Archívum: Blogbejegyzés

Szerintem is fontos a tudatosság,tudatosodás,öntudatra ébredés,felébredés.Tudom,hogy itt mindenki másképp fogja fel a dolgokat,ez azért lehet mert mindenki más és nem mindenki olvasott ember- meg állatkísérletekről.Ezáltal hátrányban van,mert csak a saját vagy ismerősei tapasztalataira tud hagyatkozni.
De mindegy ,most inkább tágítsuk a tudatunkat.Utazás egy egzotikus országba is lehet tudattágító,mert utána más szemmel nézed az itthoni dolgokat.

A Bibliát az ember egy vallás eszközévé tette, ezzel megcímkézve azt, és bezárva egyetlen, téves meghatározás keretei közé. A Biblia valójában a legnagyobb spirituális útmutató. De nem értheti mindenki, csak a „beavatottak”. A „beavatottáságot” az ember félremagyarázta, és túlmisztifikálta, pedig nincs benne semmi misztikus. Ez nem egy csoda, ám az emberi élet legnagyobb ajándéka lehet minden olyan ember számára, aki nyitottá válik a befogadására.

Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.

Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.

Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?

Mivel nem szeretném szétoffolni Kati blogját,ezért nyitottam egy önnálló blogot
hogy itt folytassuk a nyomozást mi lehet a domináns anyai viselkedés hátterében.

Alapvetően vallom azt, hogy megkaptuk a szabadságot, ezért még segítő szándékkal sem szólhatunk bele mások életébe, ha azok nem kérik.
Viszont mi van akkor, ha van egy harmadik fél is?
Az általam megtapasztalt eset nem túl komoly, nyilván tovább lehet vinni, pl. gyerekét bántalmazó szülő esetében azt hiszem nem kétséges, hogy más is közbe avatkozhat…

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.

Hiranjaksa fivére, Hiranjakasipu is szintén hatalmas uralkodó lett a Földön, és tudattalanul benne is élt, a bosszúvágy az Istenek iránti gyűlölet! Így ki is használt minden alkalmat, hogy gyalázza őket és erejét fitogtassa. Hiranjakasipu elvette feleségül az első világkorszak Manujának unokáját- csak, hogy bosszanthassa az Isteneket. Született is egy fiuk, akit Prahladának neveztek el. A Fiú a jóság természetét örökölte anyjától, és ezért, nagy tisztelettel imádta az Isteneket, különösen Visnut.

Az ellen – Istenségek közt is akadtak olyanok, akik csodálták a mindenható Visnut! -Ilyen volt közülük Hiranjaksa, és Hiranjakasipu is. Ezért Visnu maga mellé vette őket, és megtette őket palotája kapuőrzőinek. Egy ideig rendben is ment a dolog. Hanem egyszer az Ősbölcsek éppen Visnu elé akartak járulni, de a két kapuőr nem tudta, hogy nekik szabad bejárásuk van Visnuhoz, így nem engedték be őket, hiába hivatkoztak jogaikra. A vita eldurvult, és a végén az ajtónállók erőszakkal tuszkolták ki a bölcseket.

Ez a hét elég nehézre sikerült, több problémával meg kellett küzdeni, sok stressz mellett, és mindeközben befejezni a szakdogám. Eléggé kimerültem, és nem voltak könnyű napok. De tegnap hajnalban valami nagyon jó dolog történt, amit szeretnék megosztani. Soha nem tudhatja az ember, hogyan kapja vissza az erejét…

Miért van, hogy ha egy Nőt elhagynak, akkor az Istenért se tudja elengedni a volt partnerét? A saját ismeretségi körömben gyakran találkoztam ilyen esetekkel. Miközben a Nő már talán rég nem tudna együtt élni az ex-szel, de még mindig ott jár a fejében, és nem érti, hogyan hagyhatták el Őt, aki egyébként maga a tökély kívül és belül is. Csak találgatni tudok. Talán a hiúság, a női önérzet a ludas a dologban? Azért nem tudja elengedni, mert akkor még megalázottabbnak érezné magát? Vagy ha nem ez, akkor mi? Ti hogyan gondoljátok?