosság, az érzelmek elsöpörnek mindent, néha olyan intenzíven, hogy senki és semmi nem érdekel, akár magamból is képes vagyok bolondot csinálni. Lehet, hogy felesleges szándék a részemről a tudatosság megtalálása és a kiegyensúlyozott élet utáni vágy és inkább el kellene fogadnom,hogy én ilyen vagyok, az érzelmeim vezérelnek?
A leggyengébb láncszem
Egy dolog akkor tud irányítani Téged, ha nem ismered annyira, hogy Te irányítsd azt.
Az elszabadult érzelmi állapotodban nehéz összeszedned a tudatosságodat, hogy megfigyeld, megismerd és megtaláld a megoldást a belső konfliktusodra, ezért érdemes a nyugodt pillanataidban foglalkoznod ezzel!
A legtöbb ember akkor kezd el gondolkodni a dolgain, amikor már káosz van, viszont akkor már rendszerint túl késő jó megoldást találni!
Mivel Benned nagyon erősek az érzelmeid, ezért azok tudatos feldolgozásához nem elég az eddig összegyűjtött tudatosságod, sokkal több, kiműveltebb kell hozzá!
Olvasd el a tudatosság fejlesztéséről szóló írásomat és ha látsz benne fejlődési lehetőséget, akkor rendeld meg a Tudatosítás csomagokat!
Ezek elmélete és gyakorlatai olyan kiművelt tudatosságot adnak, hogy segítségükkel biztosan tovább jutsz az érzelmi viharokon!
Mindenkinek más a gyengéje, más az a terület, ahol nem elég tudatos, ahol elveszíti a fejét. Van aki a világnézeteken, mások hibáin, tettein, kinézetén vagy a saját önbecsülésén veszíti el az irányítást, vagy soha se volt meg neki.
Olyankor azt a területet fokozottan kell tudatosítani, éjjel-nappal azzal foglalkozni, mert életében az a leggyengébb láncszem.
Nekem például a nemiség, szexualitás volt ilyen. Évekig szinte csak ezek tudatosításával foglalkoztam és jelentős eredményeket értem el.
Ezért merem ajánlani Neked a tudatosítás kiforrott eszközeit, ami a megismerés, őszinteség és elfogadás hármasából áll!
Változás vagy elfogadás?
Sziasztok!
A változással kapcsolatban szeretnék tisztázni egy-két dolgot. Nemrég olvastam valahol, hogy az önismeret többek közt arra jó, hogy az ember megismeri és tudomásul veszi „jó” és „rossz” tulajdonságait, és hogy tudatosnak lenni annyit jelent, hogy valaki ezeket elfogadja és hasznosítja, kezelni tudja önmagában. A napokban jutottam valami hasonló érzetre, arra gondoltam, hogy lehet, hogy fel kéne adni végre a mindenáron változni akarást a tudatosítás és a tudatosság eszközeivel…? Annyit foglalkoztam már ezzel az elmúlt három évben, de a helyzetem ha lehet még rosszabbá vált, dacára annak, hogy tényleg sokat segített és nagyon sok mindent megismertem magamról, a családomról,a múltunkról, a világról, a világ működéséről.
Lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet, úgy, hogy van? De akkor, még ha el is fogadom magam, hogy fogadja el a világ azt, amit például a szüleim sem tudtak soha, hogy képtelen vagyok a földön járni? Azt hiszem már megbocsátottam magamnak ezért, mert rájöttem, mennyi jó oldala van ennek is, és milyen sokat adtam másoknak és magamnak is emiatt a „folyton lebegő” személyiségem miatt (zenészként, álmodozóként, verselőként, finomabb rezgések érzékelőjeként..stb). Azt hiszem, ez vagyok én. Idáig oké. De hogyan tovább? Ki fog eltartani? És a kisfiam? Ez a kemény fizikai szint. És a lelki: rájöttem, hogy valahogy a távolból szemléltem sokszor az életem gyerekként, és az érzelmi gubancok csak a tanult dolgok miatt alakultak ki az életemben. De még ha el is engedem az érzelmi kötöttségeimet (azon dolgozom), hogyan lehet élni, ha folyton csak szemlélünk?
Ha azt vesszük alapul, hogy a világ bent és kint ugyanaz, akkor ha képessé válok elfogadni magam örök és javíthatatlan álmodozó zenésznek, akinek kiesik a „kiskanál is a kezéből” (anyám kedves jellemzése), akkor az Univerzum megteremti nekem a tökéletes passzolást, ami ebben a helyzetben segít? Így működik? (PL. jön egy tökéletes pasi, aki szeret és mellesleg anyagilag is ki tud segíteni ebből a helyzetből és még örül is neki, hogy azzá válok, akivé szeretnék, még ha nem is leszünk mindörökké együtt? létezik ilyen? vagy nyerek a lottón, hogy ne kelljen a kevés fizikai és lelki energiámat (még nem oldódott fel a gyógyíthatatlan betegségem, de rajta vagyok azon is) lélekölő melóba ölni, ami mellett nem jut elég időm és energiám azokra a dolgokra, amelyek talán a jövőm jelentik, ami én vagyok, csak még nem adnak pénzt érte, és azokra, amiket a gyógyulásomra fordítok?)
Szóval, ha elfogadom magam, segít a világ áthidalni az életemnek ezt az abszolút kilátástalannak tűnő szakaszát? (Ami tök ambivalens, mert tudom, hogy éppen ez szól arról, hogy megváltozik gyökerestül és sikerülnie kell, mert én idéztem meg magamnak cirka három éve…)
De akkor miért mondják, hogy ha nem tudunk változni a változással, leragadunk, Az elméletet értem, de nekem most mi a dolgom? Annyiféleképpen próbáltam megváltozni, eleget tenni anyai, szeretői, gyermeki, stb. szerepeimnek, és végül (ma) arra lyukadtam ki megint, hogy valószínű tök alkalmatlan vagyok legalábbis jelen helyzetemben az egészre, és lehet hogy csak ülni kéne a fenekemen és örülni hogy egyáltalán még élek és aggódás helyett elfogadni a most-ot. Csakhogy ez ellen meg az egész környezetem fellázad, mert mi az, hogy én nyugodt merek lenni ilyen helyzetben és nem kaparok ezerrel, hogy „jobbá” váljak, amikor most is már elég „rossz” vagyok? Tudom, hogy nem kell törődni az elvárásokkal, de mégis igazuk van abban, hogy tök élhetetlen vagyok… De most ennyire vagyok képes…
Szóval, változni kell, olyasvalakivé, aki igenis helytáll a világ asztrális részében is, vagy szemlélni az egész hóbelevancot és bölcs mosollyal nézni, ahogy a többiek belekékülnek a hülyeségbe? Ez lenne a feladatom?
Szerintetek?
Vakság
Sziasztok!
Nekem az lenne a gondom, hogy úgy érzem, képtelen vagyok átlátni a körülöttem zajló eseményeket. Úgy érzem csak sodródom, mint tollpihe a szélben. Szétszórt és bizonytalan vagyok. Úgy érzem, mintha vak volnék. Elég rosszul alszom. Álmaim, ha emlékszem rájuk, nagyon homályosak, zavarosak. Mindig úgy érzem, mintha mereszteném a szemem, teljes erőből figyelnék, de nem látnék semmit. Ez nagyon kellemetlen, és kimerítő. Hiába kerestem a lelki okokat hosszan és kitartóan, eddig nem jöttem rá, hogy mi az ok. Félek a jövőtől, a változástól, az önállóságtól, attól, hogy kihull alólam a talaj. Néha legszívesebben elbújnék az élet elől. Ám ez a tudat, és felismerés önmagában még nem volt elég a megoldáshoz.
Amúgy valójában is rövidlátó vagyok, és tudom, hogy erre Sanyi mit szokott mondani.
Előre is köszi, ha válaszoltok!
Taksony
Lásd meg a valóságot!
Nem tudom, hogy tudok-e újat mondani, de az jutott eszembe, hogy ennek a lelki vakságnak én elkezdeném a múltban keresni az okát, mégpedig hogy mi volt az az esemény a gyerekkorodban, ami annyira fájhatott, hogy azt nem akartad látni?!
Ha ilyet nem találsz, akkor lehetne előző életbe utazós meditációkat is végezni hasonló kérdéssel. Valahol, csak előbukkanna valami!
A másik megközelítésem az lenne, hogy meditációban megkérdeznéd: Milyennek látnám az életemet és benne önmagamat, ha nem lenne ez a vakságom?
És akkor elhúzol egy függönyt, ami mögött a mostani, félve látott valóságod van!
No, ez egy kiütős gyakorlat lehet nem csak Neked, hanem szinte bárkinek, hiszen megmutatja az őszinte valóságot.
Ajánlom mindenkinek ezt a gyakorlatot!
Válasz
Köszi szépen!
Lényegében ilyen gyakorlatokat szoktam végezni napi rendszerességgel, és sok kellemetlenséggel járnak. (Mondjuk az előző életekre nem emlékszem.)
Egyszer egy látó ezt mondta, amikor „szemügyre vett”:
„Hogy neked mennyi szorongás van a szívedben?! Te jó ég!”
Most olvastam egy biztató gondolatot arról, hogy amikor a -10 °C-os jeget el kezdjük melegíteni, semmi látványos dolog nem történik addig, amíg el nem éri az olvadáspontját.
Mások véleménye
Sziasztok!
Úgy érzem, problémáim 80%-át még mindig az jelenti, hogy függök mások véleményétől, de legalább is zavar, hogy mit gondolnak mások. Pl.: El akarom fogadni, hogy irígy vagyok, de arra jutok, hogy nem az zavar, hogy valaki elért valamit, amit én nem, hanem az, hogy közben mit gondol rólam, milyen béna vagyok, hogy én nem tudok elérni ilyet. Vagy: többek között azért vagyok dühös a szüleimre, mert még mindig elvárják tőlem, hogy tökéletes legyek, és mivel nem vagyok az, minden mondatukban ott lapul az, hogy mit gondolnak rólam, de nem mondják ki….
Szóval: el kell fogadnom, hogy „Nem érdekel mások véleménye”???
Vagy: el kell fogadnom, hogy én ilyen vagyok, befolyásol mások véleménye???
Vagy: Nem is a szívemben kell elfogadnom, hanem a fejembe kell befogadnom a GONDOLAT-ot, hogy „Nem számít mások véleménye”????
Válasz
Úgy gondolom, hogy szenvedéseid nagy részét te okozod magadnak. Te tartod magadat bénának, és ettől azt gondolod, hogy az embereknek jobb dolguk sincs, mint téged figyelni a nap 24 órájában, és azt lesni, hogy mikor rontasz el végre valamit. Helyettük gondolkodsz, a szájukba adod a szavakat gondolatban, és az így létrehozott fantázialényekkel stresszeled magad.
Attól működőképes az egész, hogy valószínűleg van ennek valóságalapja is, és egy önigazoló mechanizmus révén ez fokozódik.
Ez eredményezi a bizonyítási kényszert, a mindent elnyomó görcsös akarást, hogy bebizonyítsd másoknak (netán magadnak?), márpedig ügyes vagy. Ez egy kellemetlen belső pörgést, zaklatottságot és önmarcangolást eredményez.
Szerintem „ülj le”, amint „beindul a gépezet” ne menj bele ebbe a játékba.
Ne okold a szüleidet, mert ők is csak emberek, akiket az élet ugyanúgy meggyötört ahogy téged, legfeljebb más módon. Nekik is megvan a maguk baja. Próbáld meg ezt átérezni, és bocsáss meg nekik újra és újra egész életeden át, érezd, hogy annyira szereted őket, hogy képes vagy tolerálni a hülyeségeiket, mert a lehetőségeiknek és képességeiknek megfelelően a legjobbat adták neked. Jó szülőnek sem könnyű lenni (Ők megfelelnek a te elvárásaidnak?).
Én sem vagyok kifejezetten talpraesett. Nekem is sok gondot okoz mindaz, amit leírtál. Gyakran vívódom, elkeseredem és elveszítem az egyensúlyt, de így tanul az ember. Nem baj, ha valaki nem annyira ügyes. Pont olyan vagy, amilyennek lenned kell. Mindenki annyi adottságot kap amennyire szüksége van. Nincs a világon nemesebb dolog, mint azzal megelégedni, ami van. Ha ezt az érzést sokszor felidézed és elmélyíted, (amihez éppen a spontán módon újra és újra előálló kellemetlen helyzetek jelentik a legjobb gyakorlóterepet) minél inkább elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, egyre jobban fogod tisztelni magadat, és felismered a valódi értékeidet. (Ez persze hosszú idő.)
Egyre jelentéktelenebbnek tűnnek, majd azok a dolgok, amelyek miatt most szorongsz. Úgy fogod idővel érezni, hogy nem méltó hozzád, hogy belefolly az „óvodás gyerekek értelmetlen civakodásába”. Nincs szükséged arra, hogy tiszteljenek, mert csak az számít, hogy belül kiegyensúlyozott legyél.
A túl sok vezéregyéniség anarchiát eredményez. Attól mert valaki szelíd, visszahúzódó és inkább elfogadó, követő természetű, még nem lesz „birka”, sőt mindig a birkák a leghangosabbak, avagy „felszínen úszik a SZ@R”. Jobb volna a világ, ha több lenne a csendes, szerény ember.
Szóval fel a fejjel. A valódi értékekkel nem lehet népszerűvé válni, eltűnésük után fedezzük fel őket.
Üdv:
Balage
A boldogság szédítő élménye
Sziasztok!
Balage, sok mindenben egyetértek veled. Szinte mindenben!:-)
Én is egy ilyen megfelelős személy voltam, azt szerettem volna, ha mindenki szeret vagy legalábbis kedvel! Főiskolás éveim alatt nagy nevelőm volt a kollégium. 10 lánnyal laktam egy 3 szobás lakásban! Én a vidéki zárkózott kislány, mindenkinek meg akart felelni, konfliktusokat kerültem. Idővel kiderült, hogy ez a viselkedés nem igazán jön be a tarsaság nagy részének. Mindig féltem, hogy mit gondolnak, mondanak rólam és igyekeztem úgy viselkedni, hogy a félelmeim véletlenül se igazolódjanak be! Hát, ezzel a viselkedéssel elértem az elenkezőjét! A félelmeim megjelentek az életemben, testetöltöttek! A többiek, kinevettek, kigúnyoltak eleinte a hátam mögött, majd a jelenlétemben is. Nem aludtam napokon át a kollégiumban, mert még este sem tudtam lazítani! Egyszer csak kimondtam egy kérdésükra a NEM-et és csönd lett, ekkor figyeltek először rám! Ekkor jelentem meg számukra ÉN! Mikor fel mertem magam vállalni! Nem ment egyszerűen, lassan fokozatosan sikerült elhagynom a félelmeim, megfelelési kényszereimet! Akkor, a kicsiny tudatosságommal arra jöttem rá, hogy az önmagunk felvállalásával jobban megszerettettem magam, mint míg az ő elvárásaik szerint viselkedtem. Tehát, akkor még azért változtattam a viselkedésemen, mert még a szeretetükért küzdöttem, de elindultam és mertem változtatni!
Szerintem, te is merj változtatni! Meglátod, akkor megváltozik a környezeted reakciói is és persze, egyszercsak észreveszed, hogy már nem figyeled, hogy mások mit gondolnak rólad, mert tudod, hogy úgy élsz, ahogyan neked jó, ahogyan a belsőd diktálja! Annyira a helyeden leszel, hogy már a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mások mit gondolnak!!!
Persze, ez az önismeret útja, ami nem mindig könnyű, de megéri! Sokkal szabadabban, félelmektől mentesen, tudsz majd élni, megnyílika világ előtted és egyre többször éled meg a boldogság szédítő élményét!!!:-)
Szeretettel: Inyó
valódi hitelesség
Persze, amiért elkezdtem írni,a zt elfeledtem az írásom közben!:-)
Balagenak az a mondata indított be, hogy:
"A valódi értékekkel nem lehet népszerűvé válni, eltűnésük után fedezzük fel őket."
Igen, a valódi értékekkel talán nem a mindennapi értelemben válsz népszerűvé, de hitelessé válsz, olyan emberré, akinek adnak a szavára, akit megkérdeznek, hogy mi a dolgokról a véleménye! Nem az eltűnésük után fedezik fel, hanem idővel! A valódi hitelesség megtapasztalásához idő kell, egyszeri hitelesség még nem hitelesség, többször kell hitelesnek lenned, hogy azzá válj mások szemében!
húúú, ez szép volt Inyó!
„A valódi hitelesség megtapasztalásához idő kell, egyszeri hitelesség még nem hitelesség, többször kell hitelesnek lenned, hogy azzá válj mások szemében! ” – húúú, ez szép volt Inyó! : ))
A Kineziológia megoldás lehet
Sziasztok!
Volt szerencsém kipróbálni a kineziológia gyógyító technikáját. Ajánlom mindenkinek, önismeret, lelki feladatok, testi bajok egyszóval minden feladat megoldásához.
Én is szenvedtem attól, hogy mások véleménye, gondolatai alapján próbáltam élni az életem. Van még dolgom, de sokat segített ez a tudomány abban, hogy megismerjem önmagam és elinduljak azon az úton, hogy elfogadjam magam olyannak amilyen vagyok és szeressem önmagam.
Ajánlanék egy honlapot, ahol én találkoztam ezzel a módszerrel:
http://www.lelkibeke.hu
ajánom mindenkinek, csodálatos megtapasztalni mi rejlik mélyen bennünk.
Sok sikert kívánok
lb
Kineziológia
Sziasztok!
Az oldásnak hatalmas ereje van, aki hisz és bízik ebben a hatékony módszerben az megtapasztalhatja. Én oldom az embereket és öröm megtapasztalni a sikereiket, azt teszik amit szeretnének, megtalálják az egységet önmagukon belül, mert minden belőlünk indul, ha bent béke van és harmónia, akkor ezt sugározzuk kifelé magunkból. Rengeteg sikerről tudok beszámolni, tapasztaljátok meg a gyakorlatban is.
Csilla
Több a soknál
Mitől ül az ember lánya a bíróság mocsarában? Sajnos több olyan ügyem penészedik az „igazság házában”, ahol bizonyíthatóan – nem is sokan kétlik – igazam van. Ennek ellenére a bíró mégis az ellenfél hazugságait veszi figyelembe. Ők hallgathatnak meg tanút nekünk megtilja a biró, igérnek bizonyítékokat, nem hozzák. A mi bizonyítékunkat pedig egyszerűen félretolják. A lényeg, hogy ne szülessen itélet, mert az csak egyféle lehet.
Hol a pokolban rontottam én ezt el? Miért nem lehet igazam? A vicc az, hogy utálom a hazugságot és a manipulációt. Nem mondom, hogy mindig kimondom az igazságot, de kicsi koromtól fogva undorodom és ösztönösen távol tartom magam az álságtól. Most mégis évek óta ebbe a problémakörbe vagyok beleragadva. Mit ássak fel szerinted, hogy előre tudjak lépni?
Köszönöm
Hédi
Napfonat
Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy ha nekem a hasi csakrámnál van valamilyen elzáródás, akkor azt mivel lehet oldani?
napfonat harmonizálása
szia!
nézd meg ezt a linket!
http://www.naturalap.hu/csakraterapia/
üdv:Bochecha
ijedtség …miért?
Szia, van valami, amit nem tudok leküzdeni magamban. Az ijedtség az. Egyszer a testvérem annyira megijesztett (nem szándékosan történt, csak tettem a dolgom, és egyszer csak azt vettem észre, hogy mellettem áll) hogy utána percekig nem tudtam abba hagyni a sírást. Azóta szinte napi szinten megijedek egyes helyzetekben. Leginkább akkor, ha például hirtelen mellettem terem valaki. …meg ilyesmi… Nem tudom hogyan tudnám ezt leküzdeni. Nagyon elegem van ebből a folyamatos ijedezésből! Tudsz nekem valamilyen tanácsot adni? Mit tegyek?
Még valami. Tudom nagyon furán hangzik, de néha olyasmit látok, mintha valami sötét árny közeledne felém. Egy éjjel arra eszméltem, mintha valami mászna fel a takarómon. Nem tudtam mozdulni sem. Akkor is AZ volt ott. Leírhatatlanul rossz érzés. Mi lehet az ami így kísért és miért? Miatta már meditálni sem merek. Kérlek segíts! Már nem tudom mit tegyek! 🙁
Válaszod előre is köszönöm, és nagyon várom!!!
Üdvözlettel:Évii
!!! Önismeret ? bisexualitás !!!
Sziasztok! Szia Sanyi!
FONTOS!!! NEKEM LEGALÁBBIS!!
Körülbelül egy éve kezdődött nálam egy olyan dolog, hogy az exemmel éltem együtt, ahol el voltam nyomva és utána volt egy kapcsolatom, csúfos lett….megalázott a csaj…
Szóval, egyszer felmentem egy ilyen hazai online videós oldalra, láttam egy féfrit önkielégíteni és felizgultam… önkielégítettem… megijdetem, mert én nem vagyok ilyen és eddig még sose mvolt ilyene, de egyben nagyon is jól esett…. ez volt egy olyan 1 hónapos korszakom, utána próbáltam elnyomni, sikerült is, de azért híbe hóba előjött, meg ha látom fényképen egy férfi arcot, akkor némi ingert kivált bennem…
Egy olyan fél évig elkerült ez a téma, aztán egyszer egy zuhanyzás után úgy megkívántam magam és na… azóta( ez olyan 3 hete volt) megint előjött ez… ma csinláltam azt, hogy ujra elővettem egy egy féefiönkielégítős videót és mondom, nem nyomom el, hadd legyen, aminek lennie kell… a torokcsakrám, a szív csakrám kalimpált a solarpexusomnál meg valami olyat éreztem, h majd kiszakad a helyéről….
Azt olvastam valahol, hogy ez a biszexuális téma az a bizonytalanság a nemiségünket illetően…. amiben van valami, mert nem tudom megélni a bennem lakó férfit…. a homoszexuális téma taszít, aminek örülök… viszont ez meg meglepő, mert ijesztő, mert jól esik… folyton azzal stresszelem magam, hogy mi lesz ha apa megtudja… pedig messze élek tőlük… Úristen, én heteró férfi vagyok.. én szeretnék gyerekeket, stb….
Szóval nem tudom, hogy ez mi és hogyan javítható, de valamiért ez előjött… Egy regresszió során ezt kideríthetném? Vagy milyen megoldást javasoltok, hogy ebből a megtévelyedésből vissza álljon a rend…
Ja, az utcán ez nem fordul elő.. vagy csak ritkán ha látok valakit…
appendix:
-befolyásol valamit, hogy gyerekkoromban párszor azt játszottam, hogy nő vagyok? akkor lejtszottam 4 fal között és kész.. utána mentem dolgomra, eszembe sem jutott
– apával nem túl jó a kapcsolatom, lenéz ugyanis….
– egy időben utáltam minden férfit apa miatt….most már jobban oldóttam felé, de ez még valamiért megoldatlan téma marad ez a szexualitás…
– írtózom a férfiaktól az utcán
– kapcsolatomban, elég hosszútvú volt fiatalon… nem tudtam megélni a férfit és ezt hányták a szememre is… szexuális problémák ezerrel…libidó csökkenés…dysfunckiós zavarok.. ez a kapcsolat volt az, ahol kellőképen feladtam a személyiségem, ami még nem volt
– túlsúlyos vagyok és sokat ülök gép előtt….
– egy csúnya szakítás után megaláztak testileg…..(undorítónak neveztek meg ilyenek)
– gyerekkoromban a két évvel idősebb uncsim molesztált(fiú uncsim…mai szemmel nézve homo-s dolgokat kellett tennem és elviselnem)
Akit esetleg megbotránkoztat a téma, annak mondanám, hogy eddig nem volt ilyen gondon és mióta önismeretezek, azóta jött fel ez és nem tusok mit kezdeni ezzel… na jó előtt egy évvel is volt már ez, csak ott most vége a világnak éltem meg! SZÓVAL NEKEM FONTOS EZEN TÚLLÉPNEM MEGOLVA, KIPIÁLVA!!! Mert ez is valamire tanítani akar… szóval segítséget szeretnék kapni, hogy hogyan tovább, hogy helyre álljon a szexualitásom.. a hetero vonalra….
Azt is olvstam, hogy mindenkinek az életében van ilyen időszak, amikor biszexuális lesz.. igaz ez? Mert én úgy gondolom, hogy ez „szoftveres” probléma, amit a megfelelő technikával ill. energiák helyreállításával, porblémák feltárásával, felodásával, megolsásával lehet orvosolni, csak nem tudom, hogy merre és hogyan és mit!!!!
ELőre is köszönöm mindenkinek az építő jellegű hozzászólását és segítségét!!!!!!!!
Szia!
Szerintem az a legnagyobb gondod, hogy te nem vagy megelég
Szia!
Szerintem az a legnagyobb gondod, hogy te nem vagy megelégedve magaddal. Ha egy elégedett embernek azt mondják, hogy undorító vagy, akkor fel sem veszi.
Nem kell férfiasabbá válnod. Légy az, aki vagy.
Ne agyalj a témán, hanem engedd el, vegyél mély levegőket és engedd el.
Ne tiltakozz!
Engem nem taszít a homoszexualitás, hanem egyszerűen nem is érdekel. Nem vagyok egy kigyúrt állat, és nem döntöm meg sorra a nőket, de nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék. Szerintem az sem zavarna, ha homokos lennék, csak nem raknám a kirakatba. Csendes békével és elfogadással élném meg, pont úgy, ahogy a heteroszexualitásomat. A legbelső énemnek nincs nemi jellege. Előző életemben akár egy nimfomániás nő is lehettem, aki egymás után csábította a férfiakat az ágyába és nagyon élvezte. Ha erre vissza tudnék emlékezni és zavarna, akkor az annak a jele, hogy fejlődnöm kell az elfogadás terén.
Érzed magadban a kétségbeesést, azt az akadékoskodást, ami szüntelenül gondolatokat generál? Na az a probléma, és nem az, hogy férfiak önkielégítése izgat fel.
Helyezd át a figyelmedet! Állj egyenesen, lélegezz mélyeket, és érezd, hogy akadályok nélkül közvetítesz ég és föld között. Gyakorold a világ és önmagad teljes elfogadását, különösen azokon a területeken, ahol ez nehezen megy. Ez egy lassú folyamat, mely kitartást igényel. A saját önpusztító gondolataidat kell elengedned. Nem legyőznöd, hanem a feléjük irányuló közömbösséggel megfosztani őket a hatalmuktól.
Magyarul sz@rd le őket!
Ezt csak te tudod megtenni, és nincs az a csodamágus, csodadoktor vagy technika, ami elvégezné helyetted a munkát.
Szerintem tehát a kulcs az önelfogadás és az elengedés. Keresd a békét, a megnyugvást, és a többi majd alakul magától. Ha pedig nagy a stressz, ne érezz bűntudatot, ha könnyítesz magadon. (Csak ne ess át a ló másik oldalára!)
Ne okold az apádat, mert a tőle való félelem, illetve az iránta való harag a te energiáidat köti le. Vedd észre, hogy ő is csak egy szerencsétlen ember, aki a saját hiedelmeinek az áldozata. Nem kell legyőznöd őt. Elég, ha szenvtelenül el tudod viselni a mondókáját. Már úgysem élsz vele.
Isten úgy szeret, ahogy vagy, és a szemében az aggodalmaskodásaid olyanok, mint az óvodás gyerekek hülyeségei.
Szóval:
„AZ VAGYOK, AKI VAGYOK.”
Üdv:
Balage
Mindenki…
Először is: teljes egyetértésem, tanítani kéne a válaszod, lehetőleg ált.isk. 5.oszt. kezdve. :-)) Gondold végig, rágd át a szavait, kedves „biszex”.
Mindenki az, potenciálisan. Mindenkinek van legalább néhány (akár be nem vallott, eltemetett) pillanata az életében, mikor megkívánja a saját nemét (szépen írtad: önmagát…). Van, akinek nem pillanatok, hanem több, részletkérdés.:-)
Nem véletlen, hogy ezek történtek veled, igen, lehet, hogy ez is oka. Van egy barátom, hasonlókon ment keresztül. Ő is biszex. Ugyanolyan szabadon és boldogan él szexuálisan mint én. Vagy bárki más. Annyira erősen orientált a sorsod e felé, hogy szerintem ez egy fontos feladatod: átadni magad ennek. Feloldódni, megkönnyebbülni, szabadon élni. Ez nagyon nehéz lehet nálad, a konzervatív nevelés miatt. Talán nekem azért is nem adódott ilyen sors, mert ha holnap úgy kelnék fel, hogy biszex vagyok, semmi gáz nem lenne. :-)) Kétszerannyi esélyem lenne hódítani és élvezni az életet! hihi!! Ezt komolyan mondom.
Szóval oldódj fel. Nem történt semmi egetverő….
Köszönöm az eddig hózzászólásokat….
tudod, eddig ezzel nem
Köszönöm az eddig hózzászólásokat….
tudod, eddig ezzel nem volt gond… érzelmileg a női nem a meghatározó… viszont néha-néha fentázia szinten rámjön ez….. és ijesztőőő
egybként, nem csipázom a homoszexuális dolgokat, de ilyen pasi maszturbál videót elnézegetek…. Randizás, hihihi…. nők…. nincs gusztusom élőben ezekhez a dolgokhoz…..
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!! megőrülök!
🙂
Hogyan tovább
Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni.Nem rég foglalkozom önmagam tudatos megismerésével,de máris megakadtam,nemtudom hogyan is tovább…
Az önelfogadással foglalkozom most és előtört belőlem egy nagyon régi félelem,félénkség érzés ami még kislány koromból származik(legalábbis odaáig tudom visszavezetni).Napok óta szenvedek ettől az érzéstől és nemtudom mit tegyek hogy feldolgozzam vagy túljussak rajta.
Ha tud valaki tanácsot adni nekem,hogy mit is tegyek azt nagyon megköszönném.
ILDI77
Kicsit elkéstem a válasszal, de másoknak még jól jöhet.
Kicsit elkéstem a válasszal, de másoknak még jól jöhet. Érdemes lenne meditációban, meditatív állapotban átélned, ízlelgetned ezt az érzést, hátha előjön, feltárul a valódi szerepe. Amikor egy érzésbe belemerülünk, akkor gyakorlatilag megismerjük, újra átéljük azt. Ennek során fény derülhet, hogy mit is akar az tőlünk?!
Az érzelmek megismerésére és oldására ezt a két anyagot ajánlom:
Kicsit elkéstem a válasszal, de másoknak még jól jöhet.
Kicsit elkéstem a válasszal, de másoknak még jól jöhet. Érdemes lenne meditációban, meditatív állapotban átélned, ízlelgetned ezt az érzést, hátha előjön, feltárul a valódi szerepe. Amikor egy érzésbe belemerülünk, akkor gyakorlatilag megismerjük, újra átéljük azt. Ennek során fény derülhet, hogy mit is akar az tőlünk?!
Az érzelmek megismerésére és oldására ezt a két anyagot ajánlom:
Szeretném kikérni a véleményeteket a következőkkel
Szeretném kikérni a véleményeteket a következőkkel kapcsolatban. Vajon, ti mit gondoltok, mi lehet annak az oka, hogy sorra olyan hirtelen és váratlan fordulatok jönnek az életemben, amelyek nem az én terveimnek megfelelőek és szinte lecsapnak rám?
Ezáltal nehéz feldolgozni őket, illetve továbblépni is.
Például, fél évet Norvégiában töltöttem.
Munkám az volt, hogy kisgyermekekre vigyázzak. A családdal történt előzetes megállapodás értelmében, 9 hónapig maradtam volna náluk, majd én terveztem, hogy megpróbálok szakmabeli munkát találni, de mindenképp külföldön maradok a 9 hónap után is. Gyakorlatilag meg tudtam volna oldani mindent (barátoknál szállás, stb). A húsvéti szünet előtt – amikor a tervek szerint is hazajöttem volna pár hétre – a család Anyukája úgy döntött, ne menjek vissza Húsvét után. Ennek okát sajnos hosszadalmas leírni, lényegét tekintve a személyemmel volt problémája, azért, mert gyermeke egy idő után engem tekintett édesanyjának, másrészt pedig mert mindenkivel jól kijöttem, még azokkal is, akivel ő nem…
Tehát végetért az életutam Norvégiában, ugyanis már a leendő párom vitt haza Ferihegyről (három hónapig ismerkedtünk online, ő egy magyar fiú)…eszemben sem volt visszamenni így, hogy van ő és bizonytalan a külföldi megélhetésem.
Nagyon hirtelen váltás volt az életemben, hiszen mondhatom, hogy hosszú idő után lett egy barátom, no és visszakerültem Magyarországra…sorsszerűnek éreztem és boldog voltam. Mígnem 4 hónapos együttlét után olyan hirtelen szakítottunk, mint amilyen hirtelen egymásrataláltunk….voltak persze problémák, de megbeszélhetők, a fiú viszont nem akart energiát fektetni a kapcsolatunkba.
Ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk barátok, mert nem akar elveszíteni (barátként), így a szakítás után még hónapokig találkoztunk és olyan alkalmakkor mindent ugyanúgy csináltunk, mint párkapcsolatunk idején. Egy idő után viszont ez számomra zavaróvá vált, kettesben megingatható volt, egyáltalán nem voltak barátiak a gesztusai, talán még szeretett is, de a külvilág felé nem vállalta fel a kapcsolatunkat.
Így pár hete megkértem, hogy engedjen el teljesen, szeretnék kilépni az életéből, mert nekem erre van szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a szakításunkat. Tiltakozott, továbbra is keresett. Most „drasztikusabb” módszerekhez folyamodtam, elvágtam a csatornákat.
Most itt pislogok munka nélkül, pár nélkül, túl egy depressziós korszakon.
Várom véleményeiteket, hozzászólásaitokat.
Szeretném kikérni a véleményeteket a következőkkel
Szeretném kikérni a véleményeteket a következőkkel kapcsolatban. Vajon, ti mit gondoltok, mi lehet annak az oka, hogy sorra olyan hirtelen és váratlan fordulatok jönnek az életemben, amelyek nem az én terveimnek megfelelőek és szinte lecsapnak rám?
Ezáltal nehéz feldolgozni őket, illetve továbblépni is.
Például, fél évet Norvégiában töltöttem.
Munkám az volt, hogy kisgyermekekre vigyázzak. A családdal történt előzetes megállapodás értelmében, 9 hónapig maradtam volna náluk, majd én terveztem, hogy megpróbálok szakmabeli munkát találni, de mindenképp külföldön maradok a 9 hónap után is. Gyakorlatilag meg tudtam volna oldani mindent (barátoknál szállás, stb). A húsvéti szünet előtt – amikor a tervek szerint is hazajöttem volna pár hétre – a család Anyukája úgy döntött, ne menjek vissza Húsvét után. Ennek okát sajnos hosszadalmas leírni, lényegét tekintve a személyemmel volt problémája, azért, mert gyermeke egy idő után engem tekintett édesanyjának, másrészt pedig mert mindenkivel jól kijöttem, még azokkal is, akivel ő nem…
Tehát végetért az életutam Norvégiában, ugyanis már a leendő párom vitt haza Ferihegyről (három hónapig ismerkedtünk online, ő egy magyar fiú)…eszemben sem volt visszamenni így, hogy van ő és bizonytalan a külföldi megélhetésem.
Nagyon hirtelen váltás volt az életemben, hiszen mondhatom, hogy hosszú idő után lett egy barátom, no és visszakerültem Magyarországra…sorsszerűnek éreztem és boldog voltam. Mígnem 4 hónapos együttlét után olyan hirtelen szakítottunk, mint amilyen hirtelen egymásrataláltunk….voltak persze problémák, de megbeszélhetők, a fiú viszont nem akart energiát fektetni a kapcsolatunkba.
Ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk barátok, mert nem akar elveszíteni (barátként), így a szakítás után még hónapokig találkoztunk és olyan alkalmakkor mindent ugyanúgy csináltunk, mint párkapcsolatunk idején. Egy idő után viszont ez számomra zavaróvá vált, kettesben megingatható volt, egyáltalán nem voltak barátiak a gesztusai, talán még szeretett is, de a külvilág felé nem vállalta fel a kapcsolatunkat.
Így pár hete megkértem, hogy engedjen el teljesen, szeretnék kilépni az életéből, mert nekem erre van szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a szakításunkat. Tiltakozott, továbbra is keresett. Most „drasztikusabb” módszerekhez folyamodtam, elvágtam a csatornákat.
Most itt pislogok munka nélkül, pár nélkül, túl egy depressziós korszakon.
Várom véleményeiteket, hozzászólásaitokat.
Fűtés
Van valakinek tippje – még mielőtt megfagyok 🙂 – hogy mi túrótol romlik el körülöttem az összes fűtés?
Kezdte két héttel ezelőtt, hogy a légtelenitő szelepem mondta fel a szolgálatot. Jött egy szaki megszerelte, feltöltötte, kifizettem. Két napja vettem észre, hogy a frissen feltöltött radiátorok egyike jég hideg, hiába kap vizet és nincs benne levegő sem. Jót fagyoskodunk a lakásnak abba a részében. De ha ez még nem elég, tegnap buliból, hazafele jövet pedig felmondta a kocsi fűtése a szolgálatot. Egy élmény volt beleülni ma reggel a -12 fokos autóba. Persze ebben az évben már senki hozzá sem akar nyúlni.
Általában meg szoktam fejteni az ilyen jósjeleket, de most teljesen lefagytam.
Mégis miért hibernálom le magam körül a világot? Vagy engem akarnak lehűteni? Hogyan indíthatnám el a fűtést 🙂 ?
Üdv!
Jégcsap Hédi
Kedves Jégcsap Hédi! 🙂
Szerintem azt jelenti, hogy…………………… 🙂
Öleld magadhoz a szeretteidet.
Ígérem nem fogsz fázni, bármilyen hideg van :))))
aamate
Rendben megígérem
Ezt a tanácsot muszáj megfogadni:) Ez olyan finom, bújós!
Köszönöm!
Hédi
Szeretettel
🙂
aamate
Jégcsap Hédinek:-)
Tippek
Életedben valahol megakadt az energia áramlás.Esetleg ezt megkeresni .
Talán,valamikor valamire nagyon rá fáztál,de nem dolgoztad fel rendesen.
Lehet valami minőség hiányzik az életedből,valamit nem adsz meg magadnak,így most az részed vacog és fázik.
Esetleg valamiben elhidegültél.
Keresd meg magadban a fázós részt és kérdezd meg mit akar neked ennyire mondani?
Hát így ennyi ami eszembe jutott hirtelen…
Fagyj Halálra!!!
Éld meg meditációban,hogy fázol nagyon fázol borzasztóan fázol,a végén fagyjál meg,és figyeld az érzéseket,emlékeket amik vannak ezzel kapcsolatosan benned.Hátha így rájössz valamire:-))
Még ez jutott eszembe…
Már melegem van
Köszönöm a segítségeteket, meg a saját munkámat is. Az autóm rémesen drága javítása helyett, csak a szoftverét kellett újra elinditani, iszonyúan olcsón megúsztam és már meleg van.
Kint is meleg lett, úgy, hogy megmentettünk negem.
Most pedig megyek és magamra húzom a szeretteimet 🙂 és tovább melegszem.
Mindenkinek nagyon Békés és Bennsőséges Karácsonyt!
Hédi
Én is áldott ünnepeket kívánok minden kedves onmegvalositas pont
Én is áldott ünnepeket kívánok minden kedves onmegvalositas pont hu lakónak!
Ajándékként: Egy kicsit régi video-t csatolok…ha sikerül. Ha ismertétek, akkor is érdemes mégegyszer meghallgatni… 🙂
Boldogságot kívánok!
Máté
http://www.youtube.com/watch?v=cKgBuADVj4o&feature=related
Cidri
Hu, ez jó, ez a ráfázás ez biztos stimmel, ezzel fogok aludni, megálmodom holnapra. Remélem nem annak az előjele, hogy valamire nagyon rá fogok fázni!
Az is biztos, hogy nem adok meg mindent magamnak amit lehetne, pedig már elég vén vagyok, ideje lenne……….
A hideg átélésére pedig máris volt lehetőségem. Minusz tizben dugoztam hazefelé több mint egy órát egy fűtés nélküli autóban. Úgy ráfagyott minden az autóra, hogy időnként ki kellett szállnom, mint régen és vakarnom egy tenyérnyit, hogy kilássak. Vicces volt. Ja és ehhez az ablakot is le kellett engedni, mert belülről meg párásodott. Még jó hogy Vuk ott volt velem és melegített egy kcsit.
Persze otthon elkezdtem magam felolvasztani, beleestünk a forraltboros fazékba és jókedvünkben lekotortuk a havat a fél utcáról.
Na meglátjuk, mit hoz a holnap! Köszönöm a segítséget!
Hédi
Fűtés
Van valakinek tippje – még mielőtt megfagyok 🙂 – hogy mi túrótol romlik el körülöttem az összes fűtés?
Kezdte két héttel ezelőtt, hogy a légtelenitő szelepem mondta fel a szolgálatot. Jött egy szaki megszerelte, feltöltötte, kifizettem. Két napja vettem észre, hogy a frissen feltöltött radiátorok egyike jég hideg, hiába kap vizet és nincs benne levegő sem. Jót fagyoskodunk a lakásnak abba a részében. De ha ez még nem elég, tegnap buliból, hazafele jövet pedig felmondta a kocsi fűtése a szolgálatot. Egy élmény volt beleülni ma reggel a -12 fokos autóba. Persze ebben az évben már senki hozzá sem akar nyúlni.
Általában meg szoktam fejteni az ilyen jósjeleket, de most teljesen lefagytam.
Mégis miért hibernálom le magam körül a világot? Vagy engem akarnak lehűteni? Hogyan indíthatnám el a fűtést 🙂 ?
Üdv!
Jégcsap Hédi
Kedves Jégcsap Hédi! 🙂
Szerintem azt jelenti, hogy…………………… 🙂
Öleld magadhoz a szeretteidet.
Ígérem nem fogsz fázni, bármilyen hideg van :))))
aamate
Rendben megígérem
Ezt a tanácsot muszáj megfogadni:) Ez olyan finom, bújós!
Köszönöm!
Hédi
Szeretettel
🙂
aamate
Jégcsap Hédinek:-)
Tippek
Életedben valahol megakadt az energia áramlás.Esetleg ezt megkeresni .
Talán,valamikor valamire nagyon rá fáztál,de nem dolgoztad fel rendesen.
Lehet valami minőség hiányzik az életedből,valamit nem adsz meg magadnak,így most az részed vacog és fázik.
Esetleg valamiben elhidegültél.
Keresd meg magadban a fázós részt és kérdezd meg mit akar neked ennyire mondani?
Hát így ennyi ami eszembe jutott hirtelen…
Fagyj Halálra!!!
Éld meg meditációban,hogy fázol nagyon fázol borzasztóan fázol,a végén fagyjál meg,és figyeld az érzéseket,emlékeket amik vannak ezzel kapcsolatosan benned.Hátha így rájössz valamire:-))
Még ez jutott eszembe…
Már melegem van
Köszönöm a segítségeteket, meg a saját munkámat is. Az autóm rémesen drága javítása helyett, csak a szoftverét kellett újra elinditani, iszonyúan olcsón megúsztam és már meleg van.
Kint is meleg lett, úgy, hogy megmentettünk negem.
Most pedig megyek és magamra húzom a szeretteimet 🙂 és tovább melegszem.
Mindenkinek nagyon Békés és Bennsőséges Karácsonyt!
Hédi
Én is áldott ünnepeket kívánok minden kedves onmegvalositas pont
Én is áldott ünnepeket kívánok minden kedves onmegvalositas pont hu lakónak!
Ajándékként: Egy kicsit régi video-t csatolok…ha sikerül. Ha ismertétek, akkor is érdemes mégegyszer meghallgatni… 🙂
Boldogságot kívánok!
Máté
http://www.youtube.com/watch?v=cKgBuADVj4o&feature=related
Cidri
Hu, ez jó, ez a ráfázás ez biztos stimmel, ezzel fogok aludni, megálmodom holnapra. Remélem nem annak az előjele, hogy valamire nagyon rá fogok fázni!
Az is biztos, hogy nem adok meg mindent magamnak amit lehetne, pedig már elég vén vagyok, ideje lenne……….
A hideg átélésére pedig máris volt lehetőségem. Minusz tizben dugoztam hazefelé több mint egy órát egy fűtés nélküli autóban. Úgy ráfagyott minden az autóra, hogy időnként ki kellett szállnom, mint régen és vakarnom egy tenyérnyit, hogy kilássak. Vicces volt. Ja és ehhez az ablakot is le kellett engedni, mert belülről meg párásodott. Még jó hogy Vuk ott volt velem és melegített egy kcsit.
Persze otthon elkezdtem magam felolvasztani, beleestünk a forraltboros fazékba és jókedvünkben lekotortuk a havat a fél utcáról.
Na meglátjuk, mit hoz a holnap! Köszönöm a segítséget!
Hédi