Archívum: Blogbejegyzés

mi az unalom? mi a kíváncsiság?

idegélettani ,tehát genetikai oka van.Ezért nem lehet rajta változtatni:nem is ösztön,inkább érzés,szükséglet

ha ki van elégítve az összes szükségleted,kell valami amivel elfoglald magad a szabadidődben.Kell valami unaloműző.Élményeket keresel:a külvilágban,vagy saját magadban.

külvilág: sport,kirándulás,játék,társaság,dumcsi,mozi,stb,stb.
fejedben: az új tapasztalatok összekapcsolása a régebbiekkel,vagyis gondolkodás.

Hogyan állapítható meg egy gondolatról, érzésről, hogy az megérzés, intuíció vagy csak pusztán képzelgés, esetleg a félelmeink képbe kivetült formája?

Sejtem, hogy szükséges hozzá egyfajta tudatosság, illetve őszinteség, de érdekelne az út, ami afelé visz, hogy egyre biztosabban megállapíthassam valamiről, hogy jelzés-e vagy csak fantáziálok…

Vannak emberek, akiknek eleve fejlettebb ez az „érzékük”, de feltételezem ez fejleszthető is.

Épp most, képek után keresgélve, akadtam rá egy könyvre a neten. Olvasta valaki, érdemes elolvasni?

Ez 49 éves spanyol nő galíciai lakóhelyének közjegyzőjénél bejegyeztette birtokaként a Napot. Angeles Duran pénteken az El Mundo című spanyol lapnak azt mondta: szeptemberben fogant meg a gondolat benne, miután hallott egy amerikai férfiról, aki a Hold és a Naprendszer legtöbb bolygójának tulajdonosaként regisztráltatta magát.

Létezik egy nemzetközi egyezmény, amelynek aláíró országai kijelentik, hogy egyetlen állam sem tarthat igényt tulajdonaként bolygóra és csillagra. A személyes igénybejelentésről azonban nem rendelkezik a megállapodás.

Práhlada Maharadzsa, fiát- Balit is az Istenek tiszteletére

Még egyszer megpróbálom felhozni ezt a témát mert túl fontosnak tartom ahhoz,hogy csak úgy átugorjuk.

Időnként elszórakozom azzal,hogy az egész életet,világot csak egy virtuális valóságnak,mátrixnak fogom fel.(Persze azért nem mindig)
És ráadásul úgy ,hogy csak ÉN vagyok az egyetlen valódi ember,emberi tudat.Pláne amikor elnézem az átlagembereket,egyáltalán nem nehéz róluk azt feltételezni,hogy valójában csak epizódszereplők,programok az én világomban.Ezért nem izgatom magam,hogy mit gondolnak rólam.(a család az kivétel,de ki tudja?)

Kifejeztem már korábbi blogomban (Egy mese tanulsága), hogy a Harry Potter-történet nekem nem egyszerűen egy szórakoztató történet. Nagyon bele tudom élni magam, főleg a főszereplő lelkivilágába (de többe is). Olyan az egész, ami nagyon közel áll hozzám. Nem maga a történet, hanem ha megfigyelem a mögöttes tartalmat, a lélekrajzokat, akkot nagyon ezt érzem…

Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?

Sanyi egy korábbi írásából ollóztam össze pár dolgot, amit most szeretnék megosztani Veletek:

„A tiszta tudatosság felé vezető úton a második lépés az őszinteség elsajátítása.
A belső lelki munka azon folyik, hogy ezt az őszinteségi szintet növelve fel tudd vállalni azokat az igazságokat, amelyeket eddig Te magad taszítottál a hazugság oldalára, mert nem tudtad vállalni annak következményeit!

ssaurus mondta azt, hogy a világon minden jó, úgy ahogy van.
Nektek erről mi a véleményetek?
Szerintetek is jó dolog, ha hamis hittételeket magoltatunk, ha állatokat kínzunk szórakozásból, ha csecsemőket veszélyeztetünk, vagy ha egyes emberekre ideológiai alapon rákényszerítünk dolgokat?
Úgyis csak az találkozik ezzel, akinek szembesülnie kell vele.

De ha ez így van, akkor pl. miért kell akadálymentesíteni épületeket?

Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó-nyitogató – jaj!
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget – jaj!

Ifjúságom így telik el
Ezér’ a szívem hasad el – jaj!
Ifjúságom gyöngykoszorú,
Ki elveszti, be szomorú – jaj!

Szabad vónék, nem búsulnék,
Vigasságnak helyet adnék – jaj!
Szép hazámnak rabja vagyok,
Idegenbe’ búslakodok – jaj!

Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát, kopogtatnám – jaj!
Nem lesz többé soha ilyen,
Belészakad árva szívem – jaj!